A befektetési alapokról

Mai tananyagunk a befektetési alapok lesznek. :-)

A befektetési alapok a kisemberek tőkéjét gyűjti össze és azt immár nagy tömegben kezeli. Ezzel elvileg kihasználja a nagy pénztömeg előnyeit, illetve szakértő kezekre bízza a pénz kezelését. Mondjuk százezer forintból elég nehéz egy jól diverzifikált részvénycsomagot összevásárolni, hiszen nem egy részvény legkisebb megvásárolható értéke jóval meghaladja a 10-20 ezer forintot. Ezen kívül költséges is lenne egy ilyen kis csomag összevásárolgatása. Ellenben egy befektetési alap sokezer kisember százezer forintjait összegyűjtve már könnyen tud nagy tételben sokféle részvényt vásárolni.

Befektetési alap lehet nyíltvégű és zártvégű is. Erre figyeljünk oda, mert kellemetlen meglepetésben lehet részünk.

Nyíltvégű alapoknál naponta van árfolyam számítás és az alapkezelő vállalja, hogy az adott napi árfolyamon bármilyen tételben vesz, vagy elad befektetési jegyet. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha szeretnénk mondjuk 100 ezer forintnyi pénzt felszabadítani a befektetési alapunkból, vagy pont fordítva, ennyit még hozzátenni az ott lévő pénzünkhöz, bármelyik (munka)napon ezt megtehetjük az adott napi áron.

Amire fontos figyelni, hogy mikor teljesül a megbízás. Ezt úgy szokták jelölni, hogy T+ hány nap a teljesülés. Általában pénzpiaci alapnál azonnal teljesül, a legtöbb egyéb alapnál ez T+2, vagy T+3 nap, ahol a T azt a napot jelöli, amikor megadtuk a megbízást. Ingatlanalapnál akár T+90 nap is lehet a teljesülés, ezt vegyük figyelembe!

A másik lehetőség a zártvégű alap. Az ilyen alapnál nincs árfolyam és így visszaváltás sem a lejárat dátumáig, sőt vételi lehetőség sem a jegyzési időszak után, ha ilyen alapból akarunk pénzt kivonni, találnunk kell egy harmadik személyt, aki hajlandó tőlünk megvenni a befektetési jegyünket, általában jó nyomott áron. Rengeteg ilyen alapot találunk a bankokban vehető 3-5 éves befektetési alapok között, főleg a tőkegarantált alapok bírnak ilyen kellemetlen tulajdonsággal. Ha fix futamidőről hallunk, mindig győződjünk meg arról, hogy milyen végű alapról van szó. Ha a bankos kisasszony nem érti a kérdésünket, ne lepődjünk meg rajta, inkább kérjük el az úgynevezett tájékoztatót (ez minden alapnak kötelező kelléke), abból minden kiderül.

Minden befektetési alap más és más! Más a politikája, a célja, a kockázata, stb. Ezért nagyon fontos, hogy pontosan megértsük, hogy milyen alapba akarjuk fektetni a pénzünk (vagy ami gyakran előfordul, milyen alapot akar ránk sózni a tervszámok alatt nyögő banki alkalmazott.)

Tisztázzuk először is azt, milyen futamidőben gondolkodunk. Részvényeket, vagy részvényeket is tartalmazó alapokat csak akkor válasszunk, ha öt év felett akarjuk az alapban tartani a pénzt. Úgynevezett hosszú kötvényeket tartalmazó alapot is kerüljük, ha két év előtt ki akarjuk venni a pénzünk. A tőkegarantált alapokat minden esetben nagy ívben kerüljük el. (hogy miért, arról itt olvashatsz bővebben). Pénzpiaci alapot csak akkor válasszunk, ha kifejezetten rövid távon gondolkodunk (bővebben itt olvashatsz erről))

Ne csináljuk azt, amit az emberek 98%-a csinál: megnézi az alapok visszamenő teljesítményét és abba rakja a pénzét, amelyik  mellett a legnagyobb számot látja. Ezért van az, hogy a kisemberek mindig a kipukkadni készülő lufikba vásárolják magukat és ők szenvedik el a lejtmeneteket, mert mindig a csúcson veszik a papírt, amikor már éppen el kellene adni azt. Aztán itt van még a kockázat kérdése is, hogy miért hozott annyit az adott alap, milyen kockázata van. (Erről hamarosan írok, mert ez a legtöbb embernek homály. Sőt, néhány gazdasági magazinnak csúfolt újságnak is, sajnos.)

Kellene még beszélni a portfolió kialakításáról, hogyan osszuk el a pénzünket lejárat, kockázat és a biztonság figyelembe vételével. Erről is hamarosan tervezek írni. Addig is fogadjuk meg a bölcs angol közmondást: soha ne tartsd az összes tojásodat egy kosárban, bármennyire is vonzónak tűnik az a kosár.

Visszatérve a befektetési alapokhoz: kockázat tekintetében az alábbi típusokkal találkozhatunk (ez egyben kockázati sorrend is): likviditási alap, pénzpiaci alap, rövid kötvény alap (értsd: főleg hamar lejáró kötvényeket tartalmaz, főleg állampapírokat. Kötvényekről bővebben itt olvashatsz), hosszú kötvény alap, kötvénytúlsúlyos alap (például 70% kötvény, 30% részvény), kiegyensúlyozott alap (fele kötvény, fele részvény), részvénytúlsúlyos alap (pl. 70% részvény, 30% kötvény), tiszta részvény alap. Ezen kívül van még ingatlanfejlesztő, ingatlan forgalmazó alap, alapok alapja (azaz más alapokba fektető befektetési alap), abszolút hozamú alap, nyersanyagokba fektető alap és a többi.

Fontos azzal is tisztába lennünk, mi az alap devizaneme. Az, hogy mi forintért, vagy euróért vesszük az alap jegyeit, még nem jelent semmit! Ugyanis ha mondjuk amerikai részvényekbe fektet, de mi forintért vettük, lehet, hogy hozott egy év alatt 10%-ot dollárban, de ha a dollár meg gyengült egy év alatt 12%-ot a forinthoz képest, akkor bizony 2% bukóban vagyunk az év végén. (Persze, ez történhet fordítva is.)

Egy befektetési alap lehet aktívan és passzívan kezelt. Ha passzívan kezelt, akkor az alapkezelő nem akar okosabb lenni a piacnál, egyszerűen megveszi a piacot (mondjuk a BUX index összes részvényét a megadott arányban) és hoz, amennyit hoz. Az aktívan kezelt alapoknál az alapkezelő megpróbál okosabb lenni a piacnál, aztán hol sikerül neki, hol nem. Ami biztos, hogy sokkal nagyobb költséggel dolgozik, mint a passzív alap, hiszen az állandó adásvétel nagyon sokba kerül.

Az alapkezelők szakértelméről itt egy cikk, ami elég lesújtó véleményt mond ki: http://www.napi.hu/tozsdek-piacok/csunya_osztalyzatot_kaptak_az_alapkezelok.482411.html

A cikk lényege: az alapkezelők semmilyen időtávban nem tudták a piacot megverni, a legjobb esetben is az alapkezelők 60%-a még a benchmarkját sem érte el, azaz annyit sem hozott, mintha mi magunk vettünk volna BUX indexet, vagy magyar állampapír indexet.

(A benchmark az a mutató, amihez az alap méri magát. Mondjuk ha magyar részvényekkel „kereskedik”, akkor logikusan általában a BUX-ot választja referenciaindexnek. De sajnos elég nagy a szabadsága az alapkezelőknek, hogy milyen referenciát választ, ezért jól meg kell nézni, mennyire reális az adott összehasonlítás.)

Költségek:

Na azok vannak szép számmal. Minden alapkezelő keresni akar a munkáján (ez nem meglepő és nem is kell ezért haragudni rájuk), ezért különféle költségeket számol fel a vagyonunk kezeléséért.

A leggyakoribb költségek: alapkezelői díj (jellemzően 1,5-2,5% évente), letétkezelői díj (általában 0,3% évente), felügyeleti díj (0,1%), egyéb költségek (0,5%). Ezeket az összegeket akkor is levonja az alapkezelő, ha negatív hozamot ért el. Azaz ha 10% hozamunk volt, abból kapunk mondjuk 7,5%-ot, ha mínusz 6% volt a hozam, akkor mínusz 8,5% lesz a veszteségünk.

Ez a költség évente terhel minket, fontos átgondolni, ezek mellett is jól járunk-e az alappal. (Ha akarunk borzongani, olvassuk el ebben a cikkben, milyen horror költségei vannak egy-egy alapnak.)

Külön érvágás még a vásárlási/visszaváltási jutalék, ami akár 5% is lehet, attól is függően, hogy közvetlenül az alapkezelőtől vesszük a befektetési jegyet, vagy egy viszonteladótól. Például ha elmegyünk a C. alapkezelő központjába, megkapjuk a saját befektetési jegyüket x% költséggel, ha ugyanazt a C. alapkezelő saját alapját az E. bankban vesszük meg, már felszámolnak nekünk további 3-4%-ot, ami az E. bank jutaléka. Erre figyeljünk, mert már az indulásnál csinálhatunk 9 és fél milliót a 10 millió forintunkból.

Gyakori trükk, hogy a vételnél nincs költség, annál inkább a visszaváltásnál. Úgyhogy legyünk figyelmesek az apróbetűvel. (Ezen kívül nyitnunk kell értékpapír számlát is, ennek is van havonta költsége. Ezt is kalkuláljuk be.)

Végezetül még szólnék a sikerdíjnak nevezett lehúzásról. Ez általában, de nem kizárólagosan az úgynevezett abszolút hozamú (azaz minél nagyobb hozamra törekvő) alapoknál van. Azt mondja az alapkezelő, hogyha a Zmax, vagy Rmax indexnél nagyobb hozamot ér el, akkor az a feletti hozam 10, vagy 20%-a az övé.

Hogy mi ebben a lehúzás? Az, hogy ezek az indexek a relatív biztonságos magyar állampapírok indexei, miközben az alapkezelő veszélyes manővereket folytat a pénzünkkel a nagy hozam reményében (a mi kockázatunkra, a mi pénzünkkel). Rossz esetben az egészet el is bukhatjuk. Miénk a teljes rizikó, de az állampapír hozam feletti hozamból az alapkezelő leveszi a maga sápját. Ha mínusz 25%-ot csinál? Hát, akkor így jártál, ilyenkor nem siet kipótolni a veszteségedet. Mintha én azt mondanám, add ide a vagyonod, elviszem a kaszinóba, ha elbukom, hát elbukom, de ha 6%-nál többet nyerek, az ötöde az enyém. Mégis vannak emberek, akik odaadják a pénzüket ilyen feltételek mellett is. (Félreértés elkerülése miatt: nem minden alap ilyen kockázatos és nem minden alapnál van sikerdíj. De erre is figyeljünk.)

Akkor mi a végső konklúzió? Rosszak a befektetési alapok? Egyáltalán nem, főleg, ha pici pénzzel akarunk mondjuk távol-keleti részvényeket venni. Ezt a legegyszerűbben befektetési alapon keresztül tudjuk megtenni. A rengeteg befektetési alap között valószínűleg találunk a kockázati hajlandóságunknak, befektetési időtávunknak megfelelőt. Tehát sok embernek kifejezetten jók a befektetési alapok.

De! Sokszor felesleges kifizetnünk az alapok gyakran magas költségeit, például állampapírba mi is tudunk fektetni magunktól, különféle lejáratú papírokat véve. Persze nem árt tudni, hogy mit miért csinálunk.

Ezen kívül győződjünk meg arról, hogy milyen költségeket terhelnek ránk. 5% vételi jutalékot és 3% egyéb éves költséget nehéz kitermelni egy év alatt, ha csak annyira akarjuk befektetni a pénzünk. Akkor inkább felejtsük el az alapokat..

Na, jó hosszú bejegyzés lett, sok minden kimaradt belőle, de remélem, most már sokan jobban értik a befektetési alapokat.

 

 Amennyiben tetszik a blog, csatlakozz hozzánk a facebook-on, hogy értesülhess az új bejegyzésekről: http://www.facebook.com/kiszamolo

Share

17 hozzászólás

  • N.N.
    *harvy666:*
    ergo nem maradt semmi csak a 6%os alapkamat vagy a sajat kutfore valo befektetes :)
  • N.N.
    *Kiszámoló:*
    @harvy666: kihagytad az akciós kamatokat. :-)<br />
    <br />
    Egyébként nem azt mondtam, hogy a befektetési alapok rosszak, csak éppen vannak költségeik (még ha ezt nem is annyira domborítják ki a reklámanyagokban) és ezzel is kalkulálni kell. De ha értesz hozzá és több évben gondolkodsz, te is simán tudsz magadnak pl. egy állampapír “alapot” csinálni, alapkezelői költségek nélkül. De akár részvényalapot is.
  • N.N.
    *rajen:*
    @Kiszámoló: És még a magyar embereket ekézik állandóan a szaksajtóban, hogy miért csak lekötött betétbe teszik a pénzüket. Hát ezért. Köszi a cikket, okosabb lettem, legalább rájöttem, hogy ez a hazardírozás nem nekem való. Majd ha lesz annyi felesleges pénzem, amit nem sajnálok teljese egészében elveszíteni, akkor ugrok bele ilyenbe. Addig marad a kaszinó, ott legalább a forgó rulettkerék szórakoztat…
  • N.N.
    *Kiszámoló:*
    @rajen: vigyázz, én csak az abszólut hozamú alapokra mondtam, hogy el tudod veszíteni a pénzt. Ez a legtöbb alapra nem igaz.
  • N.N.
    *MrDisorderly:*
    Köszi megint az infokat és az agytágítást!<br />
    Kicsit “negatív” néha az előjel,olyan, mintha minden alap – van olyan, amibe ÉRDEMES egyáltalán pénzt tenni és nem lehúzás a vége? Mert azt már értem, hogy mire kell odafigyelni: mindenre. De van ma olyan konstrukció, ami értelmes? Bár, hülye kérdés, ki tudja a mai gazdasági környezetben…
  • N.N.
    *Kiszámoló:*
    @MrDisorderly: majd átírom a cikket, mert mindenkinek az jön le, hogy a befektetési alapok is rosszak. Ezt nem akartam állítani, mert egy kisembernek sokszor a legjobb választás, ha mondjuk indiai részvényekben akarja tartani a kétszáz ezer forintját. Csak azt akartam leírni, mi mindenre kell figyelni és mit kell mérlegelni és mit kell bekalkulálni
  • N.N.
    *MrDisorderly:*
    Tudom és gondolom, nem egyszerű egy ilyet összeállítani, úgy, hogy ne legyen túl terjedelmes – mégegyszer THX érte!
  • N.N.
    *Kiszámoló:*
    @MrDisorderly: na, éppen most írtam át, most már jobban érthető, mit gondolok az alapokról.
  • N.N.
    *rajen:*
    @Kiszámoló: Igen, igazad van, olyat láttam bele, amit valójában nem írtál. Magamba szállva kicsit, arra jutottam, hogy mindenki magas hozamot szeretne alacsony kockázattal, ezért mérges, ha sok a levonás különböző jogcímeken. Ezért maradnak sokan az egyszerű befektetési formáknál. <br />
    <br />
    Viszont azt gondolom, a bankok kommunikációjában úgy adják elő a termékeiket, hogy van az egyszerű konstrukciónál még magasabb hozamú forma. A kockázatokat kevéssé részletezik (sőt, jól el is rejtik a lényeget, ezért is olvasom a blogod, mert sok dolgot világítasz meg) majd amikor esetlegesen veszteség van, vagy nem akkora hozam, az ügyfél konklúziója: na, már megint átvert a rohadt bank. Tanulságom, vagy inkább kérdésem, hogy tudna-e a bankszakma kicsit őszintébben működni? A kockázatokat ugyanolyan részletesen elmagyarázni, mint az előnyöket, és forintban levezetni a költségeket. <br />
    <br />
    Persze ha arra gondolok, amit az orvosok mondanak, hogy ha a beteg az összes lehetséges kockázattal tisztában lenne, senki nem menne műtétre. (És ők valóban jobban rettegnek a műtétektől, családból tudom.) A bankszektorban dolgozók egyébként mibe fektetik a megtakarításukat, akik mondjuk átlagosan jól keresnek, de nem extra tehetősek? Vagy ez túl általános kérdés? Csak azért kérdem, mert ők valszeg jobban tisztában vannak a kockázatokkal, költségekkel.
  • N.N.
    *Kiszámoló:*
    @rajen: ha teljesen akarok válaszolni a kérdéseidre, az egy külön cikk lenne. Lehet, hogy meg is írom majd. :-)<br />
    <br />
    Addig is röviden: a bank ugyanolyan intézmény, mint bármelyik multi. Sokat akar keresni az ügyfelein. Azon már gondolkodtál, mi kerül 41 forintba egy hálozaton belüli mobilhívásban? Na, a bank is ezt csinálja, csak pénzügyi termékekkel.<br />
    <br />
    A banki alkalmazottak nem is értenek hozzá és nem is érdekli őket, hogy te hogy jársz. Neki munkahelye van, ahol teljesítenie kell a tervszámokat. Más nem érdekli, nem érdekelheti.<br />
    <br />
    A pénzügyekhez meg annyit ért, mint te. Sőt.
  • N.N.
    *rajen:*
    @Kiszámoló: “Addig is röviden: a bank ugyanolyan intézmény, mint bármelyik multi. Sokat akar keresni az ügyfelein.”<br />
    <br />
    Igen, ezt néha hajlamosak vagyunk elfelejteni. Egy lakáshitelezős fórumon olvastam egy beírást, valaki azt írta, hogy de hát a bank azért van, hogy ő lakáshoz jusson, miért szívatja? Azaz még mindig sokakban él a 90 előtti ótépés reflex, hogy a bank azért van, hogy neki legyen lakása.<br />
    <br />
    Bocs a csapongós hozzászólásért.<br />
    <br />
    Még egy téma eszembe jutott, ha 2004-2008 között teljesítették a tervszámokat lakáshitelezésben, és mindenki felvette a gigantikus bónuszokat, most seggbe is rúgják őket, ha bedőlnek a hitelek? (“Minket nem érdekel a jövedelme, csak az ingatlan értéke.” /Raiffeisen spot, 2008/<br />
    <br />
    (Nem a befektetési alapokról szól ez a hsz-om, csak gondolatébresztőek a postjaid.)
  • N.N.
    *MrDisorderly:*
    @rajen: van egy klassz film, Insider Job / Matt Damon narrátorként, azt hiszem, itthon Bennfentesek volt a neve. Az a 200x-08 bedőlés és bedöntés háttereit feszegeti. Abban megvan a válasz, hogy kit mennyire rúgtak seggbe a tervszámok és hitelkiadások csúcsrajáratása (lufiképzés) ügyében az USA-ban.
  • N.N.
    *Kiszámoló:*
    @rajen: csak félig válasz a kérdésedre, de érdekes, hogy pont 60-70 évente vannak ezek a nagy válságok és mind a hitelből való meggazdagodás illuziója okozta. (1873, 1929, 2007 ) Ennyi idő alatt hal ki az a generáció, amelyik megégette magát és megtanulta a leckét. Egyébként asszem pont tavaly nagyobb bónuszokat fizettek ami bankok, mint bármikor eddig.
  • N.N.
    *MrDisorderly:*
    Trailer: <a rel=”nofollow” href=”http://www.youtube.com/watch?v=FzrBurlJUNk”>www.youtube.com/watch?v=FzrBurlJUNk</a>
  • N.N.
    *rajen:*
    @MrDisorderly: Kösz! Bent van a tarsolyomban, hamarosan megnézem, mert máshol mások is ajánlották a témában.<br />
    <br />
    Én is ajánlok kettőt:<br />
    <br />
    Rogue Trader, 1999, Nick Leeson és a Barings bank bedőlésének története, játékfilm, érdekesen és érthetően magyarázza el a sztorit.<br />
    <br />
    <a rel=”nofollow” href=”http://www.imdb.com/title/tt0131566/”>www.imdb.com/title/tt0131566/</a><br />
    <br />
    Enron: The smartest guys in the room, 2005, dokumentumfilm az Enronról, ez is nagyon jó.<br />
    <br />
    <a rel=”nofollow” href=”http://www.imdb.com/title/tt1016268/”>www.imdb.com/title/tt1016268/</a>
  • N.N.
    *MrDisorderly:*
    Köszi rajen a linkeket!<br />
    – mikor lesz új post? minden nap benézek kitartóan :)))
  • KBandi
    2 dolgot tennék hozzá:

    1, sikerdíjas lenyúlás még annál is rosszabb. Pl. az OTP supra esetén nem az éves teljesítményt veszik alapul, hanem a napi teljesítmények ügyesen számított összegét. Ebből olyan eset is előfordulhat, hogy éves szinten a referencia hozamnál rosszabbul teljesít mégis jár nekik a sikerdíj!

    2, Ha ennyi hátránya van az alapoknak akkor mégis mit vegyünk? Én magam részéről a külföldi piacokon elérhető index követő ETF-eket ajánlom. Ezeknél is van alapkezelői díj, de jóval kisebb.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

 karakter még felhasználható

* 1+0=?