Nagypéntek előtti napon megjelent az ablakos, hogy akkor ő most berakná az új ablakokat. Nagyon jó időzítés volt, nyilván sok szakembert lehet találni húsvétkor, aki azonnal kirohan, hogy gipszkartonozzon, gletteljen és kifessen az ablakos után.

Úgyhogy másfél hétig be volt csomagolva minden nejlonfóliába. (Igen, a számítógép is, ahogy az többeknek fel is tűnt.)

Közben elkezdődött a hőszigetelés is. (Csak zárójelben: ma többért vettem 10 centis hőszigetelőt, mint 15 centiset két hónapja és további áremeléssel bíztattak a boltban. Hiába, a hőszigetelő gyártásához gáz (illetve az abból készült pentán gáz) kell és minél drágább a gáz, annál nagyobb a kereslet is a hőszigetelőkre. Szóval ne mostanában várj áresésre.)

A hőszigetelés okán segéd és szakmunkások lepték el a házunkat már hetek óta.

A srácok az ukrán határ közelében lévő szegény falvakból jöttek és sok tanulsággal szolgált figyelni őket.

Jön a telefon (illetve a Messenger üzenet) az egyik munkásnak, hogy elfogyott otthon a pénz, küldjön haza húszezret. Engem kértek meg az utalásra. De ki van a faluban, akinek nincs végrehajtás a számláján és lehet neki pénzt küldeni? Lázas telefonálgatás kezdődött, hogy ezt kiderítsék. Nem volt könnyű ilyen embert találni.

Ha nem sikerült utalni vagy nem volt mit utalni, akkor "kamatos pénzt" vitettek át a családnak, 20-30 ezer forintot. A kamat 60%, mint mondták. Kérdeztem, évente? Jót nevettek. Nem, a hét végéig. Amikor megy haza a fizetéssel, már várni fogják. Addig is, ha jön családi pótlék, tudni fognak arról is és mennek érte.

Megelevenedett a Nyomorszéle blog a szemem előtt.

Miközben ezek az emberek relatív nem keresnek rosszul, kapnak napi 20 ezer forintot. Ennek ellenére rendszeresen "kamatos pénzt" vesznek fel uzsorakamatra és többek között ez miatt is napiszintű anyagi gondjaik vannak. Egy húsz-harmincezer forintos uzsorakölcsön gyorsan felhízik 2-300 ezer forintra, ha nem tudják azonnal kifizetni. (Télen pedig jellemzően nincs is munkájuk, amikor áll az építőipar zöme.)

Ennek ellenére a legtöbben nem hoznak magukkal ételt, vesznek valamit a legelső boltban, gyakran rendelnek ebédet maguknak, naponta vesznek 400 forintos üdítőt vagy jobb esetben ásványvizet (miközben van ivóvíz a kertben is) és a napi egy-két doboz cigaretta is alapkiadás. Többük olyan reggelit vesz, például Fornettit, amit én nem szoktam venni, mert túl drágának tartom.

Olyan nagy szükség lenne arra, hogy valaki elmondja nekik, hogy lehetne ezt másként is csinálni. Gondolkodtam azon, hogyan lehetne elérni ezeket az embereket, hiszen amikor van munkájuk, szépen keresnek (magukhoz képest mindenképp), amiből tudnának gazdálkodni a téli időszakra és tudnának annyit eltenni, hogy örökre elfelejtsék az uzsorát.

Olvasni általában nem szoktak, az internetet jellemzően csak szórakozásra használják. Hogyan lehetne megszólítani őket? Színes prospektussal? Szociális munkásokon keresztül? Helyi gyülekezeteken keresztül?

S hát nehéz is változást elérni, amikor számukra ez egy rossz, de megszokott állapot. Mindenki máról holnapra él, mindenki el van adósodva, mindenki sakkozik a számlákkal, miközben a napi kiadásaikra pedig nem figyelnek oda. (Tisztelet a kivételnek, mert azért a munkások között is van, aki hozza magával az otthon csinált szendvicset, amíg a többiek pizzát rendelnek ebédre. Mert úgymond mindegy, ha rendelek pizzát, ha nem, akkor is szegény maradok, tehát miért ne élvezném legalább az ebédet.)

Az uzsorakamat is megnyomorítja ezeket a közösségeket. Sokuknak a fizetésük nagy részét az uzsorás viszi el.

Az Igazgyöngy tervezett létrehozni egy gyorskasszát, amiből kamat nélkül adnak a közösség tagjainak, mert gyakran kell 5-10 ezer forint gyógyszerre, kenyérre, amíg jön valami pénz a házhoz. Mivel a hitelfelvevők tudják, hogy addig nem kapnak újra pénzt, amíg az előző kölcsönt vissza nem fizetik és jobb kamat nélkül kapni, mint 60%-os kamatra, ezért úgy tudom, viszonylag kicsi a visszanemfizetés aránya. (Nem tudom, a végén összejött-e a szükséges pénz ehhez a minibankhoz.)

Kellene minden faluba egy ilyen civil szervezet, amelyik egy nagyon alap pénzügyi oktatást és átmeneti anyagi kisegítést is nyújtana a mélyszegénységben élőknek, de ez még álomnak is túl irreális sajnos.

Igazából csak hangosan gondolkodom, mert ahogy látom ezeket az embereket, nagyon jó lenne valamit tenni értük, de fogalmam sincs, hogy mit lehetne. Attól tartok, hogy nincs egyszerű megoldás, valószínű, hogy egy Bagázs vagy Igazgyöngy szerű szervezet kellene minden faluba, akik évek alatt tudnának valami kézzel fogható eredményt felmutatni anyagi területen is.

De ha neked van valami jó ötleted vagy tapasztalatod, ismersz olyan szervezetet vagy tananyagot, ami bevált, akkor oszd meg velünk a hozzászólásokban.

Update: Azok kedvéért, akik nem értik a szöveget: pont az a probléma, hogy amikor tudnak is pénzt keresni, azzal sem tudnak bánni vele és ezen lenne jó változtatni, mert amíg itt nincs változás, minden marad a régiben. Erről szól a cikk. Remélem, így már többeknek átmegy.

Nem, nem arról szól a cikk, hogy sajnálni kellene őket (senki nem mondott ilyet sehol), nem, senki nem állítja, hogy nem lehet megélni napi húszezerből és igen, a tanárok is keveset keresnek, igen, oltatlanok otthon a kutyáik és igen, másnak is vannak problémáik, de ha mindenképp szeretnél hozzászólni, kérlek, a cikk témájához szólj hozzá, mert már fárasztó a sokadik hozzászólás, ami csak a lényegét nem érinti/nem érti a cikknek. Köszi.