Most olvastam a hírt, hogy New York városában májustól kötelező lesz megadni a nyitott állásajánlatokra a várható minimális és maximális fizetést. A munkaadók természetesen kézzel-lábbal tiltakoztak a jogszabály ellen, nem sok eredménnyel.

Májustól mindenkinek, ahol négynél több alkalmazott van, nyilvánosságra kell hozni ezeket az adatokat.

Nagy fordulat ez azután, hogy 2017-ben még azért kellett szénné büntetni a cégeket, hogy az állásra jelentkezőket arra kötelezték, hogy az eddigi fizetéseiket árulják el a munkaadóknak, nehogy véletlenül túl sok fizetést ígérjenek nekik.

Az érvényes céges policy-k szerint sok helyen a dolgozók még egymásnak sem árulhatják el, mennyit keresnek, nehogy kiderüljön, hogy a junior kollégát másfélszer annyiért vették fel, mint amennyit az öt éve ott dolgozó keres, akinek be kell őt tanítania.

Nem az első állam lesz, ahol bevezetik a rendszert, de Coloradonál mégis sokkal jelentősebb, ha publikus lesz az amerikai gazdaság egyik központjában, hogy melyik pozícióra melyik cég mennyi fizetést ajánl.

Ha az elmúlt év a Nagy Felmondás éve volt, akkor az idei is az lehet New York városában, ha publikus lesz, melyik cég mennyit kínál egy-egy új pozícióban.

A munkaadók szívják a fogukat, de a munkavállalók ezzel egyrészt sokkal jobb alkupozícióba kerülnek, másrészt előre tudják majd, hogy egyáltalán érdemes-e jelentkezni egy-egy állásra. De lesznek sokan olyanok is, akiknek le kell majd jönni a fellegekből, meglátják, hogy mennyi a reális fizetési igény.

Elsőre fájdalmasnak tűnik a cégeknek, de ők is sok felesleges kört megspórolnak, másrészt látni fogják, hogy a konkurencia milyen ajánlattal keres alkalmazottat.