Mit tegyél, ha zuhan az életszínvonalad?
Egy ideális életútban az ember folyamatosan emelkedik fel anyagilag: alulfizetett pályakezdőből megbecsült csoportvezető majd középvezető lesz, esetleg egy szerény profitot termelő mikrocégből felépít egy sikeres vállalkozást.
Azonban a valóság gyakran olyan, hogy történik valami, ami ezt az ideális életutat kettétöri: megbetegedsz, elválsz, tönkremegy a céged, nem leszel többet felső vezető és így tovább.
A kérdés, hogy mit tegyél ilyenkor, hogyan alkalmazkodj az új helyzethez és nem is annyira anyagilag, mint inkább mentálisan. (Ami természetesen befolyásolni fogja az anyagi életedet is.)
Nagyon sok olyan emberrel találkozni, aki nem tudta feldolgozni, hogy visszaesett az élete az anyagiak területén.
Adósságokat halmoz fel csak azért, hogy a régi életszínvonalának az illuzióját fenntarthassa, még mindig azzal a luxusautóval jár, amit tíz éve vett, amikor még jól ment a szekér, csak azóta a vagyonából is kizabálja az autó szervizköltsége, a böszme nagy ház, amit a sikere csúcsán vett, lassan kezd szétesni, de felújítani már nincs pénze, a medencében már nem volt víz tíz éve, mert sokba kerülne és így tovább.
Az minden embernek ismerős, hogyan működik az életszínvonalad inflációja: egyre többet keresel, így egyre többet engedsz meg magadnak.
Tömegközlekedés helyett veszel egy használt autót, aztán egy újat, aztán egy még drágább újat. Tíz éve még a havi egyszeri pizzázás a haverokkal kétezer forintért volt a kicsapongás non plus ultrája, ma már természetes, hogy legalább egyszer egy héten elmentek egy drágább étterembe. Tíz éve még természetes volt, hogy te mosol és takarítasz, ma már el se tudnád képzelni, hogy ne legyen bejárónőd.
Azért növeled az életszínvonaladat folyamatosan, mert minden egyes emelés csak napokig-hetekig ad hozzá az életedhez, utána már egy újabb impulzus kell, hogy jól érezd magad. Ami tegnap még extra volt, az mára alapelvárás lesz és kell egy újabb, nagyobb dózis, hogy jól érezd magad. Így a ma extrája lesz a holnap alapelvárása.
S mindegy, hogy mekkora ez az ugrás az életszínvonaladban, heteken belül az lesz az új norma. Klasszikus példája ennek a lottónyertesek: jellemzően nincstelen emberek hirtelen a legfelső egy vagy fél százalékban találják magukat a nyereménynek köszönhetően.
De még egy ilyen hatalmas vagyoni ugrás sem menti meg őket attól, hogy onnan is tovább akarjanak lépni, mert nekik is az új életszínvonal lesz az alap hamarosan és ebből származik az, hogy a legtöbb lottónyertes néhány éven belül teljesen elszegényedik, mert az egyszeri nyeremény már nem tud lépést tartani az újabb és újabb életszínvonal-emeléssel.
A jó hír azonban az, hogy ugyanez az életérzés lefelé is ugyanígy működik. Ha a megváltozott lehetőségeidhez szabod az igényeidet, akkor hamarosan az új szinten is ugyanolyan elégedett leszel, mint az azt megelőző, sokkal magasabb szinten.
Ahogy a lottónyertesek felfelé ugrása is csak azt eredményezi, hogy egy addig elképzelhetetlen magas szintről akarnak továbblépni, egy hasonló lefelé zuhanás esetén is gyorsan stabilizálódik a helyzeted.
S kiderül, ahogy meg tudtál élni mai értéken havi nettó háromszázezerből 15 éve, úgy most is meg tudsz belőle élni és a havi egy pizzázás megint lesz akkora élmény, mint a heti éttermezés volt eddig. Rájössz, hogy bár tényleg kényelmes, ha más takarít és mos helyetted, de nem is akkora dolog, hogy ne tudd újra te megcsinálni.
Csak az a fontos, hogy engedd el azt, ami már nem a tiéd, mert csak akkor tudsz boldog lenni ott, ahol vagy.
Igen, te voltál valaha a menő vállalkozó vagy te vezetted a multi magyar vállalatát, esetleg te voltál egy gazdag ember házastársa. De már nem vagy az anyagilag, aki voltál.
Ahogy a sebtapaszt is gyorsan kell letépni a sebről, mert úgy fáj a legkevésbé és legkevesebb ideig, az ilyen változást is ugyanúgy kell feldolgozni. Találd meg a boldogságot és a szépséget azon a szinten, ahová kerültél és rájössz, hogy pont ugyanolyan elégedett ember tudsz lenni az új szinten is, mint a régin voltál.
Mert nem az vagy, amid van vagy amid nincs.
Ahogy a mondás tartja, a boldogság egyenlő a realitás mínusz az elvárások.
Minél hamarabb leszállítod az elvárásaidat az új lehetőségeid szintjére, annál hamarabb fogod tudni újra élvezni az életet és fogod tudni abbahagyni az önsajnálatot. Ha valaha boldog voltál egy panelben, újra tudsz boldog lenni akkor is, ha az elmúlt 15 évben egy budai villában éltél. Mert a boldogság nem a vagyonból származik, hanem a szívedből.
Ha átéltél már hasonlót, oszd meg velünk a hozzászólásokban, hogyan és mennyi idő alatt sikerült, honnan hová kerültél és hogyan dolgoztad fel.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
A kulcsszó az elégedetlenség. Ennek az ellentéte a megelégedés. Ha egy magasabb szintről estél volna az akkori magasabb szintedre, ugyanilyen elégedetlen lennél. Pont erről szól a cikk, hogy az elvárásaidat a lehetőségeidhez szabd.
Mondjuk ezt a 70%-os szintet sokaknak nehéz megszokni, mert pl. egy kezdő 250 ezres fizuval ez gyakorlatban a nagyon spórolós életmódot jelenti, de pl. nettó 650-nél már egész jó életszínvonalat lehet kihozni belőle (évi 2 nyaralás, 1 használt autó fenntartása, 0,5 gyerek költségei, stb.)
Hogy efölött mi lehet (milliós fizetésnél), azt nem tudom, de biztos el lehet költeni annyi pénzt is.
Múltkor hallottam egy podcast-ban hogy vannak emberek akiknek pl van 4 milliárd forintja és elvesztik a fél vagyonukat mert bedől a vállalkozásuk (tehát még mindig marad amúgy 2 milliárd)
És az ember ettől annyira depressziós lehet hogy öngyilkos lesz.
Érdekesen működik az emberi agy minden esetre 🙂
Mostansag kaptam egy nem tul nagy bonuszt, par szazat, es siman ment a megtakaritasokhoz, egy fillert nem koltottem belole. Ill. pontosabban a jovo evi nyaralas rovatba konyveltem el. A meregdraga Balaton helyett valami olcsobb ****-os becsi szallo van a fejemben 🙂
Miért is kellene folyamatosan emelkedni?
Ahány ember annyi sors, élet esemény, jók és rosszak, kiének egyikből, kinek a másikból jut több. És bárki akarhat bármit, ha pld éri egy agyvérzés és utána a hátralévő életében pelenkázni kell.
“Mert a boldogság nem a vagyonból származik, hanem a szívedből”
Az egykori párommal a BP albérlet első évében szinte csak szendvicsen éltünk, mert épphogy ki tudtuk nyögni az albérlet plusz rezsi és a havi egy vonat jegy árát, amiből haza utazhatunk a szülökhöz látogatásra. Na olyankor ettünk főtt ételt is. Akkoriban nagyon boldogok voltunk.
Pár év elteltével, ahogy növekedett az életszínvonal úgy jöttek az egyre magasabb igények, már el is lett feledve honnét indultunk, végül rá is ment kapcsolat, mert egy idő után durván eltértek az igényekről alkotott elképzeléseink.
Rohanunk a semmibe, a bolygó teljes élhetetlenné tételébe, de NEKEM kell még az az új autó, még egy külföldi út, meg még egy, meg még egy.
És már sajnos nem csak a fehér ember ilyen. A többi követi.
Üvölteni kéne, hogy ez így nem mehet tovább, hogy nem nőhet a GDP hétezermilliárdszorosára 1000 év alatt (számold ki, évi 3% növekedés 1000 év alatt ennyire jön ki), de úgy működünk logikában, mint a vírusok, növünk, zabálunk, hedonizálunk a totális összeomlás, megsemmisülés és kipusztulás felé.
Még azt se mondom, hogy ilyen az emberiség, a történelmi kultúrák legnagyobb része nem a hedonizálást tekintette célnak, háborúztak, templomokat építettek, vagy filozofáltak.
Az európai “kultúra” viszont ilyen és nincs már sok hátra abból a korszakból, amit meghatároz.
Abbol, hogy csinalok valamit, ha akarok, lett a 12 oras ejszakai muszak egy angol nyomdaban. Szerencsere motivaciot adott, hogy ereztem, nagyon nem oda tartozom es sikerult egy normalis eletet felepiteni.
Ket dolgot tanultam meg:
1. Nincs anyagi biztonsag. Az eselyeinket novelhetjuk, de barmikor elveszithetunk mindent, tehat felesleges aggodni, elvezni kell az eletet.
2. A penz egy aprosag az eletben, szukseg van ra, de nem szabad tul nagy jelentoseget tulajdonitani neki. Sokkal fontosabb, hogy az embernek olyan keszsegei, tudasa legyen, ami piackepes es jo eletet biztosit.
Es tenyleg akkor boldog az ember, ha megelegszik azzal, ami van. Ez lehet keves is, sok is, nem szamit!
Azóta ennek az ellentéte is megtörtént: néhány hónapja egy olyan ösztöndíjlehetőséget kaptam, amivel gyakorlatilag megduplázódik az eddigi fizetésem, viszont az ösztöndíj fixen 2 évre szól, utána megszűnik és kérdéses, hogy a megszűnés után lenne-e lehetőségem akkora összeget keresni, mint ezalatt a 2 év alatt. Ezt a plusz bevételt már úgy kezelem, mintha nem is létezne, azonnal félrerakom a strandard megtakarításaimmal együtt.
Erre fel voltam készülve, de mégsem eléggé (az éves keresetem kb. negyedét, majd felét tudtam megszerezni a következő években).
Egyedül éltem egy aliban, és felvetődött még annak is a lehetősége, hogy kollégiumba megyek, de végül egy szobát béreltem 4 lakótárssal. Mindezt akkor, amikor a baráti köröm és ismeretségem akkor vett házat, lépett elő vezetőnek, ment Balira…
Nekem azóta ez bejött, mégsem gondolom úgy, hogy sokan ezt az utat választották volna – plusz nekem volt rá időm átgondolni.
A jobboldali “idézetek” sávban is sokszor olvasni erről tömören 🙂
Budhizmus is hirdet hasonlókat, a lemondásról, a vágyak feladásáról, mint a boldogság egyik forrása.
Többször vesztettem el a munkámat, nem okozott problémát még akkor sem megvenni a BKV bérletet és tömegközlekedni, amikor még több, mint egyéves megélhetési tartalék volt, hogy a szintet tartsam. A tankolás miatt sem kellett volna lemondani még a kenyér és tejről. Vagy a bélszínt is megendhettem volna az étteremben, de inkább magam csináltam a szendvicset.
Eszembe nem jutna hitelt felvenni az életszinvonalam tartására, növelésére. A mostani és a múltbeli jövedelmi szint, nem garancia a jövőbenire.
Szerintem a lottónyertes-szindróma esetén nem úgy folyik el a pénz, hogy a magasabbnál is magasabbra akarnak jutni, hanem amiatt, hogy be akarják pótolni több évtized elmaradt fogyasztását, és kezdetben úgy hiszik, hogy kiapadhatatlan a bankszámla. Meg ugye megjelennek a rég nem látott rokonok és barátok, és nehéz nemet mondani (mert ugye akkor egy szemét, smucig dög vagy).
index.hu/video/2019/04/11/arufeltolto_ugyvezeto_czeczeli_tamas/
Most meg portás: ujraterveztem.hu/czeczeli-tamas/
“Nagyon fontos még észben tartani, hogy nem szabad a pillanatnyi magas keresetre alapozni. Józannak kell maradni, takarékoskodni, kerülni az eladósodást. A „majd megcsinálom akkor, ha…” gondolkodás is nagyon káros, mert az élet nagyon rövid.”
Kb. 2 év alatt sikerült alkalmazottnak lenni, és még kb. 2 év volt, mire rendeződtek a dolgok. Szerencse volt, hogy az életszinvonal emelkedése egy felújítandó ház megvételében merült ki, emiatt nem fájt nagyon a “nem mehetünk étterembe”.
Ami fájó: a nyaralás hiánya (semmi extra, csak mondjuk spanyol tengerpart) és a kimaradt jópár év (átlagbéres vállakozó) hiányzik a nyugdíjból.
Aztán alkalmazottként “szeretem csinálni, a saját tempómban”, ami nagyon jótt tett az “idegeimnek” de nem tett jót az anyagiaknak.
Az embereket nem a pénz hiánya zaklatja, ebben teljesen biztos vagyok. (nyilván mortgage és kaja legyen meg)
Az a gond, ha hirtelen törés jön, az szétzilálja a társadalmi kapcsolatokat.
Elégedetlen feleség.
Elégedetlen gyerekek.
Jaj mit szól a szomszéd.
Az alkalmazott elmegy a versenytárshoz.
Stb
EZT nehéz feldolgozni.
Főleg ha az embert látszatemberek, élősködők vették körül.
Ha így nézem, 1x érdemes paslóra kerülni, mert aki akkor melletted marad, az tényleg a barátod.
Az én esetemre van valami jó tanácsod, Miklós?
Ez a bukás azt is jelentette, hogy a barátok (?) leléceltek. Sokáig fájt.
Ma már nem.
Csak azért, hogy vigasztaljalak: a fizetési papíromon uaz a bruttó van, mint a 2010-sen kb (3-5e Ft az eltérés).
Volt némi reorganizáció, és 10 év kellett, hogy uabban a poziban elérjem a korábbit.
Viszont mondok még valamit: nem érdekel (annyira, már) és nem ez számít.
2010-ben 0 Ft megtakarításunk volt – ki akartam húzni az egyik családtagom a devizahitelből – és rá kellett jönnöm, hogy nem megy, most meg annyi, hogy ha évekig nincs munkám, akkor sem gond (közben nem volt semmi örökség, vagy a a páromnál extra fizetésemelés, ő eleve nagyon rosszul keres).
Szóval nem a fizetés nagyságán múlik, hanem máson.
Azóta visszakapaszkodtam, sőt, a KATA-t is kinőttem, de minden hónapban az első hogy félre teszek egy jelentősebb összeget (az én szintemen jelentős, az utolsó rendes fizetésem 1,5*-ese), sose lehet tudni.
Az életszínvonal inflációt nem tudom kikerülni de törekszem rá, hogy ne eszetlenül költekezzek.
Mindössze 20 ezer éve még mamutokra vadásztunk, előtte nem sokkal jöttünk le a fáról, ehhez képest pár száz éve megalkottuk a törvény előtti egyenlőség fogalmát és ezernyi magasztos eszmét.
Nagyon rövid idő alatt nagy utat tettünk meg.
Lehetne jobban? Persze.
Ezt az önostorozást nem szeretem.
Mellesleg pont nem az európai, egyre fogyatkozó népességet kell szidni mindenért, mi még ugyan jól teljesítünk.
Miért pont a fehér ember a hibás? Akkor már inkább a gazdagokat hibáztasd, ők irányítanak: forbes.hu/uzlet/17-orankent-szuletett-egy-uj-dollarmilliardos-2020-ban/
Kiszámoló! Ha zsidózó komment lett volna, azt is átengeded?
Altalaban igaz az, hogy ha 25%-os bevetel csokkenes a padlora kuldene, akkor tul nagy labon elsz.
nekem itt az jutott eszembe, hogy az a vállalkozó, amellett, hogy több milliárd forintot elveszít, valószínűleg a rengeteg alkalmazottja és annak családjai életét is tönkreteszi ezzel, elbocsátások, stb. Szóval nem bankban állt a pénze, és így azért érthető a depresszió és az öngyilok
2002-2003-ban volt olyan, hogy egy hét alatt több, mint egymilliót nyertem ruletten. Aztán pár hét múlva az utcán kerestem valami ennivalót, mert már rosszul voltam az éhségtől.
Anyagilag, morálisan és mentálisan is hullámvasúton éltem, ami aztán megállt a lejtő alján. Iszonyatosan kemény meló volt onnan kijönni.
Viszont közben megtanultam, hogy ha mindig van egy biztonságos tartalék, nem kell aggódni a holnap miatt, az maga a boldogság. Nem mellékesen pedig nem kell állandóan azt lesni, hogy ki talál meg az utcán, akinek tartozom.
Ezekhez képest az olyan dolgok, hogy milyen autóból szállok ki, milyen márkájú cipő van rajtam, nevetségesen mellékesnek tűnnek.
Nem ajánlom senkinek, hogy így tanulja meg, de nekem életem leckéje volt.
Evek ota olvasom Miklos irasait es igyekeztem alkalmazni az akkor meg kezdetleges penzugyeimben. Viszont most, hogy nem diakberem van, jo lenne egyben latni, hogy milyen penzugyi termekek vannak, amiket erdemes kihasznalnom. Van valakinek errol egy osszefoglaloja esetleg?
Olyanra gondolok, mint az egeszsegpenztari szamla, amivel adovisszateritest kapok, vagy mint a fundamenta volt, vagy regen a CIB malacpersely, szoval minden ilyesmi.
Vagy esetleg egy ultimate excel calculator arrol, hogy mennyit kell felretennem az uj hutoszekrenytol kezdve a lakasfelujitason at a nyugdijig, stb.
Barmi ilyen “osszefoglalo” hasznos lenne, koszonom!
Hazaköltöztem a szüleimhez, itthon kértem meg a 28500 Ft-os szociális segélyt és a gyerek után a családi pótlékot, mint elvált szülő, mert PONT a járvány kitörése előtt 2 hónappal, januárban váltam el. Az exem semmit sem fizet, eltűnt.
Tehát több sorscsapás nagyon rövid idő alatt: egy válás, durva jelenetekkel, egy albiban hagyott feleség kisgyerekkel (január), ez után 2 hónappal a járvány a munkahelyem is elvitte (március). Aztán a tulaj is kirakott, mikor a lakbért nem tudtam fizetni, ez volt a harmadik csapás, az első kettő után, szintén 2 hónapra. (május) Hazaköltözés Magyaro-ra: élet havi 42.200 Ft-ból, kisgyerekkel együtt, a járvány időszaka alatt. Még mindig a “sokk” hatása alatt vagyok, nem hevertem ki…
Nekem a havi jövedelmem 2014-ben nagyon lecsökkent. A havi jövedelmem 2/3 részét elveszítettem minden hónapban. Nagyon rossz volt ez az időszak. Kb. 2,5 évig tartott ez a rossz időszak. A magyar állam azt akarta, hogy rossz életszínvonalon kelljen élnem és ebben a döntésben egyetértett az elsőfokú bíróság. Szerencsére a másodfokú bíróság és a Kúria nem engedelmeskedett a magyar államnak és ezért visszakaptam az elvett pénzem. Ehhez az kellett, hogy ne elégedjek meg az új életszínvonallal, hanem úgy döntsek, hogy a magyar állam támadása miatt viszonzom a támadást és kártérítési pert indítottam a magyar állam ellen.
Egy válás külföldön, a férj jövedelmének a kiesése, az ex feleség a kisgyerekkel visszamegy a szüleihez Magyaro-ra. Jön a vírus, lezárások, bezárások, nincs munka és nincs óvoda/iskola, hogyan is dolgozzon így egy gyermekét egyedül nevelő elvált szülő??? A szüleim túl idősek, nem tudják folyamatosan vállalni az unokát, egész napra. Végig nyomorogtuk a vírus miatti lezárásokat, bundás és vajas kenyéren éltünk hónapokig. Zéró gyümölcs, zöldség. (A szüleim nyugdíja nagyon kevés.) Most kezdem összeszedni magam anyagilag, végre dolgozom, de hiába a pénz, meggyűlöltem a férfiakat, már rájuk nézni sem szeretek, olyanok, mint a kutyagumi a fűben, csak kellemetlen meglepetést okoznak. Ez az érzés erősebb bármi másnál: ha nyernék a lottón, az sem változtatna meg.
Most a magyar állam megint megtámadott 2020-ban és azt állítja, hogy a bíróság nem mondta meg, hogy minek a 100%-át kell fizetnie és ezért megint csökkentette a kártérítési pénzem. Ez azt jelenti, hogy megint csökkent az életszínvonalam. Sajnos most nem támadhatom meg a magyar államot, mert sikerült a magyar államnak megtalálnia azt a dolgot, amivel nem lehet mit csinálni. Jelenleg kb. sakk-matt van adva nekem a magyar állam által. Az a gond, hogy 6 hetes korban nem bizonyítható az, hogy mennyi pénzt kerestem volna, ha nem történik meg a baleset. Ezért a magyar állam, ha akarja, akkor bármikor leszedheti a magyar állam területén érvényes legalacsonyabb munkabérre a kártérítési pénzem. Jelenleg kutatom a megoldást, de még nem találtam meg. Én nem vagyok hajlandó elfogadni azt, hogy a magyar állam szándékosan egyre jobban csökkenti az életszínvonalam.
Ismerőseim és szüleim nem értik miért nem veszek autót, amikor ki tudom fizetni.. a belvárosban lakom egy csöndes utcában és teljesen szükségtelen pénzkidobásnak érzem, a Balatonra levisz a vonat, máshova úgyis repülők, a munkahelyem egy séta. Valahogy a luxus fogalma ebben az országban teljesen félreértelmezett. Nálunk az amerikai konyha a luxus, jobb helyeken meg egy rossz kényszermegoldás.
Nálunk családban történt, amíg testvérem jól keresett, minden alakalommal megjegyezte, hogy annyi pénzért, amennyiért én és a feleségem dolgozunk, fel sem kelne (2007-ben kb 1,2 millió nettója volt, nekünk kettőnknek kb 450 nettó). Aztán 2008 után jöttek a bajok, olyannyira, hogy 2014-ben, mire mi már kiköltöztünk Németországba, jött, hogy fizessek neki egy albérletet, és adjak neki havi 3000 EUR-t, hogy “el tudjon indulni”. Addigra lakás, autó elment náluk. Mindezt azután, hogy kért pár millió forintot “majd visszaadom ha egyenesbe jövök, éhezik a gyerek” (iPodot és iPhone-t vettek belőle), persze soha 50 forintot nem törlesztett belőle.
Azóta mi vagyunk a köcsögök, a bőrünk alatt is pénz van, csak nem akarunk adni, stb.
Szóval az éremnek 2 oldala van….
En szerencsere ugy jartam ezzel az eletszinvonal novelessel, hogy egy ido utan mar hiaba nott a fizetesem, nem tudtam elkolteni semmire, ha akartam se. Ingatlanra nincs szuksegem, autora se, a hobbimra koltok par miliot evente es ennyi. Minden mas befektetesben.
Viszont a pénz része váratlanul megoldódott családon keresztül, azóta elkezdtem vállalkozni, összejöttem egy csodálatos leányzóval, és határozottan jobb az életem, mint előtte, hiába élek feleannyiból. Élvezem, hogy magam osztom be az időmet, és hogy szabadon kitalálhatom, hogy mire fordítom, nem kell jóváhagyatni senkivel.
Persze ebben sokat segített, hogy eléggé minimalista életmódot élek, de sokat kellett alakulni a szokásaimnak, mert ezelőtt nem igazán kellett megnéznem, hogy megveszek-e 20-30e Ft-os tételeket.
Minden nehéz helyzet/kihívás lehetőség is egyben. 🙂
Itt nem szokás ilyesmikről írni, itt folyton mindenki nagy ász a hsz-ekben, míg az én tragédiám pont az, hogy soha nem is sikerült előrébb lépni (a könyökömön jön már ki az összes „képezd magad” stb. jótanács – been there, done that). Jobb híján ráfogom az üvegplafonra, meg hogy külföldiként esélyem itt a tizede, illetve szegény embert az ág is húzza, avagy az élet egy küszködés, akinek nincs, attól még azt is elveszik stb.
Szóval ne sírjatok marhaságokon, mert mindig van lejjebb.
Már az is kevés, ha 20 éven belül az egész fejlett világban átveszik a hatalmat radikális környezetvédők (és engednek évente, aztán 5 évente 1 repülőutat, havi 100 km-t nem elektromos autóval, nem ihatsz tejet a metán miatt, amit okoz, stb.), mert a fejlődő országok is rápattantak a marketingvezérelt konzumidiotizmusra.
“Zuhan az életszínvonalad”, mindent elmond erről a korszakról, hogy ez a fő kérdés, mit, mennyit és milyet vehetek (minél gyorsabban).
Annyira beteg az egész rendszer és gondolkodás, hogy úgy éreztem, hogy ezt most leírom egyszer.
Anno engem sem az motivált a nagyobb fizu miatti váltásra hogy “kellett” hanem úgy éreztem nem tisztel a munkaadóm azáltal hogy alulfizet, és ez demotivált.
Illetve hülyén is éreztem magam h tudtam jobban keresnek gyengébb képességű ismerősei. (Rossz megfogalmazás de nem tudok jobbat)
Viszont így az életszínvonal maradhatott a régi. Mikor korona alatt felmerült h mindenki csökkentett bért kapjon, csak megvontam a vállam. (végül nem így lett)
Életszínvonal terén pedig valamiért nagyon mulattat h a beosztottaimnál olcsóbb autóval járok (még pár évig biztosan)
Persze ebben az is benne van h egy jól karbantartott, praktikus, extrás csak épp 0 presztízsű kis családi autónk van ami sokkal többet ad “befelé” mint “kifelé” 🙂
Hosszú idő után jutottam el arra a SAJÁT következtetésre, hogy NEKEM leginkább az anyagiak számítanak. Ez nevén nevezve a minél több pénz, ingatlan, értéktárgy birtoklását jelenti.
Az életben kettő törvény létezik:
1. Csak magadra számíthatsz
2. Az erősebb kutya balalajkázik
A mai magyar társadalom olyan állapotba lett hozva, hogy még a legközelebbi ismerős is kepes 3 Forintért elárulni.
Ha van egy cél, azt el kell érni, az eszköz pedig szentesíthető.