A nemzetállamoknál bevett szokás, hogy minden évben többet költenek, mint amennyit keresnek, vagyis az állam több pénzt éget el, mint amennyit adó formájában beszed. (A magyar állam idén 2,3%-kal költött többet, mint amennyi bevétele volt.)
Minden háziasszony tudja, hogy ez hosszú távon nem egy fenntartható folyamat, de ez kevés államot zavar abban, hogy évtizedeken át eleve úgy tervezze a költségvetést, hogy az mínuszos legyen. (Néhány állam, mint például Németország, tud pluszos költségvetést készíteni, de az a kivétel kategóriába tartozik.)
Az állam megtehetné azt, hogy amikor dübörög a gazdaság, mint most, akkor több adót von el az egyébként is túlfűtött gazdaságból, hogy amikor visszaesés van, akkor pedig az állami költekezéssel és adócsökkentéssel segítsen majd életet lehelni a visszaeső gazdaságba. Ezt hívják anticiklikus gazdaságpolitikának, ezt folytatja most a már említett Németország is. Gazdasági fellendülés (külföldiül konjunktúra) idején adóemelés és az állami kiadások csökkentése, visszaesés (recesszió) esetén állami támogatások osztogatása és az adók csökkentése.
Bármilyen logikusnak is hangzik, hogy így kellene működnie a gazdaságoknak, sajnos a gazdaságokat politikusok irányítják, nem pénzügyi kockák. Márpedig ha egy politikus pénzt tud osztogatni, hogy a következő választáson is mindenki rá szavazzon, akkor pénzt is fog osztogatni. Minél több pénz van az államkincstárban, annál többet fog a nép közé szórni. (Mert a nép még mindig nem jött rá, hogy a politikusok azt a pénzt osztják szét közöttük, amit előtte adó formájában elvettek tőlük.) A legtöbb politikus (tisztelet a kivételnek) csak a következő választásig gondolkodik. Most adjunk még több pénzt, most nőjön még inkább a gazdaság, a következő válságon majd gondolkodjon az, aki akkor éppen hatalmon lesz.
A magyar államadósság kifejezetten magas, ha nem is uniós mércével (vakok között király a félszemű), de a környező államok szintjéhez képest mindenképp.
A magyar államadósság tavaly év végén a GDP 70,8%-án volt. Ez mondhatni semmi az eurót használó országok majdnem 88%-os átlagához képest, de rengeteg, ha a hozzánk hasonló országokat nézzük. (Az eurós átlag is megtévesztő, mert Görögország (181%), Olaszország (135%) és Portugália (122%) felrántja az átlagot.)
Románia. Lettország és Litvánia államadóssága 35%, Bulgáriáé 20%, Észtországé 9%, Oroszországé 13,5%, Csehországé 33%, Lengyelország és Szlovákia is 49% alatt van, Szerbia 54,5%, de még a hatalmas bajban lévő Ukrajna is 61%-on áll. Ebben az összehasonlításban a magyar államadósság kifejezetten magas.
Az államadósságot a GDP százalékában (nemzeti össztermék, a mi szempontunkból most durván leegyszerűsítve mondjuk az ország vagyonának arányában) szokták megadni. Ebben van logika, mert mást jelent egy 20 milliós tartozás vagy egy 150 ezer forintos havi törlesztőrészlet egy gazdag embernek és mást egy szegény embernek.
Azonban ez nagyon csalókává is teszi a dolgot, mert miközben örülünk, hogy de jó, csökken az államadósság, valójában ugyanolyan tempóban tovább emelkedik, csak az államadósság mértékének növekedése elmarad a gazdaság növekedésétől. Valójában az állam továbbra is ugyanúgy pazarol, csak ezt elfedi az, hogy a világgazdasági fellendülés miatt nő a gazdaság. (Ebből lesz a probléma, amikor egy recesszió esetén kell majd csökkenteni az állami kiadásokat és növelni az adóbevételeket, pont akkor, amikor pénzt kellene önteni a gazdaságba, csak éppen nem lesz miből.)
A szocialista kormány a kétezres évek elején elég gyalázatos gazdaságpolitikát folytatott, nagyon magas éves hiánnyal és ennek egyenes következményeként növekvő államadóssággal ajándékozva meg az országot.
2010 óta a mostani kormány kommunikációjában az államadósság csökkentését tűzte a zászlajára, ennek fényében vette el a magánnyugdíjpénztári vagyont, ami az akkori államadósság 15%-ával volt egyenértékű, de azóta is halljuk, milyen fontos ez a harc.
Az akk.hu oldalán lévő adatokból csináltam ezt a grafikont, itt látható, hogyan változott az államadósság az elmúlt 16 évben.
Fontos megemlékezni az inflációról, amikor ezt a táblázatot nézzük, ami mindig az adósnak kedvez, ebben az esetben a magyar államnak. Magasabb inflációs környezetben a meredekebb emelkedés sem jelent feltétlen nagyobb eladósodottságot és fordítva, kisebb infláció mellett a laposabb emelkedés is nagyobb terhet jelent.
Vagyis hiába nőtt 2010 áprilisa óta közel 50%-ot az államadósság, ha az értéke közben az inflációnak hála 24%-kal csökkent is. (Persze ez csak ajándék az adósnak, nem az ő érdeme, de fontos ezzel is számolni.) Így reálértéken a növekedés csak a kettő különbözete.
(Az is lényeges, hogy a meglévő hitelre mennyi kamatot kell fizetni évente a költségvetésből, most jellemzően a harmadát annak, amit a kétezres évek elején kellett. Ez megint csak világgazdasági állapot és nem érdem s senki nem tudja, meddig marad ez az állam számára kedvező állapot.)
Az a nagy tüske 2008 őszén a felvett IMF hitel, amire azért volt szükség, mert a válság kitörésekor senki nem akart kölcsönadni az egyébként tényleg katasztrofális anyagi állapotban lévő magyar államnak. Ezért az elapadt piaci források helyett az állam kénytelen volt egy nagyobb összeget az IMF-től, azaz a Nemzetközi Valutaalaptól kölcsönvenni.
2011-ben az állam magáévá tette a magánnyugdíjpénztárakban lévő háromezer milliárd forintot, ez azonban nem jelent meg az államadósság csökkenésében, mindössze a növekedés dinamikája mérséklődött. (Akit érdekel, itt nézheti meg, mire költötték a pénzt hivatalosan.)
Az államadósság csökkenését az is elősegítette, hogy addig évi közel 350 milliárd forint ment a magánnyugdíjpénztárakba, ami innentől a költségvetést gazdagította.
Az elmúlt kilenc évben több pénzt spórolt meg az állam a magánnyugdíjpénztárak beszántásán, mint amennyit eredetileg elvett egy összegben 2011-ben. Ezt a két dolgot figyelembe véve a grafikon tanulsága szerint még a növekedés üteme sem változott a 2010 előtti helyzethez képest. Mindezt egy jelentősen alacsonyabb inflációs környezet mellett és úgy, hogy az államadósság kamata lényegesen alacsonyabb, mint 10-15 éve, így arányosan kevésbé terheli meg a költségvetést.
A számok alapján egyértelmű, hogy a mostani kormányzat semmivel sem költ kevesebbet, mint az előző kormányok. Mindezt úgy, hogy az adóelvonás mértéke érdemben nem csökkent, viszont a behajtás hatékonyabbá lett. Nem fizeti a magánnyugdíj százmilliárdjait évente és még ennél is több pénzt spórol meg a jelenlegi alacsony kamatkörnyezetben. 30 ezer milliárd forint 1%-a évi 300 milliárd forint. Ha csak 4 százalékponttal kisebb kamattal számolunk, az 1.200 milliárd forint megtakarítás csak ezen évente.
Az ország régebben sokkal nagyobb arányban volt eladósodva más devizában, ezt a mostani kormányzat elég helyesen igyekszik csökkenteni. Most már csak az adósság 18%-a van más devizában, igaz, ez összegszerűen ugyanannyi, mint volt 11 éve. (Az ország a saját devizájában sokkal kevésbé sérülékeny, mintha idegen devizában adósodna el. Ezt mindenki a saját bőrén tapasztalta, aki svájci frankos hitelt vett fel annak idején.)
Másik törekvése az államnak az államadósság minél nagyobb részének a magyar lakosság kezébe való áttranszferálása. Ez mögött az a logika, hogy sok kis magyar befektető sokkal biztosabban fogja megtartani az állampapírokat egy válság idején, mint néhány nemzetközi gigász, aki az első viharban piacra döntheti a teljes nála lévő magyar állampapír állományt, ezzel okozva komoly gondot az államnak a további állampapírok kibocsátásakor.
A lakossági állampapírok állománya már meghaladja a 8,3 ezer milliárd forintot is.
Ez a dinamikus bővülés mögött (csak idén a második negyedévben majdnem 600 milliárd volt a beáramló új pénz mennyisége) a magas kamatok állnak, ami elég sokba kerül a magyar államnak, így a legvégén a magyar adófizetőknek.
Míg egy ötéves normál állampapírra jelenleg 1,13% kamatot fizet az állam, egy ugyanilyen ötéves lakossági állampapírra akár 4,95%-ot is. Ez csak az Állampapír Plusz 2,8 ezer milliárdos állományát figyelembe véve 107 milliárd forintos éves pluszkiadást jelent az államnak, a Prémium Állampapír esetében ez további 80 milliárd forintos többletköltség.
Ez nagyon komoly kiadás, azonban érdemes ezt egy állami támogatásnak felfogni. Összehasonlításul a lakástakarékpénztárakra évente 70 milliárd forint ment el, és csak a CSOK eddig 360 milliárd forintba került.
A magas lakossági kamatokkal az állam le tudja ereszteni például az ingatlanpiaci lufit azáltal, hogy rengeteg pénz vándorol inkább állampapírba, mint további ingatlanvásárlásokba, így tud csökkenni az ingatlanok ára. Tudja támogatni a lakosság megtakarítási kedvét is, amit az inflációt sem elérő egyéb kamatok erősen visszavetnek.
További érv még, hogy a lakossági kamatok itthon maradnak, így legvégén a magyar gazdaságot fogják erősíteni.
(Természetesen azon lehet vitatkozni, kell-e ekkora extra kamat ilyen drágán, csak azt kívántam érzékeltetni, hogy nem feltétlen csak ablakon kidobott pénznek kell tekinteni a lakossági állampapírok kamatfelárát az állam szempontjából.)
Fontos kérdés még az államadósságok lejárati ideje. Ez tulajdonképpen olyan kérdés, mint a lakossági lakáshiteleknél a kamatperiódus ideje. Minél tovább fix a hitelem kamata, annál jobban tudok vele tervezni. Az állampapíroknál is az a jó az államnak, ha minél nagyobb a hosszú lejáratú államkötvények aránya. (Igaz, ez nem csak biztonságosabb, de drágább forrást is jelent, pont úgy, mint a lakossági lakáshiteleknél.)
Így néz ki jelenleg a forintos államkötvények lejárati összetétele:
Amint láthatjuk, az állampapírok negyede még idén, vagy jövőre le fog járni, további 23%-a a rá következő két évben. Újabb két év alatt további bő 26%-nyi államadósság fog lejárni. Vagyis az államadósság közel felét a következő három évben, további negyedét a rá következő két évben meg kell majd újítani, egyelőre még ismeretlen kamat mellett.
(30 ezer milliárd forintnyi hitelnél egy százalékpontos kamatemelkedés 300 milliárd forint plusz kiadást jelent a költségvetésnek. Ha visszatérnének a 10-15 éve jellemző 6-7%-os állampapír-kamatok a mostani 0-2,5% helyett, az 1.500 milliárd forint körüli többletkiadást jelentene az államnak, ami több mint rengeteg.)
Akit további számok érdekelnek, böngéssze az Állami Adósságkezelő Központ weboldalát, az akk.hu-t, sok érdekességet megtudhat ott a magyar államadósságról.
