A nyolcvanas-kilencvenes években a varázsszó a gazdaságban a "just in time" lett. A raktárkészlet fenntartása és finanszírozása költséges, ezt ki lehet kerülni azzal, hogy nem raktározunk több alkatrészt annál, ami egy-két napra elegendő és a beszállítókra bízzuk, hogy mindig legyen időben elég alkatrész. Először a Toyota vezette be ezt a rendszert, majd a többi autógyár végül mindenki más is. Minden alkatrész a beszerelés előtt egy-két nappal érkezik csak be a gyárba, legyen az autógyár, elektronikai eszközöket vagy éppen gyógyszereket gyártó vállalkozás.
Mivel a másik tényező, hogy minél olcsóbb is legyen az alkatrész beszerzése, ezért gyakran szó szerint a világ másik részéről kell a gyáraknak beszerezni az alkatrészeket, vagy legalábbis azok egy részét hasonló rendszerben. Ez a rendszer tökéletesen működik, amikor szépen süt a nap és minden körülmény megfelelő.
A gyengeségét a mostani felfordulás is megmutatta, de okozott már gondot a japán földrengés, tajvani földrengés, cunami és sok egyéb katasztrófa is. A fél világ elektronikai termelése leállt, amikor a tajvani háttér-tárolók gyártása megszűnt néhány hétre.
Itt azonban nem álltak meg a gyárak. Ami igaz a raktárkészletre, igaz az alkalmazottakra is: felesleges kapun belül raktározni a munkaerőt is, elég akkor igénybe venni, amikor tényleg szükség van rá, akár napi szinten is növelni vagy csökkenteni a munkaerő létszámát.
Kialakult a "gig economy", a bérelt vagy alkalmi megbízási szerződésekkel operáló munkaerőpiac, ami remek a cégeknek, de törékennyé és kiszámíthatatlanná teszi az életét sok munkavállalónak.
S megjelent ez a rendszer a pénzügyi világban is: a rengeteg hitel miatt az egész rendszer üzemeltetése azon múlik, hogy mindenki mindig megkapja az aktuális bevételét és tudjon időben ő is fizetni.
A lakosság tele van hitellel, máról-holnapra él, de ezzel addig nincs semmi gond, amíg van bevétele. Ha van bevétele, ki tudja fizetni a rezsiszámlát, a lakbért, a hitelkártya-tartozást, az autóhitel részleteit és a maradékot el tudja költeni a boltban vásárlásra.
Abban a pillanatban azonban, hogy nem jön meg a fizetése, megroppan az egész rendszer: nem tudja fizetni a lakbért, ezért az ingatlantulajdonos bajba kerül, mert nem tudja fizetni a bank felé a jelzálog-hitelt. Nem lesz pénze költeni a boltban, ezért az összes cég, amelyik ez miatt esik el a bevételének akár csak egy részétől is, mivel szintén hitelből növekedett és a saját bevételeit és kiadásait is "just in time" rendszerben tervezte meg, azonnal fizetésképtelenné válik.
Mivel az egész világ pénzügye is "just in time" rendszerben van, a legkisebb fennakadás az ellátásban is azonnal térdre kényszeríti az egész rendszert.
Ahogy állt az összes számítógép, mobiltelefon és minden hasonló eszköz gyártása a világon csak azért, mert egyetlenegy, de pótolhatatlan alkatrész gyártása kiesett egy katasztrófa miatt és nem volt semmi tartalék a rendszerben, hogy azt a néhány hetes kiesést bepótolják, ugyanez a katasztrófa a pénzügyekben.
Nem gondolkodtál még azon, miért kell nekünk állandóan növekedni, miért nem lassíthat a világ néhány évre?
A világ összes jegybankjának összes vezetője a szívéhez kapott attól a hírtől, hogy a gazdaság idén akár 10%-ot is eshet. Miért olyan nagy probléma ez? Tényleg tragédia lenne, ha úgy élnénk, mint 2016-ban, sőt örökre úgy is maradnánk, azon az életszínvonalon?
A probléma a "just in time" rendszerben van. A hitelre és fogyasztásra épülő világ nem tehet mást, mint folyamatosan növekszik, mert ha lassít, akkor szétesik.
Amint írtam is a napokban, egyre több nagy áruházlánc, autókölcsönző jelent csődöt vagy csődöt megelőző állapotot. Az ő problémájuk nem most kezdődött, csak az állandó növekedés az, ami el tudja takarni a gondokat. Az áruházláncok hitelből egymást felvásárolták, előre menekültek. Az autókölcsönző még több autót lízingelt, így még nagyobb lett a bevétele. A hitelállománya is és az arra fizetendő havi kötelezettsége is, de a növekedés lehetősége eltakarta a probléma növekedését is. Most azonban kiesett néhány hét bevétel, azonnal kiderült, hogy mennyire máról holnapra él a legtöbb cég és még a hitelei kamatait sem tudja fizetni időben. (Az amerikai Hertz autókölcsönző csődöt jelentett a kieső bevételek miatt. Kiderült, hogy a vagyona alig haladja meg a hitelállományát. Mivel a vagyon nagyja használt autó, aminek most beesett az ára és még jobban befog, ha százezer autót piacra dob a Hertz, kérdéses, hogy elég lesz-e a vagyon a hitelezők kifizetésére. Ez eddig is így volt, csak a nagy pénzbőségben senkit nem érdekelt.)
A bankok agresszívan helyezték ki a hiteleket akkor, amikor a növekedés volt. A növekedés adta a lehetőséget a még több hitel kihelyezésére és a még több hitel generálta a növekedést.
Most azonban porszem került a fogaskerekek közé. Mit porszem, inkább egy vasrúd. A "just in time" rendszer pénzügyi ellátási lánca megszakadt és feltartozhatatlanul terjed a probléma a lánc minden eleme között.
A jelenlegi pénzügyi rendszerben nincs "rükverc fokozat", a visszaesés egyet jelent a széteséssel.
Ennek következtében az elmúlt hónapban a lakossági hitelkártya-állomány 25%-ánál vonták vissza a bankok a hitelkeretet vagy csökkentették annak mértékét az Egyesült Államokban.
De ugyanígy a céges forgóeszköz-hiteleket is felülbírálják és pont akkor, amikor a cégeknek és a magánszemélyeknek a legnagyobb szüksége lenne a hitelre, akkor szűnik meg a lehetőség.
S a probléma nem áll meg sehol. Ha egyetlen szereplő nem tud időben fizetni, akkor a következő szereplő sem kapja meg azt a bevételt tőle, amit már vár a harmadik szereplő, hogy kifizesse a negyediknek és így tovább.
Ezért van a pánik a jegybankokban és ezért öntik látszólag ész nélkül a dollárbilliókat a piacokra, mert abban reménykednek, hogy valahol meg tudják állítani a rendszer összedőlését.
A probléma az, hogy maga a rendszer hibás és fenntarthatatlan. Egy véges világban nem lehet egy világgazdaságot a végtelen és szüntelen növekedésre felépíteni.
Ahogy a cégeknek is meg tanulnia a leckét, hogy muszáj tartalékolni a raktárkészletben, ha nem szeretnék, hogy az első probléma tönkretegye őket, ugyanezt kellene elérni a pénzügyi helyzetben is.
Mind az embereknek, mind a cégeknek kell legyen pénzügyi raktárkészlete, amivel néhány hónapra ki tudják segíteni magukat, ha a bevétel nem érkezik meg "just in time".
Amikor az emberek 39%-a még hitelkártyából sem(!!!) tudna kifizetni egy 400 dolláros(!!) váratlan kiadást (cikk erre) és az egészségesnek titulált cégeknek is csak azt ötöde(!) üzemelne el két hónapig(!) bevétel nélkül (erről cikk erre), addig a pénzügyi rendszer végtelenül sebezhető és fenntarthatatlan.
Tákolni lehet a rendszert, csak egyre nehezebb. 2008-ban még elég volt néhány százmilliárd dollár, hogy elfedjük (nem megoldjuk, csak elfedjük) a rendszer legfőbb gyengeségét, most már dollárbilliókat öntenek a piacokra kétségbeesetten a jegybankok és a kormányok ugyanezen cél miatt. Közben a probléma gerincét alkotó hitelállomány magasabb, mint valaha a történelemben.
Ideje lenne rájönni, hogy nem lehet just in time élni se a gazdaságban sem a pénzügyekben és a hitelre épülő, folyamatosan és töretlenül növekedni képes gazdaság csak egy illúzió.
Tanuljunk a történelemből: a Nagy Depresszió, azaz az 1929-es világválság
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Új vagy a blogon? Itt találod a fontosabb írásokat összegyűjtve.
