Ha bemegyünk egy bankba és befektetési lehetőségekről érdeklődünk, gyorsan elénk tolnak egy MiFID tesztnek nevezett kérdőívet.

Ez a teszt egy egységes európai előírás eredménye, nevét a Markets in Financial Instruments Directive rövidítéséből kapta.

A nem is olyan távoli múltban, ha bement egy ügyfél egy bankba/pénzügyi szolgáltatóhoz, az mindenféle kockázatos pénzügyi instrumentumot eladhatott neki, miközben az ügyfélnek a leghalványabb fogalma sem volt, mit is vesz tulajdonképpen. Így vettek az ügyfelek például korlátlan bukást biztósító, az euro/forint keresztárfolyamára fogadást tevő származtatott terméket.

Ezt elégelte meg az Unió és kötelezte a szolgáltatókat, hogy tanácsadás/termékismertetés előtt mérjék fel az ügyfél pénzügyi tájékozottságát és csak a tájokozottságának megfelelő terméket ajánlják neki.

A kérdőív kiterjed a kockázattűrő képességedre, a pénzügyi helyzetedre (na, ez szokta leginkább ledobni az ékszíjat az ügyfeleknél, mert hogy mi köze a banknak ahhoz hogy én mennyit keresek és mennyi pénzem van.), sőt a pénzügyi ismeretedre is, azaz, hogy milyen termékeket ismersz.

Itt találtok egy ilyen MiFID tesztet, példaképpen. (A céget találomra választottam ki.)

A teszt eredményeképpen lesztek lakossági, elfogadható, vagy szakmai partnerek.

Amennyiben a teszt eredményeképpen azt sem tudjátok, mi az a részvény például, akkor a pénzügyi tanácsadó (vagy akárki) nem ajánlhat nektek ilyen terméket. Ha ti ennek ellenére venni akartok részvényt, akkor aláíratnak veletek egy papírt, hogy úgymond a saját szakállatokra kötitek ezt a vásárlást és ennek minden felelőssége a tiétek, a pénzügyi intézmény ebben az esetben csak végrehajtó (execution only megbízások).

Amíg ez a teszt nincs kitöltve, az ügyintéző semmilyen terméket nem ajánlhat, még olyan szinten sem, hogy szerintem ez nem rossz termék, vagy én az Ön helyében, vagy van egy új termékünk.

A PSZÁF nagyon harap ezért, próbavásárlásokat is szokott csinálni.

Nna, most már ezt is tudjátok. 🙂