Van néhány félbehagyott cikkem, amiről írni akartam, csak hát ugye hónap vége-eleje van és ilyenkor pár napot mindig elvisz az életbiztosítás adminisztrációja. (Hamarosan teszem fel a listát, elnézést, hogy májusban elmaradt.)
Annak ellenére, hogy én éppen nem érek rá, még nem állt meg a világ, így összeszedtem pár érdekes cikket, hogy lássátok mi történik mostanában.
Az amerikai megtakarítási ráta (a megtakarított összeg az elkölthető összeg arányában) 33%-ra ugrott fel áprilisban, ilyen még soha nem volt, mióta 1950 óta figyelik ezt az adatot. A legnagyobb amerikai bank szerint most 30-40%-kal több pénz van a megtakarítási számlákon, mint általában lenni szokott.
(Arról, hogyan kell értelmezni ezt az adatot, nemrég írtam ebben a cikkben.)
A hitelkártya-adósság is csökkent közel 30 milliárd dollárral. Persze aggodalomra semmi ok, még így is ezer milliárd dollár felett van a hitelkártya-adósság, ahogy a diákhitel állomány is közel 1,7 ezer milliárd dollár és az autóhitelek mennyisége is közel 1,2 ezer milliárd dollár.
(A hitelkártya-adósság csökkenésben a bankok szigora is szerepet játszhat, sokkal nehezebben adnak új kártyát az igénylőknek. Ezt támasztja alá, hogy a hitelkártyával fizető vásárlók aránya közben közel megduplázódott áprilisban. Aki tehette, csökkentette a kártyatartozását, akiknek nem volt tartaléka és most bevétele sem, azok pedig most kezdtek el sokkal aktívabban kártyát használni. A két csoport eredője a 28 milliárdos csökkenés.)
Európában is nagyot emelkedett a megtakarítási ráta, 12,8%-ról 19%-ra. (A németek szokás szerint minden válságban kiveszik a pénzüket a bankból és hazaviszik "biztonságba".)
Az emberek elkezdtek erősen megtakarítani, annyira, amennyire még sohasem. Ebben benne van az is, hogy nem tudták elkölteni a pénzüket és az is, hogy nem merték. Sokan most döbbentek rá, hogy bizonytalanná vált már a közeljövő is. Ennek megfelelően az emberek pénzköltése is csökkent közel 14%-kal áprilisban, szerencsére május végén már csak 5% volt az elmaradás a tavalyi évhez képest.
(Többen mondták az amerikai kormánynak még a nagy pénzosztás előtt, hogy ez lesz majd a sorsa a helikopterpénznek is, amit az emberek közé szórtak a gazdaság élénkítése érdekében: az emberek azt is félreteszik. Azt ajánlották a kormánynak, hogy ne valódi pénzt kapjanak az emberek, hanem csak egy két hónapig érvényes kupont, amit muszáj elkölteniük gyorsan. Nem hallgatták meg őket.)
Ennek örülhetnénk, hiszen végre megjött az emberek esze, azt csinálják végre, amit mindig is kellett volna tenniük. Ez igaz, csak ha az emberek nem kezdenek el költekezni, akkor a gazdaság még nagyobb recesszióba fog fulladni. Ha rengeteg embernek nincs munkája és még azok, akiknek van sem hajlandóak költeni, akkor a fogyasztás visszaesése komoly gondba taszíthatja a gazdaságot.
Ezért figyelik árgus szemekkel a fogyasztási adatokat és nem örülnek túlzottan a növekvő megtakarítási kedvnek, illetve reménykednek abban, hogy az emberek újra ugyanolyan lelkesen fogják költeni a pénzt, mint eddig, ha újra teljes gőzzel fognak üzemelni az üzletek. (A jelzálog-hitelek nélküli 4,2 ezer milliárd dollárnyi lakossági hitelállománnyal meg majd lesz valami valamikor, azzal ráérünk később is törődni. Addig is fizessék az emberek az átlagosan 5,29%-os autóhiteleket, 5,8%-os diákhiteleket, a 9,63%-os személyi kölcsönöket és a 15,01%-os hitelkártya-hiteleket.)
Az amerikai munkanélküliség májusban 19,4% lehetett az előzetes adatok alapján. (Pontos adat hamarosan jön.)
A FED előzetes tippje az amerikai gazdaság esésére a második negyedévben 35,5 és 52,8% között szóródik.
Az év második felében egy 20% majd egy 5%-os visszapattanást tartanak reálisnak, a 2019-es értékeket a gazdaság ideális esetben 2022 második felére érheti el.
Az európai beszerzési menedzser index még mindig 39,4%-on áll, vagyis az újranyitás ellenére a cégek közel ugyanolyan pesszimisták, mint a lezárások kezdetén.
Közben sok kritika éri az amerikai kormányt, hogy ugyanazt a hibát követik el, mint 2008-ban: a nagy cégeket megmentik, míg a kicsiket hagyják tönkremenni, ezzel tovább nő az egyenlőtlenség, a nagy cégek még nagyobbak és még erősebbek lesznek, a kis cégek pedig elhalnak, ahogy az egyszerű munkavállalók is elveszítenek mindent, amit a munkaerőpiacon nyertek az elmúlt évtizedben. A nagy cégek újra megtanulják, amit már megtudtak 2008-ban is: semmiért nem kell felelősséget vállalniuk, ha baj van, a kormány úgyis megmenti őket az adófizetők pénzéből.
Az amerikai-kínai csörte is folytatódik, miután belengette Amerika, hogy elveszi Hong-Kongtól a különleges megítélését a kínai kormány bekebelezési kísérlete miatt. Erre válaszként Kína leállította a mezőgazdasági termékek vásárlását az Egyesült Államokból az állami cégeknél, ezzel mindjárt fel is rúgva a januárban összeizzadt kereskedelmi megállapodást, amiben éppen a mezőgazdasági termékek behozatalának növelését ígérte meg. (Ezzel Trump legfontosabb szavazóbázisát hozza nehéz anyagi helyzetbe.)
Közben sok szegény államban dönteni kell, hogy járvány legyen vagy éhínség. Pakisztánban annak ellenére lazítanak, hogy még nagyon nem kellene, de így is a szegénységi ráta várhatóan megduplázódik az országban és az emberek 44,2%-a fog a szegénységi küszöb alá kerülni.
De vannak jó hírek is: újra 345 Ft az euró. S a tőzsdék is dinamikusan emelkednek tovább.
S végül egy szomorú, de tanulságos történet erre, miért nem veszünk olyan pénzügyi eszközöket, amikhez nem értünk. Ilyen esetről már én is írtam sok évvel ezelőtt itt.
Dióhéjban ennyi történt a nagyvilágban.
