A pénzügyi kiégés

Az ember gyakran szembesül a kiégéssel az élete során, legyen az kapcsolatos a munkájával, a karrierével, gyerekneveléssel vagy akár a pénzügyi életével.

Az ember megérti, miért fontos kezébe vennie a pénzügyeit, megtakarítani a jövőbeni céljai számára, megszabadulni a hiteleitől, csökkenteni a kiadásait és növelni a bevételeit.

Bele is kezd nagy lelkesedéssel, de ez sajnos nem egy hatvanméteres vágta, hanem egy életen át tartó maraton. Itt nincs nagy ünneplés és kényelmes lazítás néhány nap vagy hét után. Ezért útközben gyakran érzi magát az ember kiégettnek és frusztráltnak az állandó odafigyelés, spórolás, tervezés és megtakarítás miatt.

Az első időben felír minden fillért, rendezi és megtervezi a kiadásait, ellenőrzi, mennyit költött külön mosószerre és mennyit kutyatápra, de egyre nehezebben veszi rá magát, hogy mindig mindent felírjon.

Gyakran úgy érzi, hogy túl sok mindenről lemondott az elmúlt egy-két-öt év alatt, miközben a megtakarításai ennek eredményeképpen csak néhány millió forinttal nőttek, vagy a hitelei alig-alig csökkentek. A végcél, a hegy teteje még mindig ugyanolyan  messze lévőnek látszik, mint amikor belekezdett az egészbe. Olyan érzés ez, mint a maratonfutás első néhány kilométere. A végcél még nagyon messze van, de már minden baja van az embernek és legszívesebben abbahagyná az egészet.

Már gondolni sem akar a pénzügyekre, a háta közepére kívánja, hogy ránézzen a banki kivonatra.

Ezt hívják pénzügyi kiégésnek.

Mit tehetsz akkor, ha téged is elért ez az állapot és életérzés?

– Engedd ki a nadrágszíjat, ha túl szorosra húztad.

Az 1000 kilokalóriás fogyókúra gyors eredménnyel kecsegtet, de egyrészt nem is egészséges, másrészt biztos, hogy rövid távon fel fogod adni, mert sokáig nem bírod az ezzel járó mindennapos lemondást. Egy 1600-1800 kilokalóriás fogyókúrával messzebbre jutsz és tartósabb eredményt érhetsz el. Ugyanígy vizsgáld meg, nem lőttél-e túl a célon a pénzügyi terveiddel kapcsolatban. Ahogy napi két tányér káposztalevesen nem tudsz élni hosszú távon, a túlzottan aszkéta pénzköltési terv sem fog működni sokáig.

– Férjen bele a költségvetésedbe a zsebpénz is.

Minden hónapban tervezz be a költségvetésedbe olyan összeget, amit olyan dolgokra költhetsz, aminek egyetlen célja, hogy örömöt okozzon neked. Ezzel meg tudod akadályozni a kiégést és úgy fogod érezni, hogy ma is élhetsz, nem csak valamikor a beláthatatlan jövőben. Mert ugyanakkora hiba csak a mának élni, mint csak a holnapután-utánnak.

– Ugyanezen okból tervezz be éves nyaralást is, mert a kikapcsolódásra is szükséged van. Nem kell Balira menned, mehetsz egy világvégi, zalai falu vendégházába is, napi párezer forintért.

– Ne egy nagy célod legyen, ami elveszik a távoli ködben, hanem sok apró, amit hetente-havonta-évente megünnepelhetsz.

Júliusra kifizetem a hitelkártya tartozásomat, decemberre a diákhitelemet, rá egy évre tízmillióra csökkentem a lakáshitelemet. Elraktam az első félmilliómat nyugdíjra vagy megvan a hathavi vésztartalékból az első két hónap és így tovább. Ünnepelj meg minden részsikert, megérdemled, hogy gratulálj magadnak a fejlődéshez.

– A megjutalmazásra tekints, ne a lemondásra.

Mit mondogatsz magadban? “Ha végre lefogyok, le tudok hajolni bekötni a cipőfűzőmet, nem izzadok állandóan, nem fulladok ki egy emeletnyi lépcsőzéstől, rendbe jön a koleszterinszintem és a vércukrom.” vagy “Már megint kopog a szemem az éhségtől, miért kell megint zöldséget ennem chips helyett, itt izzadok a futógépen, ahelyett, hogy a tévét nézném a kanapén.”? Ha a végeredményt, a jutalmad nézed és nem az azért hozandó áldozatot, sokkal könnyebb lesz eljutni odáig.

Fogyj le

– Figyelj a nagy dolgokra és felejtsd el a részleteket.

Könnyen elveszel a részletekben és olyan apróságok szívják le az energiádat, amikre figyelni is kár. Legyenek rendben a nagy dolgok a pénzügyi életedben, de engedd el a kicsiket, mert csak túlságosan leterhelnek. Erről itt írtam részletesebben:

Hogyan ne spórolj?

– Egyszerűsítsd le a költségvetésedet, mondjuk a 60-10-10-10-10%-os szabály alapján:

60% megélhetési költség, 10% nyugdíj, 10% hosszú távú megtakarítás vagy hitelvisszafizetés, 10% rövid távú megtakarítás az autócserére, házfelújításra vagy a nyaralásra és 10% zsebpénz. A százalékokon lehet, hogy változtatnod kell, amit mondani akarok, hogy elég arra figyelned, hogy a kategóriák határait betartsd, azon belül viszont már ne akarj mindent figyelemmel kísérni, ha túlságosan leterhel ennek a követése. A megtakarításokat még a hónap elején utald el egy másik számlára, így nem tudsz többet költeni a hónapban, mint tervezted.

550x104-cikkekbe– Keress magadnak edzőpartnert. A hajnali kocogást is kevésbé hagyod abba, ha a legjobb barátod/barátnőd az ajtó előtt vár minden reggel, hogy együtt fussatok aznap is. Találj valakit, akivel együtt teheted rendbe a pénzügyi életedet, akivel együtt takarékoskodtok, együtt mondtok le a felesleges pénzszórásról vagy tervezitek meg a pénzügyi életeteket.

Erről bővebben itt írtam:

Ha egyedül nem megy

– Ne foglalkozz annyit a pénzzel, más fontos is van az életben. Ahogy az is rossz véglet, ha egyáltalán nem törődsz a pénzzel, az is rossz, ha túl sokat foglalkozol vele. Jelölj ki egy napot havonta, amikor átnézed a számláidat, a lejárt lekötéseidet és fizetnivalóidat, de a hónap többi napján felejtsd el a témát. Ne kelj és ne feküdj az értékpapírszámla kivonatoddal vagy azzal, hogy mennyivel vagy közelebb este a pénzügyi célodhoz, mint reggel voltál.

– Ne érdekelj, hogy más mennyit haladt előre a pénzügyi céljaiban, egyedül azzal törődj, hogy te hol tartasz. Miért frusztrálnád magad, ha más látszólag eredményesebb a céljaiban, mint te? Főleg, hogy az sem biztos, hogy amit látsz, az nem csak egy kirakat, ami mögött nincs valódi fejlődés.

Csak neked nem telik rá

– Ne aggódj, mert felesleges. Ne engedd, hogy az aggódás vagy a depresszió leuraljon az anyagi helyzeted miatt. Ez csak leblokkol és reménytelennek tünteti fel a megoldást.

S végül, ha szükséges, tarts egy hónap szünetet. Egy hónapig ne törődj a megtakarítással, vagy a hitelekkel, hogy egy kicsit fellélegezz. De két dologra vigyázz: az egy hónap tényleg csak egy hónap legyen és többet ne költs ebben a hónapban sem, mint amennyit megkerestél.

S hidd el, jól csinálod. Az, hogy egyáltalán pénzügyi kiégéssel van problémád, azt mutatja, hogy tudatosabban élsz, mint az emberek zöme. Lépj egy kicsit hátrébb, fújd ki magad és örülj annak, amit eddig elértél.

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.

20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Share

112 hozzászólás

  • Tibor
    Ha en zsebpenzt meg nyaralast is beleterveznek, akkor mar nem tudnek nemhogy sporolni de kijonni se a fizetesbol. Sot, ha ilyenek alapjaraton belefernenek akkor nem emesztenem magam folyamatosan az anyagiak miatt.
  • Garbo
    A legjobbkor, köszönöm.
  • Tibor
    Mellem kene egy penzugyi komisszar aki megmondja hogy mit vehetek es mit nem. Komolyan kerdezem, nincs ilyen szolgaltatas? (A “nosulj meg” nem megoldas, mert mar megvolt, es en kezelem a penzt mert az asszony meg ennyire se tudja)
  • Gabriel
    Ezt milyen jó olvasni. Szerintem megfogalmaztál benne mindent amin az utóbbi időben átestem. Kell, hogy legyenek céljaink, anélkül az ember csak vergődik. Valamikor régebben leltem ezt a beszédet Danzel Washington-tól (youtube.com/watch?v=tlY0PkWxCW8), azt hiszem megfogalmazott mindent. Akarni kell és persze sokat tenni érte, aztán bekövetkezik a változás. Ha valami oknál foga ez mégsem történne meg, akkor se tudjak szemrehányást tenni magamnak, hogy meg sem próbáltam, de szerintem erre az utóbbira gondolni sem kell. Kitartást mindenkinek és kellemes hétvégét.
  • Deviáns
    És azt milyen kiégésnek hívják, amikor az ember már rendbe tette a dolgait, gyűlik a megtakarítás, tájékozódik is a megtakarításokról,
    de minél többet tud, annál jobban látja, hogy nem ő fújja a passzátszelet, csak kis pont, akit mindenki igyekszik lehúzni / keresni rajta, a megtakarítás kárára? pl:

    – Bankok/befektetési alapok nagy kezelési költsége. OK, lehet MÁK, de
    – pénzelszívó törvénykezés / változékony jogi szabályozás.
    – infláció gerjesztése az államadósság csökkentésére, ha az államadósság jelentős része forint alapú

    Most ott tartok, hogy át kellene váltani mindent Euroba, kivinni Németországba, valamilyen német állampapírba tenni 1%-ra, mivel a forint inflációja hosszú távon 4%, az Euro 1,4%, így 1+(4-1,4) = 3,6% hosszú távú stresszmentes hozam.

  • Lala
    Én egyébként egy problémát látok, hogy természetesen a spórolos életvitelnek rengeteg pozitív haszna van, de abba is érdemes belegondolni, ha mindenki gőzerővel elkezdene spórolni, akkor rengeteg szakma csődöt jelenthetne azonnal.
    Ha az emberek közelítenének pusztán a létfenntartáshoz elégséges költekezéshez, akkor minimális összeget költenének szolgáltatásokra vagy olyan termékre, amit nem lehet megenni, meginni vagy nincs közvetlen anyagi haszna (mondjuk egy szerszám). Tehát például már egy díszesebb lámpát se lehetne eladni, mert az pazarlás és mindenki a legolcsóbb ufo lámpát venné inkább. Egy nadrágot hordanának évekig, ha kilyukad, akkor javítani inkább, házilag persze, mert drága a varrónő.
    Lehetne sorolni, de mennyi szakma és munkahely függ attól, hogy az emberek nem csak a létfenntartáshoz feltétlenül szükséges összeget költik el? Tanácsadás kinek kéne? drága és nem ehető
  • Zylver
    Egyszere dicsöitem es atkozom azt a napot amikor elkezdtem erdeklödni a befektetesek irant es kikertem rola egy jobaratom velemenyet. Ö termeszetesen a Kiszamolo Akademia videoihoz es Robert Kiyosaki könyveihez (igen, tudom, csak csinjan a könyvek tartalmaval!) iranyitott… aztan elkezdtem követni egy par penzügyi csatornat a YouTube-on, bejelöltem neves penzügyi ujsagok Facebook oldalait es cikkeiket naponta olvasom, illetve több befektetesekröl es penzügyekröl szolo szakirodalmat is olvasok. A penzügyeim kezeleseben valtozas nem törtent (elötte is Excelben vezettem öket honaprol-honapra, 3 eves elörejelzesekkel), viszont megerösitett abban hogy amit eddig csinaltam az jo es ha többet akarok kihozni belöle akkor több energiat kell belefektetnem. Az egesz egy hatalmas spiral, de pozitiv ertelemben. Es amit az ember egyszer megtud/megtanul, azt többe nem vagy csak nehezen felejti el. 🙂
  • Tibor
    Viszont ha egy honapig nem torodok a hitelekkel akkor elkezd b@szogatni a bank.. 😀
  • Én is akarok kommentelni...
    Nekem a pénzügyi társam a párom. Vannak rövid/közép/hosszú távú terveink.
    A rövidtávú tervek az éven belüliek: nyaralás, miegymás.
    Középtáv: 5 éven belüliek, hitelek megfelelő ütemű előtörlesztése stb.
    Hosszútávra példa: ingatlanok vásárlása, kocsi csere, illetve korai nyugdíjazás kérdése.
    Megtakarítási rátánk 50% (ez most éves 5-6 milliót jelent), így nem foglalkozunk azzal, hogy a maradék 50% milyen arányban mire megy el: van benne évi 6-8 színház, ugyanennyi mozi, sporteseményekre járunk, hogy csak a szórakozási részt emeljem ki.
    Viszont még így is elég sokszor hangzik el tőlem az, hogy “nekünk ERRE nincs pénzünk”.

    A másokkal való foglalkozásra pedig most éljük át a legszebb példát:
    A környezetünkben szinte mindenkinek fontosabb az új autónk, mint saját magunknak. Az első kérdésük: mennyi volt? Ettől falnak megyek. De volt aki megkérdezte miből telik rá?! Grrrr!

  • Liv
    Nálam inkább az okoz kiégéshez hasonló érzést, hogy már 7+ éve írom minden hónapban a havi kiadásokat, 10+ éve vezetem a teljes kép/vagyon alakulását. Nem tudom abbahagyni ennyi idő után, de sokkal kevesebb örömöt okoz, mint amikor elkezdtem, mert egyrészt már előre tudom, hogy mit fogok látni, másrészt most már nincsenek olyan látványos tételek, mint régen, amikor 10%-os banki kamatok voltak elérhetőek sima lekötésnél.
    Erre van valami jó tanácsotok?
  • András
    Nálunk most 3 kalap van (2 bevétel), 40% közös költségek, lakás, rezsi, kaja, közös szórakozás, nyaralás, sielés. A 40% több mint az átlagos havi kötlés így férhet bele a görgetett egyenlegbe a nyaralás, sielés. 35% hosszútávú megtakarítás (nyugdij, lakás, kocsi, én nem vezetem ezeket külön) és 25% zsebpénz. A zsebpénzbe kell férjen a ruha, cipő, kondibérlet, fodrász, hobby és minden teljesen indokolatlan is. A zsebpénzből lehet pluszban még megtakarítani, általában szoktunk is.
  • jami
    Tibor, annyiszor felhozod, hogy pazarol az asszony. Most (először) azt, hogy te is.
    Összességében megéltek? Van tartalék is, megélhetésre is, szórakozásra is? Mert akkor még egyszerűen túl fiatalkák vagytok (lélekben ;)). Vezessétek be a kicsire 1 hetet, nagyobbra 1 hónapot alvást a vásárlás előtt. Ne hordj csak kevés kp-t, ritkán menj boltba/nézegess webáruházban.
    Ha gyakran hülyeségeket veszel, akkor próbálj egy ideig semmit sem venni; kiderül, mit kell mégis, a többit pedig, ugye, nem vetted meg.
  • tré
    Jókor. 🙂 Kicsit több mint egy éve írom a kiadásokat. Az utóbbi egy hónapban lustálkodtam, de most a számlakivonataim alapján körülbelül pótoltam (majdnem mindent kártyával vásárolok). Tegnap végignéztem az évet és azt láttam, hogy a bevételem egyharmada ment lakhatásra, egyharmada bevásárlásra (+megélhetés apróbb dolgai) és az egyharmada egyformán hosszú távú megtakarításra, hiteltörlesztésre, zsebpénzre (hobbi, szórakozás), nyaralásra. Elég pontosan egy-egy havi kereset. Azon gondolkoztam, hogy nyugdíjra miből tudnék félrerakni. Most nyitottam egy TBSZ számlát, hogy kitapasztaljam, de majd igazán akkor fog rá gyűlni valamennyi, ha a diákhitelt visszafizettem (vagy elengedik, mert arra még látok esélyt).
  • Karcsibácsi
    Liv!
    A 10%-os kamatokkal elért hozam csak a látszat volt (nominálhozam), hiszen nagy részét az infláció “elvitte”.
    Ha magasabb hozamot akarsz, akkor kockázatosabb befektetéseket kell választani. Az meg nem biztos, hogy belefér a te kockázattűrő képességedbe. De ne aggódj, ha elszalad az infláció, a kamatok is követni fogják. 😉
  • jami
    Nálunk én kezelem a “pénzügyeket”. Munka és család mellett, ha akarom sem tudom túlzásba vinni 😀 De nem is kell rá sok idő.
    Én elsősorban a bevételnövelésben és a beosztásban hiszek. Kell valamennyi megtakarítás is, de azok nagyobb változások esetén bizonytalanok, mennyit érnek/mennyire használhatóak; a kicsikre meg elég.
  • jami
    Nyugdíj: mivel még várhatóan 20-25 évig dolgozom, annyi a megoldásom, hogy tanulok. Nyelvet és hamarosan új képzés. Ezekkel magasabb fizu, annak egy része forgatva, másik megtakarítva. Közben viszonylag egészséges életmód, súly, kellő mennyiségű kikapcsolódás.
    Plusz papír nálam, hogy nem kérek újraélesztést és még pár dolgot.
  • headset

    “…sokkal kevesebb örömöt okoz, mint amikor elkezdtem, mert egyrészt már előre tudom, hogy mit fogok látni…”

    Be lehet vezetni új kiértékelési elemeket.

    Pl. ha megsaccolod a várható nyugdíjadat (kéretik mellőzni a károgást, hogy nem lesz nyugdíj), akkor a megtakarításod hány évig tudja kiegészíteni a mai fizetésedre. (Mindent mai érteken.)

    Vagy ki lehet számolni, hogy a megtakaritásaid hozama mekkora havi jövedelemnek felel meg. Pl. a részvényeknél (árfolyam-vétel)/eltelt idő alapján. Kötvényeknél kamat*tőke/12.

    Vagy ha a várható élettartamod (nem születéskori!) szerint számolva nyugdíjazás után mennyi plusz költésed lehet havonta, ha fokozatosan felhasználod a teljes tőkét is.

  • Jóska bácsi
    “De ne aggódj, ha elszalad az infláció, a kamatok is követni fogják. ” vagy csak egyszerűen elszáll az EUR árfolyam.
  • durkoi
    Ez nálam betalált. Épp 10 éve írom a költségeimet, meg is ünnepeltem azzal hogy vettem újabb 2 könyvet a befektetésekről…


    Abba ne hagyd, ilyen mennyiségű adat esetén lehet igazán alaposan kielemezni a dolgokat (pl. melyik hónapban költesz a legtöbbet, mikor tartottad magad legkevésbé, stb – ami neked fontos.)

    … na megyek megveszem a legolcsóbb csokit az automatából….:)

  • Davidlejardin
    Nekem is ugyanez a helyzet….nincsen meg a megfelelő akaraterőm, hogy magamat türtőztessem.

    Persze az sem lenne megoldás ha másra bíznám a pénzem kezelését és csak “zsebpénzt” kapnék… gyakorlatilag gyerek lennék felnőttként is. Tudom, hogy vállalnom kell a tetteim következményeit, de általában amikor ott az impulzus, hogy most egy ebéd kint vagy egy kóla vagy cigi vagy bármi akkor egyszerűen nem tudok ellenállni. Valamennyire rutin is már azzal tisztában vagyok.

    Betéve tudom az itteni cikkeket, hogyan lehet spórolni meg rendbeszedni a pénzügyeket. Gyakorlatban nem tudom megvalósítani. Ilyen amikor az ember legnagyobb ellensége saját maga.

  • jami

    Erre mondja Dr. Bubó: “Aki nyavalyog, de nem változtat, annak még nem fáj eléggé!”;P

  • attila
    Én 5 éven át írtam pontosan hogy a vállalkozásommal mennyi pénzt keresek illetve levontam a vállalkozás költségeit, kocsifutás, amortizáció, stb. Sajnos arra ébredtem tavaly rá hogy egyre jobban nyomaszt ha egy-egy hónap nem úgy sikerül mint az előző, magyarán mondva egyre magasabb lett az elvárás. Úgy éreztem hogy ez a dolog nagyon negatív hatással van rám. Ezért felhagytam ezzel a jegyzeteléssel. Persze most is nagyjából sejtem a számokat, de mivel nincsen leírva ezért nem nyomaszt annyira.
    sajnos az irigység az nagyon komoly méreteket öltött hazánkban, én inkább próbálom mellőzni a feltűnő dolgokat ( pl.: szándékosan félbehagytam a kerítést ) így teljesen máshogy állnak az emberhez ha látják hogy nem megy neki 😀 Az autó amivel járunk, kevesebb mint egy havi keresetem, már elfogadtam hogy nem jó kontraproduktívnak lenni, az csak konflikust szül…..
  • Sbari
    @jami: van nálad mindig olyan papír, hogy nem kérsz újraélesztést?
    Ez nekem új dolog. Eddig csak olyat hallottam, aki halála esetére kizárja, hogy a szerveit felhasználják

    Nem vagyok mentős, de szerintem ha ilyen helyzetbe kerülnél, nem azt kezdenék el keresni, hogy rendelkeztél-e újraélesztésről.
    Én nagyon fontosnak tartottam, hogy a családtagjaim is tudjanak újraéleszteni és ha olyan helyzetbe kerülnénk, hogy a környezetünkben valaki hirtelen szívmegállás miatt újraélesztésre szorul, ne csak álljunk és nézzünk, hanem tudjunk segíteni (nagypapám így halt meg, hogy senki nem segített rajta). De az eszembe se jutott soha, hogy valakit akaratuk ellenére élesztenének újra 🙂
    és ha utólag kiderül, akkor mi a teendő 🙂

  • jami
    Az irigységgel nincs semmi baj, onnan lehet tudni, hogy jó irányba haladsz 😀 És többnyire az eredményt irigylik, nem a munkát. Én is irigykedtem már, mióta rajta kaptam magamat vigyázok is, hogy többször ne forduljon elő.
  • jami
    , hát ha már utána találják meg nálam, ne üssenek agyon; lehet, hogy ilyet is kellene írnom :DDD

    Igen, én nem szeretnék se újraélesztést, se mesterséges táplálást, se mesterséges kómában altatást. Spec. a szerveimet vihetik. Halálom után 😀

  • natasa
    Kicsiben kell kezdeni. Ha pl.minden napos hogy nem tudsz lemondani a dolgokról, tűzz ki heti egy napot, amikor, nemet mondasz a kólára, és amikor már könnyen megy, emeld ameddig el nem éred a célod.
  • SZFSZ
    Én még ennél is kisebb rész-célkitűzéseket tettem anno: 6 havi jövőképet írtam le, az első az volt 100.000 ft-tal csökkentsem a hitelkártya tartozásomat. (Kettévágtam a hitelkártyámat, 600.000 ezres hitelkeret volt rajta, -636.000 ft-on állt, és csak a 3. havi 30 ezres utalással sikerült egyáltalán 600 alá vinni), 3 mini nyaralást is beterveztem erre a 6 hónapra, minimum 3 napos pihenések voltak, hiperolcsó helyeken, elő-utószezon, illetve az egyik ingyenes volt egy távolabbi ismerős által. Meg a sógornak a tartozást is kifizetem addigra. Nem voltak ezek nagy célok, de hamar eltelt a 6 hónap, és nagyon jó érzés volt, amikor sikerült teljesíteni ezeket. Ezek erőt adtak a folytatáshoz. Azóta eltelt két év, kiment a diákhitel is. Külső szemlélő számára persze ugyanolyan csóró vagyok, mint voltam, csak én tudom, hogy már csak bokáig állok a trutyiban, és nem állig.
  • Sbari
    Pici javítás:
    De az eszembe se jutott soha, hogy valakit akarata ellenére élesztenénk újra 🙂
  • NagyFerenc
    Nekem egyszerűen másképp nem megy a megtakarítás, valutát veszek havonta három félét és elrakom. Fizikailag ott van, de elrettent hogy mennyi költség lenne ha visszaváltanám. Kapcsolódik hozzá egy két éves ingatlan cél, ez fontos. Mellesleg megállapítottam, hogy milyen szép bankjegyek vannak dollárban, angol fontban és hogy az euró milyen ritka ronda. Tudom nem vagyok egy pénzügyi zseni, de ha a forintot láttam a befőttes üvegben, azonnal elköltöttem, könnyen hozzáférhető volt. Ezek mellé van még egy megtakarításos életbiztosítás, havonta utalva. Ha kivenném 1 havi díjam ugrana. De ha évek múlva veszem ki, kevesebbnek hat a kivét költsége a hónapokkal osztva. Jónak tartom még a nyereménybetétkönyvet, még a postán árulnak, itt van egy kis szerencsfaktor, kapcsolt mini izgalom, de költség és kamat sincs. Ezek ritka dedós és amatőr megoldások, de NEKEM megfelelő….
  • Rcsi
    Picit off topic:

    55m befektetett toke(reszveny,pmak,befalapok,allampapirok),lakas bp-n,es megyeszekhelyeken es egy cca 60m erteku csaladi haz.Szerintetek ezzel mo-n melyik retegbe tartozik az ember?
    Kulonbozo portalokon 10-15m atlag vagyont tuntetnek fel amit picit keveslek.Szerintem sokaknal otthon all kp formajaban a toke.Velemeny?

  • Kobe
    ez komoly kerdes vagy csak vagizas ? Kb 200 milla hova tartozik ma magyarorszagon szted?

    Szerintem onnan kozelitsd meg, hogy ma magyarorszagon a dolgozok tobbsege minimalberes vagy szakmai minimalberes…

  • Gábor
    Igen, bele lehet fásulni és abból sokszor nem is könnyű kilábalni, de van, hogy felborítja az egészet, pld akár egy állás elvesztése, vagy egy válás és akkor az akár ki is zökkenthet ebből az állapotból.

    Hmmm…….. “Egyszerűsítsd le a költségvetésedet, mondjuk a 60-10-10-10-10%-os szabály alapján”……..
    Gondolom, hogy ez a szabály csak bizonyos bevétel felett alkalmazható, mert nettó 120-150ezer bevétel esetén nem lehet ennyi felé elosztani és ne feledjünk, sokan élnek ennyiből.

  • szocske
    , hiába voltak 10% banki kamatok hasonló inflációhoz, örülhettél te a növekvő értéknek, ha mégsem tudtál belőle több kiflit venni.
    Egy hirtelen ötlet: kezd el a megtakarítást arányba állítani a jövedelmeddel vagy méginkább a megélhetési költségeiddel.
    Ha azt látod, hogy a félretett pénzedből egyre több ideig megélnél akkor is, ha valamiért nem tudnál vagy nem akarnál dolgozni, az sztem elég jó visszajelzés…
    A jövedelemmel összehasonlítva pedig az lehet pozitív eredmény, ha a fizetésed egyre kisebb része szükséges a megélhetőséhez, ilyen szempontból mindegy, hogy a megtakarítás hozamai nőnek vagy a munkabéred emelkedett, de az szvsz eléggé megnyugtató tud lenni, ha a havi bevételed (hozam+bér) 10-30-50%-a elég a megélhetési költségeidre.
  • Deviáns

    Én amikor kicsengettem az adósságaimat, azt mondta a nálam tapasztaltabb kollégám: Gratulálok, benne vagy a felső 10%-ban. (Ház+kocsi+mérnöki fizetés, 0 adósság, 0 megtakarítás)
    Azt gondoltam hülyéskedik, de itt magyarországon tényleg ez van. Itt a felső 10% alja bele sem köszön a Nyugat-európai felső 50%-ba.
  • headset

    “Igen, én nem szeretnék se újraélesztést, se mesterséges táplálást, se mesterséges kómában altatást.”

    Nem szeretnélek semmiről lebeszélni, de a mesterséges táplálásra vagy életbentartó gépekre szoruló, kómában levő ember nem ugyanaz a kategória, mint egy úgynevezett szívmegállás.

    A szívben az összehúzódásokat egy olyan összetett rendszer biztosítja, amelynél előfordulhat, hogy egy szinte hibátlan szív is fibrillálni kezd és abbahagyja a hatásos pumpálást. Ebből az állapotból csak külső beavatkozással lehet kihozni, de utána megint működni fog.

    Pl. vannak olyanok, akik az átlagnál hajlamosabbak erre. Ők beépített defibrillátorral élnek, ami kicsit olyan, mint egy pacemaker. Összeesnek az utcán, a készülék észleli a bajt, defibrillál, az ember összerándul, felkel és megy tovább.

    Ebből is látszik, hogy ez nem a világ vége. Egy újraélesztés után is lehet egészséges életet élni.

  • jami
    Köszi, igen. Többféle van, a családban többen is túl vannak már újraélesztésen, többnyire különösebb nyom nélkül élnek szépen. És van, aki nem annyira.
    Szépen lassan közeledek az 50-hez, azért innen már nem ugyanannyira vészes nekem az élet végére gondolni, mint 30 alatt vagy pici gyerekesként. És persze megteszek mindent, hogy még egy ideig éljek 🙂 Csak nem minden áron.
  • Jocó
    OFF Topic (LTP)

    Bocsi a nem ideillő kérdésért, de az aktuális blogbejegyzésnél zárva van a hozzászólási lehetőség.

    Van köztetek olyan, aki az állami támogatás megvonása után már felvette/kiutaltatta magának a lejárt LTP-jét?
    Érdeklődnék a tapasztalatok iránt a, november utáni “plusz” befizetésre (pl. 5000 ft-ra kötött szerződés és 20 000 Ft befizetésnél) járt-e az állami támogatás?

    Engem most igazából a gyakorlati eredmény érdekelne és nem a rendelet boncolgatása, ki hogyan értelmezi. 🙂

    Köszi!

    Off Topic vége

  • Micawber
    Lala:
    az asszonnyal sokat nevettünk már ezen, hogy ha mindenki úgy élne, mint mi ketten, csődbemenne napokon belül a gazdaság!
    Mondjuk inkább, hogy a divat meg a perc-termékek nem kellenének senkinek, de az így megspórolt, avagy nem elherdált pénz nálunk is lecsapódik valahol, pl. szabadság alatt nem filléreskedünk. Vagy mondjuk inkább nyaralás alatt, mivel külföldi magyarok vagyunk, bár tkp. mo-i szabadságon sem szoktunk. Kivétel talán a budapesti tömegközlekedés, mert annál mocsokabb aljas lehúzást kiötölni se lehetne: a 21. sz-ban is 60-as évekbeli a díjrendszere.

    A spórolós, avagy pénzügyileg tudatos életvitel tágabb és távlatibb perspektívában bizony a minőségbeli javulást is elősegíti vagy -segítené: a tudatos vásárló ugyanis egy terméknél vagy szolgáltatásnál sem csak és kizárólag az olcsóság vagy divat alapján fog dönteni, hanem ár/érték viszony alapján, mint egy befektetésnél.

  • Micawber
    A cikkhez futólag: én a hízásról akarok egyszer biztatókat írni. 🙂 Oké, én szerencsés testalkatú vagyok, de talán holisztikusan összefügg ezzel az is, hogy sajnos pénzügyileg se tudok hízni. (Micsoda átkötés, mi?)

    Az utóbbi másfél évben végre egy itteni kockázatmentes lehetőség révén ki tudtam próbálni magam money management terén, úgyhogy most már bátrabb vagyok (talán ez inkább az előző, kockázattűrésról szóló bejegyzéshez illik), és az újévi fogadalmaim, hogy (1) fölszedek magamra pár kilót (nyilván nem hájat, hanem hasznos tömeget), (2) új munkát találok, meg (3) pénzügyileg is megpróbálok némi munkaképes tömeget fejleszteni.

    Fő bajom, hogy jó dolog az internet, de a környezetemben nem találok – úgymond – pü. edzőpartnert. Csak mert van egy kis megtakarításunk és nem hónapról-hónapra élünk, mint az emberek 99%-a, már vagyonosnak számítunk. Ez oké, de hosszabb távon ugye édeskevés.

  • merdaloki
    OFF
    Nekem kétszer állították meg a szívemet mesterségesen egy szívet érintő beavatkozás alatt. Akkoriban depresszió gyötört, szuicid gondolatokkal. Viszont amikor láttam h egyenes az EKG vonala a kijelzon, mindent megadtam volna érte, hogy hasson az adrenalin és induljon újra a szívem. Vicces, de ez az élmény hozott le a depressziórol is.
  • expect
    “Szerintetek ezzel mo-n melyik retegbe tartozik az ember?” – Egy percig nem gondolom, hogy nem trollkérdéssel állunk szemben, de azért hátha másoknak elég támpont. Azzal a minimum 200milla vagyonnal a kb VILÁG top 1% vagy.
  • Lala
    szerintem ez kevés lesz. Nyugdíjasként szűkölködni fox. Ennek legalább a dupláját illik összerakni, hogy valami látszatja is legyen.
  • Iron
    Ilyen nekem is van, én megtakarítási elvárás inflációnak hívom. Mindig több kell, egyre több.
  • naa
    Én szívesen foglalkozom a befektetéseimmel, a trédelés meg egyfajta hobbi, és azért veszem eléggé komolyan a kockázatokat, hogy nehogy a piac elvegye tőlem ezt a jó kis játékot… 🙂
    Nagyon rosszul érintene, ha pénzügyileg hirtelen sokkal rosszabb körülmények közé kerülnék, még akkor is, ha mondjuk már voltam életem során olyan helyzetben – nem mindegy, felülről vagy alulról ér oda egy bizonyos szintre az ember…
    Kiégésről szerintem inkább a túlfeszített munka kapcsán lehet beszélni, és az tényleg egy csapdahelyzet, ha jól megfizetnek: az ember tolja tovább, akkor is, amikor már nem kellene / valami más, lehet, hogy érdekesebb dologgal is foglalkozhatna…
    A cikk több tanácsával egyetértek: pl. jobb, ha a portfólió befektetési részére csak ritkán nézünk rá, sok stressztől és esetleg hibás döntéstől megkíméljük magunkat, és a piaci zajtól is.
  • ana
    Tibor & Davidlejardin

    5let: találjatok valakit magatoknak akiben megbíztok, hogy legyen az “accountability partner”-etek (ezt most így hirtelen nem tudom jól magyarosítani, valaki akinek rendszeresen elszámoltok).
    Kb úgy működik, hogy először saját magatok megszabjátok a saját költési korlátaitokat és megtakarítási terveiteket, elmondjátok neki, és felhatalmazzátok arra, hogy időről időre rákérdezzen, hogy álltok ezek megtartásával/elérésével. Kvázi elszámoltok feléjük. Mivel van valaki aki felé elszámolással tartoztok, esélyes, hogy jobban meg fogjátok gondolni az impulzív költéseiteket, mert eszetekbe juthat, hogy jujj, de majd jövő héten mit fogok neki mondani. Nem arról szól, hogy leszúr benneteket, hanem hogy ott motoszkáljon bennetek a létezése, és a beszámolási kötelezettségetek. Fontos, hogy néha legyen ünneplés is :).
    Röviden: egy jó (life)coach sokat segíthet.
    üdv
    a

  • Laca
    Most olvasok egy könyvet dr. Tóth András – Ősember a pénztárcámban. Azt fejtegeti, hogy pénzügyi viselkedésünk visszaveszethetőek az őskori viselkedésünkhöz. Pl azért költünk el, amennyit keresünk, mert őskorban sem raktároztunk. Amit elejtettünk azt még aznap meg kellett enni, mert nem tudtuk tartósítani. Sok ilyen példa van, elgondolkodtató.
  • panasonic

    A hvg kutatasa szerint 70-300 millio vagyon kozott “kozepkategorianak” szamitasz. 🙂

    tablet.hvg.hu/gazdasag/20190104_Evi_35_millio_forint_a_belepo_a_felso_tizezerbe

  • Nagy Vonalakban
    A pénzügyi kiégést úgy lehet elkerülni, hogy igazából nem foglalkozol a pénzügyekkkel….

    Tanulsz, képzed magad, kilépsz a kényelmes alkalmazotti létből; vállalkozást indítasz és keményen dolgozol…..és egy idő után eljutsz arra a szintre, hogy évente kétszer-háromszor elég a pénzügyeiddel foglalkozni…amikor mondjuk veszel egy új lakást,
    vagy amikor már zavaróan sok lekötetlen pénz van a számládon. Vagy a széfben.

    Hajrá.

  • axt
    Nagyjából én is így csinálom. Nem szoktam nagyon tervezgetni, csak a főbb dolgokra figyelek oda jobban, mint pl. hogy milyen lakáshitelt veszek fel. Viszont nem is költök minden hónapban fölösleges dolgokra, de ha egyik hónapban bekattan valami hogy nekem az most kell, akkor megveszem, persze a havi fizetésem töredékéből, tehát nem elverve mindent, amit addig összegyűjtöttem. Ez az arany középút bejött nekem. Viszont nagyon nem bírom magam körül azokat az embereket, akiknek sosincs pénzük (ebből általában kölcsönkérés lesz) de azokat sem, akik – ahogy írtad – az értékpapírkivonatukkal fekszenek. Ez utóbbi emberek napi szinten a pénzről beszélnek, meg azt nézik, hogy másnak (nekem) mennyije van.
  • headset

    “A hvg kutatasa szerint 70-300 millio vagyon kozott “kozepkategorianak” szamitasz.”

    Nem tünt fel, hogy ez nem lehet igaz?

    70-300 millió vagyon a FELSŐ NÉPESSÉGTIZEDen belül középkategória.

Vélemény, hozzászólás?

A megadott név fog megjelenni, ezért érdemes nem a valódi nevedet megadni a hozzászóláshoz.

A hozzászólás előzetes moderáció után fog megjelenni.

Figyelem: FIREFOX böngészővel gondod lehet a hozzászólás elküldésével. Használj másik böngészőt a hozzászóláshoz, amíg ki nem javítják a hibát.

 karakter még felhasználható

A hozzászólás elküldésével hozzájárulsz, hogy az IP címed technikai okokból tárolva legyen. Ha ezt nem szeretnéd, ne küldd el a hozzászólást. Kérésre a hozzászólást töröljük az IP címeddel együtt.