Hogyan vegyél ki egy év szabadságot?
Írtam másfél éve egy cikket a sabbatical-ról, vagy magyarul szombatévről, amit azóta is folytatni akartam. A szombatév azt jelenti, hogy hétévente (vagy ahogy jól esik) kilépsz a munkából és fél-egy évet munka nélküli feltöltődéssel töltesz el. Pecázol, regényt írsz, utazgatsz, vagy teszel bármit, amit igazán szeretnél. Ha még nem olvastad, olvasd el ezt a cikket, ennek a folytatása ez a cikk.
Amint írtam is abban a cikkben, ez bevett, sőt egyre jobban bevett lehetőség a nyugati cégeknél, jobb egy jó szakembert egy évig nélkülözni, mint örökre elveszíteni, vagy kiégett zombikkal dolgozni évtizedeken át. Ideális esetben persze nem égsz ki a munkától, de még ha olyat is csinálsz, amit kedvelsz, akkor is jó néha hosszabb időre valami teljesen mással foglalkozni, kitisztítani az agyadat és új látásokkal, sőt világlátással, új lendülettel visszamenni dolgozni.
(Persze beszéltem sok olyan emberrel már, aki nagyon jól keres, de teljesen kiég a munkában. Többször előfordult már, hogy azzal indokolta valaki a brutális költéseit, mint méregdrága hobbi és utazások, hogy kell neki ennyi, hogy kiheverje a munka miatti stresszt. Ilyenkor rámutattam, hogy ha nem lenne ilyen stresszes a munkája, nem is kellene milliókat elköltenie arra, hogy ezt a stresszt ki tudja heverni és kényeztesse magát a kevés szabadidejében, vagyis egy egyszerűbb, rosszabbul fizetett munkával előrébb tartana anyagilag és egészségileg is. Ilyenkor nem a szombatév a megoldás. De mint fentebb írtam, a szombatév akkor is hasznos, ha egyébként örömmel végzed a munkádat.)
A legtöbb embernek lehetetlen küldetésnek tűnik még az is, hogy egy hónapig megéljen munkajövedelem nélkül, egy háromhavi munkanélküliség pedig már maga lenne a teljes pénzügyi összeomlás. Amikor a statisztikák szerint a magyar emberek felének még egy havi megtakarítása sincs (csak jelzem, az amerikai adat még rosszabb), akkor tényleg furcsának tűnik, hogy nyugodtan elszakadhatsz a mókuskeréktől egy évre.
A legtöbb ember, ha meghallja, hogy valaki egy év szabadságra ment, csak felsóhajt, bárcsak én is megtehetném.
Pedig egy kis tervezéssel és egy kis szemléletmód-váltással meg tudod tenni te is, hogy kiszakadj a jelenlegi környezetedből. A szemléletmód-váltás azért kell, hogy rájöjj, mi a számodra a fontos az életben? Megszerezd mindazt, amit a közvélekedés a sikeres élettel azonosít, vagyis te is vallod a “több drága holmi egyenlő több boldogság” hamis dogmáját, vagy szerinted az élet szólhat többről, mint a “nine to five ’till 65”-ról, ahogy az angol mondja, vagyis az egy életen át történő robotról, hogy nagy házat vehess hitelből, drága autót, sokcsatornás kábeltévét és a többi dolgot, ami az emberek szerint a boldogság és a boldogulás útja.
Először is, mint minden tervezésnél, tűzd ki a dátumot. Ez lehet fél év múlva is, vagy 2022. január 15 is. Ha nincs konkrét dátumod, mindig csak tolni fogod magad előtt a lehetőséget. A “majdvalamikor” garantáltan egyet fog jelenteni a “sohanapján”-nal. Ha van egy konkrét dátum, akkor mindent annak megfelelően kell elkezdened már most csinálni.
Ha hétévente akarsz elmenni egy év szabadságra, akkor mindössze a fizetésed 14%-át kell félretenned arra az évre, már ha ugyanannyit akarsz költeni abban az évben is, mint most. (Ha itthon maradsz és nem kell bemenned dolgozni, nem kell a nagyvárosban élned, stb, sokkal olcsóbban is kijössz. Ha utazol, sok hely van a világban, ahol olcsóbban megélsz, mint itthon, még utazással együtt is.)
Amire vigyázz, hogy ne a nyugdíjmegtakarításodból vagy a házfelújítási alapból menj el szabadságra, erre a célra külön kell félretenned.
Add lejjebb az igényeidet, lakj kisebb házban vagy lakásban, járj olcsóbb autóval vagy egyenesen tömegközlekedéssel, vágd vissza a nem szükséges kiadásaidat és mindjárt nem lesz olyan elérhetetlen, hogy megspórold a havi kiadásod 14%-át.
Ahhoz, hogy a karrieredben ne szenvedj végzetes törést, ahhoz pedig csak annyi kell, hogy legyél értékes ember, akiért kapkodnak a munkaadók, vagy legalábbis könnyedén találsz másik hasonló állást, ha visszajössz a szabadságból. Ehhez pedig nem kell mást csinálnod, csak folyamatosan képezni magadat a szakmádban, amire a munkavállalók bő kilenctizede nem hajlandó. Ha még odaadóan dolgozni is hajlandó vagy a munkahelyeden, biztos a siker. (Ahogy a bölcs mondás tartja, az emberek zöme csak pont annyit dolgozik, hogy ne rúgják ki és csak pont annyit keres, hogy ne mondjon fel.) És igen, ha nő a fizetésed, abból még könnyebb lesz félretenned az egyéves vakációdra.
Úgy indulj el, hogy mikor hazaérsz, akkor is legyen még meg a hathavi vésztartalékod, így van fél éved, hogy találj új munkát.
De a legjobb, ha beszélsz a mostani munkaadóddal, hátha elenged egy évre és nem kell felmondanod. Ha a nőket vissza tudják venni 3-5-7 év GYES után, téged is. Főleg, ha tényleg több vagy a számukra, mint egy tizenkettő-egy tucat aktagyártó, vagy összeszerelő biorobot.
Ha utazol, keresd az olcsó lehetőségeket. Lehet, hogy nem egy párizsi, vagy tokiói luxushotelben kell eltöltened az időt. A repjegy Ázsiába valószínűleg drágább lesz, mint ott az élet egy hónapig. Ezért járj utána alaposan, hogy a legolcsóbb utazni és hol olcsó a szállás.
Ne centizd ki a költéseidet. Mi van, ha kénytelen vagy 25 dollárért kitaxizni a reptérre Indonéziában? Vagy csak drágábban tudsz megszállni, mint tervezted? Hogy ne kelljen a pénz miatt aggódni, legyen 20%-kal több pénzed, mint amit előre kalkuláltál. (Vagy fordítva: tervezz 20%-kal kevesebb programot, mint amennyire pénzed van.)
Ha nincs sok pénzed világot látni (és azt szeretnéd csinálni), vállalhatsz önkéntes munkát is a világ számos pontján. Rengeteg weboldalon találsz ilyen lehetőségeket, például az idealist.org-on, habitat.org-on és sok másik ehhez hasonló oldalon. Egyszerre utazol, segítesz és tanulsz és látsz rengeteg dolgot.
Köss biztosítást, mielőtt elindulsz. Ha 2-3 hónapnál tovább leszel távol, az utasbiztosítás nem lesz jó, ilyenkor köss olyat, mint például az Allianz Worldwidecare, amiről már írtam itt.
Találd ki, mit akarsz csinálni abban az egy évben és azt is, miért. Írd le, hová szeretnél eljutni és hogyan. Az várhatóan mennyibe fog kerülni? (A helyi árakhoz használd a numbeo-t vagy valami hasonló oldalt, amiről már írtam itt.) Ha az nem jön össze, akkor mit fogsz csinálni helyette? Ha már annyi ideig készültél és spóroltál erre az évre, hozd ki belőle a legtöbbet, tervezd meg alaposan, mivel fogod tölteni az időt, hogy jutsz el a legolcsóbban a kinézett helyre, stb.
Add ki a lakásod, amíg távol vagy. Amilyen bolond árak vannak most Budapesten, csak a lakáskiadás árából elélsz Thaiföldön munka nélkül, de még egy egyiptomi négy-öt csillagos hotelhez sem kell túl sokat ráfizetned. Másik lehetőséged, hogy lakáscsere keretében kiadod ingyen külföldieknek a lakásod, cserébe te is ingyen laksz külföldön. Ezzel foglalkozó oldal például a Homeexchange.
Ha tudsz és akarsz, keress pénzt a szabadságod alatt. Írj blogot, készíts fényképeket, amiket pénzért árulhatsz az ezzel foglalkozó oldalakon, taníts nyelvet az italki.com-on vagy a fiverr.com-on, írj könyvet, fordíttasd le angolra és áruld az Amazon.com-on vagy a Play Marketben és még sok hasonló lehetőséged van pihenés közben is pénzt keresni.
Amit mondani akarok: sokkal egyszerűbb megtenni azt, hogy fél-egy évig kiszakadsz a munkából és azt csinálod, amit igazán szeretnél. Könyvet írsz, megtanulsz arabul vagy japánul, önkénteskedsz Afrikában, a gyerekeiddel vagy egész nap, bejárod a világot, vagy bármit, amit szívesen csinálnál, ha nem kellene dolgoznod.
Ez természetesen egyáltalán nem kötelező, de rengeteg embernek hatalmas segítség az élete során. Olvass el erről szóló beszámolókat, alig van valaki, aki megbánta volna, hogy belevágott. Sokan gyerekekkel együtt csinálják végig, a gyerekek magántanulóként tudják le azt az egy évet. Többet tanulnak ez az egy év alatt, mint az iskolában a többi közel húsz év alatt.
Ha van kedved, vágj bele te is, egyáltalán nem annyira lehetetlen, mint sok embernek elsőre tűnik.
“Ha 2-3 hónapnál tovább leszel távol, az utasbiztosítás nem lesz jó, ilyenkor köss olyat, mint például az Allianz Worldwidecare”
Az komplett egészségbiztosítás. Kétlem, hogy a legtöbb induláskor egészséges, max. 1 évig szünetelőnek megérné (pl. szűréseket, szemüveget elég a szabad év előtt és után csináltatni, szülészet is aligha játszik). Annak idején utánanéztem, vannak biztosítók, akik az Allianz WWC-nél *sokkal* olcsóbban adnak akár 1 évre is elegendő védelmet. (Ajánlom: globelink.co.uk – bár ők nagyon lassan fizettek – és truetraveller.com , mindkettő óriási előnye, hogy munkavégzés, sőt fizikai munkavégzés baleseteire is köthető.)
“érdemes a TB-t fizetni (7050Ft/hó), nehogy aztán problémánk legyen belőle”
Érdemes, mert míg Mo-n lakcímed van, addig kötelező. 🙂 Ha címet megszünteted, és hazatérés után magadnak fizetnéd, 1évig szuperdrága – most ezzel szívok.
A kollégáid egészségi állapota kiválóan tükrözi azt, hogy sok esetben nagyon nem “ingyen” adják az átlagnál magasabb fizetést (sokan persze csak azt hajtogatják, hogy neked könnyű, jól keresel).
Több embernél már régebben felfigyeltem arra, – ami az itteni kommentekben is többeknél előjött – hogy a munkanélkülivé válást (megfelelő tartalékkal) gyakorlatilag egy nagy megkönnyebbülésnek élik meg, mintha ugyan nem saját döntésből, de kiléptek volna abból, amit nem szeretnek és felszabadulnak.
Amúgy nálunk most fut a millió dolláros kérdés a feleségemmel, hogy:
1.: csináljak-e tovább olyan munkát, vagy munkákat, amit nem szeretek és az ölje meg a kapcsolatunkat, hogy egy befásult boldogtalan zombivá válok >folyamatban
2: kezdjek abba, amit mindig szerettem volna, mindig motivált, cserébe 2-3 hetente vagyok otthon 1 hetet és az öli meg (feleségem egyedül marad, nem akar hallani erről
“Helyette 4 honapra elmentunk a vilag legtulso vegere”
Érdekelne a konkrét választás (miután a szempontokat olyan konkrétan leírtad)! Próbálom mások effajta, szempontok alapján választós döntéseit megfigyelni, hogy tanuljak belőlük.
Gratulálok és további sok sikert kívánok! 🙂
Szerintem törjétek tovább a fejeteket, kell legyen harmadik megoldás, mert ezek nem lesznek jók. Nem tudnàl pl egy másik munkát találni, ami nem tesz zombivá? És a másik dologgal valahogy hobbiszerűen foglalkozni?
Nekünk a feleségemmel az jött be, hogy közösen megbeszéltünk egy időpontot, amikor kilépek a cégtől. Sokkal könnyebb egy házasságban az ilyen rossz munkahely által okozott problémákat lekezelni, ha nem “nyitott végű” a munkaviszony, hanem van egy nap, amikor tudjátok, hogy véget ér a rossz időszak.
2011 óta júliusban évek óta szabadságon vagyok. folyt
Szóval júliusban 1 hét Horvátország a családdal (5.éve), változó helyszínekkel. 1 hét a szüleimnél, 1 hét anyósomnál a Balatonon a gyerekekkel, 1 hét a gyümölcsösömben. Igaz ez munka, de nagyon élvezem, mer más, mint amit év közben csinálok. 3 éve csináltam egy 2 hektáros gyümölcsöst, rezisztens gyümölcsfákkal, biogazdálkodással, félpasszív nyugdíjam megvan. (Félpasszív: most is egy helybeli műveli a sorközöket, kisegítő emberek is vannak, akár elég 10 napra lemennem egy évben, ha többre nem akarok.) Az eladás nem lesz gond, réspiacra szállítok, már nagyon várják a vevők, viszonteladók…
Azt tervezem, hogy ’17-ben elmegyek plusz 1 hónapra Olaszországba egy gyümölcsösbe önkéntesnek..
Ezen kívül évi 10-15 komplett hetet kiveszek (gap weeks :), túrázás, olvasás, pihenés, sport, stb.
Igen, azt akarom csinálni, amit mindig is akartam, kamion. –> Ebből következik, hogy a feleségemet nem tudom vinni.
Belfölddel az a baj, hogy gyakorlatilag aludni jár haza az ember és mellé anyagilag is visszalépés lenne. Mindenképp bejelentett német (esetleg osztrák) cég a cél.
@Feri78: van egy “megelőző” tervünk. Van még egy terület amit szeretek és jelenleg arra készülök, csak sajnos bizonytalan, ugyanis nagyobb részben készségek és adottságok kellenek a felvételhez és 1-2 embernek szokott sikerülni kb 300-ból. Nem tartom reménytelennek, de azért emiatt nem egy betonbiztos lehetőség.
Én 2005 ben mentem el 1 év szombatozásra, aztán csütörtököt mondtam mert zacskoba kaptam vissza a cégemet illetve 70millios minusz volt . Természetesen én voltam a hibás .De félretéve ezt a kis szösszenetet életem legjobb éve volt . 🙂
Én is szeretném ezt megvalósítani, menne is, de mindig visszatart az, hogy a gyerekeim 7 és 9 évesek és iskolába kell járniuk. Ezt hogyan lehet megoldani?
Két tévedés van az anyagban:
a, a túl jól képzett embereket nem veszik fel mert kitúrná a vezetőt (max programozónak)
b, kisgyerekes anyukát is nagyon ritkán veszik vissza, főleg nem 3-5-7 év után. és ez helyes is, aki 3 évre kiesik a szakmájából az kvázi kezdő újra.
Többek között a gyermekvállalás miatt sem opció ez.
A francba, pusztán az útvonalam és a munkáim kombinációja olyan egyedi egy magyar nyelvű blogon, hogy felismerhető vagyok. 🙂
Most már csak azt kéne tudnom, te ki vagy (persze az “egy esemény” sejtem, mi volt, de ott sokan felismerhettek). 🙂
“Aki többet akar olvani a témáról annak ajánlom Joe Dominguez -Wicki Robin “Your money or your life” c. könyvét, ami pont arról szól hogyan értelmezd újra a kiadásaidat éld azt az életet amit szeretnél.”
Épp ezelőtt kezdtem el, most tartok a 3. fejezetnél. Ez az egyik legjobban megírt könyv, amit valaha olvastam. Kiválóan integrálja a kérlelhetetlen matematikát (“mérés”, “statisztika” a pénzügyeidről) a segítő pszichológiával (emberi természet és szokások ismerete, valódi motivációk feltárása, külső helyett belső irányítás), hogy bárkinek valódi, ítéletmentes, működő segítséget adjon. Az angol nem vészes, oldalanként 1-2-szer használom a szótárt, de anélkül is menne. Nagyon ajánlom. A 2008-as kiadást szerezzétek meg, abban a példák aktuálisak, ne az 1992-est.
Az én feleségem 7. éve van itthon a gyerekekkel és 5 helyre azonnal felvennék. Van, ahol könyörögtek neki, h oda menjen dolgozni, mert olyanok a kompetenciái, és szükség lenne a jó szakemberre. Volt, ahová úgy hívták, h a többi “tapasztalt” munkatársat kellene fejlesztgetni. 🙂 Plusz ahonnét eljött, ott is fenntartották neki a helyet, de oda nem megy vissza valószínűleg.
bukitlawang-wildlife.blogspot.ch/p/volunteering.html
Én épp a gap year-emet tervezgetem, erre véletlenül találtam rá, nekem szimpi. Sajna egyelőre csak ennyi van a tarsolyomban 🙂
igen, a jelenlévők feleségei mindig kivételek…:-)
Ha én lennék ebben a helyzetben, 2 dolgon elgondolkoznék:
1. Gondolom külföldi munkában több pénz van. feleséged el tudná-e fogadni, hogy 3 évre bevállaljátok a külföldi kamionozást, hogy az anyagiakat megalapozzátok? Mi az elmúlt 3 évben ezt csináltuk. Amikor dolgozni kezdtem mostani munkahelyemen, tudtuk hogy családilag nagyon gáz lesz (az is lett!) de az elején felírtuk a hónapokat, és minden hó végén áthúztunk egyet. Így nem egy végtelen történet lesz belőle, hanem van eleje, közepe, vége, tapasztalatom szerint a nők így jobban viselik.
2. Nem tudtok együtt családilag kiköltözni EU-ban abba az országba ahol szívesen kamionoznál, így az álmod megvalósulna, de mégis többet lennél otthon a családdal?
A titka az, hogy az asszony kepezze magat. Ha csak otthon babazik es a haztartast vezeti, akkor nehez lesz…
A felesegem a GyED alat nyelvet es konyvelni tanult ( Nemet konyvelest tanulja eppen ), igy remeljuk lesz eselye otthon….
Jól látod, nehéz jó ötletet találni, én is 2 hónapja ezen gondolkodom. (Mondtam is a feleségemnek, hogy nem vagyok túl “büszke” magamra, hogy olyan munka tetszik és tetszett mindig is, ami nagyon nem családbarát, illetve a legtöbb embernek eszébe nem jutna ilyet csinálni.)
Ezért is dobtam be ide, itt azért értelmes tanácsokat szoktak egymásnak adni az emberek. EU tagállamba költözni nem szeretnénk. Töltöttünk Németországban egy kis időt, de mindketten olyan beállítottságúak vagyunk, hogy konklúziónak azt állapítottuk meg, hogy sosem tudnánk otthonunknak tekinteni és ott élni a mindennapokat.
Na majd meglátjuk mi lesz… reméljük jól alakul. 🙂
pl. a britek imádják magukat ottfelejteni vmi olcsó helyen…
krónikus betegség elején valószínűleg nagyon hatásos gyógymód (megfelelő anyag háttér mellett)
Egyébként pont nemrég beszélgettem az egyik Big4 vezetőjével, akik alkalmazzák már ezt a módszert itthon nálunk is, viszont azt mondta, aki elmegy sabbaticalra, és visszajön, általában 2 hónap és felmond. Ez lehet csak multikra igaz, de azt mondja, teljesen más kicserélődött emberek jönnek vissza, sokkal pozitívabb, széles látókörűbb, amit a cég nem tud kezelni a lebutított folyamatokkal és a rengeteg energiavámpír kollégával.
“érzésem, hogy az irodában húzni az igát napi 8-9 órában könnyebb, mint otthon két kisgyerekkel lenni + házimunka.”
Nem ismerem a körülményeiteket, de esetleg a szombatévre egy sokkal egyszerűbb háztartás? Lakást kiadni (v. bérlést felmondani), lakókocsi vagy kempingezés. Télen közelebb az Egyenlítőhöz, nyáron messzebb, akkor sokat lehet kint reggelizni, nem kell utána összesöpörni a morzsákat. 🙂
1 hónap munka, 1 hónap otthon? Így 8 hétből csak 3-at kellene kibírnia nélküled a kedves feleségednek. Ez a különlét hosszú távon talán még jót is tesz egy kapcsolatnak.
(Persze ehhez az kell, hogy így is megérje anyagilag, meg hogy lehessen ilyen munkarendben dolgozni a cégnél.)
Viszont egy “light”-osabb verzión én is töröm a fejem, ami csak abból állna, hogy nem nyomnám olyan keményen, nem lenne túlóra, nem vinném haza a melót, és hogy abban az évben a fizetésem 100 százalékát kötelezően elkölteném
két hét múlva nyakunkon is az új év, nem tudom meg merem-e lépni:)
próbáld ki, érdemes!
én nem tudatosan teszem ezt, viszont két munkahelyem van, az egyiknél vannak olyan időszakok, amikor a napi 8 órában elintézek mindent, a másodállásom pedig olyan, hogy néha van 1-1 hét, amikor 0 munka van (cserébe máskor a nap 24 órája sem elég, de ez itt most irreleváns).
Szóval amikor összejön mindkét helyről 1-1 nyugodt hét, mintha kicseréltek volna.
Ekkor jövök rá, hogy ha csak napi 8 órát dolgoznék, és minden hétvége munkamentes lenne, akkor mennyire nyugodt és kipihent lennék. Persze ehhez az kell, hogy az agyam se járassam a munkahelyi dolgokon a 8 óra leteltével.
Sajnos nálam sem gyakori az ilyen időszak, de felér egy nyaralással.
Ennek viszont épp az ellenkezőjét tesztelem egy ideje:
az egyik munkahelytől kapott fizetés 100%-át félreteszem amint megkapom a pénzt (valójában már 1 hónappal korábban, hitelkártyával, így rákényszerítem magam, hogy fizetéskor nullázzam a hitelkeretet, így nem tudom másra költeni, ha akarom sem)
Nálam ez egyfajta teszt, ha az előre kitűzött ideig félre tudom tenni a teljes fizetésem, akkor felmondhatom az egyik munkahelyem, mert meg tudunk élni anélkül a pénz nélkül is, arról nem beszélve, hogy a teszt időszak alatt kapott fizetés ott lesz vésztartaléknak.
Ami számomra para mielőtt (ki)lépek: azt, hogy most mennyiből élünk meg, nem merem kivetíteni a jövőre, mert sok olyan változás történhet (gyerekszületés, nem várt betegség, baleset), ami durván megnövelheti a jövő kiadásait 🙁 Így aztán nem merek kilépni a malomból
2015-ben nem hosszabbítottak velem szerződést, így maradt 5 hónap nyaralás. sok utazással, (nyelv)tanulással, hazaérkezésem után már 1 hónappal volt munkám.
amit sokan elfelejtenek, h bevonszolják magukat munkanélküli irodába és 3 óra ügyintézéssel felmarkolják a 330 bruttót + jóideig fizetik az eü-t
Szerintem ne tedd fel ennyire a dolgokat a kamionozásra amíg ki nem próbáltad legalább pár hétig. Az nem egy munka, az egy életforma.
Pár hete vittem haza egy embert Grazból. Hónapok óta készül, hogy kamionos lehessen, pénzt gyűjtögetett, megcsinálta a papírokat amiket kell, megbeszélte a családdal (feleség + egy gyerek Székesfehérváron), hogy ő ausztriából fog kamionozni, és csak néhány hetente megy haza, és hogy régóta ez az álma, nagyon szeretné csinálni. Család is elfogadta, beszereztek neki ami kellhet (kapott egy mobilzuhanyt is, meg valami profi gps-t).
Belevágott.
3 hét kellett hozzá, hogy rájöjjön, hogy nem bírja. Hogy ennyit kell ülni és csak utazni, hogy távol van a családjától, hogy csak akkor tud normálisan zuhanyozni, ha olyan helyen állnak meg, ilyesmi.
Szóval ha van lehetőséged, valahogy próbáld ki előbb. Szerintem.
““abban az évben a fizetésem 100 százalékát kötelezően elkölteném”
Ennek viszont épp az ellenkezőjét tesztelem egy ideje:”
Én is ezt csinálom már jó régóta amúgy, éppen ezért gondoltam egy kis lazításra a szabályokon.
Annyira ezt hogy az elmúlt évben a rengeteg meló miatt 1/3 2/3 az arány a félretett pénz javára. Csak nekem másodállás sem kellett mert a cégemnél volt annyi meló. De úgy érzem, hogy itt rajtam kivül sokan a blogtól függetlenül is tennének félre pénzt mert egyszerűen abba típusba tartozunk aki rosszul érzi magát illetve nem érzi biztonságban magát, ha nincs egy kis tartalék.
De ehhez az egy év szabadsághoz szerintem igazi gazdagság kell nem olyan amit én fel tudnék mutatni. Mert ha most négy év alatt megspórolsz egy évnyi költésedet akkor nem látom értelmét az ötödik évben elkölteni, szóval ezért gondolkodom egy kicsit lightosabb verzión:))
4 év munka után kivenni 8 évet (+ amit a kamatok hoztak, tehát akár 10 évet), azért nem hangzik rosszul.
Nekem azért félelmetes az ilyesmi, mert nem bízom abban, hogy jövőre vagy 10 év múlva is kijövök annyiból, mint idén, mert változhatnak a körülmények.
Jól mondod, nem tervezem a vakrepülést. Van ismerős, aki mellé jövő év elején potyautasként beülök egy darabig és felveszem a napi ritmusát, hogy lássam mennyire közelít egymáshoz a valóság és az elképzelés.