A viselkedés közgazdaságtan egyik alaptétele, hogy az emberek nem szívesen adnak ki pénzt a kezükből, mármint maga a konkrét cselekedet tölti el őket lelkiismeret-furdalással vagy rosszabb esetben szinte fájdalommal.
Ezért van az, hogy egy gyorséttermi lánc felmérése alapján a hitelkártyával vásárlók 53%-kal többet költenek, mint a készpénzzel fizetők. Egy másik felmérés azt mutatta ki, hogyan nőtt az egészségtelen ételek impulzív vásárlása a bankkártyák elterjedésével párhuzamosan.
A hitelkártyás vásárlásnál nem a saját pénzünket költjük (legalábbis így érezzük) és a kiadás nem is azonnal érezhető, csak majd sok nap múlva a havi záráskor. Akkor sem konkrétan fizetünk egy összeget a gyorséttermi étkezésért, hanem egy nagy havi pénzköltési masszában eltűnnek az egyes tételek. Így nem fáj az adott étkezés kiadása, ahogy a megvásárolt ruha ára sem fáj annyira.
Az emberek ha találnak pénzt, azt fájdalom nélkül elköltik, mert nem az övék volt. Miközben pont annyival nőne a megtakarításuk, mintha a saját pénzüket tették volna félre. Nem kellene nagyobb fájdalmat jelenteni a saját pénzből való költésnek, mint a talált pénz elköltésének.
Ugyanezért vesznek meg a vállalkozók mindent a saját cégük számlájára, mert úgymond az nem az ő pénzük. Pedig de. Kifizetnék a kb. 30% adót és utána a saját számlájukon lenne a pénz. De sokkal drágább autót vesznek céges pénzből, mint amennyit saját pénzből vennének. Hamarabb vesz feleslegesen egymillióért irodabútort a cég pénzéből, mint háromszázezerért szekrénysort otthonra.
(Most nem az adózás részéről beszélek, hanem arról, hogy amíg nem érzi sajátjának a pénzt, sokkal könnyebben költi el. Pedig az pont annyira az ő pénze, mint az, amelyik a magán bankszámláján van. Ha nem költene el egymilliót feleslegesen irodabútorra, adózás után hétszázezer lehetne a magánszámláján. De ebből a hétszázból már nem venne bútort otthonra, mert akkor már sokallja az árát, hiszen azt már a saját pénzének érzi.)
Egy nyaralás során a legjobb érzés, ha három hónappal előtte kifizettünk minden költséget előre. Ilyenkor már el is felejtettük a nyaralás költségeit a nyaralás alatt. A második kevésbé fájdalmas, ha a nyaralás után egy összegben kell fizetni mindenért, a legnehezebb, ha minden egyes kiadásért naponta akár többször is fizetnünk kell. Ilyenkor a legnehezebb elfeledkezni arról, hogy mennyit is költünk a nyaralásra. Ez akkor is így van, ha a végén kevesebbet költünk, mint egy előre kifizetett nyaralás esetén. Akkor is így viselkedünk, ha racionálisan akkor járnánk a legjobban, ha minél később fizetnénk valamiért. (Addig is tudnánk másba fektetni a pénzt.)
Sokkal szívesebben kiadsz egy étteremben egy összeget all you can eat esetén, mint ugyanannyit fizetni a végén az összes tételért. Mindig azt számolnád, mennyi lesz a második-harmadik pohár üdítő, egyél-e levest és a többi. Hiába sejted vagy tudod, hogy a végén nem lesz több a számla, mint az előre fizetés esetén, akkor is sokkal jobban fájna a pénzköltés a második esetben.
A tankolás sokkal jobban fáj, mint az áramszámla. Ott állsz a benzinkúton és látod, hogy eszeveszett tempóban pörög a számláló és perceken belül ki kell fizetned 10-15 ezer forintot a vásárolt üzemanyagért. Az áramszámlád ennél több, de azt havonta egyszer csendben levonják a számládról, azt is utólag, egy hónappal később. Az sokkal kevésbé fáj, nem érzel olyan kínt, mint amikor már megint tankolni kell menned.
Az ajándékozás akkor jó, ha ettől a kíntól szabadítja meg a megajándékozottat. Olyat tudsz neki venni, amit ő is szeretne magának, de nem viszi rá a lélek, hogy annyit kiadjon érte. Ilyenkor tulajdonképpen a fájdalommentességet adod ajándékba és ekkor örül legjobban a megajándékozott. (Ezért is vannak bajban a tehetősebb családok az ajándékozással. Kevés olyan dolog van, amire vágyna a megajándékozott, de még nem vette meg magának, vagy fájna neki megvenni.)
Minél távolabb van a vásárlás ideje és a konkrét fizetés, illetve minél kevésbé van jelen konkrét pénz vagy pénzhelyettesítő a vásárlás alkalmával, annál kevésbé érzünk fájdalmat vagy lelkiismeret-furdalást a vásárlás miatt.
Ezt ismerte fel sok online cég is. Az Amazon egyszerűen zseniális abban, hogy egyszer elkéri a kártyaadataidat, aztán bármilyen vásárlást fájdalommentesen, egy kattintással el tudsz intézni.
A könyvesboltban egy négyezer forintos könyvet háromszor is visszateszel a polcra és erősen gondolkodsz rajta, ér-e ez a könyv ilyen sokat. Ugyanilyen drága könyvből digitális formában gondolkodás nélkül megveszel hármat az Amazonon egyetlen gombnyomással, nem is érzed, hogy egyáltalán fizettél érte. Maximum majd a hónap végén, ha esetleg végigböngészed a kártyás vásárlásaidat, lesz néhány tétel az Amazontól.
De nem fogod valódi pénzköltésnek érezni. Ha minden egyes alkalommal be kellene pötyögni a kártyaadataidat, fele annyit sem költenél az Amazonon. Ha készpénzzel kellene fizetni mindig, még kevesebbet költenél.
Az Amazon most vette meg az egyik nagy amerikai élelmiszerláncot és kísérleti jelleggel bevezette néhány speciálisan átalakított üzletben a pénz nélküli vásárlást. Előre regisztrálsz, bemész a boltba, leveszel mindent a polcokról, amit akarsz és kisétálsz. Még csak lassítanod sem kell kifelé menet. Szenzorok és számítógépek garmadája figyeli, mit vettél le a polcokról és mit raktál vissza, a háttérben levonják a számládról a pénzt. Te pedig úgy érzed magad, hogy ingyen kaptad azt, amit összeszedtél magadnak a boltban és legközelebb is ide jössz majd vásárolni.
Ezt a fájdalmat felismerve te is tudod növelni, vagy csökkenteni ennek az érzését, attól függően, hogy a pénzszórással vagy a túlságos takarékoskodással (garasoskodással) van-e bajod.
Ha túl sokat költesz, érdemes készpénzt használod mindig, vagy legalább SMS-t kérni minden egyes vásárlásodról, hogy ne csak egy massza legyen a költés a hónap végén, hanem minden egyes költésnek legyen saját súlya. A kávénak a büfében, a mozinak, a ruhavásárlásnak és így tovább. Próbáld meg érezni, hogy most tényleg szegényebb lettél ötszáz, ezerötszáz vagy ötezer forinttal.
Ha te is úgy érzed, hogy túlságosan fogadhoz vered a garast, igyekezz mindent számláról fizetni, vagy kártyával. Keresd az all inclusive utakat, akkor is, ha drágábbak, mint ha te magad fizetnél mindent külön-külön. Akkor nyaraláson nem azon fog kattogni az agyad, hogy de szívesen innál még egy pohárt bort, de ennyiért nem veszel. Hanem arra fogsz gondolni, hogy ki van fizetve, akkor is, ha nem iszom most egyet.
Ha érdekel mélyebben a téma, a "pain of paying" kifejezésre sok tanulmányt és felmérést találsz.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
A feleségemre és a ruha vásárlási szokásaira teljesen igaz.
Zseniális cikk, köszönjük!
Biztosan van bőven alapja az ilyen kutatásoknak, miközben mindig vannak kivételek. Tudok ilyenekről - de akkor ez nyilván a kisebbség.
"egy gyorséttermi lánc felmérése alapján a hitelkártyával vásárlók 53%-kal többet költenek, mint a készpénzzel fizetők"
Szerintem fel lett cserélve az ok és az okozat. Ha veszek valamit 300Ft-ért, akkor kp-vel fizetek, ha pedig 1300-ért, akkor kártyával, és nem pedig azért fogok többet költeni, mert tudom, hogy a végén kártyával fizetek.
Yoda, ilyen kis tételnél szerintem nincs ilyen összefüggés feltétlen, főleg nem az USÁ-ban, ahol a felmérés készült.
Egyébként akár hiszed, akár nem, a magyarok minél nagyobb az összeg, annál gyakrabban fizetnek készpénzzel. Pl. mosógépet már szinte soha nem vesz a magyar kártyával. Valahol van erről kimutatás (talán MNB-s?), aki tudja, belinkelhetné.
Valahol ez is arányban lehet az ember pénzügyi tudatosságával. Mindenkinél működhet valamilyen szinten, de szerintem a pénzügyileg tudatosabb embereknél kevésbé. Magamon is tapasztaltam, ahogy fejlődtem ezügyben, hogy már nem költök feleslegesen kártyával sem. Így is pontosan tudom, mire mennyit költöttem. Akinél ez még nem alakult ki, az nagyobb veszélyben lehet a nem kézzelfogható költései miatt.
FoX, nyilván, ha valaki az utolsó fillér költését is fejből tudja, annak mindegy, mivel fizet és mikor. De ez sajnos nagyon messze van az átlagember viselkedésétől.
Érdekes, én meg a visszatérítés miatt minél nagyobb az összeg, annál szívesebben fizetek kártyával
Ezért van a nagy trükk, hogy liter vagy kilós árban drágábban veszed a terméket, de a kiszerelés egyre kisebb. A mosópor 280g, a tejföl 330g. Ki találja ki ezeket? A piásokat viszont nem tudták becsapni, senki nem vette meg a 4 decis sört 😀
Kiszámoló,
Csak egy hozzászólás, se pro, se kontra.
Nálam, nálunk ez úgy működik, hogy a napi-heti-havi bevásárlásokra szánt összeget készpénzben tartjuk itthon, tudjuk, általában naponta-hetente kb. mennyit költünk. Amikor mondjuk a napi vagy a heti költekezés túllépi az átlagot, akkor megnézzük, miért volt, itt ez jött be, így a legkönnyebb ellenőrizni. És ebbe a keretbe beletartozik egy kv a munkahelyen, vagy egy extra szendvics is.
Se postán, se bankban nem vagyok hajlandó sorban állni, a bevásárlásokon kívül minden számla, rezsi online megy, lehetőleg bankkártyás fizetéssel.
Amikor pedig valamilyen egyéb kiadás, online rendelés van, azt nyilván mindkettőnk tudja.
Amiért írtam: sok apróságot rendelünk külföldről, ali, amazon, bankkártya, paypal, ahol előre kell fizetni. És működik a vevő-védelem.
Folyt. köv.
2 hónapja megadta magát a mosógépünk, és elkövettem azt a hibát, hogy egy 'e' betűs 'komoly' magyarországi honlapról rendeltem egyet bankkártyás fizetéssel. 3 munkanapot ígértek szállításra (persze volt apróbetű), 2 hét, sok telefon és sok e-mail után nagy nehezen jött a cucc. Mosni pedig jobban muszáj, mint az új telefon-tokot nézni.
Egyszóval csak annyit akartam mondani, hogy amig itt nem működik úgy a vevő-védelem, mint a paypal-nál, vagy ali-nál, és ilyen a kereskedői hozzáállás, addig még egyszer egyetlen magyar shopból sem rendelek előre fizetéssel, még akkor sem, ha ez olcsóbb, készpénz-kímélőbb és egyszerűbb.
Nálam ez akkor kezdett megváltozni, amikor elkezdtem használni az , aminek segítségével nyomon követtem a kiadásaimat és a bevételeimet. (Ha érdekel, itt
Eltávolított affiliate reklám
Azóta már váltottam a fizetős szofttverre, de a kiadásaimat 2011 óta vezetem és igenis "fájnak" a bankkártyás fizetések is. Mivel Dániában élek, itt mindenki bankkártyát használ, úgyhogy kénytelen vagyok én is, úgyhogy a szoftver nagyon jól megoldotta ezt a problémát.
Az tény és való, hogy (utasbiztosítás miatt) pár hónapja van hitelkártyám és ott még könnyebben költök, próbálgatom a szárnyaimat... Annyira csábító, hogy csak 1 vagy 1,5 hónap múlva kell kifizetni. Ki van ez találva.
Nem is értettem addig a cikket, amíg nem esett le, hogy nálam ez miért nincs így. 🙂
Tényleg így van.
A kártya mindig ugyanolyan marad, a kp meg szemmel láthatóan fogy a kasszánál: "Affene, eddig két húszezresem volt, most meg már csak egy van." 🙁
@Addam
wc papír? Mosópor? Tejföl?..... db/ft, liter/ft, kg/ft... igaz kicsi de ott van a címkén.
Ez valóban igaz lehet 🙂 Ha kissé túllőttem a célon és vissza akarom fogni a kiadásaimat, akkor átváltok kp-ra. Ilyenkor igenis érzem, hogy fizikálisan ki kell adni a pénzt, tehát súlyosabbnak gondolom. Persze, az ötezer az ötezer, ezt is tudja az agyam, de az érzés valóban más.
Amúgy a kislányomnál figyeltem meg, hogy automatikusan azt mondja: hát csipogd le a kártyáddal! Azaz számára a kártya a pénz korlátlan forrása, mivel nem látja a hozzá tartozó hátteret. Valahogy így van ez a felnőtteknél is? Hajlamosak vagyunk elfelejteni a hátteret?
Nagyon jó cikk! Az Amazonnak ez a trükkje már nekem is feltűnt... A Google Play áruház meg az App Store is mindenáron menteni akarja a kártyaadatokat gondolom ugyanilyen okból.
Aki mosógépet venne, és inkább casht használn, ott lehet azért nem fáj annyira a kiadás, mert az a pénz éppen "megtisztult"... eddig titkos forrás volt, most lehet belőle szokványos háztartási gép, ami már a nav sem néz.
Végülis ez is viselkedési közgazdaságtan. ☺
De a cikk jó. És nem is kell annyival sokkal tudatosabbnak lenni, úgyhogy hajrá!
Hát nem tudom, nekem egy időben meg voltak adva Steamen a bankkártya adataim (később biztonsági okokból leszedtem), és akkor is sokáig vaciláltam egy néhány eurós játékon, hogy megvegyem-e, mert mégiscsak pénzkiadás.
Bolti fizetésnél meg épp a készpénzezést érzem fájdalommentesebbnek, mivel akkor nem azonnal jön le a számlámról, hanem időnként pótolnom kell pénzfelvétellel, azaz nem esik egybe a számlaegyenleg csökkenésem a vásárlás idejével.
Hitelkártyám többek között azért nincs, mert az már extrém fájdalmas lenne, ha hitelből vásárolnék, ráadás folyton paráznék, hogy mi van, ha megfeledkezek hó végéig a visszafizetéséről. De általában, ha később kell valamiért fizetni, az nekem sokkal fájdalmasabb, alig mernék költeni egy olyan nyaraláson, ahol utólag kellene fizetni...
Szerintem annak fáj kevésbé a bankkártyás fizetés, aki nagyrészt készpénzezik, és ritkábban kártyázik. Ő ugyanis ahhoz társítja a fájdalmat, hogy a pénztárcájában fogy a pénz, aki meg főleg kártyával fizet, az azzal, hogy az egyenlege apad.
Érdekes, nálam kezdetektől fogva pont fordítva van. Ha van nálam készpénz, arra úgy tekintek, hogy már el van koltve, és általában el is lesz 🙂 (mittomen, péksüti hazafelé, stb.) Kártyánál nincs ilyen, sokkal jobban nyomon tudom követni a dolgokat, a netbank elég őszinte ugye 🙂 Hitelkártyánál is, szerintem ott annyi a trükk, hogy nem pluszpénznek kell tekinteni csak egyfajta rugalmas likviditásnak. Szal nálam ez van, emiatt sosincs nálam készpénz, de nyilván nem vagyunk egyformák 🙂
Az Amazonos példa remek, ahogy a különböző alkalmazásboltok is. A vállalkozós rész 10 éve igaz volt, ma már nem. A gyorséttermes felmérés is nagyon régi. A készpénzhasználatot sírva kérem ne propagáljuk :))
Nekem az igazi kedvencem egyébként a fine dining és a streetfood. Teáskanál méretű étel 8-10.000 ft, egy könnyű hamburger ebédre 2.500.
berokka, miért, mi is változott a vállalkozásoknál, ami miatt ex-cathedra szerinted ez már csak múlt idő?
Amúgy a kedvedért kikerestem, 2001-es a felmérés, ami bár nem tegnap volt, de azért nem is ötven éves.
Amikor legelőször kint voltam 1993-ban, ha három dollárt készpénzzel fizettem, akkor is úgy néztek rám, mint egy drog dealerre. Ilyen kis összeget is mindenki kártyával fizetett, tehát 2001-ben már régen nem újdonság a kártyás fizetés.
@Ati
"Digital" is volt a nevében az általad említett áruháznak? Mert velük jártam én ugyanígy, pontosan egy mosógéppel. Csak nekem elfogyott a türelmem két hét után, és vettem egyet máshol. Digitálisék két és fél hónap múlva jelentkeztek, hogy átvehető a mosógép. Mondtam nekik, hogy kenjék a hajukra. Azóta sem vettem tőlük semmit, és ha rajtam múlik, nem is fogok.
A cikkben említett Amazon kártyaadat lementésről jutott eszembe, hogy ilyen esetekben hogyan változik a kártyatulajdonos kártalanítási felelőssége az adatok eltulajdonítása esetén? Túúúúdom, Amazonnál, Googlenél, paypalnal stb ez nem fordulhat elő, de mi van ha mégis? Ha én lennék a bank nyilván lepattintanám az adatait kiadó ügyfelet. Ha én lennék az Amazon még ha akarnék sem tudnék kártalanítani több millió fogyasztót. Akkor valójában ez az opció a saját kockázatom, melyben tudtomon kívül látszat előnyökért (kényelem? a vásárlás fájdalommentessége?) akár a teljes kártyalenullázás kockázatát felvállalom?
Panasonic, az USÁ-ban gyakorlatilag minden cég lementi a kártyaadataidat, az csak nálunk terjedt el, hogy nem az eladó kezeli a kártyaadatokat, hanem harmadik félként közbeékelődik a bank.
"Keresd az all inclusive utakat, akkor is, ha drágábbak, mint ha te magad fizetnél mindent külön-külön. Akkor nyaraláson nem azon fog kattogni az agyad, hogy de szívesen innál még egy pohárt bort, de ennyiért nem veszel."
Erre esetleg megoldás lehet, ha előre kijelölsz egy keretet. Így ha belefér akkor megveszed.
Bár ez se biztos, hogy működik, mert anno osztály kirándulásokra mindig kaptam pénzt, mégse költöttem semmit.
Az online vásárlásokat a virtuális kártyámról csinálom, amin 0 ft van. Azaz mielőtt fizetek, emelnem kell rajta a limitet. Ez mindig ad egy átgondolásnyi időt, hogy tényleg kell-e 🙂
Szerintem van azért ebben egy generációs különbség is: én például mióta önállóan élek, mindigis kártyát használtam fizetésre ahol csak tudtam. Számomra a fájdalom ott történik, amikor leveszem a polcról a terméket, és látom, hogy mennyibe kerül (nem is a fizetéskor, mert akkor gyakran meg se nézem az összeget, csak hozzáérintem a kártyát a terminálhoz - úgysem fogok nekiállni fizetés előtt még elkezdeni nézegetni a blokkot, hogy mit ne vegyek meg abból, amit már lehúztak), illetve amikor utólag összesítem, hogy mennyit költöttem erre-arra (és ebből az összesítésből pont a készpénzes/hűségpontos vásárlások hiányoznak - tehát én pl. akkor vagyok megengedőbb magammal, ha tudom, hogy ez úgyis pontokból megy / valami miatt kaptam készpénzt amit el tudok költeni, és így nem lesz benne az összesítésben).
Valóban sokkal jobban "érzed" hogy mennyit adtál ki, ha kápében kell leszámolni. Ettől függetlenül a kártya, és igen, a hitelkártya ezerszer jobb, mint a kápé.
- De hát nem a van, hogy amire nincs szükségünk (beleértve a vágyakat is) azt nem vesszük meg? :))
- Ha meg eldöntöttem, hogy megveszem, akkor már csak felesleges vacakolás lenne fizikailag előteremteni rá a kápét - pénzfelvétel költsége, ATM keresés, stb. - sokkal kényelmesebb előrántani valamelyik hitelkártyát vagy online megrendelni, és Amazon majd leszedi amikor akarja. Kattintok és egy hét múlva itt a cucc, havonta egyszer pedig ki kell fizetni a hitelkártyát egy összegben. Majd akkor úgyis szembesülök vele.
Értem mit mondasz, az ember gyenge és nem tartja be a saját szabályait se, valszeg igazad is van - de akkor se szívatom magam készpénzzel, és igen, legyen fájdalommentes, amikor az Amazon leemel. Más megoldás kell.
naa, tudatos embernek mindegy, mivel fizet, mert már vásárlás előtt eldönti, kell-e neki valami és ennyiért kell-e.
De a vásárlók 90+%-a egyáltalán nem tudatos.
A digitális fizetés nem rossz dolog. Egy webshop-on általában olcsóbban meg lehet venni ugyanazt a dolgot, mint egy fizikai boltban.
A készpénz ósdi, nehéz gyártani, lehet hamisítani stb.
Én sokat fizetek paypass-szal mégsem veszek meg mindent, ami szembeköszön.
Szerintem ha 1/2 hetre kiveszel penzt, es csak abbol koltesz, elrakod a bankkartyat a fiok melyere, akkor kevesebbet koltesz. Ha mindkettot hasznalod, akkor a keszpenzbol kis kave, peksuti is belefer, mint ahogy az elottem levok irtak, ugy erzed el van koltve. Ha csak kartyat hasznalsz, akkor meg ki vannak love a keszpenzes helyek..es kevesebbet koltesz impulzivan, de tobbet pl. bevasarlasnal.
Kicsit talán kapcsolódik a témához. Ebay-on akartam vásárolni paypallal, mindig át szoktam állítani a pénzváltást hogy ne a paypal hanem a saját bankom váltsa, de most nem találtam a szokásos helyen a change-nél... Nem tudom, hogy mikor változott ez meg, de szerintem decemberben még ott volt. Most elvileg a paypal fiókban lehet beállítani az alábbi módon: GO to Profile > Payments > My Preapproved Payments > Set Available Funding Sources > Conversion Options
Van egy magyar fejlesztésű app, az a neve hogy Koin. Minden koltesed/beveteled vezetheted kategorizalva, rendszerezve. Ingyenes.
Biztos igaz az emberek döntő többségére, amit a cikkben leírsz. Én szerencsére már túl vagyok azon a perióduson, amikor impulzusvásárlásokat végzek, nem hiszem, hogy bármit befolyásolna, ha nem hitelkártyával, hanem készpénzzel fizetnék.
Nálam nem lenne jó ötlet a költési limit sem, mert érdemes akcióban beszerezni a sztenderden fogyó termékeket (pl. WC papír jó áron előre két évre, szappan 15 évre, stb.), sokkal olcsóbb, mintha egyenként venném meg, ki is szállíttatom, a padláson pedig bőven elfér.
Én mindent hitelkártyával fizetek, a családom közüzemi számláit is. Nincs debit kártyám, ők adnak időnként készpénzt a számlákért cserében, így nagyon olcsó a bankolás, nekem utalási költségem sincs.
Az egyik hitelkártyám havi 2500-3000 Ft-ot fizet vissza, a másikon 4% lejön a ruhaboltok (kínai is), drogériák, sőt a bérlet árából is, ez is tiszta kb. 2000 Ft havonta, ki nem hagynám.
@Béla bá: a készpénz hátrányai (gyártási költség, hamisítás) nem a használónál (a vásárlónál, aki dönt a fizetési módról) jelentkeznek, hanem másutt. Attól nem fogok kevesebbet költeni készpénzgyártásra, ha nem azzal fizetek. Amíg nem terhelik közvetlenül a vásárlóra a fizetési mód költségét, addig nem lesz igazi árverseny a fizetési módok között (márpedig a tendencia inkább fordított: tévesen értelmezett fogyasztóvédelmi indokkal egyre inkább kizárják a fizetés költségének ráterhelését a vásárlóra, lásd sárga csekk, kártyák, paypal ésatöbbi). Az, hogy a készpénz ósdi, az egy vélemény, és nem hátrány.
Lehet, hogy én tartozom a vásárlók 10%-ba, de szerintem, az , hogy KP vagy hitelkártya mellékes, az csak egy eszköz. Személy szerint a kp fizetést kőkorszaki dolognak tartom, ami tetemes költséggel jár (pénz szállítása, őrzése), nem higiénikus (mindenki összefogja a mocskos kezével), ráadásul sok helyen ha nagy címlettel fizetsz, húzzák a szájukat, hogy nem tudnak visszaadni, stb.
A lényeg, hogy minden hónapban van egy fix keret, amit nem lépek túl, ez ugyanaz, mintha x összegű kp-t költenék el.
Jelenleg Erste Wizz hitelkártyám van, és az eddigi költéseimből simán kijött 2 repjegy, ami kp-s fizetésnél nem mondható el.
Igenis létezik az a szituáció ( a mai Magyarországon), hogy egyszerűbb, vagy előnyösebb a készpénzhasználat. Vagy csak bonyolultabb a kártyahasználat.
Tervezni kell a kiadásokat, lista alapján vásárolni, a nagyobb értékű kiadásoknál többször is átgondolni annak szükségességét. És a fizetési módot is. .
Természetesen belefuthatunk impulzív vásárlásba, vagy nem tervezett kiadásba, kártyával és készpénzzel egyaránt. Nem vagyunk teljesen racionális lények, és még ha annak is érezzük magunkat, besétálunk a pszichológia zsákutcáiba.
Aki nem tudatos, annak meg szinte mindegy...
A válság alatt sorra gyártottak az ismeretterjesztő tv csatornák olyan műsorokat ahol módszereket ajánlottak a nehéz helyzetbe jött polgároknak. Kanadában, USA-ban lettek ezek leforgatva, a tanácsadó hasonló dolgokat mondott mint Kiszámoló: írták a költségeket, felszámolták a fölösleges hitelkártyákat, autót, túl nagy lakást stb.
Egy nagyon lényeges különbség volt. A készpénzt kimondottan korlátozták mondván hogy azt nem lehet nyomon követni.
Szerintem akkor sincs nagyobb fájdalomérzet a fizetésnél ha hó elején ott csücsül a pénztárcában a 150.000 forint felvéve és megveszed az 500 forintos kávét. Ha kártyával fizetsz kapod az sms-t még jobban is látod mennyi maradt a számlán.
2001 annyira rég volt, hogy rá 6 évre jött ki az első iphone, vagyis az első okostelefon. 17 éves felmérést egy digitális területen idézni nem szerencsés.
A cikk elejét nem igazán értem. Ha a cégbe veszel valamit
- nem kell kivenned és leadóznod a pénzt
- a cuccok többségéből visszakapod az áfát (jó, a személyautóból nem)
- utána amortizálod
Totál hülyeség nem a cégre megvenni, ha van ilyen opciód, gyakorlatilag féláron vagy még kevesebbért veszel mindent.
Már nem először került elő a téma. Mivel saját magamból indulok ki, egyáltalán nem érzem ezeket reálisnak. Ha viselkedési alaptételnek tekinti ez az irányzat, akkor jó lenne látni, mi alapján (pl. arányok).
(Nekem pl. jobban fáj a számlapénz fogyása, mert azt figyelem, míg a kp. valamikor lekerült onnan, attól fogva az "nincs", kevésbé fáj - de redukálom is épp ezért).
Másrészt olyan társadalmi -viselkedési normáktól is függ, amelyek országonként eltérhetnek (mondjuk mit értenek felelős költekezésen, pl. Németország és mondjuk Görögország társadalmának átlagos tagjai). Vagy éppen a technológiai elfogadottságon (itthon erősen kp. felé tendál a társadalom, de ez éppen a bizalom hiányát jelzi szerintem, nem feltétlenül az elmaradottságot).
Külföldön csak kp-t használok, mióta egyszer a Citi valami horror árfolyamon váltotta a kártyás költséget, nincs kedvem bíbelődni a banki kondícióval. Ahmednál veszek EUR-t és fizetek vele mindenhol, benzinkúttól hüttéig.
Idehaza csak ha másképp nem oldható meg. Még a pick-pack ponton is lehet kártyával fizetni. Pl. piacon vagy olyan kisvállalkozónál, ahol nincs kártya, no meg ismeretlen étteremben sem szeretem a kártyát.
Költekezésben lényegtelen, elég tudatos vagyok. Benzinre és bkv bérletre 4% visszatérítés, az tutira csak kártyával megy.
@tip "a készpénz hátrányai (gyártási költség, hamisítás) nem a használónál (a vásárlónál, aki dönt a fizetési módról) jelentkeznek, hanem másutt"
Ez sztem csak részben igaz, kb. ahogy a tranzakciós illetéket a bankok nem terhelik át az ügyfelekre. Pedig de.
A készpénz gyártását ugyanúgy a Te adódból is fizetik, mint az enyémből, tehát ha radikálisan csökkenne a készpénz használat, azt elvileg megéreznénk adócsökkenésben is.
Persze gondolkodhatunk úgy, mint sokan a szelektív hulladékgyűjtésnél teszik, hogy én miért változtassak, ha a többiek nem teszik.
Én úgy gondolom valakinek el kell kezdeni a változást.
Alig használok kpt, a 1,5 éves lányom pedig már viszonylag jó aránnyal eltalálja, hogy mit melyik kukába kell kidobni.
Erdekes osszefoglalas. Biztos van akire igaz van akire nem. 🙂
A 90-es evek vege ota, miota kezdett terjedni a bankkartyas fizetes, azota kartyaval fizetek szinte ahol csak lehet. Egy idoben meg volt egy kb 1000-1500 forintos hatar kenyelmi szempontbol a kp-ra, de a paypass ota mar az sincs. Sokkal nyomonkovethetobbek a koltsegek.
Ahogy mar irtak a „fajdalom” ott van, amikor nezegetem az arat es leemelem a polcrol. Mikor fizetek, mar tul leptem ezen. Nagyerteku dolgokat meg meginkabb kartyaval veszem meg.
Egy idoben irogattam, hogy mennyit es mire koltok. De mar tobb, mint tiz eve minden honapban osszegzem a szamlaegyenlegeket, hitelkartya tartozasokat es kepzek egy kulonbseget, hogy mennyit valtozott az egyenleg. Ebbol latszik, hogy all a kituzott megtakaritasi cel.
Eszembe jut szegény nagymamám.
Egy kis kockás füzetben vezette a kiadásokat. Minden vásárlásnál után minden tételt szépen bevezetett a füzetbe, majd eltette a blokkot.
És mindig megjegyezte, hogy már megint két forinttal drágább lett a párizsi. Persze ez (mármint a drágulás) akkoriban sokkal-sokkal ritkábban volt, mint most.
Én szeretek kártyát használni, de sajnos nem mindenhol lehet.
Pl. pont a múltkor panaszkodott a testvérem, hogy a városunkban egyik ékszerboltban sem tudott kártyával fizetni, kénytelen volt levenni az árát az automatából. Nem állítom, hogy milliókért vásárolt volna brilliánst, de azért ez szerintem gáz. És nem a sarki kisboltról volt szó.
@szocske a kp. használat költségei nem a használónál (a "szolgáltatás" igénybevételéről döntést hozónál) keletkeznek, hanem minden adófizetőnél. Konkrétan nekem nem kell kevesebb adót fizetnem attól, hogy nem készpénzzel fizetek, akkor meg miért ne fizetnék készpénzzel? Ha a banki költségeim nem lesznek magasabbak egy készpénzfelvételtől, mert már eleve bele van számolva, miért ne vennék le készpénzt?
Ezt lehet önzőségnek tartani, de én azt gondolom, hogy naivitás az egyéntől a viselkedésének megváltoztatását várni úgy, hogy saját előnye nem származik a változtatásból. Illetve sokkal könnyebb elérni a változtatást úgy, ha van egyéni motiváció.
Egyszer eladtam valami apróságot a neten. A vevő nem akart utalni, hanem inkább paypallal fizetett volna, ami ugye az eladót húzza le. Én: OK, de akkor 300 Ft-tal drágább. Máris jó volt az utalás!
Azért "fájdalmas" pénzt költeni, mert nehéz megszerezni és amit nehezen szerzünk meg attól nehezebben is válunk meg.
A hosszútávú megtakarításnak is van hasonló vetülete, mert amit pénzt hosszú évek alatt gyűjtünk össze, azt utána nehezebben adjuk ki.
Én ezt pont megtapasztaltam, mert hosszú évek alatt gyűjtöttem saját lakásra és amikor összegyűlt egy lakásra való, akkor meg már nem akartam megválni attól az összegtől mert biztonságérzetet adott a megléte, és mert tudtam, hogy újabb hosszú évek kellenének hasonló mennyiség összegyüjtéséhez.
Persze van aki ebből nem csinál problémát, költ ha kell, ha nem és nem probléma neki nullázni a számláját.
Biztos szemelyiség függő a dolog.
@Wmzr
"Érdekes, nálam kezdetektől fogva pont fordítva van. Ha van nálam készpénz, arra úgy tekintek, hogy már el van koltve, és általában el is lesz "
Szo szerint igy van nalam is. Valoszinu, hogy generacios kulonbseg ez. A penztarcamrol az az erzesem, hogy csak egy atjaro: nem is tudom kovetni mennyi van benne, igy nem is teszem: ami lekerult a szamlamrol azt mar elkoltottem. Eleve csak azert van benne penz, mert vannak olyan esetek, ahol csak a kp mukodik, a tarcam igy csak egy ,,technikai dolog". Viszont ha a szamlamrol fizetek, akkor latom es erzem, hogy a felepitett vagyonom fogy, mentalisan ez sokkal jobban visszatart attol, hogy koltsek. Nekem ez olyan, mint egy strategiai jatekban menedzselni az eroforrasaimat: tok termeszetes es ,,atelheto" elmeny, hogy merre valtozik az a bizonyos szam egy kijelzon.
Pár hónapja a munkahelyemen bevezettük a kártyás fizetést (az itt ajánlott ember segítségével, köszi!).
Azelőtt, ha valakinél nem volt készpénz és ki kellett menni automatázni, kb. 5-ből 1-2 ember jött vissza ténylegesen és vásárolt, a többieknél valószínűleg gyorsan elhalt a vásárlási kedv.
Azóta viszont 50-100%-kal nőtt a forgalmunk.
Toth Andrasnak (aki ekezesenek szinten megvan a jogos helye amugy) van egy tenyleg jo konyve a temaban, az Osember a penztarcamban, erdemes elolvasni.
Szeretném hozzátenni, hogy a fizetés fájdalma nemcsak közgazdasági, meg viselkedéstudományi tétel, hanem kőkemény biológia: kimutatták, hogy az agy fájdalomközpontja aktiválódik a kp-s fizetéskor. Innentől kezdve, ezen nincs mit vitatkozni.
index.hu/tudomany/til/2016/05/02/keszpenzzel_fizetni_faj/
"A Carnegie Mellon egyetem kutatói azt tapasztalták, hogy az agy fájdalomközpontja aktivizálódott minden alkalommal, amikor az alanyok az árcédulákat meglátták, méghozzá annál nagyobb intenzitással, minél magasabb árat láttak.... A fájdalomközpont aktivitása mindig akkor volt a legerősebb, amikor az illető eldöntötte, hogy megveszi az adott árut..... A legérdekesebb tanulsága a vizsgálatoknak az volt, hogy a fájdalomszignál NEM jön létre, HA KÁRTYÁVAL FIZETÜNK. Azért, mert a kártyák nem léteznek elég régóta ahhoz, hogy az evolúció be tudta volna drótozni az agyunkba" - szerintük:)
Én hónap elején átvezetem takarékszámlára, amit a megtakarításokra szánok, és ami a folyószámlámon marad, azt lelkiismeret-furdalás nélkül költhetem, amire jólesik. Nyaralás ugyanezzel a módszerrel. Előre eldöntöm, mennyit szánok rá, és aztán a keretből már vígan szórom a pénzt. Tisztában vagyok a korlátaimmal, nem stresszelem magam felesleges számolgatással, a keretet úgy szabom meg, hogy kényelmesen kijövök belőle. Ha nem jön rám vásárolhatnék, sokszor marad is belőle.
Érdekes olvasni a hozzászólásokat, nekem is vegyesek a tapasztalataim. Ismerek embert, akinek ugyanúgy elfolyt a pénze akkor is, ha allokált magának havi kp-t, hogy csak abból költ.
Én eléggé Dagobert vagyok, nem úszok a pénzben, de se bankkártyával, se kp-vel nem szórom el. Hitelkártyám nincs is. Van tapasztalatom mindkettőről, mert itt kint csak kártyával fizetek, Mo-on meg kp-vel. Otthoni szabadságon mindig zsebre rakom a blokkokat offline bankszámlakivonatként, ha esetleg nem emlékeznék, miért fogyott olyan gyorsan a konvertábilis forintom... Nyaraláson kp-s költésnél szintúgy. Tételesen tartom észben a dolgokat, nem összegek szerint, matekból mindig hülye voltam.
A netes fizetési rendszereket szeretem, de mivel elég oldschool vagyok, a kártyaadatokat lehetőleg sehol nem mentem el. Pont az Amazonon meg amúgy is számolgatok, mert általában van rá utalványom.
@tip, a magyar állam évente költ x pénzt az elhasználódott pénz pótlására. Ha holnaptól hirtelen senki sem használna kpt, ez a pénz megmaradna az államkasszában, neked is kevesebbet kellene adózni. Ha a Tescóban mindenki kártyával fizetne, olcsóbb lenne a kifli, mert a Tescóban nem kene pénz szállításra költeni. Stb.
Szocske, a bankkártya-használat 1,5-2%-a is be van ám építve az árakba. Ha senki nem használna bankkártyát, olcsóbbak lennének a boltban a termékek. A készpénz sokba kerül, de a bankkártya-elfogadás még többe általában.