Miért csak a pénzedet mered kockáztatni?
Beszéltem nemrég egy (nagyon) fiatalemberrel, akinek egy sikeres egyszemélyes informatikai vállalkozása van. Fiatal kora ellenére közel több tízmilliós megtakarításnak keresett helyet, ez az elmúlt bő egy év megtakarítása. (Persze az üzlet várhatóan nem fog ilyen jól menni az idők végéig, de potenciál azért látszólag van benne.)
A pénzügyi kockázatoktól nem félt, szívesen tette volna részvényekbe is a teljes összeget.
Közben beszélgettünk arról, hogy miért nem fejleszti a cégét. A termékeire van kereslet, nagyon szépen hoznak a programjai, csak egyedül már nem tud több munkát felvállalni. Azt mondta, azért nem fejleszt, mert fél, hogy belebukik, ha több embert felvesz, hogy azok csak viszik a pénzt és nem hozzák. Ha már nem egyedül van, irodát kell bérelnie és keletkezik sok kiadása, ami nem biztos, hogy megtérül és a többi kockázatos dolog.
Ezt az érvelést már nem először hallottam, de még mindig rácsodálkozom.
Sokan nem félnek attól, hogy akár a teljes pénzüket kockára tegyék a tőzsdén, ahol egy 20%-os tartós esés bármikor bekövetkezhet, főleg úgy, hogy egy nagyon hosszú és túl nagy emelkedés után vagyunk.
Ezzel szemben a saját vállalkozásukba, amihez értenek is (szemben a tőzsdével) és befolyásolni is tudják a folyamatokat (szemben a tőzsdével) már félnek befektetni, mert úgymond nagy a rizikó.
A fiatalembertől is megkérdeztem, hogy ha nem fél attól, hogy a pénzének mondjuk ötödét, a példa kedvéért tízmillió forintot bármikor elbukhatja a tőzsdén, akkor miért nem próbálja meg kockára tenni ugyanezt a tízmilliót inkább a saját vállalkozásában? Ha ekkora a kereslet a termékeire, elég valószínűtlen, hogy ráfizetne az emberek alkalmazására. De ha mégis ez történne, bármikor ki tud szállni a dologból, hiszen cégvezetőként a kezében tartja a folyamatokat.
Ha viszont bejön neki a kockáztatott tőke, akkor biztos, hogy többet hoz neki, mint a tőzsdei befektetés. (Mindez persze nem azt jelenti, hogy ne fektethetne be tőzsdére is.)
Ugyanígy, amikor a befektetéseidet diverzifikálod a kockázat alapján, nagyon fontos figyelembe venni a bevételi forrásaid kockázatát is. Ha például építőiparban dolgozol, ahol gyakran nem fizetnek ki cégeket, akkor ezt a portfólió kialakításánál érdemes figyelembe venned. Vagyis ne csak az eszközeid, hanem a forrásaid kockázatát is vedd figyelembe, ha a portfóliód kialakítását tervezed. Ha a bevételi forrásaid rizikósabbak az átlagnál, akkor inkább a pénzügyi eszközeidet az átlagosnál kevésbé rizikós dolgokba fektesd.
Ne várd a sült galambot!
Egy harmincas párral beszéltem pár hónapja, mindketten éppen munkanélküliek voltak. A srác profi szinten beszélt egy európai nyelvet (tolmács, szakfordító és minden hasonló, szerinte benne van a legjobb tízben ebből a nyelvből), valamint egy másik nyelvet is magas fokon beszél és angolból sem rossz.
Eddig egy cégnél volt alkalmazásban, de szintén alkalmazottként előtte már tartott nyelvoktatást cégeknél, tolmácsolt nagykövetségeknek, fordított vállalkozásoknak és nagyjából már mindent csinált, amit egy ilyen magas szintű nyelvtudással csinálni lehet.
Immár nyolc hónapja várta, hogy megint felvegyék valahová 220 ezer nettóért (ennyit kapott az utolsó helyen).
Két dolgot kérdeztem tőle: miért akar mindenáron alkalmazott lenni és addig is miért nem csinál valamit, hogy pénzt kereshessen?
Idejébe belefér, VOIP-pal pedig (szinte) ingyen tud telefonálni, miért nem hív fel cégeket és ajánlja magát és a tudását? Céges nyelvoktatást, fordítást, tolmácsolást és minden egyebet, amit eddig is csinált.
Ha tudott más nevében, alkalmazottként céges oktatásokat tartani, akkor miért ne lenne képes saját magának is, négyszer annyi pénzért?
Ha tudott szakfordításokat végezni másnak, miért ne tudna saját magának is?
Azt javasoltam neki, hogy először hívja az adott nyelvterületről érkezett itthoni cégeket (például német esetében Bosch, Siemens és a többi, van egy pár német multi idehaza), majd az exporttal, vagy importtal foglalkozó cégeket, meg azokat, akik biztos nem vennének fel egy állandó mondjuk francia vagy portugál tolmácsot, de évente pár hétig kellene nekik valaki külsős, ha látogató jön, vagy kiállításon kell tolmácsolni, esetleg van fordítani való. (Sok cég az itteni gyárából látja el egész Európát, nekik biztos vannak ilyen időszaki munkáik.)
Aztán a nagykövetségek (például franciával a francia, a belga, a svájci, a marokkói és a többi nagykövetség). De még a 10 fős kft-knek is lehet olyan használati útmutatója, vagy akármilyen dokumentuma, amit le kell fordítani.
Megkérdeztem, hogy szerinte 100 telefonból találna-e egy munkát? Azt mondta, biztos. Mennyit keresne egy ilyen kapcsolaton egy év alatt? 500 ezerre tippelt.
Ezután megkérdeztem, hogy ha én fizetnék neki minden egyes telefonhívásért 5 ezer forintot, akár sikerül üzletet kötni nekem, akár elküldik melegebb éghajlatra, elvállalná-e a munkát? Hogy a csodába ne, egy hívás maximum három perc. Ki ne akarna keresni óránként 30-40 ezer forintot?
Már csak egy kérdésem maradt: ha nekem megtenné, magának miért nem teszi meg? Ideje van, veszteni semmit nem veszít vele, hívható cégek listáját meg talál bőven az interneten. Ha 100 hívásból csak egy találat van, minden egyes híváson keres ötezer forintot, akkor is, ha éppen elküldik a sunyiba és akkor is, ha sikerül munkát találni.
Röviden összefoglalva: te se várd a sült galambot, amíg nem találsz munkát, nyugodtan próbáld meg eladni magad. Sokkal többet tudsz így keresni, mint alkalmazottként, ha mégsem, akkor sem vesztesz semmit. A vállalkozóit meg ráérsz kiváltani akkor, ha már számláznod kell majd.
Tanulj tovább!
Egy villamosmérnök fia elment villanyszerelőnek, mert ő ugyan nem akart tanulni még feleslegesen öt évet. Úgy látszott, be is jött neki, mert 21 évesen már egy nagy gyár vezető villanyszerelője volt, nettó 140 ezer forintért, miközben a volt osztálytársai éppen az egyetemen kínozták magukat a vizsgákkal.
Ebbe a hibába én is beleestem. 19 évesen a technikusi vizsga után megkérdeztem, hogy a főiskolát végzettek mennyivel keresnek többet a technikusoknál. Mai értéken talán havi húszezerrel kaptak többet. Na, annyiért nem szívatom magam 4 évig a főiskolán, gondoltam.
Egy dologra nem gondoltam akkor sem én, sem ez a fiatal srác: hogy ez csak a pályakezdők fizetése. Ő már most nagyjából elért a szakmájának a fizetési csúcsára, míg egy egyetemet végzett villamosmérnök 35-45 évesen akár félmilliót is gond nélkül meg fog keresni. Vagyis a fizetési olló gyorsan szét fog nyílni a következő egy évtizedben.
Ezen kívül én még nem láttam villanyszerelőt az irodai szinten. (Maximum neoncsövet cserélni.) Márpedig pénzt keresni ott lehet és nem a gyártósor mellett. Ha elhiszed azt az ország vezetőinek, hogy milyen jó gyári munkásnak lenni és több kétkezi munkásra van szüksége az országnak, akkor gondolkodjál el azon, hogy ők a saját gyerekeiket miért nem adták be a helyi gumigyárba a szalag mellé 17 évesen? Helyette a legmenőbb egyetemekre járatják őket idehaza és külföldön…
Úgyhogy megéri az erőfeszítés, tanulj tovább, mert az a magasabb fizetés kulcsa. Kétkezi munkásnak az egész világon rossz lenni, bárki bármit is mond.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
Mert az igazán nagy pénz abban van, hogy sok-sok “rabszolga” többet termel neked, mint amennyibe kerül. Nem sok változott az ókor óta.
Meg a srácnak nem az időfaktor volt a szűk keresztmetszet (nem volt ideje több munkát bevállalni), hanem az, hogy semmi munkája nem volt. Így bőven belefért mondjuk a bevállalt tanfolyam megtartása a tengernyi idejébe.
És ahogy írták korábban is, egyéni vállalkozóként magunknak kell találni ügyfeleket, ami idő és pénz, alkalmazottként pedig a cég hozza a megrendeléseket. Persze mindkettőnek vannak előnyei-hátrányai.
A saját cég igen gyorsan több bevételt hoz, mint az alkalmazotti lét.
A töprengő IT cégtulaj nem véletlenül csinál meg minden melót saját maga.
Persze van, ahol érdemes felvenni valakit, hogy dolgozzon neki, de ez egy nagyon komoly költség IT szakmában. Az említett évi 50M igen könnyen elmehet, ha felvesz pár embert.
Azt is mérlegelnie kell, hogy lesz-e több bevétele abból, ha dolgozik más is a cégnél, illetve megéri-e neki.
A részleteket nem ismerem, de nagyon sok olyan cég van, ami nagyon jól elmegy, amíg a tulaj dolgozik és legfeljebb a szolgáltatásokat veszi meg a cég, amire szüksége van, pl. könyvelés, javítgatások, stb. Igazi alkalmazottra azonban nincsen szükség. Ha mégis kell extra kapacitás, akkor be lehet vonni egy szerződéses emberkét pl. pár hónapra, de alkalmazott az nem kell.
A ketkezi munkas peldad megfogalmazasaval nem ertek egyet. Nem az irodan lehet penzt keresni. Ott lehet jol penzt keresni ahol a munkad “valamilyen hozzaadott erteket” kepvisel a piacon levo egyeb szereplokhoz kepest. Ha villanyszerelo vagy, egy a 1000bol, akkor minimalber. De ugyanez ha irodan vagy, ha egy vagy az ezerbol akkor minimalber. Ha villanyszerelo vagy egy norveg olajfurotornyon, akkor kis tulzassal 5-10 ev alatt nyugdijjba mentel. Egy szimpla villanymernok se fog tobbet keresni idovel mint egy pincer, ha nem specializalodik.
Amugy egyetertek, tanulni es vmi specialitast keresni!
A jo lenni megfogalmazas itt szigoruan penzugyi vonalon ertendo, gondolom. Ezeknel a “munkaknal” ugyanis elojon mar a szemelyiseg kerdese, hogy ki alkalmas erre es neki ez mennyi stresszel, ergo eletminoseg rombolo tenyezovel jar. Ha jar. Es itt vannak olyan tenyezok, amik nem megtanulhatoak. Ha valaki foglalkoztatott mar embereket, volt mar fonok kisebb/nagyobb csoporttal es kerult mar valoban donteshozoi pozicioba, az erti mirol beszelek.
En pl. k. nem akarok munkasokat foglalkoztato gyartulajdonos lenni, legfokepp NEM Mo.-on, de pont ennyire nem akarok lenni ketkezi munkas sem.
Magyarul, a tanulashoz, celtudatossaghoz kell egy szemelyisegismeret is. A penz mellett onmagunk pozicionalasa a vilagba is fontos, eletminosegi tenyezo!
Ha úgy tetszik,fehérgallérosok és kékgallérosok felosztás.
Éppen ma beszélgettük a kolléganőmmel, akivel magánpraxisban vagyunk együtt 2-3 délután egy héten, hogy miért is nem csináljuk ezt főállásban? Gyógypedagógusok vagyunk mindketten, közalkalmazottak, és munkaidő csináljuk ezt az egyéni fejlesztést gyerekeknek. Hihetetlen igény van rá, rendesen várólistánk van.
Igazából azt hiszem az önbizalom hiányzik hozzá, hogy meg tudnánk csinálni.
Ideje lépni:) Közalkalmazottként keresel 80-90 ezer nettót kb., ennyi tuti megvan mellé a túlmunkából is. Hát még ha teljes munkaidőben csinálnád… Hajrá:)
fiatal sracnak gratula, de en megertem a felelmeit. az a 10 millio amit _akar_ el is bukhatna a rv-piacon (miert tenne, nem muszaj eladni egy reszvenyt ha csökken 20%-ot) ez csak egy lehetöseg. a 10 milliobol meg 1, de max ket alkalmazott jön ki egy evre. ha gyorsan be is tanulnak, es mas költseggel nem is szamolunk (pedig lesz) akkor lesz egy idöszak, amit csak a vegen fog latni, hogy akkor megerte-e.
ennek ellenere bele kene vagnia. en pl nem tudnek, de en 50 misit sem tudok egy ev alatt felretenni.
Több történetet is hallottam, hogy szakmájukban sikeres majd azt vállalkozásként -alkalmazotakkal tovább működtető embereket saját alkalmazottaik loptak szét.
– ügyfelek elcsábítása majd a főnök eszközeivel feketén kiszolgálása
– cég tulajdon szétlopása, saját használatra fordítása (fusi)
IT cégnél így még simán a szellemi tulajdon is lopható. Ha a srác nem jó vezető és nem tudja kordában tartani-irányítani az embereit akkor a fentiekre hatványozottan nagyobb az esély. Nem mondom, hogy minden alkalmazott ilyen, de nézzünk szét egy kicsit sajnos reális esélye megvan…
Ugyanez a fordítónál, attól hogy jó munkát tud végezni, még nem biztos, hogy el tudná adni magát. Eleve, ha állást ilyen nehezen talál, akkor miért találna könnyebben szerződéses munkákat, miközben utóbbi azért jóval kompetitívebb piac a munkaerőpiacnál.
Nyilván ebben benne van, hogy egész heteket van távol időnként, viszont mint kiderült, kb. annyit keres egy hónapban, mint én egy évben. A munkát nem ő szerzi magának természetesen.
De meg tudja tanulni.
Pedig most jobb lenne.
a fiatal IT srac peldajahoz hozzaszolva: a penzet befeketetne, es vallalja a kockazatot,nem gond, ha bebukja a 20%-at… viszont embert nem akar felvenni cege bovitesehez, akkor szerintem itt a hatterben az lehet, hogy nem bizik az emberekben. Velheten mindent o maga akar csinalni es nem tudja elkepzelni, hogy masok is kepesek arra, amire o. 🙂
fizetes, draga munkatars…szerintem ez csak egy mondvacsinalt erv.
De a programozó srácnak besegítenék. 🙂
Minek iroda, a másik programozó akivel együtt dolgozik nem tud otthonról dolgozni? 🙂
Uhh ez nagyon betalált, nem is tudja egyik sem hitelesen előadni az “európa termelési központja leszünk” baromságot. A “csak a kétkezi munka az igazi munka” az ő szájukból ugyanúgy furcsán hangzik mint a pofátlanul gazdag zsigamarcell “meg lehet élni negyvenhétezerből” és a pintér sanya “csak kecskét kell tartani emellé” kijelentései. Mert ugye ők is így csinálják. 🙂
Ugyanakkor egyetértek vele, hogy alkalmazottakkal sok olyan költség, és kockázat is felmerül, ami most nincs. Pl. rossz minőségű munkát ad ki a kezéből, rossz kommunikációval rontja a kapcsolatot, céges információt szivárogtat felelőtlenségből, stb.
Ha ezt a pénzt, és a tovább évi 3 millió forintot befekteti évi inflációt 2%-al meghaladó kötvényalapokba, akkor kb. 10 év múlva 89 millió körüli vagyona lesz. (Inflációt figyelmen kívül hagytam, felteszem az éves nyeresége is indexálódik a szolgáltatásokra vonatkozó inflációval, illetve a kötvényalapok hozamát csökkentettem az inflációval.)
Ergo, 45 évesen nyugdíjba vonulhat ha akar, és a felhalmozott vagyonából kényelmesen élhet. Inkább ez, mint a kétoldali infarktus az inkompetens alkalmazottak miatt.:-)
Én már beszéltem olyan sráccal is, akinek szintén hasonló vállalkozása van, 20 alkalmazottal, negyven éves kora előtt már volt annyi pénze, hogy élete végéig csak akkor kell dolgoznia, ha kedve van hozzá.
Vagy nem. Úgy bemutatnám neked ilyenkor apósomat, aki tényleg kiváló mérnök de… Vagy sógornőmet, aki kiváló koponya, csak hát… Aztán nekik mond, hogy vállalkozzanak, adják el magukat. Mert igen, képességeket lehet fejleszteni, de azért 180 fokban nem lehet kialakult személyiségből más embert formálni.
“Mi akadályozza meg? Semmi. Majd ő is a harmincas éveiben fog család mellett egyetemekre járni, mint én.”
És nézz meg egy átlagos nappali pénzügyes közgazdász hallgatót, hogy mennyire motivált, mennyire érdekli, mennyire érti, és mennyire alkalmazza legalább saját pénzügyeiben tudatosan. Teljesen más a motivációja annak, aki már tudja, mit akar, mert látott már olyan jellegű munkahelyet. Na meg amit egyetemen tanítanak elméletet, annak nagyobb része olyan 10 év karrierépítés után jön el, de addigra a többség már elfelejti.
Ha van 50 millió forintom, ami hoz évente 1 – 2.5 millió forint hozamot, és mellette fut egy vállalkozásom, amiben jól érzem magam ÉS megtermel 3 millió éves nyereséget, akkor miért akarjak kilépni a komfortzónámból? Ne haragudj, de engem nem boldogítana még 200 millió forint, amikor megvan a kényelmes, és biztonságos életem, és azzal foglalkozom amit szeretek.
Kicsit azt érzem átmentél Dagobert bácsiba, aki a pénz szeretete miatt gyűjti a vagyont, és nem azért mert fel akarja használni valamilyen értelmes célra. 🙂
Ha évente megtermel 50 millió megtakarítást a cége, akkor igazából 3 év múlva elmehetne nyugdíjba. 200 millió forinttal simán tud magának egy kényelmes havi 350 – 500 ezer forintos nettó “fizetést” biztosítani, és még a tőkéjét sem éli fel. És onnantól ő lehet a magyar Mr. Moneymustache… 😀
Meg azért, mert az ember a komfortzónáját tágítva fejlődik.
Meg azért, mert az ember fejleszteni akarja a képességeit, ez annyira alapvető…
Nem tudom, nem akarom elfogadni, hogy normálisnak tekinthető, hogy valaki huszon-harminc évesen nem kééépes elsajátítani plusz készségeket, fejleszteni magát másik irányba a munka keretében, mert “nem ilyen egyéééééniség”. Bocs, de az egyéniség és a lusta kényelem luxusa vajmi kevés embernek adatik meg, s az ő érdeküket is csak a legritkább esetben szolgálja.
Lassan kapcsolt ki a write-only mód… 🙂
Szerintem annyira science-fiction volt ez az én alkalmazotti eszemnek, hogy nem akart beépülni a szinapszisokba. 😀
De miért kellene feltétlenül vezetői irányba indulnia? Miért ne fejlődhetne tovább a szakmájában, így az egyre többet kérve a munkájáért? Nem értem ezt a vezetői kultuszt, egy jó szakembernek nem feltétlenül az az álma, hogy egyszer vezető lehessen. Ismerek olyan embert, aki Németországban dolgozik programozóként, felajánlották neki a vezetői pozíciót, ami kb. 20%-al magasabb bérrel járt volna (itthon hasonló ugrás duplázná a fizetést), cserébe kevesebb fejlesztői munka, több emberekkel foglalkozás, ezért inkább úgy döntött, neki ez nem kell. Anélkül is tanul új dolgokat, sőt, így olyanokat, amik érdeklik is.
Én téged nem értelek… nem arról beszéltem, hogy ne tanuljon új dolgokat, sem arról, hogy ne fejlődjön. Arról beszélek, hogy ha van 200 millió megtakarítása, akkor foglalkozzon azzal amit szeret. Ha ez történetesen az IT, akkor írjon programokat még 30 évig, és ha ő úgy érzi kényelmesen magát, akkor tegye ezt egyedül, alkalmazottak nélkül. De nehogy már azért kelljen neki alkalmazottakat felvennie, mert 1, így fejlődik a vezetői képessége (brr… ez olyan multi HR-s duma) 2, még több pénzt keressen, mert hátha lesz egy agyérgörcse, amit csak 100 millió forintból lehet meggyógyítani.
Ha nekem lenne 200 millióm, akkor vennék egy kis családi házat, fenntartanék egy autót, és nyugodtan, normális körülmények között felnevelném a gyerekemet. És mellette foglalkoznék olyan dolgokkal, amik igazán érdekelnek… és egy percig nem stresszelnék, hogy lehetne 300 millióm is, ha…
A pénzt tegye akárhova, de ne bízza ügynökre, az is rendben van.
A jó Isten kevés embernek ad mindenhez tehetséget és szerencsét. Van top matematikus ismerősöm, aki, miután multi biztosítónál extrém kiemelték, alig várta, hogy visszakerüljön a számaihoz és képleteihez, mert nem szeretett beosztottakkal bánni, konfliktust kezelni. Néhány év kitérő után végre megint élvezi a munkáját.
Szóval, a jó az jó, a további optimalizálás egy szint felett már nem éri meg.
Ugyanez az eladással: van akinek magától megy, van aki 10év után is a tankönyvi fordulatokkal szenved. Én is váltottam már “csak” pénzért (2x többre): beletanultam, tudtam csinálni, csak utáltam. Alkalmazottként könnybben tudtam lépni – az ITs srácnak kevésbé lenne lehetősége fájdalommentesen “visszacsinálni”.
Persze ahol nincs komoly veszíteni való (fordítós, oktatós példa), szükség viszont van ott Neked van igazad. Csak nyerhet: minimum tapasztalatot határ a csillagos ég.
És akkor még ehhez jön hozzá, hogy egy ilyen személyiség nem biztos, hogy szeret másokat irányítani. Minek csináljon olyat, amit nem szeret, ha jól él abból, amit szeret?
– az említett korai kezdés. Diplomával kb 35 évesen kezd nyílni az olló. Egy jó szakmunkásnak addigra már megvan a lakás és a gyereket is rég bevállalhatta
– az összes jó szakmunkás jól keres, míg diplomásokból néhányan nagyon jól (fejlesztők, vezetők), a többi meg alig szakmunkás felett. A diplomás átlag 400e úgy jön ki, hogy egy keres 2M-et, másik 9 meg 200et
– könnyű külföldre menni dolgozni
– fix munkaidő. Nincs “beesett ez a project, mindenki túlórázik”
– sokkal mobilisabb. A gumigyár villanyszerelője másnap már dolgozhat kőolajfinomítóban. A gumiiparra szakosodott vegyészmérnökből nem lesz holnapra kőolajspecialista.
Én nem jobb-rosszabb választásnak nevezném ezt, hanem mint a részvény-állampapír döntés. Részvénnyel sokkal jobban lehet keresni, de bukni is.