Felhívtam a klímásomat tegnap, kifakadt, hogy februárban annyi munkája van, hogy nem győzi. Mondtam neki, hogy nem baj az, legalább meggazdagodsz. Erre csak felsóhajtott, hogy bár úgy lenne.
Nyelvtanár ugyanez. Egyszerűen folyamatosan kell elküldenie az új tanulókat, mert nincs szabad ideje újakat fogadni.
A gyerek jár tornára, ott is ez a baja a hölgynek, aki tartja az órát: nem tud már újakat fogadni, hosszú várólista van.
S még hosszan sorolhatnám, hányszor találkozom ilyen emberrel, szinte hetente.
Ilyenkor mindig elmondom nekik, hogy ha több a munkád, mint el bírod látni, akkor árat kell emelni.
Ha 25%-kal árat emelsz és ezért eltűnik az ügyfelek ötöde, fillérre ugyanannyit keresel, mint eddig, jóval kevesebb munkával és lesz lehetőséged újakat fogadni.
Ha megint tele lesz a naptárad, megint árat emelsz.
Ha a klímás februárban túl van terhelve munkával, akkor vagy nagyon jó szakember, vagy túl olcsó, vagy mindkettő egyszerre.
Ha a beszerelésért eddig 35 ezret kért, akkor emelje fel 50 ezerre.
42%-kal nő az összeg, amit naponta megkeres. Egy klíma pedig ha 250 ezer forint, akkor beszereléssel együtt volt eddig 285, most lesz 300 ezer forint. 5% különbség a végén.
Lesz bárki, aki ezért nem kéri?
S ha a vásárlók harmada ezért az áremelésért hagy el, még mindig többet keresek, mint eddig, kevesebb munkával.
(Oké, a számolás kicsit komplikáltabb, mert a szerelési anyagköltség és a segítő munkabére is csökken arányosan, tehát mivel a bevétel nőtt, az anyagráfordítás csökkent, így 42%-nál is több a haszon. Viszont a másik oldalon keres magán a klímaeladáson is, az viszont csökken, ha kevesebb klímát ad el. De azért lehet érteni, mit szeretnék mondani.)
A gyerekek szülinapi tortáját is mindig egy helyről, egy hobbi cukrász anyukától vesszük. Olyan nevetséges pénzeket kér érte, hogy mindig kioktatom, hogy ennyiért nem szabad dolgozni. (Szükségük van erre a pénzre, csak részben hobbi a sütögetés.)
Egy 14 ezer forintos nagy tortán keres talán kétezer forintot?
Mondtam neki, hogy adja 16 ezerért, a kiadása nem változik, az eddigi kétezer forintos profitot megduplázta.
Ha a vásárlóinak a fele eltűnik, még fillérre ugyanannyit keres fele annyi munkával. S pont az a fele fog eltűnni a vásárlóinak, amelyik erősen árérzékeny és akin nem is lehet soha keresni. (Az árérzékeny vevő attól még nyaralhat a Maldív szigeteken, magától nem, csak tőled sajnálja a pénzt, tehát nem feltétlen jelent szegényt az árérzékeny kifejezés.)
(Soha ne akarj olcsó lenni, mert akkor az olcsó embereket fogod összegyűjteni, akik semmiért nem akarnak vagy nem tudnak fizetni. S ők fognak ajánlani az ő olcsó ismerőseiknek és akkor haszon nélkül fogsz feleslegesen sokat dolgozni.
Neked jónak kell lenni, nem olcsónak. Mindig lesz egy nálad is olcsóbb, azzal soha nem fogsz jó ügyfeleket szerezni.
Ha jó vagy, nem olcsó, akkor azok az emberek fognak ajánlani az ő saját ismerőseiknek, akiknek van pénzük és a minőség fontosabb számukra az árnál.)
Merd megkérni az árad! Gyakran az emberek kisebbrendűségi érzés miatt nem mernek többet kérni, azt gondolják, hogy ők ennyit érnek a piacon.
De hát sorban állnak nálad az emberek, nem győződ a munkát!
Ez a legbiztosabb jele annak, hogy többet érsz, mint kérsz érte.
S ha te nem becsülöd magad, más sem fog. Ha te az olcsó gyógytornász vagy az árad alapján, ezt is fogják gondolni rólad az emberek.
A tornatanárnőnek is mondtam, hogy emeljen árat, mert annyiért nem dolgozunk, amennyit ő kér. Emelt bő 30%-ot, azt mondta, több a jelentkező, mint eddig.
Az emberek azért veszik meg a drága mosószert és fogkrémet, mert az gondolják, biztos jobb is, ha ennyivel többe kerül. Ugyanígy gondolkodnak ám a szolgáltatásokról is!
A korrepetálós tanárnak is én mondtam, hogy ideje lenne árat emelni, régóta kér ennyit, úgyhogy mostantól legyen több.
Ne legyél mulya, ne legyél kishitű, ne higgy túl keveset magadról és ne legyél balek.
Ha te 15%-kal többet fizetsz a boltban, mint egy éve, ne dolgozz annyiért, mint egy éve.
Van, aki azért nem emel árat, mert mi lesz a szegényekkel, akik nem tudják kifizetni. Hallottam ezt már sokszor pszichológustól, gyógytornásztól, logopédustól és hasonló személyektől.
Ilyenkor elmondom nekik, hogy a szegények a 8 ezer forintos pszichológust vagy fejlesztő pedagógust sem engedhetik meg maguknak. Viszont az ügyfelek nagy részének mindegy, hogy 12 ezret vagy 14 ezret fizet egy pszichológusért havonta kétszer.
Ha szeretnél jót tenni a szegényekkel, akkor emeld fel a díjad azoknak, akik ki tudják fizetni és minden pénteken ingyen vagy nagyon olcsón dolgozz azoknak, akiknek még az alacsony díj is túl drága. De ne dolgozz tehetőseknek azért olcsón, hogy a szegények is ki tudják fizetni.
Amit te adsz, ugyanolyan érték a számukra, mint bármilyen másik szolgáltatás, autószerelés, villanyszerelés, tanácsadás vagy bármi.
Most egyébként is tombol az infláció, az emberek szó nélkül lenyelnek akár 20-30%-os áremelést is. Úgyhogy érdemes megragadnod a lehetőséget.
Kapcsolódó cikk:
S még valami: ha olcsó vagy és még sincs ügyfeled, akkor két dolgot csinálhatsz rosszul.
Az egyik, hogy csapnivaló szakember vagy. Nem baj az, a baj akkor van, ha nem akarod, hogy ez megváltozzon. Tanulj tovább, képezd magad, gyakorolj.
A másik, hogy a marketinged pocsék. Akkor csinálod jól a marketinget, ha annyi ügyfeled van, hogy te válogatsz, hogy kinek akarsz dolgozni és kinek nem.
De ez már egy másik nagy téma.
Röviden: ha túl sok a munkád, az azt jelenti, hogy túl olcsón dolgozol. Emelj árat, ne legyél szívbajos és hidd el, tényleg sokkal többet érsz, mint te azt gondolod magadról. Ne olcsósággal akarj munkát szerezni, mert azzal csak Olcsó Jánosokat fogsz magad köré gyűjteni. Legyél jó és akkor majd azok jönnek, akiknek a minőség fontosabb, mint az ár.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 45 ezer forint.
40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül
Az infláció nevében is köszönöm a jótanácsokat. 🙂
Izgatottan várjuk a jövő havi inflációs adatot, vajon elegen megfogadták-e a tanácsokat. 🙂
ez van, ez (is) piac, szerencse fogyasztói szempontból, hogy vannak szolgáltatók, akik alullövik az árakat - viszont igen, szolgáltatói oldalon alacsony áron dolgozni kidobott pénz, elengedett nyereség.
Sajnos ez van, azt mondja a villanyszerelő, hogy 40.000 lesz az adott dolog, tavaly 20.000 volt, mit csinálsz? hívsz másikat?
Ez tényleg elterjedt probléma? Én azt látom, hogy mindenki árat emel.
@ml Ja, az építőiparban, amit ezerrel fűtenek a támogatásokkal. Meg a multik.
A mikrovállalkozásoknál ez egy nagyon gyakori gond.
Azt hiszem ide nagyon jól át lehet fordítani a "buták mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel" mondást - a kóklerek kiválóan kihasználják hogy ha valamit drágán is meg lehet csinálni, de igény az van rá, boldogan élnek a "lehet mással csináltatni, nálam hat hónapra előre sorban állnak" lelkiterrorral (ami sajnos ráadásul igaz is).
Aki meg a saját témája szakértője, az nem mer/akar drágán dolgozni, mert jót akar az ügyfeleknek és minél több emberhez el akarja a minőséget juttatni (legalábbis ezt látom mögöttes oknak, de jól leírja Miklós mi ezzel a baj).
Végre egy rendes Kiszámoló cikk, mint a régi szép időkben.
A napelemes cég konkrétan egy év alatt duplájára emelt, és így sem győzik az állami ingyen pénz miatt. Jó világ van, kíváncsi vagyok, meddig...
Ha egy napi megélhetésem költsége (olyan életszínvonalon és olyan életminőségben, aminek a fenntartásáért hajlandó vagyok dolgozni) X, akkor hány X-ért érdemes munkát végezni? Magyarán mi az az összeg, amiért nem szabad dolgozni?
Sokan úgy élnek, hogy egy havi bérük egy havi megélhetésüknek felel meg, aminek semmi értelmét nem látom. Mások több havi megélhetésüket is megkeresik egy hónap alatt, de közben leamortizálják az egészségüket, ráadásul hülyeségekre költik (vagy az ő pénzét mások) a megkeresett pénzt. Ennek sincs sok értelme.
Nem ez okoz hiperinflációt? A cukrász, klímás, pszichológus árat emel, mivel többet keres, ezért tipikusan többet is költ, tehát mások is árat emelnek, mivel növekedett a kereslet. Csak kérdezem.
@egyik-tamas Nem, ez csak inflációt okoz és úgy hívják, hogy ár-bér spirál. Nőnek az árak, ezért több fizetést kérek, vagy én is árat emelek és ettől nőnek az árak.
De a cikk nem erről szól.
@Kiszamolo: "A másik, hogy a marketinged pocsék. Akkor csinálod jól a marketinget, ha annyi ügyfeled van, hogy te válogatsz, hogy kinek akarsz dolgozni és kinek nem.
De ez már egy másik nagy téma."
Lehetne ez a következö cikk temaja 🙂
Nekem a fodrászom emelt most árat, egy sima férfi hajvágás+mosás, 20-30 perc, az eddigi 2400 helyett lett valami 2800 talán. Pontosan nem tudom, mert mindig felfelé kerekítettem neki aztán eddig is 3 ezret adtam.
Viszont ami érdekes volt, hogy eddig se volt olyan hogy felhívom, hogy másnap mennék, várólista volt, 1 héttel előtte be kellett jelentkezni. Ennek ellenére ezt a pár száz forintos emelést olyan félve mondta, meg 2 hónappal előre bejelentette.
Én is agyalok rajta hogy tudnék árat emelni, nekem azért nehezebb kicsit, mert néhány fix ügyfél van, a nagy ügyfélnél 10%-ot már említettem, a kicsiknél nem tudom mit lehetne. Ha emelek 10%-ot és 50 helyett 55 ezret kérek azzal nem igazán vagyok beljebb, ha 30%-ot még az is csak 15 ezer forint, aztán jön a rossz szájíz.
Hát igen. A jó öreg differentiation vs cost-cutting stratégia közti különbség. Vagy legyél olcsó, de gyárts olcsón-sokat, vagy legyél jó, és kérd meg az árát.
Igen, ez tényleg így van! Én online marketing egy részterületével foglalkozom. Jó pár éve, mikor kezdőbb voltam, kisebb összegekért vállaltam el ügyfeleket, sok volt a rövid, egyszeri projekt. Ezekkel az ügyfelekkel több idő is ment el, mert szeretnek vmiért telefonálni, találkozni... majd idővel, ahogy több ügyfél kezdett el jelentkezni (ehhez weboldalamat és magamat fejlesztettem, feliratkozóim lettek, cikkek stb...) az árat is elkezdtem növelni, valamint az egyszeri projektek helyett több hónapos együttműködéseket ajánlottam ki, plusz ami fontos, hogy projekt, havi díj van, nem óradíjban számolok, ahogy ezt tettem még az elején. Sokkal jobb minőségű ügyfeleim is lettek, akik nem kérdeznek, látják, hogy csinálom, amit kell és van eredménye, számlát rendezik időre, mindent emailben lehet kommunikálni, nincs felesleges telefonálgatás stb... Sokan alapból félnek kimondani a díjukat is...
@farhatra-is-marad
"Sokan úgy élnek, hogy egy havi bérük egy havi megélhetésüknek felel meg, aminek semmi értelmét nem látom. "
Valóban. Szó szerint milliárdnyian... ők a hülyék. Egyenek rizs helyett ciánt? 🙂
Csak trollkodok, mert értem a felvetést, de nyílván többféle élethelyzet van. Adott esetben ha a választásod az, hogy 1havi megélhetésnyi bér/hó, vagy 0 bér per hó, de akkor éhen hal(nak) a gyereke(i)d, akkor hogy döntesz?
De szerinten nincs rá álalánosan érvényes IGAZSÁG (mint ahogy máshol sem), úgyhogy nem várnék a helyedben értelmes és magadra vonatkoztatható javaslatot. 🙂
De hátha mégis, engem is érdekel, ki mennyire taksálja az idejét.
Frankó kis ár-bér spirál látszik kibontakozni, kiváncsi leszek hol lesz a vége. Egyén szintjén abszolút a cikkben tárgyalt áremelés a teendő, társadalmi szinten meg majd meglátjuk, hová lyukadunk ki.
@egyik-tamas
Ha nem emelsz, de tehetnéd, balek vagy, ebből felesleges morális kérdést csinálni. Az ár-bér spirált nem neked (random kisvállakozó) kell megoldani, hanem a jegybanknak és a fiskális politika irányítóinak. Jelen esetben, bevállalva az esetleges recessziót is, ki kell szívni az elmúlt 10 évben bepumpált pénzeket a gazdaságból, magas kamatokkal megfogni az inflációt, és meg kell kezdeni a szanálását a rengeteg hitellel a víz felett tartott életképtelen cégnek is.
Es akkor a végén csak a gazdagok gyerekei jutnak el nyelv, úszásoktatás órákra. Akik eddig nem is jutottak be esetleg, mert későn ébredtek. De most legalább le tudjak uralni a piacot. Jó tipp. Szerencse, hogy vannak emberek akiknek nem csak a pénz a fontos.
S mi lenne, ha elolvasnád a cikket is? 🙂
Segítek, innen olvasd főleg: "Van, aki azért nem emel árat, mert mi lesz a szegényekkel, akik nem tudják kifizetni"
Azért van annyi kockázat, hogy az áremeléssel a forgalom nem lineárisan változik, arra tippelnék, hogy van egy "cut off point", ahol eltűnnek a vásárlók...
Az egyik bizniszünkben nem árat emelünk, sikerdíj%-van és az nem változik, hanem projektméretet. Teljesen más a tíz évvel ezelőtti, évi 30 darab, átlag 5-10 MFt, mint idén a hat, átlagosan 250 MFt-os projektek 6%-a. A munka nem lineárisan nő, és a kicsiket elküldjük.
Remélhetően hamarosan vége lesz ennek az őrületnek, ha 2025 -ig nem jön a Mikulás a "családokhoz".
Azt tudja valaki, hogy a közzétett svájci inflációs adat mennyire igaz? A neten az elmúlt 10 évre, évente (-1,4) - (+1,5%) -os adatot találtam, így a CHF jó értéktartó, menekülő eszköz lehet (most is, mint hagyományosan). Az inflációs különbségnek pár éves távlatban meg kell látszódnia a CHFHUF árfolyamban is. Vagy Svájcban is lehazudják?
Én csak egy 2015-ös konferencián hallott előadót tudok idézni (egy amerikai nő volt, IT szektorról beszélt), ő azt mondta: "work for free or work, for a sh*tload of money". Én ezt az elvet követem 6 éve, és elégedett vagyok vele.
Ez mind szép és jó, meg logikus... de azért ez nem minden esetben ilyen egyszerű. Én vagyok a témában szereplő tipikus vállalkozó. Nagyon-nagyon sok a munkám, tényleg sorban állnak a megbízók, akár éveken keresztül is van aki hívogat telefonon, hogy na jöhet-e végre... Nem azért van így mert olcsó lennék. Nem, nem vagyok olcsó. De a minőségi munka mellett korrekt árakkal is szeretnék dolgozni. Számomra többet ér az olyan elégedett ügyfél, aki hosszú távon megmarad mellettem, minthogy az áremelésekkel folyamatosan cserélődjenek a megbízók (de ezzel maximalizálva a profitot). Ez az én üzletpolitikám, amivel már több évtizede jóval stabilan és kiszámíthatóan többet keresek mint a konkurencia. Nekem bejött.
De tudom, van aki szerint ez lúzerség... Nem vagyunk egyformák. 🙂
És íme, Miklós beröffentette az inflációt. Vigyázz, a végén Te leszel az új ellenségkép. 🙂
A szolgaltatasra epulo mikrovallalkozasokban ez mukodik. Probald meg ezt egy multinak dolgozo tobb 10 fos cegnel, ahol szerzodesben lefektetett arakat legtobbszor csak ujrapalyaztatassal lehet ujratargyalni. Nincs automatikus infla szolgaltatas emeles etc..
Mikozben jon az arberspiral a dolgozoknal, de nem tudsz emelni multi fele feltetlenul.
@rdldr
Ez nem így működik. Ha minden tanár és úszásoktató olcsón tartja az óráit, akkor is kimaxolódik az idejük, így egy idő után nem tudnak több gyereket fogadni, ezért nem kap több gyerek magán nyelvórát, illetve úszás oktatást, hanem a szülők talpraesettségén és kapcsolatain múlik, hogy ki kap magánórát, ami általában amúgy is korrelál az anyagi helyzettel.
Ellenben ha a piaci helyzet, terheltség alapján emelnek a tanárok, akkor jobban megéri, többeknek megéri magánórát tartani, akkor többen lépnek be a kínálati oldalon a piacra, mert jobban megéri magántanárkodni, magán úszóoktatást csinálni, és persze ezen belül lesznek olcsóbbak és drágább tanárok is, attól függően kit tart jobbnak a piac.
Valójában épp a nem emelünk árat, mert a szegényekkel mi lesz mentalitás tartja tartósan szegényen a közösséget.
Miklós ezzel csinálja magának is az árfelhajtást.
Mondjuk az, aki annyit fektetett bitcoinba, mint Miklós, az ki is tudja fizetni. 🙂
Ja, szoktak csodálkozni az emberek, hogy én, a vevő mondom, hogy kérjen tőlem is és másoktól is többet. De örülök, ha valaki sikeresebb lesz, nekem meg nem kerül olyan sokba pluszban. A többi ügyfele meg úgysem tudja, hogy én beszéltem rá az áremelésre. 🙂
ez csak azokban az ágazatokban működik, ahová az állam önti a pénzt, pl. építőipar. Meg az olyan ágazatokban amiket az állam kötelezővé tesz pl. nyelvvizsga.
Próbáljon már valaki 25 év villamos fejlesztőmérnöki tapasztalattal állásra jelentkezni valami multihoz.
Felveszik azt, aki a legkevesebbet kéri oszt kész...
Valóban így kell működnie a piacgazdaságnak ez igaz. Csakhogy van egy bökkenő.
Áremelés – csökkenő ügyfélkör – kényelmesebb megélhetés, OK.
De mondjuk még így is túl sok a munka.
Újabb áremelés – megint csökkenő ügyfélkör – még inkább kényelmesebb megélhetés, OK.
Paftarítye, amíg beáll a piacgazdasági egyensúly.
Borzasztó magas árak – kicsi ügyfélkör – rendkívül kényelmes megélhetés. OK.
De ki fogja felszerelni a klímáját azoknak, akik kiesnek a folyamat során?
És ha nem csak a klímaszerelő fogadja meg a tanácsot, hanem mondjuk mindenki úgy, hogy a duplára emelt díj egyes szakmáknál +100.000Ft/munka más szakmáknál meg csak +5000Ft/munka?
Vagy érjen minden munka ugyanannyit??
És aki idős, beteg, munkaképtelen?
Az így elszabaduló árak egy egész generációt nyomorba dönthetnek!
Tehát elviekben teljesen igazad van, viszont érezhető a feszültség, hogy ezt nem lehet a végtelenségig folytatni!
Tegyük fel mosógépeket javítasz. Roskadásig vagy munkával, be vagy táblázva fényévekre előre. Mondjuk 120ezer Forint egy vadonatúj mosógép. Megcsapágyazod a mosógépet 80-ért, meg is rendelik, ügyfél nyert 40-et mert nem kellett új gépet vennie 120-ért, meg te is kerestél rajta mert vettél 8000-ért két csapágyat. (Jó, adók, rezsi, stb, de tisztán megvan mondjuk neked is 40 haszon)
Tele a naptár, árat kell emelni, felemeled ezt a bizonyos 80-at 110-re, mert itt olvastad hogy így kell. Ha 120-ért ott az új, nem fogja senki 110-ért megjavíttatni, ott rohadjon meg ahol van. Van egy képzeletbeli plafon, ami fölé nem mehetsz, mert egyértelműen nem rentábilis a javítás, és senki nem fogja megrendelni. Ezt a plafont pedig az új termék ára határozza meg.
Ez egy leegyszerűsített példa, de ez alapján szerintem vannak kivételek, egyébként alap esetben egyetértek a cikkel.
Akkor jön az, hogy kérek, amennyit tudok és nem vállalok el több munkát, mint amennyi pénz elég.
B verzió: felveszek alkalmazottakat, akiken keresek a bevétel 40%-át és kész. Így alakulnak ki a cégek.... 🙂
bravo
2022-02-17 at 12:09
Nem tudom mi az üzleted, de ha magánembert is kiszolgálsz, akkor írj fel engem is a várólistára (és majd szólj, mire jelentkeztem 🙂 ).
Mert szerintem is ez a normális.
Kiyosaki mondja, hogy a szegénység fejben dől el. Az, hogy azt mondom magamnak, hogy nem emelhetek árat, ki fogja azt megfizetni, nem lesz elég ügyfelem, ez mind lezárja a lehetőséget, hogy jobban/kényelmesebben élhessek. Helyette azt kell feltenni, hogy hogy emelhetek árat? Hogy tarthatom meg így is az ügyfélkörömet? Hogy fogja megkapni a rászoruló réteg is a szolgáltatást stb. Nem problémázni kell, hanem megoldást keresni. Aki problémákat keres, az fog is találni.
Apám is így ment csődbe 10 év (!!!) alatt. - Sosem mert árat emelni. (Sem új ügyfél után menni, sem új terméket fejleszteni.) - Persze egy idő után ezekre már ha akarta volna se lett volna pénze, mert nem volt árrése. (üzleti stratégiában ezt hívják diverzifikációnak egyébként, amikor egyszerre fejlesztesz új terméket és új piacot is, tehát a kínálat is bővül és a felvevők köre is, új ügyfelekkel.)
Akkor fogadtam meg, hogy "nem árat emelni olyan, mintha túl sokat költenél" - a jövőd éled fel előre....
A multik okosan csinálják, (szerintem van stratégiájuk áremelésre) szétdobják, minden hónapban csak 1-1 terméknek emelnek árat, így nem veszed észre. (Éves távlatban pedig minden termék sorra került. Végülis mindegy, hogy minden év májusában emelek árat egy adott terméknél, de évente emelek..) De olyankor mondjuk 100 -> 112 Ft ->124 Ft ütemben. (<- A példám idején ~3% volt az infláció...)
Na, akkor ezentúl én 25%-kal többet kérek és kapok is a kommentjeimért.
A jelenség vevői oldalon is létezik.
Arra gondolok, amikor a vevő hajlandó pl. sürgősségi felárat fizetni, csak hamarabb megkapja, amit szeretne.
Mert jó, ha valami nem kerül sokba, de csak akkor, ha meg is lehet kapni, hozzá lehet jutni
@bravo : Mi a nettó - adózás előtti nyereséged, költségek levonva? (EBITDA) - minden költséged - beleértve a munkadíjad is, és az eltelefonált telefonszámlát is?
... Ha ezt elosztod a bevételeddel, kijön, hogy 10-20-30-50% éves szinten. - Nah ezt már össze tudod vetni a neten található iparági statisztikákkal.
- HA korrekt is az árad, de kijön, hogy az iparági átlag alatt keresel, akkor bizony olcsó vagy. Idővel lemaradsz, és ha már baj van... esetleg jön egy válság, és neked is elkezd döcögni, nehezebb egy nagyot emelni, mint sokszor kicsit.
Nálatok milyen klimások vannak, nálunk több éve 60eFt a klíma szerelés -beüzemelés max 3 m csővel. Tegyük hozzá hogy a nagyker árhoz képest a kisker ajánlott ár között több mint 50eFt eltérés van. Nyilván a klímás a negyker áron veszi a klímát. Tehát alapból minimum 110eFt a "haszna".
Én is erősen gondolkodom mint villanyszerelő hogy árat kellene emelni, mert már tényleg úgy kell hessegetni az ügyfeleket. Van rengeteg régi ügyfél. Hirdetést sosem adtam fel. Nem én vagyok a legolcsóbb (mindig van aki feketén megoldja), de ezek szerint nem szar a munkám ha egymásnak ajánlanak a megrendelők.
Sajnálatos hogy ezek az információk a legtöbb "muja" emberekhez nem jutnak el 🙁
Egy példa, kb. 1 éve rákaptam egyféle gluténmentes tésztára a Sparban. Levettem a polcról, kipróbáltam, ízlett, de sokalltam az árát. ( 200g / 1190 huf ) . Mondom ránézek a neten hátha találok olcsóbban, találtam, 590 huf / 200g 🙂
Akcióban kerül a Sparban 990-be. Vagyis. Kiskereskedelmi árrés minimum 50-60% a multiknál !
@rdldr
Ha céget üzemeltetsz, nem lehet érdemben más elsődleges szempontod, mint a pénz. Van két üzletágunk, és az egyikben, ha óradíjat számolunk (profit/beleinvesztált idő) tulajdonosként magunknak, százezer feletti, a másikban meg háromezres díj jön ki. Szerinted mennyire motivál a gyengébbikben a munka végzésére az, hogy tudom, mennyire fizetik meg a vevők?
A szegényebbek például szülhetnek kevesebb gyereket, és akkor fajlagosan sokkal több pénzt tudnak elkölteni rájuk. Szerintem megfontolandó.
@egyik-tamas ez okozHATNA - csak ugye amikor Miklós azt mondja, hogy ne verd el minden hónapban a fizetésed, tegyél félre 6 havi megélhetést, 3-6 havi bevételedből vegyél autót stb. akkor azokat se fogadják meg még az se, akihez eljut a blog. Nem fogja úgyse megemelni varázsütésre az összes kisvállalkozó a díjait, szóval - szerintem - nem emiatt száguldanak az árak, hanem az elbaltázott gazdaságpolitika miatt.
elgondolkodtam
2022-02-17 at 12:46
Nagyon minimális költséggel dolgozom, a bevétel talán 10%-a lehet a költség mindent beleértve. Saját tulajdonú irodám van, semmi hitel, nincs alkalmazott.
De csak mert név nélkül lehet: Vállalkozó vagyok, nincs munkaidőm, hanem elvégzendő munkám. Ez kb belefér egy normál munkaidőbe, átlagban nem dolgozom többet mint egy főállású munkavállaló, csak annál jóval rugalmasabban. Így minden költség stb levonása után havi nettó 1,6-1,7 m Ft marad nálam. Az ügyfélkör meglehetősen stabil, alig van fluktáció, pont azért mert nem a posztban leírt áremelésekkel maximalizálom a profitot. Az ügyfelek között nem egy van aki lassan 30 éve (!) az ügyfelem. De a fiatalabbak többsége is tizenéve megvan. Ismerem az iparági konkurencia keresetét (kb). Csak panaszkodni tudnak. Én nem. 🙂
Volt válság az elmúlt 3 évtizedben. Egyiket sem éreztem meg. Kicsit sem.
@elgondolkodtam
Válságban nem árat emelsz, hanem túlélésre játszol, ha akkora a baj.
És iparág is válogatja.
Az okt 6-a utcai török étteremben mindig hosszú sor van. Az volt 2018-ban is, mert korrekt áron, elfogadható minőségű kaját adtak. Kis áremeléssel lehet, sokkal többet kerestek volna, de az is lehet, hogy a cola is kevésbé fogy, kevesebb visszatérítést kap. A COVID alatt még a teljes zárás során is azon kevesek voltak, akik a környéken nyitva voltak, és bár jelentősen kisebb volt a forgalom, szerintem így is haszonnal dolgozhattak.
A másik pl. az a festő, aki most tisztességes munkát végez, korrekt áron (nem elszállva és égig emelve), nagy sansszal a válság során is foglalkoztatva lesz, mert a válság és a kecó amortizáció nem feltétlenül azonos ciklus szerint megy. És ha akkor normális volt, nem fogok 10%-kal olcsóbban mást keresni, és ő túlél, más meg nem.
Vasúti kocsik más ügy.
Alapvető, hogy ha egy szolgáltatás elvégzése nem túl sürgős, akkor 5 -6 árajánlatot kérünk be, így érzik a szolgáltatók, hogy versenyeztetve vannak.
Azért ennyit, mert a tapasztalat szerint a fele nem válaszol, és még így is legyen 3 ajánlat a kezünkben.
A másik, hogy ha nem túl sürgős a dolog, akkor ezt is le kell írni az ajánlatkérésbe, így nem lesz sürgősségi felár.
Én pl. amikor klímát szereltettem 3 éve, március elején kértem be az ajánlatokat azzal, hogy május végéig szeretném a szerelést, amúgy mindegy, hogy addig mikor szerelik. Aztán áprilisban megláttam egy akciós hirdetést, és mivel addigra már ismertem az árakat, ezt választottam.
Csak arra kell vigyázni, nehogy a kormányzat befixálja az árakat ha emelgetni támad kedved, de nem tetszik a királynak. Láttunk már ilyet.
@laser
"De ki fogja felszerelni a klímáját azoknak, akik kiesnek a folyamat során?"
Az, akinek nincs elég ügyfele, és ezért árat csökkent, vagy az a kezdő klímaszerelő, aki újonnan lép be a piacra, látva az emelkedő árakat.
Fordítva nem teszed fel a kérdést? Hogy ha a szakik nem emelnek árat, olcsón dolgoznak, nem vonzó a szakma, de közben dugig vannak munkával, akkor ki szereli fel a klímáját annak, akire már nem jut ideje a szakiknak?
Vegyük figyelembe, hogy gazdagok, meg jómódúak csakis azért tudnak létezni, mert vannak szegényebbek akik amazok számára megcsinálnak mindent úgy hogy maguknak mégis kevesebb marad mint akiknek dolgoznak.
Viszont most már ott tartunk, hogy aki megcsinálhatna bármit is az is gazdag akar lenni és egy napos munkára el akarja kérni a másiknak a havi keresetét. Aztán őt meg a harmadik fogja levenni.
Értem én, hogy van akinek a pénz nem számít, de úgy is lehet nézni, hogy az keressen magának sztár villanyszerelőt, meg menjen a hajas szalonba, meg keresse meg a luxus szolgáltatásokat és akkor ott megmondják majd az árát, ha kevés neki, ne a szegényebbek számára hajtsa fel erőszakosan az árat.
Apósomék 10 éve gyűjtenek tetőfelújításra és most ugyanolyan távol vannak tőle mint 5 éve úgy felmentek az árak.
Jó, hogy most az egyik ember habzsol, de azért hagyjuk élni a másikat is.
S ennek mi köze van ahhoz, ha egy kisvállalkozó túl keveset kér? Attól, hogy én üresben nyomom a gázpedált és én is szegény maradok, attól az apósodéknak még mindig túl drága lesz a tetőfelújítás.
Emelt a fakereskedő, a cserépgyártó, a tüzépes, a cégek profitja az egekben, vagyis az emelés max. fele volt igazából indokolt.
Vagy ha én nem emelek árat, akkor más sem fog?
Vagy mindenki azért emel árat, mert én árat emeltem?
Nekem amúgy az a meglátásom, hogy legalábbis amit ezidáig láttam a gazdaságból, hogy az ellátási láncban minél távolabb van egy cég terméke vagy szolgáltatása a fogyasztóktól, annál jobb árréseket tud kiharcolni. Egyszerűen mert a consumer piacon a legélénkebb a verseny. B2C üzletből élő vállalkozások gyakran vannak két oldalról szorongatva, a beszállítók árat emelnek, de a fogyasztói piacon élénk marad az árverseny, így nem tudják érvényesíteni teljes mértékben a megnövekedett költségeket. Nyilván nem ez az egyetlen tényező, a cégek méreteitől is függ, egy nagyméretű kisker multinak például jobb az alkupozíciója, mint egy kisboltnak.
@puffogok
"Nekem a fodrászom emelt most árat, egy sima férfi hajvágás+mosás, 20-30 perc, az eddigi 2400 helyett lett valami 2800 talán"
Pedig az még mindig jócskán áron aluli, simán rányomhatna 50%-ot, ha jó fodrász.
A kishitűségtől hogy lehet megszabadulni?
Pláne akit kiver a víz a Kiyosaki féle amihezérsztutiraarannyáválik és holnaptólmilliomosvagy attítűdtől?
Kb. egy hónapja szembesített ezzel ténnyel valaki. Egy gépet vettem tőle, és panaszkodtam, hogy amikor beindul a szezon, két hónap után már nem veszem fel a telefont, csak ha ismert számról keresnek, mert úgysem tudok mit mondani, csak annyit, hogy nem tudok új ügyfelet fogadni. Ennek az embernek is az volt az első kérdése: "Miért nem emelsz árat?" És nem is tudtam, mit mondani. Tényleg, miért is ne? Kiértesítettem a tavalyi ügyfeleket, 7-20-50% -os emelésről. Egy kivétellel mindenki azt mondta, hogy rendben, persze, elfogadjuk, köszönjük. Aki nem kérte idén a szolgáltatásomat, de ők is más miatt mondták vissza. Idős ügyfeleknek nem emeltem, illetve nekik más munkát is el szoktam vállalni, amit másnak nem. Pl. nemrég ruháztam be egy 700 ezer ft-os gépre, amit dolgoztatni kellene, de az idős ügyfelekkel így is kimegyek a temetőbe segíteni, cipekedni, pakolni valamit a ház körül, ilyesmi.
@Szenti Ha 25 éves villamosmérnöki tapasztalattal árversenyben kell lehagynod a többi jelentkezőt, akkor valami félrement a karrieredben. Milyen területen dolgozol? Milyen cégeknek és területen? Már rég projectvezetőnek/specialistának kellene lenned. Érdemes lenne néhány kollégáddal elbeszélgetni szakmailag és rájönnöd, merre képezheted magad.
Meg sok olyan tapasztalt mérnököt is láttam, akik egyszerűen megelégedtek a középszerű fizetésükkel, miközben kis aktivitással rengeteget kereshettek volna sima alkalmazottként is.
A családi kutyát ahova hordtuk elözö lakhelyünkön nyírni-trimmelni mindig ledöbbentem, milyen pofátlanul keveset mert kérni érte a csaj. Több óra alapos, igényes, gondoskodó munkáért 5-6000 forintot. Egy jobb barbershopban ennyi volt már akkor is egy tucat férfi vágás 20 perc alatt...2-2.5 hónapra elöre voltak idöpontok. Mindig akartunk többet fizetni, nem engedte.
A legtöbb ember és cég, szervezet esetében a növekedés mennyiségi, nem minöségi. A mennyiségbe pedig nagyrészt belebuknak, senki sem robot, a nap pedig 24 óra.
Egy statisztika szerint a magyarok átlag heti 50 órát dolgoznak. Emellett töredéke a szabadságkeret, mint máshol, ahol már a 4 napos munkahetet, heti 30 órát fontolgatják. Jól kell csinálni, amit az ember csinál, nem nagyon, akkor lesz itt "nyugat", bármilyen szinten is.
Szerintem ha sok ilyen árat emelni akaró/tudó gazdasági szereplő van, akkor fel kell azonnal emelni az irányadó kamatot infláció + 4-5%-ra és mindjárt megszűnik a nyomás 🙂