Menjek vagy maradjak?

Sokan és sokszor megkérdeztétek már, mit gondolok a külföldi munkavállalásról. Hogy csökkenjen a postaládám telítettsége, megpróbálom röviden összefoglalni, én mit gondolok róla.

Egyrészt bizonyos esetekben nagyon nem értek vele egyet. Gyakran azok mennek külföldre, akik idehaza sikertelenek és ahelyett, hogy ennek az okát kiderítenék és változtatnának, inkább külföldre menekülnek a gondjaikkal együtt.

Aki vesztes volt idehaza, nagy eséllyel vesztes lesz kint is. Annyi a különbség, hogy nem százhúszezerért lesz vesztes, hanem 1-1.200 euróért fog dolgozni egy raktárban, egy áruházban árufeltöltőként, egy kocsmában pultosként, vagy mosogatóként.

A keresetet átszámolva lélegzetelállítóan soknak tűnik a 120-150 ezer forint után, csak éppen ha egy normális bérlakást veszel ki és nem a pakisztániak által lakott negyedben élsz nyolcadmagaddal egy bérlakásban, néha elmennél szórakozni, fodrászhoz, vagy fogorvoshoz és egyáltalán úgy akarnál élni, ahogy idehaza, gyorsan rájössz, hogy ugyanúgy nem jössz ki ennyiből, mint itthon.

Idehaza megvan az az előnyöd, hogy ismered a nyelvet és a kultúrát, ha a legkisebb ambíció van benned, előre tudsz lépni a ranglétrán az évek során. Ez bevándorlóként egy idegen országban messze nem ennyire egyértelmű.

Az évek során rengeteg emberrel beszéltem, aki külföldön dolgozik. Két diplomával Írországban könyvesbolti eladó kilenc éve 1250 euróért, pincér Ausztriában 1300 euróért, ugyanitt takarító és a többi. Mindenkitől megkérdeztem, hogy ezért tanultál ennyit és szereztél egy vagy mindjárt két diplomát? Hogy mosogató/pincér/takarítónő/raktári dolgozó/bolti eladó legyél egy marék rizsért havonta?

Kint élsz 5-10 éve és még nem jutott eszedbe, hogy tovább kellene lépni a két diplomáddal az eladói vagy pincér állásodból? Mondjuk a végzettségednek megfelelő beosztásba, háromszor ennyi fizetésért, hogy vállalkozásról már ne is beszéljek?

Nem oldódnak meg a gondjaid attól, hogy átviszed őket egy másik országba. Ha nem tudod idehaza, hogyan tudsz egyről a kettőre jutni, kint sem fogsz boldogulni. Ha idehaza nincs semmilyen ambíciód és nincsenek terveid és céljaid, amiket el akarsz érni az életben, akkor jó eséllyel kint sem viszed majd semmire. Valószínűleg ugyanúgy a társadalom alján fogsz maradni egész életedben.

Azt is érdemes végiggondolnod, hogy vajon meddig leszel képes mondjuk pincérként dolgozni? 35-40 évesen, ráadásul család és gyerekek mellett egész egyszerűen már nem fogod bírni az állandó éjszakázást és a napi 18-20 kilométer talpalást. Vagy már majd nem kellesz a raktárba, mert ötvenévesen már túlságosan lelassultál. Akkor majd mi lesz veled? Mész a kukába?

(Persze még mindig jobb, ha külföldön keresel munkát, ha itthon nem találsz. Mert az is jobb, mint itthon maradni mondjuk Nógrádban és várni a sült galambot. Csak ne gondold, hogy a gondjaid megoldódnak pusztán egy földrajzi változtatással.)

(A témáról bővebben már írtam többek között itt is.)

Ez az érem egyik oldala.

A másik viszont az, hogy azokat sem értem, akiknek van egy kurrens szakmájuk, amivel bár jól keresnek itthon, de a dupláját, tripláját, vagy akár öt-hatszorosát is megkereshetnék, ha hajlandóak lennének külföldön dolgozni.

Sokan inkább megelégednek az általuk elérhető fizetés harmadával-ötödével csak azért, mert kényelemből, félelemből, vagy csak megszokásból nem hajlandóak a költözésre. Pedig Bécsből minden hétvégén hazajárhatsz, ha csak ezt tart vissza, de még Svédországból sem tart tovább hazarepülni, mint egy Békéscsaba-Budapest vasúti út ideje. (Sőt, még csak nem is igazán drágább, ha fapadossal jössz.)

Ilyenkor érdemes abba belegondolnod, ha csak kétszer annyit tudnál eltenni havonta a fizetésedből, mint itthon, az azt jelenti, hogy fele annyi évet kell munkával töltened, hogy ugyanannyit összeszedj, mint itthon.

Megtehetnéd azt, hogy ötvenévesen hazaköltözz és elmenj nyugdíjba.

Egy nagy nemzetközi multinál a megfelelő nyelvtudással és szakmai tapasztalattal nagyobb az esélyed a kiugrásra is. Ezen túl a világlátásod is megváltozik és sok tapasztalattal leszel gazdagabb egy másik kultúrában dolgozva.

Röviden összefoglalva: véleményem szerint aki azért megy külföldre, mert itthon sikertelen, az ugyanúgy hibát követ el, mint aki azért nem megy, mert itthon is elég sikeres.

(A külföldre költözésnek még sok egyéb oka lehet a fentieken kívül: kalandvágy, a társadalmi elégedetlenség az itthoni viszonyokkal szemben, nyelvtanulás, vagy a gyerekek nyelvtanulása, szerelem egy kultúrába és még ezer minden. Ezekről nem szól a cikk, mert nem ez volt a célja.)

Share

145 hozzászólás

  • FeRRaR1
    Szerintem nem ennyire fekete fehér a képlet, otthon te is pontosan tisztába vagy azzal mennyire fojtogatják a vállalkozásokat, az én családomban is van egy pár, sokszor el sem hiszem amiket mesélnek, például mikor annak idején fateromtól megkérdezték az apehnál, miután nem találtak semmit “ugye nem gondolja hogy innen büntetés nélkül kisétálhat” vagy visszamenőleg megszívatnak.

    Itt (Anglia) self-employed, akár csak takarítással leírod a tankolást akár a párod kocsijába, tökmindegy, leírod a ruhavásárlást, tömegközlekedést, mindennek a 100%-át. Nem egy ismerősöm csinálja ezt, amit KP-ban fizetnek neki az zsebbe, amit utalnak vagy csekkel az bevallásba, 20% adósáv, de leírnak mindent, kb nullán vannak. Bár én is ezt látom, aki otthon vesztes, az itt is ugyan azt csinálja, de nem csak vesztesek jönnek ki. Folyt – >

  • Kiszamolo
    Én NEM mondtam olyat, hogy csak a vesztesek mennek ki.

    Azt mondtam, hogy aki azért megy ki, mert itthon is vesztes, az sajnos nagy eséllyel kint is az lesz.

  • FeRRaR1
    Jövőre tervezem a kinti cégalapítást, és ezerszer élhetőbbek a körülmények mint otthon, itt még érvényesül az élni és élni hagyni, plusz hiába annyi a fizetésed amennyi (nekem anno a konyhán 900-1400 font között volt) minden évben kapunk adóvisszatértést, mivel ebben az évben az első megkeresett 10.000 font adómentes. Asszony 1800 fontot kapott vissza, + 13 havi fizut idén. Nekem nem sok bejelentett melóm volt, de én is 1000 körül kaptam vissza idén, pedig jó adósávban vagyunk.

    Igen is sokkal könnyebb az élet, sokkal felszabadultabb vagy, elmegyek vásárolni, nem nézem mennyit költöttem, tele fröcskölöm az autót, és boldogan haza gurulok nem is gondolkozva ezen. Otthon ez soha nem volt így, hiába kerestem 200e felett. Eléggé leegyszerűsítve írtam le a dolgokat, de a lényeget ki lehet venni belőle remélem.

    Szeretek itt élni, úgy tervezem kint is maradunk végleg, leteszem az állampolg…

  • FeRRaR1
    Kiszamolo Tudom, ez sajnos a saját ismerőseim között is fellelhető, hitelek pénztelenség, cigi, drogok, alkohol, ugyan az mint otthon, csak ott 60 ezerből itt meg 1000 fontból és egy putriban laknak. Elszomorító, és mikor beszélni próbálok valakivel, hogy nem így kellene, keresd meg a pénzt mielőtt elköltöd, tegyél félre, fektess be, akkor minek szólok bele, semmi közöm hozzá kaliberű válaszokat kapok, sokan az elkeseredett életükből menekülnek ide, egy hasonló ketrecbe. Akkor tudnak egyedül félre tenni mikor piát rendelnek a netről…
  • Gábor
    “Aki vesztes volt idehaza, vesztes lesz kint is.” – Ezt a mondatot vártam, és elég hamar jött is :) És igen, pl Stockholmba el lehet jutni az itthon töltött hosszú hétvége után a reggel 6-os géppel, bár aznap kicsit lassabban ment a munka.
    Mindenesetre hazaköltöztem, mondván itthon is sikeres leszek!
  • Tys
    En egy eleg “kurrens” szakmaval leptem le. A dupla-tripla fizetes szerintem egy eleg also becsles, ennek sokszorosat is meglehet kapni kulfoldon a jo szakmakban (az otthoni jo fizuhoz kepest). Ha ezeket osszevetjuk az otthoni atlagkeresettel, elkepesztu ertekeket kapunk: pl. hogy elofurdulhat h valaki annyit keres havonta, mint egy atlag magyar munkavallalo 2 ev alatt osszesen, es nem, nem vezerigazgatoi posztrol van szo.
    1-2 ev kulfoldi munka szerintem mindenkire rafer: en peldaul a sokkal hatekonnyabb munkavegzest tanultam elsokent.
    Amugy aki vesztes otthon, es kulfoldre megy, nem feltetlen lesz kulfoldon is vesztes: egyszeruen lehet, h a nagyobb kenyszer (csalad nem tudja tamogatni stb.) miatt megvaltozik es tud elore lepni.
    En inkabb azt mondanam, h mindenkinek megeri egyszer kiprobalni! Amugy az is elkepeszto mas orszagokban mennyire mashogy elnek az emberek. :)
  • Kiszamolo
    Tys, persze sokan rájönnek kint, hogy az az illuzió is elszállt, hogy majd ha kiköltözik, elmúlnak a gondjai.

    Mivel ezzel leszámolt (nem múltak el a gondjai), összeszedi magát és tényleg változtat.

    De ez itthon is megtörténhet.

    Egyébként én is külföldi munka párti vagyok, én is sok országban dolgoztam, sokkal szegényebb lennék ezek a tapasztalatok nélkül.

    Sőt, egyetemen kötelezően előírnék egy év külföldi tanulást.

    Viszont tényleg azt látom, amit írtam: sokan (ami nem azt jelenti, hogy mindenki) csak az itthoni életüket folytatják más környezetben.

  • Észhovamesz
    A legeslegfontosabb amellett hogy növeled a szakmai hozzaertesedet az a munkához való hozzáállásod. Ez pedig az hogy bármit csinálsz sose a minimumot hanem a maximumot csináld. Elmondom a sztorymat. En pl 12 évesen kezdtem el először dolgozni nem azért mert kellett volna hanem azért hogy legyen egy kis extra zseb pénzem. Ez annyiból állt ki hogy mindenféle vásárokon büfé sátrakban hatra futottam a raktárba előre hozni egy karton chipset vagy ujra töltöttem a kolas hűtőt. Aztán léptem tovább mind suli mellett hordtam ki újságot szarul fizetet de minden postaládába be raktam nem csak lehajitottam a lépcsőre. Aztán pizsamat árultam minden hétvégén a szomszédoknak piacon gimiben ahol szinten fejlődni akartam megtanulni eladni megszólítani a vevőt nem csak odaadni amit ker. Majd lehúztam a Balatonon egy nyarat 60napig szabadnap nélkül bufeskent egy panzióban ahol nyár végére mar mindent
  • Tys
    Lehet, hogy otthon is megtortenhet, de, hogy kulfoldon fajdalmasabb es jozanitobb lesz az biztos.
    Amugy ha jol tudom a brazil egyetemeken mar kotelezo a kulfoldi szemeszter. Egeszen elkepszto amugy, hogy epul es marad le a felsooktatasunk. En itt meg az vagyok aki a tudast hozza (es ennek megfeleloen kezelnek, szemben otthon), de 10 ev mulva a magyar fiataloknak eselyuk nem lesz a helyiekhez kepest. :(
  • Észhovamesz
    Csináltam a kerti locsolo es a wc-k javítása mellett csatornát meg villanyt szereltem mindezt 90ezer/hó ért úgy hogy napi 14 órákat letoltam de nem panaszkodtam hanem örültem hogy lesz egy csomó pénzem egyetemistaként . Mind ez egy csomó ismeretséget adodt es elhatározást hogy nem akarom hogy életem végéig kihasznaljanak. Elkezdtem az egyetemet ami nem volt az en életem tehát abba is hagytam nagyon hamar es elkezdtem dolgozni egy multinál helpdeskeskent. Itt szinten többet akartam csinálni mint ami elvárt volt nem csak fel vettem a telefont es a hiba bejelentést tovabbitottam hanem elgondolkodtam hogy tudnám mar en meg oldani a problémákat. Aztán tanultam egy csomó mindent az informatika rol es meg többet es meg többet aztán szépen lassan feljebb léptem. Benn maradtam tovább otthonról is dolgoztam szabadságom alatt is ha kellett. Megtehettem mert se kutyám se macskám nem volt es fiatal
  • Észhovamesz
    Is voltam sorba tettem le a vizsgakat a cég pénzen. Es képeztem magam. Es röpke 4 év után meg is jött a lehetőség hogy tovább lépjek Budapestre, ahol jelen pillanatban majdnem félmilliót keresek minden juttatással együtt nettóban 25 évesen. A siker kulcsa meg ez a két dolog: kepezd magad es mindig tegyél többet mint amit elvárnak.
  • Észhovamesz
    Sorry a helyes írásert telefonról írtam :)
  • studkell
    FeRRaR1: az “ugyanaz”, “ugyanúgy”, “ugyanolyan” stb. ebben az értelemben egy szó. Csak hogy ne terjedjen itt is ez a hülyeség ezen a nívós oldalon. Amúgy anyámat. :)
  • Dörnyei József
    Részben van igazad – addig igaz, hogy aki itthon sikeres, az kint még sikeresebb lesz.
    De azoknak, a nagyobbik fele, aki itthon nem boldogul, kint boldogulni tud.
    Nekem sikerült például kettő BAZ megyéből származó cigány dolgozóval beszélgetni Németországban és nekik pl. nagyon bejött az élet. Előtte Magyarországon segédmunkások voltak akkor, amikor éppen volt meló.

    Ma az egyik házaspár pár év után BMW 5-el járkál, amit 3 évesen vettek, tehát nem éppen egy roncs. Én pl. kettő családi autót is bármikor elcserélném rá.

    Ismerek lúzereket is, de ezek nincsenek sokan. Haza ezek sem nagyon vágynak.

  • Lacc
    Nálam is aktuális ez. Viszonylag kezdő vagyok a szakmámban, mégis úgy gondoltam, hogy a munkahelyemen elértem egy kényelmes rutint és ha nem változik semmi, akkor irány külföld. Nekem most az első, hogy minél gyorsabban, minél több tudást felszedjek magamra, akár a megélhetéshez képest arányaiban kevesebb fizut is bevállalom, így kerültem a mostani helyemre is. A tanulásra hosszú távú befektetésként tekintek. Amúgy szerintem ha akarnék, kint is el tudnék már helyezkedni. De amint ezeket felhoztam a munkahelyemen, leültünk beszélgetni. Teljesítették a legfontosabb feltételem, hogy szeretnék új szakterületekbe beletanulni és ehhez megkapom a megfelelő szakmai támogatást, illetve +50%-os fizetésemelést ajánlottak. Így most egy évig még biztosan itt maradok. Aztán meglátom, hogy állok szakmailag egy év múlva és vagy megyek tovább a nagyvilágba fejlődni vagy még maradok, amíg látom értelmét.
  • Futrinka
    Nekem 3 utlevelem van es ketszer csinaltam vegig a kivandorlasmeset, es nagyon nehez. Nem mintha nem lett volna jo dontes, most nagyon jo eletem van, de fel kellett adnom nehany szamomra fontos dolgot. az elso ev a tulelesrol szol, a kov ketto a megkapaszkodasrol, es kb 5 even belul kerulsz arra a szintre, ahonnan elindultal. Mindig megkerdezem az erdeklodoktol, h van 5 felesleges eved? Mert kell ennyi, mig megteremted az anyagi es erzelmi biztonsagot az uj hazaban.A kedvenc h mindenki azt kerdezi, es mennyit keresel? rogton atszamoljak, tyuha, micsoda penzek. Azt nem kerdezik meg h mennyibe kerul a mindennapi elet. Elrettentes gyanant mindig elmeselem, h a 2 gyerekre az ovibolcsi 22000 dollar egy evre. regebben az iwiwen gyakran kaptam erdeklodo leveleket ismertelenektol, H milyen itt az elet, kuldtem nekik egy standard arlistat az alapkiadasokrol, es utana csokkent a lelkesedes.
  • Futrinka
    Amugy sok olyat ismerek, akiknek otthon a havi taxiszamlaja nagyobb volt mint a tanari fizetesem, itt meg mar 20 eve takarit. Persze, otthon nem tudjak, mert egyre masra kuldi haza a palmafas kepeket. Sok tragikomediat lattam, mikor az emberek otthon mindent felszamolnak, es nekivagnak diakvizummal nyelvtudas nelkul a nagyvilagnak, mert valami bevandorlasi ugynok azt mondta h milyen jo lesz, es utana haza se tudnak menni, mert nincs penz a repjegyre. Otthon persze nem tudjak. Alaposan fel kell merni a terepet mielott kulfoldre megy barki, realis elkepzelesekkel, pontos tervvel, es egy rakas penzzel. Kell Meg nyelvtudas. valami szakma. Rugalmassag. Meg persze dolgozni kell meglepo modon :) nekem az a tapasztalatom, h Mo-n halalra dolgoztam magam, es szinte semmire nem vittem, itt meg csak az nem boldogul, aki hulye, v nem akar. Persze kellenek az elobb emlitett feltetelek.
  • Kiszamolo
    Dörnyei József, nem arra az itthon elhanyagolt rétegre gondoltam, akivel itthon senki nem törődik, kint pedig kap munkát.

    Ők nem olvasnak engem.

    Én azokra a diplomásokról írtam, akik itthon nem találják a helyüket, aztán mosogatók lesznek Londonban.

  • almastaska
    Ez szerintem nem ennyire egyszerű. Én pl. kurrens szakmában dolgozom, de egyszerűen nem merek kimenni. Félek a változástól, félek attól, hogy kint egy “senki” leszek. Mert igenis az leszel, és ezt (lehet hogy nagyon finoman) de érzékeltetni is fogják veled. Kint sokkal keményebb az élet, mert hirtelen folyamatosan angolul beszélni, állandóan fordítani, nem egyszerű dolog. Egy idő után persze lehet hogy belerázódsz.

    Ezeket a lelki blokkokat feloldani nem egyszerű, általában valami nagyon erős sokk hatásnak kell történnie, hogy elkezdjen megváltozni az ember gondolkodása annál aki kicsit félősebb. (Aki lazább az már réges rég kint él).

    Lassan kezd itthon annyira sz*r lenni a helyzet hogy már én is el-el gondolkozom rajta hogy kimegyek, de nem is annyira a fizu miatt, inkább az itthoni lehúzó és demoralizáló légkörből való menekülés miatt. Felülsz a metróra és az élettől is elmegy…

  • almastaska
    a kedved. London annyira nem vonz, szívem szerint olaszba mennék, csak ügye olaszul meg nem tudok, megtanulni pedig (nagyon nehezen tanulok nyelvet) több év, nekem legalább 4 még ha intenzíven is csinálnám…

    Kint az ismeretlenség mellett ott van az is, hogy nincsenek barátok, ismerősök. Egyedül a semmibe. Aki a kis változástól is fél, annak ez egyszerűen túl sok, hiába hogy kint “kolbászból van a kerítés” (persze nem).

    Hetente/havonta hazajárni: jól hangzik de szerintem nem valós alternatíva. Ne csak a repjegyet számold, hanem a transzfert is, és az egészre szánt időt. Hiába hogy 2 óra a repülőút maga, valójában elmegy vele egy teljes napod (2 transzfer + 2-2 óra indulás előtt + 2 óra repülés = 9-10 óra) és fárasztó is (hajnali 6os wizz repcsi után fél napig kivagyok, nem bírom a korán kelést). Plusz nem mindig van olcsó repjegy, csak bizonyos időszakokban.

  • Lawman
    Berlinben élünk. Érdekes látni párokat, házaspárokat, akiknél az egyik házastárs – rendszerint elég komoly – munkája miatt került sor a kiköltözésre, és a másik követte. Ez utóbbiak képzettsége viszont nem mindig felel meg a célország profiljának, és van néhány szakma, ahol nagyon-nagyon nehezen lehet bármit is elérni, még akkor is ha Magyarországon már elég “magasan” jártál. Németország pl. imádja az IT-t, a mérnököt, a betegápolót, az orvost. Ez mind a bottleneck. Sok más esetben viszont kaján mosollyal felteszi a kezét és azt mondja, jó hogy itt vagy, de nem rád gondoltunk. Szóval kiköltöző jogászok óvatosan:)
  • Matthew
    Az ember mohó és ha egy átlag anyagi szinten van majd pénzhez jut, rögtön dőzsölni kezd.(átlag nálam azt jelenti hogy megél, nem zsíros kenyeret eszik hanem húsleves van az asztalon és évi 1-2x el tud menni nyaralni)

    Jó példa erre egyik kedves ismerős család. 90-es években 3 boltjuk is volt, aztán bejöttek a kínaiak és lassan be kellett zárniuk mindent. Tizen éven keresztül futott a szekér, évente 3-4x voltak komplett családdal külföldön. Már akkor Egyiptomban voltak mikor azt se tudtuk merre van. Amcsiba utazás stb. Jól éltek na, ez a lényeg.
    Aztán bezárták a boltot és majdnem a csődbe ment a család. Mai napra odaáig “süllyedt” a család, hogy ahányan vannak annyi felé mentek a világban.
    Nem értem hogy az évi költekezés 10%-át mért nem lehetett volna félretenni.
    Ezen kívül még kb 3 ilyen ismerősöm van. Nekem ők a példák, készülök a jövőmre és nem költöm el amit pluszba keresek.

  • Matthew
    Egyébként nem esett szó egy fontos dologról. Morál. Lehet valaki azért megy ki, mert a töke tele lett az itthoni bunkó primitív emberekkel, a napi lehangolt arcokat már unja. Ehelyett van olyan ország aki nálunk is rosszabb szinten van, de mégse érzed azt a letargitát amit egy körúti villamoson tapasztalsz…
  • hitel
    az én ismerősöm jól keres, elégedett a munkájával is…egyszerűen a Hely, nem tetszik.
    Elege van a bizonytalanságból, a mutyiból, a korrupcióból a tétlenkedésből az esztelenségből ami itt megy sok éve.. “elmúttx” év. Nem látja a fényt az alagút végén. Semmi nem változik csak az arcok az egyre apadó húsosfazék körül.
    Most nemzetközileg elismert nyelvvizsgára gyúr, küldözgeti a CV-t (jelenleg két nyelven beszél a magyaron kívül)
    Szakmájában keres állást valahol nagyon messze innen, tehát tervezetten akar menni, nem pedig lesz ami lesz alapon, egy-két megkeresést már kapott is.
    Szóval ilyen is van aki elégedett lehetne mégis elkeseríti ami itt megy. Úgy sajnálom hogy én kényelmes és beszari vagyok ellépni innen. :) Bár ha így megy tovább nem lesz más út. AMi érdekes, h 10 éve senkit nem ismertem aki külföldön próbált szerencsét. Jelenleg egyre többen lépt(n)ek, és inkább a tanultabbak.
  • z/OS
    Én IT területen dolgozom itthon, már annyira kezdőnek sem számítok a szakmában, a hazai viszonyokhoz képest “jól” keresek, de még mindíg azon gondolkodom, hogy jó lenne kinn folytatni. Az itteni bér kb. 5-6szorosát lehetne ugyanezzel a munkával megkeresni, de azért sok dolog visszatart. Sokszor azért benne van az emberben, hogy mivan ha nem sikerül? Itthagytam mindent, újrakezdtem és belebuktam. Jöjjek haza újra, a szánakozó ismerőseim/rokonaim pillantásai kereszttüzében, puncsoljam vissza magam a régi utálatos munkahelyemre, a kiskanálvízbenmegfojtanám-főnökömhöz? Mivan, ha nem sikerül beilleszkedni egy másik országban? Nyílván próbálkoznék, de mivan ha nem megy, vagy esetleg leküzdhetetlen lesz a honvágyam (nulla barát-ismerős), amire ugye nem tudok hatással lenni?! Hogy egy kis PRO is legyen: a bér az elég tehetős élethez segíteni hozzá, megszabadulnék a cégemtől … -> folyt.
  • z/OS
    megszabadulnék semmitevő főnökeimtől, nyílván sokkal gondtalanabb lenne az élet, stresszmentesebb, ami valljuk be nem a legkisebb prioritású dolog az életben. Mostanság stresszesen megyek be dolgozni, hogy mi a következő dolog, amit kitaláltak, hogy megkeserítsék a életünket.
    Szóval nehéz dolgok ezek, nyílván hosszas mérlegelést kíván egy ilyen döntés. De még nem tettem le róla, igaz, már nagyon kevés csepp kell abba a nemsokára teli pohárba..
  • Lacc
    Igen, valakinél számít az itthoni lehúzó morál is a döntésben. Egyik ismerősöm konkrétan úgy ment ki Londonba a párjával, hogy már elegük lett abból, hogy milyen hátrányos döntéseket hoznak az országban. Náluk azt hiszem az e-cigi elleni hadjáratnál telt be a pohár. Ha már cigizni sem lehet normálisan az országban, a párja nem tudott elhelyezkedni, ő pedig nem fejlődött túlságosan a munkahelyén, akkor így már nem volt miért maradni.
    Osztottak szoroztak, hogy ha mindketten dolgoznának Londonban, akkor valószínűleg kijönnének valahogy. Azóta ki is mentek és bár sokat dolgoznak és minimálbérért, de azt mondják, együtt jobb életszínvonalon élnek mint itthon voltak és az állam sem b*sztatja őket. Nekik már utóbbi nyugodtság miatt megérte, mert jobban tudnak előre tervezni. Nincsen annyi váratlan dolog.
    Tényleg, Kiszámoló! Azokról nem ejtettél szót, akik együtt mennek ki. Együttélve spórolás?
  • gombóczné murvai mara
    Ezzel az írással maximálisan egyetértek. C-D-E vonalba kimenni dolgozni semmi értelme. Magas ugyan a fizetés, de magasak a költségek is. Nem egy ismerősöm van kint, azt is háromszor meggondolják, hogy bemetrózzanak-e a belvárosba. Ja igen, diplomával recepciósok, meg mosogatók. Kimenni annak érdemes, akinek jó szakmája/tudása van. Ott viszont a baráti kapcsolatok hiánya a gond.

    (Egy dolog miatt van szerintem helye megpróbálni: egy jó leckét ad, milyen az amikor csak magadra vagy utalva, le se sz..ja senki mi van veled.)

  • gombóczné murvai mara
    …az persze egy másik kérdés, hogy aki belegondol, hosszú távon most az terv az országgal, hogy jólnevelt és olcsó betanított munkásokkal legyen tele, egyfajta support-back office övezetként, akik megtekintik a tv-ben, hogy mi kell elhinni, és boldogan szavaznak, arra amit mondanak. Sör, cigi, hétvégi diszkó biztosítva. Egész egyszerűen az értelmiségre itt nem tartanak igényt.
  • Karesz
    pontosan ebben a cipőben vagyok én is. Hazai viszonyok között jól keresek, ~15 év tapasztalattal, 30+ évesen. A hanyatló nyugatot nézve viszont az életszínvonalam és gondjaim kb egy ottani alsó kategóriás fizetéssel tűnnek egyenlőnek.
    Minél tovább húzom az időt, annál versenyképtelenebb leszek (itthon csoportvezetői pozíció, de kinn folyékony nyelvtudás nélkül valszeg 1-2 évig nem sok kreatív dolgot bíznának rám). Ugyanakkor nem hagy nyugodni a gondolat, hogy mi lenne öt év múlva, ha most elszánnám magam, összecsomagolnám az asszonyt, és lelépnénk. Persze az is kérdés, hogy ő mit csinálna.
    A következő lépcsőfok itthon valszeg a saját lábra állás lehetne, de a NAV szívózásaival kapcsolatban már éppen eleget olvastam. Ugyanakkor jópár ezren mégiscsak megélnek vállalkozóként valahogy. Nehéz döntés…
  • Makaron
    Abban egyetértek, hogy vesztesnek lenni szar. Aki azért megy ki mert itthon vesztes – vagy annak érzi magát -ugyanolyan jó döntés lehet azonban, mint itthon maradni egy kurrens szakmával. Tehát pont az ellenkezője is igaz a történetnek, de figyelem felhívásnak okés a szösszenet a gondolkodás és hozzáálás lényegéről.
    Aki itthon vesztes és meg tudja oldani, hogy kimenjen és bármiből megéljen, nyelvet és kultúrát tanuljon, kaphat akkora lökést, hogy kievickél a dzsindzsásból. Kiszakad a helyi köreiből, lehetőséget kap új emberek megismerésére, önértékelése is újra elkezd lélegezni. Csak hát valóban, “szem” kell hozzá. Ki is mondta, hogy nincsnek jó dolgok és rossz dolgok, csak a gondolat teszi azzá? Tehát nettó jó döntés, szerintem, és az csak kockázat, hogy nem változik semmi (a gondolkozásában). Az életszínvonal romlást – ha értékeli ügyességét és rugalmasságát – pedig el lehet viselni.
  • Janos82
    :

    A jo szakma azt jelenti, hogy nem kell ismeretseg. Ismeretseg a rossz szakmakban kell. A jo szakmaban szaktudas kell:)

    En eltem mar angliaban es most nemetorszagban vagyok. Azzal en is egyetertek, hogy par ev kulfoldi tapasztalat kell. Az is igaz, hogy aki otthon nem boldogul, az kint se fog sokkal jobban. Viszont forditva is igaz. Aki kijon, es lehuzza azt a 2 evet, ami alatt megtanulja a nyelvet, aztan mar itt is turhetoen boldogul, az utana otthon is jol fog boldogulni. Meghozza a plusz nyelvtudas miatt. Az sokat szamit.
    Aki gondolkozik a kulfoldre koltozesen, annak azt javasolnam, hogy minimum alapfoku nyelvtudassal kezdjen bele, elotte nezzen az adott nyelven musorokat, es kint addig jarjon iskolaba, amig legalabb felsofoku nyelvtudasa nem lesz, persze csak ha nem akarja, hogy ove legyen a kovetkezo kudarc…

  • Makaron
    Kurrens szakmával még többért hajtani külföldön, bár a matek oldaláról logikus, csak a spiritusz hiányzik, amellyel megfűszerezhetőek lehetnének és önmagukon túlmutató értelemet nyerhetnének a szürke hétköznapok.Ha szakmája és jövedelme biztosítja a minimális feltételeket egy teljes élethez, akkor fölösleges a még többért kivonnia magát a hazai környezetből, ahelyett, hogy segítene a nem olyan szerencsés rokonain, társain, barátain, akik kevesebből itthon fogják leélni az életüket, így vagy úgy.Már csak a jelenlétével is.Persze mi számít teljes életnek? Az kinek mi.De minimumnak lehet azt mondani, hogy a jövedelméből képes félre tenni – nem arra, hogy előbb abbahagyja a munkát, hanem arra, hogy nyugdíjas korát biztonságba, de szerényen megélhesse -,fel tud nevelni annyi gyereket, amennyit szeretne, tisztessen, úgy, hogy abban részt is vehessen, maradjon idő barátokra, rokonokra,magára…
  • Ha külföldre kimész, ott is lehet olyan főnököd, aki meg tudja keseríteni az életed.

    Én egy német céghez jöttem ki dolgozni, nem csak a fizetés miatt, hanem azért, hogy előrébb léphessek szakmailag. Meg is történt, a német iroda jó volt, jó munkatársakkal, elég összetartóak voltunk. Aztán a kanadai cégvezetés az olasz leányunk vezetőségével leváltotta a németet. Nekem Anglia lett a munkahelyem, sok utazás, a német főnökeimet elküldték/elmentek. A cég érdekérvényesítése meggyengült, az angoloknak már csak keleti rabszolga voltam. Minden héten stresszesen mentem dolgozni. Csak és kizárólag az tartotta bennem a lelket, hogy 12 hónap munkaviszonyom legyen, hogy utána kapjak német munkanélküli segélyt, hogy újra kezdhessem a munkakeresét nyugalomban. Persze nem dolgozom már ott, mert felmondtam, fontosabb volt a lelki nyugalmam, mint a havi keresetem.

  • Mogo
    , Arról van infód, kiköltözés esetén mi lesz a nyugdíjjal? Mondjuk ha valaki nem 1-2 évre tervez, hanem kint akarja a gyerekeit felnevelni. Az itthon befizetett pénz elveszik? Kint pedig, ha mondjuk 40 évesen megy ki valaki, csak feleannyi ideje van gyűjteni, ergo fele-negyede nyugdíjat fog kapni? Fog egyáltalán nyugdíjat kapni kint?
  • Zedder
    Ami fontos: nyelvtudás és talpraesettség kell, ahogy Kiszámoló is írta: aki itthon lúzer, az külföldön is az lesz. Tehát pl. aki fentebb írta, hogy fordítania kell a nyelvre, az felejtős egyelőre, ő nagyobb eséllyel bukna el. Én már a kiköltözésem előtt is “külföldiül” álmodtam néha hála a multikulti munkahelynek, fordítani nem is emlékszem, hogy mikor fordítottam utoljára. Használni kell a nyelvet, automatikusan.

    Szomorú látni pl. a helyi fészbuk csoportokban a teljesen fogalmatlan honfitársak armadáját. A fészbukot ismeri, de az internetet már nem – és képesek megkérdezni egy-egy szó jelentését a helyi nyelven, vagy tetszőleges 1 másodperc googlezással kideríthető információt… És persze állandóan a magyar orvos, magyar autószerelő, magyar boltos, magyar bulik, magyar xy után érdeklődnek. Ez így nem működik.

    A kerítés pedig nincs kolbászból persze.:) De az élet nyugisabb, az tény.

  • Luca Brasi
    400 bruttoval kezdtem 2000 ben egy multinal.
    650 volt a bruttom amikor 2008-ban leleptem angliaba. Ekkor az egyenlegem -10M-et mutatott (lakashitel).
    Most 6 evvel kesobb az egyenleg +60M (azota megjartam svajcot, indiat, hollandiat) es egy percet nem szukolkodtem.

    Osszegezve: akinek van esze es nem lep, annak nincs esze.

  • Gábor
    EU-n belül a nyugdíjjogosultságok összefésülhetők. Ha dolgoztál 5 évet németben, 3 évet spanyolban és 30-at itthon, akkor kiszámolják kétféleképp a nyugdíjad: egyik hogy az itthonit kapod (20 év munkaviszony miatt már jogosult vagy rá ha betöltötted a korhatárt), a másik hogy kiszámolják mi van ha időarányosan kapsz németet és spanyolt is mellé. Ezek után automatikusan a kedvezőbbet kapod.
    Azt nem tudom, hogy ha pl olyan országban van számlád ahol a magánnyugdíjpénztár a rendszer szerves része (Svédo.) akkor azt hogy fogják beszámolni, de a jelen állás szerint téged illet, és beszámít a munkával töltött évek közé. Persze 30-40 év alatt ez lazán változhat, a kérdés hogy mik lesznek a két (három-öt) ország aktuális törvényei amikor nyugdíjba mész. Vagy hogy pl EU tagok leszünk-e, vagy hogy lesz-e még EU.
    Asszem sikerült több kérdést felvetnem mint amennyi választ adtam :)
  • V
    Mi Irorszagba jottunk 2 evvel ezelott, szakmamban mar akkor is specialistanak szamitottam Mo-n alomfizetessel. Nem is a penz miatt jottunk ki hanem a karrierepites miatt. Mindketten mernokok vagyunk, az anyanyelv mellett 2-2 nyelvet beszelunk. En mar alairt munkaszerzodesre jottem, parom is talalt 1 honapon belul munkat, minden rendben es gyorsan ment.

    Az iras nagyon jo, van viszont egy masik vonzata is a kulfoldre koltozesnek amit eddig senki nem emlitett: a migracio megkovetel egyfajta jellemet, nem mindenki tud kulfoldon letelepedni. Ismerek itt magyarokat akik idekoltozesuk ota folyamatosan csak panaszkodnak hogy milyen hulyek a helyiek. Emellett kialakult egy eleg komoly uldozesi maniajuk (“ne add ki senkinek tel.szamod/cimed, meg a sajat kollegadnak se, ne bizz meg senkiben, mindenki at fog verni stb…”)….

  • V
    Lehet hogy ez naluk nem alaptalan mi viszont nem tapasztaltunk semmi ezzel kapcsolatos problemat. Magyarorszaghoz viszonyitva itt talan egy kicsit meg pozitivabbak is az ezzel kapcsolatos elmenyek.

    Ugy gondolom hogy aki kulfoldre koltozest tervez nagyon fontolja meg hogy birni fogja-e a jelleme. Jellemzoen aki Balatoni nyaralason 3-4 nap utan honvaggyal sohajtozik annak itt komoly psziches gondjai lehetnek.

    Ugy gondolom hogy hamburgert sutni tenyleg nincs ertelme kijonni, karrierepitesre viszont nagyon jo, mellette meg is fizetik rendesen a szaktudast. Mi ugy nez ki most koltozunk Irorszagbol Frankfurtba, kaptam egy nagyon komoly ajanlatot az itt szerzett tapasztalatok miatt.

    Mindenkinek sok szerencset kivanok aki kulfoldre keszul., lenyeg az alapos rakeszules es lehetoleg a meglevo alairt munkaszerzodes.

  • mutyilufi
    Ez azért nem ennyire fekete-fehér. Nekem már Pesten is honvágyam volt haza is jöttünk. Egy vagy több gyerekkel meg főleg nem egyszerű a helyzet. Számomra család közelsége megfizethetetlen. Nagyszülők és dédszülők várják startra készen hogy vigyázhassanak a gyerekekre ha valamit kettesben akarunk a feleségemmel. És látom hogy mennyit szívnak akik pl. Pestre költöztek és nincs senki aki segíthetne nekik. Nameg ha a pincér 3x fizetése nem ér 3x annyit pl. Angliában akkor ugyanúgy a mérnöké sem… Na meg kinek mi a fontos. Ha a havonta megvehető Xboxok számában mérjük a jólétet akkor kint jobban élsz. Nekem a lakhatás a fontos. Az itthoni 3 szintes családi házam lecserélhetném pl Londonban egy 50nm-es lakásra 30 éves hitelre, hiába a 3x fizu…
  • Tys
    Azert csoppet furcsa olvasni, a 2x eves fiatalokat IT szakmaval tapasztalattal a hatuk mogott aggodni, hogy mi lesz kulfoldon. Mi lenne? Masik helyen fogsz dolgozni, ugyanugy be kell jarni minden nap, max megtanulod mashol hogyan dolgoznak, milyen hatekonyan, uj technologiakat sajatithatsz el, erdekes dolgokkal foglalkozhatsz stb. Itthon a kevesebb fizuert nyilvan inkabb csak a favago munkak jutnak…
    Azert felsz a bukastol, mert masok mit fognak szolni hozza? Ez komolyan foglalkoztat?
  • Tys
    Amugy meg, tipikusan a kifogaskeresest erzem az egeszben. Mi van ha nem lesz jo stb.
    Csak kezdj interjuzni kulfoldi allasokra. Kiderul, hogy milyen az angolod, hogy milyen a szakmai tudasod stb. Mar ezzel sokat nyersz, es csak telefonalnod kell valakivel. Aztan ok tesznek egy ajanlatot, amit vagy elfogadsz vagy nem.
  • jurta
    Valahogy életszakaszfüggő is ez.

    Hat éve három hónapot voltam szakmai gyakorlaton ösztöndíjjal (EU-tagállam és csak 3000 km-re innen, mégis alig tudnak rólunk, tök más kultúra, középfokú volt a nyelvtudásom – kemény volt), akkor rohadtul élveztem, nem is a munkát leginkább, hanem a “felderítést”.

    Ma az élethelyzetem kedvező lenne a külföldi munkavégzéshez, de ami most legjobban leköt: dolgokat, helyeket, embereket NAGYON alaposan megismerni – ezt pedig sokkal inkább meg tudom tenni anyanyelven, saját kultúrában, ahol akár idegenekkel is könnyen fel tudom venni a kapcsolatot. Önismerettel is nagyon-nagyon kellene most előrelépnem, az is q nehéz idegen nyelven.

    Aztán talán megint jön egy olyan szakasz, amikor a külföldi tartózkodás lenne optimális.

    (De! az egyik dolog, amivel mostanában a környezetemben mindenkinél alaposabban ismerkedem, az pont az angol nyelv. :-) )

  • Smaragd
    Vannak azok az emberek, akik kimentek Angliába és ott próbálják meg a maguk kis Magyarországát megteremteni. Csak magyar társaságot keresnek, mindenből a magyart, mint ahogy itt írta valaki. Ezzel elvágják maguk elől a lehetőséget, hogy megtanulják a nyelvet és hamarabb beilleszkedjenek. A kultúrális sokk folyamatát is meghosszabbítják így maguknak.
    Én ezt a hozzáállást nem értem. Ha elköltözök egy másik országba, akkor meg akarom ismerni a kultúrát, a helyi ételeket és ahhoz hasonlóan akarok élni, ahogy a helyiek.
    A bátorságról meg annyit, hogy megbánni azt, hoy nem próbáltam meg, sokkal rosszabb, mint az, hogy megpróbáltam és esetleg nem sikerült.
  • Gábor
    Pár dolgos ismerősöm, nem tudót jól gazdálkodni és annyi tartozást halmoztak itthon fel, hogy külföldre mentek dolgozni.
    Ők ott sem lettek gazdagok és a tartozásukat azóta sem tudták törleszteni, mégis jobban élnek kint és főleg mint melós érzik jobban magukat, mert emberszámba veszik őket, nem úgy mint a hazai munkáltatók.
    Én 45évessen itthon maradtam, pedig a válásom után nem volt ami itthon tartson. A külföldi érdekeltségű foglalkozó cég, ahol most vezető szerelőként dolgozom pont azt mutatja, hogy aki akar az itthon is tud boldogulni, de azt is mutatja, hogy ha a kinti anya vállalatnál végezném azt a munkát amit, most itt a magyar leányvállalatnál végzek, bizony a többszöröse lenne a keresetem, miközben maga a munka ugyanaz ott és itt.
    Sajnos én csak a negyvenes éveimben szembesültem azzal, hogy fontos lett volna tovább tanulni, főleg nyelveket tanulni..stb.
  • Stanlee
    Én a fiataloknak mindenféleképpen azt tudom javasolni, hogy már egyetem/főiskola alatt próbáljanak meg kijutni külföldre. Aztán ha elvégezték a tanulmányaikat, menjenek ki külföldre dolgozni legalább 6-10 évre. Ha ennyi idő után haza akarnak menni, akkor tegyék, valószínűleg jó állást fognak kapni a megszerzett tapasztalataik miatt. Én még mindíg sajnálom, hogy az eddig munkából eltöltött 8 évemből csak a legutolsó 1,5 évet dolgoztam külföldön. Ha egyetem után rögtön kijöttem volna, sokkal jobb körülmények között élnék most.
  • Luca Brasi

    nagyon igaz! nagyon sok ilyet ismerek, akik mar kulfoldon elnek x eve, csak magyarokkal bandaznak es emiatt szanalmasan gyengen beszelik a nyelvet.
    sose fogom megerteni ezt a hozzaallast.

    fentebb irtak paran, hogy nincs meg az a leki ero ami ravegye a valtasra, pedig szakmajaban ugyes, beszel nyelvet stb csak eppen nincs onbizalma.
    talan egy kis lokes neki, ha valoban jo abban amit csinal akkor angliaban pl, nem lesz nehez kitunnie.. ezenkivul igenis el fohjak ot ismerni.
    en pl soha egyetlen percig nem ereztem, hogy kineznenek csak azert mert kulfoldi vagyok. UK-ban amugy is annyi fele fajta nepseg el, hogy ok mar reges reg nem csinalnak abbol ugyet, hogy ki honnan valo.

  • :)))
    Aki külföldön nem tud félretenni pénzt pl. mosogatóként, annak valószínűleg a legújabb “okos” telefonja van, vagy rengeteg hitele otthon (sajnos). Magyarországon a fiatalok azt hallották szüleiktől, tanulj, menj egyetemre, ami helyes, de nem abban az országban. 20-30 országban volt szerencsém járni, azok a magyarok, akik 5-10 éve diplomáztak, sajnos nem tudnak annyira angolul, németül, stb. mint a különféle népek, akikkel nem szívesen laknak együtt. Autószerelőként, buszsofőrként valóban jobban lehet keresni, de ha kint megtanulod a nyelvet, szerzel egy jó szakmát az adott országban, akkor nevetni fogsz azon, hogy diplomásként mennyi pénzért erőlködtél a hazai munkaerőpiacon. Kivételt jelentenek pl a mérnökök, IT-sek, akik nemzetközi karriert is befuthatnak akár Budapestről is. Miért nincsenek EU-s fizetések? Mindenki menjen ki.
  • :)))
    még pár gondolat: ha valaki havi 150e nettóból vagy 80e (ez a valóság) Ft-ból nem él jól, az nem csoda….
    ha pl. frankhitele van, mindenképpen menjen ki..
    a következőket tegye/ ne tegye:
    -ne vegyen baromságokat az első 400e Ft-os fizetéséből
    -ne akarjon úgy élni 5 évig mint otthon, 5 évig nyelvtanulás van, felfújható ágy, 3-an egy szobában, stb.
    -vajas kenyér,hazai szalámi, sok gyaloglás, fogyás
    -mindennap túlóra és/vagy nyelvtanulás
    -aki élni akar kimenni és étteremben akar enni, dohányzik, vagy iszik, az MARADJON otthon, mert vesztes lesz
    – keveset is lehet költeni, ha valakinek 140 az IQ-ja, attól még számolhat rosszul, mert a reklámokon nőtt fel, valamint párválasztáskor is azt látta, hogy drága parfümok, szép ruhák, sportos testalkat kell, nehogy lemaradjon….
    akiről lemarad így, arról le kell maradni…
    diplomás vagyok, voltam vállalkozó, nem lettem gazdag, de megérte elmenni

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

 karakter még felhasználható

* 7+0=?