Amit az államcsődről tudni kell.

Kértétek, hogy írjak egy pár szót arról, mi is az az államcsőd, illetve, hogy mi várható ebben az esetben.

Előfordulhat államcsőd háború, járványok, vagy hirtelen kialakuló piaci sokkok eredményeként, vagy akkor, ha az új vezetés nem ismeri el az elöző rendszer adósságait, mint a Polgárháború utáni amerikai kormány, vagy az 1917-es szovjet hatalom.

De az esetek döntő részében sok év vagy évtized elhibázott gazdálkodása jutattja az országokat csődbe, vagy csődközeli állapotba. Az államokat vezető politikusok a népszerűségük érdekében hosszú távon többet költenek, mint amennyi bevétele van az államnak. Mindezt büntetlenül tehetik, ameddig a piacok hajlandóak finanszírozni az egyre terebélyesedő államadósságot.

Ilyenkor a lejáró adósságokat az újonnan felvett kölcsönökből fizetik vissza az államok. Amikor ez a folyamat elakad finanszirozó hiányában, akkor beszélünk államcsődről, mert az állam nem képes eleget tenni a fizetési kötelezettségeinek.

Ekkor döntenie kell, hogy kinek nem fizet. A nyugdíjasoknak, a közalkalmazottaknak, a belföldi, vagy a külföldi finanszírozókat nem fizeti-e ki.

A problémát az teszi igazán súlyossá, hogy önjáróvá válik, ugyanis egy csődbe került országnak már senki nem ad kölcsön.

Magyarországnak négyezer milliárd forintnyi hitelt kell megújítania 2012-ben a fennálló 21,4 ezer milliárd forintnyi tartozásából, ez hetente 77 milliárd forintnak felel meg. Ennyi pénzt kellene előteremtenie az államnak hetente a rendszeres folyó kiadásain és bevételein felül. (Csak a nagyság érzékeltetéséhez: messze a legnagyobb bevételt az ÁFA hozza az államháztartásban, ez heti 46 milliárd forint. Ennek majdnem a duplája kellene pluszban.)

Ha az állam a belső kiadásait nem törleszti, az a teljes közszolgáltatás leállását (beleértve a mentőket, rendőröket, tüzoltókat is.) és az egyéb állami transzferből élők teljes ellehetetlenedését okozná (például nyugdíjasok)

Ha a külföldi hitelezők felé nem törleszt az állam, az komoly konfliktusforrást teremtene, a legkevesebb lenne a gazdasági embargó és ellehetetlenülés, a külföldi cégek kivonulása. Ez a gazdaság teljes csődjét jelentené.

Ezért ilyenkor a kormányok beindítják a bankóprést, a folyó kötelezettségeiket ebből a frissen nyomott pénzből teljesítik, így lesz fizetése az ápolónőknek, rendőröknek és ebből kapnak ellátást a nyugdíjasok is.

Ez az infláció azonnali és tartós elszállását jelenti, az argentin példa alapján nem elképzelhetetlen a 60-70%-os infláció sem.

A devizában fennálló követeléseket a kormány nem tudja bankóprés által rendezni, ezért először a nemzeti bank devizkészletét élné fel, majd a bankokban található devizát zárolná, vagy váltatná át kényszerrel.

Az infláció és a bizonytalanság miatt a lakosság megrohanná a bankokat, ezért zárolni kellene a betéteket, hogy ne omoljon össze a bankrendszer.

A gazdaság összeomlása miatt 20-25% lenne a munkanélküliség.

Ez az államcsőd általános forgatókönyve, ha nem szabályozott keretekben zajlik. Szabályozott módon államcsőd most Görögországban van, a magánhitelezők (általában bankok) az adósságok felét elengedték, cserébe brutális megszorításokat kellett bevezetni Görögországban, hogy legalább a másik felét ki tudják fizetni. (Úgy tűnik, ez sem fog menni, de ez már egy másik történet. A görögök dilemmájáról itt írtam két hónapja.)

A görög helyzet annyiban nagyon más, mint a magyar, hogy Görögország az eurozóna tagja, így nagyon fontos a megmentése. Valamint ugyanez miatt nem is tud bankóprést alkalmazni a gondjai megoldására.

Ha sikerül megegyezni a hitelezőkkel, az államcsőd lefolyása szabályozott mederben folyik, de az is több éves nagyon súlyos megszorításokat jelent. (Minden egyes százmilliárdos megszorítás nagyon fáj egy rétegnek, akit érint. Itt sokszor százmilliárdos megszorításról lenne szó. Görögországban már nem is számolják, hogy hanyadik megszorító csomagnál járnak, drasztikusan csökkentették a nyugdíjakat, tizezrével küldik el a közalkalmazottakat és még nem látszik a vége, az sem biztos, nem kerülnek mindezek ellenére csődbe márciusban.)

És akkor a mindenkit izgató kérdés a végére:

Csődbe kerül-e Magyarország?

Egyrészt azt kell mondanom, hogy pár hónapig még biztos nem, mert addig mindenképpen kitartanak a tartalékok. Aztán ott van a Magyar Nemzeti Bank tartaléka, amire látszólag szemet vetett a kormány.

Viszont az a nagy gond, hogy ráálltunk a nem fenntartható pályára. Ahogy ebben a cikkemben megírtam, a jelenlegi 10%-os állampapír kamatszintet nem lehet hosszú távon kigazdálkodni. Ezt tudják a pénzügyi befektetők is, ezért még ilyen kamat mellett sem hajlandóak finanszírozni az országot.

Az egyetlen megoldás az IMF hitel-szerződés megkötése lenne, viszont most úgy néz ki, hogy addig feszegette a pofonláda tetejét a kormány, hogy az kitárult, jelenleg ott tartunk, hogy még időpontot sem adtak, hogy mikor akarnak velünk tárgyalni.

Valószinűleg példát akarnak statuálni az országgal és minden demokráciaellenes törvény visszavonását feltételül fogják szabni a tárgyalások megkezdéséhez az Alkotmánybíróságtól a jegybanktörvényig, amibe a kormány nem fog belemenni.

Viszont az Uniónak sem érdeke egy államcsőd Európa közepén, ezért várható egy szakértő kormány felállása és azzal fog szerződni az IMF és az Unió.

De ezek már csak találgatások, sajnos nem tudjuk, mit hoz a holnap.

Kedves Olvasóim! Ezt a cikket nem a pánikkeltés kedvéért írtam, csak egy tudományos összefoglalóként. Amint írtam is, a következő hónapokban nem várható államcsőd, ezért kérek mindenkit, ennek megfelelően cselekedjék. Illetve ne cselekedjék semmit.

Egyetért? Kiegészítené? Vitatkozna? Kérdése van? Ne habozzon leírni a véleményét a kommenteknél. (Ha még nem tette meg, egy rövid regisztráció szükséges lehet.)

Olvassa el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.postr.hu oldalon.

Ha szeretné tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelöljön be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en

Share

32 hozzászólás

  • Berajlany

    From your mouth to God’s (EU’s) ears.
    Sajnos, nem hiszem, hogy az összes antidemokratikus törvényt visszavonatják. Nem érdekli őket az alkotmánybíróság, a manyup, és általában azok a részek, amik nekünk fájnak. Jó lenne egy szakértői kormány. De abban sem hiszek, hogy feltételül szabják. Viktor fejét sem fogják kérni. Max. Matolcsyét, de még az sem biztos.
    De azért drukkolok, hogy igazad legyen! Ha hinnék Istenben, még imádkoznék is. Más út ugyanis valóban nincs kifelé…

  • LetLoveRule

    A politikáról azt gondolom, hogy amikor kb. 20 évig senki nem volt döntési pozícióban, egész nap alibiztek a parlamentben és birka módján “dolgoztak” – ha a pártban mindenki “nem” én is “nem” – ez nem politizálás, ez egy mm-t sem vitte előrébb az országot. Vicc. Néha frankón azt kívántam, bár lenne egy párt, vagy vissza a királyságot, diktatúrát, akármit, mert a döntésképtelenség nem viszi semmerre az országot, az alap rendszerek nem változtak, a nyuggerek mégcsóróbbak, az év elején a TV bemondja minek hogy nő majd az ára és hogy idén mégszarabb lesz. Így nőttünk fel, a 40éves 40 éve, a 20 pedig 20 éve. Nem?

    Lehet, túl sok Insider Job-ot néztem, de nekem a aktuál-történetben az sántít, de mostmár egyre inkább, hogy demokratikus/nem demokratikus törvényeket kérnek számon, majd ha azt nem tartják be …hívjuk finoman..zsarolásnak, eltávolítják a demokratikusan választott párt kormányát és demokratikus (???) módon szakértői kormányt rendelnek ki. Ha a néppel szavaztatna (lsd Görögo.), akkor azonnal kiszavaztatja Merkel az EUból a Görögöt a demokrácia hazájában.
    Heh???
    Ahová az IMF betette a lábát, ott adósságból mégtöbb adósság lett. Megcáfolná valaki? M.o. egy adósságcsapdában van és egyetértek, addig nem mozdul, amíg ezt le nem tudja küzdeni. Most jön az újabb hitel és a nép térdenállva könyörög érte. Ezt szerették volna. Sőt, példt statuálnak.
    Sztem nagy disznóság van emögött. És nem véletlen, h. a ruszkik (a másik nagy maffia) nem tagjai semmi hasonló szervezetnek. Ez az egész EU egy vicc, egy szabad, háború nélküli békés piacszerzés, hogy a “nyugati” demokráciák növekedhessenek, növekedéssel húzzák még egy darabig. Különben már lehúzhatták volna ott is a rolót. Itt az állam saját kiadásait, a nyugd.rendszert és a sok felesleges szociális kiadásokat kellene jól megvágni. IMF nélkül vagy azzal. De akkor is bűzlik a sztori, és egy csomó dologgal – pl. bizonyos cégek extraprofitjainak megvágásával tökéletesen egyetértek, valamint a bankokkal, akiken ha baj van, segíteni kell, ha nincs, akkor ők lapáttal kifelé a lóvét…
    Vélemény volt.

  • Illye

    Az első bekezdéssel én is egyetértek (valójában szerintem még nagyon sokan). Az előző hat-hét évben (azóta követem napi szinten a híreket) engem is az idegesített, hogy mindig volt egy gazdasági vagy társadalmi probléma, amiről minden újság írt, minden ember arról beszélt, de sosem tudták megoldani, mindig csak elmismásolták a dolgokat és sosem azt tették, ami logikus lett volna. Mindig úgy tűnt, hogy szarnak az emberek fejére. Az öszödi beszédben is talán az a legidegesítőbb számomra, amikor Gyurcsány azt mondja, hogy hiába tüntetnek az emberek, majd megunják és hazamennek… ergo le vagytok szarva, az van, amit mi (én) akarunk (akarok). Most ez az ember vezet egy Demokratikus Koalíció elnevezésű csoportosulát… Kérdem én: MI VAN?!
    Az IMF-nek szerintem senki nem örül, de ha összességében nézed, az emberek nagy részének az lenne a legjobb, ha ők “segítenének”. Az, hogy az IMF a pénzéért cserébe elvár egy-két dolgot (ráadásul teljesen jogos követeléseket) az nem neked rossz, hanem a kormánynak. Csak a kormány azt szeretné elhitetni veled, hogy az országot (és ezzel együtt az embereket) fogják csicskáztatni, de valójában csak azért sírnak, mert nem kapirgálhatnak már büntetlenül a szemétdombjukan, hanem azt kell csinálni, ami a többségnek, nem pedig egy szűk rétegnek felel meg.
    A bankadóval egyetértek és valójában továbbra is sarcolnám őket, csak nem ilyen mértékében.
    Az EU lényege pedig röviden, tömören annyi volna, mivel gazdasági érdekközösség, hogy minden ország fogjon össze és csapatként együttműködve tegyük jobbá az életünket. A probléma akkor jön, amikor ebből a csapatból valaki el kezd önzőzni és azt mondja, hogy mindenki bekaphatja, mert én vagyok a király! Na az ilyeneket szokták a zuhanyzóban vizestörölközővel megcsapkodni… és most Magyarország az, aki áll a zuhanyzó sarkában a csapattagokkal szemben, akik épp vizesítik a törölköző végét…

  • Kiszmol

    Az IMF akkor ad pénzt, amikor már senki, olyan alacsony kamaton, ahogy senki. Viszont szeretnék viszontlátni a pénzüket, ezért megmondják, mit tegyél, hogy ebben bízhassanak.

    Akinek már az IMF-től kell pénzt kérni, az bebizonyította, hogy amit csak lehetett, rosszul csinált. Ezért kell valakinek megmondani, hogyan csinálja jobban.

  • enMegmondtam

    Szerintem a mindenkori kormánynak az a marha nagy szerencséje, hogy a nép (közük jómagam is) egyszerűen képtelen felfogni, hogy ez mennyi pénz és mint adósság hogyan is keletkezett. Hümmögünk aztán felháborodunk egy 20 millás autóvásárláson. Az legalább belátható mennyiségű pénz.

    Rajzolgathatunk ilyeneket (mellesleg lövésem sincs, hogy ez részleteiben stimmel-e), de ha igazán felfognánk a lényeget, akkor nagyobb felfordulás lenne.

    http://hvg.hu/document/adossag.png

  • stones

    ARGENTÍNA:

    Gazdasági válságok sora [szerkesztés]

    1983-ban állították helyre a demokráciát. Raúl Alfonsín radikális kormánya lépéseket tett az “eltűntek” felkutatására, visszaállította a fegyveres erők civil kontrollját, konszolidálta a demokratikus intézményeket. A három egymást követő katonai junta vezetőit bíróság elé állították. Többen kaptak közülük súlyos büntetést. Alfonsín kormánya képtelen volt megoldani a gazdasági problémákat és a közvélemény is elfordult tőle, ezért kénytelen volt lemondani hat hónappal hivatali ideje lejárta előtt.

    1990-ben hiperinfláció kezdődött. Carlos Menem elnök bevezette a peso és dollár fix átváltási rátáját 1991-ben a hiperinfláció megállítására, messzemenően piacbarát politikát folytatott, lebontotta a protekcionista gátakat, visszavonta az üzletet akadályozó előírásokat, privatizációba kezdett. Ezek a reformok jelentősen növelték a beruházásokat és stabil árakhoz vezettek az 1990-es évek hátralévő részében. A peso mesterségesen magas ára a dollárhoz képest oda vezetett, hogy a piacot elözönlötte a dollár. Ennek eredményeként a külföldi adósság ismét rendkívül megnőtt. Az állami vállalatokat és a közszolgálatokat privatizálták. A piac teljes megnyitása azon ipari termékek előtt, amiket helyben is termeltek, a helyi ipar teljes összeomlásához vezetett. A lakosság egy része megtakarításait dollárban tartotta, tengeren túl utazgatott, és importált luxustermékeket fogyasztott, a többiek számára pedig egyre nőtt a szegénység és munkanélküliség. Az IMF és a világ közgazdászai mások elé példaként állították az argentin piac liberalizációját. Végül az 1990-es évek végén a peso túlértékeltsége és a költségvetés nagy hiánya gazdasági visszaesésre vezetett. 1998-ban súlyos gazdasági válság kezdődött. A válság közvetlen eredményeként világossá vált, hogy a gazdasági stabilitás érzete, ami a 90-es évekre volt jellemző, hamis. Amikor megbízatása 1999-ben lejárt, a halmozódó gazdasági problémák és az elterjedt korrupció miatt Menem népszerűtlen volt.

    A Menem és de la Rúa kormány nem törődött a hazai termékek versenyképességével, a nagyarányú import tönkretette a hazai ipart és munkanélküliséget, krónikus költségvetési és kereskedelmi deficitet okozott, fertőző gazdasági válságokra vezetett. A munkanélküliség elérte a gazdaságilag aktív lakosság 25%-át, és 15% csak részmunkaidőben dolgozott. Az 1998-as ázsiai pénzügyi válság Argentínában arra vezetett, hogy recessziótól való féltében a tőke menekülni kezdett, ez 2001 novemberében újabb pénzügyi krízisben kulminált. A kormányzó koalíció intézkedések sorát hozta, beleértve a bankbetétek befagyasztását. Ez megállította a tőke menekülését az országból és a hitelválság további mélyülését. Tömegessé vált az elégedetlenség. 2001. december 20-án Argentína évtizedek óta a legsúlyosabb intézményi és válságba esett. Ennek eredményeként heves utcai zavargások törtek ki, a tömeg megütközött a rendőrséggel, jópáran meghaltak. A káosz elmélyülése és a véres zavargások nyomán végül lemo

  • stones

    …lemondott de la Rúa elnök. A gazdasági válság körülményei között megingott a nép bizalma politikusaiban. Az utcai tiltakozás során a jelszó ez volt: Takarodjatok. Ebbe beleértettek minden politikust, különösen azokat, akik érintettek voltak a korrupcióról szóló gyakori hírekben. Szemérmetlenül visszaéltek a közjavakkal és a közpénzzel, anélkül, hogy a korrupt rendszerben bíróság elé kellett volna állniuk.

    Két hét alatt több elnök követte egymást gyors egymásutánban, végül 2002. január 2-án a törvényhozás Eduardo Duhaltét nevezte ki Argentína ideiglenes elnökének. A peso 11 éve a dollárhoz fixen kötött árfolyamát feloldották, ami a peso nagyarányú leértékelésére és újabb inflációs csúcsra vezetett.
    Kilábalás a válságból [szerkesztés]

    Piaci alapú, mozgó átváltási árfolyamok mellett az ország újraiparosításba kezdett, importkorlátozással, exportszubvenciókkal, összehangolt kereskedelmi és pénzügyi lépésekkel. 2002 végén a gazdaság kezdett talpraállni, főleg a napraforgó és más gabonamagvak kedvező piacának köszönhetően. 2003-ban Néstor Kirchner lett a megválasztott elnök. Kirchner elnöksége alatt Argentína adósságcserét hajtott végre, amelynek eredményeként 66%-kal csökkent a törlesztőrészlete, újratárgyalta szerződéseit a Nemzetközi Valutaalappal és másokkal, valamint ismét államosított néhány korábban privatizált céget. Pillanatnyilag Argentína a gyors gazdasági növekedés és politikai stabilitás időszakát éli. 2007-ben Néstor Kirchner nem indult újraválasztásáért. Feleségét, Buenos Aires szenátorát, Cristina Fernández de Kirchnert választották elnökké, aki Argentína első választott elnöknője. (Korábban Isabel Perón alelnökként került a megürült elnöki hivatalba). Ugyancsak 2007-ben a balközép Fabiana Riost megválasztották Tűzföld kormányzójává, ő az első női kormányzó Argentína történetében.
    ( BOCS a hosszú citálásért, de ez volna forgatókönyv itt is)

  • LetLoveRule

    Viszont akkor nekem úgy tűnik, hogy az egész világ valamit rosszul csinál, hiszen mindenki/minden ország el van adósodva bizonyos szinten – vagy de? :)

  • LetLoveRule

    Bocs – válasz Kiszamolo-nak, nem enMegmondtam-nak.

  • Kiszmol

    Köszi a linket

  • csikidam

    Nagyon merem remélni, hogy nincs igazam, de ez az egész “hajcihő” már kétszer előfordult a történelemben (amit én ismerek). 1-2-ik világháború. Sajna a korlátolt agyammal úgy látom, hogy megint a világ gazdasági újrafelosztásáról van szó az pedig soha nem vezetett jóra. De hát ez van……….

  • Akulcslyukszelleme

    Mégis regisztráltam ide, mert kérdezni szeretnék valamit.:-) Bár nem annyira lényeges, inkább csak technikai jellegű.

    _”Ezért ilyenkor a kormányok beindítják a bankóprést, a folyó kötelezettségeiket ebből a frissen nyomott pénzből teljesítik, így lesz fizetése az ápolónőknek, rendőröknek és ebből kapnak ellátást a nyugdíjasok is.”_

    Ennek a részletei érdekelnének, mert ha jól gondolom, nem arról van szó, hogy fizikailag kinyomtatnak xMrd Ft-ot és azt az érintettek kezébe adják. Szóval, hogy is van ez?

  • balaaa

    Te több fronton is el vagy tévedve. Először is lejjebb van egy link, ha követed és elolvasod a cikket, rájössz, hogy Mo.-nak az országban lévő bankok külföldi anyabankjai (nagyrészt) hiteleznek minden egyes alkalommal,amikor nekünk hitelt kell fölvenni, hogy finanszírozni tudjuk magunkat, a szokásos kiadásainkat, mert önerőből képtelenek vagyunk, és növelve ezzel az államadósságot, így kerülve minél mélyebbre az adósságspirálban és leszünk minél jobban kiszolgáltatottjai az említett külföldi hitelezőknek. Na most Viktorka, hogy a 626. bőrt már ne húzzák le az emberekről, úgy gondolta, úgyanmár járuljanak hozzá a hazai bankok is nagyobb összeggel a közösbe.Magyarul beleköpött a levesükbe, nem tűrte, hogy a külföldi nagytőkés csoportok, bankok pofátlanul, eladósítsák az országot, mind jobban, és közben téged is, mert te fogod visszafizetni a felvett hitelt, az emberek. Méghozzá kamatostúl, ez nekik a profit, gazdagodnak, te meg belerokkansz. Na nem biztos, hogy pont te, de a lakosság igen.Nem csoda, hogy nem tetszett nekik, hiszen a jól kialakított, megszokott lehúzós rendszeben akarta a kormány kicsit az arányokata korektség irányába tolni. Na most az ország finanszírozói úgy belekényelmesedtek ebbe az uzsorás lehúzásba az elmúlt 8 évben, hogy többszörösére ugrott az államadósságunk a külföld seggét nyaló mszp kormányzása alatt. Nem egy rossz ötlet ebből kitörni, de úgy látszik hogy direktben ennek semmi esélye sincs. Úgyhogy ki kell ábrándítsalak, kapitalizmus van. minden a pénzről szól. még az EU is , aminek az a lényege, hogy a gazdagabb elit országok piacot szerezzenek a gazdaságuknak, még olcsóbb munkaerőt alkalmazva, még szarabb minőségen eladva a hülye magyarnak, románnak, stb. mert a legfontosabb a profit. Az IMF tökéletesen beilleszkedik a képbe, mert az van kilátásban, hogy olyan feltételekkel ad csak kölcsönt, ha a kormány a bankok profitját csökkentő intézkedéseit (bankadó, válságadó, különadó, végtörlesztés stb.) visszavonja, tehát az a pénz mondanom se kell nagyon hiányozni fog, de az IMF azt is a magyarokon akarja behúzni. Vagyis a nagytőkések profitja fontosabb, mint az hogy ki mikor fog éhenhalni az adott országban. Nem tudom érted-e, qrvára kellene a pénz, de az IMF csak akkor ad, ha hajlandóak vagyunk ebben a pénzszűkében visszaadni a bankoknak “ami nekik jár”, és így még durvább megszorításokkal te fogod azt is fizetni. Na most gondolkodjál el a riogatáson, meg majd akkor is, ha kajára, vagy a számlákra nem marad pénzed, mert szerintem az emberek többsége már most is a leértékelt cuccot veszi.

    Addig is informálódjatok:

    http://www.youtube.com/watch?v=1ul4ZoeJV_s&feature=related

  • Purgatorius

    Kiváncsi vagyok, mit lép az EU, ha a magyarok destabilizálják az egész Középkelet-Európát. Mert az már nekik is fájni fog. Itt most a kitartásra játszik mindkét fél, azaz egyik jobban borzolja a sörényét, mint a másik, hogy hátha a másik beijed, és hamarabb feladja a keménykedést.
    Ilyen értelemben Viktor Király jól játsz a szerepét, csak attól tartok túlbecsüli a “magyarok nyilait”, amelyet egykoron retteget a Nyugat, de mára erőtlen kis gombostűkké váltak . . .
    Kifogyott a muníciónk, s úgy fest, mi húzzuk a rövidebbet.
    Én is inkább tartoznék befelé, mint kifelé. Azaz sem az IMF-től, sem pedig a külföldi tulajdonú, itthoni bankoktól nem akarok hitelterhet kapni a nyakamba, de ha ez az ára annak, hogy most rövid távon visszaerősödjünk egy legalábbis elfogadható, önjáró-túlélő-szintre, akkor mint a sakkban is, áldozatot kell vállalni e globális nagytőke-uzsorások felé, ahhoz, hogy később már tényleg megtökösödve nézhessünk a szemük közé, s tán akkorra már tényleg lesz súlya az ellenfenyegetéseinknek, s szavunknak, s már nem fognak tudni akármit lenyomni a torkunkon . . . (Persze ehhez, nagy tudású, felelős, a kapott hitelel jól gazdálkodó szakértői vezetők kellenek, s nem Gyurcsányok, Bajnaik meg Orbánok ! Mert ha továbbra is ilyenek ülnek a bársonyszékekben, csak azt tudom én is az elégedetlenkedő tömegekkel skandálni: TAKARODJATOK !!! )

    Amúgy azt kellett volna csinálnunk, amit az argentíneknek is: újratárgyaltatni az álamadóságot, és minél nagyobb részét elengedtetni velük belőle. Nem csak ők tudták ezt kiharcolni, hanem még a volt KGST országok valamelyike / némelyike is. ÉS bár akkor, a rendszerváltások korában, erre sokkal több esélyünk lett volna, talán még most sem késő . . .
    Mert ha nem stabilizáljuk az országot (s csődbe megyünk), a küldöldi tőke bagóért, kilóra veszi meg a leromosodott gazdaságunk maradványait.
    Ti mit gondoltok erről?

  • xylu

    lehetne egy pozitív forgatókönyv is:jól csinálni a gazdaságot,a nagy bevételből mindenkinek több jutna, a hitelt is simán tudnánk fizetni.
    Ez ugyanolyan, mint a családi költségvetés:van hiteled, de nem izgulsz, mert jövedelmed is van hozzá.
    de egyáltalán nem mindegy,hogy a hitelt mire vetted fel:tudtál egy marha jó befektetést, amihez nem volt elég tőkéd,és most termeli neked a pénzt
    -vagy plazmatévét vettél belőle,esetleg kajára kellett,mert akkor nem fogod tudni visszafizetni.
    Ha már egyszer van hiteled,kényszerpályán vagy:fizetheted másik hitelből is,de nem mindegy,annak milyen a kamata(IMF 3% vagy piaci 11%!)
    -vagy megtagadod a fizetést,de annak következményei vannak,akár évtizedekre is eláshatod magad és családodat,hitelt többet nem fogsz kapni, az biztos,és a meglévő se lesz semmis.Ha már senkitől se tudsz lejmolni,mit adsz enni a gyereknek?
    Ha nem változtatsz a költekezési szokásaidon,a hiányod újratermelődik(tavaly 7% hiányt produkált a kormány a manyup pénzek nélkül!),hiába adtad el a családi aranyat és nyúltad le a nagymama megtakarításait….
    És ehhez jön még az az összeg,amit titokban eltüntetnek a családtagjaid a közös büdzséből.
    Na ehhez kell egy csődbiztos, aki segít neked rendbe rakni a költségvetésedet,és addig is baráti kamatra ad kölcsönt,ám ezt feltételekhez köti:pl. ne vegyél rögtön egy új kocsit,nézd meg, mire költesz,stb.
    A kormány állítólag ugyanezt akarja:csökkenteni a hiányt,talán,ha odaengednének néhány szakembert,és nem a politika diktálna, sikerülhetett is volna.A manyup pénzeket simán csak elpancsolták,az idióta kiszámíthatatlan viselkedésük felára elvitte az egész hasznot….

  • LetLoveRule

    Na, valami hasonlót szerettem volna én is megfogalmazni fentebb.
    Újratárgyaltatni államadósságot (állítólag) a rendszerváltás alapkövetelménye volt – abban az értelemben, hogy NE tehessük.
    Mégvalami:
    http://kigondoltam.blog.hu/2012/01/05/allamcsod_2015?utm_source=ketrec&utm_medium=link&utm_content=2012_01_08&utm_campaign=index
    Itt van a végén egy vicces/érdekes megoldás-javaslat. :)

  • 7156chiba

    Kedves Kiszámoló
    Talán nem pont az itt felvetett témához passzol, de ahogy látom, a kommentelők is kerülgetik azt a kérdést, amivel egy másik blogban találkoztam és ami nem hagy nyugodni. Ott valaki azt vetette fel, hogy Orbán Viktor unortodox gazdaságpolitikájával arra a problémára igyekszik reagálni, miszerint “a korlátlan versenyhelyzet az eleve erőfölénnyel rendelkezőknek az érdekérvényesítését jelenti” Magyarország esetében, vagyis kis hazánk gazdasági kiszolgáltatottságát szeretné ő úgymond orvosolni.
    Csomómindent elolvastam ma este ebben a témában, és már kicsit naivnak, vagy – nemistudom – szolgalelkűnek, opportunistának, esetleg szűklátókörűnek érzem magam!
    Merthogy hiába látom be az idézett gondolat igazát, mégis azt hiszem, hogy nincs sok választásunk, ezt kell elfogadnunk, ezzel kell együtt élnünk.
    De azt is gondolom, hogy ha mindenki ugyanezt vallotta volna a történelemben (mármint amit én hiszek), bizony elmaradt volna a legtöbb forradalom, majdnem az összes nagy gazdasági rendszerváltozás, Amerika még mindíg brit gyarmat lenne és a világ nagyobbik részén még feudális monarchiák működnének…
    Belátom azt is, hogy naivitás lenne teljesen elvetni azt az összeesküvés elméletet, amely szerint a nyugati nagytőke leginkább a saját érdekeit nézi, a profit mindenek előtt van, a multik gyarmatosítanák az egész világot és az Európai Uniót is jórészt az egységes nagy piac igénye diktálta.
    Rosszul hangzik az is, hogy a német-francia tengely (és a mi esetünkben főleg Németország) a demokrácia mellett legalább annyira a saját gazdasági érdekeit védi, amikor hajlandó akár erővel is beavatkozni a magyar belpolitikába – és amikor az EU-tól érkező pénzek elsősorban az ő akaratuktól függenek, amikor a GDP 80%-át meghaladó államadósságunk is jelentős részben hozzájuk kapcsolódik, vagy amikor az exportorientált gazdaságunk kivitelének majd 40%-a Németországba irányul, nos akkor nem nehéz azt gondolni, hogy a “markukban vagyunk”. Egy pillanat alatt összeroppanthatnak, ha akarnak. Szerencsére ez egyáltalán nem áll érdekükben, de tényleg botorság lenne azt hinni, hogy nem avatkoznak be, ha érdekük úgy kívánja… Még szerencse, hogy ők ott észak-nyugaton nem magyarok! Egy olyan hasonló függő szituációban ahol mi lennénk a nagy testvér, mi – magunkat ismerve – már rég bevertük volna annak a szegény rokonnak az arcát, aki nekünk úgy beszól, ahogy mi a németeknek (vagy az uniójuknak)!
    Lehetne mindez másként? Alakulhatott volna ez máshogyan is?
    Nem kell nekünk ez ellen körömszakadtunkig küzdeni?

  • 7156chiba

    Folyt.

    Ezen a ponton jutott eszembe a távol keleti példa!
    Ott vannak az ázsiai kistigrisek (akikre a mi pannon pumánk hasonlítani szeretne), vagy akár Japán, esetleg Kína…
    Szakértők most biztos elmondanák, hogy mennyire különbözik az ő esetük a mienktől, de talán nem is az összehasonlításból, hanem az analógia kereséséből vonhatunk le olyan érdekes következtetéseket, amikből okulhatunk!
    A gazdasági gyarmatosításnak, a nyugati tőke erőfölényének még sokkal durvább példáit láthatjuk/tuk ott, mint nálunk.
    Mégis jobban élnek – talán a formáját még messze ki nem futó Kínát leszámítva -, mint mi.
    Ők tehát olyannyira tudtak profitálni ebből az előnytelen és méltánytalan szituációból, hogy ma már – követve a fenti analógiát – sokkal inkább gazdasági gyarmatosítóként találkozunk velük (mondjuk épp hazánkban), semmint alárendelt szerepben…
    Amennyire én látom, a sikerük titka az volt, hogy kvázi igénytelenek voltak… Olcsón és keményen dolgoztak. Az átlagemberek jólétét magasról lesz..ta a politika (pláne a befektetők), hozzánk képest kifejezetten apolitikusak voltak a regnáló hatalmak, vagy az éppenhogy diktatórikus hatalmi berendezkedések elsősorban a gazdaságra koncentráltak. Emellett a politika stabil jogrendszert és kiszámíthatóságot biztosított a beáramló működő tőke számára, amennyiben szolgai módon megfelelt a tőke elvárásainak (hú, ez tisztára úgy hangzik, mint egy laikus idézet Marxtól).
    Mindez politikai szempontból, meg az átlagember szemszögéből elég lehangolónak tetszik, de mára meglett az eredménye…
    A „rabszolgamunkájukkal”, a megfelelésükkel, a jóléti szolgáltatások sokáig (talán máig) tartó visszafogottságával szépen apránként sikerült annyit összegyűjteniük a malacperselyben, amiből ma már vígan élhetnek. De amellett, hogy mondjuk egy átlag diplomás ott a messzi keleten stabilabb és komfortosabb egzisztenciával (amit én nem luxuséletként, hanem egzisztenciális gondok nélküli életként tekintek) rendelkezik mint hasonló társa nálunk, továbbra is keményen dolgoznak…
    Lehet tehát így is!!!???
    …és nem mondom, hogy számunkra ez legyen a példa!
    Nem hinném, hogy lehajtott fejjel, minden igényünkről lemondva kellene mostantól dolgoznunk látástól-vakulásig és várni, hogy leghamarabb az utánunk következő generáció számára ennek már kézzelfogható eredménye legyen…
    Azt hiszem (nyilvánvalóan) a kettő között lehet valahol az a bizonyos arany középút!
    Le kell mondanunk bizonyos igényeinkről, elvárásainkról. El kell fogadnunk valamennyire a kiszolgáltatottságunkat és azt, hogy nem kaphatunk meg mindent, amit szeretnénk!
    Az a baj, hogy túl közel vannak hozzánk azok a minták, amelyeket követni akarunk.

  • 7156chiba

    Folyt.

    A rendszerváltáskor rögtön azt kezdtük el találgatni, hogy hány év alatt érhetjük utol Nyugat-Európát. 20 év? Vagy 25? Aztán már 5-10 év után türelmetlenek voltunk. Nehéz szegény rokonnak lenni akkor, mikor a gazdag nagybácsi a szomszédban lakik! Amikor naponta látjuk a vadiúj autóját az udvarán, és az asszonyt is odaadnánk azért, hogy nekünk is olyan legyen. Közben azt is látjuk, hogy a gazdag nagybácsi nem szebb, nem is okosabb nálunk, és talán már nem is dolgozik annyit, mint mi… akkor neki miért van olyan szép kocsija, nekünk meg csak egy 10 éves kisautónk? Hja, hogy ő előtte 20 éven keresztül dolgozott, mint a güzü? Kit érdekel?
    Azt hiszem ennek a sok igazságot is tartalmazó, a gazdasági kiszolgáltatottságunk körül folyó polémiának az eredője az, hogy bár tudnánk mi ebből épp eleget profitálni, még ezzel együtt is sikerülhetne megközelítenünk sok tekintetben a nyugatot, ez azonban még mindig túl nagy lemondással járna ahhoz, hogy könnyen elfogadjuk.
    Pláne, hogy az elmúlt években már megszoktuk, hogy többet költünk mint amennyiért megdolgozunk, és most még ráadásul egy olyan gazdasági válság is a nyakunkba szakadt, amihez foghatót még a nagymamáink sem láttak (tekintve, hogy a rendszerváltás előtt valamennyire védve voltunk ezektől).
    Azt pedig kár lenne vitatnunk, hogy sok választásunk nincs, bármennyire is fájdalmas ez!
    Az a szerencsénk, hogy az elmúlt két évtizedben annyi szállal fonódtunk össze Európa nyugati felével, és azok annyi pénzt fektettek be nálunk, hogy maguk is pórul járnának, ha simán kitörnék a nyakunk.
    Ha beszállunk egy kis pénzzel a szomszéd mosodájába és az nem akar rendesen fizetni a haszonból, ráadásul még pofázik is, hát legszívesebben orrba vágnánk de úgy, hogy lesántuljon! Csak akkor nem lesz aki mosson, aztán nem csupán a hasznot, de még a befektetett pénzünket is fújhatjuk…
    Kérdés, hogy meddig feszíthetjük a húrt?
    Így belegondolva nem is tűnik ördögtől valónak az, hogy taktikázunk.
    De még ha sikerül is engedményeket kicsikarni, a vége akkor is a bizalomvesztés, a befektetők elbizonytalanodása és fokozódó elpártolása, távolmaradása lesz!
    A legjobb az egészben, hogy nem is gazdasági kérdésekben taktikázunk!
    A Széll Kálmi terv és az idei költségvetésben szereplő megszorítások alapján akár mintatanulók lehetnénk az IMF szemében.
    Mi azonban a politika síkján akarunk szembeszállni az Unióval (és kistestvérével, a Valutaalappal).

  • 7156chiba

    Folyt.

    Ez már röhejes és ugyanakkor szánalmas! Ez már nem az ország szuverenitásáról szól! Nem arról, hogy az érdekeinket védjük a korlátlan versenyhelyzet közepette az eleve erőfölénnyel rendelkezők érdekérvényesítésével szemben! Ez a Fidesz hatalmának a bebetonozásáról szól, csak éppenséggel Viktor eltaktikázta magát.
    És ha valami olyasmit mondanánk amit a jobboldal (sajnos nem csak) széle, nevezetesen, hogy nem kérünk a bábáskodásból, a kioktatásból, nem kell a Valutaalap pénze és majd megállunk mi a saját lábunkon, az olyasmit jelentene, amit a kommentelők jobbik fele fel sem bír fogni: dugánkba dőlünk!
    Kellene a nyavalyának az újabb adósság, és az is jó lenne, ha a nem rajtunk akarnának meggazdagodni a nyugati multik! Persze!
    De ha valami csoda folytán mégsem törné(n)k ki a nyakunkat, ha fogunkat összeszorítva egy emberként küzdve meg is állnánk a helyünket, ahhoz legalábbis olyan lemondások kellenének, amilyenekről fentebb szó volt! Az ilyen játékot bevállaló hatalmat csak idő kérdése, hogy mikor kergetné el vasvillával a megszokott életszínvonalából, javaiból, elvárásaiból nehezen engedő nép.(Azt most ne említsük, hogy valószínűleg bárhogyan is küzdenénk, a piac egykettőre simán elásna bennünket…)
    Ami egyébként Viktorunk taktikáját illeti, az szerintem azért tűnhet még néhány akadémikus és avatott szakember szemében is jónak, mert valójában nem sokon múlott, hogy bejöjjön.
    Nem sokon: a politikán! Én például már régóta szinte kizárólag a gazdaság terén nyújtott teljesítménye alapján ítélem meg az aktuális kormányokat. Ha az rendben van – mondok -, akkor a többi már megy magától.
    Szomorú, hogy most a legkisebb mértékben sem lehet elvonatkoztatni gazdasági kérdésekben a politikától!
    Lehet, hogy ez lesz a vesztünk?
    Mi a véleményed?

  • Kiszmol

    Küldd el mailbe a kiszamolo kukac indamail pont hu-ra kirakom az offtopik blogba vitaindító cikknek.

  • Pingback: Mi is az a nyugdíj? | Kiszámoló - egy blog a pénzügyekről

  • xverax

    ez a cikked hová lett? most szerettem volna ránézni.
    Ahogy ebben a cikkemben megírtam, a jelenlegi 10%-os állampapír kamatszintet nem lehet hosszú távon kigazdálkodni. Ezt tudják a pénzügyi befektetők is, ezért még ilyen kamat mellett sem hajlandóak finanszírozni az országot.

  • Amatör Pénzügyes

    Kedves Kiszámoló!

    Ezt a cikket megérné újraírni. Amint az élet bizonyította azt látom, hogy a rengeteg vészjósló előrejelzéssel ellentétben nem történt komolyabb baj. A kamatok erőltetett csökkentése, a jövedelem árcsoportosítása a vállalatoktól a lakosság irányába, az IMF nem megállapodás, úgy néz ki, hogy rácáfol az úgynevezett ortodox közgazdaságra. Az az érzésem, hogy a fentiek fényében újra kéne tanulni szinte mindenkinek a közgazdaság egy részét. Vagy legalábbis a történtek függvényében újraértékelni álláspontját. Államkötvényeinket továbbra is megveszik, az infláció szinte sehol, költségvetési hiány rendben, és van gazdasági növekedés. Szóval mindenki pont ezeknek az ellenkezőjével riogatott. Igaz a forint egy kicsit összecsuklott, de ez még nem is káros. (leszámítva a devizahiteleseket, de ma már tudjuk az Ő gondjaikat is megoldották). Szeretném aláhúzni, hogy kizárólag

  • Amatör Pénzügyes

    folytatás: közgazdasági síkon érdekel a téma, és még véletlenül sem politikai állásfoglalás a célom. Sok olyan közgazdászt láttam, köztük tanárokat is, akik valójában összefüggésszerűen nem értik azt az álláspontot amit képviselnek, hanem így tanulták Ők is, és ennek megfelelően hirdetik az igét! Kíváncsi vagyok a véleményedre, és- vagy várok egy új cikket ebben a témában!

  • Kiszamolo

    Az, hogy még nem jött el az ítélet napja, az nem azt jelenti, hogy jó az irány. A harmincadikról való kiugrás is jó ötletnek tűnik a becsapodás előtt.

  • Amatör Pénzügyes

    Hát… azért ennél többet vártam volna! Túl sok idő telt el azóta, szóval, kéne valami magyarázat, konkrétumokkal. Például olyan: azért veszik 4%-on is az államkötvényeket, mert ilyen kockázat mellett nincs jobb kínálat a piacon. És ehhez hasonlók! És olyanok, hogy: az IMF is elmehetne továbbképzésre! Vagy ezeknek az ellenkezője, számokkal alátámasztva! Most is hangsúlyozom, mint az utasbiztosításnál: nem vagyok szakértő a témában, csak amennyit felfogok ezekből és a tapasztalatokat megfigyelve mindig kételkedem magamban. Jó tegyük hozzá: teljesen kezdő sem vagyok.

  • Kiszamolo

    Jó, ha majd lesz rá 3-4 üres órám, írok róla.

    Amúgy a portfólión pont most volt egy cikk erről, ott el tudod olvasni.

  • Mugerin

    Az USA és az Nyugat-EU az oka annak, hogy még nincsen nagyobb baj idehaza. Ugyan nem miattunk teszik, de olyan piaci környezetet teremtenek, aminek mi is haszonélvezői vagyunk. Rövid távon.
    Ha jön egy újabb hulláma a válságnak, vagy drasztikusan visszavesznek a pénzszórásból, akkor hirtelen hatalmas bajban leszünk. Mindent próbálunk a határig feszíteni (pl. alapkamat, bankok terhelése, különadók, közműszolgáltatók), de ennek hosszabb távon az lehet az eredménye, hogy egyszer csak hirtelen pofára esünk. Akkor pedig már nem lesz semmi eszköz a kezünkben, nem lesz pénz a becsődölt pénzintézetek mentésére, nem fognak állampapírt venni és még az áram/gázhálózat is romokban lesz, a nyugdíjhelyzetet csak drasztikus módszerekkel lehet majd kezelni…
    A kormány a jelen miatt feláldozza a jövőnket. Lehet 1 hónap múlva, lehet 10 év múlva, de nagyon meg fogjuk ezt szívni!

  • KZoltán

    @amator-penzugyes
    A gazdaság bonyolult dolog, nincs világos ok-okozati összefüggés, és kísérleteket sem lehet végezni, mint a fizikában. A közgazdászoknak a gazdaság működéséről alkotott nézetei nem bizonyítható feltételezések, tulajdonképp a közgazdászok hitvitákat folytatnak egymással. Ez azonban nem akadályozza őket abban, hogy elméleteket ne gyártsanak. Egyik gyöngyszem a neoliberálizmus. Nevéből következik, valaminek a megújítása, mert ilyen már volt. Ludwig Erhard szerint e gazdaságpolitikának köszönhették a németek Hitler hatalomra jutását. Érdemes idézni Thomas Baloghot „A neoliberalizmus figyelmen kívül hagyja a II. vh-t megelőző 1.5 évszázadot. Ez azt mutatja, hogy a magára hagyott tőkés rendszer lényegileg instabil. Következésképp gazdaságpolitikai javaslataik katasztrofális következményekhez vezetnek.”

  • KZoltán

    @amator-penzugyes
    A neoliberalizmus legfőbb haszonélvezője a multinacionális tőke, mert a kereskedelem és a tőkeáramlás liberalizálása révén szabad hozzáférést biztosít az egyes országok piacaihoz és nyersanyagforrásaihoz, elsősorban a gazdaságilag elmaradottabbakéhoz. Paul Krugman a TNY rovatában megjelent How Did Economists Get It So Wrong?, 2009. szeptember 2. című cikkében írja: a közgazdasági szakma azért siklott félre, mert a közgazdászok összetévesztették az önszabályzó piac eszméjére épülő közgazdasági modellek matematikai szépségét az igazsággal; matematikailag kevésbé szép, de a valósághoz közelebb álló modellre van szükség. Krugman azért kapta közgazdasági Nobel-díját, mert matematikailag bebizonyította, hogy az elmaradottabb országoknak nem szabad liberalizálniuk a piacaikat, mert akkor a fejlettebb országok tőkeerős vállalatai lehetetlenné teszik a felzárkózni kívánó orszá

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

 karakter még felhasználható

* 9+0=?