Mit tegyél, ha zuhan az életszínvonalad?

Egy ideális életútban az ember folyamatosan emelkedik fel anyagilag: alulfizetett pályakezdőből megbecsült csoportvezető majd középvezető lesz, esetleg egy szerény profitot termelő mikrocégből felépít egy sikeres vállalkozást.

Azonban a valóság gyakran olyan, hogy  történik valami, ami ezt az ideális életutat kettétöri: megbetegedsz, elválsz, tönkremegy a céged, nem leszel többet felső vezető és így tovább.

A kérdés, hogy mit tegyél ilyenkor, hogyan alkalmazkodj az új helyzethez és nem is annyira anyagilag, mint inkább mentálisan. (Ami természetesen befolyásolni fogja az anyagi életedet is.)

Nagyon sok olyan emberrel találkozni, aki nem tudta feldolgozni, hogy visszaesett az élete az anyagiak területén.

Adósságokat halmoz fel csak azért, hogy a régi életszínvonalának az illuzióját fenntarthassa, még mindig azzal a luxusautóval jár, amit tíz éve vett, amikor még jól ment a szekér, csak azóta a vagyonából is kizabálja az autó szervizköltsége, a böszme nagy ház, amit a sikere csúcsán vett, lassan kezd szétesni, de felújítani már nincs pénze, a medencében már nem volt víz tíz éve, mert sokba kerülne és így tovább.

Az minden embernek ismerős, hogyan működik az életszínvonalad inflációja: egyre többet keresel, így egyre többet engedsz meg magadnak.

Tömegközlekedés helyett veszel egy használt autót, aztán egy újat, aztán egy még drágább újat. Tíz éve még a havi egyszeri pizzázás a haverokkal kétezer forintért volt a kicsapongás non plus ultrája, ma már természetes, hogy legalább egyszer egy héten elmentek egy drágább étterembe. Tíz éve még természetes volt, hogy te mosol és takarítasz, ma már el se tudnád képzelni, hogy ne legyen bejárónőd.

Azért növeled az életszínvonaladat folyamatosan, mert minden egyes emelés csak napokig-hetekig ad hozzá az életedhez, utána már egy újabb impulzus kell, hogy jól érezd magad. Ami tegnap még extra volt, az mára alapelvárás lesz és kell egy újabb, nagyobb dózis, hogy jól érezd magad. Így a ma extrája lesz a holnap alapelvárása.

S mindegy, hogy mekkora ez az ugrás az életszínvonaladban, heteken belül az lesz az új norma. Klasszikus példája ennek a lottónyertesek: jellemzően nincstelen emberek hirtelen a legfelső egy vagy fél százalékban találják magukat a nyereménynek köszönhetően.

De még egy ilyen hatalmas vagyoni ugrás sem menti meg őket attól, hogy onnan is tovább akarjanak lépni, mert nekik is az új életszínvonal lesz az alap hamarosan és ebből származik az, hogy a legtöbb lottónyertes néhány éven belül teljesen elszegényedik, mert az egyszeri nyeremény már nem tud lépést tartani az újabb és újabb életszínvonal-emeléssel.

A jó hír azonban az, hogy ugyanez az életérzés lefelé is ugyanígy működik. Ha a megváltozott lehetőségeidhez szabod az igényeidet, akkor hamarosan az új szinten is ugyanolyan elégedett leszel, mint az azt megelőző, sokkal magasabb szinten.

Ahogy a lottónyertesek felfelé ugrása is csak azt eredményezi, hogy egy addig elképzelhetetlen magas szintről akarnak továbblépni, egy hasonló lefelé zuhanás esetén is gyorsan stabilizálódik a helyzeted.

S kiderül, ahogy meg tudtál élni mai értéken havi nettó háromszázezerből 15 éve, úgy most is meg tudsz belőle élni és a havi egy pizzázás megint lesz akkora élmény, mint a heti éttermezés volt eddig. Rájössz, hogy bár tényleg kényelmes, ha más takarít és mos helyetted, de nem is akkora dolog, hogy ne tudd újra te megcsinálni.

Csak az a fontos, hogy engedd el azt, ami már nem a tiéd, mert csak akkor tudsz boldog lenni ott, ahol vagy.

Igen, te voltál valaha a menő vállalkozó vagy te vezetted a multi magyar vállalatát, esetleg te voltál egy gazdag ember házastársa. De már nem vagy az anyagilag, aki voltál.

Ahogy a sebtapaszt is gyorsan kell letépni a sebről, mert úgy fáj a legkevésbé és legkevesebb ideig, az ilyen változást is ugyanúgy kell feldolgozni. Találd meg a boldogságot és a szépséget azon a szinten, ahová kerültél és rájössz, hogy pont ugyanolyan elégedett ember tudsz lenni az új szinten is, mint a régin voltál.

Mert nem az vagy, amid van vagy amid nincs.

Ahogy a mondás tartja, a boldogság egyenlő a realitás mínusz az elvárások.

Minél hamarabb leszállítod az elvárásaidat az új lehetőségeid szintjére, annál hamarabb fogod tudni újra élvezni az életet és fogod tudni abbahagyni az önsajnálatot. Ha valaha boldog voltál egy panelben, újra tudsz boldog lenni akkor is, ha az elmúlt 15 évben egy budai villában éltél. Mert a boldogság nem a vagyonból származik, hanem a szívedből.

Ha átéltél már hasonlót, oszd meg velünk a hozzászólásokban, hogyan és mennyi idő alatt sikerült, honnan hová kerültél és hogyan dolgoztad fel.

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.

40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Share

220 hozzászólás

  • Smichel
    Nagyon nem értek egyet, a szöges ellentéte ennek az én tapasztalatom. Én kevesebbet keresek mint 2018-ban, így hozta az élet. Folyamatos elégedetlenség van amióta kevesebbet keresek, és képtelen vagyok ugyanilyen jól fizető állást találni. A szektorra jellemző bérsáv felett kerestem nem is kicsivel, többszöri “felmondok ha nem emeltek” akció után. Végül már sok volt a stressz, felmondtam, kevesebb pénzért mentem el dolgozni, és az első hónapokban nem is bántam, hiába a kisebb pénz (a “foci” is kisebb volt). Ma már bánom, és folyamatosan elégedetlen vagyok, és nem tudom megszokni, legutóbb szélütést kapott a HR-es amikor a 2018-as(!!!) bruttómat bemondtam bérigényként nemrég. Képtelenség megszokni azt a havi több mint mínusz 150 ropit, még úgy is, hogy a munka jobban tetszik!! Disagree.

    A kulcsszó az elégedetlenség. Ennek az ellentéte a megelégedés. Ha egy magasabb szintről estél volna az akkori magasabb szintedre, ugyanilyen elégedetlen lennél. Pont erről szól a cikk, hogy az elvárásaidat a lehetőségeidhez szabd.

  • abecedeefge
    A legjobbkor, épp ilyen visszalépés előtt állok, sokat számolgatok az Excelben. Az érdekes az, hogy nem megijeszt a dolog, inkább kihívás. A jó élethez nem kell annyira sok minden, néhány alapvető dolog.
  • Maurice Moss
    Szerintem itt a kulcs az, hogy sose költs (huzamosabb ideig) 70%-nál többet az állandó bevéteidnél. Így elkerülhető az, hogy ha vissza is esik a kereseted, akkor hirtelen adósságba vered magad.
    Mondjuk ezt a 70%-os szintet sokaknak nehéz megszokni, mert pl. egy kezdő 250 ezres fizuval ez gyakorlatban a nagyon spórolós életmódot jelenti, de pl. nettó 650-nél már egész jó életszínvonalat lehet kihozni belőle (évi 2 nyaralás, 1 használt autó fenntartása, 0,5 gyerek költségei, stb.)
    Hogy efölött mi lehet (milliós fizetésnél), azt nem tudom, de biztos el lehet költeni annyi pénzt is.
  • Belavoltam
    gondolom, tenger penzt kerestel, ha sikeresen zsaroltad a ceged, hogy felmondasz, ha nem emelnek. Na most ha a nettod kb. 150-nel kevesebb, akkor meg mindig szep osszeget keresel. Elhiszem, hogy ez a relative kis visszaeses is pszichologiailag nagyon faj, de ezt tenyleg fejben kell helyre tenni. Foleg, ha a foci is kisebb, tehat aranyaiban nem keresel kevesebbet.
  • Falusi proli
    Érdekes topic.

    Múltkor hallottam egy podcast-ban hogy vannak emberek akiknek pl van 4 milliárd forintja és elvesztik a fél vagyonukat mert bedől a vállalkozásuk (tehát még mindig marad amúgy 2 milliárd)

    És az ember ettől annyira depressziós lehet hogy öngyilkos lesz.

    Érdekesen működik az emberi agy minden esetre 🙂

  • Belavoltam
    Szerintem a kulcs ott van, eleve nem engeded elszallni az eletszinvonalad. Ha a luxus autot nem tesz hozza valojaban az eletedhez, akkor egyaltalan minek veszed meg akkor, ha epp jol megy a szeker? Ha csak a statusz reprezentacioja miatt kell, hogy megmutasd mennyid van, na onnan lesz nehez feldolgozni a lentebb csuszast.

    Mostansag kaptam egy nem tul nagy bonuszt, par szazat, es siman ment a megtakaritasokhoz, egy fillert nem koltottem belole. Ill. pontosabban a jovo evi nyaralas rovatba konyveltem el. A meregdraga Balaton helyett valami olcsobb ****-os becsi szallo van a fejemben 🙂

  • Laci bácsi
    Ahogy Virágh elvtárs mondta…az élet nem habos torta…
  • Gábor
    Ez egy utópia : “Egy ideális életútban az ember folyamatosan emelkedik fel anyagilag”
    Miért is kellene folyamatosan emelkedni?
    Ahány ember annyi sors, élet esemény, jók és rosszak, kiének egyikből, kinek a másikból jut több. És bárki akarhat bármit, ha pld éri egy agyvérzés és utána a hátralévő életében pelenkázni kell.
    “Mert a boldogság nem a vagyonból származik, hanem a szívedből”
    Az egykori párommal a BP albérlet első évében szinte csak szendvicsen éltünk, mert épphogy ki tudtuk nyögni az albérlet plusz rezsi és a havi egy vonat jegy árát, amiből haza utazhatunk a szülökhöz látogatásra. Na olyankor ettünk főtt ételt is. Akkoriban nagyon boldogok voltunk.
    Pár év elteltével, ahogy növekedett az életszínvonal úgy jöttek az egyre magasabb igények, már el is lett feledve honnét indultunk, végül rá is ment kapcsolat, mert egy idő után durván eltértek az igényekről alkotott elképzeléseink.
  • Unemployed
    A fehér ember egy kielégíthetetlen parazita, ennél jobb gondolat most nem jutott eszembe.
    Rohanunk a semmibe, a bolygó teljes élhetetlenné tételébe, de NEKEM kell még az az új autó, még egy külföldi út, meg még egy, meg még egy.
    És már sajnos nem csak a fehér ember ilyen. A többi követi.

    Üvölteni kéne, hogy ez így nem mehet tovább, hogy nem nőhet a GDP hétezermilliárdszorosára 1000 év alatt (számold ki, évi 3% növekedés 1000 év alatt ennyire jön ki), de úgy működünk logikában, mint a vírusok, növünk, zabálunk, hedonizálunk a totális összeomlás, megsemmisülés és kipusztulás felé.

    Még azt se mondom, hogy ilyen az emberiség, a történelmi kultúrák legnagyobb része nem a hedonizálást tekintette célnak, háborúztak, templomokat építettek, vagy filozofáltak.

    Az európai “kultúra” viszont ilyen és nincs már sok hátra abból a korszakból, amit meghatároz.

  • pitom
    Maximalisan egyetertek. Volt nagyon sok penzem es voltam rettenetesen szegeny ket ev kulonbseggel. A 2008-as valsag elvitte a csaladi vagyont, euroban volt millios nagysagrend.

    Abbol, hogy csinalok valamit, ha akarok, lett a 12 oras ejszakai muszak egy angol nyomdaban. Szerencsere motivaciot adott, hogy ereztem, nagyon nem oda tartozom es sikerult egy normalis eletet felepiteni.

    Ket dolgot tanultam meg:
    1. Nincs anyagi biztonsag. Az eselyeinket novelhetjuk, de barmikor elveszithetunk mindent, tehat felesleges aggodni, elvezni kell az eletet.
    2. A penz egy aprosag az eletben, szukseg van ra, de nem szabad tul nagy jelentoseget tulajdonitani neki. Sokkal fontosabb, hogy az embernek olyan keszsegei, tudasa legyen, ami piackepes es jo eletet biztosit.

    Es tenyleg akkor boldog az ember, ha megelegszik azzal, ami van. Ez lehet keves is, sok is, nem szamit!

  • rlg
    Kicsiben ugyan, de előfordult már ilyesmi velem. Egyetemistaként szakmai gyakorlaton a szülői segítség mellé kerestem némi plusz pénzt, amit az akkori, nem túl magas életszínvonalamba rögtön be is építettem. Amikor megszűnt a szakmai gyakorlat, de még nem volt munkahelyem, elkeztem egy, a szüleimtől kapott “életkezdési tőké”-ből kipótolni a kiesett bevételt. Szerencsére csak pár hónapig tartott ez, a legjobbkor találtam rá a kiszámoló blogra.
    Azóta ennek az ellentéte is megtörtént: néhány hónapja egy olyan ösztöndíjlehetőséget kaptam, amivel gyakorlatilag megduplázódik az eddigi fizetésem, viszont az ösztöndíj fixen 2 évre szól, utána megszűnik és kérdéses, hogy a megszűnés után lenne-e lehetőségem akkora összeget keresni, mint ezalatt a 2 év alatt. Ezt a plusz bevételt már úgy kezelem, mintha nem is létezne, azonnal félrerakom a strandard megtakarításaimmal együtt.
  • beszámoló
    én 2012 körül átlagosan – elég jól kerestem, de akkor váltottam. Terveztem hogy vissza fog esni a bevételem, de amíg nincs családom, addig tudok belebukni egy vállalkozásba, családostul már nem szeretnék.
    Erre fel voltam készülve, de mégsem eléggé (az éves keresetem kb. negyedét, majd felét tudtam megszerezni a következő években).
    Egyedül éltem egy aliban, és felvetődött még annak is a lehetősége, hogy kollégiumba megyek, de végül egy szobát béreltem 4 lakótárssal. Mindezt akkor, amikor a baráti köröm és ismeretségem akkor vett házat, lépett elő vezetőnek, ment Balira…
    Nekem azóta ez bejött, mégsem gondolom úgy, hogy sokan ezt az utat választották volna – plusz nekem volt rá időm átgondolni.
  • Tibor
    Dolgozhatnék többet több pénzért, de inkább azt választom, hogy napi néhány órát dolgozom csak. Így nem a legdrágább autóm van, nincs villám Budán, de nem is fontos, hogy legyen. Az,hogy nem kell napi 8+ órát egy irodában töltenem, és én oszthatom be az időmet, megfizethetetlen.
  • nyman
    Mindíg meglepődök, mikor ilyen egyszerű, logikus, triviális dolgokat van akinek el kell mondani. 🙂

    A jobboldali “idézetek” sávban is sokszor olvasni erről tömören 🙂

    Budhizmus is hirdet hasonlókat, a lemondásról, a vágyak feladásáról, mint a boldogság egyik forrása.

    Többször vesztettem el a munkámat, nem okozott problémát még akkor sem megvenni a BKV bérletet és tömegközlekedni, amikor még több, mint egyéves megélhetési tartalék volt, hogy a szintet tartsam. A tankolás miatt sem kellett volna lemondani még a kenyér és tejről. Vagy a bélszínt is megendhettem volna az étteremben, de inkább magam csináltam a szendvicset.

    Eszembe nem jutna hitelt felvenni az életszinvonalam tartására, növelésére. A mostani és a múltbeli jövedelmi szint, nem garancia a jövőbenire.

  • Blend Ahmed
    “Ahogy a lottónyertesek felfelé ugrása is csak azt eredményezi, hogy egy addig elképzelhetetlen magas szintről akarnak továbblépni.”

    Szerintem a lottónyertes-szindróma esetén nem úgy folyik el a pénz, hogy a magasabbnál is magasabbra akarnak jutni, hanem amiatt, hogy be akarják pótolni több évtized elmaradt fogyasztását, és kezdetben úgy hiszik, hogy kiapadhatatlan a bankszámla. Meg ugye megjelennek a rég nem látott rokonok és barátok, és nehéz nemet mondani (mert ugye akkor egy szemét, smucig dög vagy).

  • Blend Ahmed
    Off: két éve volt, hogy egy sok médiát megjárta a hír, hogy csúcsmenedzserből árufeltöltő lett.
    index.hu/video/2019/04/11/arufeltolto_ugyvezeto_czeczeli_tamas/

    Most meg portás: ujraterveztem.hu/czeczeli-tamas/
    “Nagyon fontos még észben tartani, hogy nem szabad a pillanatnyi magas keresetre alapozni. Józannak kell maradni, takarékoskodni, kerülni az eladósodást. A „majd megcsinálom akkor, ha…” gondolkodás is nagyon káros, mert az élet nagyon rövid.”

  • -nb-
    Kettős az élmény: magánzóként jól fizető munkákat csináltam, a nyarakat nagyjából alapjárton, szabadon. Aztán pofáraesés, munka hirtelen semmi, bevétel semmi, adótartozás. Az APEH igazán rendes volt, megállapodtunk valami minimális részletekben, cserébe kamatmentes lett a tartozás, 5 év alatt kifizettem (határidőben, a részletekből nem jött volna ki, kellett hozzátenni).
    Kb. 2 év alatt sikerült alkalmazottnak lenni, és még kb. 2 év volt, mire rendeződtek a dolgok. Szerencse volt, hogy az életszinvonal emelkedése egy felújítandó ház megvételében merült ki, emiatt nem fájt nagyon a “nem mehetünk étterembe”.
    Ami fájó: a nyaralás hiánya (semmi extra, csak mondjuk spanyol tengerpart) és a kimaradt jópár év (átlagbéres vállakozó) hiányzik a nyugdíjból.
    Aztán alkalmazottként “szeretem csinálni, a saját tempómban”, ami nagyon jótt tett az “idegeimnek” de nem tett jót az anyagiaknak.
  • random okos
    Csak a lényeg maradt ki.
    Az embereket nem a pénz hiánya zaklatja, ebben teljesen biztos vagyok. (nyilván mortgage és kaja legyen meg)
    Az a gond, ha hirtelen törés jön, az szétzilálja a társadalmi kapcsolatokat.
    Elégedetlen feleség.
    Elégedetlen gyerekek.
    Jaj mit szól a szomszéd.
    Az alkalmazott elmegy a versenytárshoz.
    Stb
    EZT nehéz feldolgozni.
    Főleg ha az embert látszatemberek, élősködők vették körül.
    Ha így nézem, 1x érdemes paslóra kerülni, mert aki akkor melletted marad, az tényleg a barátod.
  • Péter
    Velem ez nem történt meg, viszont folyamatosan félek attól, hogy meg fog. Nagyon szerencsés munkakörbe sikerült elhelyezkednem az egyetem után, itt vagyok már 5 éve kvázi pályakezdőként, viszont ilyen nincs másik, mondhatni elértem a csúcsot. Nem szakmailag, de a bér olyan, amit nem részletezett okokból máshol nem lenne lehetőségem megkapni. Van sok hitelem, jelenleg nem jelent gondot ezeknek a fizetése, de tényleg nagyon félek tőle, hogy mi lesz, ha egyszer csak máshová kell mennem dolgozni kevesebb pénzért. Ha 20-25%-kal kevesebb lenne a bérem az új helyen (ami a legreálisabb eset), nem tudnám fizetni a hiteleket (illetve nyilván fizetném, csak épp nagyon nélkülözne a család, és nem a nyaraláson, hanem az ételen). Jelenleg tartom az 50-30-20 arányt a költségvetésemben, de alacsonyabb bérrel nem tudnám.

    Az én esetemre van valami jó tanácsod, Miklós?

  • nincsnevem
    Én is buktam nagyot (nagyon nagyot), aztán léptem, a minimalizmus felé. Most megint rengeteg pénzem van, eltettem tartalékba, a minimalizmus pedig maradt. Szeretem.
    Ez a bukás azt is jelentette, hogy a barátok (?) leléceltek. Sokáig fájt.
    Ma már nem.
  • Belavoltam
    Ha en megnyernem a lottot, akkor a munkahelyemen tuti kolcsonkernek egy 20-ast ho vegen. Nehogy rosszra gondoljanak 🙂
  • Mateusz
    Fiatalként kerültem viszonylag jól fizető állásba,főleg ha azt nézzük milyen környezetből származom: 26 évesen többet kerestem egyedül mint a két szülőm, s több ismerősömnél is.S hirtelen jött a dolog, kb 200 nettóból lett hirtelen 340-350 nettó bónuszokkal.Stresszes volt s meg is változtam, ,,nagy” arcom lett stb.Aztán jött a korona, s repültem.Pont akkor vettünk lakást,így elég rosszul jött.Mivel a hitelhez keleltt állás, ezért elmentem a zöldruhás állami céghez 160 nettóért.Szörnyű volt.Nem a fizetés, maga a tudat.Kellett egy év mire megbékéltem magammal s rájjöjjek h a mostani közel~220 nettóból is vígan élek feleségemmel s szociálisan is sokkal jobb vagyok.Jobb ember lettem ettől,s már nem is akarok visszamenni a stresszes iparba,megyek tanítani kicsivel többért.Összegezve a tanultakat:hozzáállás kérdése,annyit nem ért az a plusz ~130e ft h menő hülyegyerek legyek.
  • Tamás
    “Ma már bánom, és folyamatosan elégedetlen vagyok, és nem tudom megszokni, legutóbb szélütést kapott a HR-es amikor a 2018-as(!!!) bruttómat bemondtam bérigényként nemrég.”

    Csak azért, hogy vigasztaljalak: a fizetési papíromon uaz a bruttó van, mint a 2010-sen kb (3-5e Ft az eltérés).
    Volt némi reorganizáció, és 10 év kellett, hogy uabban a poziban elérjem a korábbit.
    Viszont mondok még valamit: nem érdekel (annyira, már) és nem ez számít.
    2010-ben 0 Ft megtakarításunk volt – ki akartam húzni az egyik családtagom a devizahitelből – és rá kellett jönnöm, hogy nem megy, most meg annyi, hogy ha évekig nincs munkám, akkor sem gond (közben nem volt semmi örökség, vagy a a páromnál extra fizetésemelés, ő eleve nagyon rosszul keres).
    Szóval nem a fizetés nagyságán múlik, hanem máson.

  • mad823
    Azért azt tegyük hozzá, hogy nagyon nem mindegy, hogy milyen szinvonalról jön a visszaesés. Ha pl. azon pörögsz hosszú évek óta, hogy legyen még egy szoba – így mindkét gyereknek egy saját – mondjuk öt éven belül, persze még több lakáshitellel, mint most, ott csöppet rosszabbul esik az újratervezés, mintha már meglenne minden, hitel nélkül, plusz évi x milló megtakarítás.
  • Puffogok
    Nekem egyelőre csak miniben volt ez meg, amikor elkezdtem vállalkozni. Ment minden szépen, én ostoba voltam és ugyanúgy hónapról hónapra éltem, aztán egyszer az egyik ügyfél (200 k/hó) szólt hogy ennyi volt… Nem esett jól.
    Azóta visszakapaszkodtam, sőt, a KATA-t is kinőttem, de minden hónapban az első hogy félre teszek egy jelentősebb összeget (az én szintemen jelentős, az utolsó rendes fizetésem 1,5*-ese), sose lehet tudni.
    Az életszínvonal inflációt nem tudom kikerülni de törekszem rá, hogy ne eszetlenül költekezzek.
  • Puffogok
    Unemployed – miért a fehér, európai kultúrát kell egyből b.sztatni?
    Mindössze 20 ezer éve még mamutokra vadásztunk, előtte nem sokkal jöttünk le a fáról, ehhez képest pár száz éve megalkottuk a törvény előtti egyenlőség fogalmát és ezernyi magasztos eszmét.
    Nagyon rövid idő alatt nagy utat tettünk meg.
    Lehetne jobban? Persze.
    Ezt az önostorozást nem szeretem.
    Mellesleg pont nem az európai, egyre fogyatkozó népességet kell szidni mindenért, mi még ugyan jól teljesítünk.
  • Pistu
    Definiáld kérlek, hogy mit jelent az, hogy egy tárgy hozzáad az életedhez. Milyen skálán, kényelem, hatékonyság, profitszerzés?

    Miért pont a fehér ember a hibás? Akkor már inkább a gazdagokat hibáztasd, ők irányítanak: forbes.hu/uzlet/17-orankent-szuletett-egy-uj-dollarmilliardos-2020-ban/
    Kiszámoló! Ha zsidózó komment lett volna, azt is átengeded?

  • Belavoltam
    Peter, leirtad a problemat: sok hiteled van, jelentosen tul nyujtozkodtal a takarodon. Most pedig a munkahelyed elvesztesetol valo felelem tart stresszben, ami idovel a kapcsolataidra, csaladodra is ki fog hatni. A megoldas pedig az, hogy szabadulj meg a hiteleidtol. Te tudod, milyen hitelek, melyikbol lehet akar bukoval is kiszallni.

    Altalaban igaz az, hogy ha 25%-os bevetel csokkenes a padlora kuldene, akkor tul nagy labon elsz.

  • Dani85
    Miklós! Ez a blog már sokkal több egy egyszerű pénzügyi blognál. Gratulálok! (És köszi, hogy van.)
  • Fülemülefarka
    Nem panaszkodhatok a fizetésemmel, de még ígyis alulmaradok itt vele. A diákbérből fizetett havi pizzázásokból 1-2 éven belül eljutottam oda, hogy munkabérből már óceántúli nyaralásokat is megengedhettünk magunknak. A gyors felfelé ívelő fizetéssel pótoltuk az addig elmaradt fogyasztást és már átestünk a ló túloldalára. A COVID pofozott helyre, mert megcsapott a szele, hogy bármikor elveszíthetjük a munkánkat és eshet az életszínvonalunk. Azóta újra priorizálunk, visszavettük a fogyasztást, megtakarítunk és újra becsülni tudjuk a pizzázásokat is. Újra úgy élünk, mint pár évvel ezelőtt, nem nagyzolunk és ígyis boldogok vagyunk. A státuszszimbólum fenntartása haszontalan és környezetszennyező.De egyèbként is csak önértékelési gondokkal jár, saját magunknak kell megfelelnünk és nem másoknak.Csak ezért ne fogyasszunk túl, meg kell tanulni megelégedni az optimálissal és megbecsülni, amink van
  • ZSK
    ha figyelmesen olvasod a cikket, akkor ez az ember évtizedek óta meditál, nagy belső tartalékai vannak, így kibírja a külső viharokat, de még így is traumatizálta a helyzet. Szóval ehhez rendkívül nagy tudatosság kell, amivel kevesen rendelkeznek, mert a többség kívül keresi a biztonságot.

    nekem itt az jutott eszembe, hogy az a vállalkozó, amellett, hogy több milliárd forintot elveszít, valószínűleg a rengeteg alkalmazottja és annak családjai életét is tönkreteszi ezzel, elbocsátások, stb. Szóval nem bankban állt a pénze, és így azért érthető a depresszió és az öngyilok

  • Pisti
    Lehet, hogy en vagyok a tudatlan, de nem tudok rajonni, hogy mi lehet a zoldruhas allami ceg. Elarulod?
  • Zabalint
    A cikk mondandójával egyetértek, viszont az előrelépés nem törvényszerű gikszer nélkül sem, mivel a vallalati hierarchiákban lent van több ember, így a beosztottak nagy részéből soha nem lesz csoportvezető, a csoportvezetők nagy részéből nem lesz osztályvezető, a legtöbben csak szakmailag fejlődnek, és úgy keresnek idővel némileg többet, de nem sokszor többet. Az ráadásul gazdasági ciklus függő, mikor mekkora hányad jut feljebb, a fellendülési ciklus előtt vagy elején pályakezdőknek több az esélye. A devizahiteles problémákat is csak részben okozta a válság, a másik oka az volt, hogy kb. 95-2004 között triviálissá vált, hogy az emberek fizetése kinövi a hiteltörlesztőt, és utána is triviálisnak vették, de már nem vált be. Szóval az első nagy tömeges pofára esés rendszerváltás után a válságkor volt, és még biztosan lesz is ilyen…
  • Róbert Gida
    Az igazi mélységeket és magasságokat én nagyon intenzíven, rövid váltásokban éltem meg. Csak sajnos a játékszenvedély révén.
    2002-2003-ban volt olyan, hogy egy hét alatt több, mint egymilliót nyertem ruletten. Aztán pár hét múlva az utcán kerestem valami ennivalót, mert már rosszul voltam az éhségtől.
    Anyagilag, morálisan és mentálisan is hullámvasúton éltem, ami aztán megállt a lejtő alján. Iszonyatosan kemény meló volt onnan kijönni.
    Viszont közben megtanultam, hogy ha mindig van egy biztonságos tartalék, nem kell aggódni a holnap miatt, az maga a boldogság. Nem mellékesen pedig nem kell állandóan azt lesni, hogy ki talál meg az utcán, akinek tartozom.
    Ezekhez képest az olyan dolgok, hogy milyen autóból szállok ki, milyen márkájú cipő van rajtam, nevetségesen mellékesnek tűnnek.
    Nem ajánlom senkinek, hogy így tanulja meg, de nekem életem leckéje volt.
  • Dani a negyes buszrol
    Kicsit off. Nem reg lettem “felnott” es kezdtem foallasban dolgozni.
    Evek ota olvasom Miklos irasait es igyekeztem alkalmazni az akkor meg kezdetleges penzugyeimben. Viszont most, hogy nem diakberem van, jo lenne egyben latni, hogy milyen penzugyi termekek vannak, amiket erdemes kihasznalnom. Van valakinek errol egy osszefoglaloja esetleg?
    Olyanra gondolok, mint az egeszsegpenztari szamla, amivel adovisszateritest kapok, vagy mint a fundamenta volt, vagy regen a CIB malacpersely, szoval minden ilyesmi.
    Vagy esetleg egy ultimate excel calculator arrol, hogy mennyit kell felretennem az uj hutoszekrenytol kezdve a lakasfelujitason at a nyugdijig, stb.
    Barmi ilyen “osszefoglalo” hasznos lenne, koszonom!
  • Mancika
    Nagy-Britanniában nettó 1400 fontot kerestem, stabil anyagi hátterem volt, aztán jött a válás + vírus egyszerre. A vírus miatt megszűnt a munkahelyem, csődbe ment.

    Hazaköltöztem a szüleimhez, itthon kértem meg a 28500 Ft-os szociális segélyt és a gyerek után a családi pótlékot, mint elvált szülő, mert PONT a járvány kitörése előtt 2 hónappal, januárban váltam el. Az exem semmit sem fizet, eltűnt.

    Tehát több sorscsapás nagyon rövid idő alatt: egy válás, durva jelenetekkel, egy albiban hagyott feleség kisgyerekkel (január), ez után 2 hónappal a járvány a munkahelyem is elvitte (március). Aztán a tulaj is kirakott, mikor a lakbért nem tudtam fizetni, ez volt a harmadik csapás, az első kettő után, szintén 2 hónapra. (május) Hazaköltözés Magyaro-ra: élet havi 42.200 Ft-ból, kisgyerekkel együtt, a járvány időszaka alatt. Még mindig a “sokk” hatása alatt vagyok, nem hevertem ki…

  • FLD1987
    1. rész:
    Nekem a havi jövedelmem 2014-ben nagyon lecsökkent. A havi jövedelmem 2/3 részét elveszítettem minden hónapban. Nagyon rossz volt ez az időszak. Kb. 2,5 évig tartott ez a rossz időszak. A magyar állam azt akarta, hogy rossz életszínvonalon kelljen élnem és ebben a döntésben egyetértett az elsőfokú bíróság. Szerencsére a másodfokú bíróság és a Kúria nem engedelmeskedett a magyar államnak és ezért visszakaptam az elvett pénzem. Ehhez az kellett, hogy ne elégedjek meg az új életszínvonallal, hanem úgy döntsek, hogy a magyar állam támadása miatt viszonzom a támadást és kártérítési pert indítottam a magyar állam ellen.
  • Mancika
    Ahogy korábban írtam, a havi 4000 fontos családi kassza hirtelen lecsökkent havi 42.200Ft-ra, hát ilyen is van!

    Egy válás külföldön, a férj jövedelmének a kiesése, az ex feleség a kisgyerekkel visszamegy a szüleihez Magyaro-ra. Jön a vírus, lezárások, bezárások, nincs munka és nincs óvoda/iskola, hogyan is dolgozzon így egy gyermekét egyedül nevelő elvált szülő??? A szüleim túl idősek, nem tudják folyamatosan vállalni az unokát, egész napra. Végig nyomorogtuk a vírus miatti lezárásokat, bundás és vajas kenyéren éltünk hónapokig. Zéró gyümölcs, zöldség. (A szüleim nyugdíja nagyon kevés.) Most kezdem összeszedni magam anyagilag, végre dolgozom, de hiába a pénz, meggyűlöltem a férfiakat, már rájuk nézni sem szeretek, olyanok, mint a kutyagumi a fűben, csak kellemetlen meglepetést okoznak. Ez az érzés erősebb bármi másnál: ha nyernék a lottón, az sem változtatna meg.

  • FLD1987
    2. rész:
    Most a magyar állam megint megtámadott 2020-ban és azt állítja, hogy a bíróság nem mondta meg, hogy minek a 100%-át kell fizetnie és ezért megint csökkentette a kártérítési pénzem. Ez azt jelenti, hogy megint csökkent az életszínvonalam. Sajnos most nem támadhatom meg a magyar államot, mert sikerült a magyar államnak megtalálnia azt a dolgot, amivel nem lehet mit csinálni. Jelenleg kb. sakk-matt van adva nekem a magyar állam által. Az a gond, hogy 6 hetes korban nem bizonyítható az, hogy mennyi pénzt kerestem volna, ha nem történik meg a baleset. Ezért a magyar állam, ha akarja, akkor bármikor leszedheti a magyar állam területén érvényes legalacsonyabb munkabérre a kártérítési pénzem. Jelenleg kutatom a megoldást, de még nem találtam meg. Én nem vagyok hajlandó elfogadni azt, hogy a magyar állam szándékosan egyre jobban csökkenti az életszínvonalam.
  • Yossarian
    Alapvetően a nyugatibb EU államokhoz képest Magyarország egy kisebbségi komplexusos fogyasztói társadalom. Nyugati multi vezető ismerős saját autója 15 éves Audi, amivel teljesen elégedett, viszont a lakása tele van műtárgyakkal.. amik értéke stabilan nő.

    Ismerőseim és szüleim nem értik miért nem veszek autót, amikor ki tudom fizetni.. a belvárosban lakom egy csöndes utcában és teljesen szükségtelen pénzkidobásnak érzem, a Balatonra levisz a vonat, máshova úgyis repülők, a munkahelyem egy séta. Valahogy a luxus fogalma ebben az országban teljesen félreértelmezett. Nálunk az amerikai konyha a luxus, jobb helyeken meg egy rossz kényszermegoldás.

  • untermensch4
    Jó ha van egy “padló” viszonyítási pontnak, barátok rostálására. Egyébként meg a TÉNYLEG létminimumon felül MINDENT luxusnak tekintve nagyon elégedetten lehet élni ( “34-es szabály: élvezd az élet apró örömeit). Amikor egyszer korábbi fizetéshez képest 70-75%-ra az új helyen jelentkezésnél megkérdezte a HR-es hogy nem érzem-e visszalépésnek, nem. A kevesebb stressz, “kisebb foci” miatt nem, ha véletlenül hétvégén túlórázni kell akkor nem gályarabság hanem hurrá, több pénz egy napi munkáért.
  • Józsué
    “Ha így nézem, 1x érdemes paslóra kerülni, mert aki akkor melletted marad, az tényleg a barátod”

    Nálunk családban történt, amíg testvérem jól keresett, minden alakalommal megjegyezte, hogy annyi pénzért, amennyiért én és a feleségem dolgozunk, fel sem kelne (2007-ben kb 1,2 millió nettója volt, nekünk kettőnknek kb 450 nettó). Aztán 2008 után jöttek a bajok, olyannyira, hogy 2014-ben, mire mi már kiköltöztünk Németországba, jött, hogy fizessek neki egy albérletet, és adjak neki havi 3000 EUR-t, hogy “el tudjon indulni”. Addigra lakás, autó elment náluk. Mindezt azután, hogy kért pár millió forintot “majd visszaadom ha egyenesbe jövök, éhezik a gyerek” (iPodot és iPhone-t vettek belőle), persze soha 50 forintot nem törlesztett belőle.

    Azóta mi vagyunk a köcsögök, a bőrünk alatt is pénz van, csak nem akarunk adni, stb.

    Szóval az éremnek 2 oldala van….

  • A nyúlon túl
    Érdekes cikk, de úgy gondolom azért ez ennél sokkal összetettebb dolog. Tisztelem Miklóst, jó cikkei vannak ha jelenértékről vagy kamatról stb. van szó, de ez a rész már kőkemény pszichológia. Nyilván véleménye mindenkinek lehet, de szerintem ez nem úgy működik: “Oké, most megfeleződött a fizetésem, rendbe teszem a gondolataim és gyerünk tovább”. Az ember gyarló, az emberi agy ilyen eséseket nem rövid idő alatt dolgoz fel, sokszor hónapok, évek kellenek hozzá, esetleg külső segítség (vagy nyomás, pl. családról kell gondoskodni). Bár lehet, hogy viszonylag hamar összeszedi magát az ember, de sokszor ez csak a kifelé mutatott rész, bent őrlődik…..Olvastam, ha valaki 20 évet lehúz egy cégnél és elveszti állását – még ha nem is volt oylan jó a munkahely – pszichésen kb. akkora teher, mint egy családtag elvesztése….Szóval nehéz téma, ez már jóval túlmutat a befektetéseken, vékony jég.
  • Csizkek
    Az elso par ev palyakezdo eveket leszamitva jol kerestem, jol eltunk. Most is. 2008 utan viszont „megijedtem“ es fokusz volt, hogy ne legyunk eladosodva, legyen tartalek, stb. Bevetelek is nottek. Felhotlen boldogsag volt evekig. Ami most atborult egy cikkhez hasonlo erzesbe. Mert az assetbuborekonon keresztul hirtelen mindenki csilliardos lett Mo-on is. En meg ugy erzem lassan „csoro“ leszek, mert nem akartam fejtetoig hiteleket felvenni. Negativ kamatok – megtakaritok adoja a hitelesek megsegitesere. Ezzel a rendszerszintu szivatassal hogy baratkozzon meg az ember?:) vagy fogadjam el, hogy ez az uj „eleterzes“?
  • minimal
    Szerintem ez eleg jol elkerulheto szituacio, ha valaki kicsit elore gondolkodik. En nagyjabol szamoltam magamnak egy osszeget amennyibol havonta ugy tudok elni, ahogy az nekem kenyelmes. Ez jelenleg havi 4-500 netto. Minden allasinterjun ugy indulok, hogy ennek legalabb a duplajat kerem. Innentol kezdve, csak valami vegtelen nagy bukta eseteben kellene aggodnom az eletszinvonalamon, bar akkor se igazan. Szerintem havi 1 het meloval tudnek ennyit keresni, ha nagyon akarnek.

    En szerencsere ugy jartam ezzel az eletszinvonal novelessel, hogy egy ido utan mar hiaba nott a fizetesem, nem tudtam elkolteni semmire, ha akartam se. Ingatlanra nincs szuksegem, autora se, a hobbimra koltok par miliot evente es ennyi. Minden mas befektetesben.

  • Jó nagy váltás
    Tavaly ősszel elvesztettem a munkámat, majd utána az egészségemet. Heti 7 edzés multis meló életből átkerültem az ágyban fekvés unatkozás kategóriába. Kemény volt kívül belül, többször összetörtem. Félrediagnosztizálták a sérülésemet, a 7. orvos tudta megmondani, hogy mi a baj.
    Viszont a pénz része váratlanul megoldódott családon keresztül, azóta elkezdtem vállalkozni, összejöttem egy csodálatos leányzóval, és határozottan jobb az életem, mint előtte, hiába élek feleannyiból. Élvezem, hogy magam osztom be az időmet, és hogy szabadon kitalálhatom, hogy mire fordítom, nem kell jóváhagyatni senkivel.
    Persze ebben sokat segített, hogy eléggé minimalista életmódot élek, de sokat kellett alakulni a szokásaimnak, mert ezelőtt nem igazán kellett megnéznem, hogy megveszek-e 20-30e Ft-os tételeket.
    Minden nehéz helyzet/kihívás lehetőség is egyben. 🙂
  • Tóth János
    Irigylem, akinek ilyen problémája van. Sose voltak nagy álmaim, engem még úgy neveltek, hogy legyen munkád, amiből megélsz (ehhez sajnos külföldre kellett jönnöm). Ezen a pár éve divatban volt ún. minimalista mozgalmon csak mosolyogtam, normális ember alapban úgy él. Sőt, már ott tartunk, hogy a „minimalizmust” is meg kellett feleznünk (egy éve az asszony elvesztette a munkáját).

    Itt nem szokás ilyesmikről írni, itt folyton mindenki nagy ász a hsz-ekben, míg az én tragédiám pont az, hogy soha nem is sikerült előrébb lépni (a könyökömön jön már ki az összes „képezd magad” stb. jótanács – been there, done that). Jobb híján ráfogom az üvegplafonra, meg hogy külföldiként esélyem itt a tizede, illetve szegény embert az ág is húzza, avagy az élet egy küszködés, akinek nincs, attól még azt is elveszik stb.

    Szóval ne sírjatok marhaságokon, mert mindig van lejjebb.

  • Unemployed
    Ami az ipari forradalom kezdete óta történik, annak a következményei beláthatatlanok és sajnos nagyrészt már visszafordíthatatlanok. Nemcsak a szennyezés radikális csökkentésére lenne szükség, hanem a világ népességszáma növekedésének megállítására is, de épp az orvostudomány fejlődése (oltások, antibiotikumok) nyitotta meg az utat ezek előtt.
    Már az is kevés, ha 20 éven belül az egész fejlett világban átveszik a hatalmat radikális környezetvédők (és engednek évente, aztán 5 évente 1 repülőutat, havi 100 km-t nem elektromos autóval, nem ihatsz tejet a metán miatt, amit okoz, stb.), mert a fejlődő országok is rápattantak a marketingvezérelt konzumidiotizmusra.
    “Zuhan az életszínvonalad”, mindent elmond erről a korszakról, hogy ez a fő kérdés, mit, mennyit és milyet vehetek (minél gyorsabban).
    Annyira beteg az egész rendszer és gondolkodás, hogy úgy éreztem, hogy ezt most leírom egyszer.
  • N
    Ez egy sokrétű pszichológiai kérdés.
    Anno engem sem az motivált a nagyobb fizu miatti váltásra hogy “kellett” hanem úgy éreztem nem tisztel a munkaadóm azáltal hogy alulfizet, és ez demotivált.
    Illetve hülyén is éreztem magam h tudtam jobban keresnek gyengébb képességű ismerősei. (Rossz megfogalmazás de nem tudok jobbat)

    Viszont így az életszínvonal maradhatott a régi. Mikor korona alatt felmerült h mindenki csökkentett bért kapjon, csak megvontam a vállam. (végül nem így lett)

    Életszínvonal terén pedig valamiért nagyon mulattat h a beosztottaimnál olcsóbb autóval járok (még pár évig biztosan)
    Persze ebben az is benne van h egy jól karbantartott, praktikus, extrás csak épp 0 presztízsű kis családi autónk van ami sokkal többet ad “befelé” mint “kifelé” 🙂

  • Bajkal
    Kicsit elment a téma a pszichológia (vagy vallási) irányba.
    Hosszú idő után jutottam el arra a SAJÁT következtetésre, hogy NEKEM leginkább az anyagiak számítanak. Ez nevén nevezve a minél több pénz, ingatlan, értéktárgy birtoklását jelenti.
    Az életben kettő törvény létezik:
    1. Csak magadra számíthatsz
    2. Az erősebb kutya balalajkázik

    A mai magyar társadalom olyan állapotba lett hozva, hogy még a legközelebbi ismerős is kepes 3 Forintért elárulni.

    Ha van egy cél, azt el kell érni, az eszköz pedig szentesíthető.