A gyerekvállalás pénzügyi oldala

Sokan kértétek már, hogy írjak a gyerekvállalás pénzügyi oldaláról. Bár a gyerekvállalás nem elsősorban pénzügyi döntés, de mivel általában két gyerek felnevelése többe kerül, mint az ingatlan, amiben felneveled őket, bölcs dolog pénzügyileg is felkészülni az életed megváltozására.

Azonban mielőtt erre rátérnénk, hadd tegyek néhány megjegyzést a témához.

Az első, hogy a gyerek soha nem fog jókor érkezni, ha a saját kényelmed szerint akarod időzíteni. A gyerek mindig lemondással jár, mind idő, mind pénz tekintetében. Ezért teljesen felesleges halogatni a dolgot, 25 évesen éppen annyi kifogást fogsz találni, mint 35 évesen.

Nagy valószínűséggel 35 évesen jobban fogsz állni anyagilag, mint 25 évesen, csak az a gond, hogy az idő ellened dolgozik. Sok pár, aki gond nélkül teherbe esett volna 25 évesen, vért izzad tíz évvel később, hogy legalább egy gyereke lehessen. A legtöbb gyerek pedig azért nem születik meg, mert egész egyszerűen a párok kicsúsznak az időből. Az átlag anya jelenleg már 30 éves kora körül szüli az első gyerekét és már nincs idő a második-harmadik gyerekre a nő 35-38 éves kora előtt. Ezért se halogasd a gyerekvállalást.

(Csak zárójelben: ezért is nagyon fontos, kinek adod oda a húszas éveidet. Fél év járás ezzel, három év azzal, egy év emezzel, másfél amazzal és hirtelen arra döbbensz rá, hogy már te is elmúltál 30 és kezdődhet a kapkodás. Aki nem komolyan gondolja a kapcsolatotokat, aki két év ismeretség után sem tudja eldönteni, hogy mit akar tőled, azzal ne állj szóba huszonévesen se, mert egy pótolhatatlan értéket lop el tőled: a fiatalságodat.)

Update: Valamiért némelyek úgy értelmezik a leírtakat, hogy én azt mondom, hogy egyetemisták meg tinédzserek szüljenek. Tehát: a húszas éveidben való szülés azt jelenti, hogy 25-28 évesen. Ekkor már régen nem vagy gyerek és legalább 3-5 éve dolgozol akkor is, ha egyetemre jártál.

Felejtsd el az “először karriert kell építenem” kezdetű butaságot is. Még csak nem is értem, miért gondolják olyan sokan, hogy jobb, ha akkor megy el szülni, amikor már komoly beosztást tölt be és nem előtte? Inkább addig legyél hátrányban kisgyermekes anyaként, amíg nem vagy senki, mint azért ne vegyen fel komoly beosztásba 35 évesen, mert jó-jó, de úgyis minden második héten otthon fogsz maradni a beteg gyerekek miatt. Ez sokkal jobban elmegy, amikor még csak egy könnyen helyettesíthető aktatologató vagy a sok közül, mint amikor már csoportvezető, vagy osztályvezető lennél. Hamarabb fel is vesznek a harmincas éveidben, ha te már túl vagy a két-három gyerek szülésén és nem akkor tűnsz el hét évre gyerekeket szülni.

Újabb gyakori tévedés, hogy addig vársz a gyerekek vállalásával, amíg nincs meg mindened. Lakás, autó, plazmatévé, bőrgarnitúra.

“Micsoda felelőtlenség albérletbe gyereket szülni” mondják azok, akik nyakig ülnek a devizahitelekben és nyögnek hónapról-hónapra.

A Bezzeganyán volt egy cikk, miszerint az olvasói felmérés szerint átlag(!!) másfél millióba kerül egy gyerek megszületése előtt. Két gyerekkel kíváncsi voltam, hogyan tudott ilyen meredek átlag kijönni, mi ennek a tizedéből kihoztuk a gyerekeket.

Elkezdtem olvasni a tételeket. Na igen. A legtöbb ember el sem tudja képzelni, hogy egy gyerek az anyja méhéből nem az autó ülésére pottyan. Autót, azt kell venni, ha jön a gyerek, mert az ugyanolyan alap, mint a pelenka meg a cumisüveg. Csak nem fogjuk gyalog hordani a 300 méterre lévő gyerekorvoshoz, meg a 250 méterre lévő bölcsődébe? Na és ha az anyóst kell meglátogatni a város másik felén?

Most olvastam, hogy a 4,2 millió magyar háztartásra több mint 3 millió személyautó jut. Ha az öregeket kiveszem a képletből, akik már nem vezetnek, szinte minden magyar háztartásban van autó. (Persze ez csak statisztika, van ahol kettő van, van ahol egy sem.) Még hogy szegénység lenne ebben az országban. Autóra, úgy tűnik, a legtöbb embernek telik és a legtöbb ember szerint az élethez éppen annyira szükséges, mint a levegő és a víz.

Másik ilyen zúzós tétel a lakáscsere, lakásfelújítás volt a felmérésben. El sem tudják képzelni némelyek, hogy a gyerekek úgy nőjenek fel, hogy nincs mindenkinek külön szobája és abban ne Micimackó legyen a falon háromméteres kiadásban. Én kilencéves koromig laktam a két testvéremmel egy másfél szobás lakás félszobájában és utána se lett külön szobám, csak a bátyámmal közös. Aztán mégis itt vagyok. Nagyon haragudnék anyámékra, ha azért nem születhettem volna meg, mert nem volt ötszobás lakásuk akkor.

A harmadik tétel a 150 ezres babakocsi volt. Mi is ilyen babakocsikat vettünk. Csak éppen 60 ezerért használtan, szinte új állapotban. Aztán el is adtuk őket, volt hogy még drágábban is, mint vettük. Szerintem összességében még kerestünk is a babakocsikon.

A gyerekruhákat a feleségem veszi a turkálóban kilóra, nem egy ruhán még az eredeti árcímke is rajta van. (A gyerekek egy ruhát három hónapig hordanak az adott évszakban, a következő évben már biztos nem lesz jó rájuk)

Miután hordták, eladja őket a olx-en, annyiért, mint amennyiért vette.

Persze, van olyan ismerősöm, akinek a három hónapos gyerekének már három pár 15 ezer forintos cipője volt. Még fél évig minimum nem tud járni a gyerek, de kellett a lábára az ezüst színű Nike cipő meg a vagány Adidas. Igaz, kinőtte egy hónap alatt mind a három párat, de hát csak egyszer élünk.

Ezeket csak azért írom le, mert nem kötelező ostobának lenni. Lehet gyereket szülni bérelt lakásba is, akkor sincs tragédia, ha nem autóval hordod még a bilire is és nem kell százezreket költeni gyerekruhára, amit úgyis kinőnek két hónap alatt.

(Nehogy megsértődj: ha van pénzed ilyenekre, miután tettél félre a nyugdíjadra és egyéb tartalékokra, nyugodtan vegyél meg mindent a gyereknek. Én arról beszélek, amikor nincs rá pénzed és csak azért nincs gyereked, mert el sem tudod képzelni, hogy például van élet autó nélkül is.)

Egyébként a gyerek három éves koráig, amíg otthon van vele az anya, jóformán nem kerül semmibe. Pelenka, egy kis bébikaja, ha éppen nincs gyümölcsszezon, a ruhákat ingyen kihozod, ha utána el is adod őket. Bébiőrt és a többi kacatot sem kell ám megvenned, amit rád akarnak sózni a boltban. Kádat, pelenkázót és egyebeket kérhetsz kölcsön az ismerőseidtől is.

Van nem egy olyan ismerősöm, ahol annyi játéka van a gyerekeknek, hogy ők már csak lapjával férnek be a gyerekszobába. Az én lányomnak három babája van és egyedül a legolcsóbbal játszik. A nevetős-beszélősökre rá sem néz.

A fiamnak talán egy tucat kisautója van, akkor kap másikat, ha valamelyik leamortizálódott.

Ennek ellenére boldog gyerekek és soha nem unatkoznak a játékok hiánya miatt. (Néha elrakunk néhány megunt játékot két-három hónapra, mikor visszakapják, úgy játszanak vele, mintha még soha nem látták volna.)

Úgyhogy ne hidd el a nagylábon élő embereknek, hogy milyen lehetetlen küldetés a gyerekvállalás.

A világ népességének a 80%-a (jóval) kevesebb pénzből él, mint a magyar minimálbér. Ennek ellenére pont a világnak ezen a részén nem probléma a gyerekvállalás. A fogyasztói társadalom minden átkával megvert Nyugaton a hatalmas jólét ellenére alig születnek gyerekek.

“Ha annyit keresnék, mint a németek, akkor szülnék gyereket.” Hát persze. Németországi nők is az első gyereküket 29,2 évesen szülik és mindössze 1,43 gyereket szülnek csak, ami csak egy lehelettel jobb, mint a magyar 1,3-as adat. S ne feledkezzünk el itt sem a sok bevándorlóról, akik torzítják a statisztikát.

A népszaporulat alapján az első száz országba csak Ciprus és Írország fért bele a nyugati világból, Írország is csak a 99. helyre. A legtöbb európai ország a lista utolsó ötven helyének valamelyikén van. (Ahol pedig nem durván kevés gyerek születik Európában, ott erősen árnyalja a képet a gyerekek származása. Londonban a leggyakoribb újszülöttnek adott fiúnév a Mohamed, a negyedik leggyakoribb pedig a Muhammad. Vagyis a gyerekek minimum fele arab bevándorlóktól születik. De Franciaországban is erősen torzítják a statisztikákat a bevándorlók.)

Vagyis egyáltalán nem a jólét mértéke határozza meg a gyerekvállalási kedvet, hanem éppen ellenkezőleg, a jólét és a hedonista világkép a legnagyobb gátja a gyerekvállalásnak.

A gyerekvállalás nem elsősorban pénzkérdés Magyarországon. Sokkal inkább annak a kérdése, hogy hajlandó vagy-e feladni a kényelmedből azért, hogy azt a pénzt, amit eddig kütyükre, nyaralásra meg a hóbortjaidra költöttél, azt mostantól a gyerekeidre költsd. Azt az időt pedig, amit eddig ostoba szappanoperák nézésére fordítottál, azt mostantól a gyerekek fürdetésére, a leckék átnézésre szánd.

Hidd el, megéri az áldozatot a gyerek. Majd amikor látod felnőni az unokáidat és lesz, aki rád nyissa az ajtót a hetvenes-nyolcvanas éveidben, ha majd lesz kire hagynod a vagyonodat, azt mondod, minden pénzt megért. És fordítva is így van sajnos, kérdezz csak meg gyerektelen időseket, mennyire boldogok vagy boldogtalanok.

Na, ennyi bevezető után nézzük a konkrét lépéseket.

Az első és legfontosabb lépés a pénzügyi életed teljes kontroll alá vonása. Ha te is az átlagemberhez hasonlóan élsz egyik hónapról a másikra és fogalmad sincs, hogy mennyit keresel és mennyit költesz és azt is mire, hogyan akarod megtervezni, hogy mi fog megváltozni a gyerek(ek) érkezésével?

Ezért kezd el írni, mire mennyit költötök, fillérre pontosan, majd három hónap múlva nézzétek meg, hol mennyit tudnátok megtakarítani. Ehhez egy remek telefonos programról már itt írtam.

A gyerekkel járó kiadásokat kérdezd meg azoktól, akik már túl vannak rajta és még követték is a kiadásokat.

A gyerekek, mint fentebb írtam is, az első pár évben szinte semmibe nem kerülnek. Ez azért jó, mert amíg az anya otthon van velük, a kieső jövedelmet nem tetézi nagy kiadásnövekedés.

Ezen túl csökkenek az egyéb kiadásaitok is, ha gyereket vállaltok. A gyerekek mellett sokkal kevésbé jártok el otthonról szórakozni, étterembe, vagy egyéb helyre. Ez persze nem látszik túl örvendetesnek első ránézésre, de anyagilag segítség.

Attól se félj, hogy a későbbiekben megugrik a gyerekekre fordítandó összeg. Az életutadon a fizetésed is nő ideális esetben, nem csak a gyerekekre költött pénz. Ha nem így van, azaz nem vagy képes karriert befutni az életed során, akkor valamit nagyon rosszul csinálsz. Mert hiába tiltakozol, ha te ugyanott tartasz most, mint tartottál 5 vagy 10 éve, akkor valószínűleg két szalmaszálat sem tettél keresztbe, hogy előrébb juthass az életben.

Takarítsatok meg előre. Növeljétek a havi megtakarítást a költések terhére, ezzel is felkészülve az anya jövedelme miatti bevételkiesésre. Ha most tudtok nagyobb összegeket félretenni, az egyrészt segít felkészülni a nadrágszíj esetleg meghúzására, másrészt jól fog jönni az a pénz a gyed és a gyes alatt.

Használjátok ki előre az adókedvezményeket, nyissatok önsegélyező pénztárt, amit remekül fel lehet használni gyerekszülésre, gyedre és egyébre. Erről itt írtam: Önsegélyező pénztár

Kössetek kockázati életbiztosítást legalább a családfőre, amint kiderül a terhesség.

Nézz körül otthon és add el a sok kacatot a házból. Helyet is nyersz és pénzt is. Mindkettőre nagy szükséged lesz a gyerek érkezésével.

Kérj segítséget egy kisgyerekes szülőtől, mire van szükséged a gyerek első pár évében. Írd össze ezeket a dolgokat, majd kérdezd meg a gyerekes ismerőseidet, tudna-e valaki ezek közül kölcsönadni, ajándékozni, esetleg neked olcsón eladni. Elképzelni sem tudod, mennyi mindent fogsz kapni. Mi annyi ruhát kaptunk, hogy a felét sem tudtuk ráadni a gyerekre, mire kinőtte, de kádból is volt kettő és sok minden másból is.

A fennmaradó dolgokat, amiket meg kell venned, árazd be. Nézd meg a végösszeget és döntsd el, hogy tudsz-e vagy akarsz-e ennyit rákölteni. Ha nem, racionalizálj, ahol lehet.

Csinálj költségvetést a szükséges dolgok megvásárlásához. Ha 13 ezer forintod jut a babaágyra, akkor felejtsd el azt a cuki nyuszis ágyat a katalógusból 50 ezerért, nézelődj az OLX-en, vagy maximum az IKEA-ban.

Nézd meg a mostani költségvetésedet (ugye van ilyened?!), hogy miről tudnál lemondani a gyerek költségeinek a javára.

Mivel a gyerekprojekt két évtizedes esemény, fontos, hogy gondold végig a következő húsz évet, azaz próbálj meg hosszú távra tervezni pénzügyileg.

Egyáltalán nem baj, ha várhatóan nem tudsz lakást venni a gyerekednek 20 éves korában, vagy az egyetemét is csak diákhitelből fogja tudni megoldani. Nem attól leszel jó szülő, hogy minden pénzedet a gyerekeidre költöd, aztán majd hetvenévesen beköltözöl hozzájuk, mert elfelejtettél a nyugdíjadra is félretenni és éhezel nyugdíjasként.

Olvass baba-mama fórumokat, blogokat, találsz hasznos tippeket arra, hogyan és min tudsz spórolni.

Kerüld el a konzumidiótizmust ezen  területen is. Nem kell minden hülyeséget megvenni, amit el akarnak adni neked az anyaméh hangját utánzó altatógéptől a lélegzésfigyelőig. Hidd el, ezek nélkül is fel fog nőni a gyerek.

Ha van jó tipped, bátorító szavad, te hogyan vágtál bele, oszd meg a hozzászólásokban.

Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő.

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.

Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en

Share

333 hozzászólás

  • Garbo
    : Hogy tiszta legyen: egy házasságot örökre tervezünk. Persze. Ahogyan a képet is, amit át akarunk adni a gyerekeknek. S az én képem az a kép, hogy bármelyik szülő is veszítse el az állását, az nem dönti romlásba a családot, hogy nem az apán van az egyedüli pénzkereseti teher, s a legfontosabb: egy nő is pont olyan jól helytáll a munka világában, mint egy férfi, az anyaság pedig ne törje derékba egyéb vágyait. Nekem (nekünk) ez fontos érték, amit át akarunk adni.

    Az ár-érték arány valóban mindenben nagyon fontos, ruházatban is. Ezzel együtt: nekem idegen használt ruhákat vásárolni, valószínűleg nem is fogom megtenni ez után sem, sem felnőttnek, sem gyereknek.

    Igen, lemondás anyagilag, időben stb a gyerek. De nem az élet és a személyiség totális elnyomója, leharcolója stb. A mértéket pedig mindenki maga alakítja, érzi.

  • Kiszamolo
    L70, valamiért egy csomó hozzászólásod spambe ment, most raktam vissza őket.

    Remélem, most már nem fog odadobálni téged.

  • B.Csaba
    A cikkel egyetértek, az életviteli tanácsok (első rész) egy erősre sikerült bemelegítő a pénzügyi tanácsokhoz (második rész).

    Ha az ember sok ilyen cikket olvas(na), akkor a gondolkodásmódja megváltozna. Ezért jó a blog. Aki állandóan ellenvéleményt keres, az biztos fog találni. És soha nem lesz gyermeke.

    Egy nagy adag lazultság ráférne a társadalomra! Stresszes hét után egy kis masszázs (nem wellness, csak sima belvárosi), hétvégén egy grill vagy főzés a barátokkal (gyerekek oda is jöhetnek ám!), talán egy vacsora a feleséggel.

    Ha ez nem megy (“nincs pénzem rá”, “a fűtésszámlát nyögjük”, stb.), akkor az életetek rossz irányba megy. De ezzel nincs baj. A többiek életét is rossz irányba viszitek, a társadalom boldogságát emberek alakítják.

    És még egy dolog: lazaság nem egyenlő a beletörődő lemondással. A lazaság egy mosolygós sport!

    ps: :):):):):)

  • Kiszamolo
    Azért picikét sarkítasz, vakmacska.

    Szerintem inkább az a baj, hogy a mai fiatalokat jobban érdekli, hogy lesz-e iphone hatosa és milyen lesz a pénteki buli, mint bármi más.

  • Janos
    Nalunk is az volt, hogy kell a kocsi, mert anelkul letezni se lehet, aztan most ugy alakult, hogy nincs mar tobb mint 1 honapja, es meg mindig elunk:) Igaz mi nem falun, hanem kisvarosban elunk.

    Viszont szerintem se erdemes tul koran gyereket valalni. Kb 25-30 eves kor kozott erdemes, mert akkor mar volt ido utazgatni/tanulni/dolgozni is. Igaz gyerekkel is lehet kulfoldre koltozni, es csak az elso 1-2 honap necces, amig beilleszkedik mindenki.

  • kisvirag

    azért erősen tesz is ez a társadalom azért, hogy ne érdekelje a nőket ez az életforma.
    egyébként én nem olyan régről beszélek. a 80-90es években azért már nem voltak szegény asszonyok tanulatlan homályban, én azt gondolom. mégis férjhez mentek, gyereket szültek.
    a 90-es évek végén, 2000-es évek elején kezdett el jönni az ugrás, hogy a huszon elejéről a harminc elejére ugrott a gyerekvállalás. én ezt a kapitalizmus és fogyasztói társadalom betörésével magyarázom.

    Azt meg lehet tagadni, meg egyenlőségesdit és mindent köré borítani, de a nő alapvetően arra lett teremtve, hogy feleség és anya legyen annak minden vonzatával (mint főzés, takarítás stb).

    Az meg nem baj,h nehéz volt elválni. Mert egyáltalán miért kell elválni? Nem működik, veszek másikat? az se fog. legalábbis nem sokáig…

  • L70

    Igen, a fürdetőjáték nálunk is a kimosott flakonok voltak. Hajóként funkcionált mind. Sokáig a 10 db-os papírzsebkendő volt a vonat (egymás után 3 már egy egész szerelvény).

  • Kiszamolo
    Az asszony kérdezi, jó lett-e a kabát? 🙂

    Ugye személyesen jöttél érte?

  • Cab
    Oké, elolvastam a statisztikát. 15 év alatt 475 gyerek, ez “csak” 1.4%-a a csecsemőkori haláleseteknek. És? Azt írtam, egy is sok. Nem azt, hogy n még nem, de n+1 már sok. Azt hiszem, elbeszélünk egymás mellett.

    Értem én, hogy ez egy igen alacsony szám, de azoknak, akik így veszítik el a babájukat, ez biztosan nem vigasz. És ha van rá mód, hogy ezt a minimális esélyt csökkentsem vagy kiküszöböljem, megteszem.

  • Garbo

    Kérlek, nevezd meg azt a gén a női testben, mely igazolja, hogy egy nő takarításra és főzésre “teremtetett alapvetően”!
    Ha ilyen gén nincs, akkor ebből annyi az igaz, hogy biológiailag egy nő tud szülni és szoptatni. Slussz.
    Egy gyereknek KÉT szülője van, akik egyformán fontosak az ő életében.
    A méhem révén meg nem kezelem jobban a porszívót, max. én tudok szülni, a férjem pedig nem.

    Lehet az általad felvázolt kép a te választott (!) életformád, de ez a te választásod. Nem pedig minden egyes nő biológiailag elrendelt útja.

  • Zabalint

    Én inkább a felsőoktatás felduzzasztásával és a kreditrendszerrel magyaráznám azt, hogy eltolódott a gyerekvállalás. Ugyanis ma a 18-19 évesek fele továbbtanul, és töredékük végzi el időben. Az átlag 25 éves kora körül helyezkedik el, tehát kb. 7 év csúszást már csak ez megmagyaráz, a többi lehet más is, bár anyám például bátyámat 27 évesen szülte, úgy hogy 20 évesen házasodott, úgyhogy a 80-as években sem volt ez igaz mindenkire.

    A főzés, takarítás nem feltétlenül az anyaság vonzata, az simán megosztható feladat a családban.

  • Kiszamolo
    Cab, mint írtam: ha a gyerek koraszülött, kell légzésfigyelő. Ha nem az, akkor talán minden százezredik gyereket érinti a dolog.

    De lehet paráztatni az embereket és el lehet nekik adni ezt is.

    Ha venni akarsz egyébként, semmi gond. Vegyél egyet használtan, aztán add el annyiért, amennyiért vetted.

    Én csak példaként hoztam fel, mint olyan terméket, amit a marketinggépezet elad mindenkinek.

  • Cab
    Amúgy meg: van, aki vesz a gyereknek játékot??? Mi egyet se vettünk neki, de már nem férünk tőlük. Állandóan kap valamit a nagyszülőktől, nagybácsiktól, nagynéniktől, fene se tudja honnan… 😀
  • kisvirag
    nem azt mondtam, hogy a nő takarításra és főzésre teremetetett.
    Hanem azt, hogy feleség és anya legyen. Ennek része az is, hogy _általában_ a feleség főz és takarít, de nem dől össze a világ, ha férj is megfogja a porszívót (az enyém rendszeresen szokta pl.)
    És igen, két szülő van, mindkettő fontos, de mindkettőnek más a feladata. Az egyenlősdi nem azt jelenti, hogy mindenkinek ugyanazt kell csinálni, hanem azt, hogy mindenki egyformán csinálja a maga dolgát.
  • Én nem szeretek maifiatalozni, van körülöttem ilyen meg olyan is, azt meg nem tartom különösebb erénynek, hogy valaki pár év alatt mindenről lemondott, megkeseredett mártír legyen, megette a fene az olyan szülőséget, esküszöm nem vagyok konzumidióta, de nem akarom háromba vágva beosztani a macisajtot és az erkélyen nyaralni évekig.

    A függés kérdését meg a fiúk nem értik, hát adok én pénzt, mit vekeng, mondja a rendese, miafenének már megint cipő, mondja a kevésbé rendes, hát arra se vagy képes hogy meleg vacsora és rend legyen, mondja parancsolóan az idiótábbja (drága Kisvirág, utóbbiak miatt jó, hogy el lehet válni és dolgozni menni)

    Nem, nem én vagyok az egyetlen aki nem született házitünci, és nem, nem vágyom heti 42 db zokni szortírozására, frankón elég a két gyerekem, akit 30 után szültem, kb. 26-28 éves korom előtt az eszem se volt meg hozzá, pedig nem voltam bulicica.

  • Cab
    Jól, van, Kiszámoló, már látom, hogy tényleg nem értjük egymást. Mindegy is. Engem csak az bosszant ilyenkor, hogy nem a cumisüveg-melegítő kütyüt vagy a mikrós sterilizáló izébizét hozzák az emberek fel példának, hanem pont a légzésfigyelőt… Hát, ezen nem veszünk össze. Szerinted fölös cucc, húgoméknál meg talán jó lett volna két éve, ha van…
  • A lomtenger ellen én is felemelem a szavam, igen, kompenzálunk és túllihegjük az elejét, utána meg szívunk sokan, ebben és a tervezésben Kiszámolónak abszolút és maximálisan igaza van. Az első munkaviszony előtti szülés gondolatától és az első fajankóhoz való 21 évesen hozzámenéstől viszont sikítok.
  • Kiszamolo
    Vakmacska, ilyet nem is mondott senki. A 25-28 éves már régen nem tinédzser és már legalább 3-4 éve dolgozik.
  • Kiszamolo
    Cab, kinek kell légzésfigyelő?:

    dokimami.hu/2009/06/10/csecsemogondozas-tanfolyam-18-resz-legzesfigyelore-szukseg-van/

  • Cab
    Hát, köszi, megmondom a húgomnak, hogy 99,97% volt rá az esély, hogy ne kelljen a gyerekágyból kikelve a fia temetésére mennie, szóval nem baj, hogy nem vettek légzésfigyelőt, hiszen nem tartoztak a “rizikócsoportba”. Tudod, nagyon meggyőző. Nem baj, ha én mégse kapcsolom ki a gyerekét?
  • Zabalint

    Szerintem meg nem is szabad szülni, mert még ha minden kiküszöbölhető veszélyt kiküszöbölsz, akkor is akad valamekkora esélye, hogy nem fogja megélni a gyerek a felnőttkort.
  • jhonny
    Én meg azt gondolom, hogy a mostani huszonévesek generációjának 80%-a teljesen félrenevelt, éretlen, neveletlen. A gyereknek pedig ne legyen gyereke alapelv nálam alap. Az ismeretségi körömben, ami a munkámból (is) adódóan elég széles körű, az ilyen 18-22 évesen összeházasodunk és jön a szerelemgyerek történetnek 90%-ban nagyon csúnya vége lett. Ennek így semmi értelme a mai társadalomban, és erre nem tér ki egyáltalán a kissé demagógra sikeredett cikk. Nem azzal kell példálózni, hogy mi volt 100 évvel ezelőtt, hiszen nem véletlenül változtak meg a dolgok. Az, hogy egy alacsonyan kvalifikált, magával kezdeni semmit nem tudó 8 általánost végzett munkanélküli védekezés nélküli légyottjai miatt sorban potyognak a gyerekek, nem hiszem, hogy releváns példa. (Mondom ezt úgy, hogy mi négyen vagyunk testvérek, tehát nem szólom le a gyerekeseket.)
  • kisvirag
    sehogy se jó, hogy el lehet válni. mert nem az a megoldás, h ha ilyen a férjem elválok.
    A dolog ott kezdődik, hogy az ilyenhez hozzá se megyek. vagy, ha mikor hozzámentem, nem ilyen volt, akkor a házasság alatt lett az, és megnézem, miért, és megpróbálok változtatni. megpróbálom megbeszélni. segítséget kérek.
    A házasságok 99,9%-a megmenthető lenne, mert van megoldás.
    Csak mint ahogy a tönkrement tévét, úgy a tönkrement házasságot is egyszerűbb kidobni, és keresni másikat.
    Emellett egyébként amit írsz, eléggé sarkítja a férfiakat. vannak ilyenek is, igen. de nem csak ebből a 3 típusból áll a férfinép…

    Mert ez nem úgy van,hogy Ő ad pénzt. hanem úgy, hogy használjuk a MI pénzünket. legalábbis normális házasságban az a MI pénzünk, és nem az övé, vagy az enyém…

  • Noémi
    A cikkel 100%-ban egyetértek. 4 gyerkőcünk van.Egy lényeges dolgot hagytál ki, a kieső fizetést. Gyakran ez a legnagyobb gond. Bár sok egykeresős családot látok, akik nagyon jól megoldják hosszú éveken keresztül, hogy az anyuka otthon van, ez sokak számára megoldhatatlannak tűnik. Érdemes lenne erről is írni egy cikket: hogyan tudsz működtetni egy családot egy keresővel, ha az anyuka szeretne otthon maradni, és az apuka átlagos keresetű?
  • Kiszamolo
    jhonny, te hol olvastál olyat a cikkben, hogy 18 éves szüljön?

    Szerintem meg az a demagóg, amikor a 25-28 éveseket még gyereknek kezeljük.

  • Vazul
    Jó a poszt, mi is hasonlóképpen csináljuk, bár van autó, és tápszeren nőtt fel a gyerek, ami azért megdobta a költségeket. Viszont légzésfigyelőben nem értünk egyet:
    Anno egyetemistaként dolgoztam egy fénymásoló szalonban, és egy baba temetéséről szóló lapot kellett másolnom egy 30-as hölgynek, és nem tudom elfelejteni azt a pár percet, amíg élek (egyébként azt nem tudom, mi volt a halál oka). Amint a fiam megszületett, már az első naptól kezdve légzésfigyelőn aludt, és még így is többször ellenőriztem, hogy működik-e a gép (elismerem, kissé aggódós vagyok).
    Apám hasonlóan reagált, mint a blog írója (“ti is felnőttetetek ilyen nélkül”), de erre csak ezt tudom mondani: Amelyik kortársamnak kellett volna anno, az most halott.
    Másképp hangzik pl. egy 1%-os kockázat, ha pénzügyekről, és másképp, ha az ember gyerekéről van szó.
  • Chemist
    A légzésfigyelő-gyerekülés-gyerekkardiológia-ergonómikus cipő-antiallergén paplan-saját gyerekszoba ésatöbbi ésatöbbi mind mind a 80-20 (ma már inkább a 95-5) közgazdasági alapelv része: az utolsó 20% eléréséért fizeted az egész összeg 80%-át.

    Gyereknevelésre lefordítva: ráköltesz 2-300E-t és 95% eséllyel lesz egy egészséges 3 éves gyereked. Vagy azt mondod, neked elfogadhatatlan az 5% baj esélye és ráköltesz még 6 millát.

    Emberileg érthető, ha a másodikat választod, de ha nincs még 6M-ed, akkor ez a választás azt jelenti, hogy 0%-eséllyel lesz meg a gyerek, mert nem vállalod be.

    A matematika kegyetlen dolog. Ha huszonévesen, +6M nélkül bevállalsz hármat, akkor lesz 2.85 gyereked. Ha előbb minden feltételt megteremtesz 30-35 éves korodra, akkor lesz 1.00 gyereked. 2.85 > 1.00.

  • Kiszamolo
    Vazul, a kockázat a rizikócsoportot is beleértve 0,2 ezrelék, vagyis 0,02 százalék.

    Nem rizikócsoportot nézve ennek is a töredéke, vagyis az időben született gyerek hamarabb hal meg repülőgép-balesetben, mint bölcsőhalálban.

    De teljesen lényegtelen, ha te jobban alszol, már megérte a befektetés.

  • szerintem ne fárasszuk Kiszámolót ennek a diskurzusnak a folytatásával, a mi álláspontunk nem egyeztethető, gyanítom honnan fúj a szél, ha igaz, akkor végképp nem érdemes ezen vitatkoznunk.

    Sok mindenkivel LEHET együtt élni, csak épp NEM ÉRDEMES, maradjunk ennyiben, mert a nagy megjavításakcióra esetleg rámegy a tiszteletre méltó próbálkozó (és mások, pl gyerekek) élete. Csak egy példa: szerinted mindenki alkoholista az esküvője napján, aki később azzá válik? Javítgatnád és puszilgatnád tizenévig 2-3 gyerek életének nyomora árán, hátha ő lesz az ezerből az egy?

    Eh, Kiszámoló posztja NEM ERRŐL SZÓLT (hálistennek) hanem arról az amúgy okos dologról, hogy a gyerekvállalásnak a pénz csak az egyik, bár nem megkerülhető összetevője, és ezt nem árt felismerni, egy bizonyos szint felett ne a pénz döntsön. Ebben pedig igaza van.

  • Cab
    Vazul, olvasd el a kommentjeimet, és Kiszámoló válaszait. Aztán hagyd is a fenébe. Hiába mondod neki, csak a számokat látja.
  • L70

    Látom, te azt próbálod mindenáron megmagyarázni, hogy “miért ne…” Az mindig könnyű. Helyette javaslom, a “hogyan lehetne…” módszert.

    Sajnos tény, hogy az elején a gyerek úgy képzeli, hogy ő és anya egyek. Nem apa, hanem anya és ő, csak anya számít. Ezt akkor sem tudod megváltoztatni, ha 4x magna cum laude és phd vagy. Apa segíthet és bohóckodhat, de ennyit tud tenni, nélküled nem megy, igenis “le kell süllyedni” a baba szükségleteinek szintjére.

    Vagy jöhet a bébiszitter, napi minimum 9 órában, van erre példa az ismeretségi körből, mert ott az elért munkahelyi státusz mindennél fontosabb volt (anyagilag a csúcson állnak, megengedhetné az anyaságot, de nem teszi).

  • Garbo
    : Nem. Biológiailag, azaz ahogy valóban létrejöttél, (ha neked így jobban tetszik: teremtettél), az az anyaság. Nem feleségség, nem takarítás, mint ennek csatolt része stb. A többi tanult viselkedési forma, szocializáció. Szóval, óvatosan az általánosításokkal.
    Én értem, hogy te milyen életformát választottál és neked ez jó. Csak azt vedd számításba, hogy ha nekem otthon lenni kellene 3plusz évig, s utána feladni a személyiségem jelentős részét jelentő állásomat, hogy átadhassam a köv. generációnak, hogy apa pénzt keres, anya meg feleségnek teremtetett meg kis állásocskára, meghalnék.

    Ezért mondom: akinek többre van igénye, azaz arra, hogy élet egyéb fontos területein is kibontakozhasson, vagy nem akar (kreativkodva sem) lemondani számára túl sok dologról, az ne tegye. Hanem keresse meg a rávalót, lásd: kiszámoló blog 🙂

  • Zabalint

    “Én meg azt gondolom, hogy a mostani huszonévesek generációjának 80%-a teljesen félrenevelt, éretlen, neveletlen.”

    Ahogy minden korábbi generáció is ezt gondolta az őket követőkről. Ja, meg ha szóvá tették, hogy minden korábbi generáció is így gondolta, akkor megmagyarázták, hogy de ez most tényleg más.

    Egyébként ha a gyerekkori képeimet nézem, a szüleimen csak úgy sugárzik a tapasztalatlanság, balfaszság, mert nyilván minden szülő csak akkor tűnik tapasztaltnak, amikor már felnőttek a gyerekei. Pedig ők annyira nem voltak fiatalok. A régi családmodellben amellett, hogy hamarabb felnőttek a gyerekek a rövidebb oktatás miatt, azért nem jelentett problémát a korai gyerekvállalás, mert a több generációs házakban a nagyszülők voltak az igazi felnőttek.

  • Zabalint

    Azért, mert ti mindent meg tudtatok oldani, abból nem következik, hogy bárkinél minden megoldható. Meg az, hogy lehet jól dönteni párválasztáskor, abból nem következik, hogy mindig mindenki jól dönt, mivel emberek vagyunk, és van hogy hibázunk, vannak akik nagyon-nagyot is. Anyám is így gondolkodik, mint te, és nem tudom neki elmagyarázni, hogy anyósom miért vált el apósomtól, mert szavakkal nagyon nehezen leírható, ahhoz neki is jól ismernie kellene a két embert…
  • , nekem van két gyerekem, egy húszéves kapcsolatom, és vagy hat-nyolc éve olvasom a Bezzeg meg az elődjének sztorijait. Irtó nagy a szórás, ki mit szeret és ki mit bír el, és idegesít, amikor jönnek ezzel a “mindenki simán felnevelhet négyet csak akarni kell” szöveggel. Persze, lehetni lehet, hogy milyen minőségben, más kérdés, ismertem és ismerek 5+ gyerekkel is minőségi életet élőket, ismerek glóriás nagycsaládos anyucikát, aki a 7 gyerekét igen nagy arányban lőcsölte a nyugdíjas pedagógus nagyira, van némi fogalmam mi milyen arányú befektetéssel (pénz idő energia) jár, és hol van az az életminőség-határ, ami alá mondjuk én nem megyek, mindenkinél máshol van ez.

    Nem munkahelyi státusz, életminőség. Hogy ne vasalj-pakolj mindennap éjfélig, ne turkálózz ha nem akarsz, és ne legyél totál tehetetlen-életképtelen, ha BÁRMI történik a másik feleddel.

  • kisvirag
    d hol mondtam én, hogy fel kell adnod magad?
    Nem kell. én sem adom fel magam. de a “Magam”-nak már része az, hogy feleség és anya vagyok (egyébként előbb voltunk feleségek, mint anyák, és alapvetően is ez a helyes sorrend, tehát pl a férjemmel való kapcsolatot sem áldozom fel a gyerek oltárán, mint ahogy magamat se.)
    Csak a gyerek az nem egy “magamon” kívül lévő dolog, hanem a személyiségem, a fejlődésem szerves része.
    Ebben benn van az, hogy az első 3 évben sok időt töltünk együtt, aztán meg egyre kevesebbet (elszakadás).
    Iszonyú látni, hogy anyák, akik csecsemőkorban inkább azt válaszották, hogy dolgoznak, mert nem adják fel magukat, tizenéves korban hogy próbálnak meg ráülni a gyerekre, mert hirtelen pótolni akarják az elvesztegetett időt…
    A gond inkább az, ki hogyan értelmezi magát 🙂
  • kisvirag

    érdemes megnézni a Fireproof (szerelempróba) c. filmet. (bár vélhetően úgysem fogod, hiszen tudod te, “honnan fúj a szél” 😉 )
    Nem mondtam, hogy tizenévig csókolgatni kell, mert hátha. mert attól tényleg nem fog semmi változni. de az most tényleg nem ide való, hogy mitől, mert nem az a téma 🙂
  • kisvirag

    persze hogy nem következik, mert emberből vagyunk, és tévedünk, meg hülyeségeket csinálunk.
    én csak azt mondtam, hogy nem az az első lépés, hogy kihajítjuk az egészet az ablakon, mint ahogy azt ma sokan teszik.
    De ettől még meg fogják tenni, mint ahogy azt is, hogy inkább nem vállalnak gyereket, mert a bizonytalanra minek, meg mert az, hogy énnekem milyen, sokkal fontosabb, mint hogy nekünk, mint családnak, illetve tágabb értelemben mint nemzetnek milyen.
    mert alapvetően állapolgári kötelességem lenne, hogy magam, meg a férjem helyett is vállaljunk 1-1 gyereket. minimum.
    De sokan még az elsőig se jutnak el, mert nem futná új ruhára, drága babakocsira, autóra, nagyobb lakásra, Balira meg ki tudja mire.
    Ami akkor épp jó, csak hosszú távon nem az boldogít.
  • Egy másik Zoltán
    “A mai huszonéves magyar nők 40 százaléka gyermektelenül, 60 százaléka pedig házasság nélkül fogja leélni az életét – ha kitartanak a mai demográfiai trendek.

    Nagyon kevés gyerek születik. Évente 90 ezer alá csökkent a babák száma. Már eddig is hiányzik úgy egymillió gyerek – például a nyugdíjrendszer jövőbeni fenntartásához. Képzeld, ha lassan kétmillió hiányzik majd, pont akkor, amikor Te szeretnél nyugdíjat kapni…

    40 ezerrel többen halunk meg átlagosan egy évben, mint ahányan születünk: így aztán évente 40 ezer fővel fogy a magyar. (Alapmatek megy még? 25 év múlva egymillióval leszünk kevesebben! Na nem az öregek, hanem a fiatalok száma apad majd el, mint fáradt anyamellből a tej…)”

  • Zabalint

    Meg van az olyan szülő is, aki minden életkorban ráül a gyerekre…
  • Egy másik Zoltán
    “A Ratkó-nemzedék lányainak (a mai 35-40 éves nőknek) különösen sok gyermeket kellene szülniük, hiszen ők még sokan vannak. Ehhez képest a gyermekvállalási kedv a padlón van, a hajlandóság is csak ideologikusan létezik. Jelenleg ebben a korosztályban a nők körében 20 százalékos a gyermektelenség! (Érted? Ma minden ötödik termékeny hölgy gyermektelen!) Pedig ha ők kiöregszenek a szülőképes korból, utánuk csak termékenységi sivatag marad. Annyira kevés a Ratkó-lányunoka, hogy tőlük még akkor sem várható a nagy elosztó rendszerek működtetéséhez elegendő számú utód, ha éjjel-nappal szülnének. “
  • Egy másik Zoltán
    “A gyermekvállalási kedv drámai zuhanásához egy friss adat: az utóbbi negyven évben a szülőképes korú nők száma 11 százalékkal csökkent (mert a legtöbben a Ratkó-korszakban született hölgyek vannak, s az ő lánygyermekeik száma már kicsit kevesebb, hiszen fiúkat is szültek :-), ezzel szemben a születések száma 42 százalékkal szakadt be. Vagyis a termékeny korú nők gyermekvállalási hajlandósága foszladozik a magyar valóság viharaiban. Ez a hajlandóság nem erősíthető meg könnyedén: utoljára az 1975-ben bevezetett gyes ugrasztotta meg ténylegesen a születésszámot. Az én véleményem szerint akkor is csak azért, mert nagyon sokan éltek házasságban (Ratkó-nemzedék), akik hétfőn este (adásszünet) nem tudtak mit csinálni, hát jobb híján egymásra fanyalodtak (bocs 🙂 “
  • Egy másik Zoltán
    “A tények makacs dolgok: tartunk a nyolcmilliós Magyarország felé, ahol a lakosság harminc százaléka 65 évesnél idősebb lesz – akiket nem tud finanszírozni a zsugorodó létszámú fiatal és a kitartó középkorú generáció.

    Szép új világra öregszünk, mindannyian. Jobb, ha elkezdünk végre gondolkodni.

  • Egy másik Zoltán
    A fentiekből egyenesen következik, ha lemondasz gyerekről, akkor a saját nyugdíjadról is lemondasz, mivel nem lesz aki megtermelje!
  • Garbo

    Nézd, maradjunk annyiban, hogy van, aki a maga részeként értelmezi a gyereket, más pedig az apja részeként is, ugyanannyira. A pénzügyi tervezésre pedig ennek nagyon komoly kihatása van, ugyanis ha (jól-rosszul, mindegy) kereső apucit dolgoztatjuk kettő helyett, anyuci meg gyerekkel van és takarít 3 évig, akkor kiesik anya keresete 3 évre, plusz hátrányt szenved a munkaerőpiacon a következő években, nagy valószínűséggel nem fog tudni pik-pakk (vagy soha) behozni egy ilyen kimaradást. S mivel már berendezkedtek, hogy apa mosdik, anya főz, így neki marad a mummy truck-meló, nulla szellemi kihívás, nulla felé konvergáló kereset.

    Szörnyű látni, hogy nők ebbe miként sodródnak bele egy életre. Mert nem azért kell önmegvalósítani/pénz keresni meg nem azért kell, mert ha a férjed elhagy, akkor nem lesz, aki eltartson. Azért kell, mert emberi lény vagy, szellemi igényekkel is.

  • : nem bántani akarlak. De én nem vagyok és nem akarok bizonyos egyházak tagja lenni, ahol általános az, hogy a házasság felbonthatatlan, ha nincs olyan súlyú indok, mint kb. a fegyverrel való kényszerítés, a totális impotencia vagy a baltás gyilkosság. Amikor innenfújhataszélt emlegetek, akkor arról beszélek, hogy pl. meggyőződéses katolikussal én ezen a témán nem vitatkozom, mert nem szándékom meggyőzni, viszont tartsa tiszteletben az én életformámat és esetleges döntésemet is, és engem vagy a gyerekemet ne akarjon kényszeríteni. Ha valakiről tudom, hogy pl ilyen megyőződésű, nem koptatom a szám, mert minek, értelmetlen időpazarlás és a saját meg a másik energiájának a felesleges égetése.

    És jól figyeljen mindenki, Kiszámoló ha jól értem nem a NŐKNEK célozta a posztját, hanem MINDENKINEK. Teccettek érteni? És jól tette hogy így írta!

  • Kiszamolo
    Másik Zoltán, most egy kicsit engedj mást is hozzászólni. 🙂
  • Garbo
    Nem, legelőször egyébként emberi lény voltál, önálló személyiség szellemileg és anyagilag. Utána lettél feleség, s csak utána anya. Ha bármelyiket kihagyod a listából, akkor azt már feladtad a személyiségedből. És ezt iszonyú látni, nem mást. Mert ezt örökítik tovább, ami konzerválja is a nők helyzetét. Anyagi értelemben is.
  • A “nemzet” felé pedig szvsz nincs szülési kötelezettségem, és ilyesmit a gyerekeimnek se fogok mondani, ebben én pont olyan meggyőződéses keményfejű vagyok, mint a pápa a házasságról meg a fogamzásgátlásról, ergo erről meg velem kár vitatkozni. (a matek meg akkor érv, ha kizárólag ilyen fajta öregkori megélhetésről beszélünk ami most van, a termelékenység növekedését amúgy gondosan kihagyva a modellből….)
  • Kiszamolo
    Kedveseim, az anyaság kontra emancipált nő vitát át lehetne tenni máshová? 🙂