Az aranybörtön
Írtam nemrég egy cikket arról, mit tegyél, ha zuhan az életszínvonalad egy új munkakör, betegség vagy válás miatt.
A hozzászólásokban előjött a téma, hogy sokan ragadnak be egy jól fizető munkakörbe, amit gyűlölnek. Mert stresszes, mert napi 300 e-mailt kell megválaszolni, mert rámegy az egészségük, a családjuk, mert elvárás, hogy este kilenckor is elérhetőek legyenek és így tovább.
Látják a náluk 5-10-15 évvel idősebb kollégáikat teljesen kiégve, tönkrement egészséggel és családdal és megszólal a vészcsengő, hogy rájuk is ez a sors vár.
Azonban egyáltalán nem olyan könnyű otthagyni egy jól fizető állást, lemondani egy másfél milliós fizetésről és visszacsúszni ennek az összegnek mondjuk a felére.
Az egyik leggyakoribb probléma, hogy nagyon sokan a magas keresethez állították be az életszínvonalukat, a legtöbb embernél olyan a fizetés, mint a gáz: mindig kitölti a rendelkezésre álló teret.
Mindegy, mennyit keresnek, mert minden plusz pénz a bevételi oldalon azonnal utat talál magának a kiadási oldalon.
Nagyon sok ilyen emberrel találkoztam az évek során, nagyon szeretnének kiszállni az őket felőrlő mókuskerékből, de egyszerűen nem tehetik meg, hogy kevesebbet keressenek, mert fizetni kell a ház és autó törlesztőt, a gyerekek magániskoláját, a kertészt és így tovább. Egy börtönbe kerültek, aminek bár aranyból vannak a rácsai, de életük végéig fogva tartják őket.
Volt olyan ügyfél, aki váltig bizonygatta nekem (bár szerintem inkább saját magának), hogy neki annyira stresszes a munkája, hogy muszáj ilyen drága hobbit űznie és ehhez a világ másik felére utaznia évente kétszer, mert egyébként nem bírná ki a nyomást. Csendben rámutattam neki, ha nem lenne ilyen stresszes munkakörben, akkor bár kevesebbet keresne, de nem is kellene milliókat költenie a hobbijára és a saját maga illetve a családja kompenzálására a munkája miatt. A végén valószínűleg anyagilag, szellemileg és minden egyéb tekintetben is jobban járna a kisebb fizetéssel.
A másik gyakori probléma a “csak még egy év” csapdája: még ha jóval a jövedelmed alatt is tartod az életszínvonaladat, akkor is egyszerűen nagyon nehéz otthagyni egy jól fizető állást vagy visszalépni egy sokat hozó vállalkozásból, akármilyen nagy árat is kell fizetned érte az életidődből, életminőségedből vagy az egészségedből. Ilyenkor az ember azt mondogatja magának (néha éveken át), hogy csak még egy-három-tíz évig csinálom tovább és majd utána kilépek a mókuskerékből.
Ha havonta keresek másfél-két-három-öt millió forintot, ami évente 18-60 millió forint, öt-tíz év alatt ennek is a sokszorosa, nagyon nehéz azt mondani, hogy elengedem ezt a pénzt.
Főleg amerikai hátterű vállalatoknál ráadásul vannak olyan prémiumok, amik két-három évvel később realizálódnak részvényopció vagy egyéb formában és az összegük gyakran a normál fizetéssel összemérhetőek. Ha azonban közben elmész a cégtől, ezek a pénzek örökre elvesznek, háromévnyi bónuszod lesz semmivé, ha kiszállsz. (Ezeket a juttatásokat hívják nagyon találóan aranybilincseknek az Egyesült Államokban, ezzel az aranyból készült bilinccsel láncolják a cégek magukhoz az alkalmazottakat örökre.)
Akár így, akár úgy áll a dolog, rá kell jönnöd, hogy akármennyit keresel, ha nem élvezed, amit csinálsz, sőt az egészségeddel, a családoddal, a kapcsolataiddal fizetsz minden egyes napért, amit abban a munkakörben töltesz, akkor minél hamarabb változtatni kell.
(Ha tudni akarod mi vár rád öt év múlva, nézd meg a közvetlen főnökeidet és az öt évvel idősebb kollégáidat, ha arra vagy kíváncsi, mi vár rád 15 év múlva, nézd meg a főnököd főnökét. Élvezi a munkáját? Még mindig együtt él a legelső házastársával? A gyerekeit ő nevelte vagy az utca? Egészsége milyen? A kedélyállapota? Legyél őszinte. Szeretnél cserélni vele? Persze, lehet igen is a válasz, attól függ, milyen helyen dolgozol.)
Az előző cikkben azt javasoltam, ha hirtelen lezuhan az életszínvonalad, akkor te is zuhanj vele együtt. Ne akard fenntartani a látszatot, ragaszkodni olyan dolgokhoz, ami már nem a tiéd. Minél gyorsabban átállsz az új helyzetre, annál hamarabb fogod tudni élvezni az új élethelyzetet. Hiszen régen is boldog voltál, amikor annyit kerestél, mint most az új szituációban megint.
Ebben a helyzetben viszont pont az ellenkezőjét szoktam ajánlani. Hónapról hónapra kezd el csökkenteni az életszínvonaladat, apró lépésekben. Küldd el a kertészt, vágd le te magad a füvet meg a tuják tetejét. A bejárónő is egyre ritkábban jöjjön, te is tudsz porszívózni vagy vasalni. Mondd le a kábeltévét és a három streaming szolgáltatóból először egyet, aztán két hónap múlva még egyet. A konyhapénzt vágd vissza 10%-kal, aztán még öttel. Idén hagyjátok ki a síelést és a nyaralásra is csak kétharmad annyit szánjatok és így tovább. (Ha te más szinten élsz, akkor ugyanezt tedd a saját szinteden: autó helyett busszal járj dolgozni, a Meki helyett otthon vacsorázz és a többi.)
A sok apró lemondás nem lesz annyira fájdalmas és hozzá tudsz szokni ahhoz, hogy egyre kisebb lábon élsz. (Igazából semmit nem csinálsz, csak visszamész az időben addig, amikor annyit kerestél, mint amennyivel most egyre kevesebbet költesz.)
Az is fontos azonban, hogy ha visszalépsz az anyagiak területén, akkor valódi nyereséged legyen cserébe azért, hogy kevesebbet keresel: kevesebb stressz, többi idő a családdal és így tovább. Ne azért lépj ki, mert szimplán csak kiégtél 15 év után.
Sokan kiégnek és dobnak el kapát-kaszát és elmennek mondjuk egy stresszes irodai munkából szakácsnak vagy buszsofőrnek, mert mindig is szerettek főzni vagy a buszsofőrnek semmi gondja az életben, csak nyomni kell a gázpedált meg a féket felváltva. Aztán rájönnek, hogy a szakács is ugyanúgy le van terhelve, napi 12-14 órát keményen dolgozik a melegben és a gőzben, éjfél után ér haza egy hosszú munkanap után, a buszsofőr is legalább annyira stresszes munkakör a csúcsforgalomban, mint amit otthagytak az irodában. Gyorsan rájönnek, hogy csöbörből vödörbe kerültek, sokkal kisebb fizetésért.
Ha a kiégéssel van bajod, akkor nem a visszalépés a megoldás, hanem a szombatév, amiről már írtam többször.
Fontos rájönni, hogy csak kiégés a problémád, de egyébként a munkaköröd vállalható (napi nyolc óra, kevés stressz, a magánélet tiszteletben tartása, stb.) vagy olyan a munkaköröd vagy a vállalkozásod, amit semmi pénzért nem szabad folytatni.
Elcsépelt mondat, attól még igaz: csak egy életed van és ebben az életben szinte minden fontosabb, mint a pénz, ha van elég pénzed egy normális, átlagos életvitelre. Nincs olyan ember, aki a halálos ágyán azt mondta volna, bárcsak még több pénzt kerestem volna.
Kapcsolódó cikk:
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Sajnos ezt a nyugati lenézést sok szakmában lehet tapasztalni. Kb. azon csodálkoznak, ha két számot össze tudsz adni _ahhoz_ _képest_, hogy keleteurópai vagy.
Amúgy én nem értek egyet azokkal, akik 10%-ra viszik le a teljesítményüket, de a másik végletből is már megjöttem. Fiatalabb koromban, pláne amikor új helyre kerültem, meg akartam mutatni, hogy én aztán mindent meg bírok csinálni. Ennek az eredménye az lett, hogy boldogan túlvállaltam magam, de ugye aki egyszerre 3-4 projektet pörget, az többet is hibázik, mint aki egyetlenegyen szüttyög. Kaptam érte pár simogatást, de ennyi, a fizetésemelésnél kb. annyit jött mint a takaréklángos kollégáknak “mert úgy igazságos velük”(?). Azóta átálltam közepes teljesítményre.
Jaja, kígyózó sorokban áramlik ide az értelmiség a hanyatló Nyugatról, annyival jobb itt. 😀 Én onnan látom a sztoridat, hogy az ottani mércével ennyit ért a tudásod, viszont azzal itthon vígan ellébecolgathatsz. Nem véletlenül csak egy összeszerelő-ország Magyarország.
A NER korul. A csillirdos EUs penz bearamlasok hol kotnek ki? MAgyar NER kozeli vallalkozasokban.
MEdian magyar ber mennyi lehet? 300k HUF vagy alatta? GYakorlatilag alig van kozeposztaly. Multis felsovezetok, NER-es vallalkozok es emberei.
Megelhetesre a 4%-os szabalyt hasznaltam okolszabalynent.”
Bazi nagy lelki teher berakni ekkora osszeget egyszerre. Az o eseteben kiszedni PMAKbol es attolni vmi reszveny/ETF/gold/ingatlan/etc.. portfolioba. Azt nagyon sok embernek hosszu tanulasi folyamat, hogy kezeljuk ezt..Es minel idosebb az ember annal masabb/kisebb a rizikovallalasi hajlandosaga. Van tobb ismerosom aki 50-75%-at teszi PMAK-ba eletkor elorehaladtaval es csak a maradekkal rizikozik.
Ez nem igaz. Egyreszt nyugatra elsosorban freelancerkedni jonnek IT-ban 400-700Eur per nap bevetelert (bevetel, nem fizetes), de mas mernoki teruletekre is, csak ott mondjuk 300-500Eur napi rate. VAgy keresel egy rendes permanent melot, de ott eloszor csak keveset akarnak fizetni. Foleg a nemetek, mert nagyon nehez vkit kirugni.
Viszont egy permanent Senior Expert mernokkent 10-15 ev tapasztalattal (nem csak IT), az azert az evi 75-120k Eur fizu plusz az egyeb benefitek.
Attol fugg mi a bazis fizu Mo.-on:) Ovono keres Mo.-on havi 300eHUF, Nemeto-ban 2500-3500Eur. Az 3x.
Home office backend IT developer evi 80-100k Eur USA cegnek home officebol, az Nemeto.-ban lehet kevesebb.
Egyeb mernok (nem operator) 1-1,2mHuf, Nemeto.: 5-6k Eur per honap, Senior expertkent 7-9k eur per ho brutto.
Azert vannak kulonbsegek es a megelhetes sokkolo kezd lenni, Mo.-on! (Iden mar Balatonra se megyunk ha hazalatogatunk, mert azt az arat nem vagyok hajlando erte kifizetni. MEgyunk Ausztriaba:) Es nem vagyok egyedul ezzel..)
te vagy a legnagyobb király.
Ilyen pontos szociológiai elemzést rég (még talán soha) nem olvastam a multis világról.
Gratulálok a tisztánlátásodhoz!!
A baráti körömben megvan mindkét véglet. Havi 2-300 e nettó több millió.
Amit meg kellene érteni: magas jövedelem átlagembernek – csak felelősség és kockázatvállalással – vállalkozás vagy hiányszakmában munkavégzéssel lehetséges.
A béreket és annak adóját ki is kell termelni.
Ha nincs hátszél akkor erőn felül is dolgozni kell a többért.
Munka és munka között is óriási a különbség. Sokan csak lábat lógatnak és azt is munkának hívják…
És igen, azért meri azt leírni a hogyan lesz lakás kérdést, mert ezek a keresetek nem több éve vannak meg, hanem max 1-2 jellemzően. Így bár könnyebben tesz félre sokkal többet, de valamire való lakás Bp-n 60-tól kezdődik. Házat pedig értelmes agglóban sem kapsz 100-120 alatt. Ha ezt a bevételt tudja tartani még 1-2 évig, akkor nyílván szava sem lesz. A most huszonvége, harminc eleje korosztályt azért eszi a fene, mert mire eljuttottak a komolyabb fizetésig, addig 3 szorozódtak a lakásárak. Pedig ilyen fizut 10-15 éve is el lehetett érni.
Két általános iskolás gyerekkel ebből a pénzből kijövünk, nagyon takarékosak vagyunk. A családi ház elég nagy, nem kell költöznünk, bővítenünk, ill. van két lakás kiadva, meg most vettünk egy harmadikat (kis garzon, kiadásra).
És itt kapcsolódom a témához: nekem évtizedek óta fixa ideám, hogy…. folyt. köv.
….lakás bérbeadásból kellene olyan havi jövedelemnek befolyni, hogy kiléphessek a munkahelyemről. Most Bp-en 120-140ezer egy lakás havi bérleti díja, leadózva marad 100 tisztán. Ha 5 lakást ki tudnánk adni, abból megélnénk, pluszban pedig olyan munkát végezhetnék, amit szeretek: kétkezi munkát, villany-, vízszerelést (ill. most szereztem meg egy klímaszerelő végzettséget is).
Az 5 lakás már nem fog összejönni, így maradok a munkahelyemen, húzom az igát, és közben olvasom a kiszámolót. 🙂
Masreszrol meg sokan vannak, akik idehaza jól keresnek es szeretik is azt, amivel foglalkoznak. Csak ok nem kommentelnek, m nem rezonáló veluk a cikk.
Ha nem szereted a munkad, akkor keress egy olyan foglalkozást, amit szívesen uznel. Nem olyan bonyolult ez.
Re: kertesz/funyiras – amíg te gyomlálsz, addig a kisgyerekek nincsenek el melletted/korulotted a kertben?!
Nem fogok röhögni, mert én pont ugyanerre készülök, csak 25 év munkaviszonnyal a hátam mögött. Mindennél jobban várom már, hogy abba tudjam hagyni a jelenlegi munkámat, és a a szülést követő otthonlét után új irányt adjak a szakmai életemnek.
Viszont azóta tudatosan más irányba vittük az életünket a parommal és a havi bevételunk 3-4 M Ft melynek a nagy része megmarad profiként. Sokat kellett dolgozni és tanulni, éveket, hogy ezt elérjük de megérte, a terület most mindegy.
A lényeg, hogy simán lehet ilyen pénzeket legálisan, becsületes munkával keresni.
Ezt csak azért mondom, mert amikor mérnök voltam és 270 ezret kerestem ekkora összeg elképzelhetetlen lett volna számomra, ezért megértem aki azt kommenteli, hogy ez kamu, hiszem a saját hiedelmek szabnak neki gátat.
Sajnos a magyar emberek többsége nem bízik magában, nem vállal felelősséget, nem tud a saját keretrendszer én kívül gondolkozni, emiatt szabotalja önmagát és nem jut előre.
Könnyebb mást hibáztatni, mind bevállalni egy kis kockázatot és próbálkozni.
Ha az alkalmazott lettol jobban turod a kockazatot, de nem akarsz sajat vallalkozast beinditani, akkor contractor is lehetsz (KATA, ha tobb cegnek szamlazol, ha nem, akkor nem tudom mi) altalaban tobb penzert. En 4 kulfoldi ceg alvallalkozoja vagyok, mind egy globalis SaaS HR rendszerrel foglalkozik.
Ha koltoi kerdes volt, akkor bocsi.
Mert én alkalmazottként csak a hays-s salary guide van a szemem előtt, de ott nem nagyon röpködnek ezek a fizuk, főleg nem nettóban…
A fentiek miatt én pont most lépek ki a munkahelyemről, nem volt jó hatása a termékenységünkre az elmúlt pár év hajtása, és most sok a megbánás bennem, hogy volt-e értelme ennyit beáldozni a munkáért és a több pénzért… 🙁
” K+F ben csak, de akkor meg ugye a szabadalmak a munkáltatóért).”
Mármint hogy érted?
A szabadalmak a munkáltatóék?
Szolgálati találmánynál (ha az a dolgod, hogy találmányt dolgozz ki) akkor nyilván, de amúgy lehet saját ötleted, és abból szabadalmad.
Nekem nem sikerült magamtól kiszállni, de szerencsére hozzásegítettek (kirúgtak).
Úgyhogy megéltem a jövedelem drasztikus visszaesését is.
A fizut bántam, de a melót nem, pedig pályakezdő korom óta arra készültem (elértem).
A tartalékból kifizettem a lakáshitelt, meg vettem egy lakást, a per nyeréséből még egyet.
Az egyszemélyes szakértői vállalkozás amibe belekezdtem úgy ment, hogy vettem még három lakást. Még egynek az ára van a Kincstárnál, az a diverzifikáció 🙂
Azóta csendesen dolgozgatunk a feleségemmel, foglalkozunk a gyerekekkel stb.
Jobb így. Egyedül dolgozom, nem 350 ember munkájáért felelek, csak a sajátomért. Sokan nem értik, hogy lehet ezzel megbékélni, rajtuk jót nevetünk.
Szóval szerintem önszántukból csak kevesen tudnak kiszállni a mókuskerékből, ha az egy fizetés-visszalépés is egyúttal.
Ez a nevelésből jövő megtakarítási mánia, amikor jobban örülsz a félretett pénznek, mint az elköltöttből jövő élményeknek.
A harmincas éveink elején mindenünk meg van, nincs hitelünk, a gyerekeim jövője is biztosított lakásokkal és egyéb befektetésekkel. A környezetemben mindenkinél jobban állunk, mégis látszatra úgy tűnik mi élünk “rosszabbul”, mert képtelen vagyok igazán lazítani. Azt látom az embereken, hogy képesek a mának élni, mégha ez sokszor erőn felül is történik, én pedig a jövőnk rabja vagyok. A vagyon kezelését is néha tehernek érzem, amit nem szeretnék egész életemben cipelni. Úgy érzem még sok ambíció van bennem munka terén, de nagyon szeretném nem pénzhez kötni. Viszont nem látom hogyan tudnék ebből kilépni… Talán a gyerekek segítenek.
https://kiszamolo.hu/probalj-meg-lazitani/
Hasonló téma van ebben a videóban. Itt ugyan aranybörtön helyett játékkarakterhez van hasonlítva a dolog. A játék ( a társadalom) kényszerit rá minket egy szerepre, definiálja nekünk mi a sikeres és mi nem! és ehez kell alkalmazkodni bármi áron..
Majd ha keresel 4 milliót, akkor rájössz, mire lehet költeni – nem, nem kell “rongyrázás”, még “prémium” autó se, csak mondjuk 2 középkategóriás, 2 ingatlan amit használsz (a “nyaraló” a másik), igen, esetleg magániskola stb.
Más dolog ám “onnan” nézni a világot – kíváncsi vagyok az itt megnyilatkozók közül ki tenne le egy ilyen munkát, hogy utána mondjuk 1-1.5 milliót keressen, és egyáltalán nem biztos, hogy sokkal kevesebb stresszel?
Ha valaki 28 évesen keres 2 milliót, szinte nem is költ, de vagyona nincs, mert nemrég kezdett dolgozni, miért elképzelhetetlen, hogy egy 100 milliós NEM luxus ingatlant elkeserítően távolinak érez, és az áremelkedés miatt nem érzi, hogy közeledne hozzá? Miért lenne “tuti kamu”?
Summa summarum, nem értek egyet a 10%-kal, de a 100%-kal sem.
Ausztriaban a virus elött is egy lyuk szoba 100€volt reggeli nelkül,Balatonon ezert komplett hazat kapsz .
De hat jo fikazni megint Magyarorszagot:-)
1700€az egy nagy nulla fizetes itt.
A300 ezer valoban kevesebb de az netto,es nem fizetsz 1200€-t egy 3 szobas lakasert egy faluban(es ez meg olcso).
Honnan tudod mennyit ér a tudásom?
Bírom ezt a tipikus magyar mindsetet, támadsz.
Tudod buta ember elsőre alkot véleményt.
De linkelj nekem állást nyugaton ahol évi 100-120k Eur meg van.
Plízz.
Mivel multinak dolgozom nem tudom a lébucolásomra fizetnek-e ki ennyi pénzt, de lehet mazohisták.
Amúgy nem tudom lehet troll vagy, de ugyanazt az IT-s munkát végzem mint az amerikai,indiai, német meg egyébb nációs kollégák.
Akkor nem értem, lehet nekik is ennyit ér a tudásuk.
Fuss neki újra, hátha most menni fog neked.
Na igen, most is freelancerként is tolom 2 projekt,egyik magyar a másik most német.
Plusz van egy alkalmazotti pozim.
Igen igazat írsz ezt akarom elérni,hogy mint szoftvertervező(architect másnéven),dolgozzak kintre.
Plusz majd kiköltözni Svájcba, ott nyugalom van nem kell adóemeléstől meg semmitől tartani csak élni.
Plusz állítólag nem szakadnak bele a munkába így ráérnek
Másik része is igaz amit írtál, igen attól függ mihez mérjük a fizukat, egy pedagógushoz mérten, tuti 4szeres a különbség vagy egy ápoló.
Igen ez így van.
40 éves vagyok és 40 éves koromra szerettem volna annyi KP-t, hogy ha kell megéljek belőle. 1 szép tehermentes lakással, 2 autó stb stb a hátam mögött volt 160MFt KP-m.
Erre egyik napról a másikra (nem terveztem) vettem 100MFt-ért egy házat.
Így megoldva a következő 20 éves terv, de nem bánom.
Ha valamit bánok az elmúlt évekből akkor az az, hogy ezt nem láttam/láttuk be. Folyamatosan alacsonyan tartottuk az életszínvonalunkat az akkori csajommal, és nem látom hogy bármiben előreléptünk volna… vissza annál inkább, ha nem lenne elég hogy tönkrement a kapcsolatunk, kellett egy év kényszerpihenőt tartanom, mert már nem bírtam a melót, adósságokat halmoztam föl (pedig közben is dolgoztam mint a szemét)… folyt köv
Ez nem igaz.”
Nem a túrót nem igaz 🙂 Arányaiban az egész EU-ban sehol nem veszel annyi szolgáltatást a béredből fejlesztőként, mint közép-kelet-EU-ban, mivel a béred sokkal közelebb van a nyugati bérekhez, mint az átlagé. Az alacsonyabb átlag bér pedig lefelé húzza a szolgáltatások árát. Ha neadjisten rájössz, hogy eladhatod magad USA-ba remote munkára, akkor meg aztán pláne igaz ez.
A lakásomra nem költöttem, ruhákra nem tudtam, autóm nem volt stb így kb 1-1,5 éve ezeket pótlom, adósságokat próbálok vért izzadva visszafizetni (még jó, hogy csak DH) és akkor hol van még a tartalékképzés, magamba beruházás stb!
Ezt csak azok kedvéért mondom, akik 25-30 évesen nyesegetnék vissza a költéseiket, átlag vagy nem sokkal nagyobb fizetések mellett! Ne, nem éri meg… nagyon nem…
Volt kollégám akart bevinni az Apple-höz. Szinte senki nem érti miért dobtam megfontolás nélkül egy technikailag kb rám kiírt, egyébként igen izgalmas pozíciót. Most itthonról dolgozom az USA-ba, nyugi van, élvezem a melót. Elég jól fizetnek, és részvény opció is van. Miért cserélném ezt le a világ egyik legdrágább lokációjában egy multis állásra? Nem akarok többet keresni, ha azért el kell venni másik, számomra fontos(abb) helyről.
Hogy te ezekből mennyire nem értettél meg semmit az félelmetes, csak kerested melyik panelodhoz illeszkedik.
Kár a levegőért.
higgadj le picit _szerintem_ 🙂 van, sok. nem neked szólnak, de attól léteznek
Hallottam arról, hogy amikor a francia EDF megvette az egyik magyar áramszolgáltatót, tanfolyamot akartak tartani a legalapabb műszaki dolgokról a magyar villamosmérnököknek, és csodálkoztak, hogy itt értenek ahhoz, amit csinálnak.
“Amikor az életünk annyira sivár és üres, hogy még saját vágyaink sincsenek, még azokat is a külvilágtól kell kölcsönvenni, abból soha nem épül valódi elégedettség.” (ha nem tudod téged mi tesz boldoggá azt nézed másnak mi van)
“Ha nincs tudatosság, nincs problémafelismerés. Ha nincs problémafelismerés, akkor belátás helyett örök tagadás van. Ha nincs belátás akkor motiváció sincs a változásra.”
Ezekkel tuti lehet:
– IT contractor meló külföldre (40-70 EUR/óra az én szakterületemen)
– IT alkalmazottként külföldre (pl. gitlab, vagy egyéb cégek, ahol a remote nem akadály)
– senior IT meló itthoni multinál BP-n (ehhez mondjuk azért az is kell, hogy merjél pár évente váltani, ha ugyanott vagy 15 éve, akkor nem biztos, hogy lesz ennyi)
– senior SAP akármi (vállalkozóként ez akár 2M+ is lesz)
– PM bármilyen multinál BP-n
– kőműves/burkoló/asztalos/ács/kertépítő saját bevallás szerint bőven 1 milla felett, akinek még embere is van, ott a határ a csillagos ég. Nagyjából bárki aki az építőiparban van, és valóban szakember, az most annyit keres, amennyit nem szégyell
– (nem kezdő) orvos
Állandóan ezen jár az agyam, hogy hogyan tudnánk még előre lépni, mert így esélyünk sincs egy kertes házra. Tisztára megőrülök már ettől.
PMÁK meg részvény vegyesen van, persze TBSZ számlán, mert ha adót is vonnának belőle, tönkremennénk.
Tényleg idáig süllyedt ez a blog mostanra? Pénzügyileg tudatos emberek fóruma volt, most Münchhausen-szindrómások játszótere.
Vajon miért koncentrálódik itt ennyi hazugság? Lassan már nagyítóval kell keresni az értelmes tartalmat a kommentek között. Ez régen még pont fordított arányban volt…