Menjek vagy maradjak?
Sokan és sokszor megkérdeztétek már, mit gondolok a külföldi munkavállalásról. Hogy csökkenjen a postaládám telítettsége, megpróbálom röviden összefoglalni, én mit gondolok róla.
Egyrészt bizonyos esetekben nagyon nem értek vele egyet. Gyakran azok mennek külföldre, akik idehaza sikertelenek és ahelyett, hogy ennek az okát kiderítenék és változtatnának, inkább külföldre menekülnek a gondjaikkal együtt.
Aki vesztes volt idehaza, nagy eséllyel vesztes lesz kint is. Annyi a különbség, hogy nem százhúszezerért lesz vesztes, hanem 1-1.200 euróért fog dolgozni egy raktárban, egy áruházban árufeltöltőként, egy kocsmában pultosként, vagy mosogatóként.
A keresetet átszámolva lélegzetelállítóan soknak tűnik a 120-150 ezer forint után, csak éppen ha egy normális bérlakást veszel ki és nem a pakisztániak által lakott negyedben élsz nyolcadmagaddal egy bérlakásban, néha elmennél szórakozni, fodrászhoz, vagy fogorvoshoz és egyáltalán úgy akarnál élni, ahogy idehaza, gyorsan rájössz, hogy ugyanúgy nem jössz ki ennyiből, mint itthon.
Idehaza megvan az az előnyöd, hogy ismered a nyelvet és a kultúrát, ha a legkisebb ambíció van benned, előre tudsz lépni a ranglétrán az évek során. Ez bevándorlóként egy idegen országban messze nem ennyire egyértelmű.
Az évek során rengeteg emberrel beszéltem, aki külföldön dolgozik. Két diplomával Írországban könyvesbolti eladó kilenc éve 1250 euróért, pincér Ausztriában 1300 euróért, ugyanitt takarító és a többi. Mindenkitől megkérdeztem, hogy ezért tanultál ennyit és szereztél egy vagy mindjárt két diplomát? Hogy mosogató/pincér/takarítónő/raktári dolgozó/bolti eladó legyél egy marék rizsért havonta?
Kint élsz 5-10 éve és még nem jutott eszedbe, hogy tovább kellene lépni a két diplomáddal az eladói vagy pincér állásodból? Mondjuk a végzettségednek megfelelő beosztásba, háromszor ennyi fizetésért, hogy vállalkozásról már ne is beszéljek?
Nem oldódnak meg a gondjaid attól, hogy átviszed őket egy másik országba. Ha nem tudod idehaza, hogyan tudsz egyről a kettőre jutni, kint sem fogsz boldogulni. Ha idehaza nincs semmilyen ambíciód és nincsenek terveid és céljaid, amiket el akarsz érni az életben, akkor jó eséllyel kint sem viszed majd semmire. Valószínűleg ugyanúgy a társadalom alján fogsz maradni egész életedben.
Azt is érdemes végiggondolnod, hogy vajon meddig leszel képes mondjuk pincérként dolgozni? 35-40 évesen, ráadásul család és gyerekek mellett egész egyszerűen már nem fogod bírni az állandó éjszakázást és a napi 18-20 kilométer talpalást. Vagy már majd nem kellesz a raktárba, mert ötvenévesen már túlságosan lelassultál. Akkor majd mi lesz veled? Mész a kukába?
(Persze még mindig jobb, ha külföldön keresel munkát, ha itthon nem találsz. Mert az is jobb, mint itthon maradni mondjuk Nógrádban és várni a sült galambot. Csak ne gondold, hogy a gondjaid megoldódnak pusztán egy földrajzi változtatással.)
(A témáról bővebben már írtam többek között itt is.)
Ez az érem egyik oldala.
A másik viszont az, hogy azokat sem értem, akiknek van egy kurrens szakmájuk, amivel bár jól keresnek itthon, de a dupláját, tripláját, vagy akár öt-hatszorosát is megkereshetnék, ha hajlandóak lennének külföldön dolgozni.
Sokan inkább megelégednek az általuk elérhető fizetés harmadával-ötödével csak azért, mert kényelemből, félelemből, vagy csak megszokásból nem hajlandóak a költözésre. Pedig Bécsből minden hétvégén hazajárhatsz, ha csak ezt tart vissza, de még Svédországból sem tart tovább hazarepülni, mint egy Békéscsaba-Budapest vasúti út ideje. (Sőt, még csak nem is igazán drágább, ha fapadossal jössz.)
Ilyenkor érdemes abba belegondolnod, ha csak kétszer annyit tudnál eltenni havonta a fizetésedből, mint itthon, az azt jelenti, hogy fele annyi évet kell munkával töltened, hogy ugyanannyit összeszedj, mint itthon.
Megtehetnéd azt, hogy ötvenévesen hazaköltözz és elmenj nyugdíjba.
Egy nagy nemzetközi multinál a megfelelő nyelvtudással és szakmai tapasztalattal nagyobb az esélyed a kiugrásra is. Ezen túl a világlátásod is megváltozik és sok tapasztalattal leszel gazdagabb egy másik kultúrában dolgozva.
Röviden összefoglalva: véleményem szerint aki azért megy külföldre, mert itthon sikertelen, az ugyanúgy hibát követ el, mint aki azért nem megy, mert itthon is elég sikeres.
(A külföldre költözésnek még sok egyéb oka lehet a fentieken kívül: kalandvágy, a társadalmi elégedetlenség az itthoni viszonyokkal szemben, nyelvtanulás, vagy a gyerekek nyelvtanulása, szerelem egy kultúrába és még ezer minden. Ezekről nem szól a cikk, mert nem ez volt a célja.)
Itt (Anglia) self-employed, akár csak takarítással leírod a tankolást akár a párod kocsijába, tökmindegy, leírod a ruhavásárlást, tömegközlekedést, mindennek a 100%-át. Nem egy ismerősöm csinálja ezt, amit KP-ban fizetnek neki az zsebbe, amit utalnak vagy csekkel az bevallásba, 20% adósáv, de leírnak mindent, kb nullán vannak. Bár én is ezt látom, aki otthon vesztes, az itt is ugyan azt csinálja, de nem csak vesztesek jönnek ki. Folyt – >
Azt mondtam, hogy aki azért megy ki, mert itthon is vesztes, az sajnos nagy eséllyel kint is az lesz.
Igen is sokkal könnyebb az élet, sokkal felszabadultabb vagy, elmegyek vásárolni, nem nézem mennyit költöttem, tele fröcskölöm az autót, és boldogan haza gurulok nem is gondolkozva ezen. Otthon ez soha nem volt így, hiába kerestem 200e felett. Eléggé leegyszerűsítve írtam le a dolgokat, de a lényeget ki lehet venni belőle remélem.
Szeretek itt élni, úgy tervezem kint is maradunk végleg, leteszem az állampolg…
Mindenesetre hazaköltöztem, mondván itthon is sikeres leszek!
1-2 ev kulfoldi munka szerintem mindenkire rafer: en peldaul a sokkal hatekonnyabb munkavegzest tanultam elsokent.
Amugy aki vesztes otthon, es kulfoldre megy, nem feltetlen lesz kulfoldon is vesztes: egyszeruen lehet, h a nagyobb kenyszer (csalad nem tudja tamogatni stb.) miatt megvaltozik es tud elore lepni.
En inkabb azt mondanam, h mindenkinek megeri egyszer kiprobalni! Amugy az is elkepeszto mas orszagokban mennyire mashogy elnek az emberek. 🙂
Mivel ezzel leszámolt (nem múltak el a gondjai), összeszedi magát és tényleg változtat.
De ez itthon is megtörténhet.
Egyébként én is külföldi munka párti vagyok, én is sok országban dolgoztam, sokkal szegényebb lennék ezek a tapasztalatok nélkül.
Sőt, egyetemen kötelezően előírnék egy év külföldi tanulást.
Viszont tényleg azt látom, amit írtam: sokan (ami nem azt jelenti, hogy mindenki) csak az itthoni életüket folytatják más környezetben.
Amugy ha jol tudom a brazil egyetemeken mar kotelezo a kulfoldi szemeszter. Egeszen elkepszto amugy, hogy epul es marad le a felsooktatasunk. En itt meg az vagyok aki a tudast hozza (es ennek megfeleloen kezelnek, szemben otthon), de 10 ev mulva a magyar fiataloknak eselyuk nem lesz a helyiekhez kepest. 🙁
De azoknak, a nagyobbik fele, aki itthon nem boldogul, kint boldogulni tud.
Nekem sikerült például kettő BAZ megyéből származó cigány dolgozóval beszélgetni Németországban és nekik pl. nagyon bejött az élet. Előtte Magyarországon segédmunkások voltak akkor, amikor éppen volt meló.
Ma az egyik házaspár pár év után BMW 5-el járkál, amit 3 évesen vettek, tehát nem éppen egy roncs. Én pl. kettő családi autót is bármikor elcserélném rá.
Ismerek lúzereket is, de ezek nincsenek sokan. Haza ezek sem nagyon vágynak.
Ők nem olvasnak engem.
Én azokra a diplomásokról írtam, akik itthon nem találják a helyüket, aztán mosogatók lesznek Londonban.
Ezeket a lelki blokkokat feloldani nem egyszerű, általában valami nagyon erős sokk hatásnak kell történnie, hogy elkezdjen megváltozni az ember gondolkodása annál aki kicsit félősebb. (Aki lazább az már réges rég kint él).
Lassan kezd itthon annyira sz*r lenni a helyzet hogy már én is el-el gondolkozom rajta hogy kimegyek, de nem is annyira a fizu miatt, inkább az itthoni lehúzó és demoralizáló légkörből való menekülés miatt. Felülsz a metróra és az élettől is elmegy…
Kint az ismeretlenség mellett ott van az is, hogy nincsenek barátok, ismerősök. Egyedül a semmibe. Aki a kis változástól is fél, annak ez egyszerűen túl sok, hiába hogy kint “kolbászból van a kerítés” (persze nem).
Hetente/havonta hazajárni: jól hangzik de szerintem nem valós alternatíva. Ne csak a repjegyet számold, hanem a transzfert is, és az egészre szánt időt. Hiába hogy 2 óra a repülőút maga, valójában elmegy vele egy teljes napod (2 transzfer + 2-2 óra indulás előtt + 2 óra repülés = 9-10 óra) és fárasztó is (hajnali 6os wizz repcsi után fél napig kivagyok, nem bírom a korán kelést). Plusz nem mindig van olcsó repjegy, csak bizonyos időszakokban.
Jó példa erre egyik kedves ismerős család. 90-es években 3 boltjuk is volt, aztán bejöttek a kínaiak és lassan be kellett zárniuk mindent. Tizen éven keresztül futott a szekér, évente 3-4x voltak komplett családdal külföldön. Már akkor Egyiptomban voltak mikor azt se tudtuk merre van. Amcsiba utazás stb. Jól éltek na, ez a lényeg.
Aztán bezárták a boltot és majdnem a csődbe ment a család. Mai napra odaáig “süllyedt” a család, hogy ahányan vannak annyi felé mentek a világban.
Nem értem hogy az évi költekezés 10%-át mért nem lehetett volna félretenni.
Ezen kívül még kb 3 ilyen ismerősöm van. Nekem ők a példák, készülök a jövőmre és nem költöm el amit pluszba keresek.
Elege van a bizonytalanságból, a mutyiból, a korrupcióból a tétlenkedésből az esztelenségből ami itt megy sok éve.. “elmúttx” év. Nem látja a fényt az alagút végén. Semmi nem változik csak az arcok az egyre apadó húsosfazék körül.
Most nemzetközileg elismert nyelvvizsgára gyúr, küldözgeti a CV-t (jelenleg két nyelven beszél a magyaron kívül)
Szakmájában keres állást valahol nagyon messze innen, tehát tervezetten akar menni, nem pedig lesz ami lesz alapon, egy-két megkeresést már kapott is.
Szóval ilyen is van aki elégedett lehetne mégis elkeseríti ami itt megy. Úgy sajnálom hogy én kényelmes és beszari vagyok ellépni innen. 🙂 Bár ha így megy tovább nem lesz más út. AMi érdekes, h 10 éve senkit nem ismertem aki külföldön próbált szerencsét. Jelenleg egyre többen lépt(n)ek, és inkább a tanultabbak.
Szóval nehéz dolgok ezek, nyílván hosszas mérlegelést kíván egy ilyen döntés. De még nem tettem le róla, igaz, már nagyon kevés csepp kell abba a nemsokára teli pohárba..
Osztottak szoroztak, hogy ha mindketten dolgoznának Londonban, akkor valószínűleg kijönnének valahogy. Azóta ki is mentek és bár sokat dolgoznak és minimálbérért, de azt mondják, együtt jobb életszínvonalon élnek mint itthon voltak és az állam sem b*sztatja őket. Nekik már utóbbi nyugodtság miatt megérte, mert jobban tudnak előre tervezni. Nincsen annyi váratlan dolog.
Tényleg, Kiszámoló! Azokról nem ejtettél szót, akik együtt mennek ki. Együttélve spórolás?
(Egy dolog miatt van szerintem helye megpróbálni: egy jó leckét ad, milyen az amikor csak magadra vagy utalva, le se sz..ja senki mi van veled.)
Minél tovább húzom az időt, annál versenyképtelenebb leszek (itthon csoportvezetői pozíció, de kinn folyékony nyelvtudás nélkül valszeg 1-2 évig nem sok kreatív dolgot bíznának rám). Ugyanakkor nem hagy nyugodni a gondolat, hogy mi lenne öt év múlva, ha most elszánnám magam, összecsomagolnám az asszonyt, és lelépnénk. Persze az is kérdés, hogy ő mit csinálna.
A következő lépcsőfok itthon valszeg a saját lábra állás lehetne, de a NAV szívózásaival kapcsolatban már éppen eleget olvastam. Ugyanakkor jópár ezren mégiscsak megélnek vállalkozóként valahogy. Nehéz döntés…
Aki itthon vesztes és meg tudja oldani, hogy kimenjen és bármiből megéljen, nyelvet és kultúrát tanuljon, kaphat akkora lökést, hogy kievickél a dzsindzsásból. Kiszakad a helyi köreiből, lehetőséget kap új emberek megismerésére, önértékelése is újra elkezd lélegezni. Csak hát valóban, “szem” kell hozzá. Ki is mondta, hogy nincsnek jó dolgok és rossz dolgok, csak a gondolat teszi azzá? Tehát nettó jó döntés, szerintem, és az csak kockázat, hogy nem változik semmi (a gondolkozásában). Az életszínvonal romlást – ha értékeli ügyességét és rugalmasságát – pedig el lehet viselni.
A jo szakma azt jelenti, hogy nem kell ismeretseg. Ismeretseg a rossz szakmakban kell. A jo szakmaban szaktudas kell:)
En eltem mar angliaban es most nemetorszagban vagyok. Azzal en is egyetertek, hogy par ev kulfoldi tapasztalat kell. Az is igaz, hogy aki otthon nem boldogul, az kint se fog sokkal jobban. Viszont forditva is igaz. Aki kijon, es lehuzza azt a 2 evet, ami alatt megtanulja a nyelvet, aztan mar itt is turhetoen boldogul, az utana otthon is jol fog boldogulni. Meghozza a plusz nyelvtudas miatt. Az sokat szamit.
Aki gondolkozik a kulfoldre koltozesen, annak azt javasolnam, hogy minimum alapfoku nyelvtudassal kezdjen bele, elotte nezzen az adott nyelven musorokat, es kint addig jarjon iskolaba, amig legalabb felsofoku nyelvtudasa nem lesz, persze csak ha nem akarja, hogy ove legyen a kovetkezo kudarc…
Én egy német céghez jöttem ki dolgozni, nem csak a fizetés miatt, hanem azért, hogy előrébb léphessek szakmailag. Meg is történt, a német iroda jó volt, jó munkatársakkal, elég összetartóak voltunk. Aztán a kanadai cégvezetés az olasz leányunk vezetőségével leváltotta a németet. Nekem Anglia lett a munkahelyem, sok utazás, a német főnökeimet elküldték/elmentek. A cég érdekérvényesítése meggyengült, az angoloknak már csak keleti rabszolga voltam. Minden héten stresszesen mentem dolgozni. Csak és kizárólag az tartotta bennem a lelket, hogy 12 hónap munkaviszonyom legyen, hogy utána kapjak német munkanélküli segélyt, hogy újra kezdhessem a munkakeresét nyugalomban. Persze nem dolgozom már ott, mert felmondtam, fontosabb volt a lelki nyugalmam, mint a havi keresetem.
Szomorú látni pl. a helyi fészbuk csoportokban a teljesen fogalmatlan honfitársak armadáját. A fészbukot ismeri, de az internetet már nem – és képesek megkérdezni egy-egy szó jelentését a helyi nyelven, vagy tetszőleges 1 másodperc googlezással kideríthető információt… És persze állandóan a magyar orvos, magyar autószerelő, magyar boltos, magyar bulik, magyar xy után érdeklődnek. Ez így nem működik.
A kerítés pedig nincs kolbászból persze.:) De az élet nyugisabb, az tény.
650 volt a bruttom amikor 2008-ban leleptem angliaba. Ekkor az egyenlegem -10M-et mutatott (lakashitel).
Most 6 evvel kesobb az egyenleg +60M (azota megjartam svajcot, indiat, hollandiat) es egy percet nem szukolkodtem.
Osszegezve: akinek van esze es nem lep, annak nincs esze.
Azt nem tudom, hogy ha pl olyan országban van számlád ahol a magánnyugdíjpénztár a rendszer szerves része (Svédo.) akkor azt hogy fogják beszámolni, de a jelen állás szerint téged illet, és beszámít a munkával töltött évek közé. Persze 30-40 év alatt ez lazán változhat, a kérdés hogy mik lesznek a két (három-öt) ország aktuális törvényei amikor nyugdíjba mész. Vagy hogy pl EU tagok leszünk-e, vagy hogy lesz-e még EU.
Asszem sikerült több kérdést felvetnem mint amennyi választ adtam 🙂
Az iras nagyon jo, van viszont egy masik vonzata is a kulfoldre koltozesnek amit eddig senki nem emlitett: a migracio megkovetel egyfajta jellemet, nem mindenki tud kulfoldon letelepedni. Ismerek itt magyarokat akik idekoltozesuk ota folyamatosan csak panaszkodnak hogy milyen hulyek a helyiek. Emellett kialakult egy eleg komoly uldozesi maniajuk (“ne add ki senkinek tel.szamod/cimed, meg a sajat kollegadnak se, ne bizz meg senkiben, mindenki at fog verni stb…”)….
Ugy gondolom hogy aki kulfoldre koltozest tervez nagyon fontolja meg hogy birni fogja-e a jelleme. Jellemzoen aki Balatoni nyaralason 3-4 nap utan honvaggyal sohajtozik annak itt komoly psziches gondjai lehetnek.
Ugy gondolom hogy hamburgert sutni tenyleg nincs ertelme kijonni, karrierepitesre viszont nagyon jo, mellette meg is fizetik rendesen a szaktudast. Mi ugy nez ki most koltozunk Irorszagbol Frankfurtba, kaptam egy nagyon komoly ajanlatot az itt szerzett tapasztalatok miatt.
Mindenkinek sok szerencset kivanok aki kulfoldre keszul., lenyeg az alapos rakeszules es lehetoleg a meglevo alairt munkaszerzodes.
Azert felsz a bukastol, mert masok mit fognak szolni hozza? Ez komolyan foglalkoztat?
Csak kezdj interjuzni kulfoldi allasokra. Kiderul, hogy milyen az angolod, hogy milyen a szakmai tudasod stb. Mar ezzel sokat nyersz, es csak telefonalnod kell valakivel. Aztan ok tesznek egy ajanlatot, amit vagy elfogadsz vagy nem.
Hat éve három hónapot voltam szakmai gyakorlaton ösztöndíjjal (EU-tagállam és csak 3000 km-re innen, mégis alig tudnak rólunk, tök más kultúra, középfokú volt a nyelvtudásom – kemény volt), akkor rohadtul élveztem, nem is a munkát leginkább, hanem a “felderítést”.
Ma az élethelyzetem kedvező lenne a külföldi munkavégzéshez, de ami most legjobban leköt: dolgokat, helyeket, embereket NAGYON alaposan megismerni – ezt pedig sokkal inkább meg tudom tenni anyanyelven, saját kultúrában, ahol akár idegenekkel is könnyen fel tudom venni a kapcsolatot. Önismerettel is nagyon-nagyon kellene most előrelépnem, az is q nehéz idegen nyelven.
Aztán talán megint jön egy olyan szakasz, amikor a külföldi tartózkodás lenne optimális.
(De! az egyik dolog, amivel mostanában a környezetemben mindenkinél alaposabban ismerkedem, az pont az angol nyelv. 🙂 )
Én ezt a hozzáállást nem értem. Ha elköltözök egy másik országba, akkor meg akarom ismerni a kultúrát, a helyi ételeket és ahhoz hasonlóan akarok élni, ahogy a helyiek.
A bátorságról meg annyit, hogy megbánni azt, hoy nem próbáltam meg, sokkal rosszabb, mint az, hogy megpróbáltam és esetleg nem sikerült.
Ők ott sem lettek gazdagok és a tartozásukat azóta sem tudták törleszteni, mégis jobban élnek kint és főleg mint melós érzik jobban magukat, mert emberszámba veszik őket, nem úgy mint a hazai munkáltatók.
Én 45évessen itthon maradtam, pedig a válásom után nem volt ami itthon tartson. A külföldi érdekeltségű foglalkozó cég, ahol most vezető szerelőként dolgozom pont azt mutatja, hogy aki akar az itthon is tud boldogulni, de azt is mutatja, hogy ha a kinti anya vállalatnál végezném azt a munkát amit, most itt a magyar leányvállalatnál végzek, bizony a többszöröse lenne a keresetem, miközben maga a munka ugyanaz ott és itt.
Sajnos én csak a negyvenes éveimben szembesültem azzal, hogy fontos lett volna tovább tanulni, főleg nyelveket tanulni..stb.
nagyon igaz! nagyon sok ilyet ismerek, akik mar kulfoldon elnek x eve, csak magyarokkal bandaznak es emiatt szanalmasan gyengen beszelik a nyelvet.
sose fogom megerteni ezt a hozzaallast.
fentebb irtak paran, hogy nincs meg az a leki ero ami ravegye a valtasra, pedig szakmajaban ugyes, beszel nyelvet stb csak eppen nincs onbizalma.
talan egy kis lokes neki, ha valoban jo abban amit csinal akkor angliaban pl, nem lesz nehez kitunnie.. ezenkivul igenis el fohjak ot ismerni.
en pl soha egyetlen percig nem ereztem, hogy kineznenek csak azert mert kulfoldi vagyok. UK-ban amugy is annyi fele fajta nepseg el, hogy ok mar reges reg nem csinalnak abbol ugyet, hogy ki honnan valo.
ha pl. frankhitele van, mindenképpen menjen ki..
a következőket tegye/ ne tegye:
-ne vegyen baromságokat az első 400e Ft-os fizetéséből
-ne akarjon úgy élni 5 évig mint otthon, 5 évig nyelvtanulás van, felfújható ágy, 3-an egy szobában, stb.
-vajas kenyér,hazai szalámi, sok gyaloglás, fogyás
-mindennap túlóra és/vagy nyelvtanulás
-aki élni akar kimenni és étteremben akar enni, dohányzik, vagy iszik, az MARADJON otthon, mert vesztes lesz
– keveset is lehet költeni, ha valakinek 140 az IQ-ja, attól még számolhat rosszul, mert a reklámokon nőtt fel, valamint párválasztáskor is azt látta, hogy drága parfümok, szép ruhák, sportos testalkat kell, nehogy lemaradjon….
akiről lemarad így, arról le kell maradni…
diplomás vagyok, voltam vállalkozó, nem lettem gazdag, de megérte elmenni