Ha nem keresel eleget

2012-03-09
Oszd meg ismerőseiddel a cikket: 

Írtam pénteken Gáborról, aki 100 ezret tesz el havonta a 350 ezres fizetéséből. Sokan szidták a hozzászólásokban, hogy milyen pazarló, meg hogy ennyi pénzből könnyű okosnak lenni, meg úgy egyáltalán hogy mer valaki ennyit keresni, amikor mások négyen kevesebből élnek.

Meg inkább azt mondjam meg, hogy minimálbérből hogyan lehet félretenni, meg nálunk itt Szabolcsban/Zalában/Borsodban nincs munka.

Mielőtt belekezdek abba, amiről ma írni szeretnék, engedjétek meg, hogy ezekre a kijelentésekre reagáljak.

(Úgy mellesleg, ez egy pénzügyi blog és egy adott esetet mondtam el nektek abban a reményben, hogy ti is tanulhattok belőle. A bejegyzés arról szólt, hogy nem biztos, hogy elég az, amit te annak tartasz. Nem én tehetek róla, hogy Gábor ennyit keres és nagy sajnálattal tölt el, hogy mennyi embernek vörös posztó, hogy valaki mer ennyit keresni. Ja és az anyjának két lakása van, egyik, amelyikben ő él és az, amelyikben Gábor. Ezt is örökölte és csak egy garzon. Gábor nem aranykanállal a szájában született.)

Először is Gábor egyáltalán nem buta és nem is pazarló, hiszen havonta eddig is tett félre a pénzből, nem is kicsi részét, szemben a magyarok 95%-val, keresettől függetlenül. A pénzügyi butaság nem bevétel-függő. Ismerek olyat, aki havi egymilliót keres, mégis fülig el van adósodva, mert úgy él, mintha másfélszer ennyit keresne.

Olyan pénzügyileg rossz döntéseket hozó személyekkel is van dolgom, akik keveset keresnek.

"Kérem segítsen, már enni sincs pénzünk..... A rezsink: UPC számla 7.000 Ft....."

" Nem tudom, mi lesz velünk, nem győzzük már a hiteleket fizetni...... Levél elküldve az Iphone-omról."

Na ezek a pénzügyi analfabétizmus igazi jelei. Amikor valaki egymilliós fizetés mellett képtelen eladósodás nélkül élni, meg amikor valaki éhezik, de hétezres UPC-t fizet, vagy 200 ezres Iphone-t vesz. Nos, éppen Gábor az, aki nem tartozik ezek az emberek közé.

(Ugyanígy sikerült némelyeknek félreérteni az új autó-használt autó vételéről szóló cikket is. De arról majd külön akarok írni.)

A mai téma az "Azt mondd meg, hogy tegyek félre a minimálbérből" és a hasonló cipőben járóknak szeretnék segítséget nyújtani.

Hogy azt ne mondhassátok, hogy csak elméleti okoskodásokat szórok a távoli Budapest gazdag környékéről, a saját életemet szeretném elmesélni nektek.

Azt, hogy hogyan lettem pénzügyi tanácsadó, azt már leírtam.

Most azt szeretném megosztani veletek, hogy odáig hogyan jutottam el.

Érettségi és technikum után pár év külföldi munkavégzéssel a hátam mögött Szegeden szerettem volna élni, de éveken át nem találtam normális munkát. Volt egy technikusi papírom, jól beszéltem angolul, bármilyen munkát elvállaltam volna, mégsem tudtam elhelyezkedni.

Volt olyan időszak az életemben, amikor mindössze egy kiló rizs volt az összes ételem 3 napra és csak a főbérlő kegyei miatt nem kerültem ki az utcára.

Ekkoriban érthetően elég depressziós voltam és valószínűleg nagyon irigyeltelek téged, akinek legalább volt mit enned és nem gyalog közlekedtél egy ekkora városban már két éve, mint én, mert nem volt pénzem bérletre sem.

A depresszióm azért mindig alábbhagyott, amikor láttam még nálam is nagyobb nyomorultságban lévő embereket. Emlékszem, egyszer találkoztam egy féllábú hajléktalan fiúval, velem egykorú lehetett. Akkor kicsit elszégyelltem magam, hogy biztos van-e okom az önsajnálatra, hiszen legalább van hol laknom és van mire felhúznom az egyetlen pár cipőmet.

Első tanulság: Mielőtt még nagyon belelovalod magad az önsajnálatba, nézz körül magad körül. Szerintem nagyon sok ember szívesen cserélne veled a közvetlen környezetedben is. Például azok, akiknek veled ellentétben nem hogy számítógépük és internetük sincs, de még az áramot is kikapcsolták náluk.

Komolyan mondom, minden magyart elküldenék valahová külföldre egy kicsit. A magyarokból állandóan ömlik a panasz, hogy milyen szegényen élnek, miközben a Föld lakosságának legalább 80%-a szívesen cserélne velük azonnal. Emberek milliárdjai próbálnak megélni napi két dollárból. És a legnagyobb tragédia az egészben, hogy közben nem panaszkodnak, hanem örülnek az életnek.

Kalandos életem során eljutottam Vietnamba, dolgoztam latinokkal az USÁ-ban, beszélgettem a helyiekkel Egyiptomban, csupa igazán szegény emberrel és soha senkit nem hallottam panaszkodni.

Pedig például Egyiptomban 100, azaz egyszáz dollárt kerestek havonta az ismerőseim, ebből tartották el az egész családjukat. Az életcéljuk nem egy lakás, nem is egy autó, hanem egy multimédiás mobil megszerzése volt. Természetesen kínai koppincs telefoné. Mégis boldogok és elégedettek voltak. Nálunk ha valakinek nem telik nagyképernyős tévére, vagy digitális fényképezőre, már készíti is elő a kötelet, mert ezek nélkül nem tudja elképzelni az életet.

Első gyakorlat: keress a közvetlen környezetedben 20 embert, aki még nálad is nagyobb nyomorúságban van, akár anyagilag, akár egészségileg, akár családi helyzetben. Meg fogsz lepődni, de percek alatt meglesz a listád.

Nos, mától bármikor panaszkodni van kedved, gondolj ezekre az emberekre és jusson eszedbe, hogy most rögtön szívesen elcsérélnék a te problémáidra a sajátjukat. Úgyhogy a legegyszerűbb, ha mától leszoksz a panaszkodásról és a problémák ismételgetése helyett inkább a megoldás keresésére fordítod a figyelmed.

Egyébként a magyarnak a zsigereiben van a panaszkodás és saját gondjaik miatt mások okolása. Ha nem hiszel nekem, egyszer hallgasd meg a Himnuszunkat. Az se szól másról, mint milyen nyomorúságos dolog magyarnak lenni és mindenki hibás ez miatt, csak mi nem, mert a balsors tép minket.

De folytatva a történetem: miután megelégeltem, hogy éveken át nincs munkám, pedig már a leggagyibb segédmunkát is elvállaltam volna, jobb híján felköltöztem Budapestre.

Második tanulság: ha éveken át nem akar a munka odaköltözni a te lakóhelyedre, akkor bizony neked kell felkerekedned és odaköltöznöd, ahol a munka lakik. Ha a hegy nem megy Mohamedhez klasszikus esete. Én is szívesebben laktam volna bárhol máshol, mint a zajos, szmogos és zsúfolt Budapesten, de ha csak itt találtam munkát, sajnos meg kellett hoznom ezt az áldozatot.

Bár Budapesten már lett munkát, de azért fényes karrierről azért itt sem számolhatok be. Mivel csak egy érettségim (na jó, egy semmire nem való technikusim) volt, bizony nem nagyon találtam nettó 120-130 ezernél jobban fizető munkákat. Vándoroltam egyik-helyről a másikra, de a fizetésem mindig ez körül szórodott.

Harmadik tanulság: a munkaerődnek, ugyanúgy, mint bármi másnak, van egy piaci ára. Ahogy te sem fizetsz egy 20 éves autóért 3 milliót, bármennyire is szeretné a gazdája, a te munkaerőd sem ér többet, mint a többi hasonló a piacon. Ha többet akarsz kapni érte, mindent meg kell tenned, hogy nagyobb legyen az értéke.

Amikor 33 éves lettem, kezembe került néhány könyv, ami arról beszélt, hogy az életem eredményessége egyedül rajtam múlik, illetve hogy ha nincs tervszerűség az életemben, akkor nem is fogok soha sehová eljutni.

Megkérdezlek téged is, kedves olvasóm: van bármilyen halvány tervszerűség is az életedben? Tudod, mit akarsz elérni ebben az életben? Tudod, mi a célod és hogyan valósítsd azt meg? Tudod, mit kell elérned két év múlva, vagy öt év múlva? Vagy csak éled az életed napról-napra és szidsz mindenkit, hogy nem jutsz egyről a kettőre?

Az, hogy szeretnél gazdag lenni, vagy híres, vagy szeretnél egy szép családot, az nem terv, hanem vágy. A terv az, amikor tudod lépésről-lépésre, hogy mit kell tenned, hogy a gazdagságot elérd és megteszel mindent, hogy ez megvalósuljon.

Napoleon Hill szerint az emberek 98%-a mindenféle terv nélkül éli le az életét. És mindössze az emberek 2%-a mondható sikeresnek ebben az életben. Az a két százalék, aki tudja, mit akar elérni.

A maradék 98% hibáztatja a kormányt, a körülményeket, a sorsát, a szomszédot és a munkaadóját. Seneca mondta, hogy akinek fogalma sincs, merre akar hajózni, annak egyetlen szél sem lesz megfelelő. Te tudod, hová akarsz eljutni?

Mivel nekem sem volt semmi tervem, elkezdtem gondolkodni, mit is akarok tulajdonképpen csinálni ebben az életben, mert így életem végéig fogok csapódni munkahelyről-munkahelyre, úgy, hogy egész életemben nem lesz belőlem senki.

Az jött mindig a szívemre, hogy pénzügyekkel szeretnék foglalkozni. Akkoriban annyit értettem a pénzügyekhez, mint ló a hátúszáshoz. Azt sem tudtam, mi az a hozam, kötvény, meg részvény. Egy dolgot tudtam csak: ezt akarom csinálni.

A leghalványabb fogalmam sem volt, hogy hol lássak hozzá a dologhoz, ezért elmentem egy életbiztosítóhoz ügynöknek. Ott gyorsan rájöttem, hogy ezt a szakmát sem lehet tudás nélkül űzni, hiába tevékenykedik így az ügynökök 99%-a.

Tehát tanulnom kell, amiről már a Biblia is megmondta, hogy fáradságos dolog. Arról már nem beszélt, de méregdrága is egyben. Úgyhogy el kellett döntenem, hogy kifogásokat keresek, hogy miért nem tudom kifizetni ezeket az iskolákat, miért nincs rá időm munka mellett, vagy a megoldásra koncentrálok, a "miért nem" helyett a hogyan tudom kifizetni kérdést teszem fel és válaszolom meg.

És bizony, munka, család és egy baba mellett voltam kénytelen tanulni. Minden hétvégémet az iskolákban töltöttem hosszú éveken át, a legtöbb szabadságom a vizsgákra ment el és a legtöbb szabadidőm a tanulásra.

Úgyhogy ne mondd, hogy nem lehet megcsinálni, mert ha nekem is sikerült, neked is fog. Ha nem akarsz életed végéig egy bármikor pótolható, filléres csavar lenni egy gépezetben, akkor értékesebb alkatrésszé kell átalakítanod magadat, akit hálóval vadásznak a munkaadók. Ehhez néha elég egy új kurrens szakma, vagy egy-két nyelv magabiztos ismerete.

Nehéz? Igen. Lemondást igényel? Igen. Hajlandó vagy kifizetni ezt az árat, vagy maradsz a panaszkodásnál? Nos, ez már a te döntésed lesz.

Munka mellett két diplomát szereztem és három pénzügyi szakvizsgát pár év alatt. Ezért nem tudom elfogadni azt, amikor valaki ezt lehetetlennek mondja.

Nem tartod magad értelmiségi embernek? Akkor is érdemes a szakmádban tovább képezni magad, legyél bár autószerelő, vagy asztalos. A szakértelem mindig utat nyit a sikerhez.

Ahogyan a hozzáállás is. Van egy ápoló ismerősöm, gyakorlatilag képzettség nélkül, nettó 90 ezres fizetéssel. És tudod mit, ő úgy gondolja, hogy eleve ápolónak született és szívvel-lélekkel csinálja, kedves és segítőkész a betegekhez, szívességeket csinál nekik, kimegy a boltba bevásárolni szabadidejében és a többi. Semmi pénzzel nem tudnád elcsábítani a munkájától. A kedves és segítőkész hozzáállást a  betegek is észreveszik. Tudod, mennyi jattot kap egy hónapban? Azt mondta, ritkán keres havonta 250 ezernél kevesebbet! Egy "tanulatlan" ápoló! Mindössze a hozzáállás kérdése az egész.

Bár folytatnám még, de elég hosszú bejegyzés lett már így is, ezért itt most félbehagyom.

Utoljára néhány kérdés, kedves Olvasóm: mit csináltál az elmúlt két évben, hogy a sanyarú sorsod megváltozzon? Milyen tervet alkottál a változásra? Mit vittél véghez ezekből eddig? Mit tettél azért, hogy ne egy rossz értelemben vett átlagember legyél csak? Hány szakkönyvet olvastál idén? Hány új angol szót tanultál meg? Utazás közben csak bambulsz a buszon, tuc-tuc zenét hallgatsz, vagy tanulsz valami értelmeset? Az estéid mivel telnek? Öt óra tévézéssel, vagy képzed magad, hogy jól fizetett, megbecsült ember legyél?

Legközelebb itt folytatjuk.

Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.

Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en

Cikkgyűjtemény
Új vagy az oldalon? A gombra kattintva találod az eddigi fontosabb cikkek gyűjteményét téma szerint.
Megnézem!
Keresés
Kövess minket
facebook
youtube
Hirdetés
Támogatás
Ha szeretnéd, van lehetőséged anyagilag is támogatni a munkánkat.

Átutalással a Raiffeisen Bank 12020407-01558219-00100002 számlaszámra a Kiszámoló Egyesület részére. A közlemény "Támogatás" (fontos!)
Bankkártyás támogatási lehetőség hamarosan. Köszönjük, ha érdemesnek tartasz bennünket a támogatásra.
Archívum

Archívum

crossmenu linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram