Államadósság: van visszaút?
A fejlett országok államadóssága dinamikusan növekszik, főleg a 2007-es válság kitörése óta. A gazdaság stimulálása, a bankok megmentése és feltőkésítése, a gazdaság visszaesése miatti megnövekedett szociális kiadások (segélyek), illetve csökkenő adóbevételek mind megtépázták a fejlett országok költségvetését.
Japán államadóssága jóval a GDP 200%-a felett van, az Egyesült Államoké is átlépte a 100%-ot, amire nem volt még példa háborúmentes időszakban. De Európa nyugati felén sem nagyon találunk 80% alatti államadósságot, az olasz 127%-ról, vagy a portugál 123%-ról már ne is beszélve. S ez csak a kisebbik baj, a nagyobb, hogy a legtöbb országban az adósságállomány dinamikusan növekedett az elmúlt években.
Egyre több az aggódó hang, hogy vajon van-e visszaút ebből az egyre magasabbra törő adósságspirálból? Az államkötvények tulajdonosai nyugodtan alhatnak, vagy szembe fognak nézni a görög megoldással, ahol is a pénzük felétől örökre búcsút mondhattak és a másik felének kifizetése sem biztos, hogy időre meg fog valósulni?
Nézzük meg, van-e példa a történelemben hasonlóan magas államadósságokra és mi lett a vége a történetnek.
Az alábbi ábrán az Egyesült Államok GDP arányos adósságának történelmét láthatjátok, az alatta lévőn pedig Nagy Britannia hasonló adatait.
De megemlíthetném Kanadát, Ausztráliát, és még számtalan országot, ahol bőven 100% feletti volt az államadósság és sikerült azt dinamikusan csökkenteni néhány évtizeden belül. Az Egyesült Államok mindössze 20 év alatt megszabadult a GDP arányos adósságának kétharmadától 1946 és 1966 között, Nagy-Britannia teljesítménye még impozánsabb.
Úgyhogy semmi ok az aggodalomra, most is meg lesz a megoldás, a jelenlegi állapot nem a világ vége, volt sokkal rosszabb is nem is olyan régen.
Gondolhatnánk első ránézésre.
Azonban érdemes lenne kicsit mélyebben megszemlélni a történelmi hátteret. Amint láthatjuk, eddig mindig csak egy-egy háború alatt ugrott meg a fejlett államok adóssága, míg a jelenlegi helyzetben teljesen másról van szó.
(Csak egy kis kitérő: a Keynes által ajánlott megoldás az 1929-es világválságban egy teljesen más állapotban lévő világnak szólt. Akkoriban az amerikai államadósság 20% alatt volt, sőt az éves központi költségvetések többlettel rendelkeztek. Ettől gyökeresen különbözik a 2007-es válság kitörésekor a világ helyzete, ezért nem volt teljesen bölcs gondolat a keynes-i megoldásokhoz nyúlni azonnal. Keynes szerint ha leállt a gazdaság, akkor akár értelmetlen állami kiadásokkal is, de az államnak kell beindítani azt azáltal, hogy a piaci szereplők helyett ő kezd el költekezni.)
De mielőtt megnézzük, hogyan sikerült csökkenteni az államadósságot a legtöbb államnak a világháború után, foglaljuk össze, milyen lehetőségek vannak az adósság csökkentésére.
– Többlettel rendelkező költségvetés tervezése, vagyis az állam többet szed be adóba, mint amennyit kifizet a költségeire, a többlet pénzt pedig az adósságai csökkentésére fordítja. Ilyenkor az adófizetők állják az államadósság csökkentésének költségeit. Ez volt az USÁ-ban például a Clinton-éra alatt a 2000-es évek környékén.
– Alacsonyabb költségvetési hiány tervezése, mint a várható GDP növekedés. Ilyenkor bár az adósság továbbra is nő, de a nagyobb GDP növekedés miatt mégis csökken a GDP arányos államadósság. Ez pillanatnyilag jobb az adófizetőknek, de végső soron mégiscsak folyamatosan nő az adósságteher a gazdaságon.
– Az adósság elinflálása. Ilyenkor az adósságot birtokló hitelezők, a kötvénytulajdonosok szenvedik el teljes mértékben a veszteséget.
– Devizareform, a meglévő pénz lecserélése egy újra. (Pengő-forint)
– Visszafizetés megtagadása, államcsőd.
Az amerikai példából kiindulva mi volt más akkor, mint most és hogyan lett sikeres a háborúk utáni csökkentés?
Az első fontos momentum, hogy egész Reagan elnök hatalomra jutásáig, 1980-ig az össze amerikai kormány elkötelezett híve volt a nullszaldós, vagy közel nullszaldós költségvetés teljesítésének. Az első világháború után is kinyilvánított cél volt az adósság mielőbbi eltüntetése. (Az első világháborúba az USA 2,7%-os államadóssággal lépett be és a végére rekordnak számító 33%-os adósságállománnyal nézett szembe.)
Nem volt ez másként a második világháború után sem. Bár a nominális adósság évről-évre nőtt, ha inflációval korrigáljuk a nagyságát, azt láthatjuk, hogy igazából nem változott. Ehhez ha hozzávesszük a dinamikusan növekvő GDP adatokat, láthatjuk, hogy a fegyelmezett költségvetési politika elérte célját.
Ez változott meg radikálisan a reagani időkben:
A nyolcvanas évektől már nem volt szempont a kiegyensúlyozott költségvetés, meg is lett az eredménye. A reagani adócsökkentés tragikusnak bizonyult a költségvetés szempontjából.
Miben volt még más az akkori helyzet a jelenlegitől?
– Az amerikai államkötvények átlagos hátralévő futamideje 9,4 év volt 1947-ben, kamatuk 2,9% volt, miközben az infláció például 1942 és 1952 között 68,8% volt.
Vagyis a kötvénytulajdonosok elvesztették a vagyonuk felét 10 év alatt az infláció miatt, de a hosszú futamidő mellett nem tudtak ez ellen semmit tenni. (Az ő veszteségük az állam nyeresége volt az adósság szempontjából.)
Azonban jelenleg az amerikai államkötvények 45%-a egy éven belül, 55%-a pedig két éven belül jár le. Ezért ma ezt a trükköt már nem lehet eljátszani, mert a hitelezők könnyen úgy gondolják lejáratkor, hogy akkor inkább nem veszek megint államkötvényt, vagyis a csökkenő kereslet növekvő árakat eredményez villámgyorsan. (Ez jelenleg a FED havi 85 milliárd dolláros kötvényvásárlása miatt nem érvényesül, de ha annak vége, gyorsan korrigálni fog a piac.)
– 1960-ig gyakorlatilag a teljes amerikai államadósság amerikai kezekben volt, jelenleg 48,2%-a külföldi kézben van. Ez egyrészről örvendetes, mert az esetleges inflációs veszteség felét a külföldi kötvénytulajdonosok szenvedik el, viszont ők azok, akik gyorsan kivonulnak a piacról, ha folyamatos veszteségük keletkezik.
– A második világháború után az egyetlen világdeviza a dollár volt, egyszerűen senki nem tudta megkerülni a világpiacon, hogy abban tartsa a pénzét. Ma választhat helyette eurót, angol fontot, ausztrál dollárt, de akár jüant, vagy rubelt is. Ez is megnehezíti az amerikai adósság elinflálását.
– Az akkori amerikai szabályozás maximalizálta a bankok által nyújtható kamatokat, ezzel egyrészt az infláció alatt tudta tartani a hozamokat, másrészt mesterségesen vonzóvá tudta tenni a saját államkötvényeit. Ez a mai globális pénzpiacon kivitelezhetetlen, sőt, már akkor is megjelentek az úgynevezett euródollárok, amik az USÁ-n kívüli dollárbefektetéseket takarták, amelyeket a magasabb hozamok miatt vittek ki az országból, megkerülve így a korlátozásokat.
– Az akkori amerikai társadalom demográfiailag egészséges volt, akkor született a “baby boom” nemzedéke, pont azok, akik most mennek el nyugdíjba, megterhelve az ellátó rendszereket és csökkentve az adóbefizetéseket.
Ez az amerikai helyzet, az európai ennél rosszabb. Sok tanulmány született arról, hogy a jelenlegi alacsony növekedés és magas munkanélküliség mellett közgazdasági lehetetlenség az államadósságok elinflálása. Mivel a legtöbb országban alacsony az államkötvények lejáratig hátralévő ideje és ráadásul nem is egyszerre, hanem hónapról-hónapra kell azokat megújítani, egy elinflálási kísérlet semmi többel nem járna, mint a kamatok villámgyors emelkedésével.
Azt pedig könnyű belátni, hogy sokkal nagyobb gond az államadósság nagyságánál, hogy mennyi kamatot kell rá évente fizetni. Ahogy a lakáshitelednél sem mindegy, hogy 6%, vagy 12% az éves kamat, így Japán is sokkal könnyebben fizeti a 220%-os adósságára a 0% körüli kamatokat, mint Magyarország a 80%-os adósságára az 5%-os átlagos kamatokat.
Márpedig ha az elinflálással szeretnénk játszani, de csak kamatemelkedés lesz a vége, akkor nem hogy jobban járnak a kormányok, hanem sokkal rosszabbul.
Ezen túl ott vannak még a fundamentális okok is Európában, a túlzott szociális juttatások és egyéb jóléti kiadások, amik okozták az államadósság kialakulását. Ez párosul az idősödő társadalommal és a demográfiai válsággal, ezek az igazi kiváltó okok. Először ezeket kellene megoldani, hogy ne termelődjön újra az adósság.
Na. kicsit hosszúra nyúlt a bejegyzés. Szóval, nem azt mondom, hogy itt a világvége, csak azt, hogy a jelenlegi állapot minden tekintetben más, mint a második világháború utáni állapot és nagy hiba lenne kiindulni abból, hogy akkor hogyan és miért sikerült megszabadulni az államadósságból. A jelenlegi helyzetben nagyjából senki nem tudja, mi lenne a megoldás, a recesszióba került gazdaságok miatt a megszorítás sem tűnik járhatónak, az államadósságok viszont egyre kezelhetetlenebb méretűek. Az unortodox monetáris megoldások, a kötvények felvásárlása a jegybankok által és a mesterségesen alacsonyan tartott kamatok elodázzák a problémát, de nagyjából senki nem tudja, mi lesz, mi legyen utána. Ha sokáig alacsonyan tartják a kamatokat, újabb hitelválság és ingatlanbuborék lesz a túl olcsó hitelek miatt, ha megemelik, akkor meg a gazdaság rokkan bele az adósságai kamataiba.
Hamarosan újra indul a hat alkalmas Kiszámoló Akadémia, ahol mindent megtanulhatsz a pénzügyek alapjairól 25 ezer forintért. Részletek itt.
Ha szeretnél további írásokat olvasni a pénzügyekről, kattints ide, ha követnél a facebook-on, hogy ne maradj le egy írásról sem, akkor ide, ha pénzügyi tanácsadás kell, akkor pedig ide.
Én viszont azt nem értem (laikusként), hogy a szigorúbb költségvetés ugyan visszafoghatná a gazdaságot, és lehet, hogy 100%ra nőne a gdp arányos adósság, de pont a biztos költségvetés miatt lehet, arra csak 2% kamatot kéne fizetünk, az is jobb lenne.
Nem is a GDP arányos adósság kéne legyen a jellemző mutató, hanem a GDP arányos éves adósság kamat.
Vagy a nyugdíjalapok.
Szóval vannak akik tartoznak, és vannak, akiknek tartoznak.
A helyzet tényleg más, mint ami régen volt. Ebből a helyzetből a maximum egy technológiai boom ránthat már csak ki minket jó irányba. Pl. a nanotechnológia. De hogy ez a futurisztikus eset be fog-e következni, az teljesen megjósolhatatlan. (Az igazi nanotechnológia elméletben annyira megváltoztatná a világot, hogy talán még pénzre se nagyon lenne szükség a hétköznapi élethez…)
Ha nagyot akarsz “szakítani” nagyot is bukhatsz.
Ez sajnos ilyen “igazságtalan”.
1. Hitel nélkül _sokkal_ kisebb a gazdasági növekedés. (gondolj bele: van egy egetrengető, a társadalom számára messzemenően hasznos ötletem (vagy csak szimplán munkahelyet teremtek egy üzemmel), de ezt csak úgy tudom megcsinálni, ha pénzt (hitelt) szerzek)
2. Hihetetlen bizalmatlanság és visszaesés következne utána (mondjuk ez idővel elmúlna)
3. Nehéz lenne (vagy egyenesen lehetetlen?) a “hitelt” (adósságot, tartozást, kölcsönös megegyezést, stb.?) egzaktan megfogalmazni.
Valószínűleg alapjaiban kellene máshogy hozzáállni, megfogalmazni a gazdaság alapjait, de erre még senki nem jött rá 🙁 Addig meg egy aranyközéputat kellene találni, de ez is olyan nehéz kb., mint az előző mondatomban szerepel.
Így működik a világ, de van még elég Nobel díj annak, aki esetleg megmondaná a tutit! 🙂
Tetszik az írásod, és lenne, egy butuska kérdésem:Mit történik akkor, ha már annyira olyan bizalmatlan lesz a gazdaság, hogy SENKI nem lesz, aki államkötvényeket vegyen??Ez főleg a sok pénzzel rendelkező külföldiekre vonatkozik.
Ha az államnak több lesz a kiadása, mint a bevétele, de a hiányzó összeget nem tudja kötvénykibocsájtással és egyéb más tőkeáramlással megoldani, akkor mi lesz?
Lehet bugyuta a kérdés, de én nem vagy közgadaságot végzett ember, csak érettségim van.
Köszi a válaszodat:)
Jared Diamond: Összeomlás könyvében minden civilizáció így végezte, csak alacsonyabb szintű energiával (fa, föld)
Izland, Wikingek, Ausztrál telepesek is kivágták a fákat, hajónak, gerendának, majd csodálkoztak hogy nem nő olyan gyorsan vissza, mint az óhazában. A szép legelőket a tehenek 1-2 év alatt kopárrá legelték.
Ugyanezt csináljuk, csak nagyban, USA a nem konvencionális gáz/pala kitermeléssel próbál előre szaladni. Ausztrálok a szénből stb. Csak ezt nem lehet a végtelenségig…
És persze egymásnak is, pl. magyar devizatartalék nagy része jó minősítésű állampapír, pl. német államkötvény, ami arra van, ha spekulációs támadás indulna a Ft ellen, akkor megvédje.
Ahhoz meg főleg nincs kedvem, hogy kezeljem a megtakarításaimat, mégis meg kell tennem, ha azt akarom, hogy ne szívjam meg.
Szerintem nincs könnyű lehetőség, amivel egyszer és mindenkorra elfelejtheted ezeket a problémákat.
Ugyhogy a legvaloszinubb megoldas az lenne, ha szepen lasan “erodalnak” a szocialis juttatasokat, es megprobalnak 0 kozelebe vinni (vagy ala) az allamhaztartasi hianyt.
A masik megoldas, hogy jon egy haboru, ahol nullarol kell felepiteni a rendszert, es akkor kimaradna nehany zsakuccanak bizonyulo szocialis megoldas.
Ugyanis sok idosnek nincsenek gyerekei. Igy oket nem en tartanam el. Az 1ik nagymamanak 2, a masiknak 3 dolgozo unokaja van, es mindkettonek van dolgozo gyereke is meg ezek melle. Igy nekunk eloszlana a terhunk.
De nem erre akartam utalni.
Hanem arra, hogy a nyugdijkiadasokat kommunikaltan, elore bejelentetten, es szamolhatoan kellene csokkenteni. Nem ugy, hogy a most nyugdijjasai kapnanak kevesebbet, hanem ugy, hogy a jovo nyugdijjasainak lenne egyre alacsonyabb a nyugdijjanak a realerteke.
pl:
Jelenleg a fizetesed 70%ara szamithatsz. Mi lenne akkor, ha a rendszert ugy modositanank, hogy evente 1%al csokkenne ez a varhato osszeg? A 10 ev mulva nyugdijbaneoknek 60%lenne, 30 ev mulva meg 40% mar.
Ezt ugy mondom, hogy en most vagyok 31, vagyis nekem mar valoszinuleg a fele jutna a mostaninak…
Es nem csak a nyugdijjakkal kene ezt csinalni, hanem kb mindennel.
Hogyan venned ra az Applet, vagy a Googlet, hogy uj kutatasokat finanszirozzon? Itt milliardos tetelek is vannak, dollarban.
A masik meg az, hogy a tenyleg alapszuksegletek elegge keves penzbol kijonnek ( nezd meg, hogy hogyan elnek a vilag szegenyebbik felen. No, az kb az alapszukseglet ), ugyhogy erre kar hivatkozni. Aki akar, az mostis elhet ugy, mas kerdes, hogy kb senki se akar ugy elni…
Elinflálás: régebben tudtommal nem voltak inflációkövető állampapírok sem, ez sem tökéletes megoldás. Viszont van kiskapu a statisztikai és a valós infláció között, de akkor meg csökken a kormány szavahihetősége. Mármint ha volt még neki 🙂
Tegyük fel, hogy valami csoda folytán egyik napról a másikra megtörténne. Vagyis az összes pénzintézetnél dolgozó elveszítené a munkáját. Világszerte több millió ember válna munkanélkülivé, de új, ‘értelmes’ munkahelyet persze nem tudnánk hitel nélkül teremteni. Ráadásul a megcsappant kereslet miatt más, még működő cégeknél is leépítések lennének, majd cégek (munkahelyek) szűnnének meg, és már benne is vagyunk az ördögi körben.
a jövő energiája már adott “napfény”, a kérdés már csak az, hogy mikor tudjuk ezt igazán kiaknázni lásd grafén:
origo.hu/techbazis/20130321-grafen-szenbol-lesz-a-jovo-okostelefonja.html
Az okosok szerint 2-3 év és már kész lesz a használható grafénos akkumulátorok… na ott lesz egy iszonyat nagy energia BOOM!
A kőkorszaknak viszont nem azért lett vége, mert elfogyott a kő 🙂
Ma csak az államadósság az, ami meggátol bármely országot abban, hogy 5 év alatt vágja ki az összes fát a Földön! Így mondjuk csupán 100 év múlva jutunk el ide. Ez a hitelpénz-rendszer! Fenntarthatatlan, értelmetlen költekezés, értelmetlen munkahelyek…
Hitel nélkül a világ (Föld) a világ végéig fenntartható lett volna… majd 50 év múlva elkezdik mérgezni az embereket, hogy az adósságot le lehessen írni… Ha ma leírná minden állam, akkor lenne, hogy 5 év múlva minden fát kivágnának, hiszen már lehet újra miből!
A megoldás? Zöldenergia! Nap, szél, víz, geotermikus hő stb… és a hitelpénzrendszer megszüntetése az adósság leírásával együtt.
A hitelpénz a jelen és a jövő gazdasági teljesítményeit kapcsolja össze. Ha nem lenne hitel, naponta el kellene fogyasztanunk mindent, amit termeltünk, de legalább is amíg meg nem romlik, mert nem tudnánk olyanoknak eladni, akik a jövőben állítanak elő javakat, amikre nekünk lesz szükségünk.
“A japán államadósság GDP arányosan több, mint a duplája az USA-énak, de ahhoz hasonlóan ők is alapvetően saját pénzükben (és jórész belföldre, saját polgáraiknak) vannak eladósodva. És sosem fognak csődöt jelenteni, mert ebből az adósságtömegből azt a pár százalékot, amit hozamként, tőkeként esetleg mégis kivesz a befektetők egy része, azt mindig ki fogják tudni fizetni. A többin meg ülhetnek nyugodtan, pláne, hogy rohamosan öregedik el a lakosság, egyre több és több idős japán hal meg utódok nélkül – az államkötvényekbe fektetett életmegtakarítása meg visszaszáll az államra…”
forum.index.hu/Article/viewArticle?a=127436924&t=9179920
A felvetés első fele talán közismert, viszont a vége annál érdekesebb 🙂
Kíváncsi lennék, hogy ez egy egyéni agyszülemény vagy már írtak-e cikket a témában.
Görögország esetében belföldi vagy külföldi magánszemély államkötvény tulajdonosoknak úszott el pénze? Én mintha csak intézményi befektetőkre emlékeznék.
Magadtól hozod össze ezeket az összeesküvés elméleteket, vagy valakitől ellesed?
Ha előbbi, akkor javaslom, hogy kezdj sci-fi regények írásába, mert van hozzá tehetséged.
Ha utóbbi, akkor ajánlatom van a számodra:
Van 2 liter eladó energetizált víz a tulajdonomban, amiből napi 1 kupakkal fogyasztva kiaknázhatatlan energiaforrássá válsz. Nem kell mást tenned, csak egy áramtermelésre beállított szobakerékpárt beszerezni és magad termelheted meg a villamos áramot.
Bocs, de mindig rácsodálkozok milyen hatalmas az isten állatkertje!
Áhh, a hosszú távú (pl. nyugdíj célú) megtakarítást nem lehet ennyivel megúszni, vagy odafigyelsz rá és aktívan kezeled, vagy bedobod a gyeplőt a lovak közé és lesz ami lesz.
1. Az is fogyasztói társadalom lenne, csak kevesebbet fogyasztanánk mivel nem is lenne nagyon mit.
2. Ha családi gazdaság termelné meg a nagy multi helyett az csak azt eredményezné hogy gyengébb minőségű lenne (és könyörgöm ne rögtön az élelmiszer jusson már mindenki eszébe), ráadásul sokkal drágább is lenne.
“Amikortól írásos emlékeink vannak … háromféle ember élt a világon: felül, középen és alul lévő. Sokféleképpen osztályozták őket, számtalan különböző elnevezésük volt, számarányuk és egymáshoz való viszonyuk korszakról korszakra változott; a társadalom lényegbeli felépítése azonban sohasem változott meg. …
E három embercsoport céljai teljesen összeegyeztethetetlenek. A felül lévő célja az, hogy ott maradjon, ahol van. A középen lévőé, hogy helyet cseréljen a felül lévővel. Az alul lévők célja az, ha van céljuk …, hogy eltöröljenek minden különbséget, s olyan társadalmat teremtsenek, amelyben minden ember egyenlő.”
Komolyan, ha egy part 5000 Ft-al csokkenti a fizetesem, masikra szavazok, ertelmes ember igy tesz. Ha ez ennyire faj, mennyire fajna elveszteni milliard dollarokat?