Gondolkoztál már azon, hogy mikor leszel elég gazdag? Leírtál-e már valaha egy összeget, amire azt mondtad, ennyi elég lesz?
Ha még nem tetted, tedd meg most. Gondold végig, mit szeretnél elérni ebben az életben és az mennyiből lehetne megvalósítani.
Egy autó(kategória), aminél jobbat már nem fogsz akarni? A példa kedvéért ha egyszer elérek oda, hogy megengedhessem magamnak, hogy kilencmilliós autót vegyek, akkor elégedett leszek az élettel. Vagy ha végre lesz egy nyolcéves autóm másfél millióért.
Egy házméret és lokáció, amire azt mondod, ez kiszolgál ebben az életben, ezzel életem végéig elégedett leszek?
Egy vagyonméret, amire azt mondod, elég lesz a nyugdíjra?
Évente egy vagy éppen három nyaralás, ilyen és ilyen áron, ezzel én tökéletesen elégedett leszek?
Komolyan kérlek, hogy szánj erre most időt. Számold össze, mennyi vagyont szeretnél felhalmozni addig, amíg azt mondod, elég.
Legyen előtted egy összeg leírva, hogy mennyi az elég. Mikor lesz meg az elég?
Honnan tudod, hogy már elértél a célba, ha azt sem tudod, hol van az a cél?
Vajon lesz olyan az életedben, amikor azt mondod, hogy ennyi pénz, ennyi vagyon, ennyi hatalom, ennyi befolyás elég lesz? Elértem mindazt, amit akartam, mostantól csak verseket írok, rózsát termesztek, csak a munka öröméért dolgozom vagy a közjó érdekében tevékenykedek, mert mindenem megvan.
A nagy titok az, hogy nem az a kérdés, milyen anyagi helyzetben vagy, hanem az, hogy megelégedtél-e azzal, amid van. Azzal életed végéig nem kell megelégedned, aki vagy, mert mindig lehetsz több, sikeresebb, hasznosabb, értékesebb az életed bármely területén: jobb családapa vagy családanya, jobban képzett alkalmazott, jobb szomszéd vagy bármi más. A megelégedés nem egyenlő a lustasággal, az igénytelenséggel vagy a céltalansággal.
Amivel fontos lenne megelégedned az az, amid van.
Mert ha nincs előtted mérték, a pénz olyan lesz az életedben, mint a tengervíz: minél többet iszol belőle, annál szomjasabb leszel tőle.
Ha a pénztől várod a boldogságot, csúnyán be fog csapni. Akkor azt mondod, ha egy kicsivel több pénzem lesz, majd akkor leszek boldog.
Megvetted álmaid Jaguarját, de a vágyott megelégedés csak nem akar jönni. Akkor két reakciód lesz: vagy egy még drágább modellt kellett volna venni, vagy elrontottad, mert Porsche kellett volna, nem Jaguar. Így megint lesz előtted egy eléd lógatott répa, mint a kordé elé fogott szamár előtt, ami után loholhatsz: a nagyobb autó vagy a másik autó.
De az is lehet, hogy a mostani 200 ezer nettós fizetésed helyett akarsz 300 ezret kapni, mert akkor aztán biztos boldog leszel. Akarhatsz többet elérni nettó kétszáznál, de ne azért, mert majd akkor boldog leszel.
Ha erre használod a pénzt, akkor gyakorlatilag drogként használod. A drogos is valami hiány betöltésére pótszerként használja a drogokat. Ahogy neki sem lesz olyan pillanata, amikor azt mondja, hogy na, ez az utolsó lövés nagyon ott volt, most már beteltem és elégedett vagyok, nem kell több drog, te sem fogod ezt mondani soha a pénzre.
Elégedetlen vagy a ruhatáraddal? Nosza, vegyünk még néhány új ruhát. Rossz kedved van vagy minden összeszövetkezett ellened? Menjünk el vásárolni, akkor majd elfeledem a gondjaimat. Esetleg tűzzünk ki egy új anyagi célt, amit el akarok érni, addig sem kell a gondjaimon rágódni.
Ahogy a drogost, téged is megvárnak a gondjaid, amíg visszaérsz a vásárlásból vagy az új cél eléréséből.
Nézz rá arra az összegre, amit leírtál, mint célt, amikor meg fogsz elégedni az anyagi javaiddal. Számold ki, reális-e a szám, amit leírtál? El tudod érni valaha is? (S emlékszel még arra, 10 vagy 15 évvel ezelőtt mennyivel kisebb számot írtál volna ide, mint tökéletesen elég összeget?)
Osszál-szorozzál. Most vagyok mondjuk 30, van egy ilyen fizetésem, ebből ennyit tudok félretenni, az évente ennyi. A fizetésem nőhet ennyivel és ennyivel, előléptetnek, vállalkozásba kezdek 3 év múlva, az első három év ennyi lesz, utána két évig ennyi, aztán emennyi.
Hány éves koromra és milyen erőfeszítés mellett fogom elérni a célt, ha egyáltalán.
Ha el is érem, az ár, amit fizetek érte, megéri-e? Van, hogy a vagyon megszerzése túl sokba kerül. Rámegy az egész életed, az egészséged, a családod, vagy bármi más, ami fontosabb, mint a vagyon.
Ha a cél nem reális, érdemes már most elengedni. Csak azért, mert más budai házban lakik és 25 milliós autóval jár (vagy kettő helyett négyszobás panelben lakik és ötéves autója van és nem 15 éves), neked még nem kell őt ebben majmolnod. Ha te nem leszel boldog akkor, ha ezeket eléred, nyilván ő sem az, akármit is hazudjon a facebook oldalán.
Ha mindenképp muszáj magad összemérni valakivel, mérd össze magadat azzal a hajszál híján kétmilliárd emberrel, akik napi 1,25 dolllárból (napi 375 forintból, havi 11 ezer forintból) élnek.
Ezt a cikket jó eséllyel egy legalább 80 ezer forintos mobiltelefonról vagy egy 150 ezer forintos notebookról olvasod, egy temperált lakásban vagy munkahelyen, ahol van áram és internet is. Van hol laknod, van hol dolgoznod és nem a sötétben dideregsz valahol. Ha mindenképp nézni akarsz valamire, nézz erre. Mindjárt elégedett leszel a sorsoddal.
Akarj több lenni minden egyes nap, akarj többet elérni, mert ez adja az emberi lét egyik értelmét. Leélhetsz úgy egy életet, hogy semmit nem akartál elérni és semmit nem tettél hozzá a világhoz, csak nem biztos, hogy ezt az életet érdemes volt végigélni.
De ez a több benned van és nem a vagyontárgyaid birtoklásában. Úgy akarj többet és jobbat, hogy közben elégedett vagy azzal, amid van. Ez a megelégedés az egyik nagy titka a sikeres anyagi életnek.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Egyetértek. Csak ezt a hozzáállást igen nehéz elsajátítani jelen - fogyasztás-orientált - világunkban.
Azt hiszem most pont egy ilyen írás kellett nekem. Ez kicsit visszarántott a valóságba, hogy mit is csinálok. Köszönöm.
Magam számára már egy ideje elértem ami nekem elég. Elkészült a zsírúj házunk is, úgyhogy most már a családnak is legyen elég.
Még hátravan egy nem túl tetemes része a CSOK hitelnek. Ha azt visszafizettük, akkor lényegében nyugdíjba vonulhatnék, egy kis nadrágmegszorítás mellett el tudnánk vegetálni, és még örökség is maradna.
Az érdekes az benne, hogy eddig azt gondoltam, hogy nem a pénz motivál a munkára, de most hogy nagyjából minden megvan, mégis motiválatlan lettem a munkámban. Ha vannak érdekes kérdések, azokkal szívesen foglalkozom, de a kubikosmunkát már nagyon nehezen csinálom.
Időm szerencsére van a családra, nem hajtom túl magam már egy ideje.
Ez a szokásos csapda, hogy sokan hajtanak reggeltől estig, családot alig látják, aztán megvan idővel megvan a nagy ház meg a kocsi, de közben összeszedtek egy csom ó betegséget a stressz meg a hajtás miatt. Megérte ez, hogy fel lehet vágni a szomszédok előtt?
Vagy nemrég itt dicsekedett, hogy ő napi 8 órában a magyar átlagbér többszörösét keresi. Ennek lehet örülni, de pl. én úgy vagyok vele, hogy a több szabadidő fontosabb nekem, mint a magas fizetés. Én nem dolgozom napi 8 órát, jóval kevesebbet, ha nincs kedvem megtehetem, hogy az adott napon semmit sem dolgozom. Így is elég szépen keresek, meg tudok élni belőle, a magam ura vagyok, úgy osztom be az időmet, ahogy nekem tetszik.
Lehet, hogy soha nem lesz 15 milliós autóm, de cserébe nem is kell gazsulálni senkinek, akkor kelek, amikor kedvem tartja, nem kell agyrohasztó meetingeken dögleni, nem kell túlórázni, stb. szabad vagyok.
28 éves vagyok, fél éve vásárolt saját lakással ami teljes körűen fel lett újítva 5 év múlva hitel nélkül. Úgy gondolom sokaknak már ez is álom, pedig valahogy így kellene működnie szerintem. Jelenleg 300-350 körül keresek mióta dolgozom van megtakarításom és ennek köszönhetem most hogy kevés hitellel sikerült ingatlan vásárolni. Nem mondom hogy elégedett vagyok a jelenlegi helyzettel, hiszen az ember mindig kicsit többet akar, de meg kell húzni egy szinten a határt.
A kortársaim mindig a legújabb telefonnal, hitelre vásárolt pár éves prémium használt autóval jártak most pedig személyi kölcsönből fedezik az önerejüket, persze mindig én voltam a fukar amiért a fizetésem nagyobb részét inkább megtakarításba fektettem.
Először is mindenkinek azt ajánlanám hogy tegye heylre magát és próbálja meg reálisan látni hogy mit engedhet meg magának és mit nem.
Teljesen egyetértek!!!Nekem nagyon tetszett az írás!Az elégedettség=Boldogság!És olyan meglepő hogy ezt éppen itt olvasom!De nagyon jó és az én lelkemnek most nagyon jót tett!Ugyanakkor az előző Hozzászólót is megértem...sajnos a világ mást sem sulykol belénk,mint azt hogy fogyasztani "öröm"mindegy mit,de vegyed!Ettől nagyon nehéz elvonatkoztatni,talán ha az ember egyfajta kihívásként kezeli a dolgot,akkor lehetséges...én minden hónapban versenyzek saját magammal,hogy előző hónaphoz képest mit NEM vettem meg...néha győzök,néha elbukok,de az már sokat jelent ha az ember észreveszi hogy egy jó hangulatú bicajozás,boldogabbá tesz,mint egy új ruha...a tárgyak vásárlása felett érzett öröm,nem tartós,rövid és múlandó!
Ezt nagyon könnyen ki tudom számolni és már korábban meg is tettem.
Az az összeg, aminek a hozama éves nettó 11 millió forint (mai értéken).
Nem vagyok már fiatal, nem látom, hogyan sikerülne elérni. Lehet, hogy el kéne engednem.
Tetszik az írás, sőt, magam is készülök erre (a karácsonyi pihenő van erre betervezve).
Szívesen várok tippeket, ötleteket annak a két célnak a összegszerűsítésére, hogy (1) tudjam a gyerekeim tanítását biztosítani, és hogy (2) az családban felmerülő nyugat-európai átlagos egészségügyi ellátási színvonalat itthon vagy nyugat-európában finanszírozni tudjam (biztosítások is érnek). Mindkettővel kapcsolatban a fő aggályom, hogy jövőbeli, előre elég kevéssé látható költségekről van szó.
Ha ennek szellemében élne mindenki, ez egy jobb világ volna.
Ez persze sosem fog megtörténni, így a legtöbb, amit tehetünk, az a soha nem elégedettek szimpla negligálása. Ha ez megvan, ha nem érdekel a szomszéd / ismerős / bárki véleménye, ha elengedjük a felesleges dolgokat, akkor sokkal nyugisabbá válik az élet. Nekünk bejött, és még csak kompromisszum sem kell a kényelmes (igen, ez szubjektív) élethez.
@offliner:
Azt szerintem engedd el, feleslegesen tul sok.
En nem hataroztam meg ilyen mennyi az eleget. Szerintem sokkal fontosabb, hogy eppen eleg jol tudjon elni az ember, es lassa azt is, hogy halad elore. Ha nagyon meg akarnek hatarozni, akkor valahova 100-150 millio koze tennem, de szerintem ez korfuggo is. Ezt boven eleg 60 eves korunkra elerni.
Az eleg jol elest en a kozeposztalyi szint ala tennem, kb netto 3-500e ftra.
Miklós! Nemrég arra döbbentettél rá, hogy még csak felső-középosztálybeli sem vagyok, hanem inkább csak a középosztály közepe. Most meg azt kérdezed, hogy elég gazdag vagyok-e? Két válaszom van: az egyik, hogy még nem vagyok gazdag, hisz nem tudnám munka nélkül fenntartani a jelenlegi életszínvonalát a családomnak (ehhez kb. 600 mFt befektetés kellene szerintem); a másik, fontosabb, hogy őszintén azt tanítom a fiaimnak, hogy nem az a lényeg, hogy gazdag legyél, hanem az, hogy ELÉG pénzed legyen. Az meg lassan 20 éve folyamatosan megvan.
Mi körülbelül egy, de talán inkább kettő jövedelmi szinttel a vagyonunk által megengedhető alatt élünk, és a növekedéssel nem nagyon mennek felfelé a vagyoni igényeink, így az "elég" akkor lesz az, amikor a meglévő vagyon pénzbeli részének a hozama kicsit többet biztosít jövedelemből, mint amire szükségünk van.
Egyelőre a növekedésünket a a feleségemmel való munkánk (menedzsment-feladatok) biztosítják, és a legprofitábilisabb területünk teljesen a személyünkhöz kötődik, így nem tudjuk otthagyni.
Nekem akkor jön el az elégedettség érzése, amikor elérek oda, hogy nem okozna anyagi gondot, hogy megvegyem azt, ami nekem vagy a családom nyugalmához és normális életéhez kell.
Jelenleg még nem tartok itt és nincs sok időm, hogy elérjek ide.
Összegszerűen ezt nehéz megfogalmazni, de jelenértéken kb 600 millió forint tőke az aminél -most úgy gondolom- hogy elégedett tudnék lenni. Ezt a célt már megfogalmaztam 2002 ben magamnak.
Haladok a cél felé apró, de határozott lépésekkel. Tavaly értem el oda, hogy hitel nélküli házban lakom és hitel nélkül meg tudtam venni egy új autót. Megtakarítás ( 6-8 havi) rendelkezésre áll, tehát nem okoz csődöt egy váratlan kiadás, de nyugdíjalapom nincs.
12 dolgos év vár még rám a nyugdíjig. Egyenlőre nem látom, hogy hogyan fogunk megélni azután, de amíg kereső vagyok, addig biztosítani tudom ami a családnak kell. Valszleg utána is dolgozni fogok.
Mi kb. egy éve elértük azt a megtakarítást, amire vágytunk. Azóta részmunkaidőben dolgozom, hogy többet tudjak a gyerekekkel lenni - kevesebb a stressz és természetesen kevesebb a fizetés.
Néha azért felmerül bennem, hogy ez havi X összeg veszteség, de aztán azzal nyugtatom magam, hogy az a pénz nem megélhetésre, nyaralásra, szórakozásra menne, hanem csak gyarapítaná a befektetést, nem lenne hatása az életminőségünkre, semmivel sem javítaná azt.
Jánoska, még véletlenül sem azt kérdeztem, elég gazdag vagy-e. Azt kérdeztem, elégedett vagy-e azzal, amid van...
Nálam nagyon egyszerű, annyi elég, hogy havi 4-500 ezer kamatom legyen.
300 -4ezer elég kényelmes megélhetésre (több mint kényelmes) jelen életszínvolon a többi pedig amit visszaforgatok, hogy valamennyire emelkedjen
Ez kb 100-150 millió ha egyszerű állampapírban gondolkodom.
Jól van, legyen 200 millió, és kicsit utazok meg veszek ezt azt ill segítek másokon.
🙂
Havi min. 800 nettó elkölthető kp. ingatlan hasznosításból. Ez kb. 170 millió értékű ingatlan.
Ahogy korosodom, kezdem erre a választ másképp megfogalmazni. Mi a gazdagság: egészség, stresszmentesség, boldog, törödő, segítőkész tágabb család és barátok, gyermekek, akiknek ezt az értékrendet átadhatom. Minden napot úgy eltölteni, hogy este amikor lefekszem fel tudjak 1-2 dolgot sorolni amit megtettem, ami boldoggá tett. Akár egy süti illata, egy virág a kertben, egy mosoly, egy jó szó. Nem halogatni a dolgokat, megtenni, jól érezni magam. Van autó ami funkcionális, van ház, fűtés, iható víz, élelem, szerető férj, makrancos gyermek... mi kell még? Egy közös program, egy bográcsolás, egy szalonnázás, egy közös kacagás többet ér mindennél. Nincstelenül születünk és nem vihetünk semmit magunkkal. A kettő között ki kell hozni amit lehet. Kellenek célok, tervek, de közben álljunk meg és értékeljük ami van, adjunk érte hálát (magunknak és akik segítettek).
Körvonalazhatnám hogy mi lenne az a szint amivel már elégedett tudnék lenni az életben, de jelenlegi kilátásaimmal annyi pénzem a büdös életbe nem lesz...
Pontosan 59 honap mulva abbahagyom a munkat sok-sok evvel a nyugdijkorhatar elott hala Miklosnak. Meg annak, hogy nem csak elolvastam, amiket irt, hanem azt hiszem eleg dolgot sikerult megertenem az irasaibol ahhoz, hogy ez sikerulhessen.
Azt hiszem ha eljon a nagy nap, akkor okvetlenul kuldok neki egy ebed/vacsorameghivot, hogy velunk unnepelhessen. 🙂
Most ha azt mondom hogy 1 milliárd forintra lenne szükségem kb, hogy azt érezzem sínen van az életem, mivel lesz nekem ettől jobb?
4 éve voltam 25, akkor azt mondtam, hogy havi nettó 100e ft passzív hozamot szeretnék, minimális kockázatú befektetésben. Ettől qrva messze vagyok, egyrészt nincs se lakásom, se autóm, se olyan dologi jellegű vagyontárgyam, ami a mai magyar közfelfogás szerint elérendő cél. Pénzt gyűjtök, azt teszem be jelenleg állampapírba. a tőzsdéből teljesen kiszálltam pár hónapja, mivel én emelkedésben már nem sok esélyt látok, illetve nekem a kockázat már nem érné meg.
A havi 100e FT passzív jövedelem nyilván ma már nem állja meg a helyét, talán 120e lenne, mert ennyi idő alatt az infláció szépen tette a dolgát. Vagyis kb. 30 millió ft. kellene, hogy legyen 5% nettó kamatozású állampapírban a hőn áhított cél eléréséhez (lehetetlen kb. :D). Ennek a töredéke van meg.
Ha ez meglenne, elkezdenék valami más szakmát tanulni, amiben jobban érzem magam.
Bár ismét jó a cikk, a téma, most egy fél mondatot kiragadnék:
"Azzal életed végéig nem kell megelégedned, aki vagy, mert mindig lehetsz több.... "
Tényleg? Én elégedett vagyok. Lehetne több?
Lehetne. Van még kisebb-közepes célom az életben?
Van, de, ha nem érem el, akkor sincs baj, mert amit gyerekként el akartam érni, elértem.
Ez egy kicsit olyan örök elégedetlenséget szülő gondolat.
Hogy mennyi lenne az annyi?
A jelenlegivel is meg vagyok elégedve (havi nettó 370.000) , de biztosan kijelenthetem, hogy 500.000-zal már több, mint elégedett lennék.
3 gyerekesként tényleg jó lenne a 7személyes autó, de elvagyunk nélküle, elég a 11éves Kia C'eed,ami nem kombi.
Az elmúlt 4 évben történt fizetésemelések egyike sem hozta magával a nagyobb lábon éljünk érzést.
Szépen megtakarítottunk; így több,mint 1 éves megtak miatt nem kell aggódni a jelenlegi munkanélküli helyzet miatt.
Szép napot!
@Kiszamolo 2019-09-16 at 10:20 Azt kérdeztem, elégedett vagy-e azzal, amid van…
Azt hiszem, erre próbáltam válaszolni, azzal, hogy ".... nem az a lényeg, hogy gazdag legyél, hanem az, hogy ELÉG pénzed legyen. Az meg lassan 20 éve folyamatosan megvan." 🙂 Szóval igen elégett voltam az elmúlt 20 évemben és elégedett vagyok azzal, amim van. Jó dolog a közép osztály közepén élni. Persze anyagi célok mindig vannak: most a fiaim egyetemi költségeit szeretném előre a start-számlájukon látni, ami kb. 10 éves korukra meg is lesz.
És maximálisan egyetértek veled, hogy : "Úgy akarj többet és jobbat, hogy közben elégedett vagy azzal, amid van." És nagyon szerencsés vagyok, hogy erre az édesapám megtanított fiatalon.
És Neked Miklós mennyi az elég?
@(l)ottó
1 milliárd forint havi kamata állampapírban, több, mint 3,5M forint. Biztos vagy benne, hogy ez kell ahhoz, hogy jól legyél? Mármint nincs az a pénz, amit ne lehetne elkölteni, csak minek?
Nekem olyan 102-104M-ra lenne szükségem, hogy "nyugdíjjazzam" magam. Amellett pályát váltanék, várhatóan jóval alacsonyabb jövedelmi szintekkel (de ugye ez a lényeg, hogy ne is zavarjon). Abban nem vagyok biztos, hogy ez a teljes család igényeit kielégíti, de a párom nem vágyik nyugdíjra (még), így lehet, hogy nem is kell ekkora tőke. Azt hiszem, hogy ez egy 10 éven belül elérhető lehet, de nincs kizárva, hogy hamarabb is...
Én pont ma kaptam egy fizetésemelést, 680-ról 850-re (bruttó), de nem érzem úgy, hogy igazán boldog lennék tőle. Jól esik persze, de... nem tudom. Egyrészt az elszálló lakásárakhoz képest ez semmi, másrészt úgy érzem akkor lennék igazán boldog, ha mondjuk a Bükk mellé költözhetnék, de ott nincs olyan meló, amihez értek, meg félek is feladni ezt a "jó" fizetést, mert legalább egyfajta biztonságot ad.
Meg lehet nézni, hogy ki milyen gazdag a világban a következő oldalon: globalrichlist.com . Ez mindig visszahúz a realításba és abbahagyom a picsogást, ajánlom másnak is
Senior infósként kollégával kerestünk anno 700e körül, új kolléganőt megkérdeztük, mi lenne az álomfizetés neki? Azt mondta, hogy kb 250el elégedett lenne. Ma már ő is jobban keres.
Sokan csak kicsiben tudnak gondolkozni, a nagy képet kevesen látják.
Mióta megházasodtam azóta egész másképp látom ezt a kérdést. Mindig motivál a fejlődés és nem szeretek egy helyben megülni, de már egy pár éve (32 vagyok most) nem érzem, hogy több pénzt szeretnék. Ha jön persze tudom a helyét, de ez egy végeláthatatlan ciklus. Gyakorlati módszerként én a százalékos arányt, nagyon jónak tartom. Bármekkora is a jövedelmem azt, adott arányban osztom szét. Persze gyermekem nincs még, és szerencsésnek mondhatom az életemet anyagi indulás terén (4M forint örökség/ fizetett iskola), de ettől függetlenül a Miklós által írt cikk elve mindenkire igaz.
Én ezt kétféle szemléletmódként hallottam pár évvel ezelőtt. Az egyik egy növekedésmotivált szemlélet, ahol mindig arra koncentrálsz, hogy fejlődj és formálódj, de sosem arra, hogy megszerezz valamit. A másik hiánymotivált életút, amelyben, mint az említett drogos, valamilyen hiányt akarunk csillapítani.
Nem olyan egyszerű, hogy felírsz egy összeget a falra. Az évek során változnak a dolgok.
E helyett célszerűbb közeli, mondjuk max. 5 éves terveket leírni.
Én elégedett vagyok az anyagiakkal, már jó ideje eszembe sem jut, hogy keményebben dolgozzak több pénzért, ami nekem külföldi szerződéseket jelentene.
Van kettő kicsi fiam, akiket még el kell indítani az életben. Ehhez kell majd pénz.
Hát, egy jó ideje én is kezdek "hippi" lenni, azaz az anyagi dolgokat egyre inkább lexarom.. Szerencsére én mindig úgy alakítottam az életemet, legalábbis az anyagi részét, hogy mindig volt "elég" pénzem.. Pedig csak az átlagot kerestem/keresem. De spórolós alkat vagyok, és nincsenek nagy igényeim, mindig jól tudtam koncentrálni a tőkém 1-1 nagyobb dologra. Pl kocsi. Még az ingatlanlufi előtt sikerült jó áron egy kis házat venni, ami azóta legalább a dupláját éri, hitelem nincs. Tavaly úgy alakult az életem, hogy kiestem a munkából, több hónapot itthon töltöttem, és rájöttem h qrva jó 🙂 Az a tökéletes nyugalom, az arcom is kisimult szó szerint, no stressz 🙂 Most dolgozom megint, de úgy néz ki otthagyom a francba, és legalább pár hónapot megint itthon töltök. Aztán meglátjuk.
Hogy mi az elég? Jó kérdés. Nekem itt és most 10 misi elég lenne, még gyerekekkel is (jelenleg nincs gyerek).
Sziasztok,
14 éve dolgozom, most 39 éves vagyok.
14 éve 1MFt-ot szerettem volna, 5 éve 10mFt-ot, 1 éve 100MFt KP-t. Most, hogy megvan és van hol laknunk nem tudok mihez kezdeni. 3 célt is kitűztem, a 3ik elérhetetlennek tűnt, de az is megvan. Most legyen 1mdr a kijelölt vágy?
Mellesleg csak mondom 100MFt KP se olyan nagy dolog, mivel az a jövőre kell, hogy biztonságban legyünk. Azon kívül, hogy el tudom mondani, hogy megvan sokra nem megyek vele, mivel nem tudok (akarom) elkölteni.
Így továbbra is mint ahogy az elmúlt 14 évben minden nap, ugyanoda járok be dolgozni és élünk a fizetésemből. Szóval tulajdonképpen lfsz se változik, ha több pénzed lesz...vagyis sztem ennyi még nem elég, hogy nagy változást hozzon az életünkbe.
Ej, mindenki számokkal dobálózik. Ne jöjjön el az az idő amikor az jelenti a gazdagságot, hogy tudsz kenyeret sütni, kertet és állatokat gondozni, hogy legyen élelmiszer, tiszta ivóvízhez jutni, összetartó családdal fűtött fedél alatt lenni. Megeheted a Ft-ot, Eurót, részvényt, x. ingatlant? Na ugye. Hiperinfáció, padláskisöprés, diktatúra, államosítás, háborúk, éhínység, betegségek. Sose tapasztaljuk meg ezeket, ez a gazdagság titika szerintem.
Sajnos nagyon igaz a cikk.
8 eve ha valaki azt mondja ma itt fogok tartani, nem hittem volna el.
Tavaly vettem egy 4 éves német prémium autót, 3 hónapig voltam vele igazán boldog. Egy hete raktam fel árulni, hogy még jobbat vegyek helyette.
Pár éve jobban vartuk az egyhetes egyiptomi nyaralást, mint a most ősszel esedékes 3 hetes thaiföldi utat.
Sokat keresünk, van komoly megtakaritasunk, tudunk bánni a pénzzel.
Egy valamit viszont meg kell tanulnunk. Tudatosan irányítani a gondolatokat, és a realitás talaján tartani az életszínvonalat.
Hogy mennyi pénz lenne elég?
Annyi amennyiből passzív bevételkent jönne minimum havi 800, plusz emellett egy új ház, és 2 prémium autó ara. Tehát meglehetősen sok.
Nem szálltunk el, nem a külvilágnak akarunk villogni, egyszerűen az ember ösztönösen jobb, drágább, újabb tárgyakat akar, és ez így normális. Bizonyos határokon belül.
A kommentelők egy része még ennél a posztnál is azt számolja, hogy mennyi pénzre lenne szüksége ahhoz, hogy ne kelljen többet dolgoznia. Ezek szerint csak akkor lennétek elégedettek ha ez összejönne? Ez nekem elég szomorúan hangzik. Nincs olyan munka, amit ha jól megfizetnének, akkor szívesen csinálnátok? És akkor mi a terv, ha összejött a nyugdíj, és a következő 40 évet valamivel ki kell tölteni?
Kb. 10 éve, 25 évesen azt hittem, hogy saját lakás + 15 milliós befektetés elég lesz, hogy "visszavonuljak", de persze nagyon hamar korrigáltam az összeget 30 millióra. 3 éven belül elvileg elérem ezt, de most elég kevésnek tűnik 🙂 Közben megházasodtam, lett egy kislányunk, szeretnénk még egy gyereket, el akarunk költözni panelból kertes házba Budapesten - most már csak akkor tudnánk felhagyni a munkánkkal, ha megvennénk az új házat, és fejenként lenne 50 millió befektetésünk... Talán 10 év múlva, 40 évesen, de ki tudja, milyen gazdasági-munkaerőpiaci helyzet lesz akkor.
@xyz
Megkérdezhetem milyen területen adtak 170br fizetésemelést cégen belül?
@kriszti
Hát azért egy karbonvázas XC bicajnak nagyon tudnék örülni, de agybajt kapnék, ha meghúznám az első villát egy 4000 eurós gépen. Meg aztán nincs az a lakat, amit ne tudnának szétkapni negyed óra alatt, amióta van akkus flex. Egyik pozsonyi haveromnak három bicaját lopták el hat év alatt, azaz kétévente egyet.
De hogy legyen esélyem tartani a tempót a haverokkal, vettem bekattintós SPD pedálokat és hozzá egy átlagos Muddyfox bicajos cipőt, amiben lehet járni is, nem csak totyogni, mint kacsa a jégen. Mivel szezon vége van, így 28+33 euróból úgy megyek dombnak fel, hogy én is alig hiszem el. Ha meg ellopják a bicajt, a cipő legalább megmarad. 🙂
"Te is vesd el restségednek ónsulyu köntösét, elégeld már meg a megelégedést, légy könnyű, mint a hab s a felhő, mint a madár, a halál, a szél az. Görnyedt szerénység, kishitű pórerény ne nyomja lelked járomunott nyakát: törékeny bár, tengerre termett, hagyj kikötőt s aranyos középszert s szabad szolgájuk, állj akarattal a rejtett erőkhöz, melyek a változás százszínű, soha el nem kapcsolt kúsza kerek koszorúját fonják."
Én már évek óta elégedett vagyok az anyagi helyzetünkkel. Szerintem már most is gazdagok vagyunk, bár ezzel a férjem nem ért egyet, de Magyarországon annak számítunk az én fogalmaim szerint. Van 3 lakásunk Bp-en. Az egyiken van hitel, amit a tervek szerint 5 éven belül kifizetünk. A jövedelmünk összesen nettó 1M felett van. Ennek a felét kb félre is tudjuk rakni. Van egy 100%-ban saját autónk, amit egyből eladnánk, ha lenne autómegosztó a városok között, mert kb heti egyszer használjuk csak. Nem élünk kis lábon, de túl nagyon sem... Mi kellhet még? Én nem vágyok többre.
Gondolkoztam. Lenyegeben az egesz Moneymustache oldal errol szol.
Arra jutottam,hogy tenyleg igaz az a mondas,hogy 47 ezer ft-bol meg lehet elni Mo-n,felteve ha van sajat tehermentes ingatlanod,napelem a hazteton amivel a futest is kivaltod,autot pedig nem tartasz.Igy kenyelmesen el lehet vegetalni evekig. Ez mondjuk 600 ezer ft evente, ha maradt meg 50 evem akkor az 30 millio. Check. Mar tobbet nem kell dolgoznom. 😀 Jo munkat, tobbiek!
Hogy van a vicc? Az amerikai, a német meg a magyar miniszterelnök beszélgetnek:
Amcsi: Nálunk az átlagember keres havi 3000 dollárt, 2000-ből meg tud élni, és nem kérdezzük, hogy mire költi a maradék ezret.
Német: Nálunk az átlagember keres havi 2500 eurót, 1500-ból meg tud élni, és nem kérdezzük, hogy mire költi a maradék ezret.
Magyar: Nálunk az átlagember keres havi 700 eurót, 1200-ból meg tud élni, és nem kérdezzük, honnan szerzi meg a maradék ötszázat.
Ez a vicc gyakran eszembe jut. Keressek x-ezret, ennek egy részéből éljek meg, a maradékot meg ne kérdezzék, hogy mire költöm. Nem kell, hogy sportautóra is, motorcsónakra is, nyaralóra is stb. jusson belőle egyszerre. De ha ezek egyikére vágyom igazán, arra ne a családi kasszából kelljen kispórolni a pénzt. Én sportautóra költöm, a kollégám motorcsónakra, a másik meg nyaralóra. Ehhez most elég a kb 700ezer nettó. Ez most elég is.
"Ha a cél nem reális, érdemes már most elengedni." Ezzel a mondattal nem értek egyet. Fontos a reális cél, de lehet egy irreálisnak tűnő cél távlati ( nem feltétlen anyagi javakra gondolok) terv....ami majd egyszer.... és egy teljesen reális rövidtávú cél, ami közelebb visz a távoli cél felé......lépésről lépésre....."Leélhetsz úgy egy életet, hogy semmit nem akartál elérni és semmit nem tettél hozzá a világhoz, csak nem biztos, hogy ezt az életet érdemes volt végigélni." - nem tudom ki az akit ez arra motivál, hogy csak mert nem elég ügybuzgó akkor nem volt érdemes élnie. Én finomabban fogalmaznék.
Szerintem ideillik az én kedvenc idézetem:
"Nem az a boldog ember, aki megkapja amire vágyik, hanem aki nem vágyik arra, amije nincsen."
@angelo: azért számoljuk azt, hogy mennyi kell hogy ne dolgozzunk mert az a cél, hogy ne dolgozzunk. 🙂 Legalábbis a megélhetésért ne.
A hátralévő remélem még 50 évemet el tudnám mással is tölteni, mint hogy egy irodában üljek. Az első pár év biztos elmenne a pihenéssel + olvasás, kirándulás, gyerekkel játszás stb stb, aztán amikor ezt meguntam, akkor meg dolgozok valamit a saját szórakoztatásomra (azt és akkor amikor kedvem van), aztán ha meguntam megint otthon maradok. 😀
Nem egy bonyolult dolog szerintem. 😀
Vajon Orbán, Mészáros, Tiborc, Garancsi és társaik olvassák ezt a blogot? Vajon felírták-e már azt az összeget valahova, s mekkora lehet? Sok pénz-e százmilliárd (=százezer db egymilliós köteg) HUF? Mi motivál a további százmilliárdok begyűjtésére? Boldogok-e?
Így a nyár végén hasonló gondolatok forogtak bennem, az összes kollega, szomszéd meséli hol, merre nyaralt, még a büfés Marcsi is 4* Görögország, stb. "és te hol voltál? elég jó barna vagy" - sehol, a tehermentes telkünkön Balatonon meg munkaidő után legurultam Velencei-tóra a bőven erőmön belüli kisautómmal, kölcsönöztem egy SUPot/kajakot, eveztem egyet, vagy csak ültem a parton és olvastam, beszélgettem hasonló mentalitású, hobbijú emberekkel. Igen, jól néznek ki a fotóik facebookon itt-ott, de kevesen engedhetik meg, hogy bármelyik munkanap végén egy tavi naplementét megnézhessenek, mert rendezett az életük és elégedettek a dolgaikkal.
Én elégedett vagyok a nettó 250-el, de boldog csak akkor leszek, ha ezt max. havi 50 óra (vagy 0 leginkább) munkával el tudom érni, és amennyi időt csak lehet emberektől és térerőtől távol egy domboldalon álló házikóban tölthetem.
Az első gondolatom, ami a cikket olvasva eszembe jutott, hogy a pénz nem cél, hanem eszköz. Mennyi az elég? Így gondolkodnak a Bill Gates-ek, a Tim Cookok, vagy a Mark Zuckerbergek? A Kiszámoló-olvasók lehet, de ők inkább nem. Akárhol is vagy az életben, vajon melyik gondolkodásmód a hasznosabb? A Kiszámoló-olvasói gondolkodásmód, vagy esetleg érdemes hasonlóan gondolkoznunk a világról, mint a fenti úriemberek? Most eltekintve attól, hogy konkrétan melyikük portékáját komáljuk, vagy sem.