Írtam pár napja egy hölgyről, aki éjt nappallá téve és roppant takarékosan élve a férjével együtt az informatikus fizetésükből elérte azt, hogy 31 éves korára lett annyi vagyonuk, amiből továbbra is takarékosan, de megélnek immár munka nélkül is, ha úgy tetszik, elmehetett nyugdíjba.
A hozzászólásokban az ilyenkor szokásos cunami csapott le, de annyira, hogy kénytelen voltam rengeteg hozzászólást kitörölni.
Amikor már a huszadik hozzászólás szól arról, hogy minimálbérből nem lehet eltenni a minimálbér négyszeresét havonta, meg tudnád te, mi van itt vidéken és egyébként is örül az átlagmagyar, ha kijön a hónap végéig, meg különben is ki keres ilyen sokat, akkor az ember már kezd besokallni.
Különben is el vagy te szállva, azt sem tudod, mi van a világban és itt mindenki lenézi a melóst, aki nem gazdag, az annyit is ér.
Hadd válaszoljak ezekre a véleményekre, vagy vádakra, ahogy tetszik.
Először is pontosan tudom, mi van a világban. Pontosan tudom, mennyi az átlagkereset, sőt szoktam járni gyárakba is oktatást tartani munkásoknak. Látom, hogy élnek az emberek.
Ennek ellenére hidd el nekem, hogy élnek sokan ebben az országban, akik nem minimálbérért és havi 150 ezerért dolgoznak. Csak az alkalmazottakat nézve is az emberek 5%-a 400 ezer felett keres, a vállalkozókról és a külföldön dolgozókról már nem is beszélve. Hetente több emberrel találkozok, akik gyakran bőven 5-600 ezer felett keresnek és komoly vagyonuk van már. Nem, nem ufók és nem bevándorlók, ugyanolyan emberek, mint te.
Ha körülnézel a munkahelyeden a kollégáid között és a lakhelyeden, ahol szintén veled egy anyagi helyzetben lévők laknak, azt fogod hinni, hogy mindenki havi 150-200 ezret keres, mint te, és ez a normális. Nem, az nem normális, hogy azért eszel, hogy tudjál dolgozni és azért dolgozol, hogy legyen mit enned. Az sem normális, hogy beletörődsz, hogy ennyiért dolgozol és szerinted ez így jól van.
Lehet, hogy egy ilyen cikk csak 200-300 ezer embernek szól, akiknek egyáltalán lehetősége van meglépni egy ilyen korai nyugdíjazást.
És akkor mi van? Pénzügyi tanácsokat nem olyanoknak szoktak adni, akiknek nincsen pénze, máról holnapra vegetálnak. Autóápolási tanácsokat se olyanoknak adnak, akiknek nincs autója.
Azoknak, akiknek nincsen pénze, egy tanácsot lehet adni: változtass, hogy legyen pénzed. Tanulj, fejlődj, lépj előre, költözz. Na, ez sem szokott tetszeni az érintetteknek. Még hogy ő tehet arról, hogy ott tart, ahol és hogy neki kellene változtatni? Nem, a kormány, a munkaadó és az egész világ a hibás, de ő nem. Ő csak a körülmények áldozata, nem tehet semmiről.
De, tehet. Sőt, ő az, aki a legtöbbet tehetné, hogy megváltozzon a helyzete.
Mint már említettem, nem túl gyakran, de elhívnak gyári munkásokhoz is előadást tartani. Ott is állandó motívum, hogy nekik milyen rossz és őket hogy alul fizetik, ennyi pénzből nem lehet megélni, nem hogy félretenni. (Persze a parkoló tele van autóval, miközben a buszmegálló a gyár előtt van közvetlenül és rengetegen bagóznak, mert azért arra csak van havi 30-40 ezer forint.)
Ilyenkor mindig megkérdezem, mit csináltál az elmúlt 3 évben, hogy a helyzeted megváltozzon? Esetleg továbbtanultál? Képezted magad? Nyelvismeret? Jelentkeztél a gyáron belül magasabb beosztásba? A gyáron kívül néztél másik munkahelyet?
Még soha senki nem mondta, hogy megtettem mindent, mégsem sikerült az előrelépés. Mindenki csak hallgatni szokott és mérgesen nézni rám. (Közben a gyárigazgató elmondja, hogy rengeteg embernek felajánlják, hogy gépmester vagy csoportvezető legyen magasabb fizetésért, de senki nem vállalja el, mert ott már felelősség is van, azt meg senki nem akar. Csak magasabb bért és még kényelmesebb munkát.)
Ezek a gyári munkások ugyanazt csinálják, mint 10 éve és folyamatosan arról ábrándoznak, hogy egyszer csak lejön a főnök és azt mondja, hogy mától kétszer ennyit keres ugyanazzal a munkával.
Igen, ahogy rákérdeztetek, szerintem is szükség van kukásokra és takarítókra is, ezt soha nem vitattam. Csak annyit mondtam, ha ez szóba került, hogy nem neked kellene annak lenni. Hagyd meg azoknak, akikben semmi ambíció nincs.
És főnök se lehet mindenkiből meg sikeres vállalkozó. Nem is mondtam, hogy mindenkinek annak kellene lenni. Elég, ha te az leszel. Az emberek 95%-ának elég az, ahol vannak és amit elértek, soha nem is akarnak többet az élettől. Illetve akarnak, csak tenni nem tesznek érte semmit. Ők lesznek az átlagember, ezért is hívják átlagnak. Ha egy kicsit többet akarsz ennél és tenni is hajlandó vagy, ennél sokkal többet is elérhetsz.
(Vannak olyan emberek, akik olyan hátrányokkal születtek az életben, hogy már az is nagy szó, ha gyári munkás lesz belőlük. Őket tisztelem azért, amit elértek a lehetőségeik ellenére. De ez a kisebbség és jó eséllyel nem is olvasói ennek a blognak.)
De egy kicsit (nagyon) elkalandoztam.
Szóval csak annyit akartam mondani, hogy pontosan tudom, hogy él a gyári munkás és az átlagember, ettől még hadd legyen már szabad olyanoknak is írnom, akik nem akarnak átlagemberek lenni, vagy már nem is azok.
Amikor azt írom, hogy ez nem az átlagembernek szól, abban semmi lenézés, elitizmus, felsőbbrendűség-érzés, vagy értékítélet nincs, csak puszta ténymegállapítás a részemről. Ahogy a befektetés sem azoknak szól, akiknek nincs mit befektetni.
Úgyhogy szeretnélek megnyugtatni, mindenkit tisztelünk, anyagi helyzettől függetlenül.
"Ők lesznek az átlagember, ezért is hívják átlagnak."
O, szerencsere en is csak egyszeru atlag bicikliszerelo vagyok a Supermen-ek vilagaban 🙂
montypython.net/scripts/bicycle.php
"azért dolgozol, hogy tudjál enni és azért dolgozol, hogy legyen mit enned"
egyik fordítva, nem? (bocs, hogy nem a lényeget ragadtam meg)
Az is szomorú hogy ezt magyarázni kell, az pedig még szomorúbb hogy ebben a blogban is.
Nem nagyon szoktam ide irogatni, de ez most betalalt nalam nagyon, mert Miklos pont egy korabbi ilyen temaju bejegyzesen felbuzdulva jottem ra arra, hogy igaza van. Egyszeru tucat porszemkent dolgoztam egy multinal, de tobbek kozt ezen iras hatasara jelentkeztem egy vezetoi pozicioba, amit azota mar lassan 2 eve csinalok. Eleinte nagyon nehez volt a megnovekedett felelosseget bevallalni, de megerte, mert mar kb. a duplajat keresem annak, amit 3 eve. Igen, kell hozza akaratero es kitartas es igen sajnos ki kell lepni a komfortzonabol.
Vegezetul, egy tenyleg idevago idezet, ami szerintem szinten kiveri majd a biztositekot sokaknal:
"Nem az arak magasak, hanem te kevesel keveset."
Ebben azt hiszem minden benne van.
Engem csak az zavar, és ez nem neked szól Miklós, hogy az emberek többsége előrelépés alatt kizárólag a vezetői pozíciókat vagy a vállalkozósagot értik. Pedig nem csak abba az irányba lehet előrébb jutni, illetve eltérni az átlagtól.
Ismét csak a saját életemből vett esettanulmányt tudom leírni, fiatalember családostul elment a debreceni gyárból a győri gyárba dolgozni kétszer annyiért, és szerintem ha akarna most azonnal ki tudna követelni magának egy 20%-os fizetésemelést mert ha elmegy gyakorlatilag leáll a termelés olyan munkaerőhiány van. És itt a hősünk még csak nem is tanult (illetve anno azt a 6 hónapost könnyűgépkezelői okj-s képzést a munkaügyi központon keresztül), csak keresett magának egy ugyanolyan állást egy jobb helyen.
Hogy másnak ne kelljen fáradozni, előre leírom: vidéken nagyon nehéz eladni egy ingatlant és emiatt nagyon nehéz költözni, mindenki nem költözhet el kelet-Magyarországról (pedig de), meg a többi kifogás hogy jobbá tegyük az életünket, nem is írom tovább, tudjátok ti hogy miről beszélek. 🙂
@zabalint
Talan mert a vezetoi poziban konnyebb elorebb jutni, nem is beszelve a "visibility"-rol, ami esetleg ujabb lehetosegeket nyithat.
Persze lehet villantani egyszeru hangyakent is, de tapasztalataim szerint ez joval nehezebb.
De tudom, mindjart jon egy sor ellenpelda ... 🙂
Én is idetennék valamit, mert pár napja olvastam egy érdekes blogbejegyzést, s annak egy mondata nagyon megmaradt: "Most of our lives are lived in our head. Creation is when it leaks out."
Hevenyészett fordításban: Életünk nagy részét a fejünkben éljük. A teremtés az, amikor kicsordul.
Nagyon igaz. Minden fejben dől el! Ezt nagyon egyszerű elhinni, de belegondolni már nehezebb. Leírom még egyszer, mert fontosnak gondolom: MINDEN FEJBEN DŐL EL!
Persze hiába döntök én el lehetetlen dolgokat, azok nem fognak teljesülni (pl. hogy pehelysúlyú boxoló legyek valaha is, hehehe). De ami elérhető, azok közül csak annak van esélye megvalósulni, ami a fejemben már megtörtént. Ha el tudom képzelni magamról, hogy többet is kereshetek (és persze teszek is ezért, nem csak a sült galambra várok), akkor ez meg is fog valósulni, el fogom érni ezt a célt. De ha én magam sem hiszem le, akkor biztosan nem.
@zabalint Én viszont úgy látom, hogy a vezetői pozíciók és a vállalkozói lét jelenti legtöbb esetben a kiugrási lehetőséget. Ún. "szakértői" pozíciókban igen kevés embert foglalkoztatnak, ha pedig ez a pozíció elég populáris ahhoz, hogy piaca legyen, akkor viszont érdemes inkább vállalkozóként végezni ezt a munkát.
A legtöbb embernek az a baja, hogy rettentően fél a változástól és inkább jól elvan a megszokott állásában.
A pénzgazdálkodást nem tanítják sehol, csak gazdasági iskolákban, ezért nem tudják sokan beosztani a pénzüket. Ha valakinek kevés a jövedelme, vagy adjon alább az igényeiből vagy keressen egy jobban fizető állást, vagy mellékjövedelmet.
Valóban nem való mindenki főnöknek, de sok főnök sem.
Azért akadt olyan gyári munkás, aki az előadásod után mégis változtatott a helyzetén?
Nagyon szeretem ezeket az írásokat is! Remélem ez is meghozza néhány ember eszét, vagy legalább gondolkodásra készteti.
"hogy mindenki havi 150-200 ezret keres, mint te, és ez a normális. Nem, az nem normális, hogy azért eszel, hogy tudjál dolgozni és azért dolgozol, hogy legyen mit enned."
200 ezer Forint nem rossz pénz, ha van tehermentes ingatlanod, nincs gyerek, van párod aki szintén ennyit keres ,olcsón meg tudod oldani a közlekedést és nem szórjátok el baromságokra a pénzt.
Egy jóbarátom mindig azt kérdezte: "Mi a legfontosabb a tutajozáshoz?" Mi pedig találgattunk, hogy tutaj, meg víz vagy evező, stb.
Mire elvégeztem az egyetemet rájöttem, hogy soha az életben nem akarok azzal foglalkozni, amit ott tanultam. Két évet dolgoztam a "szakmámban", de nem elégített ki, nem szerettem csinálni. Tanultam hát mindenféle más dolgokat...
Mindenki azt kérdezi, ha egyszer mérnök vagyok, miért mászok fára helyette, vagy miért búvárkodom? A hobbimat művelem munka helyett és jobban élek belőle, mint azelőtt. Csak tanulni kellett és váltani.
A tutajozáshoz a legfontosabb az elhatározás.
nem hinném, hogy az idézett blogger különösebben boldog lenne most ha 2007-ben száll be az index.alapjaiba
nem is beszélve arról, hogy vannak stagnáló és csökkenő tőzsdeindexek is (pl nikkei)
a szektorális indexek (pl. Dow aranybányászindex) meg majdnem olyan volatilisek mint az egyedi részvények
Tökéletesen igazad van költs kevesebbet a bevételednél! Ez a siker titka.
"A sikernek ára van, nem titka." Hobo /Földes László/
A kilencvenes évek közepén az Amway-ben lévő egyik főmufti hölgy mondott két gondolatot ami azóta sem veszített az igazából:
- Vagy kifogást kerestek vagy pénzt. A kettő együtt nem megy!
- Legalább saját magatoknak ne hazudjatok!
Kiszámoló : meg szoktad említeni a céges oktatáson amit Warren Buffett mondott?
“Soha ne a maradékból akarj félretenni, mert nem lesz maradék. Kifizeted a lakáshitelt, a számlákat, vásárolgatsz és étterembe jársz és már nem is lesz miből félretenni. Ahogy a bruttó bevételedből befizeted az adót, ugyanúgy tedd félre a megtakarításod is és ami az adó és a megtakarítás után marad, az a te nettó fizetésed. Ezt oszd be a lakáshitelre, a számlákra, a vásárlásokra és a szórakozásra."
Szerintem ezek után még mérgesebben néznének. 🙂
@pitcairn2 épp 2007-ben szált be, rögtön le is felezte a pénzét (mellékesen felezés utáni évben vissza is jött neki, mert kiülte és kibírta idegekkel)
Regimodi
“Nem az arak magasak, hanem te kevesel keveset.”
Én a másik oldalról szoktam megközelíteni ezt a problémát:
"Nem a zsömle kicsi, hanem a pofád nagy!"
🙂
Az is egy probléma, hogy sokan azt hiszik, hogy ha valaki aktív korában nyugdíjazza magát, az onnantól kezdve már csak egy hedonista életmódot folytató, társadalom számára haszontalan ember lesz, aki csak úgy lézeng össze-vissza.
Ez nem feltétlenül lesz így. Én pl. biztosan tudom magamról, hogy sokkal értékesebb tagja leszek az emberiségnek, amikor majd "nyugdíjazom magam", mert szabadon, stresszmentesen és sokkal nagyobb energia és időráfordítással tudok majd foglalkozni pl. a megújuló energiákhoz kötődő fejlesztésekkel és hasonló "zöld" témákkal, meg önkéntes munkával, amikre jelenleg nincs időm. Sok, mások számára is hasznos dolog van a terveim között, amire előreláthatólag nem is lesz elég az életem, akármeddig élek is. Ezért kell az idő és szabadság, amit a "nyugdíjba vonulással" nyerhetek. A befektetések egy része rossz célokra fordítódik, ezt talán képes leszek ellensúlyozni.
A fő gond ezzel, hogy sok alacsonyabb keresetű ember most úgy gondolja, hogy neki csak többet keresnie kellene, így nem takarít meg (mert ő megérdemli hogy legyen cigi, autó, nyaralás, iphone)
Én mindenkinek azt tanácsolom, hogy spóroljon, ha csak 2000 Ft-ot tud félretenni a minimálbéréből mert nem vesz többé kávét a munkahelyén napi százért, az egy évben 24. Az mondjuk épp elég arra, hogy egy váratlan kiadásra ne kelljen személyi vagy áruhitelt felvennie.
A lényeges különbség az 500 nettós és a melós között az, hogy a gazdag jobb, ha EFT-be rakja a megtakarítást, a melós pedig jobban teszi, ha a saját humán tőkéjébe, hisz tényleg számára elérhetetlen a korai nyugdíj. A megtakarításából vegyen jogsi tanfolyamot, OKJs szakmát, nyelvtudást vagy kéthavi kauciót albérletre egy olyan városban, ahol többet fizetnek.
Kelet-Magyarországi falvakban a házat nem tudom eladni, és ezért nem tudok költözni? Akkor nem adom el, és úgy költözök... mint egyébként rengetegen. Ha eladom, mi történik? Lesz jó esetben 1-2 millió forintom, és azzal megyek az ismeretlenbe. Ha nem adom el? Akkor lesz annyim, amit gyűjtöttem korábban, és ha nem jön be az ismeretlen, akkor van hová hazamennem. Nem égettem fel magam mögött mindent.
Ismerős emberke a családjával segélyből élt, miközben jó szakmája van, és tényleg ügyes. A család bevétele pár éve 60 000 alatt volt. Neki derogált elmenni 10-20 km-re dolgozni. Egyszer mégis elfogadott egy állást, kezdő fizu kb. nettó 120-130 ezer körül. Tetszett nekik, hogy tudják fizetni a segélyes időszakban felvett személyi kölcsönöket, Providentes baromságokat. Az első fizu után a szakképzetlen feleség is elment ugyanahhoz a céghez. A család bevétele 60-ról 250 ezerre nőtt...
Nem főnökként is meg lehet keresni az átlag 2-3 szorosát. Sokat kell tudni és keersni kell az igényt a tudásra, de nem lehetetlen és nem mindegy, hogy 200 vagy 400 a havi egyenleg. Nyugdíjba ebből nem tudsz menni 30 évesen, de a saját ház - használható autó - évente nyaralás - néha vendéglő kijön belőle, főleg ha ketten vagytok (igen, gyerekkel is). Ha valaki bírja, akkor főnökként jóval könnyebben magasabb pénz jön - de más képességek kellenek.
Az igazi az lenne, ha magam csinálnék valamit, de ahhoz nem vagyok elég jó most még.
@a-bolti-dolgozo-csaladja
Én mindig a maradékból teszek félre, és van miből félretenni. Nem is értek egyet Buffet ezen kijelentésével, amellett, hogy nagyon tisztelem. Ugyanis ha mondjuk az lenne a szabály, hogy akkor 30%-ot félreteszek minden hónapban, akkor mi van ha adott hónap anyagi szempomtból nyugis, és csak 40%-át költöm el, akkor csinálnom kéne egy bulit, vagy elmenni párszor étterembe, hogy nyakára vágjak a 30%-nak? Ha meg húzósabb hónap van, miért ne tehetnék félre 0%-ot, vagy akár miért ne élhetnék korabbi felhalmozás elköltésével 110%-ot, ha ezzel együtt is megvan az éves 30% fölötti megtakarítás? De tovább megyek, évekből is lehet egyedi, extrán felhalmozóstól a felélősig.
Inkább azt kellene megtanulni sokaknak, hogy ne follyon ki a zsebükből a pénz. A többi csak tünetkezelés.
Szerintem minél többen lesznek felelősek a saját sorsukért, annál jobb lesz minkdenkinek. Nem lesz tökéletes sose a világ, de annyit megtehetünk hogy megpróbáljuk. Azért indtottam én is egy blogot hogy megmutassam hogy ugyanezt itthon is meg lehet csinálni, és hogy elvben mennyire egyszerú hogyan.
A baj ott van hogy a viselkedésén kell változtatni az embernek, és elfogadni hogy lehet hogy másnak is igaza lehet...
"...ez nem az átlagembernek szól..."
Ez a blog nekem szól (aki az átlagnál sokkal többet keres), és nem az átlagembernek....
És most ebben semmi lenézés, elitizmus, felsőbbrendűség-érzés, vagy értékítélet nincs, csak puszta ténymegállapítás a részemről.
Milyen higgadt.
Egy kis stilisztika, de csak mert olyan széles körben olvasott már a blog: "ufó" (Unidentified Flying Object) az űrjármű, amit észlelünk. Aki utazik vele, az űrlény vagy földönkívüli.
(Ha saját testével tud űrrepülni, az más, de ilyen történetek tudtommal nem ismertek. 🙂 )
Kiszámoló, ki lehet szürni a károgókat:
javaskript feldob 5 kérdést: IQ / péznzügyi / kulturális / logikai / filozófikus
Ha a látogató nem 5/5 akkor bocsi, de nem láthatja az oldalt.
Ezzel a károgógnak szevasz, a többi meg felfogja az infót.
"Akar azt hiszed hogy meg tudod tenni, akar azt hogy nem - igazad lesz" (Ford ?)
a masik amit erdemes megfontolni:
1.01^365 = 37.78
0.99^365 = 0.025
Ennyit arrol hova vezet ha egy kicsit tobbet teljesit az ember a muszajnal minden nap, es ha egy kicsit kevesebbet.
Magyarországon (Budapesten?) ez valami mánia hogy csak főnökként meg vállalkozóként lehet befutni. Ismeretségi körömben vannak középvezetők, azonkívül hogy 2-3x annyit keresnek mint én sima hangyaként, vagyoni szinten nincsenek előrébb, mert el is költenek mindent, vagy több embert tartanak el mint amennyi rá lenne szorulva. A cikkel amúgy egyetértek, nyilván 200 alatt nem nagyon lehet normális összeget férterakni, nekik még inkább arra érdemes koncentrálniuk hogy többet keressenek. Erre számos lehetőség van, a szakmai fejlődéstől vagy előlépésektől kezdve a munkahelyváltáson át a külföldi munkákig. Azt gondolom, hogy ha az ember már elért egy normális fizetést és életszínvonalat, akkor a megoldás inkább az hogy kevesebbet költ mint megtehetné és a félretett pénzből befektet, vagy vállalkozik. A beosztotti létben én hosszú távon nem látok perspektívát, akkor sem ha vezető lennék.
Maximális egyetértek veled @Kiszamolo!
Ugyanez megy ha felteszel egy albérletkereső fórumra bármilyen lakás kiadó hirdetést 100e +rezsi felett... apám kapsz ott mindent: "kisemberzsigerelő rohadék beképzelt mitképzelsz magyarnyomorító kizsákmányoló állat" leszel. Meg hogy ennyi az "átlagfizetés". Nem fogják fel, hogy:
1. valamit rosszul csinálnak az életben
2. nem az "átlagnak" akarod kiadni hanem EGY fizetőképesnek
"200 ezer Forint nem rossz pénz, ha ... van párod aki szintén ennyit keres "
Jaja, jo penz az a ketszaz ha negyszaz :)))) Sot a negyszaz is jo penz ha nyolcszaz, hat igy konnyu szamolni 🙂
A linkelt cikkhez: a hölgy nem egyben rakta be a pénzét, hanem fokozatosan, mondjuk negyedévente. És akkor a nagy bukta után még örült is hogy onnantól olcsóbban tudja venni 🙂 Egyébként az ázsiaiak iszonyat módon tudnak spórolni, külföldi fórumokon nem egyszer került már szóba, hogy mi a módszerük.
"Megtakarítás" alatt meg nem mindenki ugyanazt érti. Van aki hosszútávú befektetésként tekint rá, amiből a lakás vételárán kívül másra nem lehet költeni, de van aki a váratlan kiadásait (pl. elromlott a kocsi) is innen fedezi. Most akkor melyikről van szó amikor arról beszélünk hogy valaki X összeget tesz félre havonta?
@tibor Egy kicsit kifejthetned, hogy mit jelentenek azok a szamok, miert szorzodna onmagaval minden nap, a valosagban milyen folyamatnak felel ez meg es hogyan van kapcsolatban a mindennapi jobban teljesitessel, mert az a gyanum, hogy annyira logika van benne, mint a tegnapi bolcsessegeidben.
@hemond
a BUX-al nem lett volna ekkora szerencséje és még hosszan lehetne sorolni a különböző tőzsdeindexeket
@realestate
Azt mondjuk en sem ertem, hogy akinek nem futja egyedul egy 100kHUF-os alberletre, annak miert nem jut eszebe 2-3 masik emberrel egyutt berelni lakast?
Én örülök ennek.
No nem azért, hanem azért, mert most először hallani, hogy legalább azok is olvassák a blogot és hozzá-nem-szólnak, akiknek a legnagyobb szüksége van rá.
Na azért hadd legyen igazuk nekik is, akik nem jelentek meg a hozzászólások között. Ha külföldön dolgozol átlag gyári melósként, hányszor is kapsz többet, mint itthon, ugyan azért a munkáért?
@kh-mar-nem-zero
Ezzel csak egy baj van, hogy nagyon sokszor a közép-felső vezetők lényegében nem értenek semmihez, fingjuk nincs mi történik a gyárban, és különösebb munkájuk sem akad. Na persze nem mindenhol.
Ez nem vicc, bekerül az önéletrajzába ha volt valahol vezető, aztán a következő munkahelyen semmit nem kérdeznek, volt vezető, nagyon jó, fel van véve... konkrét eset, megtörtént. Ahogy az is, hogy pl. élelmiszeriparból érkező műszakvezetőket vesznek fel pl. gépészeti cégekhez. Két külön világ, de m.vezető volt, jöhet.
Rendszeresen veszek össze (általam szeretett) emberekkel a kiszámoló blog miatt. Ez egy butaság, népbutítás, őket nem lehet megvezetni - szokott elhangozni. Meg hogy túlságosan elvakult vagyok az oldallal kapcsolatban. Lassan tabu téma leszel. 🙂
Lassan megtanulom, hogy ne mással foglalkozzak, csak a saját dolgommal. Csak a saját helyzeteden változtathatsz.
Ének helyett ezt kellene oktatni középiskolában. Személy szerint inspirál az oldal, nem beszélve a hozzászólásokról. Olyan réteg gondolatait tudjuk itt olvasni, akikkel személy szerint nem találkozok naponta. Még.
Remélem, hogy 50 éves koromra hasonló egzisztenciával fogok rendelkezni mint itt sokan. Eddig még van negyedszázadom.
A cikk tartalmával egyetértek, mégis könnyű ám fentről beszélni. Ha abból indulok ki, hogy mi a magyar átlagfizetés, akkor elég elszomorító a helyzet. Igen én is továbbtanultam, nyelvet tanultam, költöztem, de azért elmondhatom, hogy Mo-n kis faluból nagyon-nagyon sok kitartás és átlag feletti képesség is kell, hogy a fizetések szempontjából a 10%-ba felkerülj. Egyből multinál kezdtem és azt láttam, mint amit a szüleim (gyári munkások) is mondtak: ha becsülettel csinálod, akkor nagyon sokat kivesznek belőled, ha a könnyebb utat választod (fusizol, nyalsz a főnöknek, becsmérled mások munkáját, míg a magadét dicsőíted) könnyebben előre jutsz. Mindezt egy nyugati autóipari multinál tapasztaltam: bár technikai terület a középvezetők 80%-a valakinek a valakije a főnök haverja és csak a 20% az, aki a munka gyümölcsével került pozícióba, ahogy ez az átlag Mo-n szokás. Folyt köv..
@jurta
OFF:
UFO: Unidentified Flying Object, vagyis azonosítatlan repülő objektum. Ez lehet idegenek űrjárműve, de lehet egy labda is, amit épp feléd dobnak, és még nem jöttél rá, hogy az egy labda... Természetesen miután rájössz, hogy egy labdával dobtak fejbe, nem lesz UFO...
Tehát bárki, bármit mond, az UFO-k léteznek 😀
"..mert láthatóan a nép egyik fele egy másik univerzumban él, mint a nép másik fele.
Az egyiknek fos bruttó 700e Ft-ért nem éri meg a telefont felvennie, a másik ebből fél évig él, és még azt sem hiszi el, hogy van olyan cég a nagy multikon kívül, ahol bejelentik az embereket fehéren, bár a multiknál meg nyilván megy a full kizsákmányolás... Aztán meg nem hiszik el a számokat, se a fizetéseket ("ez mese habbal")"..."És egyébként ugyanazon a metrón csoffadnak mindketten, térben és időben egy helyen, de dimenziók választják el őket mégis."
mimox.com/gyongyhalaszat/blog/536/Arrol-a-bizonyos-IT-munkaerohianyrol-meg-a-penzrol.html
Áttételesen ez is erről szól....
... 3 éve Németországban élve elmondhatom, hogy persze mindenki tud váltani, tanulni, de ahhoz hogy az átlag jobb legyen ahhoz ennél több kell. És itt jön a mondandóm lényege: ahhoz, hogy Magyarországon az ÁTLAG feljebb jusson a vezetők fejében kell rendet tenni. Leváltani, elkergetni. Mert megtanultuk, hogy a természetben normális eloszlások vannak, egy német, francia átlag születésénél fogva nem okosabb egy magyar átlagnál, mégis miért van az, hogy itt egy német átlagnak nem az a problémája, hogy hogy jön ki a fizetéséből, hanem, hogy milyen külföldi nyaralást, opelt, vw-t vagy mercit tud megengedni magának? Elárulom nem azért mert az ÁTLAG többet tanul és nagyra törőbb. A fejétől bűzlik a hal. Persze amit írtál az mind igaz, vallom, hogy minden egyes magadba fektetett Ft 10-esen jön vissza. Ahhoz, hogy átlagban valaha is megközelítsük a nyugatot, már a vezetőknél kell rendet tenni,
@Kiszamolo Kiegészítve a post-ot, hadd üssem le a "nemtudjátokmivanvidéken" tábor magas labdáját az Index mai cikkével. 🙂
index.hu/gazdasag/2016/08/18/300_ezer_folotti_fizetessel_keres_penztarost_a_lidl/
Juttatásokkal. 300. Nettó. Pénztáros. LIDL.
Amit korábban írtam: ha 23-50 év között vagy érettségivel, és nem vagy nagyon roma kinézetű (akiket sajnos sokszor ok nélkül diszkriminálnak) és a bruttód 220 alatt van, akkor két lehetőség van:
1. Olyan szakmában dolgozol elhivatott szakemberként, ahol nem fizetnek jól. Ápolónő, dajka, stb. (Mondjuk, a pénzügyi blogot olvasol, akkor ez nyilván fontos neked, és fogadnék, hogy a szakmádban már akkor is rosszul kerestek, amikor pályát választottál, de mindegy.)
2. Vagy túl lusta és kényelmes vagy, vagy önbizalomhiányod van. Kifogások: túl messze van, költözni kellene, biztosat-bizonytalanért.
@regimodi Gratulálok, látod megérte, példát vehetnének rólad. (A mondás eredetije a Kádár János féle verzióban: "nem a zsömle lett kisebb, hanem a pofájuk nagyobb". 🙂 Soha nem volt ennyira igaz...)
@cse Ha 25 éves vagy, és keményen dolgozol, a következő 15 évben meredeken fog emelkedni a jövedelmed és életszínvonalad, el sem hiszed majd. 🙂
@tgwh "nagyon sokszor a közép-felső vezetők nem értenek semmihez" Igazad van, sok az ilyen. De van az éremnek másik oldala is. A gyári melós azt látja, hogy vezető pozíció, magas fizetés, céges autó, stb. Nem olyan könnyű azért a vezető élete. Én már nem egy frissen kinevezett vezetőt láttam, átadtuk a kinevezésüket a tárgyalóban, csillogott a szemük. Aztán kimentek a tárgyalóból, és ott állt 5-10 ember: az új beosztottaik, néztek rá hogy most mi legyen. Akkor jön rá az új vezető, mit kapott a nyakába, és akkor már mindig ott a pánik a szemükben.
@tgwh : a "hányszor többet keres külföldön a melós" egy elsőre jól hangzó szám mint az "átlag". Inkább úgy fogalmaznám meg hogy "ugyanolyan életszínvonal mellett a külföldi munkánál mennyivel többet tud megtakarítani, annak az életszínvonalnak az adott helyen mért költségéhez képest". No nem azért mondom, egy arc aki "átlag melós" (csak annyiban tér el az átlagtól hogy nem "nekemazjár" hanem amit csinál az legyen jó), ugyanannyi év ugyanolyan gyári munkával meg tudott takarítani eléggé sokat, ugyanaz az életszínvonal az itthon elérhetőből neki megtakarítás nélkül havi jövedelem 20%-nyi eladósodás lenne. Csak ilyen számítási módszerrel nehéz a megmondóemberekkel beszélgetni.
Végképpen az derül ki hogy a siker titka az elhatározás és a bátorság hogy elhagyjuk a komfortzónánkat. Azért olvasom ezt a blogot mert erről az oldalról közelíti meg a pénzügyi kérdéseket.
..."Ha szegénynek születtél, az nem a te hibád. Ha szegényen halsz meg, az viszont csak a te hibád."
Asszem itt a blogon olvastam. Milyen igaz!
írnék én is egy személyes történetet:
Néhányan azt mondják majd hazugság, mások azt, túltoljuk, de talán lesz akinek ad egy lökést...
Sokan tudják, hogy van Egerben egy apartmanunk, ami a feleségem munkahelye, tavasszal nyitottunk. Azt kevesebben tudják, hogy van mellé egy pár hónapos kisbabánk is.
Mivel a feleségem a baba mellett nem tudja egyedül vinni az apartmant, idén a szabadságom nem nyaralásra, hanem a vendégváltások napjaira veszem ki, igaz mellette van másodállásom és kertészkedem is, bár a kert idén eléggé el van hanyagolva.
A feleségem amikor a baba elalszik, nem lepihen, hanem kimossa és kivasalja az apartmanba az ágyneműt.
Nehéz? Az.
Fáradtak vagyunk? Azok.
Nekem is könnyebb lenne a szabadságomat láblógatással tölteni? Persze.
Miért csináljuk? Mert a feleségem nem szeretne a baba után visszamenni eladónak, mert nem szereti, az apartmant viszont örömmel csinálja.
Ebben a "vezetokkel van a baj"-ban az a vicces, hogy sokan sajat bevallasuk szerint ismerik a menedzseri szakmat, es tokeletesen atlatjak feletteseik tevekenyseget-felelosseget, tehat meg tudjak itelni, mennyire jok, aztan megsem lesz beloluk menedzser soha a budos eletben. Persze, tudjuk, hogy miert, nem nyaltak eleget, tul lelkiismeretesen dolgoznak, ezert inkabb kizsakmanyoljak oket, stb. 😀
Egyszer egy tanárom mondta, hogy a tudás olyan, mint a lufi: ami belül van, az a tudás, ami kívül, az az ismeretlen. Minél nagyobbra fújjuk a lufit, annál jobban látjuk, hogy mit nem tudunk. Ezeknek az embereknek kicsire van fújva a lufijuk, és úgy érzik, hogy milyen okosak.
@zabalint " az emberek többsége előrelépés alatt kizárólag a vezetői pozíciókat vagy a vállalkozósagot értik. Pedig nem csak abba az irányba lehet előrébb jutni, " - én próbáltam már 3 irányt, ezek után úgy érzem, legszívesebben szakmailag fejlődök, azonban azt tapasztalom, hogy azt fizetik meg legkevésbé.
Alkalmazottként a legtöbb területen sokkal kevesebbel keres többet egy jó szakember, mint a rossz/átlagos, aki viszont vezető lesz, rögtön jelentős bérnövekedésre számíthat.
Vállalkozóként szintén, hiába vagyok én a legjobb kőműves, több megrendelésem lesz, de nem fogok 10x annyit keresni (napi 8 óra munkával), mint a legalja, csak mondjuk a dupláját.
Ha viszont lesz 10 kőműves alkalmazottam, akkor ugrásszerűen megnövekedhet a bevételem.