Ha valakinek frekventált helyen van kiadó lakása (ez Magyarországon leginkább csak Budapest legbelsőbb része, esetleg Héviz), dilemmába kerül, hogy hosszú távra adja ki, vagy inkább "airbnb-zzen", vagyis turistáknak adja bérbe a lakást pár napokra, magasabb ár mellett.
Sokan döntöttek az utóbbi mellett, ez két dolgot okozott: elképesztő módon elszálltak a bérleti díjak (és az ingatlanárak is) Budapest belvárosában és az Airbnb-n is megtöbbszöröződött a budapesti kínálat.
Egy bécsi adatot tudok: ott tavaly óta 70%-kal nőtt az Airbnb éjszakák száma, a lakáskínálat azonban 300%-kal. Ez magával hozza a kínálati árak meredek esését és még ezzel együtt is sok ilyen lakás üresen fog állni, főleg a szezonon kívül októbertől áprilisig.
Sőt, sokan labdába sem fognak rúgni, mert a kilencedik oldal lap alján lévő ajánlatig nagyon kevesen fognak eljutni, amikor már a főoldalon is talál lakást napi 8.000 ezer forintért a Váci utcától 5 perc sétára.
Ebben a cikkben már megnéztük, hogy jó eséllyel nem éri meg a hosszú távú bérlethez képest az "airbnb-zés", főleg ha figyelembe veszed, hogy az airbnb-s kiadásnál tiéd a rezsi, a takarítás, de még a vécépapír vagy a törölközők mosásának költsége is.
(Egy másik érdekes cikk kalkulátorral: megéri-e lakást venni hitelből kiadás céljából, kihasználva a mostani alacsony kamatokat.)
Gábor már évek óta ad ki lakást az airbnb-n és volt olyan kedves, megosztotta a tapasztalatait. A leveléből az derül ki, hogy mások lakásait adja ki, de éppen most akarja felszámolni ezt az üzletet. Sajnos ennek pontos oka nem derül ki, remélem a hozzászólásokban majd bővebben kifejti. (Bár nyilván nincs már összhangban a munka mennyisége az elérhető haszonnal.)
Ha van kérdésed az airbnb-vel kapcsolatban, tedd fel neki a hozzászólásokban, szerintem válaszolni fog rá.
Következzen hát az ő írása a tapasztalatairól és a véleményéről:
Két éve adok ki turistáknak lakásokat rövid távra, tehát akkor kezdtem, amikor „Airbnbézni” még messze nem volt „cool”. Külföldi tulajdonosok üres lakásait béreltem, karbantartottam és az ingatlanjaikkal kapcsolatos ügyeiket intézem, így a piacinál 50%-kal kedvezőbb bérleti díjat fizettem a lakásokért. Vállalkozásom ezen ágát jelenleg számolom fel, ezért azt gondolom, hogy valóban átélt tapasztalatok birtokában és viszonylag objektíven tudok írni a jelenségről.
Először is, lakást rövid távra turistáknak kiadni nem ugynazt jelenti, mint hogy havonta egyszer elsétálok a bérlőmhöz a borítékért. Ez a tevékenység munka, munka és munka. Vendéget fogadni hajnalban, vagy éjjel. Készen állni, ha csöpög a csap, elromlik a router, vagy kivág a villanyóra. Éttermet, múzeumot, programot ajánlani. Levelezni. Szervezni. A legkülönbözőbb kis egyéni kéréseket teljesíteni. Egyensúlyban tartani a nem kis költségeket: rezsi, fogyó eszközök, takarítószerek, karbantartás. Kihúzni a novembert és a februárt, amikor lasszóval is nehéz vendéget fogni. Vendégkönyvet vezetni. Adózni a kerületnek. Adózni a fővárosnak. Adózni a NAV-nak.
Amikor az ipart kezdtem, talán pár száz Airbnb hirdetés volt Budapesten, jelenleg közel hétezer. Újabban szemmel láthatóan beszálltak nagyon sokan olyanok, akik nem tudják, mire vállalkoznak. Borzalmas, szívbe markolóan fájdalmas angol szövegek, nagyi bútorok és elképesztően alacsonyra szabott árak az egyik oldalon. De ők szerintem hamar ki fognak esni. A másik véglet, amikor ránézésre is sok-sok milliót tolnak egy belvárosi, luxus színvonalú apartmanba és 35 euróért hirdetik. Még ha minden feketén is menne, akkor sem jön ki a matek, hogy ez mikor és hogyan fog megtérülni.
Két év távlatából mondom, hogy legálisan a rövid távú lakáskiadásnál kb. a forgalom harmadát lehet nettóban kivenni az üzletből, a foglaltságot pedig 65-70%-ra húzni éves szinten. Ez nem egy sima jajde magas 33% hozam, hiszen ebben a munkadíjunk is benne van. Utána lehet számolni: a jelenlegi albérleti díjak mellett nem érdemes piaci áron kivenni egy lakást, és rövid távra kiadni. Saját tulajdonnál, az ezzel járó munkát felvállalva és a vendégekhez való érzékkel egyetlen lakásnál ugyanakkor él a nagyon kedvező átalány adózás, szobánként évi kb. 40 ezer forintos központi teherrel (általányadó+EHO) nyolc szobáig. Ezzel legálisan a bérleti díj kb. 150%-a tehető zsebre. Szintén életképes lehet a modell, ha olcsón bérlünk, de ez Budapesten már nem túl esélyes. Ha nem jól sakkozunk, nagyon pengeélen van a megtérülés, vagy McDonalds szintű órabérért dolgozunk.
A fizető vendéglátás évtizedek óta működő, legális történet, mindig megfért a szállodákkal. „Zimmer frei” gyakorlatilag az egész világon létezik, való igaz, hogy az internetes platformok megjelenése előtt ilyen választékban, ilyen egyszerűen összekapcsolni a szolgáltatást kínálót és keresőt soha nem lehetett. A hazai feltételeket egy kormányrendelet (239/2009. (X. 20.)) szabályozza, korrekt és betartható követelményeket határoz meg többek között az egy főre eső minimum területtel, heti takarítással, elérhetőség biztosításával, felszereléssel többek között. Az Airbnb ezen felül elsősegély-készletet és füstjelzőt is ajánl. Azok, akik azt állítják, ez a terület nem szabályozott, nem ismerik a tényeket. Azok, akik a feketézők visszaszorítását szeretnék, ugyanazt akarják, mint a legális lakáskiadók.
A tisztulást az is segíti, hogy most szeptembertől az Airbnb minden felhasználóját kötelezte új feltételek elfogadására, amelyben világosan szerepelt az adatok megosztása az adóhatóságokkal.
Mivel - ellentétben a 80as évekbeli cimmer ferivel - , itt minden tranzakció bankokon keresztül zajlik, és egy OECD határozat alapján ez év decemberétől keresztül-kasul össze lesznek kötve a bankok és adóhatóságok, ezért nem túl valószínű, hogy a rövid távú kiadás a legjobb terep a feketézésre.
Noha vannak, akik a szállodák térvesztését vizionálják, a szállodáknak és a rövid távú kiadóknak igen hasonlók az érdekeik. Amennyiben forgalmuk meghaladja az évi hatmillió forintot, közösen nyögik az ugyan kedvezményes, 18% ÁFÁ-t, de tevékenységük jellegéből adódóan az árakban érvényesíteni kell még 4% idegenforgalmi adót (Budapest) és az építményadót is, aminek megállapításakor az önkormányzatoknál vastagon fog a ceruza. Közös érdek az is, hogy az olcsó alkoholra és olcsó tömegszállásra épülő hangoskodós-őrjöngős-hányós buliturizmus inkább zárvány, kis szegmens maradjon. Ez erodálja a profitot és elriasztja az igényes közönséget. Talán a Balaton, ezen belül a nyáron teljesen élhetetlen Siófok a legjobb példa arra, hogy ez az irány hosszú távon fenntarthatatlan.
Az albérlet robbanásról:
Egyetemistaként én is albérlő voltam, és tudom, hogy akkor, ha nem is volt kimondottan olcsó albérletezni, a dolog valahogy belefért az ember életébe. Látom, hogy ez ma már messze nincs így, de ezért nem lehet csak a rövid távú kiadást felelőssé tenni.
A pesti albérletek nem most lettek drágák, hanem eddig voltak durván ár alatt, igazodva az alacsony bérekhez. De a jó közlekedésnél, városmag közeli, elfogadható állapotban lévő lakások száma szűkös, és nagyon nem is növekedhet már. Egyre többen szeretnének Budapesten élni: vidékiek, mert van munka. Elektronikus nomád életű külföldiek, mert nyugati fizetésükből egy gyönyörű európai városban kimagasló színvonalon tudnak élni. (Egyre több ilyet ismerek. Finnek, angolok, hollandok.) Jobb módú oroszok, ukránok és egyiptomiak, akik valami biztonságot teremtenének a hazájukon kívül. Azok, akik korábban kiköltöztek az agglomerációba, aztán pár év alatt rájöttek, mennyibe kerül egy ház fenntartása, a barátaik eltűntek, színházba menni tortúra, a gyerekeik pedig napi három órát töltenek a helyi járatú buszon, többet, mint szüleikkel. És akkor koronázzuk meg mindezt egy kis rövid távú kiadással. Egyszerűen több az eszkimó, mint a fóka, és ennek megfelelően emelkednek az árak. Ezt sajnos be kell nyelni a bérlőknek.
Részben azt is, hogy egyre több a bejelentett lakáskiadás, ami rögtön kb. 15%-kal megdobja az árat. Csak azért nem közel harminccal, mert havi kb. 83 ezer bérleti díj felett valami misztikus okból hirtelen 30% lesz az adó, így nagyítóval kell keresni olyat, aki ebben az esetben nem alacsonyabb díjról köti a szerződést. Megéheztek a helyi önkormányzatok is, és rablóbb természetűek akár évi hetven-nyolcvanezer forintot is beszednek egy hosszú távra kiadott garzon után is.
Mindezek alapján valószínűtlennek tartom az albérleti díjak csökkenését. A helyzetet az javíthatja, ha emelkednek a bérek és megváltozik az ingatlanokkal kapcsolatos tevékenységek abszurd adóztatása, például nem próbálnak meg egyetlen tevékenységet háromszor-négyszer is megadóztatni, vagy lerabolni a bérbeadási jövedelem felét-harmadát. (A lakás ugye már eleve adózott jövedelemből van, meg egy kis illeték is be lett tolva, meg az önkormányzat is tarja a markát a kommunális adóért minden évben.) Hogy ennek mi az esélye? Attól tartok, egy óriási nagy nulla. Bár a bérlőknek nem segít, de az emelkedő árak mögött összetett folyamatok húzódnak, amelyben a rövid távú kiadás csak egyetlen tényező.
.
Milyen lépéseket tegyen, ha valaki rövid távú kiadással szeretne foglalkozni?
Számoljon. Számoljon. Számoljon.
Ha bérelt lakással csinálja, akkor a bérleti díj + rezsi+működtetés egyéb költségei (fogyóeszközök jellemzően) megtérülésekor mutat nullát a számláló. Éves átlagban kb. 65% körüli a foglaltság. Egy vendég-tartózkodás átlaga 4 nap, egy hónapra 5-6 vendégváltást kell átlagban levezényelni. (Ennyi szervezést-levelezést, takarítást, ágyneműváltást, kulcsátadást megvalósítani.)
Ha a lakás saját, a fenti összeget akkor is meg kell termelni a „kvázi” nullához, hiszen a bérleti díjnak megfelelő összeget egy sima hosszú távú bérlőtől is be tudta volna szedni, külön munka hozzáadása nélkül.
Korrigáló tényező: lehet olyan tulajdonos, aki nem akarja a hosszú távú bérlő kockázatát vállalni (lelakás, nem fizetés és bennmaradás pl.), vagy példának okáért nyugdíjas, akinek külön öröm és elfoglaltság a vendégekkel foglalkozni, és még akkor is boldog, ha ez anyagilag nem hoz többet a számára a hosszú távú kiadásnál.
Kockázat: a turizmus az egyik legsérülékenyebb iparág. Világpolitikai helyzet, üzemanyag ára, légitársaságok útvonalhálózata, új desztinációk megjelenése, a helyi adminisztráció viselkedése, változó szabályozók és még ezer dolog lökheti jelentős mértékben előre, vagy hátráltathatja a turizmusra épülő üzletet.
A rövid távú kiadásnál a bevételt terhelő adó olyan sokféle lehet attól függően, hogy a tevékenységet magánszemélyként, egyéni vállalkozóként, vagy cégként végzik, hogy ennek részletei az írás keretét meghaladják, azt könyvelővel érdemes egyeztetni. Ami mindig biztos, az a bevételre számolt 4% idegenforgalmi adó Budapesten és 6 millió feletti forgalom esetén 18% ÁFA.
Ha úgy dönt, hogy belevág, be kell jelentenie a tevékenységet a jegyzőnél.
Ha nincs gátló tényező, egy hónapon belül kiadják az engedélyt.
Az engedéllyel a magánszemélyként tevékenykedőnek fel kell keresnie a NAV-ot, és ki kell váltani az adószámot erre a tevékenységre.
Cég, vagy vállalkozás esetében az engedély alapján bejegyezni a tevékenységet (egyéb szálláshely szolgáltatás) a tevékenységi körbe.
Vásárolni egy vendégkönyvet a papírboltban.
Hitelesíteni a vendégkönyvet a jegyzőnél.
Lehet fogadni a vendégeket, akiknek számlát kell adni és regisztrálni kell a vendégkönyvben. (Ez utóbbi egyébként EU előírás is, a Schengeni Konvenció 45. pontja utal rá.) Pénztárgép kötelezettség erre a tevékenységre nincsen.
Az idegenforgalmi adót a tárgyhó után az önkormányzatnak el kell utalni.
Az adóformától függően a NAV felé is teljesíteni kell az adózást.
Az adóformától függően Budapesten a Fővárosi Önkormányzat felé (más településen a megfelelő önkormányzatnak) a HIPA vonatkozásában is teljesíteni kell az adózást.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, ahol megtanulsz mindent, amit a pénzről tudni kell 6 alkalom alatt, 25 ezer forintért, vagy kérj valódi pénzügyi tanácsadást.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló cikket is a blogon. Csatlakozz hozzánk a Facebookon:. target="_blank"> http://.
