Melyik országok a legeladósodottabb nemzetek?
Érdekes vetni egy pillantást arra, melyik országok küzdenek a legnagyobb adóssággal.
Ennek két fő mutatója van, az egyik az államadósság. Ha egy ország kormánya tartósan többet költ, mint amennyi bevétele van, azt az államadósság növekedésén lehet lemérni.
Másik ilyen mutató a debt-to-GDP. Ez nem csak a szokásos államadósságot tartalmazza, hanem az ország teljes adósságállományát: az állami, vállalati és magánhiteleit együttesen.
Először nézzük a 20 legeladósodottabb nemzetet az államadósság szempontjából.
(Magyarország lecsúszott erről a listáról, mert “csak” a 26. legnagyobb államadósságával bíró ország a 143 közül.)
20. helyezett: Kanada 89.1%-os államadósság a GDP arányában.
19. helyezett Egyiptom 89,2%
18. helyezett Egyesült Királyság 90,1%
17. helyezett Izland 90,2%
16. helyezett Barbados 92%
15. helyezett Franciaország 93,9%
14. helyezett Spanyolország 93.9%
13. helyezett Cape Verde 95%
12. helyezett Belgium 99,8%
11. helyezett Szingapúr 103,8%
10. helyezett Egyesült Államok 104,5%
9. helyezett Bhutan 110,7%
8. helyezett Ciprus 112%
7. helyezett Írország 122,8%
6. helyezett Portugália 128.8%
5. helyezett Olaszország 132,5%
4. helyezett Jamaica 138.9%
3. helyezett Libanon 139,7%
2. helyezett Görögország 173,8%
1. helyezett Japán 243,2%
Érdekes, hogy a listán leszámítva néhány szigetállamot és az egy szem kakukktojás Egyiptomot, vagy a háború sújtotta Libanont, csak gazdag, fejlett államok vannak és a 20 legeladósodottabb országból fele európai.
Sokkal beszédesebb a teljes adósságot figyelembe vevő sorrend. Hogyan néz ki a lista, ha egy ország teljes adósságállományát figyelembe vesszük? (magánszemélyek+cégek+állam)
20. helyezett: Malajzia 222% a GDP arányában, 49 százalékpont emelkedés 2007 óta.
19. helyezett Ausztria 225% 29 százalékpont emelkedés 2007 óta.
18. helyezett Magyarország 225% 35 százalékpont emelkedés 2007 óta.
17. helyezett Dél-Korea 231% 45 százalékpont emelkedés 2007 óta.
16. helyezett USA 233%
15. helyezett Finnország 238% 62 százalékpont emelkedés 2007 óta.
14. helyezett Norvégia 244% 13 százalékpont emelkedés 2007 óta.
13. helyezett Egyesült Királyság 252% 30 százalékpont emelkedés 2007 óta.
12. helyezett Olaszország 259% 55 százalékpont emelkedés 2007 óta.
11. helyezett Franciaország 280% 66 százalékpont emelkedés 2007 óta.
10. helyezett Svédország 290% 50 százalékpont emelkedés 2007 óta.
9. helyezett Dánia 302% 37 százalékpont emelkedés 2007 óta.
8. helyezett Spanyolország 313% 92 százalékpont emelkedés 2007 óta.
7. helyezett Görögország 317% 103 százalékpont emelkedés 2007 óta.
6. helyezett Hollandia 325% 62 százalékpont emelkedés 2007 óta.
5. helyezett Belgium 327% 61 százalékpont emelkedés 2007 óta.
4. helyezett Portugália 358% 100 százalékpont emelkedés 2007 óta.
3. helyezett Szingapúr 382% 129 százalékpont emelkedés 2007 óta.
2. helyezett Írország 390% 172 százalékpont emelkedés 2007 óta.
1. helyezett Japán 400% 64 százalékpont emelkedés 2007 óta.
Ebben a listában Európa verhetetlen, nem véletlen volt a világméretű aggodalom az európai hitelkrízis miatt két-három éve.
Azóta a befektetők megnyugodtak, bár szerintem sok okuk nem volt rá. A legtöbb nyugati ország elképesztő mértékű adósságot görget maga előtt, ami egy esetleges kamatemelési ciklus során könnyen nehezen visszafizethetővé válik.
Az is felmerül az emberben, hogy ilyen méretű eladósodottság mellett az európai jóléti állam modellje mennyire tűnik fenntarthatónak.
Kapcsolodó cikk: Visszafizethető-e az államadósság?
Szóval hogy mehet minden “jól”, ha mégis ilyen eladósodottsági adataik vannak?
– Asszony nem tudok aludni!
– De hát miért?
– Tartozom 100 pengővel Grün-nek, és nincs egy vasam sem.
Asszony elmegy, majd visszajön:
– Mostmár nyugodtan aludhatsz?
– Miért?
– Aggódjon csak a Grün!
PS: gondolom, minket a devizakölcsönök “segítettek” a 18. helyhez, bár a 26. sem túl fényes
Semennyire, egyszerűen fenntarthatatlan. 😉
en.wikipedia.org/wiki/List_of_creditor_nations_by_net_international_investment_position_per_capita
Szerintem korai még temetni a jóléti államokat.
Norvégia egy ritka kivétel az olaj miatt (és a korona felértékelését megakadályozandó) külföldre kihelyezett tőke nagyságát tekintve, ezzel azért kevés ország dicsekedhet a listán szereplők közül.
Nagyjából senki más. Nagy tőkeexportőrök, mint pl. Németország, nem is szerepelnek a listán.
S pont Norvégia híres-hírhedt a bankok összeomlásáról a kilencvenes évek elején, úgyhogy az sem mindegy, az adósság és a vagyon hogyan oszlik el a társadalomban.
Minden adósság a másik oldalon valakinek a vagyona, de nem hinném, hogy ettől még nincs gond az adóssághegy méretével.
Az is nagy veszély, hogy az európai bankok tele vannak állampapírokkal.
Ha az egyik bank megcsuklik, az államnak kell megmentenie, ettől tovább fog nőni az államadósság, ha az állam csuklik meg, azok a bankok is gondba kerülnek, amelyek hitelezik az államot.
Ez volt a baj Cipruson is, a bankok tele voltak görög állampapírokkal, aminek a felét le kellett írniuk.
Hogy megértsük, nézzük Japánt: az államadósság mind belső adósság, államkötvény. Kik birtokolják az államkötvényt? A jómódúak. Mi történnék, ha a japán állam 1¥ kötvényre csak ½¥-t fizetne? Az az államkötvényre kivetett 50%-os vagyonadót jelentene – a jómódúak vagyonuk arányában vegyenek részt az állam fenntartásában, amely a jómódjukat biztosítja. Nem is érdemes az egésszel foglalkozni!
Ha viszont a külső adósságot néznénk, ott Mo. rögtön dobogó közelében van Feketéék balfogásai óta penzriport.hu/a-magyar-allamadossag-keletkezese-19731989?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner₂01601 , mert a Dimitrov-téren uralkodó felfogás következtében szinte folyamatosan csak nő.
A másik dolog, ami torzít a magánszektor eladósodottságán, hogy nagyon sok multinacionális cég az anyavállalat felé van eladósodva, ami minőségi különbség ahhoz képest, hogy egy banknak vagy kötvényeseknek tartozna.
Egyébként igen, a teljes képhez rengeteg minden tartozik még, folyó fizetési mérleg, az államadósságra fizetett kamat mértéke és sok más is.
Előre is köszi!
Azt hitetik el, sikeresen, hogy vegyél saját ingatlant most drágán hitelre, mert később még drágább lesz. És ezért a magánszemély kimaxolja a lakáshitelét, amire irdatlan sokáig és irdatlan sok kamatot fizet. Az egész működtetéséhez csupán egy optimálisan alacsony kamatkörnyezet kell, és onnan már önjáró.
A magas ingatlanárak épp a fejlett országokat sújtják. A jelenlegi alacsony magyar kamatkörnyezetben ugyanez történik.
Másik oldalról ezen a fejlett országokban vannak olyan vállalatok és vállalat tulajdonosok, akik kiszivattyúzzák a vállalati profitot máshonnan, ezáltal biztostva a fejlett országoknak állandó bevételeket.
Kérdés az, hogy mit csináltak ők eddig annyira másképp? Németországban/Svájcban talán nincs jóléti állam? Vagy van, csak más mértékben?
A munkanélküliség (legalábbis a helyiek között) minimális, ha elveszted a munkádat, egy hónapon belül úgyis lesz másik. Senki nem aggódik amiatt, hogy a hiteleit ne tudná visszafizetni. Svéd munkatársam egy héttel azután, hogy megkaptuk mindannyian a felmondásunkat (megszűnt a cég) vett hitelből egy új Volvót.
Viszont, ami nagyon tetszik, mint állami/banki szabályozás:
Mindenki csak a kétévi bruttó fizetéséig adósodhat el. Tehát a legtöbb hitelt “emberi” időn belül vissza kell/lehet fizetni. Nekem legalábbis mindig furcsa volt az ausztrál rendszer, ahol ismerősöm idén hatvan éves és már csak 64 év van vissza a lakáshiteléből ):
A hatart atlepve (Nemetorszagban, Belgiumban) tobb 10 szazalekkal olcsobb egy hasonlo ingatlan. Ez a holland adorendszer hozadeka. Itt ugyanis bizonyos feltetelek mellett a lakaskolcson kamatresze leirhato az adoalapbol. Ezt hivjak hypotheekrenteaftrek-nek. Ha 52%-os kulcsal adozol, akkor a lakaskolcsonod kamatanak 52%-at visszakapod. A valsag elott ez odaig fajult, hogy a bankok ehhez igazitottak a termekeiket. A normal annuitasos hitel helyett leginkabb a “spaarhypotheek” volt a legelterjedtebb. Ez arrol szol, hogy a kamatot fizetsz a banknak, de toket nem torlesztesz. Ehelyett, egy bizonyos osszeget kotelezoen fizetsz egy megtakaritasi szamlara amibol a futamido lejarta utan visszafizeted a kolcsont. (a megtakaritasra ugyanannyi % kamatot kapsz, mint (folyt kov…)
Persze voltak ennek elfajzott valtozatai is.
Megtakaritasi szamla helyett (reszben vagy egeszben) befektetesi szamla. Aztan jol befektettek a penzedet BRIC-ben.
Csak kamatot fizetsz a lakaskolcsonre, es semmit sem teszel felre. Igy meg olcsobb a lakhatas. A futamido vegen vagy eladod a keglit, vagy ujrahitelezed. Plusz ezek kombinacioja. (a lakaskolcson felere csak kamatot fizetsz, masik felere meg is takaritasz stb)
Mivel az ingatlan ertekenek 120%-ara is adtak ugy kolcsont, hogy csak kamatot kellett fizetni, az egy fore juto maganadossagban Hollandia vilagelso lett.
(folyt kov…)
Uj lakaskolcsonre mar csak akkor van adovisszaterites, ha annuitasos hitelt valasztasz es az adovisszaterites is max 30 evig jar. A kotelezo torlesztesnek koszonhetoen csokkenni fog az egy fore joto maganadossag, valamint az adovisszaterites is kevesbe fogja terhelni a koltsegvetest.
Ez jo amit irsz a svedekrol. De akkor ott ha igy maximalva van a felveheto hitelnek az osszege, akkor hogy vasarolnak nagy erteku dolgokat?
Auto, ingatlan, stb.
Vagy akkora onerovel rendelkeznek?
Ha meg nagy onerovel rendelkezik az ember, nem szarakszik hitellel. Akkor inkabb var meg 1 vagy 2 honapot. Legalabbis en igy gondolom. Igy csinalnam.
2 evenyi brutto beremet meg nem adja oda egy bank sem nekem hitelbe, az biztos. Vagy mar olyan maceras proceduran kene kerezstul essek, ami meg nem er annyit.
Ha ket evnyi penz kene akkor inkabb kivarom a ket evet.
Ha sokat dolgozik az ember, vagy sokat keres, kemeny munkaval. Az sok mas hozadeka is van a penz mellett. Talan atgondoltabb. Talan nagyobb alazattal all az eletben a dolgokhoz. Talan turlemesebb is.Szoval nincs szuksege hitelre. (a maganember szemszogebol nezem a dolgot)
Ez régóta vesszőparipám. Lehet, hogy én tulságosan földhözragadt vagyok, de ez sosem fért a fejembe. Miként lehet ezt megtenni? Mitől fognak majd egyenesbe jönni?
Azt gondolom, hogy ennek is úgy kellene működnie, mint egy családi költségvetésnek, csak nagyban. Ha egyik évben kicsit többet költöttünk, akkor következő évben kicsit jobban spórolunk. Ha felújítjuk a fürdőszobát, akkor abban az évben rövidebb nyaralásra megyünk, stb.
de az allam nem csak a furdoszbat ujjithatja fel… Ha csaladi hasonlattal elsz, akkor iden te mesz el hitelbol tanulni, amitol 30%al jobban fizeto allast talalsz, igy 3 ev mulva mar pluszban leszteka hitelhez kepest. Jovore a hazastarsad, majd szigetelitek a lakast, utana futeskorszerusites, majd valalkoztok hitelbol. Vagyis minden hitelnel latszodhat, hogy par ev mulva megterul.
Az mas kerdes, hogy az allamok tobbnyire tenylegesen furdoszobafelujitasra ( vagyis jolleti kiadasokra) veszik fel, nem pedig gazdasagelenkitesre, infrastrukturafejlesztesre vagy barmimre, ami par ev ( vagy evtized) alatt megterulhet…
Közvetetten (több áttétellel a QE továbbgyűrűző hatásain keresztül) a FED (meg a FED politikáját világszerte lemásoló jegybankok).
A hitelfelvétel célja az infrastruktúra kiépítése. A fedezete a jövőbeni adóbevétel. Amióta világ a világ, úgy mennek előre az országok, hogy a jelenben fejlesztenek, amitől a jövőben jobb élet kerekedik. Akik élvezik a jobb életet, azok fizetnek is érte azoknak, akik azt a múltban finanszírozták. Az államadósság pusztán ennek a könyvelése. Ahol az állam kényszermunka útján építteti ki az infrastruktúrát, ott persze nincs államadósság.
A családok jelentős része is ezt teszi. Na meg még nem láttam embereket az államadósság felhalmozása ellen tiltakozni, megszorítások ellen annál inkább.
Az ausztrál példádon megakadt a szemem. Érdekes lenne tudni, hogy miért ilyen megengedő ott a szabályozás. Igazán család barát, hogy kb. az unoka is fizeti még majd a nagyapó által vett házat. A gazdaságosság oldaláról: a 60+ év kamatait, az amortizációt és a felújításra (egyáltalán a szint fentartására) ezalatt költendő pénzt tekintve nem tűnik racionális döntésnek egy ilyen hitelfelvétel. Ugyan nem ismerem az ausztrál viszonyokat, de meglepődnék, ha az albérlettel nem járt volna jobban az ismerősöd, vagy bárki hasonló cipőben.
Nyilván ezzel magyarázzák, csak ez azért kamu, mert az infrastruktúra fejlesztése folyamatos, sosincs kész, és ha a jelenben erre hitelt vesz fel az állam, az azt jelenti, hogy a jövőben kevesebb jut erre. Már ha tényleg arra venné fel, és nem pedig azért, mert osztogat és fenntart egy nem hatékonyan működő állami szférát.
Megszorítani akkor kell, amikor jól megy, és van miből. Tény, hogy nem lesz 826-ik stadionunk a legutolsó kis porfészekben is, de amikor jön a következő válság, akkor legalább nem halunk éhen. Sőt, megkockáztatom, megszorítani sem kell… ellenkezőleg, pont válságban kéne szórni a pénzt, hogy tompítsuk annak hatását. Bár lenne akkor pénz…
Azért mert mert elvileg nem számít az adósság nominális értéke. Ha a GDP nagyobb mértékben növekszik a költekezés hatására, mint az adósság, akkor idővel ki fogod nőni az adósságodat. Elméletileg.
Köszönöm a cikkeidet, remélem leszel még egyszer gazdasági miniszter Magyarországon. A cikkeid által 1 év alatt többet tanul meg az ember a pénzügyekről, ha kicsit még utánaolvas, mint a Közgázon (tapasztalatból mondom). További jó egészséget kívánok a munkádhoz! Kár, hogy szerintem csak egy szűk réteg olvassa az írásaidat, a témakört bevezetném a középiskolás tananyagba. Emellett összeállhatnátok Ivanov Tibor értékapalpú befektetővel összehozni egy saját pénzügyi terméket. 1 év alatt sláger lenne.
Üdvözlettel:
Vándor
Magyarországon anno kaptam hitelt olyan hét-nyolc évnyi bruttómra. A lakás volt a fedezet. Norvégiában az árak nem sokkal magasabbak, viszont a fizetések igen. Így könnyebb valamit találni a kétévi bruttódból. Az emberek pedig a sok pénzt is ugyanúgy el tudják verni, mint a keveset. Az átlag svéd ugyanúgy nem igazán rak félre, mint az átlag magyar, csak ott a játékszerek mások (itthon az autó mutatja meg “ki vagy”, ott a motorcsónak)
Ausztráliában mindenki szelfmédmen. Mindenki bevándorlóként nulláról kezdte és eljutott valahová. Erre nagyon büszkék, és ezt tanítják a gyerekeknek is. Emiatt nem igazán van örökség. A szülők vesznek egy házat hitelből és fizetik a részleteket. Aztán, ha kisebb is elég, kisebbre “cserélik”, kevesebb hitellel. Aztán még kisebbre. Amikor pedig a szülők nyugdíjba mennek, vesznek egy lakóautót és körbeutazzák a földrészt. Felélik a maradék pénzt
Egy ország valódi eladósodottságát az mutatná, ha az adósságával szembeállítanánk a lakosság, a gazdasági szereplők és az állam pénzügyi és tőkevagyonát is. Egy példán keresztül (bár minden példa sántít): ha nekem évi 1 millió Ft a bevételem, és 2 millió az adósságom, akkor 200%-os az eladósodottságom. De ha emellett nekem tartoznak 500 ezerrel, és betétben, államkötvényben, céges tulajdonban van még 3 millióm, akkor igazából pluszban vagyok, és akkor ebben még nincs benne az ingatlan és ingó tulajdon (“nemzeti vagyon”)
A lakossági eladósodottságnál azért figyelembe kell azt is venni, hogy leegyszerűsítve egy bank kb. a saját tőke és a betétek összegét tudja hitelezésre fordítani, tehát amit a lakosság egy része elhelyez a banknál, azt a lakosság másik része hitelként felveszi. Ami rossz, az az a tendencia, hogy a világon a lakosság egyre kisebb része rendelkezik az összvagyon egyre nagyobb része felett.
Az, hogy meddig emelkedhet az eladósodás, az végül attól függ, hogy a hitelezők meddig hajlandóak újabb hiteleket nyújtani egy államnak.
en.wikipedia.org/wiki/Sovereign_default
Minden adósság valakinek a vagyona, de ettől még ugyanúgy probléma az eladósodottság.
Ezzel a gondolatmenettel felesleges bármilyen hitelválságról és túlzott eladósodottságról beszélni. Azok vagyonából kifizetjük ezek tartozását és meg is van oldva minden probléma.
Értem, ők másképp gondolkodnak. A gazdaságosság kérdéséről mit gondolsz? Az általam felsorolt költségek mellett nem jobban járna, ha bérelne? Netán nincs kínálat vagy erre nem is gondolnak, amíg elegendő pénzük van a megélhetésre?
Norvégiát tekintve azért az árak jóval magasabbak, mint nálunk, de még a legtöbb “nyugati” országnál is. Persze, ehhez mérten keresnek. Személyesen is tapasztaltam, de további példa: vezető beosztású osztrák és svéd ismerőseim szerint nekik is drága Norvégia. Ezzel párhuzamban norvég ismerőseim szerint Európában egyedül Svájcban nézik meg az árcédulát, minden máshol alacsonyabbak az árak, mint náluk.
Abban teljesen egyetértek, h nincs az a pénz, amit ne lehetne könnyen elverni és hitelekből élni. 🙂
Muszáj lesz többet lógnom itt, hogy lássam, ha vki megszólított. 🙂
A GDP-ben és hasonló mutatókban nincs nemzeti vagyon, az ország éves jövedelmét próbálják mérni. Ezért hülyeség pl az a gyakori összehasonlítás, hogy az Apple ennnél vagy annál az országnál “nagyobb”, “megvehetné” stb., ilyenkor általában a cég piaci értékét hasonlítják egy ország 1 éves jövedelméhez (szerencsésebb esetben eredménnyel csinálják). Nemzeti vagyonról egyébként alig van információ, ezért viszonyítjuk az adósságot a GDP-hez.
Az adósság lehet nettó vagy bruttó.A kiemelten figyelt adósságmutatók (pl. Maastricht) mind bruttó mutatók, tehát semmilyen pénzügyi vagy reáleszközzel nem korrigálják őket. Nem írod, hogy mit használsz, sőt a koncepciót sem említed. Ezen felül a magánadósságot jelentősen folyásolja a cégcsoportok tulajdonlási szerkezete (koszolidáció), az államit a magánnyugdíj, implicit adósság van-e esetleg, stb.
Érdekes téma, de halovány poszt.