A részvényeknél leggyakrabban használt árazási mutató a P/E ráta, vagyis a részvény ára (price) osztva az egy részvényre jutó eredménnyel.

Ez az adattal rengeteg baj van, kezdve onnan, hogy az ár a jövőt tükrözi (illetve a befektetők várakozásait a jövővel kapcsolatban), az eredmény pedig a múltat. (Persze lehet tippelni, mennyi lesz az eredmény jövőre és akkor előremutató P/E-t használni, de az ahány elemző, annyi eredményt ad.)

Szintén probléma, hogy egy-egy év túl jó vagy túl rossz profitja torzítja a képet és nem ártana az inflációt sem figyelembe venni.

Az S&P 500-as amerikai index normál P/E rátája most a harmadik negyedév végére visszaesett 28 környékére, előtte egy évvel még 40 körül volt. Mindezt úgy, hogy közben 28%-ot mentek fel a részvények árai egy év alatt, de a pillanatnyi profit még ennél is jobban nőtt. Ebből is látszik, hogy a normál P/E rátából aztán végképp nehéz bármi használhatót kiolvasni, annyira változékonyak a cégek negyedéves profitjai.

Nézzünk rá a képre, a jövedelmezőség változása negyedévről-negyedévre le-fel ugrál. Az elmúlt negyedévben minden idők legmagasabbja volt a bevételarányos eredmény, de lehet, hogy az energiaárak elszabadulása miatt a következő negyedévben a létező legnagyobb esést fogjuk látni. (Mondom: lehet. A lényeg, hogy a negyedéves profit alapján képzett P/E ráta még pillanatképnek is túl gyenge a nagy volatilitás miatt.)

Robert Shiller alkotott egy mutatót, a Shiller P/E-t vagy más néven ciklikusan igazított P/E mutatót vagy CAPE-t. (Ha kérdeznék egy kvízműsorban, a CAPE a Cyclically Adjusted Price to Earnings Ratio kifejezésnek a rövidítése.)

Ő egyrészt az elmúlt 10 év eredményéhez (profitjához) méri a pillanatnyi árat másrészt még azt is korrigálja az inflációval. Így egy sokkal pontosabb értéket kap, mennyire túlárazottak vagy alulárazottak a piacok, persze ez a mutató sem hibátlan.

Jelenleg így néz ki a Shiller féle P/E ráta az amerikai S&P 500-as index esetén:

Igen, jól látod, egyszer volt csak ilyen magasan a tőzsdei árazás, a dotkom lufi összeomlása előtt közvetlenül.

Mivel a sokéves átlag a Shiller P/E-nél 16, a normálnál 15 alatti, így mondhatnánk, hogy a vak is látja, mennyire túlárazott a piac.

Csak sajnos ez nem ennyire egyszerű. Hiába 16 az elmúlt 150 év átlaga, ha ránézel a képre, a legnagyobb világválság legmélyebb pontján is éppen csak érintettük felülről az átlagot. Tehát nehéz arra várni, hogy majd akkor veszek részvényt, ha alulértékeltek lesznek történelmi szempontból, majd mondjuk 10-es P/E-nél szállok be.

Figyelembe kell venni az inflációt és az alternatív befektetések kockázatát és hozamait is. Ha marad továbbra is az az állapot, hogy a kötvényekre negatív reálhozamot kapnak a befektetők, akkor könnyen lehet, hogy a 16-os történelmi P/E átlagot örökre elfelejthetjük és lehet, hogy az új norma mondjuk a 30-as átlag lesz, hiszen mindenki részvényekbe akar majd fektetni, ha a kötvénypiacon csak veszteséget lehet elérni a negatív reálhozamok miatt.

(A napokban gondolkodtam, hogy kellene egy Insta fiók, pont az ilyen képeknek, amik érdekesek, de túl sok infót nem érdemes hozzájuk fűzni. Most megúsztam volna annyival, hogy oda felrakom és nem kellett volna ennyit magyarázni, mi is az a Schiller P/E. 🙂 )