A legszegényebbek pénzügyei

Írtam néhány hónapja, hogy a házfelújítás során milyen volt közelről látni a szabolcsi romák pénzügyeit. Hiába kerestek viszonylag jól, a pénz egyszerűen kifolyt a kezük közül. Napi egy-két doboz cigi, olyan reggelik és ebédek, amiket én nem veszek meg magamnak, mert túl drágának tartok, ha véletlenül hozzájutnak nagyobb összeghez, abból egyből autót kell venni, de valami villantósat, mindegy, hogy húszéves, de Audi legyen vagy BMW, extrákkal teletömve, amit lehet mindenkinek mutogatni. Aztán az autót eladják néhány hónap múlva töredékáron, amikor se tankolni, se szervizelni nem tudják.

Erre jön még rá a “kamatos pénz”, kevésbé körülményes megnevezéssel az uzsora, ahol egy kis tartozásból gyorsan százezres, majd milliós adósságok lesznek az évi több száz százalékos kamat miatt.

A mélyszegénység egyik oka

Nagyon könnyű ítélkezni ezek az emberek felett, de a probléma az, hogy ők a legjobb tudásuk szerint csinálják a dolgukat, ahogy azt látták a szüleiktől és az őket körülvevő közegtől.

Ezért is nagyon jó lenne elérni őket, hogy valami változás legyen a pénzügyi kultúrájukban. Mivel milliók élnek így, nem kicsi kihívás a probléma megoldása.

Nemrég beszéltem a Bagázzsal, ők ilyen telepeken próbálnak segíteni az embereknek, többek között a pénzügyeik kezelésében is.

Arra gondoltunk, tanulságos lehet írni arról, milyen problémákkal találkoznak és hogyan tudják megoldani azt, vagy éppen miért vallanak kudarcot.

Következzen az első írásuk a témában.

Adósságkezelés egy romatelepen – a Bagázs megoldása

Adósságspirálba került embereknek nincs reménye arra, hogy akár az unokáik is törleszteni tudják hiteleiket. Ilyen helyzetben a racionális döntés nem kifizetni a hiteleket; a nehezen értelmezhető, jogszabályi hivatkozásokat tartalmazó felszólításokat lehetőleg még csak ki sem bontani; és nem vállalni legális munkát, hiszen annak 30, rosszabb esetben 50%-át levonják az fizetésből.

Beszélhetünk-e ilyen helyzetben pénzügyi tudatosságról és adósságok rendezéséről? A Bagázs Közhasznú Egyesületben abban hiszünk, hogy fontos mindenkinek tudatosabbá válni, azonban mindeközben az adósságok törlesztése és rendezése is elengedhetetlen ahhoz, hogy egy reményteljesebb jövőre tekinthessünk.

Bagázs Közhasznú Egyesület munkatársai és önkéntesei 2011 óta két Pest megyei település cigánytelepén dolgoznak azon, hogy az ott élő emberek kikerüljenek a lehetőségeiket korlátozó kényszerpályákból.

A bagi és a dányi telepen élőket a többi szegregátumhoz hasonlóan a társadalmi problémák egymást átszövő hálózata akadályozza az előrelépésben: az alacsony iskolai végzettség, a rendszerváltás óta fennálló alacsony foglalkoztatottság, a rendszertelen, alkalmi munkavégzés, közfoglalkoztatás, és az ezekből fakadó kiszámíthatatlan jövedelmi helyzet, az adósságok és tartozások, a korai gyermekvállalás, a rossz egészségi állapot, a súlyos lakhatási problémák és a területi egyenlőtlenség.

A fenti problémák egymással szorosan összefüggenek, egymást erősítik, és mélyebb válságra utalnak, melyek végső soron az ott élők teljes kirekesztődését eredményezik – az adósságspirál a problémahalmaznak csak egy eleme.

Jogosan merül fel a kérdés: van-e értelme pénzügyi tudatosságról és adósságrendezésről beszélni ilyen helyzetben, és ha igen, vajon mi lehet a hatékony és hatásos beavatkozás módja? Szerintünk az, hogy nem önmagában csak egy felnőtt ember adósságával foglalkozunk, hanem mindenre egyszerre próbálunk hatni: az egyéni segítségnyújtás sokrétű támogatásához elsősorban a családot kell bevonni, majd körkörösen felépítve, a családot körbevevő rendszerekben a változást elősegíteni.

Hogy néz ki ez a gyakorlatban?

4 éves kortól kezdve kerülnek be a programjainkba a telepen élő gyerekek, akiknek nem a családtól függetlenül fejlesztjük a kompetenciáit, hanem a szülővel együtt, sőt a szülői kompetenciákat is beleértve. És ugyanez igaz megfordítva is: nemcsak gyerekek képességfejlesztésével foglalkozunk, hanem felnőttekkel is – többek között azzal, hogy a felhalmozott tartozását törleszteni tudja. Ebben az esetben ugyan közvetlenül a felnőtt adósságaival foglalkozik egy önkéntes, azonban a gyerekek programjainak is része a pénzügyi tudatosság.

Ezek az adósságok legtöbbször vagy szerződéses telefon nemfizetése miatt halmozódtak, vagy olyan hitelek, amiről nem kapott megfelelő tájékoztatást az adós másfél évtizede – így egy százezres tartozásból mára milliós tétel is lehet. Hiába azonban a pénzügyi tudatosság, ha nincs bevétele egy felnőttnek – így a a munkához segítés és a fizetési hajlandóság erősítése mind-mind része a munkának.

Talán nem is kell magyarázni, miért fontos ez: adófizető állampolgár lesz, akinek sikerül megszabadulnia az adósságától, sőt a gyerekei lehetőségei is kinyílnak azáltal, hogy nem rejtőzködve élnek, legális jövedelme van a szülőknek. Ezzel az egész társadalom jól jár: egy nemrég megjelent tanulmány szerint a Bagázs társadalmi hátásának összértéke húszéves távon hárommilliárd forint – a következő 10 évben minden, a munkánkba fektetett 1 forint 3,27 forint társadalmi hasznot eredményez.

A gyakorlatban persze mindez nem egy-két hónap eredménye. Egy telepen élő asszony családjának 3,9 millió Ft tartozása volt, ami miatt évek óta nem vállalt legális munkát, hiszen a tartozást azonnal vonni kezdték a fizetéséből, így nem érte meg dolgoznia. A kislánya nevére íratták a saját házukat, mert féltek tőle, hogy a bank azt is elveszi tőlük. Éveken keresztül nem is akart a problémáról tudomást venni, bár nyomasztotta a helyzet, de úgy gondolta, soha nem fog megszabadulni az adósságtól.

Végül csatlakozott az adósságkezelő programba, ahol egy banki behajtási osztályon járatos önkéntessel kezdett el dolgozni. Először ügyfélkaput csináltattak, majd szépen minden tartozást kiderítettek, hogy rá lehessen nézni, mennyi a tőketartozás és mennyi a kamat. Átnézték a bevételeiket is, a személyes kapcsolati hálójukat, honnan tudnának segítséget kérni az adósságrendezéséhez. Végül 4 különböző követelővel sikerült megállapodásokat kötni: a kisebb összegeket egy összegben rendezte, a nagyobb esetében egyéni megállapodást kötöttek. 3 millió forint összegben engedtek el tartozásokat, cserébe 900.000 forintot kifizettek.

A folyamat 6 hónapig tartott, amiben spórolás, pénz kuporgatás, magánkölcsön és a gyerekük tudatosítása is szerepet kapott annak érdekében, hogy később ne halmozzanak fel újabb adósságokat. Emellett fontos szerepe volt a behajtási osztályon dolgozó önkéntesnek, hiszen szakmai támogatás hiányában egy laikus, pénzügyi területtől távolabb lévő ember is elakad a levelek értelmezésében, törlesztések menetében.

A 6 hónap azonban csak ahhoz kellett, hogy végül megoldjanak egy problémát, előtte különböző programokon keresztül éveken keresztül dolgoztunk együtt, ahhoz, hogy kellő bizalma legyen a családnak arra, hogy bele merjenek vágni az adósságuk csökkentésébe.

A legfontosabb eredmény az asszony számára az volt, hogy ezután anélkül lehetett bankkártyája, hogy pénzt vonnának le róla. Az adósságok rendezése után több jövedelem marad a családnál, elkezdhetnek tervezgetni, félretenni, tehát nyilvánvalóan nagyon megtérülő folyamat. Ez egy sikertörténet, de olyan családoknál, ahol több gyermek van, a szülőknek nincs megfelelő munkahelyük, még reménytelenebb helyzetben vannak. Ott azt gondoljuk, hogy állami segítség elengedhetetlen lenne, olyan formában, hogy minimális kamattal vehessenek fel támogatást, amiből törleszti tudják az adósságaikat, emellett azonban pénzügyi tudatosság és egyéni mentorálás mindenképpen szintén feladat, annak érdekében, hogy hosszútávon ne ismétlődjenek a folyamatok.

A szociális ellátórendszerben 2015-ben korlátozták az állami adósságrendezés lehetőségét, amelynek következtében az állam teljesen kivonult az adósok támogatása alól. Vannak lehetőségek, azonban nincs szakértő, aki például a magáncsőd intézményében segítene mérlegelni, hogy megéri, vagy sem, véggigondolni hogy milyen más lehetőségei vannak.

A hátrányos helyzetben élő emberek tömegével kerültek végletesen kilátástalan helyzetbe az egyre halmozódó, mára akár milliós tartozásaik miatt. A jelenlegi gazdasági helyzetben pedig egyre nagyobb aggodalommal tölt el minket a telepen élő, leghátrányosabb helyzetben élő emberek sorsa is, amelyért felelősséget vállaltunk 10 éve. Tudjuk, hogy a munkánkra még nagyobb szükség lesz, mint eddig bármikor. Állami támogatást eddig sem kértünk és fogadtunk, emiatt támogatókra is még nagyobb szükség lesz, mint eddig, hiszen a költségeink nekünk is folyamatosan nőnek. Ezért arra kérünk, hogy ha teheted, legyél te is rendszeres támogatónk, hogy az előttünk álló nehéz időszakban is folytathassuk esélyteremtő munkánkat! Akár már havi 5000 Ft támogatás segít minket abban, hogy kiszámítható módon, hosszú távra tervezhessünk.

Share

209 hozzászólás

  • axt
    Még egy gondolat: az ellenzék (és az ellenzéki szavazók) önnön tökönlövése azt feltételezni, hogy ezek a lecsúszott, támogatott emberek az okai a 2/3-nak, és hogy az teljesen kizárt, hogy tanult, értelmes emberek a Fideszre szavaznak. Értem én, van ennek valami pszichológiai neve is, talán a csoportdinamika ez. Nem vagyok biztos benne, de a lényege ez: Ha én tanult, értelmes ember vagyok, márpedig az vagyok, hisz mi más lennék, akkor az kizárt, hogy más, tanult értelmes emberek a Fideszre szavaznának, tehát mi a konklúzió? Hogy csak és kizárólag a hülyék és a szegények szavaznak a Fideszre. Na gyerekek, pont ezért veszti el az ellenzék rendre a választásokat. Gondolkodjon el mindenki azon, hogy mások lehülyézése mikor is oldott meg utoljára bármilyen problémát.
  • axt
    “elméleti szuperjóember” ezt nagyon jól megfogalmaztad, ennek az angol megfelelője a virtue signaling. Sajnos a közösségi média egy negatív hozadéka az, hogy annak segítségével nagyon sok ember úgy érzi, hogy neki demonstrálnia kell, hogy mennyire jó ember (kit érdekel?). Ez nem csak a szegények (szóbeli) támogatását jelenti, de az olyan apróságokat is, mint a cuki cicás meg kutyás képek is. Hiszen aki cuki cicás meg kutyás meg szegényemberes képet rak ki, az csak és kizárólag jó ember lehet, és hát ha kint van a közösségi médián, hát akkor mindenki látja, bizonyám, onnantól kezdve ő jó ember. Ez az egész világ keblünkre ölelése akkora egy képmutató hazugság, engem borzasztóan fel tud idegelni. Önfényezés a köbön. Sokszor olyan embereket ajnároznak virtuálisan, akikről az ajnározók semmit sem tudnak, és simán lehet, hogy a valóságban alja rohadékok.
  • Csinolina

    de miért vállalnák be a normális rétegek a kisebbség helyett, hogy 3+ gyereket szüljenek?:D nem tudok a 20-as éveim közepén a párommal vidékről felköltözve Pesten 100,120M-ért lakhatást teremteni, albérletet meg milyen feltételekkel/ki adna ki így? emellett havi 350+ költség, ha egy normális lakásban szeretne élni úgy, hogy legyen külön szobája a gyerekeknek.. még kettőt sem tudnék nyugodt szívvel vállalni úgy, ha beleszámítom azokat a költségeket, hogy ha nem lesz még ilyen állami szintű oktatás/eü sem, akkor még ezeknek a magán formában finanszírozott költségeit is bele kell számoljam.. pedig mestert is csináltam, 2 évente váltok munkahelyet jobb fizuért..:)
    Aki nem örököl jelentős összeget/ingatlant, nincs valami kifejezetten jó munkaköre egy kiemelt cégnél/felfutott vállalkozása, ott nem sok realitása van annak, hogy sok gyereket vállalhasson a korosztályomban..

  • Körtefa
    Én megértem a “csak magunkkal foglalkozzunk, az a biztos” elvet: az ember (bele)fárad a napi gondokba, bajokba, feladatokba, igyekszik egyszerűsíteni, ahol tud. Így egyszerűsödik le a világ modellje két szám vizsgálatára, és ha az “jó”, akkor minden rendben, mehet tovább ugyanígy a tánc további négy évre. Mivel egyszerűsítettünk, így több energia marad más dologra, de nem vívódunk mások bajával.
  • A szállító
    Valahol szomorú ezt a sok gyűlölködő kommentet olvasni egy pénzügyi blogon pártálás vagy szekértábortól függően.
    Nem vagyok sem Budapesti sem értelmiségi, nem voltam szavazni Horn Gyula óta aminek megvan a sajátos oka (nincs kire).
    A kommentek közül talán vagy részben azokkal értek egyet akik arra voksolnak hogy mindenki oldja meg a saját problémáját (én is e szerint cselekszem).
    Szép dolog a segítség de ez legyen mindenkinek a saját döntése. Most itt a cikkben kiemelnek egy népcsoportot de kérdem és a sváb kisebbség nem érdemel támogatást? (csak egy kiragadott példa)
    És kérném szépen a károgókat, a mindenáron megmentünk a közösből elvet vallókat és a mindent fillérre kiszámolókat hogy tegyenek ide egy hiteles (tudom olyan nincs) statisztikát hogy a rendszerváltás óta mennyi milliárdot költöttünk a közösből erre a kiragadott népcsoportra???? Mivel minden választás tán elhangzik egy szám
  • Csinolina
    valóban mindenki oldja meg a dolgait, az állam maradjon ki:D csok/babaváró is “besegítettek”, csak épp egyre távolabb visznek attól, hogy legyen gyerekkel is élhető saját lakása az embernek.. hasonlóak az árbefagyasztások..
  • Joy
    Ha nincs oktatás és tudás, akkor hiába a kényszer, nem ér semmit. Bedobhatod a mély vízbe, felrakhatod kerékpárra, de ha senki nem mondta el neki, hogyan kell így életben maradni, meg fog fulladni, vagy összetöri magát a biciklivel.
    Egy ötödikest is hiába fenyítesz, akkor se fogja elmondani a nyolcadikos tananyagot.
    Mennyire biztos, hogy a kényszer alkalmazása eredményes lenne a maradék 90% esetén?
  • A szállíto
    Érthető az elkeseredésed ezekkel a csodahitelekkel kapcsolatban. Valószínűleg a fiúk sem így gondolták de utólag car bevallani ha elbacták. Nem azt mondom hogy nincs létjogosultsága a szegények megsegítésének de ezt tehetnék megfontoltabban is. Nem ördögtől való ha egy tálca élére nem pártkatonát hanem szakértőt neveznek ki. Talán nem tenné mindenki az 5%-on befagyasztott babavárót 11%-os állampapírba, és még lehetne sorolni a példákat. Az a baj hogy a kamatkülönbözetet is mi adófizetők fogjuk megfizetni, mindegy hány gyerek van.
  • Csinolina
    egyébként annyira tipikus, hogy @bereghy-marton dobálja a miérteket.. aztán ha jön a válasz, hogy itthon márpedig tanulással/szorgalommal sem tudsz önállóan több gyereknek olyan jövőt teremteni, ami perspektívát is ad… hiszen nincs is hova fizikailag elhelyezni 3 gyereket a magyar 30 alattiak többségének:D de itthon minden szép és jó, hát oké..

Vélemény, hozzászólás?

A megadott név fog megjelenni, ezért érdemes nem a valódi nevedet megadni a hozzászóláshoz.

A hozzászólás előzetes moderáció után fog megjelenni.

A hozzászólás párbeszédre van kitalálva és nem monologizálásra. Ezért fogalmazd meg úgy a mondanivalód, hogy beleférjen egyszerre egy hozzászólásba. Senki nem akar téged olvasni 15 hozzászóláson keresztül (rajtad kívül természetesen). Ha cikket szeretnél írni, ajánlom valamelyik ingyenes blog oldalt, azok valók ilyenre.

Minden hozzászólótól elvárjuk a minimális tiszteletet mások felé. Akiknek ez (még) nem megy, azoknak felesleges fáradnia a gépeléssel. Beszélj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled beszéljenek. Ennyire egyszerű eldöntened, megfelelsz-e ennek a feltételnek.

A hozzászólás nem alanyi jog, hanem egy lehetőség, ha olyat tudsz mondani, ami mások számára hasznos és építő. Köszönjük a megértést.

(Elnézést kérek mindenkitől, a fentiekért, sajnos a félreértések miatt kénytelen voltam leírni ezeket. Természetesen a te hozzászólásodat is szeretettel várjuk.)

Figyelem: FIREFOX böngészővel gondod lehet a hozzászólás elküldésével. Használj másik böngészőt a hozzászóláshoz, amíg ki nem javítják a hibát.

 karakter még felhasználható

A hozzászólás elküldésével hozzájárulsz, hogy az IP címed technikai okokból tárolva legyen. Ha ezt nem szeretnéd, ne küldd el a hozzászólást. Kérésre a hozzászólást töröljük az IP címeddel együtt.