Van egy angol kifejezés, a hedonic treadmill, amit nagyon nehéz magyarra lefordítani. (Ha valakinek van jó ötlete rá, ossza meg a hozzászólásokban.) Talán élvhajhászat mókuskerekének lehetne fordítani. Amikor mindig teljes erőből futsz, de mégis egyhelyben állsz. (A treadmill futópadot, taposómalmot jelent, a hedonic pedig a hedonista szóban fedezhető fel a magyarban, olyan valaki, aki csak az élményekért él.)
Egy 1971-ben kiadott tanulmányban vezették be a hedonic treadmill vagy hedonic adaptation kifejezést.
A tanulmány szerint a megelégedettséget vagy stabil érzelmi állapotot csak kis ideig tudja kimozdítani egy-egy külső inger vagy befolyás, legyen az pozitív vagy éppen negatív, utána a változás ellenére viszonylag gyorsan visszaáll az eredeti érzelmi állapot.
Kitűzöl magad elé egy célt, legyen az egy új autó vásárlása, megnyerni egy sportversenyt, elutazni Ázsiába. Eléred a célt, amiért heteken-hónapokon-éveken át küzdöttél, majd másnap már érdektelenné is válik az egész, a megelégedettség érzés helyett, amit a cél elérése miatt érezned kellene, csak az ürességet érzed.
Elmész egy bevásárlótúrára, ami feldobja a napod, de másnap már semmi nem marad az élményből, maximum a hitelkártya számlája a hónap végén.
De ez működik fordítva is: elválsz, esetleg kirúgnak a vezetői állásból, oda a nagy fizetés és a céges autó, azonnal pánikba esel, hogy elveszett minden. Aztán furcsa módon néhány hét múlva ugyanolyan boldog vagy éppen boldogtalan vagy, mint voltál a negatív változás előtt.
Sokan nem értik, hogy a lottónyertesek az esetek nagyobb részében hogy képesek mindenüket elveszíteni néhány év alatt. Ebben az alkalmazkodásban vagy hozzászokásban van a titok nyitja. Hirtelen több szinten ugranak életszínvonalban, olyan anyagi helyzetbe kerülve, amiről nem is gondolták, hogy valaha is el fogják érni.
Azonban onnantól az lesz a normális, az addigi luxus lesz az alapelvárás, az életszínvonal emelkedése miatt érzett átmeneti izgalmat és izgatottságot újra az unalom váltja fel és tovább kell fokozni az iramot a futógépen, hogy újabb és újabb pozitív változások érjék őket, ami naponta tudja stimulálni az érzelmeiket. De egy szint után már vagy nincs felfelé, vagy nem tudják azt az életmódot a nyereményből finanszírozni.
A megelégedettség vagy "boldogság" egy folyamat, nem pedig egy érkezési pont, amit elérhetsz. Akkor kerülsz ebbe az állapotba, ha már nem állandó külső ingerek kellenek ahhoz, hogy jól érezd magad.
A megelégedettség érzését megnyerni egy fárasztó folyamat, még akkor is, ha van róla fogalmunk, mit is kellene tennünk ennek érdekében. Ezzel szemben a pillanatnyi öröm sokkal egyszerűbb: veszek egy új telefont, egy új ruhát, elmegyek egy wellness hétvégére, lecserélem az autóm és így tovább.
Hasonló ez, mint a drog. A legtöbb szenvedélybeteg valamilyen problémával küzd. A megoldást a probléma felismerése és legyőzése jelentené, azonban ennél sokkal egyszerűbb pillanatnyi élményt szerezni, ezért a legtöbben ezt is teszik. A drog, az alkohol vagy bármi más semmire nem megoldás, de könnyű hozzáférni és használni, még ha a legvégén nagyon sokba is fog kerülni.
(Nagyon sok alkoholista kigyógyul az alkoholbetegéséből és helyette munkamániássá válik. Mert az eredeti probléma nem lett kezelve, csak a tünet, keres egy másik függőséget, amibe menekülhet. Semmivel nem jobb egy munka megszállottja, mint egy alkoholbeteg, mindkettőnek segítségre lenne szüksége, de a társadalom szemében mégis ez egy pozitív fordulat volt.)
Ha jót akarsz magadnak, szállj le a futópadról, még akkor is, ha a többiek az élet edzőtermében bolondnak néznek. Ha felismered magadban, hogy semmivel nem vagy boldogabb most, mint voltál tíz éve, amikor harmadennyi kütyüd, kacatod és fizetésed volt vagy ha boldogabb is vagy, az nem ezek miatt van, akkor felesleges tovább rohannod a többiekkel. Vedd észre, hogy egyhelyben futottál eddig is.
Fújd ki magad, most hogy már nem rohansz a többiekkel és kezdj el gondolkodni, mi is az, amitől jobb lesz az életed, mert a futópad nem tette azzá. (Az is lehet, hogy az életed teljesen rendben van, csak a társadalmi elvárások és a melletted lévő futópadokon futó többi ember miatt nem jöttél rá erre.)
Ne feledd, soha senkit nem tett még boldoggá az, ha birtokolt valamit.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 45 ezer forint.
40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül
Jó írás, csak egy dolgot tennék bele: ezt is érdemes inflációval korrigálni. Fiatalként inkább látom úgy, hogy hiába nő évente a fizetésem, ahogy drágul minden, az életszínvonal emelkedése meg a célok elérése pont kimarad a képletből, csak a treadmill marad.
Köszönöm ezt a cikket!!!!
Itthon fekszem a kimerültség-pollenallergia-covid szentháromságban és kényszeresen félóránként e-mailezni akarok,és mindent olvasok ami céges téma.
El kell valóban engedni a dolgokat néha egy-egy időszakban,mert teljesen lerombol, végül többe kerül újra összerakni magad,mintha csak kicsit kiengedted volna a fáradt gőzt.
Azt is hozzá kell tenni ,hogy ez szép lassan kúszik be az életünkbe és miután észrevesszük azon kapjuk magunkat,hogy 0-24 a munkán jár az eszünk meg az újabb célokon, és már semminek sem tudunk örülni az évek pedig telnek és a következő iphone vagy ruha vagy utazás stb. már csak amolyan rutinná válik. Saját példám ,hiába van néha 1 szabadnapom egyszerűen nem tudok mit kezdeni vele amolyan na most mihez kezdjek magammal érzés és inkább rendezgetem a teendőket takarítok nap végén pluszba jó fáradt is vagyok 😀 ezen a szinten olyan mintha elfelejtene az ember,hogy egyáltalán létezik más is mint a munka és teendők egyszerűen kiüresít a sok munka....és a másik,ha kicsit is átgondolja az ember,hogy mennyi munkaóra,idegeskedés,egyeztetés,fáradtság stb. egy telefonért laptopért autóért stb. talán mégse éri meg annyira de szabadidővel meg nincs mit kezdeni így 😀 oda-vissza rossz ha belekerülsz.
Illetve a cél elérése önmagában is ürességérzést okoz, például emlékszem amikor annak idején sikerült a vizsgaidőszakot sikeresen hozni, marhára örültem, aztán a következő reggeleken: Na és akkor most?
Addig teljesen kitöltötte az időmet, a gondolataimat, tele voltam dolgokkal amiket nem csináltam, mert majd utána, de aztán egy ürességérzet jött be helyette.
Akkor már jobb is ha nincs cél, mert még a végén elérjük 😀
Lehet csak élni az életnek is, persze kell csinálni amit kell, de lehet közben is elégedettnek lenni...
Az életszínvonalad inflációja végülis nem ugyanez? Teljesen jó magyar név neki.
Egyébként pont most olvasom a https://kiszamolo.hu/ne-kolts-ev/ cikkben utalt könyvet (year of less - Cait Flanders), a hölgy már adósságból kezdve próbálta megállítani a fenti folyamatot, bár nem nevezte nevén.
ui: kis elírás: "alkoholbetegéséből "
Minden függőség szokás és minden szokás függőség is egyben. A személyiségbe mélyen beágyazott, általában évtizedeken át táplált, fenntartott struktúra. Mélyebbre hatolnak, mint a gondolatok, mert az érzelmek adják az igazi kötőanyagot. Az intenzív negatív érzelmekre is rá lehet függni, mint a harag, a nélkülözés, a sértődöttség vagy az áldozati póz, ezek rengeteg energiát képesek felszabadítani (ahogy lehet pl. hulladékkal is fűteni). Az érzelmek szintjén kell elvégezni a komolyabb munkát, mert a környezetünk bármilyen okos belátás után simán újra tudja triggerelni a korábbi érzelmeket, és úgy tér vissza az ember a korábbi viszonyaihoz, mint a pinty.
El kellett telni harminciksz évnek, hogy rájöjjek mi számít. Egészség és a hobbi, ami nem más nekem, mint kis mozgás, napfény, finom étel (egyszerű is lehet ízletes, sőt), kiskert, virágok, színek, illatok, barátság, tisztelet. Szeressem a munkám, találjak benne szépet, de kell a hobbi/énidő-család/barátok-munka/pénz egyensúly. Apró célok mindig kellenek, de nem mindenáron materiálisak.
@mindegy Mindig kell egy mérföldkő/cél... de élvezzük az odavezető utatat, legyünk büszke magunkra, hogy megcsináljuk, majd dícsérjük meg magunkat, ünnepeljük meg, pihenjünk, dőljünk hátra. És mellette maradjon időnk másra is. Magunkra és a barátainkra. A síromon ne az legyen: "Célt elérte, élmunkás volt!" inkább "Jó anya, jó barát, szerető feleség!"
Nem a hal számít örömforrásnak, hanem a horgászat! Persze a halból meg lehet finom fogásokat készíteni és a haverokkal elkészíteni...
Mi a különbség a hedonic treadmill és a fogyasztói társadalom között?
Hello,
A treadmill kifejezés csak manapság jelent futópadot. A régi angolban ez bizony a "taposómalom" volt, ami elítéltek büntetése volt. (Más néven treadwheel, vagy "everlasting staircase") Kukorica darálására használták, vagy vizet szivattyúztak vele, gyakorlatilag kényszermunka volt a XIX. században.
Innentől kezdve a hedonic treadmill fordítása magyarra -> élvhajhászat taposómalma. Szerintem ez jól visszaadja a kényszeres jellegét a tevékenységnek, és azt hogy ez nem jó az egyénnek. A mókuskerékből ki tud szállni a hörcsög, és ki is száll, ha már nem élvezi, míg a taposómalomnál ez nem evidens.
Legalábbis szerintem. 🙂
Először én is élvhajhász taposómalomnak fordítottam, a cikk címe is taposómalom volt, de annyira erőltetett lett, hogy inkább töröltem. Aztán lett élvhajhászat mókuskereke, de az is gagyi. Ezért inkább hagytam a fordítást, hátha valakinek menni fog valami olyan, ami nem ezerévesnek hat és nem is elcsépelt.
Abban viszont igazad van, hogy a kényszer jellegét sokkal jobban visszaadja.
Anno az új autó vásárlásaimkor figyeltem meg ezt a jelenséget.
VW Caddy -> VW Bora -> Volvo XC90 -> (több autó, mindenfajta egyidejűleg, sportkocsik, limuzinok, buszok) már leszartam
Az első kettőnél még éreztem valamit.
sajnos egyre inkább itt van az az idő, hogy nem azért vagy a futógépen, hogy A-ról B-re juss, hanem hogy képes legyél A-ban maradni.
bizony: pedálozz rabszolga vagy lecsúszol...
Egyre nehezebb ugyanazt az életszínvonalat fenntartani. 20 éve egy multis mérnök, két nyelvvel és MBA-vel az élet császára volt. Ma meg albérlet és 20 éves autó. Vagy a rakás hitel.
Én úgy látom azért kell futni a futópadon, hogy ne menjen el melletted végleg a világ.
A tulajdon a minden, a munka semmi.
Nem nehez leforditani hasznaljak mar sok helyen a kifejezest.
Azért érdemes figyelembe venni az életkort is mint faktort. Fiatal korban igenis "csapassa" az ember ameddig van energiája. Kell a sok tapasztalat és élmény az élet minden területén, és kellenek az újabb és újabb célok is amiket ki kell tűzni és el kell érni. Egy kis mókuskerék !fiatalon! még nem ártott senkinek (szélsőséges példákat leszámítva....). Aztán szépen lassan az évek haladtával lehet lassítani.
Vitatkoznék kicsit ezzel, hogy "Ha felismered magadban, hogy semmivel nem vagy boldogabb most, mint voltál tíz éve, amikor harmadennyi kütyüd, kacatod és fizetésed volt vagy ha boldogabb is vagy, az nem ezek miatt van, akkor felesleges tovább rohannod a többiekkel." Személy szerint:10 éve, 21 évesen, egyetemista korban jártam BKV-val, vonattal mindenhova, havonta egy olcsó koncert, vagy 2-3 sörözés volt a kicsapongás nonplusultrája, meg havonta 3-4 gyors tál, olcsó pizza, Hádás ruhák, ócska telefon, hiába be kellett osztani havi 80-100.000 költőpénzt. Jelenleg munkából, meg Booking businessből összejön havonta 7-8-900.000, barátnőmnek munkából, ebből-abból 500-600.000, tehát havonta kb 1.2-1.5 millió, hogy hitel, albérlet nincs. Folyt köv.
Folytatás: Ebből az 1.2-1.5 millióból van egy kb 5 milliót érő sportkocsi, amivel imádok minden kilométert, vigyorogva szállok ki belőle, jó, de nem csúcskategóriás telefonok, amivel nincs bosszúság, ha úgy szeretnénk, akkor simán havonta 2-3x kimehetünk valami tényleg pöpec étterembe megenni, meginni valami finomat, évente 2-3x egy wellness hétvégére egy jobb(nem luxus) szállodában, évente 7-8-10 nap egy környékbeli ország tengerpartján, és ott sem úgy, hogy főzni kelljen, meg mindenen filléreskedni... Illetve, ha épp tetszik valami jó program ami belekerül akár 20-30.000-be, vagy egy cipőt megvennénk fizetésnap előtt ugyanannyiért, azt simán megtehetjük. Én boldog vagyok ezekkel a tárgyakkal, meg ezekkel az élményekkel, engemet személy szerint boldoggá tesznek teljesen, 21 évesen másért voltam boldog, mert fiatal kölyök voltam, és szabad. Szóval, számomra ez az életszínvonal pont elég.
Az utolsó mondat a lényeg: ez pont elég. Ezt hívják megelégedésnek. S akkor most ennek fényében olvasd el újra a cikket. 🙂
"Ne feledd, soha senkit nem tett még boldoggá az, ha birtokolt valamit."
Ezzel azért nem értek teljesen egyet, én nagyon örülök a mosogatógépnek, a mosógépnek, a szárítógépnek, a PC-mbe két éve került SSD-nek vagy amikor ráülök a 20 éve használtam vett biciklimre...
Nemrég beleültem anyám régi Suzukijába, ezek után ismét nagyon tudom értékelni az autómat is...
Más dolog örülni valaminek és más dolog boldognak lenni.
"Well, that's the problem with life, right? Either you know, what you want and then you don't get what you want. Or you get what you want and then you don't know what you want."
reddit.com/r/BoJackHorseman/comments/8jk4p4/now_thats_stupid/
@anna A kivant sir feliratoddal 2 apro problema van csak:
- mindenki sirjan ez szerepel, hogy legjobb anya, feleseg, akarmi
- elobb meg kell halni, hogy megkapd ezeket a bokokat
De ertem, hova akartal kilyukadni 🙂
Kb 1,5 éve volt egy kisebb kiégésem. Volt a munkám, két gyerek, meg az egyik álomcélom, ami heti kb 20 órát lekötött.
Eredmény: kialvatlanság, rossz teljesítmény a munkában, otthoni folyamatos harcok, veszekedések.
Az álmot elengedtem, lett még egy gyerek, illetve másik pozíció.
Én most teljesen elégedett, vagyok, és megtanultam elengedni dolgokat.
Nem akarok negyven évesen meghallni, egy kibaszott álom miatt, ami csak nekem fontos.
Céljaim most is vannak, csak jóval kisebbek, illetve a munkát is el tudomár dobni, hogy a gyerekekkel játszhassak kirándulhassak.
"Semmivel nem jobb egy munka megszállottja, mint egy alkoholbeteg ... " Ezzel vitaba szallnek. A sajat tapasztalat azt mutatja, hogy sokkal jobb a munkaba temetkezni. Ha nem is tokeletes megoldas, de mindenki jobban jar vele.
Side note, de a munkavállalói motivációval is hasonló a helyzet és sok munkáltató tudja is ezt, hogy fizetésemeléssel nem tudja motiválni, jó teljesítményre ösztönözni a munkavállalót. A fizetésemelés ígéretével (pl. évvégi bónusz) viszont már annál inkább.
@prakt Mi volt az az alom?
Nagyon sokan nem jutnak el arra a szintre, hogy ne érdekelje őket az, hogy más mit csinál, vagy mit mond. Emberek képesek azt figyelni, akár élőben, akár a közösségi médián keresztül, hogy a másik hol nyaralt, milyen autót vett, hogyan él. Engem ez olyan mértékben hidegen hagy, hogy elmondani nem lehet. Fogalmam sincs, hogy ez genetika-e, vagy egy tanult viselkedés. Az tény, hogy nekem gyerekkoromban nem volt sok pénzünk. Na nem éheztem, messze nem, finomakat ettem (otthon, étteremre nem volt pénz) de pl Nike cipőm, vagy Levis farmerem nekem sohasem lehetett. Szóval lehetséges, hogy én tudat alatt már gyerekkoromban leszoktam arról, hogy nézzem a másét, mert tudtam hogy nekem úgy sem lesz olyanom. De én alapból gyerekként is spórolós voltam, szóval lehet mégis genetika. Nem tudom. Azt tudom, hogy nem értem azokat, akik a többiekre akarnak hasonlítani. Miért teszik? Mi a céljuk ezzel?
@csabi : nalad van baj nem kicsi
Gondolkozz el magadban az alábbi kérdésben:
Mire emlékszel jobban, arra hogy a családdal, barátokkal elmentetek közösen kirándulni, esetleg egyszerűen csak a kertben sütögettetek, vagy arra hogy mit csináltál az új telefonoddal egy hét után?
A tárgyak segítséget adnak abban, hogy elérd a boldogságod, de nem azok tesznek boldoggá.
A hedonizmusnak a maximalista helyett minimalista kivitelezése sztem elégedettséget okoz. Ahogy abban a hosszú zombis jégkrémreklámban: #34 "Élvezd az élet apró örömeit."
Szondy Maté: a boldogság tudománya c. könyvében hasonló következtetésre jut.
@belavoltam
Phd
@axt Tanult.
Aki kerül jó párszor a komfortzónáján erősen kívül eső helyzetbe, na az idővel nem fog mások ilyen véleményére túlzottan adni.
Ahol a családban ez nem fontos, ezt tanulják meg.
Nálunk a családom máig nagyon fontosnak érzi, ki mit gondol róluk.
Nekem más szempontjaim vannak.
A poszthoz: Épp vettem egy napozóágyat. Nem azért, hogy legyen nekünk ilyen és pipa 😉 No most még nem tudtam igazán kipróbálni, mert a gyerekeim, akik szerint, előzetesen, halál felesleges, imádják és mindig van rajta valaki... Na, az ilyen "birtoklást" szeretem. Mikor kényelmet ad, otthonosabbá teszi az életterünk.
Pont most olvasom ezt a könyvet és valahogy nekem tudott kapcsolódni ehhez az íráshoz és Miklós néhány írásához is. "Hogy egyértelmű legyen a rövid konklúzió: van elég erőforrás mindenki számára. Vagyis senkinek nem kellene nyomorognia. Viszont nem lenne szabad milliárdosoknak létezniük. Az "elég"- nek alapvető emberi jognak kellene lennie, egy olyan küszöbnek, amely alá senki nem csúszhat be, továbbá olyan plafonnak, amelyik fölé senki nem emelkedhet. Az elég van olyan jó, mint a túl sok, sőt még jobb is."
Kim S. Robinson:A Jövő Minisztériuma
És ismételten meg van határozva, hogy mitől legyél boldog 🙂 Miért? Miért, gáz, ha valaki mondjuk attól boldog, hogy egész álló nap videojátékozik, vagy a facebookot görgeti céltalanul? Miért képtelen az emberek többsége elfogadni, hogy másokat más tesz boldoggá, és nem ugyanaz mint őket?
dr. Tóth András: Ősember a pénztárcámban című könyve nagyon jó keretet ad az evolúciós okokat keresni, kb. mindenben.
Azon ősemberek, akik egy feladat végeztével boldogan hátradőltek, azokat a környezet hamar kiszelektálta.
Akik csak rövid ideig voltak elégedettek, de fél szemmel már ekkor is az ellenséget, ragadozókat, vagy zsákmányt lesték, azok lettek az őseink.
Tehát szerintem felesleges a nagy boldogság véget nem érő állapotát kergetni, mert arra képtelenek vagyunk, és ez jó hír.
Kicsit másképp összefoglalva: az ember hozzászokik az új helyzetekhez. Ez lehet előnyös és hátrányos, és praktikusan az előbbit érdemes favorizálni.
A nevezett taposómalmot meg tapossák a marhák, együtt azokkal a birkákkal, akik másnak akarnak megfelelni vagy tetszelegni.
Értem a mondanivalót, de nem értek vele egyet teljesen.
Gyerekkoromban imádtam a nagyszülők nyaralójában lenni. Ez mára elérhetetlenné vált. Ha ott élhetnék jól ellennék, nem kellene hajtani hogy ha az nem, akkor legalább valamilyen normális lakhatás összejöjjön.
Ahogy az első posztoló és mások is írták, sajnos azért kell teperni, hogy legalább ne csússzunk lejjebb, ha már előrébb nem vagyunk. Ha tíz évvel hamarabb csinálom meg az elmúlt éveket már rég lenne egy házam/lakásom. Így viszont évről évre távolabb van. Anélkül viszont nem fogom elszórni a pénzt autóra meg utazásra, hogy a gyerekeimnek legalább valami részben hasonló rendes élettere legyen, mint nekem volt gyerekként.
Sajnos a kislányomon (7 éves) látom ugyanezt, hogy minden nap képes elképzelni, hogy a 237. valamilyen kütyütől lesz majd tényleg boldog, aztán ha néha megkapja, egy hét múlva már nem is emlékszik rá és megy a játékkupac tetejére.
Biztos, hogy ez betegség, függőség, valamilyen agyi önjutalmazási és örömszerzési mechanizmus, nyilvánvaló, hogy ugyanúgy működik, mint az egyéb szenvedélyek (alkohol, drog, munka, nyerőgép, casino), majd meglátjuk, hogy kinevelhető-e belőle. De ha nem, akkor nem lesz boldog élete, az majdnem biztos.
@mindegy
Itt szeretném jelezni, hogy a fenti Mindegy nevű hozzászóló nem én vagyok.
Az igazi Mindegy.
Csak félve írom le, mert a kommentelők nagyobb része esetleg provokációnak éli majd meg - Tőlük elnézést, nem annak szánom!
A hosszútávú jó érzés, elégedettség, öröm titka szerintem, mint ahogy azt írva találhatjuk, a másoknak való örömszerzés. Nem (csak) úgy! 😉 Amikor segítesz valakinek, amikor mosolyt csalsz az arcára, amikor látod a boldogságtó sugározni. Ha mindenki így áll a környezetéhez, akkor kapni is fog. Az ember közösségben él, abban tud boldog lenni és abban talál segítséget is. Talán ezért is van, hogy az n-edik utazás Balira, az n-edik sportautó, az n-edik Rolex sem segít.
Ehhez jön az is, hogy hozzászokunk örömökhöz, egy idő után nem elég a szokásos szint. Talán a kivétel a fenti. Mások örömének n-edszer is örülni tudunk. Jó, ha varázstörpe lennék, akkor 1000 év jócselekedet után már nem biztos, hogy ugyanúgy örülnék a delikvensek örömének, de ez ugye nem fenyeget.. 😀
Most ehhez adjuk hozza a magyar dzsentri mentalitast es megkapjuk a magyar falut, a ner fo szavazobazisat:) ahol nem eleg hogy nyomni kell a magamutogatast felsofokon, de ha veletlenul osszekapartal hitelbol egy konyhabutort, a szomszed 3 honapig nem koszon:) ha meg penz nincs, akkor legalabb elore kell ulni a templomban es leghangosabban kell obegatni az akarmilyen zsoltarokat:) de lenyeg hogy van mar paraszti romantika ahol mindenki boldog a nerben. Nem kell ilyen liberalkommunista treadmill szavakat forditgatni.:) cinizmus off
@jamroll
"A sajat tapasztalat azt mutatja, hogy sokkal jobb a munkaba temetkezni. Ha nem is tokeletes megoldas, de mindenki jobban jar vele."
Nem jobb az. Csak elismertebb. (Legalábbis a jelenkori nyugati kultúrában, azon belül is inkább csak az X és Y generációk átlagos tagjai közt).
Mondom úgy, hogy én is újra meg újra beleesem-kimászom-beleesem (egészen az alulfizetettség szintjéig), így szívesen magyaráznám a saját javamra.
Összességében szerintem elgondolkoztató, de csak egy bizonyos jövedelmi szint felett. Amikor arra gondolok, hogy pár éve az akciós árakat kellett böngésznem, ma meg már egy bevásárlás alkalmával nemnkell megnéznem az árakat, boldogsággal / megelégedettséggel tölt el. Ugyanúgy, ahogy az is, ha beszállok az autómban, vagy visszaemlékezünk a feleségemmel a legutóbbi utazásokra.
Nem szabad, hogy elszaladjon a ló ezek után, de szerintem érdemes elérni azt a szintet, ahogy mondjuk gyerekként élni szerettél volna.
Úgy emlékszem, hogy Soros Györgynek volt egy mondása, ami az írás után elgondolkodtatott. Azt sugallja, hogy sohasem lehet leállni.
"Aki nem fejlődik, az halott lesz."
Kezdjetek el meditálni emberek. Napi 15-30-45percet, majd egy órát.. vallási részét nyugodtan el lehet hagyni ha nem érdekel. gyökeresen meg fog változni az ilyen dolgokhoz való hozzáállásotok 🙂
"Miért, gáz, ha valaki mondjuk attól boldog, hogy egész álló nap videojátékozik, vagy a facebookot görgeti céltalanul? Miért képtelen az emberek többsége elfogadni, hogy másokat más tesz boldoggá, és nem ugyanaz mint őket?" - Brozle
Elfogadni el lehet, csak éppen életed végén nem azt fogod mondani, hogy bárcsak még többet videójátékoztam volna. Az emberi kapcsolatok határozzák meg és töltik fel az embert. A videójátékban és a filmekben is megélhetünk érzelmeket (minőségi darabok által kifejezetten fontosakat), de azok csak példát mutatnak, illetve elgondolkodtatnak, egyfajta alapot adva a megélésüknek. Viszont semmi sem hasonlít ahhoz, mint amit a való életben a magunk kis szociális környezetében többedmagunkkal alkotunk. Ez egyébként a korral előbb-utóbb mindenkinek megjön.
Van egy (szerintem) nagyon jó könyv a témában.
Gary Applegate
A boldogság rajtunk múlik
Nemrég olvastam, de viszza, vissza térek hozzá.
Azért is, mert pont ebben a cipőben járok:
Tavaly kitűztem egy célt és most elértem.
Kell egy új cél.
Mindig kell egy új cél, ha már elérted az előzőt.
És most nem egy még jobb autóra, nagyobb házra gondolok.
Vagy nagyobb házra.
Inkább tudásra, fejlődésre, pozitív változásra.
Új szakmára, új hobbira, vagy akár a Csomolungma meghódítására. (Bár utobbihoz nem árt sietni, mivel évente 4 mm-t növekszik
Az emberi részét se felejtsük ki a dolgoknak, mert hiába az elért, a megfelelő életszínvonal, ha nincsenek barátaink, vagy sose volt társunk akivel az élményeket, örömöket, bánatokat meg lehet osztani, vagy akivel, akikkel közös élményeket lehet szerezni. Márpedig társadalmi jelenség az elmagányosodás, az elszigeteltség, soka ember éli le úgy élete egy részét, hogy a "kutya" sem kíváncsi rá, vagy csak addig kíváncsiak rá amíg "érdekből" szükség van az ismeretségére, barátságára.
Szia Miki,
Hedonic treadmill,
szerintem az ÉRZELEMHAJHÁSZ lenne a megfelelő kifejezés.
Üdv Tibi
"az öngyilkosság egyetlen elfogadott módja,ha halálra dolgozod magad"