Október ötödikén, azaz tegnap lejárt a határidő, amit az Unió szabott az országnak, hogy előálljon egy, a valósághoz némileg közelítő megoldással a költségvetés rendbetételéről.
Hirtelen rájöttek az illetékesek, hogy most itt tényleg baj van és az 1,6%-os növekedés, egymillió új munkahely és a többi mantrát félretéve legalább reálisnak mondható számokból indultak ki. Ez nagy öröm, úgy látszik, nem csak feritélben tudnak gondolkodni.
Számomra további boldogság forrása, hogy ez a kormány végre tényleg akar tenni az államadósság és az államháztartási hiány csökkentése érdekében. Az már más kérdés, hogyan.
Az unortodoxia kormánya valódi megoldások helyett újra a már bevett, ám nem bevált módszerekhez nyúlt. Megszorítások és adóemelések, a közigazgatás fűnyíró-elv szerinti létszámcsökkentése (megjegyzem, 2010 után nőtt nagyot a közalkalmazottak és köztisztségviselők száma a KSH adatai szerint.)
A valódi reformokra és szerkezeti átalakításokra ezután is várni kell, a kétharmad kormánya továbbra sem akar nekilátni a feladatoknak. A bürokrácia csökkentése, a megyei-települési közigazgatási rendszer átalakítása helyett bevezették a teljesen felesleges újabb szintet, a járásokat, ahelyett, hogy a 3200 önkormányzatot vonták volna össze 300 területi önkormányzattá, a megyei szinteket pedig 6-7 régióba sorolták volna. Tudom, ez pártharcokkal járt volna, hiszen jelenleg itt kap munkát a párttagok és támaszok jelentős része. (Talán ez indokolja a járások kialakítását is. Budapestnek például a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok mellett nagy szüksége volt a járások bevezetésére.)
Amennyiben a bürokratikus előírásokat nem csökkentik, a folyamatot nem egyszerűsítik, viszont ugyanazt a munkát kevesebb ember látja el, ennek az eredménye a hosszabb várakozási idő lesz a hivatalokban, semmi több. Természetesen lehet hatékonyság-növelő lépéseket tenni, átvilágítani a közintézményeket, a kávészünetek és munka arányát megváltoztatni, a felesleges háttér-intézményeket egyszerűen bezárni, vagy összevonni, de ez a lépés nem erről szól. Egy átgondolt karcsúsítás (ami persze szintén konfliktus forrása) nem 22 ezer, hanem 100 ezer állami munkahely megszüntetését tenné lehetővé.
Ami dicséretes, hogy eltörölték a járulék-plafont, így a 625 ezer felett keresők adóterhelése némileg megnőtt. A következő lépés annak beismerése lehetne, hogy elhibázott lépés volt az egykulcsos adó.
A segélyek összegének maximalizálásával félig-meddig egyet értek, bár a jelenlegi gazdasági helyzetben valahogy lehetne differenciáltabban kezelni a kérdést. Mert a túl alacsony összeg az átmeneti gondba került embereket (elvált anyuka gyerekekkel, egy éve munkanélküli) is lehetetlen helyzetbe sodorja. Az így megspórolt 8 milliárd forint nevetséges aprópénz, például a MÁV-nak évek óta juttatott 160-170 milliárdhoz képest. (A MÁV rendbetételével minden kormány adós már 24 éve.)
A 3 ezrelékes pénzfelvételi díjat a bankok úgyis áthárítják, így az egyszerű adóemelés, a belőle befolyt pénz pedig el van túlozva. A tavalyi pénzfelvételi adatokból talán a portfolió számolta ki, hogy maximum 18 milliárd jönne be, de várhatóan az emberek megváltoztatják a pénzfelvételi szokásaikat is, így inkább 15 milliárd lehet a reális elvárás.
A legszebb a pénztárgépek online bekötése az adóhivatalhoz. Ebből az állam 95 milliárd áfabevétel-bővülést vár el. Mivel így csak azokat lehet megfogni, akik bár beütötték a pénztárgépbe a tételt, csak éppen nem jelentették be, szerintem csak annyi fog történni, hogy ezután be sem ütik a vásárlást.
Ellenben mennyibe kerülhet az új rendszer? Mivel a meglévő pénztárgépek zöme alkalmatlan az online adattovábbításra, ezért azokat cserélni kell. Ha a legolcsóbb pénztárgép 30-40 ezer forint, az ilyen interneten kommunikáló gép biztos lesz legalább százezer forint. Ez 400 ezer pénztárgéppel szerény 40 milliárdos költség, amit vagy az állam fizet, vagy a kereskedők.
Ehhez már csak csapjuk hozzá az internet-előfizetés havi díját, a NAV rendszereinek a szükséges átalakítását és az informatikai rendszer kiépítésének költségét. Még egyszer: a rendszer csak a beütött, ám nem bevallott tételek kiszűrésére jó, ami egy-egy adóellenőrzés során eddig is könnyedén kideríthető volt.
(Mivel a NAV most is fél év alatt engedélyez egy-egy új pénztárgép típust és a szükséges informatikai fejlesztések is legalább ennyi időt vesznek igénybe, kíváncsi leszek, lesz-e ebből az egészből valami jövőre. Hogy az átálláshoz szükséges hatalmas szakember gárdát honnan fogják leakasztani, ezek után már tényleg csak részletkérdés.)
Mivel elég fantáziaszegénynek tűnnek az ötletelésen felmerült megszorítási lehetőségek, adnék néhány további tippet az államnak: a nyugdíjak differenciálatlan emelése évi 200 milliárdba kerül legalább és egyre nagyobb teher az adófizetőknek. Ha a 150 ezer feletti nyugdíjakat két évig nem korrigáljuk az inflációval, azon érzésre 90-100 milliárdot spórolnánk.
A százezerféle utazási kedvezmény megnyirbálása is hozna pár tízmilliárdot a konyhára.
A vagyonosodási vizsgálat felpörgetése hozott három év alatt százmilliárdot büntetésben és ennek a többszörösét az adómorál javulásában.
A korrupció elvisz néhány százmilliárdot évente, ha csak a felével megelégednének az érintettek, itt is maradna 150-200 milliárd.
Szóval hever még itt sok százmilliárd mindenfelé, érdemesebb lenne inkább érdemi lépésekkel próbálkozni a költségvetés helyreállítására.
Valódi pénzügyi tanácsadás
ra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.Szeretnél többet tudni a pénzügyekről? A hat alkalmas tanfolyamról itt találsz további információt.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:. . vagy RSS-en
"Néhány további tipp az államnak: a nyugdíjak differenciálatlan emelése évi 200 milliárdba kerül legalább és egyre nagyobb teher az adófizetőknek. Ha a 150 ezer feletti nyugdíjakat két évig nem korrigáljuk az inflációval, azon érzésre 90-100 milliárdot spórolnánk."
Ez lenne az egyik legfontosabb lépés. Egyszerűen egy gesztus az aktív társadalom felé, hogy a nyugdíjasok is vállalnak valami keveset a válság terheiből.
Ok, de ne ilyen kommunista módon! Ha tőlem többet vontak le életemben, mint Kovácstól, aazért mert többet is kerestem hivatalosan, ne szívassanak meg már azzal, hogy akkor is annyi lesz a nyugdíjam, mint Kovácsé! Ráadásul a kisnyugdíjasok nagy része válllakozó volt, aki minimálbér mellett vagyonokat hozott össze, vagy olyan mesterember, aki sokat dolgozott feketén, és nem adózott. Ne azokat szívassuk már meg, akik becsületesen dolgoztak! Pont ez történt a manyup lenyúlásával is! Az én mleadózott, hivatalosan megkeresett pénzemből finanszírozták annak a képviselőnek a támogatását, aki a balatoni nyaralójáét is CHF hitelből vette, mert az jó buli!
Az egyik problema - mint az osszes eddigi - a mindenkori kormannyal, hogy csak babok.
A masik pedig, hogy merhetetlenul dilettansok es nagykepuek ezek is...
//kiszamolo.hu/gondoskodo-allam-kontra-piacgazdasag-magyarorszag-vs-szlovakia/
Ezzel hadd vitatkozzak egy kicsit:
"Ami dicséretes, hogy eltörölték a járulék-plafont, így a 625 ezer felett keresők adóterhelése némileg megnőtt."
Ha azt is figyelembe veszed, hogy az érintettek ezzel magasabb nyugdíjra lesznek jogosultak, akkor ez a lépés úgy tűnik, hogy egyszerű hitelfelvétel a lakosságtól: most pénz áramlik a kasszába, de pár év múlva el kell kezdeni magasabb nyugdíjak formájában törleszteni. Hasonló helyzet, mint a tandíj+diákhitel párosnál: most beszedik tandíjként, de pár év múlva amit kifizetnek kamattámogatásra, az már meghaladja az aktuális tandíjbevételeket.
Persze feltétel, hogy nem lesznek alapvető változtatások a szabályokban: nyilván ha behoznak egy nyugdíjplafont (pl. 150 ezer feletti nyugdíja senkinek se lehet), vagy lecsökkentik a diákhitelek kamattámogatását (visszaterhelve a törlesztést a lakosságra), akkor ez így nem igaz.
Ez a kormány 2 év alatt már rengetegszer vett fel hitelt a jövőtől: nyilván mivel a kassza amúgy is hiányos, már nem tudnak honnan elvenni, ezért hitelt vesznek fel úgy, hogy azért az ne látsszon az államháztartási hiányon. Ezeket a hiteleket (is) fájdalmas lesz törleszteni a közel- és távoli jövőben.
Matolcsy csak megszorít.
Matolcsy Úr
A 'differenciált' nyugdíjemelés ugyanaz a demagóg hazugság, amellyel a magánnyugdíjak elsikkasztását is lenyomták az ország torkán. A nyugdíj nem szociális ellátás, hanem takarékosság az inaktív évekre. Aki tovább, többet, jobban, eredményesebben, magasabb színvonalon dolgozott, azt miért akarod hátrányba hozni?
Nyugdíjat csak lineárisan szabadna inflációval korrigálni, és nem érdemes a rendszert eltorzítva, utólag eltüntetni a különbségeket. Hagyd meg ezeket a gondolatokat a szavazatvadász politikusoknak - vagy ne csodálkozz azon, ha a fél ország nem érti, hogy miért baj, ha alacsony a bevallott nyugdíjalapja.
Egyet értek
Kedves vwxyz, hadd hívjam fel a figyelmed, hogy régen hogy is mondjam, nem éppen a tehetséghez mérten osztották a fizetést. Egy tehénetető egy okleveles kovács és egy mérnökember ismerősöm közül szerinted melyiknek volt a legmagasabb nyugdíja???
Elárulom, a tehénetetőnek... 🙁
Teréz Atya: Az ún. rendszerváltás óta eltelt lassan egy emberöltő, hagyjuk már, hogy mi volt "régen". Az akkori torzulások az idő múlásával sajnos maguktól is kikerülnek (jelentős részben már ki is kerültek) a rendszerből.
Az állami nyugdíj mióta takarékosság az inaktív évekre alapon működik ? Az mindig az aktuálisan beszedett pénzeket próbálta meg kiosztani, mindenféle képletek alapján, jól - rosszul. A magánnyugdíj pénztárak működtek volna takarékossági alapon
Úgy gondolom, hogy a szétosztás-torzítás és a finanszírozási elv két külön kérdés. A felosztó-kirovó rendszerben sem szükséges pillanatnyi, egyéni érdekek mentén torzítgatni.
A pénztárak költségszintje mindig nyilvános volt. Ha ez túl magas volt, akkor a mindenkori kormányzatnak kellett volna korlátoznia.
kiszámoló: "adnék néhány további tippet az államnak: a nyugdíjak differenciálatlan emelése évi 200 milliárdba kerül legalább és egyre nagyobb teher az adófizetőknek. Ha a 150 ezer feletti nyugdíjakat két évig nem korrigáljuk az inflációval, azon érzésre 90-100 milliárdot spórolnánk."
Ezt a pontot vitatom. Nem azt, hogy a nyugdíj egyre nagyobb teher, hanem hogy differenciáltan kell emelni. Ekkor a tücskök egyre jobban járnak a hangyák kárára. Így is sokan érzik azt, hogy nem kell a jövővel foglalkozni, majd az állam megoldja valahogy. Lásd devizahitelesek megsegítése. Igenis a nyugdíj egy szerzett jog (én nem vagyok nyugdíjas :), ami legyen egyenes arányban a befizetett járulékkal. Ezeknek az arányoknak az utólagos megváltoztatása igazságtalan. Az érthető, hogy kicsi a torta, de akkor jusson mindenkinek arányosan kevesebb. (foyt.)
(folyt.)
Mivel nem csak igazság van, hanem szociális érzékenység is, ezért valamennyi segélyt, kaphatnak azok is, akiknek a nyugdíja nagyon kevés. Ez viszont nem jár, hanem tényleg csak segély, aminek az összege korlátos kell, hogy legyen, mindig újból kelljen igényelni, stb. Tudom, hogy így mégiscsak változnak az arányok, de legalább elvállasztottuk azt, ami jár és amit csak könyörületből kapnak.