Mindannyiunk Barnabása jogot tanít az egyik egyetemen és mellette ír nekünk mindenkit érintő jogi kérdésekről. (További írásai itt: jogi írások)
Most is egy új cikkel jelentkezett, az elévülésről tudhatsz meg több érdekes dolgot. Igaz-e, hogy elévülés után érvényét veszti a követelés? Tényleg elég ötévente küldeni egy ajánlott levelet? Mi az a megszakadás és nyugvás fogalma? Mit kell tenned, ha már egy elévült követelést akar rajtad behajtani egy cég?
Át is adom a szót Barnabásnak, következzen az ő cikke:
Kicsit könnyedebb poszt következik, egy sokat hivatkozott, azonban többnyire rosszul tudott jelenségről: az elévülésről. Kérlek titeket egyebekben, hogy kommentekben írjátok meg, ha szívesen olvasnátok valamiről – nem biztos ugyanis, hogy ugyanazt gondolom fontosnak/érdekesnek, amit ti. A következő írás valószínűleg a fogyasztói jogokról fog szólni.
Jelen írás tájékoztató jellegű, nem kimerítő. Jogi tanácsadásnak nem minősül, azt nem is pótolhatja. Azaz ha találsz 10-15 dolgot, amit te még beleírtál volna, az jó ha felveted kommentben, mert mindenki tanulhat belőle, de kérlek tartsd észben, hogy ez egy általános ismeretterjesztő poszt. Köszönöm, hogy helyén kezeled az írást.
Az elévülés egy a forgalom biztonságát szolgáló jogintézmény, e nélkül ugyanis megeshetne, hogy valaki megjelenik egy követeléssel, amit 25 éve nem fizettünk vissza és követeli a kamattal növelt összeget. Az elévülés ezt hivatott megelőzni: az elévült követeléssel nem vehetjük igénybe az állam kényszerítő hatalmát a tartozás behajtása érdekében.
A legfontosabb dolog az elévüléssel kapcsolatban: az elévüléssel NEM szűnik meg a követelés. Egyszerűen bírói úton nem tudják érvényesíteni, abban az esetben ha a kötelezett hivatkozik rá. Azonban, ha erre a kötelezett nem hivatkozik, akkor végrehajtást is lehet kérni rá, valamint a kifizetett – de korábban elévült – követelés önkéntes teljesítését nem is lehet visszakövetelni.
A legtöbb igény elévülési ideje 5 év. Ez az öt év az esedékessé válással kezdődik (tehát azzal az időponttal, amikor meg kellett volna fizetni/teljesíteni kellett volna). Amennyiben az öt év letelt, akkor nagy valószínűséggel nem tudjuk érvényesíteni a követelésünket. Ezt két dolog árnyalja: a megszakadás és a nyugvás.
Megszakadás esetén az elévülési idő újból kezdődik az elejétől, nem számít az addig eltelt idő. Azaz ha a 4. évben megszakítom az elévülést, akkor újraindul az öt év, s így már összesen 9 év telik el az esedékessé válás és az elévülés között. Az elévülési időt megszakítja: a kötelezett tartozáselismerése, a tartozás módosítása (egyezség), a bírósági (közjegyzői) eljárásban történő érvényesítés abban az esetben ha érdemi döntés születik (tehát nem szórja ki a keresetet a bíró idézés kibocsátása nélkül, stb.), a követelés csődeljárásban történő bejelentése.
Ha viszont már jogerősen elbírálták az ügyet, akkor csak a tartozás módosítása vagy a végrehajtási cselekmények szakítják meg az elévülést. Szerencsére a bírói gyakorlat elég tágan értelmezi a végrehajtási cselekmény fogalmát, így ha figyelünk, végrehajtási ügyszakban nemigen évül el.
Változás a régi Ptk.-hoz képest, hogy az írásbeli felszólítás már nem szakítja meg az elévülést. Ez csak azokra a követelésekre vonatkozik, amik 2014. március 15. után jöttek létre.
A másik dolog ami árnyalja az elévülést: a nyugvás. Ha valaki nincs abban a helyzetben, hogy érvényesítse a követelést, akkor vele szemben méltánytalan lenne, ha kizárnánk az igényérvényesítésből. Ezért, ha valaki menthető okból nem tudott igényt érvényesíteni, akkor a rendkívüli körülmény elmúlása után 1 éven belül (ha az elévülési idő 1 év vagy 1 évnél rövidebb, akkor 3 hónapon belül) még megteheti. A nyugvásra okot adó körülménynek komolynak kell lennie: pl. nem tudott a követelésről, kórházban feküdt öntudatlanul, stb.
Az elévülést a bíróság vagy a közjegyző nem veszi figyelembe hivatalból, arra hivatkozni kell. Erre a bizonyítási eljárásban van lehetőség, itt a jogosult bizonyíthatja hogy ha egyébként papíron le is telt az elévülési idő, történt nyugvás vagy megszakadás. Fontos, hogy az elévülésre csak és kizárólag bizonyítási eljárásban lehet hivatkozni: ha ezt elmulasztjuk (mert mondjuk kidobjuk a fizetési meghagyást, hogy úgy is elévült), akkor csak abban az esetben ússzuk meg a végrehajtást, ha újra meg tudjuk nyitni a bizonyítási eljárást – ennek pedig igen korlátozottak a lehetőségei.
Nem mindennek 5 év az elévülési ideje, ráadásul szerződésükben a felek módosíthatják is az elévülési időt – csak arra nem terjed ki a szabadságuk, hogy az elévülés lehetőségét kizárják. 2 év az elévülési ideje a gázszolgáltatással összefüggő követeléseknek, 1 év a telekommunikációs szolgáltatásoknál, más törvények is megállapíthatnak külön határidőket.
Egyes szolgáltatók ügyesen oldják meg az elévült követelések problémáját: amennyiben velük szemben tartozás (akár elévült) áll fenn, akkor nem kötnek velünk szerződést vagy nem nyújtanak valamilyen kedvezményt – pl. nem lehet élni az utólagos bérletbemutatás kedvezményével, amennyiben elkapnak bliccelésért. Ez hatékony és jó módja az igényérvényesítésnek – én egyébként sem vagyok annak híve, hogy az elévülésre játsszon valaki; a tartozásokat meg kell fizetni és akkor lehet nyugodtan aludni, ami többet ér, mint várni a végrehajtót/fizetési meghagyást/stb.
Speciális szabályok vonatkoznak az adótartozások elévülésére. Ezeknél kétféle elévülési idő van: egy az adókötelezettség megállapításához, egy pedig az adó behajtásához. A megállapításhoz való jog december 31-én évül el, 5 évvel később mint amikor az adót be kellett volna vallani. Például: 2013. január 2-án szereztél valamilyen SZJA-köteles jövedelmet, ezt 2014-ben kellett bevallanod, így az elévülés kezdő időpontja 2014. december 31., innen indul az 5 év. Így egy 2013-as adótartozás 2019. december 31-én évül el, ami majdnem 7 év.
Az adó végrehajtásához való jog szintén öt év alatt évül el, de annak az évnek az utolsó napjától kezdve, amikor az adót meg kellett volna fizetni. Ez még fél évvel meghosszabbodik, ha volt valamilyen végrehajtási cselekmény. Némileg más szabályok vonatkoznak a nyugvásra és a megszakadásra, mint a hagyományos követeléseknél, de annyiféle eset van, hogy nem érdemes itt külön részletezni.
Egyébként is azt szoktam javasolni, hogy ne menjenek bele egy adóperbe ügyvédi közreműködés nélkül, mert messze nem éri meg a kockázatot az a megspórolt 30-100 ezer Ft – a NAV oldaláról ugyanis a jogi előadók/jogtanácsosok minden nap ilyen pereket visznek, egy ügyvezető/adózó sem veszi fel ellenük érdemben a kesztyűt, mert kétszer elolvasta az Art. általa vonatkozónak tartott szakaszait. Kb. egy éve volt egy szerencsétlen a sajtóban, akinek egymilliárd Ft-ot számlázott ki a NAV, miután sok részletben összesen másfél milliárd Ft-ot vett fel vállalkozások bankszámlájáról, majd továbbadta „valakinek” – ekkora összegnél még nem jutott eszébe ügyvédet szerezni. Még mielőtt: akinek nincs pénze rá, az illetékes kormányhivatalnál lehet kérni pártfogó ügyvéd kirendelését, aki valószínűleg többet tud tenni az ügyben, mint egy iskolázatlan ember, akinek egy pillanatig sem volt gyanús, hogy az a munkája, hogy pénzt vesz fel egy bankban és aztán odaadja másnak, akinek a nevét sem tudja.
Jogszabályok tanulmányozásra: 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:21-25. §, 2003. évi XCII. törvény az adózásról (Art.) 164. §
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
