Írtam vasárnap Japánról, többek közt arról is, hogy mennyire megdöbbentően olcsó ott minden, még úgy is, hogy sokkal többet keresnek, mint például a magyarok. Ennek ellenére jóval olcsóbb a taxi, az étterem, de nagyjából minden más is.

Ennek egyik oka, hogy a magasabb áfakulcs 10%-os (a másik 8%) és például az üdítőkön gondolom nincs népegészségügyi adó, környezetvédelmi adó a palackon, a bolt nem fizet 4,5% plusz adót az árbevételére és így tovább, ezért kerül a magyar ár 60%-ába ugyanaz a termék.

Viszont szöget ütött a fejemben, hogy mindez nagyon szép, de ott van az érem másik oldala, hogy a világ egyik legeladósodottabb országa Japán, az államadósság eléri a GDP 235%-át, mindezt úgy, hogy nagyjából harmincöt éve a kormánynak sokkal több a kiadása, mint a bevétele. Vagyis szép-szép, hogy ilyen olcsó Japánban minden, de vajon nem lenne-e értelmesebb inkább nem elengedni a költségvetési hiányt minden évben, lassan már 35 éve és inkább emelni az adókon?

Az elmúlt néhány évben csökkent a GDP arányos adósság, de nem azért, mert nem lenne továbbra is súlyosan hiányos a japán költségvetés, hanem mert végre megjelent az infláció (annyira, hogy már néhány éve jóval a kívánatos 2% felett van az értéke, éppen most 2,9%), amivel a GDP-t korrigálni kell, így a GDP arányos adósság annak ellenére csökkent, hogy a GDP nem igazán akar nőni és még mindig nagy a költségvetési hiány. A 17%-os magyar infláció is sokat segített az elmúlt években a magyar államadósságon is a GDP arányaiban.

Olyan szinten adósodott el a japán állam az elmúlt 25 évben, hogy arra nincsenek szavak. Az áfa 4-ről 10%-ra emelése is hét évig tartott, 2012-től egészen 2019-ig húzták, mire teljesen bevezették a 10%-os forgalmi adót. Vagyis a politika inkább választotta még hét évig a hatalmas költségvetési hiányt, mint bevállalta volna az adóemelést.

A japán adóterhelés jóval az OECD országok átlaga alatt van, ha 10%-kal növelnék az átlagos adóterhelést, akkor is még az átlag alatt maradna a japán adóteher. De nem teszik meg, fontosabb a népszerűség és a hitelből biztosított magasabb életszínvonal, mint a költségvetés rendbetétele.

A 8 és 10%-os áfából a GDP 4,2%-ának megfelelő adóbevétel folyik be. Ha csak ezt megdupláznák 20%-ra, majdnem teljesen eltűnne a költségvetési hiány. Ha nem lenne költségvetési hiány, akkor nem nőne évente összegszerűen a tartozás, így az infláció és a szerény gazdasági növekedés miatt évről-évre egyre jobban csökkenne a fennálló tartozás. (A 10%-os áfaemelés természetesen 10%-os inflációt is okozna, mondjuk öt évre elhúzva a folyamatos emelést kezelhető méretű lenne, bónuszként a már meglévő államadósság értéke is ennyivel csökkenne magától.)

De hozzá lehetne nyúlni a jövedelmek adójához is. Japánban sávos rendszer van a fizetésekre, mint minden normális országban, az szja akár 45% is lehet a legfelső sávban, de oda már évi 40 millió jen fizetés a beugró, ami majdnem 100 millió forint. S nem, nem azt jelenti a sávos adózás, hogy 45%-át elviszik a fizetésnek. Olvasd el az erről szóló cikket.

Az átlagfizetés 18,7%-os adókulccsal adózik és ebben már a 10%-os helyi adó és a 2,1%-os extra adó is benne van (mert ilyeneket is kell fizetni a munkabérre Japánban). A járulékok (TB, nyugdíj, munkanélküliségi biztosítás) is alacsonyak a magyar szemnek, a munkavállaló által fizetendő összegnek 14,65% a maximuma, de csak 650 ezer, illetve 1,35 millió jenig kell fizetni őket havonta, felette nincs fizetnivaló. (Kivéve a 0,55%-os munkanélküliség elleni biztosítást, ami szintén benne van a 14,65%-ban, annak nincs felső határa.) A japán úgynevezett adóék, vagyis a munkabért terhelő adók és járulékok csak 32,6%, míg például a magyar adóék 41,2% volt 2024-ben. Ha 20%-kal növelnék a munkabéreket sújtó elvonásokat, még mindig nem érnék el a magyar szintet sem.

Úgyhogy itt is lenne bőven helye az emelésnek, ha a politikai akarat meglenne rá.

Japánban a vagyont is adóztatják, szintén mint minden normális országban, ami kiugróan sok a magyar szemnek, az az ingatlanok értéke után fizetendő évi átlag 1,7% ingatlanadó, amit becsült ár alapján vetnek ki, ami jellemzően alacsonyabb, mint a valódi piaci ár.

Nagyon úgy tűnik, hogy Japán egyelőre gond nélkül le tudná győzni az államadósságot és a költségvetési hiányt, csak éppen nem akarja. Egyetlen kormány sem hajlandó abbahagyni a pazarlást, mert hát miért éppen ő, amikor 35 éve minden kormány egyre csak növeli az államadósságot? 35 éve sokkal több a kiadás, mint a bevétel az alacsony adók miatt, ha eddig jó volt, ezután is jó lesz az.

Úgy gondolják, hogy megtehetik, hiszen a japán jegybank vásárolja fel az állampapírok 70%-át, így már lassan nála van a teljes államadósság fele. Mivel ő a legnagyobb vevő, akinek nincs szüksége kamatra, hiszen a saját maga által kreált pénzből vásárol, ezért mesterségesen alacsonyan tudják tartani az állampapírok kamatait, futamidőtől függően 0,7 és 3% között. Azonban ezek már sokkal nagyobb kamatok, mint akár csak 2-3 éve is, így már a költségvetés 24%-át költötték 2024-ben a meglévő hitelek kamataira és ez várhatóan dinamikusan nőni fog a következő években, ahogy lejárnak a régebbi, nulla százalék körüli állampapírok és helyette új, magasabb kamatozásúakat fognak kibocsátani.

Pedig jó lenne, ha minél hamarabb rendbe tennék a költségvetést, mert a japán gazdaság egyre jobban lemarad a fejlett államoktól, az éves gazdasági növekedés átlagosan a harmada-fele a többi országénak.

A termelékenységben is egyre rosszabbul állnak, jóval több munkaórával állítanak elő egységnyi GDP-t, mint más fejlett országok.

A demográfiai bomba pedig Japánban fog a legnagyobbat szólni, már 2050-re 0,8 nyugdíjas fog jutni egy dolgozóra, már most is a lakosság 29,9%-a 65 év feletti. Mivel most is már a munkaképes korú lakosság 80%-a dolgozik, a munkanélküliségi ráta 2,6%, ami azt jelenti, hogy már nincs tartalék a rendszerben.

Szóval nagyon szép, hogy ennyire olcsó minden Japánban, de ezt az olcsóságot az elégedetlen mértékű adóelvonás okozza, ezért nő dinamikusan a japán államadósság. Ha csak a japán és az európai adóelvonás különbségének a felével növelnék az adóbevételeket, máris eltűnne a hiány és ki lehetne nőni ezt az adóssághegyet. De nagyon úgy tűnik, hogy semmilyen politikai akarat nincs erre.

Pedig az OECD szerint most még van esély arra, hogy visszafordítsák a folyamatokat, kérdés, mikor lesz meg erre az akarat.