Egyre több cikk jelenik meg arról, hogy a mesterséges intelligencia hogyan veszi el az emberek munkáját. Egy hete jelent meg egy cikk a New York Timesban, hogy az egyetemről kikerülő szoftverfejlesztők mennyire nem jutnak munkához.

Néhány éve még akkora volt a hiány a munkaerőpiacon a szoftverfejlesztők iránt, hogy a nagy techcégek középiskolákban kilincseltek és azokat támogatták, hogy már ott kezdjenek el magasabb szinten programozást oktatni, annyira hiány volt programozókból. Az erőfeszítéseik nem voltak hiábavalók, idén kétszer annyian végeztek egyetemi alapszakon valamilyen programozással összefüggő képzésen, mint 2014-ben.

Akik néhány éve jelentkeztek egyetemre informatikai szakra, biztosnak vehették, hogy amikor kikerülnek az egyetemről, 100-115 ezer dolláros kezdő éves fizetéssel biztos állásuk lesz, mint junior programozó.

Közben megjelent az AI, a mesterséges intelligencia és pont a junior programozók munkáját váltotta ki leginkább. Ezért a most kikerült, frissen végzett hallgatók azzal szembesülnek az Egyesült Államokban, hogy gyakran sehová nem veszik fel őket.

A cikkben az egyik megszólított friss végzős már egy éve keresett munkát, mégis úgy végzett, hogy sehová nem vették fel, az egyetlen ajánlat, amit kapott, az egy gyorsétterem lánc munkalehetősége volt. Míg néhány éve egymás elől vették el a végzősöket a nagy informatikai cégek, ma nagyon sokan közülük nem talál munkát. Egy másik megszólaló 5762 jelentkezést nyújtott be, tizenháromszor hívták be interjúra, de egy állásajánlatot sem kapott.

A 27 év alatti informatikusok körében 6,1-7,5% a munkanélküliek aránya, ez több, mint kétszer akkora arány, mint például a biológusok vagy művészettörténészek 3%-os munkanélküliségi aránya.

Egy másik statisztikában olvastam, hogy a fiatal diplomások munkanélküliségi rátája már majdnem ugyanolyan rossz lett, mint az érettségivel (sem) rendelkezők hasonló adata. Már egyáltalán nem igaz feltétlen, hogy a diploma hozzásegít a biztosabb munkahelyhez. Míg 2010-ben még kilenc százalékpont volt az előnye a diplomás pályakezdőknek, ennyivel volt kisebb közöttük a munkanélküliek aránya, mostanra ez 1,3-2,5 százalékpontra csökkent az összes fiatal munkanélkülihez képest. Ugyanez figyelhető meg a későbbi években is, már csak 1,2 százalékponttal kevesebb a diplomás munkanélküliek aránya, mint az átlagos munkanélküliségi ráta.

Egy másik cikk arról számol be, hogy már most negyedével-harmadával nőtt a termelékenység a programozók között az AI használata miatt, a Google-nél már állítólag a kódok 30%-át nem emberek írják, az Amazon jelentése alapján már tavaly is 4.500 évnyi programozási munkaórát spóroltak meg az AI használata miatt. A Microsoft tavaly 88 milliárd dollárt fektetett az AI fejlesztésére és a pénzügyi beszámolók szerint ez már most elkezdett megtérülni.

A mesterséges intelligencia térnyerésének egyértelmű vesztesei a kezdő munkavállalók, egyelőre az ő munkájukat veszélyezteti leginkább, egyre kevesebb kezdőre van szüksége a cégeknek. De ahol 25-30%-kal nő a termelékenység, az azt is jelenti, hogy nincs messze az idő, amikor a tapasztaltabb kollegák egy részére sem lesz szükség.

Bár sok terhet levesz jelenleg is már az AI használata a munkavállalók válláról (hibakeresés, rutindolgok elvégzése), sokan panaszkodnak, hogy annyival nőttek az elvárások, hogy már csak favágásra van idő, azok a fejlesztési munkák, amikre eddig heteket kaptak, most napokon belül el kell, hogy készüljenek.

Bár az idézett cikkek a programozói piac változásairól szólnak, de természetesen majdnem minden szakma érintett, a grafikusoktól a fordítókon át az újságírókig. Egyelőre még csak gyorsabbá, hatékonyabbá teszi a munkát az AI, de a hatékonyság növelése hamarosan magával hozza azt, hogy feleannyi grafikusra, fordítóra, nyelvtanárra vagy újságíróra lesz szükség. Sőt, nem csak a kreatív munkahelyek esetén van kockázat, egyesek szerint az AI az adminisztratív munkakörök felét is veszélyezteti, feleslegessé téve rengeteg jelenlegi munkavállalót.

Nincs új a nap alatt, ugyanez történt, amikor gépesítették a termelést, a céhek helyett megjelentek a sorozatgyártásra átálló vállalatok, a robotika a termelésben, raktározásban átvette az emberek szerepét vagy amikor a számítógép térhódítása miatt az addigi 35 fős könyvelési osztályon maradtak hárman.

Mégsem jött el a világvége, legalábbis nem társadalmi szinten, egyéni szinten sok vesztese volt mindig is a változásoknak. Frusztráló, ha tanultál hatéves korodtól 23 éves korodig valamit, hogy aztán az egészet megcsinálja helyetted egy mesterséges intelligencia, szinte ingyen. Mindezt úgy, hogy amikor még jelentkeztél az egyetemre, úgy tűnt, hogy ezzel a szakmával életed végéig nem lesz megélhetési problémád.

Nagy átalakulásnak vagyunk a tanúi, kérdés, hogy mennyire fogja felforgatni ez a társadalmat és az egyének megélhetését.

A választ azért sem tudjuk, mert még nem látszik, hogy meddig tud még fejlődni az AI. Vajon már egyre kisebb lépésekkel tudják csak egyre nagyobb energiabefektetés mellett tovább reszelgetni a tudását (ahogy sokan vélik) vagy még semmit nem láttunk abból, amire képes lesz a következő években?