Az egyik cikk alatt nemrég kialakult egy vita a hozzászólásokban az adózással kapcsolatban.
Az egyik kérdéskör az volt, hogy magasak-e a magyarországi adók? A válasz az, hogy igen, különösen ha a környező országokhoz képest nézzük, hiszen almát az almával kell összehasonlítani.
A jó hír, hogy az adóelvonás mértéke jelentősen csökkent két-három éve Magyarországon, a rossz, hogy nem eléggé. Még mindig megelőzzük az adóelvonásban a környező országokat.
Nemcsak sok pénzt szed be az állam, de még az államadósság is a legmagasabb a környező, hozzánk hasonló államokhoz viszonyítva. A magyar 70% kifejezetten magas a többi országhoz képest: Románia. Lettország és Litvánia államadóssága 35%, Bulgáriáé 20%, Észtországé 9%, Oroszországé 13,5%, Csehországé 33%, Lengyelország és Szlovákia is 49% alatt van, Szerbia 54,5%, de még a hatalmas bajban lévő Ukrajna is 61%-on áll. Bővebben ebben a cikkben.
Vagyis túl sok pénzt szed be az állam, de még annál is többet költ.
A másik kérdés az volt, hogy lehetne átvariálni az adórendszert, hogy csökkenhessen a forgalmi adó mértéke, ami a legtöbb terméknél 27%, ez a világ legmagasabb értéke.
Nemcsak a forgalmi adóban, de a munkabéreket sújtó adóban is ott vagyunk az élvonalban. Az egykulcsos adó miatt minél kevesebbet keres valaki, annál rosszabbul jár a többi országhoz viszonyítva.
Az átlagbért figyelembe véve az ötödik legnagyobb adóelvonást alkalmazza Magyarország az OECD tagállamok között.
Az átlag felett keresők már kevesebb adót fizetnek a többi államhoz képest, de még ebben az összehasonlításban is éppen csak lecsúszunk a felső egyharmadból.
Miért ilyen rengeteg a forgalmi adó és a munkaterheket sújtó adóelvonás idehaza?
A magas újraelosztási ráta csak az egyik magyarázat, hiszen a nálunk összességében lényeges több adót elvonó Franciaországban kisebb a forgalmi adó és a fizetéseket sújtó adók is.
Az egyik magyarázat a társasági adók relatív alacsony volta. Azért írom, hogy relatív, mert a legtöbb összehasonlításban csak a társasági adót veszik figyelembe, de ez az egyik legkisebb tétel idehaza. Az önkormányzatoknak fizetendő iparűzési adóból kevés híján kétszer annyi jön be, mint a társasági adóból évente. Amikor egy magyar felvenné a profitot a cégéből, újabb 15% adót fizet. Ezeket összeadva már egyáltalán nem olyan alacsonyak ezek az adók, csak papíron jól néznek ki a többi országhoz képest.
A másik ok, hogy nálunk a vagyont nem adóztatják, illetve csak elenyésző mértékben, főleg az önkormányzatok. Ezért van az, hogy a legmagasabb a forgalmi adó és a legmagasabbak egyike a munkajövedelmeket sújtó adók és járulékok összértéke. Szinte teljesen hiányzik az adóztatás harmadik lába, a vagyonadó, ezért van túlterhelve a másik két adótípussal az ország.
Míg a forgalmi adók és a munkabéreket sújtó adók a munkajövedelemből élőket terheli, a vagyonukból élők ebből keveset vesznek észre. Aki az ingatlanjaiból él, esetleg a TBSZ számláján felhalmozott vagyonából, az lényegesen kevesebb adót fizet Magyarországon, mint a bérből vagy akár a saját vállalkozásuk jövedelméből élők.
Ha valaki a 100 milliós vagyonának 4%-os (reál)hozamát élvezi, akkor vagy semmi adót nem fizet vagy rossz esetben 15%-ot, vagyis négymillió forint bevétel után mindössze 600 ezer forintot fizet a legrosszabb esetben is
Ha valaki munkabérként keresi meg ugyanezt a 4 millió forintot, akkor összességében 7,07 millió forintból marad neki 4 millió, vagyis a teljes költség mindössze 56,5%-át viheti haza. (S mivel ezt a pénzt jó eséllyel el is fogja mind költeni, a megmaradt 4 millióból további durván 800 ezer forintot ki fog fizetni forgalmi adóra, vagyis a boltban felszámított áfára.)
Vállalkozóként nem olyan egyszerű ezt kiszámolni, hiszen nagyon függ attól, hogy mennyit keres és mennyi iparűzési adót kell fizetnie, de amit biztos fizet, azok a járulékok maga után, a 9%-os társasági adó, az iparűzési adó, ami jellemzően 2%, de nem a profit után, hanem a nettó bevétel után. (Vannak módosító tényezők, de most nem ez a fő témánk.) Az átlagokat figyelembe véve, egy vállalkozó fizet maga után járulékokat, durván 25% adót (társasági adó és iparűzési adó együtt), illetve további 15% adót, amikor kiveszi a pénzt a cégből. (Az EHO-val és a kötelezően felszámítandó áfával most nem számolok. Pedig ha minden gombóc fagyira, amit eladok, még rá kell raknom a 27% áfát is, az is nagyon komoly adóelvonás, ami a bevételemet sújtja, nem is a profitomat.)
Amint láthatjuk, a jelenlegi adórendszer egyedül a vagyonosoknak kedvez, ők fizetik a legkevesebb adót ugyanannyi jövedelem után. Ha szeretnénk, hogy csökkenjen a munkabéreket és a vásárlásokat sújtó adó, akkor egyrészt az adóelvonás mértékét kellene csökkenteni (karcsúbb állam, kevesebb elvonás), illetve az adók egy részét át kellene terhelni a vagyonok adóztatására: ingatlanokra, járművekre, tőkejövedelemre.
A vagyonadó további előnye, hogy ha magas a munkát vagy vállalkozásokat sújtó adózás, különösen ha többkulcsos az adó, akkor az emberek nem akarnak egy szint felett keresni, inkább megelégednek a kevesebb bevétellel, ami rossz a gazdaságnak.
Sok katást ismerek, akik inkább nem dolgoznak, mintsem 40%-os adót fizessenek. Mivel áfát is fel kell számolniuk a vevőiknek, az további 27% azonnali adózást jelent. Inkább semmit nem csinálnak, csak el ne érjék az áfa és a 40%-os határt, mert senki nem akar dolgozni azért, hogy a bruttó bevétel (nem a profit!) kevesebb, mint a fele maradjon meg neki.
Ez nem csak a katásoknál működik így, a magas adózás mindenhol visszaveti a gazdaság teljesítményét, ha az a kibocsátást sújtja.
A vagyonadónak az is az előnye, hogy nem lehet kibújni alóla. Itt nem működik a nem adok számlát, nem kérek számlát, offshore cégbe utalom a bevételt, számlát vásárolok és a többi szokásos trükk.
A vagyon ott áll, benn van a bankban, vagy van róla földhivatali bejegyzés esetleg gépjármű-nyilvántartás. Nem lehet letagadni, nem lehet eldugni, nem lehet elcsalni.
Lehet differenciálni is: az ingatlan, ahol lakik a család, kis kulccsal adózik, minden további ingatlan egyre magasabb kulccsal (a 18 év alatti nevén lévő ingatlan a felnőtthöz számít be). A kiemelt helyen lévő ingatlan nagyobb kulccsal adózik, mint egy alföldi faluban lévő ház. Az első X ezer forint kamatjövedelem adómentes évente, minél magasabb az árfolyamnyereség, úgy tud nőni az adókulcs is. Az örökség útján kapott ingatlan másfél évig adómentes vagy úgy adózik, mintha az első ingatlan lenne. A nyaraló, ami nem létszükséglet, adózhat magasabb kulccsal is. Az ingatlankiadásból származó bevétel után fizetendő adóból (részben) le lehet vonni az ingatlanadóba fizetett összeget. A család első autója kevesebb adót fizet, mint a második és harmadik autó. A drágább jármű után magasabb adót kell fizetni.
Igazából nem kell feltalálni a spanyolviaszt, a legtöbb nemzet adóztatja a vagyont, az a ritka, ha nem. Így csak meg kell nézni, máshol hogyan csinálják, milyen hibákat vétettek és hogyan korrigálták azokat.
A mostani válság miatt a legtöbb kormány majd kénytelen lesz emelni az adókat. Azokat az adókat nem érdemes emelni, ami visszavetné a vállalkozói vagy munkakedvet, az áfa növelése az elcsalási kedvet is négyzetesen növeli, így a legtöbb helyen várhatóan a vagyonadóztatás felé fognak elmozdulni.
Sokan felháborodnak, mert úgy értelmezik, hogy a megkeresett pénzüket még egyszer meg akarják adóztatni. Egyrészt most is ez történik, amikor elköltöd a pénzed: fizetsz forgalmi adót, jövedéki adót, környezetvédelmi adót, illetékeket és ezer mást. Másrészt a vagyonadót nem a meglévő adók mellé pluszban kellene bevezetni, hanem részben azok helyett. Így összességében nem változna az állami adóelvonás mértéke, csak másképp, méltányosabban szednék azt be. Mert az állam a pénzt, amit be akar szedni, beszedi, az egyetlen kérdés, hogy kitől és milyen címen. Attól, hogy nincs vagyonadó, attól még nem fogunk kevesebbet adózni, csak másképp. Ugyanez fordítva: csak attól, hogy van vagyonadó is, még összességében nem fogunk többet adózni.
Sokan kérik számon, hogy számukra nem igazságos az adózás. Az adózás soha nem igazságos, különösen nem egy-egy személy szemszögéből. (Igazságos az az adó, amit másnak kell fizetnie, nem nekem.) Nem is kell igazságosnak lennie az adózásnak az egyén szempontjából, hanem méltányosnak kell lennie a társadalom szempontjából: a hasonló jövedelműeket hasonlóan adóztassa (ez az úgynevezett horizontális méltányosság) és mindenki a teherviselő képessége szerint járuljon hozzá a közös teherviseléshez (ez az úgynevezett vertikális méltányosság).
S igen, az adózás nem véletlenül sávos mindenhol a világon. Sokkal kevésbé fáj a feleslegedből adni 30%-ot, mint 10%-ot a szükségedből. Könnyebb megelégedni egy spanyolországi nyaralással a thaiföldi helyett, mint lemondani a tejtermékekről vagy a húsról esetleg a gyógyszervásárlásról. Ez van, dolgozd fel. Örülj neki, hogy neked sokkal több van, ezért jobban lehet téged adóztatni. De ha annak örülnél, ha semmid nem lenne, ezért nem is kellene adóznod, szóljál, szerintem biztos sokan szívesen cserélni fognak veled.
Az adózásnak van, illetve lennie kell(ene) egy társadalmi kiegyenlítő szerepének is. Az egész világon hatalmas probléma, hogy a gazdag emberek egyre gazdagabbak, a szegények egyre szegényebbek, a középosztály pedig csúszik le mindenhol. Ez pont azért van, mert a vagyont nem adóztatják, csak a fogyasztást és a munkabért. Nálunk az átlagnál is rosszabb a helyzet, az elmúlt 10 évben a szegények még szegényebbek lettek (vagy maradtak ugyanolyan szegények), míg a társadalom felső 10-15%-a még módosabb lett. Tovább nyílt a társadalmi olló, ami nem csak a szegényeknek rossz, de a legvégén a gazdagoknak is az lesz.
Ide kapcsolódik, bár a cikk 2015-ös, megmutatja, hányféle címszóval adózol a már leadózott pénzedből is:
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Új vagy a blogon? Itt találod a fontosabb írásokat összegyűjtve.
