Beszéltem nemrég egy (nagyon) fiatalemberrel, akinek egy sikeres egyszemélyes informatikai vállalkozása van. Fiatal kora ellenére közel több tízmilliós megtakarításnak keresett helyet, ez az elmúlt bő egy év megtakarítása. (Persze az üzlet várhatóan nem fog ilyen jól menni az idők végéig, de potenciál azért látszólag van benne.)
A pénzügyi kockázatoktól nem félt, szívesen tette volna részvényekbe is a teljes összeget.
Közben beszélgettünk arról, hogy miért nem fejleszti a cégét. A termékeire van kereslet, nagyon szépen hoznak a programjai, csak egyedül már nem tud több munkát felvállalni. Azt mondta, azért nem fejleszt, mert fél, hogy belebukik, ha több embert felvesz, hogy azok csak viszik a pénzt és nem hozzák. Ha már nem egyedül van, irodát kell bérelnie és keletkezik sok kiadása, ami nem biztos, hogy megtérül és a többi kockázatos dolog.
Ezt az érvelést már nem először hallottam, de még mindig rácsodálkozom.
Sokan nem félnek attól, hogy akár a teljes pénzüket kockára tegyék a tőzsdén, ahol egy 20%-os tartós esés bármikor bekövetkezhet, főleg úgy, hogy egy nagyon hosszú és túl nagy emelkedés után vagyunk.
Ezzel szemben a saját vállalkozásukba, amihez értenek is (szemben a tőzsdével) és befolyásolni is tudják a folyamatokat (szemben a tőzsdével) már félnek befektetni, mert úgymond nagy a rizikó.
A fiatalembertől is megkérdeztem, hogy ha nem fél attól, hogy a pénzének mondjuk ötödét, a példa kedvéért tízmillió forintot bármikor elbukhatja a tőzsdén, akkor miért nem próbálja meg kockára tenni ugyanezt a tízmilliót inkább a saját vállalkozásában? Ha ekkora a kereslet a termékeire, elég valószínűtlen, hogy ráfizetne az emberek alkalmazására. De ha mégis ez történne, bármikor ki tud szállni a dologból, hiszen cégvezetőként a kezében tartja a folyamatokat.
Ha viszont bejön neki a kockáztatott tőke, akkor biztos, hogy többet hoz neki, mint a tőzsdei befektetés. (Mindez persze nem azt jelenti, hogy ne fektethetne be tőzsdére is.)
Ugyanígy, amikor a befektetéseidet diverzifikálod a kockázat alapján, nagyon fontos figyelembe venni a bevételi forrásaid kockázatát is. Ha például építőiparban dolgozol, ahol gyakran nem fizetnek ki cégeket, akkor ezt a portfólió kialakításánál érdemes figyelembe venned. Vagyis ne csak az eszközeid, hanem a forrásaid kockázatát is vedd figyelembe, ha a portfóliód kialakítását tervezed. Ha a bevételi forrásaid rizikósabbak az átlagnál, akkor inkább a pénzügyi eszközeidet az átlagosnál kevésbé rizikós dolgokba fektesd.
Ne várd a sült galambot!
Egy harmincas párral beszéltem pár hónapja, mindketten éppen munkanélküliek voltak. A srác profi szinten beszélt egy európai nyelvet (tolmács, szakfordító és minden hasonló, szerinte benne van a legjobb tízben ebből a nyelvből), valamint egy másik nyelvet is magas fokon beszél és angolból sem rossz.
Eddig egy cégnél volt alkalmazásban, de szintén alkalmazottként előtte már tartott nyelvoktatást cégeknél, tolmácsolt nagykövetségeknek, fordított vállalkozásoknak és nagyjából már mindent csinált, amit egy ilyen magas szintű nyelvtudással csinálni lehet.
Immár nyolc hónapja várta, hogy megint felvegyék valahová 220 ezer nettóért (ennyit kapott az utolsó helyen).
Két dolgot kérdeztem tőle: miért akar mindenáron alkalmazott lenni és addig is miért nem csinál valamit, hogy pénzt kereshessen?
Idejébe belefér, VOIP-pal pedig (szinte) ingyen tud telefonálni, miért nem hív fel cégeket és ajánlja magát és a tudását? Céges nyelvoktatást, fordítást, tolmácsolást és minden egyebet, amit eddig is csinált.
Ha tudott más nevében, alkalmazottként céges oktatásokat tartani, akkor miért ne lenne képes saját magának is, négyszer annyi pénzért?
Ha tudott szakfordításokat végezni másnak, miért ne tudna saját magának is?
Azt javasoltam neki, hogy először hívja az adott nyelvterületről érkezett itthoni cégeket (például német esetében Bosch, Siemens és a többi, van egy pár német multi idehaza), majd az exporttal, vagy importtal foglalkozó cégeket, meg azokat, akik biztos nem vennének fel egy állandó mondjuk francia vagy portugál tolmácsot, de évente pár hétig kellene nekik valaki külsős, ha látogató jön, vagy kiállításon kell tolmácsolni, esetleg van fordítani való. (Sok cég az itteni gyárából látja el egész Európát, nekik biztos vannak ilyen időszaki munkáik.)
Aztán a nagykövetségek (például franciával a francia, a belga, a svájci, a marokkói és a többi nagykövetség). De még a 10 fős kft-knek is lehet olyan használati útmutatója, vagy akármilyen dokumentuma, amit le kell fordítani.
Megkérdeztem, hogy szerinte 100 telefonból találna-e egy munkát? Azt mondta, biztos. Mennyit keresne egy ilyen kapcsolaton egy év alatt? 500 ezerre tippelt.
Ezután megkérdeztem, hogy ha én fizetnék neki minden egyes telefonhívásért 5 ezer forintot, akár sikerül üzletet kötni nekem, akár elküldik melegebb éghajlatra, elvállalná-e a munkát? Hogy a csodába ne, egy hívás maximum három perc. Ki ne akarna keresni óránként 30-40 ezer forintot?
Már csak egy kérdésem maradt: ha nekem megtenné, magának miért nem teszi meg? Ideje van, veszteni semmit nem veszít vele, hívható cégek listáját meg talál bőven az interneten. Ha 100 hívásból csak egy találat van, minden egyes híváson keres ötezer forintot, akkor is, ha éppen elküldik a sunyiba és akkor is, ha sikerül munkát találni.
Röviden összefoglalva: te se várd a sült galambot, amíg nem találsz munkát, nyugodtan próbáld meg eladni magad. Sokkal többet tudsz így keresni, mint alkalmazottként, ha mégsem, akkor sem vesztesz semmit. A vállalkozóit meg ráérsz kiváltani akkor, ha már számláznod kell majd.
Tanulj tovább!
Egy villamosmérnök fia elment villanyszerelőnek, mert ő ugyan nem akart tanulni még feleslegesen öt évet. Úgy látszott, be is jött neki, mert 21 évesen már egy nagy gyár vezető villanyszerelője volt, nettó 140 ezer forintért, miközben a volt osztálytársai éppen az egyetemen kínozták magukat a vizsgákkal.
Ebbe a hibába én is beleestem. 19 évesen a technikusi vizsga után megkérdeztem, hogy a főiskolát végzettek mennyivel keresnek többet a technikusoknál. Mai értéken talán havi húszezerrel kaptak többet. Na, annyiért nem szívatom magam 4 évig a főiskolán, gondoltam.
Egy dologra nem gondoltam akkor sem én, sem ez a fiatal srác: hogy ez csak a pályakezdők fizetése. Ő már most nagyjából elért a szakmájának a fizetési csúcsára, míg egy egyetemet végzett villamosmérnök 35-45 évesen akár félmilliót is gond nélkül meg fog keresni. Vagyis a fizetési olló gyorsan szét fog nyílni a következő egy évtizedben.
Ezen kívül én még nem láttam villanyszerelőt az irodai szinten. (Maximum neoncsövet cserélni.) Márpedig pénzt keresni ott lehet és nem a gyártósor mellett. Ha elhiszed azt az ország vezetőinek, hogy milyen jó gyári munkásnak lenni és több kétkezi munkásra van szüksége az országnak, akkor gondolkodjál el azon, hogy ők a saját gyerekeiket miért nem adták be a helyi gumigyárba a szalag mellé 17 évesen? Helyette a legmenőbb egyetemekre járatják őket idehaza és külföldön...
Úgyhogy megéri az erőfeszítés, tanulj tovább, mert az a magasabb fizetés kulcsa. Kétkezi munkásnak az egész világon rossz lenni, bárki bármit is mond.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
