Pénzügy és jog 3: kölcsönadás jogi oldala

2015-04-24
Oszd meg ismerőseiddel a cikket: 

Már volt arról szó itt a blogon, hogy miért nem adunk kölcsön pénzt ismerősnek, rokonnak, barátnak. (Pénzügyek a családon belül)

Ha te ennek ellenére mégis akarsz kölcsönadni, vagy már megtörtént a baj, mert adtál pénzt valakinek, akkor olvasd el Barnabás újabb jogi írását, amely a magánszemélyek közötti kölcsönről szól. (Barnabás jogot tanít az egyik egyetemen és ír nekünk cikkeket a pénzügyek jogi megközelítéséről.)

Következzék hát az ő cikke:

A magánszemélyek közötti kölcsön szinte mindig kényes terep: nagyon ritkán készül róla papír, emiatt és sok más körülmény miatt gyakran nehézkes behajtani, főleg ha nem tudják, hogy milyen módon érdemes hozzálátni.

Jelen írás tájékoztató jellegű, nem kimerítő. Jogi tanácsadásnak nem minősül, azt nem is pótolhatja. Azaz ha találsz 10-15 dolgot, amit te még beleírtál volna, az jó ha felveted kommentben, mert mindenki tanulhat belőle, de kérlek tartsd észben, hogy ez egy általános ismeretterjesztő poszt.

Köszönöm, hogy helyén kezeled az írást.

Vannak különböző ál-civil szervezetek, zugírászok, akik egyébként bűncselekményt is megvalósítva adnak tanácsokat, hogy miként lehet eltüntetni a vagyont a hitelezők elől; közös jellemzője ezeknek a módszereknek, hogy felkészült hitelezővel szemben egyik sem működik és csak feleslegesen generál költséget az adósnak, amit akár törlesztésre is fordíthatott volna – és akkor még jobban is alszik ha a törlesztésre fordítja.

A kölcsönszerződés szóban is érvényesen köthető, de mindenkinek legyen annyi esze, hogy legalább annyit leír, hogy ki adott kinek és mennyit, valamint a visszafizetés határidejét. Tudjuk, Magyarországon csupa gentleman van, így „minek írjuk le, együtt jártunk iskolába” – de az iskolai évekkel szemben a papír egy perben is ér valamit. Itt is a közokiratba foglalás a legbiztosabb, ugyanis az közvetlenül végrehajtható, ha az adós nem fizetne – nyilván drágább is mint nyomtatni egy szerződést otthon.

Mindig kössünk ki kamatot arra az esetre (írásban), ha nem fizeti vissza időben a pénzt, különben egy peres eljárás után meg kell elégednünk az igen combos 2% alatti jegybanki alapkamattal, ami (rossz) vicc kategória. Maga a kölcsön természetesen lehet kamatmentes (szerintem ismerősök között az a normális), de ha nem fizeti vissza, annak igenis legyen valós következménye. A túlzott mértékű kamatot mérsékelheti a bíróság kérelemre, tehát észnél legyünk annak megállapításánál, de egy évi 8-10%-os kamattal senkinek nem lehet problémája.

Nagyobb összegű kölcsönnél (ez nyilván mindenkinek más összeget jelent) kérjünk biztosítékot a visszafizetésre: készfizető kezességet vagy jelzálogot. A kezestől gyakorlatilag ugyanúgy hajtható be a tartozás, mint az adóstól. A kezesség egyébként lehet készfizető vagy sortartó, előbbinél a kezestől bármikor követelhetjük a pénzt, sortartónál csak akkor, ha az adóstól ésszerű időn belül nem tudjuk behajtani. Újdonsága az új Ptk.-nak, hogy a sortartó kezesség készfizetővé alakul, ha az adósunk elköltözik (lelép) és emiatt megnehezül a behajtás. Megjegyzés: gyakran gondolják, hogy az adóstárs az valami harmadik kategória („Én csak adóstárs vagyok, előbb menjenek az adóshoz!!!”); az adóstárs az ugyanolyan adós, mint az „adós”, csak valahogy jelezni kell, hogy többen vannak.

A kezességhez még egy gondolat: senki ne menjen el kezesnek! Akkor vállalja be, ha reálisan nézve ki tudja fizetni a teljes tartozást úgy, hogy ez nem okoz számára nélkülözést és még ez esetben sem romlik meg a viszonya az adóssal. Ha a kezes fizet az adós helyett, akkor a kifizetett részt követelheti az adóson később (sőt, még a jelzálognak is jogosultja lesz abban a részben, ha van ilyen), csak hát nem véletlen nem fizet többnyire az adós…

A jelzálogot bejegyeztethetjük az adós ingatlanára, illetve ha van valamilyen értékkel bíró ingósága (pl. autó), akkor arra is lehetséges, utóbbit a Hitelbiztosítéki Nyilvántartásba kell bejegyeztetni, amit közjegyzőnél kell intézni. Természetesen van még sok más mód, de magánszemélyeknél ennyi lehetőségnek elégnek kell lennie.

Ha nem fizet az adósunk, akkor első körben közjegyzőhöz kell menni és kérni ún. fizetési meghagyás kibocsátását. Az FMH-nál semmilyen bizonyítékot nem kell előzetesen bemutatni, azok majd csak az esetleges bírósági eljárásban kellenek. A követelés 3%-át be kell fizetnünk illetékként, a közjegyző kiküldi a meghagyást az adósnak, akinek 15 napja van ellentmondani. Ha ezt nem teszi meg, akkor jogerőre emelkedik az FMH és ugyanolyan, mintha egy jogerős ítéletünk lenne, az alapján kérhetünk végrehajtást.

Ha 15 napon belül ellentmond az adós, mert szerinte nem tartozik vagy nem annyival, akkor erről a közjegyző értesítést küld a hitelezőnek. A hitelező kérheti a perré alakítást, ekkor be kell fizetnie még 3% illetéket és a továbbiakban rendes polgári perként folyik az ügy.

A létező legnagyobb butaság nem átvenni az ajánlott-tértis leveleket, mégis még mindig vannak olyanok, akik szerint homokba dugni a fejüket egy biztos és jó megoldás. Amennyiben nem veszik át a levelet, akkor ún. kézbesítési vélelem alapján a második megkísért kézbesítés utáni 5. munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni, tehát semmire nem ment azzal, hogy nem vette át, csak nem ismeri a tartalmát. Ha az átvételt kifejezetten megtagadta, akkor viszont azonnal kézbesítettnek kell tekinteni.

Ha nem tudjuk, hogy hol lakik az adósunk, akkor a KEKKH nevű hivataltól kikérhetjük a lakcímét, ehhez igazolni kell, hogy mire kell az adat, majd be kell fizetni 3500 Ft-ot (erről később küldenek sárga csekket). Ehhez kapcsolódik, hogy mindig jelentsük be szerződéses partnereinknek (bank, biztosító, stb.) ajánlott-tértis levélben, ha elköltöztünk, nagyon sok baj lehet belőle, ha a régi címen keresnek.

Lehetséges, hogy az adósunk igyekszik kivonni a vagyontárgyakat a tulajdonából, hogy ne tudjuk rajta végrehajtani az összeget és elajándékozza, „papíron” eladja egy rokonnak, haszonélvezetet alapít rajta, stb. Amennyiben ilyen módon von el vagyontárgyat, akkor a tárgy megszerzőjével szemben kell pert indítanunk tűrésre kötelezés iránt, hogy tűrje, hogy a végrehajtó végrehajtsa a tartozást az adott vagyontárgyon. Sokan ezzel kifejezetten a végrehajtót keresik meg, de a végrehajtó csak végrehajtható okiratból tud dolgozni, amit nekünk kell beszerezni a fent ismertetett módon.

Csak akkor tudja kivonni a vagyontárgyakat a végrehajtás alól, ha az akinek odaadja ellenérték fejében szerezte és jóhiszemű volt (tehát nem tudja, hogy a fedezetet kívánta ezzel elvonni az adós). Ha az üzletet hozzátartozóval kötik, akkor a hozzátartozónak kell bizonyítani, hogy fizetett érte és azt is, hogy nem tudott, hogy a tartozás fedezetét szerették volna elvonni ilyen módon.

Ha van valami hasznos történeted ezzel kapcsolatosan, oszd meg hozzászólásként. Akár azt is, hogy mit csináltál volna másképp egy olyan ügyben, ahol végül nem lett meg a pénz. (Azt remélem mondanom sem kell, hogy nem megoldás felfogadni 3-4 markos legényt és…)

Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő.

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.

Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en

Hozzászólások:

Cikkgyűjtemény
Új vagy az oldalon? A gombra kattintva találod az eddigi fontosabb cikkek gyűjteményét téma szerint.
Megnézem!
Keresés
Kövess minket
facebook
youtube
Hirdetés
Támogatás
Ha szeretnéd, van lehetőséged anyagilag is támogatni a munkánkat.

Átutalással a Raiffeisen Bank 12020407-01558219-00100002 számlaszámra a Kiszámoló Egyesület részére. A közlemény "Támogatás" (fontos!)
Bankkártyás támogatási lehetőség hamarosan. Köszönjük, ha érdemesnek tartasz bennünket a támogatásra.
Archívum

Archívum

crossmenu linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram