Nagyon sokszor félreértik az emberek a takarékos életmódot és azt gondolják, hogy aki takarékosan él, az zsugori vagy fukar.
Az érem másik oldala, amikor valaki takarékosnak hiszi magát, pedig igazából zsugori.
Arra gondoltam, érdemes írni arról, miről ismered fel, hogy ki a takarékos és ki a zsugori, hiszen nem biztos, hogy mindenkinek egyértelmű a különbség.
Mind a takarékos, mind a zsugori ember szeret kevesebbet költeni és pénzt megtakarítani. Azonban itt véget is ért a hasonlóság.
A takarékos egy bizonyos cél miatt szeretne pénzt megtakarítani, legyen az nyugdíj, lakásvásárlás, vagy a gyerekek oktatása. A zsugori a pénzt önmagáért szereti.
A zsugori nem szereti elkölteni a pénzt, a takarékos nem szereti elpocsékolni a pénzt.
A zsugori mindennek az árát nézi. A takarékos mindennek az értékét az árához képest.
A zsugori legszívesebben semmiért nem fizetne, de ha mégis muszáj, akkor mindig a legolcsóbbat veszi, a minőségétől függetlenül. A takarékos boldogan fizet azért, amire valóban szüksége van, ha az megéri az árát.
A takarékos embert nehéz felismerni, mert nem látszik rajta vagy a viselkedésén, hogy ésszel bánik a pénzzel. A zsugorit a legtöbb ember messziről felismeri a kinézetéről és a viselkedéséről.
A takarékos viselkedése csak saját magára van hatással, míg egy zsugori viselkedésétől szenved a környezete is.
A takarékos csak oda megy nyaralni, ami belefér a költségvetésébe és ott is megnézi, hogy az út megéri-e az árát. Nem megy el ötezer kilométerrel messzebb lévő tengerpartra háromszor annyiért, ha ugyanazt az élményt és kiszolgálást megkapja jóval olcsóbban közelebb is.
A zsugori nem megy el nyaralni, mert pénzbe kerül.
A takarékos inkább repül fapadossal, ha egy kétórás úton megspórol 50 ezer forintot. A zsugori még a reptérre is kiviteti magát valakivel a másik költségén, hogy ne neki kelljen taxira költenie hétezer forintot.
A takarékos ritkán jár étterembe és ott nem vesz feleslegesen újabb üveg üdítőket aranyáron. A zsugori nem jár étterembe, de ha mégis, akkor a borravalón is spórol és igyekszik magát másokkal meghívatni. A takarékos akkor sem rendel többet, ha meghívta valaki, a zsugori spenótfőzeléket rendel, ha maga fizet, de homárt, ha valaki más. Boldogan fizeti a közös számla ráeső részét, ha tudja, hogy mindenkinél többet evett és ivott, de ragaszkodik a számla bontásához, ha valaki egy kávéval többet rendelt.
A takarékos nem tart több pár cipőt, mint amit valóban használ is a különböző alkalmakra. A zsugori még a cipőjét is használtan veszi.
A takarékos szívesen fizet a jó minőségű ruháért, ha az tovább használható, de nem fizet feleslegesen csak azért, mert egy márkanév miatt háromszoros áron adnak egy ruhadarabot. A zsugori a legolcsóbb ruhát veszi, ha lehet, azt is használtan.
A takarékos olcsó diszkontáruházban vásárolja a minőségi élelmiszert, a zsugori időt és energiát nem sajnálva képes átutazni az egész városon, ha a másik végében 20 forinttal olcsóbb a baromfipárizsi.
A takarékos szívesen vesz akkor dolgokat, amikor éppen akciós, akár nagyobb tételben is, több hónapra elegendő mennyiséget. A zsugori csak az akciós dolgokat veszi meg.
A takarékos nem vesz meg valamit, csak azért mert olcsóbb, ha a minősége nem megfelelő. A zsugori nem vesz meg valamit, ha drágább, akkor sem, ha a minősége sokkal jobb.
A takarékos előrelátó, közép és hosszútávon is tervszerűen élő személy. A zsugori gyakran "penny-wise and pound-fool" személy, ahogy az angol mondás tartja. (A filléreken takarékoskodik, miközben a nagy dolgokon gyakran bukik, pont a filléreskedő magatartása miatt.) A takarékos hosszútávon gondolkodik, a zsugori csakis rövidtávon.
A takarékos szívesen spórol a mosóporon, ha hasonló minőséget kap olcsóbban. A zsugori a mosáson is spórol, inkább tovább hord egy ruhadarabot.
A takarékos szívesen elkölt egy órát a saját idejéből, hogy megtalálja ugyanazt a terméket olcsóbban. A zsugori szívesen elkölt egy órát más idejéből, hogy jobban járjon.
Talán ennyiből látható, milyen hatalmas különbség van a takarékos és a zsugori között. Persze gyakran olyan ez, hogy ha szeretem a személyt, akkor takarékosnak hívom, ha ellenszenves, akkor zsugorinak. Mint a terrorista-szabadságharcos: attól függ, minek nevezem, hogy aki ellen harcol, azt kedvelem-e vagy gyűlölöm.
Ennek ellenére hatalmas különbség van a takarékos és a zsugori között. Mindenkit bátorítok arra, hogy a maga szintjén legyen takarékos (mert másként kell takarékosnak lenni egy átlagbéres családanyának és másként egy sikeres vállalkozónak), de kerülje el, hogy zsugorivá vagy fösvénnyé váljon.
Néhány jel, hogy túl takarékos vagy:
- Egy adag kávét kétszer is kifőzöl.
- Papírtermékeket, mint kéztörlő többször is felhasználsz.
- Elteszel olyan elromlott termékeket, amiket biztos, hogy soha nem fogsz megcsináltatni. DVD lejátszó, levált talpú cipő és ezekhez hasonló dolgok.
- Túl sok időt töltesz bevásárlással, csak mert mindent ott veszel meg, ahol a legeslegolcsóbb.
- Egyáltalán nem törődsz az élelmiszerek lejárati idejével. Nem arról van szó, hogy két nappal később is megeszel egy csomag virslit, hanem amikor már ennél sokkal durvábban csinálod.
- Örömmel lomizol és viszed haza más emberek kidobott dolgait, súlyos esetben akár a kukából is kiveszel kidobott dolgokat.
Egyébként nagyon könnyen megvizsgálhatod magad: egy számodra kedves cél érdekében tudsz-e nagylelkűen adakozni? Legalább két heti fizetésedet kiadnád-e egy cél érdekében, legyen az a kóbor kutyák megmentése, hátrányos helyzetű gyerekek megsegítése, az ingyenes szoftverek terjesztése, az evangélium hirdetése, vagy bármilyen egyéb cél, amivel egyetértesz? (Nem feltétlen egy összegben.)
Ha örömmel tudsz adni nagyobb összeget, akár több alkalommal is, nem vagy zsugori. Ha összeszorul a szíved még a felvetéstől is, akkor te bizony a pénz szerelmének a fogságában vagy és könnyen lehet, hogy fukar vagy, nem takarékos.
(Természetesen vannak, akik kényszerből nem vesznek semmit, mert egyszerűen nincs rá pénzük. A cikk nem a kényszer szülte nélkülözőkről szól, hanem azokról, akik a saját választásuk szerint takarékosak vagy éppen zsugoriak.)
Ha neked más ötleteid vannak arról, hogyan lehet megkülönböztetni a takarékost a zsugoritól, írd meg a hozzászólásokban.
Pedig pont azon lehet legjobban takarekoskodni, ami zsugorisag: nyaralas/szorakozas, ez nem letszukseglet.
Amig az embernek nincs hitelmentesen (najo kiveve lakashitelt) stabil koltsegvetese ami mogott van hathavi tartalek, addig ne nyaralgasson, szorakozgasson, addig verje a fogahoz a garast.
Tibor, ha hiteled van, akkor természetesen spórolunk a felesleges kiadásokon. De akkor sem válunk zsugorivá a mindennapokban.
Hát igen, jó kérdés, szerintem takarékos vagyok - bár azt megjegyzem, imádok turiba járni, de nem azért, hogy spóroljak, hanem az élmény miatt, meg a különlegesebb darabok miatt . Egyébként minden más tökéletesen illik rám. Kb 6-8 pár cipőm van egyszerre, két sport, egy elegáns télre és nyárra, egy motoros, egy szandál és egy papucs Kb ezzel kihúzok egy évet. Adakozni is szoktam, bár inkább az időmet, pl önkéntes munkák révén, de előfordult már pénzbeli adomány is. Szóval remélem nem fogok átcsúszni a fösvény kategóriába 🙂
Amugy ez egy kicsit olyan mint a sebesseg, aki gyorsabban hajt nalunk az kozveszelyes orult, aki lassabban, az meg szerencsetlen totymorgo kezdo.
Aki kevesebbet enged meg maganak mint mi az a zsugori, aki tobbet az meg a felelotlen penzszoro aki nem tud takarekoskodni 🙂
A cikk jó, de tovább kellene gondolni. Mit tehet az, akire többnyire illik a zsugori leírása (nyilván nem mindenben, mert nem minden fekete-fehér), de változtatni szeretne ezen?
A pénz "imádata" nyilván elég mélyről jön, a neveltetésből, gyerekkori tapasztalatokból, stb. ered és így mélyen beivódott a zsugori ember viselkedésébe. Nem könnyű ezen változtatni, még ha szeretne is.
Csabi, azt szántam következő cikknek: ha a házastársad túl takarékos.
@tibor
Már bocs, de a nyaralás/szórakozás - gyűjtőnevén: kikapcsolódás -, igenis létszükséglet.
Amiket felsoroltál, azok több dimenziót ölelnek fel:
1. Szimplán a fokozatok, ilyen pl. amiket a ruháról a nyaralásról írtál. A zsugori túlzásba viszi. De ez totál szubjektív.
2. Másokat kihasznál-e. Szerintem ez teljesen más dimenzió, nincs köze a takarékossághoz, zsugorisághoz.
3. Optimalizál vagy szimplán az árcédulát nézi.
@tibor @handalamandala "Létfontosságú, hogy időnként olyan dolgot csináljunk, ami nem létfontosságú." Mérő László
Egyetértek. A kikapcsolódás, a pihenés létszükséglet, már csak a korai halál ellen is. Más kérdés, hogy van az a szint, amikor nem nyaralunk, hanem kirándulunk és bográcsozunk, állandó kiállítást látogatunk és a Margitszigeten piknikezünk, mert helyre kell tenni a költségvetést.
Egyébkét, tapasztalatom alapján, a zsugori ember leggyakoribb mondata a következő: "Jó az!" illetve "Jó az még!". Az ezt hangoztatókat kerülöm, mint a pestist.
A takarékos ember társaságában lenni jó, pozitív az attitűdje, míg a zsugoriság egy sok területre kiható, negatív attitűd, ami energiavámpírságban is megnyilvánul. Könnyű látni/érezni a különbséget.
Magamat takarékosnak gondolom, de a cikk végén szereplő két heti fizetés odaadása nekem nem megy. Akkor zsugori vagyok? Nincsenek napi gondjaink, akár meg is tehetnénk, de akkor inkább félreteszem megtakarításba vagy a hitel-előtörlesztő alapba...kövezzetek meg...
Hmm, érdekes..
Leszámítva az utolsó bekezdést, takarékosnak gondolnám magam.
Viszont egyelőre nem adnám szívesen 2 heti fizum a rászorulóknak, mert hitelem van.
"Ha örömmel tudsz adni nagyobb összeget, akár több alkalommal is, nem vagy zsugori. Ha összeszorul a szíved még a felvetéstől is, akkor te bizony a pénz szerelmének a fogságában vagy és fukar vagy, nem takarékos."
Ezzel a résszel nem értek egyet. A többi ok.
Nekem szüleim tanácsa jutott eszembe: Isten mentsen olyan házastárstól, aki a bankszámlájába szerelmes! Mert az a vágy kieléégíthetetlen,minding több kell.
Inkább legyenek vágyak nyaralásra/sportkocsira/nercbundára/bármire, mert akkor eléri a vágyait, mintsem a "még-több bankszámla", "annál is több", stb..legyen....
Igen, a létminimum tartalmaz nyaralást, éttermet, sőt talán mozit vagy színházat is. Jó a cikk, felhívja a figyelmet, hogy hol vannak kritikus pontok, javítandó lukak. Akciós tartós élelmiszer, pl. rizs vagy tészta, befőtt, mind ezer és ezer Ft-ot jelent egyetlen nagybevásárlás alkalmával. A turkálók és a bolhapiacok szintén többezer forintot a zsebünkben hagynak.
Sokan nem képesek a kempingezés olcsó és egészséges módját kitanulni, így a gyengeség sokba kerül. No, és a jó emberi kapcsolatokkal, pl. egy tengerparti városban féláron tölthetjük a szabadidőnk, ami fél havi jövedelmet jelenthet.
A zsugori viselkedése, és gondolom a külseje is jól felismerhető. Saját magam példáján roppant kellemetlen érzés, amikor zsugori módon viselkedtem, amikor máskor spórolósan, akkor kimondottan jól telt az idő
@Kiszamolo jó a cikk, de
"A takarékos csak oda megy nyaralni, ami belefér a költségvetésébe és ott is megnézi, hogy az út megéri-e az árát. Nem megy el ötezer kilométerrel messzebb lévő tengerpartra háromszor annyiért, ha ugyanazt az élményt és kiszolgálást megkapja jóval olcsóbban közelebb is."
Ha csak strandolni mész valóban kár messzire menni, de ha a helyi kultúrát is meg akarod ismerni, máris nem igaz a fenti gondolat. Számomra tízszer több értékkel bír, ha megismerhetem egy polinéziai sziget kultúráját, mint hogy tizedszer nyaraljak a horvát tengerparton. Másrészt az sem feltétlenül igaz, ha messzire mész, akkor az drágább, mert a világ egyik legdrágább régiójában élünk. 2 hét Thaiföld vagy Sri Lanka, nem biztos hogy drágább, mint 2 hét Olaszországban vagy Görögországban, a repülőjegyeket i beszámítva!
topfly, pont azért van odaírva, hogy asszonygya: "ha ugyanazt az élményt nyújtja."
Senki nem mondta azt, hogy menj a tengerpartra, mert az olcsóbb, mint polinéziai körutazás. De minek mész el Kubába négyszer annyiért, ha csak a tengerparton fogsz ott is heverni.
Hmm. Általános egyéb célokra, ami engem nem érint, nem adok pénzt, de olyanért igen, ami amúgy ingyen van, de profitálok belőle. Pl. Wikipédiának szoktam adni, mert sokat használom. Mondjuk két heti fizetésemet nem adnám nekik.
Nagyon érdekes, hogy pont az utolsó bekezdés (ti. adakozás) osztja meg az olvasókat. Látszik hogy mennyire nincs Mo-n ennk kultúrája. Szerientem pedig pont az adakozás a vízválasztó és dönti el, hogy ki zsugori és ki nem...
Egy időben sokat utaztunk egy német barátunkkal, Thomasszal, aki valóban fösvény volt:
még a magyar barátnőjével is fillérre (eurocentre) elszámolt, a közös éttermi számláknál pedig mindig úgy kalkulált, hogy ő ne járjon rosszul (a borravaló, a kenyér stb, a többiek kontójára)....
Emiatt aztán az egyik barátunk össze is veszett vele, és megszakadtak a közös utazgatásaink, pedig egyrészt Thomas költséghatékonyan meg tudta szervezni az utat (pl. Kölnbe fapadossal 1 euro volt a jegy oda és vissza is), másrészt voltak olyan sztorik, amik még mindig eszünkbe jutnak...
Például az, amikor Athénban háromszor állt sorba az ingyen nescaféért, és hát bizony a sok tejszinhabtól a metróalagútban rájött a fos@s (bocs...); szerencsétlen be is rohant egy wc-be, ami taposós volt, és Thomas barátunk összefost@ a nadrágját....onnantól kezdve 20 méterrel előttünk járt, amíg a hotelhez nem értünk...:)
Az adakozás itthon az esetek nagy részében lenyúlás, egy forintot sem, csak akkor ha közvetlen és azonnal eljut a célcsoporthoz.
Én havonta többtízezer forintot adakozom a mai nyugdíjasoknak, az elég? 🙂
Egy ógörög aforizma jut eszembe erről. "egyesek annyira zsugoriak, mintha örökké élnének, mások pedig annyira tékozlók, mintha rögves meghalnának".
ebbe minden benne van.
//kiszamolo.hu/az-adakozasrol/
Ez most kicsit erős lesz:
Az első feleségem fiatalon meghalt rákban, miután megszülte a fiunkat. Végignéztem a haldoklását, miközben próbáltam idegileg, lelkileg és anyagilag talpon maradni, majd egyedül maradtam egy 1 éves babával, akit egyedül kellett nevelnem. Feldolgoztam, újraházasodtam, újra boldogan élek...
Most, hétfőn délelőtt, miközben mindenki húzza az igát, egy wellnes hotelben vagyok velük. Nevetünk, pancsolunk, szaunázunk. Egész életre szóló élményt gyüjtünk, raktározunk. Megengedhetem ez magamnak? Biztos lehetnek okosabban is elkölteni ezt a pénz (kapásból 5 dolog is eszembe jut), de van ami pénzen nem megvehető, mert nincs ára. Az élet nagyon rövid, erre az első feleségem halála tanított meg. Van amin nem lehet (nem szabad) spórolni, mert lehet hogy később megbánjuk. Fukar az, aki nem vet a családja, szerettei életébe, mert természetesnek veszi, hogy ők vannak...
En rovidebben foglalnam ossze: ar-ertek arany (milyen tulajdonsag nekem a fontos, amiert hajlando vagyok fizetni), jovobeni celok elerese/ez visz elore, tervezes kozep es hosszutavon, prioritas, felkeszulni a varatlanra (plan B, C), tudatossag.
Tobbszor kaptam meg, hogy fukar/bunko vagyok. Peldak:
A) Sulit kinez az ocsem. Jo iskola, jo szakma. OK, kifizetem a tandijat, a tanulas befektetes. Kesobb: indul ilyen kepzes mashol is, inkabb oda megy. Nem, en azt a sulit fizetem ki es azt a kepzest, specializaciot. De ez is jo lesz. Neked igen, de nem az en penzemen, mert nem eleg jo. Persze szemet vagyok, mert megigertem fizetem a tanulmanyait. Egy bizonyos sulit, nem akarmit!
B) ismeros kolcsonker 2 hetre, munkahely miatt koltozik es kell a szallitasra. Persze, OK. 2 het mulva: koltozest megoldotta, de megis kellene a penz butorra, 6 honap mulva megadja. Butor nem prio es 6 ho sok!
@s-e
No nekem is azzal az utolsó résszel van a bajom. 2 heti fizetésemet nem adnám oda ilyenre.
Szoktam adományozni rendszeresen két szervezetnek (sosem pénzt, hanem megbeszélem velük mire van szükségük azt viszek), de azért több százezer forintot sokallok ilyenre.
Ellenben számomra kedves cél az, hogy a kertünk mindig szép, illetve szebb legyen.
Na arra most szombaton rá is költöttem két heti fizetésem. Ennyit bőven megér nekem, hogy a párom és a gyermekem jól érezzék ott magukat.
Ez ér? 🙂
Amúgy meg szeretek családommal étterembe járni, és nem nézzük az árakat. Borravalót, ha megérdemlik mindig adok. Szeretem a jobb minőségű ruhákat, amiket nem kell 1-2 év után kidobni... de moziba gyakorlatilag csak akkor megyek ha meghív valaki. Én takarékos zsugori vagyok?
@topfly
Nagyon nem értek egyet. Mondjuk engem jobban érdekelnek a természeti látnivalók, mint a helyi lakosság kultúrája, de utóbbit is jobban preferálom, mint a strandon döglést. Viszont a távoli országokban pont, hogy a tömegturistáskodás az, ami még viszonylag olcsó tud lenni, és nagyon sok olyan egzotikus ország van, ahol a helyi törvények, a turista negyedek elszeparáltsága vagy a rossz közbiztonság miatt nem olyan egyszerű kirándulgatni. Pl. egy hét alpesi túra távol-keleti megfelelője sokszor annyi pénzt és szervezést igényelne.
A takarékoskodáshoz intelligencia kell.
Van aki úgy választ energiatakarékos izzót, h minél több wattos legyen.
A kubai "presztizs" nyaralás is jó példa.
Nekem pl hobbim a főzés (takarékosan, mégis finomat), vásárlás (mindig valami akciós), részvénykereskedés.
De ha ezeket egy kevéssé intelligens ember végzi, akkor ezek a "hobbik" inkább viszik a pénzt, min hozzák:)
@Kiszamolo Voltam Kubában, de csak 1 napot heverésztem a tengerparton 🙂 Megismerni a kubai szocializmus működését, viszont többet ér, mint 10 pénzügyi tanfolyam 🙂 Arról meg ne is beszéljünk, amikor Kubában érdemes strandolni Európában tél van és nem nagyon van közeli strand jó idővel. Télből a nyárba élményt, meg nehéz összehasonlítani, a nyárból a nyárba élménnyel 🙂
Bocsi a trollkodásért, mert a lényeg mégis csak az, amit leírtál, hogy:
"A takarékos csak oda megy nyaralni, ami belefér a költségvetésébe és ott is megnézi, hogy az út megéri-e az árát."
Számomra minden pénzt megér, hogy megismerjek távoli népeket és kultúrákat és inkább lemondok, nagyon sokak számára "nélkülözhetetlen" dolgokról a hétköznapokban.
Egy magyar házaspár 4 évre elmentek egy világ körüli útra, amelyet biciklivel tettek meg és a költségvetésük, ha jól emlékszem napi 10 euró volt. Őket hová sorolnád?
Topfly, tehát még egyszer: almát az almával. X tipusú nyaralást egy másik X nyaralással.
kis logikai bukfenc: Ha a zsugori imádná a pénzt akkor az áramolna hozzá, szóval nem imádja, hanem utálja.
Adakozással (részemről) az a probléma, hogy sok vele a vissza élés. Lásd, valamilyen alapítvány fejese az alapítvány kocsijával furikáztatta magát, stb. Nem vagyok meggyőzve, hogy jó helyre kerül a felajánlott összeg, és nem dézsmálják-e meg.
Azt tudtátok, hogy a zsugori szónál a szótárban Alan Harper képe van ? 🙂
//kiszamolo.hu/az-adakozasrol/
@kortefa :
Csak az onkentes adakozas er, amit nem vagy koteles odaadni:)
Kedves Kiszámoló,
Fél éve követem a blogodat, nagyon tetszik,amiket és ahogyan írsz, sokat tanultam Tőled a pénzügyi tudatosságról. Jelenleg életem első hitelkártyáját szeretném igényelni, a napokban nézegettem a választékot. Kizárólag pénzvisszatérítéses kártyában gondolkodom, a kártyát tudatosan használva szeretnék minél többet nyerni rajta. Olvastam korábbi hitelkártyás cikkeidet,sokat segített a rendszer megértésében is.
Tervezed a mostanság aktuális ajánlatok összehasonlítását?
OneCard Standard és OneCard Gold között vacillálok,esetleg Erste Joker. Havi szinten ~160000 Ft-ot fizetek ki kártyával. Válaszodat előre is köszönöm!
@Kiszamolo Ok, almát az almával. Idén télen rengeteg 350-400 eurós jegyet letehet venni Thaiföldre. Ott viszont a hasonló minőségű szállás és ennivaló, minimum 50-60%-al olcsóbb, mint Görögországban vagy Spanyolországban. Ha két hétre mész dögleni a tengerpartra, tuti Thaiföld olcsóbb lesz.
Topfly: [mély sóhaj] 🙂
Azért írtam oda, hogy ugyanazt NÉGYSZER ANNYIÉRT.
Ha olcsóbb messzire menni, akkor nyilván azt választom.
@topfly :
Semmilyen nyaralas nem alkalmas arra, hogy megismerd egy nep kulturajat. Maximum annyit tudsz megismerni, hogy a turistakkal hogyan bannak, ennel tobbet nem nagyon. Ehez 2 het keves, de talan meg 2 honap is. Foleg ha nem olyan lakasban/hazban laksz mint ok.
Ehez oda kell(ene) koltozni, es ott kene elni, dolgozni, iskolaba, ovodaba, korhazba jarni.
Bocsi, csak mindig meglep, hogy az emberek elhiszik, egy nyaralason megismerhetnek egy kulturat:)
Fura dolog ez. Én magamat takarékosnak gondolom, testvéremet zsugorinak. Pedig ugyanaz a neveltetés, ugyanolyan gyerekkori anyagi lehetőségek. A különbség, hogy most én többszörösét keresem, mint ő. Ha én is csak annyit keresnék, lehet ugyanazokat csinálnám, mint amitől őt zsugorinak gondolom.
Nekem mondjuk van egy jo peldam:
futes letekerve, kint is bent is hideg, puloverban ulunk. Asszony: csavard mar fel a futest! En: nem, nem, az draga. O: de akkor megfazunk! En: nem baj, az orvos/gyogyszer ingyen van (teriti a biztosito), a futes meg nem 😀
@miniszter
Jol teszed, ez nem fukarsag. Attol fugg, hogy valaki zsugori vagy takarekos, hogy neked ez mit er meg es meddig nyujtozkodhatsz. A minosegi ido kell a csaladdal, az elet rovid, "barmikor a fejunkre eshet egy tegla". A lenyeg szerintem az esszel koltekezes, a tudatossag, a jo ar-ertek. Azert koltod erre mert elvezed/megeljed a pillanatot az elevezeti erteket, nem azert, hogy felvagj vele. Es gondolom nem hitelbol (semmi kozom hozza)... en szemely szerint sose tudnek egy nyaralast hitelbol elvezni. 😉 Az elmeny a maradando, nem a targyak. Az idodet add a csaladodnak es a torodesed, a figyelmed, a mosolyodat, a dicseretedet, a velemenyedet, a szertetedet.... es boldogok lesznek.
Az adakozásnak vagy annak hiányának szerintem több köze van az önzéshez, mint hogy zsugori vagy takarékos valaki.
Valamint szerintem nem csak úgy lehet adakozni, hogy befizetek pénzt egy alapítványba (amiből ~5% jut a tényleges célra). Én személy szerint sosem szeretnék alamizsnát kapni, inkább lehetőséget, hogy megdolgozhassak a pénzért. Ezért azt gondolom, inkább lehetőséget teremtek amit bőségesen megfizetek , mint pénzt adok.
Adótok 1+1%-ról nyilatkozhattok. Mehet az evangélium számlájára és kutyamenhely vagy kórház számára is. Sőt adhatok vért is.. Következő ilyesmi dolgom h a szüleim fürdőszobáját felújíttatom. Ez nem biztos h adakozás, hívjuk hálának.
@janos82 A megismerésnek nyilván vannak fokozatai, de ha a világ kb. 200 országában szeretnél egy évet élni, ahhoz 200 év kell 🙂 Turistaként nyilván nem tudod úgy megismerni az országot, mint egy helyi ember, de sokkal jobban megismered, mint otthon a tv-t bámulva!
Az a házaspárt is amely 4 év alatt körbebiciklizte a földet sem ismerhette meg alaposan az egész világot, de valószínűleg sokkal többet tudnak és láttak, mit az átlag magyar az egész élete alatt fog látni és megismerni! Ők vajon zsugoriak, takarékosak vagy szórják a pénzt, mert 4 évig nyaraltak? Napi 10 euróból kijött a költségvetésük 360fokbringa.hu/hu/utravalo/a-kerekparturazo-penztarcaja/
@Kiszamolo (mély sóhaj) 🙂 A lényeg mégy egyszer ebben a mondatodban van!
“A takarékos csak oda megy nyaralni, ami belefér a költségvetésébe és ott is megnézi, hogy az út megéri-e az árát.”
Más nem érdekes! Lehet, hogy sokkal drágább egy út, de ha belefér a költségvetésbe és megéri az árát, akkor miért ne utaznál el?
@handalamandala : nem, a letszukseglet az, ami nelkul az ember elpusztul, vagy emberhez meltatlan eletre kenyszerul. Etel/ital, szallas.
A pihenes reszet illetoen igazad van, de azt ugy is lehet hogy kiveszel ket hetet es otthon vagy a csaladdal, egyszeruen nem mentek dolgozni, hanem pihentek, egyutt, otthon.
Amiota a SZOT-udules megszunt nem voltunk nyaralni, mert nem futotta ra, hacsak nem az iskolaval, megis felnottunk, es eletben vagyok...
Mi most mar megyunk idonkent, de foleg szuloket latogatni, nem csak ugy bele a messzesegbe dragapenzen.
Szerintem ez nem fehér és fekete. Ha alapvetően takarékos vagy, akkoris biztosan van olyan szegmens, amiben zsugori, és amiben pazarló vagy. Nálam pl. bejátszik, hogy bizonyos megszokott termékért X összegnél nem fizetek többet sosem, és ez nem mindig egy racionális döntés, de egy mély beidegződés, ami nem is biztos, hogy jó.
Végy egy kis 2x2 táblázatot (én látom/nem látom magamról, mások látják/nem látják rólam):
- én látom magamon és tudom, hogy mások is látják
- én látom magamon és úgy tudom, hogy mások nem látják
- mások látják rólam, de én nem látom
- mások sem és én sem látom magamon (ez egyébként lényegtelen).
Mivel a zsugoriság nem egy pozitív tulajdonság, ezért vagy titkolni próbáljuk, vagyis az "én látom magamon és úgy tudom, hogy mások nem látják" eset, vagy nem ismerjük magunkat, azaz a "mások látják rólam, de én nem látom" eset áll fenn.
Abban a budai kis utcaban ahol lakunk, 10+ eve az egyik legnagyobb hazai segelyszervezet vezetoje epitkezett. A segelyszervezet kisbuszaival hordtak a zsakos cementet, epitoanyagot. A hazat 2 eve eladtak 185 Mio Forintert. Akinek ennyi penze van, annak miert kell ilyen kisstilunek lennie? Setaljatok el a II. Mandula utcaba es csodaljatok meg a Voroskereszt milliardos erteku szekhazat. Na ezert nem adakozom!
@Kiszamolo :
>>Csabi, azt szántam következő cikknek: ha a házastársad túl takarékos.
Ennek az ellenkezőjéről is írhatnál: ha a házastársad túl sokat költ
Egyébként a cikk alapján én is inkább takarékos vagyok, de a két heti jövedelem adományozása nekem is nagyon fájna. Talán azért, mert volt idő, amikor 100Ft is nagyon sokat számított.
Egyébként már szóltak meg ismeretségi körön belül, hogy jól keresek, miért nem élek nagyobb lábon. Mondjuk ők sima melósok, nekik a jólét az, amivel menőnek tűnnek: fekete BMW, bulizás, csajozás, piálás és nem a naplemente nézése a Hortobágy felett és egy szürke-marha steak vacsora a hortobágyi csárdában, vagy egy séta a virágzó tőzikék között Zalakaroson.
Csak kérdezem, hogy a takarékos ember feltétlenül nagyvonalú, Miklós? Nem hinném, hogy fogalmi elem, látod, itt is ezen akadt fenn a fél társaság.
Garbo, tudom, hogy a vége erős lett, igazából az már a következő fokozat.
@miniszter
Köszi, ez egy tanító jellegű hozzászólás volt!
Szerintem nagyon vékony a határ a zsugori és a takarékos között. Sokszor a takarékos ember is zsugoriként viselkedik és fordítva is igaz.
Takarékos vagyok, ha fölöslegesen nem költök, nem megyek a 200 m-re lévő boltba kocsival egy kenyérért, de zsugori, ha sajnálok magamtól egy új cipőt, pedig szép, jó és szükségem is lenne rá.
Nyalás nem nagyon jön szóba, míg a gyerekek egyetemre járnak, de 1-2 nap közös időtöltést szeretnék az idén beiktatni, tavaly sajnos elmaradt.
Ismerősnek nagyon szívesen adok pénz, adakozásképpen, mert tudom, hogy ő fogja hasznát venni.
Gyűjtöm a kupakokat, viszem haza egy falubeli kislánynak, aki genetikai betegségben szenved, sokat kell Budapestre kórházba járnia, rengeteget kell gyógytornáztatni és a szülők nem bírják anyagilag.
Hiánypótló írás
Na ilyen egy tipikus zsugori :
mfor.hu/cikkek/178_eve_szuletett_a_multimilliomos_Wall_Street_i_boszorkany.html
Bocs, nyaralás nem jön szóba még egy ideig.
Kár, hogy nem lehet ilyen hibákat javítani, bár jót nevettem, mikor észrevettem. 😀
Deviáns, a hortobágyi csárdában Te ettél jó steaket?
Szerintem az adakozás már csak azért is kiverte a biztosítékot, mert 2 heti jövedelemről volt szó. A mai magyar társadalomban meg igazából két réteg a jelentős: az egyiknek nincs annyi jövedelme, hogy a kényelmes megélhetéshez ne hiányozna az a 2 heti pénz; a másiknak meg 2 heti jövedelme akkora nagy összeg, amit már túl soknak találunk általában csak úgy eladakozni. És akkor még erre jön rá a bizalmatlanság, hogy igazából nem jó célra fog menni, hanem valakik lenyúlják a nagyját.
Egyébként amit írtál a zsugoriak jellemzőiről, annak nagy része olyanokra is jellemző, akik tulajdonképpen nem zsugoriak, csak túl kevés a jövedelmük, és muszáj ilyennek lenniük, ha ki akarnak jönni belőle.