Az időmilliomos

Sok embernek célja a pénzügyi függetlenség elérése, annyi pénz felhalmozása, ami kitart az élete végéig.

Komoly mozgalommá vált a FIRE, az extrém korai nyugdíjazás, amikor 30-35 éves emberek akarnak nyugdíjba vonulni, hogy úgymond elkezdhessenek élni.

Kíváncsi voltam, mi lett ezekkel az emberekkel, mihez kezdtek az életükkel, miután már nem kellett dolgozniuk.

Az egyik leghíresebb blogger évi(!!!) hétezer dollárból élt és állítólag él azóta is, talán harmincévesen vonult nyugdíjba.

Három évig japán kardművészetet tanult meg inline hokicsapat tagja lett, aztán visszament dolgozni egy brókercéghez, ahol lehúzott még négy évet. Aztán órákat kezdett szerelni és asztaloskodni. Nekem kívülről úgy tűnik, nem nagyon tudott magával mit kezdeni az úgymond nyugdíjas évei alatt.

Többeknél (ha nem is mindenkinél) azt látom, hogy előbb-utóbb valami munkahelyen kötnek ki vagy vállalkozásba kezdenek. Ha mást nem, folytatják a blogírást, előadásokat tartanak és így tovább.

Valaki mondta, hogy a munka abbahagyása után sem valósította meg azokat az álmokat, ami miatt ki akart lépni a munka világából. Elfolytak a napjai, rá kellett döbbennie, hogy nem a munkahelye akadályozta meg abban, hogy zenét írjon vagy fessen vagy csináljon bármi mást. Önfegyelemre van szüksége, hogy rendezettek legyenek a napjai.

Egy másik korai nyugdíjas eladta a weboldalát rengeteg pénzért, de nem tudott örülni a pénznek, úgy érezte, mintha a gyerekét adta volna el és azóta is bánja, hogy értékesítette az oldalt. Bár nem mondta ki, de szerintem ő is az ürességgel küzdött, szívesebben folytatta volna az írást (a “munkát”), hiába kapott sok pénzt, nem tudott mit kezdeni magával.

Nagyon sokan vannak ezzel így, a normál időben nyugdíjba vonulók is. Gyűlölik a munkájukat, alig várják, hogy ne kelljen többé dolgozniuk, de aztán hirtelen nem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel. Kiderül, hogy a munka adott keretet a napjaiknak és gyakran értelmet is. Munka nélkül pedig csak az üresség marad, a tévénézés, a felesleges internetezés és ezekhez hasonló dolgok. A vakáció és a nyaralás addig értékes, amíg rendkívüli extra. Ha már nem kikapcsolódás valahonnan, az is gyorsan unalmassá tud válni.

Gyakran ráfogjuk a munkára, hogy azért nem valósítjuk meg az álmainkat, mert dolgoznunk kell. Amikor már nem kell, kiderül, hogy akkor sem valósítjuk meg ezeket az álmokat, vagy az álmokról derül ki, hogy addig voltak csak vonzóak, amíg álmok voltak, amikor valósággá lettek, már nem is annyira izgalmasak. Vagy csak az első néhány hétben azok, utána már érdektelenné válnak és kereshetünk új elfoglaltságot vagy gyárthatunk új álmokat, amik izgalomban tudnak tartani bennünket, amíg meg nem valósítjuk őket.

Az ember gyakran becsapja magát: ha majd gazdag leszek, boldog ember leszek, ha majd nem kell már dolgoznom, boldog ember leszek, ha majd lesz egy családom, boldog leszek, ha majd sikeres és ismert ember leszek, boldog leszek és így tovább.

S amikor elérsz odáig, hogy már nem kell dolgozni, gazdag vagy, híres vagy és így tovább, kiderül, hogy délibábbá lett a boldogság, csak távolról tűnt hűs vizű tónak és vonzónak az addigi cél, amíg messze voltál tőle.

S nem azt mondom, hogy nem jó az anyagi függetlenség, ha nem kell dolgoznod a megélhetésért. De gyakran akkor jön rá az ember, hogy semmi értelme a napjainak, amikor már a munka sem tölti ki az ébren töltött idő nagy részét.

Ha nem tudod, miért élsz, mi a célja az életednek, mi tesz boldoggá, kiegyensúlyozottá a jelenben, nem leszel boldog a jövőben sem. Ha nem vagy elégedett az élettel amíg dolgozni jársz, nem leszel elégedett akkor sem, ha már nem fogsz dolgozni. Sőt, az illúzió elvesztése miatt valószínűleg boldogtalanabb leszel, mint voltál, mielőtt elérted volna vágyaid beteljesülését.

Ezért törekedj az anyagi függetlenségre (ha nem is feltétlen olyan extrém módon, mint a sok “korai nyugdíjas”), de ne hidd, hogy a munka miatt nem tudsz teljes életet élni.

Share

172 hozzászólás

  • QTT
    Én 36 éves vagyok, gyerekünk nincs, nem vagyok anyagilag független, 4-5 évig jönnénk csak ki, ha otthagynám a munkát. Viszont szabadidőm nagyon sok van, mert havonta 4-6 nap között dolgozom.
    Igaz az utóbbi időben hozzácsaptam még 4 napot másodállásként egy olyan szakmában, amit mindig ki akartam próbálni. Sokan kérdezik és nem értik, hogyhogy nem unatkozom és mivel tudom eltölteni az időt. Olyan szinten keretek közé vagyunk szorítva, hogy nélküle már sokan azt érzik, hogy “szétesik” a napjuk.

    Mit csinálok? Élek, teszek-veszek. Számomra ennek van értelme. Amúgy egy átlagos napom az, hogy felkelek reggel 8-8:30 körül (feleségem ekkor már a munkában van), megcsinálom a reggelit, amíg megeszem és utána kb 1-2 órát olvasgatok. Utána elmegyek edzeni/futni. Mire ezzel megvagyok már délután 1 óra körül jár. Zuhany és ebéd és már azon kapom magam, hogy 14-14:30 van.
    Folyt…

  • QTT
    Folyt:
    Szóval máris délután van. Ekkor nagyon változó a dolog. Olvasás, filmnézés, ügyintézés, autómosás, lakás karbantartás, továbbá a főzésen kívül minden mást én csinálok itthon, szóval sokszor még túl gyorsan el is megy a nap. Van egy kényelmes, de tevékeny folyása a dolognak.
    Sohasem érzem úgy, hogy unatkozom, sosem érzem azt, hogy nincs mit tennem. Ha pl ezt a blogot olvasom, kommentelek, vagy bármi mást olvasok a neten, én nem tekintek arra úgy, hogy kidobott idő, semmittevés.
    Olyat sem éreztem soha, hogy ennek mi az értelme, mi a célom, hová vezet. Az anyagi biztonság megvan, a megtakarítás megy, lakhatás rendben. Ezeken felül csak annyi a “célom”, hogy éljem az életemet/életünket.

    Sőt, nekem ez a megszokott. A hónapban lesz egy továbbképzés 3 napos, reggel 8-16-ig. Már most nyígok, hogy de furcsa lesz, semmire sem lesz majd időm, mert utána indul csak a napom.

  • Imre
    @én is akarok kommentelni: Éppen most olvasom Szalay Ágnes könyvét, amely az életközepi válságról szól. Szerintem nézd meg, simán lehet, hogy emiatt nincsenek céljaid.
  • xavv
    Életem legszebb hónapjai akkor voltak,amikor kb 4 hónapig nem volt munkám és a megtakarítások sem csappantak meg annyira hogy aggódnom kelljen. Napi 10-12 órákat foglalkoztam a hobbijaimmal, és egy életen át tudnám azt csinálni, csak a pénzért dolgozom, és amiatt nem jut idő a hobbijaimra.
    Ha megnyerem a lottó ötöst,bebizonyítom hogy én egy hatalmas kivétel vagyok ebből a szempontból.Ez az írás arra vonatkozik,akinek csak 1 hobbija van. Azt csinálja 4-5 hónapig, aztán megunja, és jön az “üresség”.
    Nekem meg van 3 hobbim amit megszállottan űzök,de ezek közül egyik héten az A érdekel egy kicsit jobban, másik héten a B, aztán meg a C. Ezeket 30 éven keresztül tudnám váltogatni, ha beleunok az egyikbe, jöhet a másik.
    De amúgy a hegedűművészek sem munka mellett gyakorolnak napi 8-10 órát intenzíven, éveken keresztül, nem megunva…. El lehet magadat foglalni, ha “beleásod” magad valamibe!!!
  • Torrente
    Én már évek óta csak menedzselem amim van, mellette bulizok, tanulok, utazgatok amerre tetszik, tivornyázok a Balatonon és a termelődő tőkémnek hobbiból új befektetési lehetőségeket keresek. Főleg ez utóbbi, szellemileg nagyon jól leköt, ad izgalmakat és feladatokat is, de közben még sincs rajtam már az a fojtogató egzisztenciális szorongás.

    Én egyébként az ellenkezőjére, a kilátástalan napi robot miatti kiégésre is látok rengeteg negatív példát a környezetemben. Míg pár év gyötrődés egy szokványos munkahelyen, látványosan beszürkíti, megtöri? az emberek többségét (ilyenkor mondja azt a népnyelv, hogy “megkomolyodott”, “benőtt a feje lágya”), addig én ugyanolyan derűs és laza vagyok, mint a húszas éveim elején. Fantasztikus érzés, hogy szinte a gyerekkorom óta folyamatosan, teljesen szabad vagyok. Mert szerintem, ha van egy jó-közepes életszínvonalad, utána már ez a legnagyobb érték!

  • Fire hungary
    Csak gyorsan, mert most is fire találkozót tartok Győrben : én vezetem a hazai fire mozgalmat, 8 eve fire vagyok, 44 éves most. Most írtam könyvet, azelsoszazmillio.hu címen. Miklossal is szívesen találkozok, meg egyébként bárki ingyen jöhet a fire talira, ahol pont ilyen dolgokról beszélünk, pl hogy ki mit csinál vagy csinálna az idejével. Üdv, Balázs
  • zerohu
    Nem tudom mi az okoskodas abban, hogy tenyszeruen tudok olyanrol aki irant a kollega erdeklodott. FIRE, van gyerek, raadasul meg boldog is. Nem is neked valaszoltam hanem egy kommentelonek, ehhez kepest jol magadra vetted. Lehet rad is radferne mar egy ev sabbatical.

    Akkor bocs. Megyek is szabadságra. 🙂

  • áfonyafa
    Ezt ki határozza meg amúgy, hogy az internetezés, meg a tv-zés az rossz, de a napi 8 óra munka egy gyárban, az rohadtul előremutató, és az ad értelmet az életnek? lol

    Miért kell mindenkinek valami fantasztikus célokat kitűzni, és felfedezni a követekező vírus ellenszerét? Ha meg nem sikerül depressziósnak lenni.

    Miért kell minden tevékenységben értelmet keresni? Pont ez öli ki a gyerekekből a kíváncsiságot, hogy mondják nekik, hogy ennek semmi értelme, majd én megmondom minek van értelme.

    Miért nem lehet örülni a kis dolgoknak?

    Miért kell dolgozni azért, hogy elmehess nyaralni, ahol elvered az összes pénzt, amiért éjt-nappallá téve dolgoztál? Azért vágysz a “nagy utazásra”, mert szívsz egész évben, és “megérdemled”.

    Miért baj, ha valaki több dolgot is kipróbál, és nem egyvalamiben “teljesedik ki”?
    Ha valaki 40 évet nem egy helyen tölt, akkor már nem találja önmagát?

  • Gizike
    Ha mar nem a megelhetesert kell napi x orai keretbe illesztett teveeonyseget vegezni (nevezzuk munkanak), akkor lehrt elni magasabb rendu celokert. Peldaul nem magunkert hanem a tarsadalom ilyen olyan csoportjaiert. Es akkor ennek vannak szintjei.
    Irta itt fenn valaki: kisebb magyobb kozossegekert. Jotekonykodj, dolgozz karitativ cellal, tegyel a tarsadalomert. Oszd meg a tapasztalataid azokkal, akiknrk szuksege lehet ra.
    Tanits, akar ugy is, hogy elvegzel egy pedagoguskepzot es ezt vegyitve a taoasztalataiddal tudod a jovo genereracioit epiteni.
    Szomoru, hogy a tarsadaunkban mennyire nem jelenik megez,de ertheto, nem nagyon lattunk jo mintat a legtobben (tisztelet a kivetelnek)
    Vitatkozni az allaspontommal er!
  • Kjumpi
    Diplomamunka készítése, sokkal nagyobb felelősséggel járó friss pozíció és családiház építése közben tudnám értékelni a szabadidőt.
  • Krisztina
    még egyszer megosztom:
    Pszichológustól tanultam: az életnek nem érdemes az értelmét keresni. Aki ürességet érez, az menjen pszichológushoz. Elmondom, hogy miért: sok ember, aki 30-40 éves korára mindent elér komoly pszichológiai problémával küzd (általában érzelmi, anyagai, stb nehézségekből jön), ami hajtóerőként funkcionál. És amikor odaér, akkor összeomlik, azért, mert addig a tetteit az üresség elől való menekülés motiválta, és most az üresség megtalálta. A kiegyensúlyozott emberek mindig tudnak dolgozni, és mindig tudnak pihenni is, mert folyamatosan váltanak egyik szerepből a másikba (így persze lassabban is haladnak, de nem égnek ki soha, az utolsó pillanatig tudnak nyitottak, viszonylag derűsek/aktívak maradni).
  • raverguy
    40 éves vagyok, nincs családom, így nyilván könnyű. Folyamatosan csökkentettem a munkaórám, vállalkozóként ez nem volt nehéz. El tudnám képzelni azt is, hogy semmit nem dolgozok, de akkor biztosan csinálnék valami társadalmi munkát. Valami kell, de bőven elég napi 4 óra.
    Sokat nem teszek hozzá a világ fejlődéséhez, de az megnyugtat, hogy próbálok minél kevesebbet ártani. Csak akkor ülök autóba, ha muszáj, gyalog és kerékpárral megyek mindenhova. Repülővel nem tervezek utazni. Nem eszek húst, tejterméket is csak nagyon keveset. Próbálok minél többet adományozni.
    Célom minél több magyar túraútvonal bejárása, csak ezzel az egy hobbival el lehet tölteni bármennyi időt, de tanulok hangszeren játszani is.
    Nem gondolom, hogy mindenki arra termett, hogy megmentse a világot vagy nagy dolgot tegyen le az asztalra. Ha 5 év múlva meghalnék és esetleg a mennybe kerülnék ott megköszönném ezt a 45 évet
  • Blend Ahmed
    “A cél halál, az élet küzdelem,
    S az ember célja e küzdés maga.”
    (Madách Imre)
  • Belavoltam
    “Ha valamelyik FIRE hero megunta a munka utáni semmittevést, kérem, keressen fel”

    Csak nehogy a vegen megkapd, aztan pont ahogy Kiszamolo irta nehany peldaban, te legy a vilag legboldogabb embere 2-3 hetig vagy honapig. Aztan meg a vilag legnyomorultabb embere, aki nem tud magaval mit kezdeni. De nekem aztan mindegy.

  • Belavoltam
    “Aki azért akar gyereket, hogy legyen életcélja, az inkább ne akarjon gyereket.”

    Nagyon igaz ez is.

  • Zabalint

    De cél nem csak a munka lehet, sőt a belülről jövő célok felé az út motiválóbb, mint amit meg kell tenned, hogy megélj.
  • Bambababbba
    Voltak itt kriptóban bízó emberek, fele megtakarítás oda, stb. Úgy gondolom nem kevesen tőkeáttétellel is benne voltak a fejlettebb államokból (fiatalok és/vagy tudatlanok). Az utóbbi egy hétben történtek kapcsán nem sajnáltam őket. Nem voltak tisztában a kockázatokkal. Akik az utóbbi hónapokban végtagot vesztettek el, őket jobban. Ez is fáj, az is fáj, csak máshogy. Fire-ösként is van lehetőséged változtatni az életeden, és feladni magadból valamit, és másnak örömet okozni. Lehet, hogy az öröm multiplikálható, nem csak a tőkeáttétel.
  • Körte
    Véleményem szerint a Maslow piramis segít célt találni mindenkinek. Aki nem tudja mihez kezdjen, nézzen szét a közvetlen környezetében és találni fog bőven olyan dolgot, ami javításra szorul. Legyen akár ez a kis, közvetlen közösségében (játszótér, orvosi rendelő, iskola felújítás, közösség szervezés hasznos célok mellett) vagy nagyobb, akár országos szinten (oktatás, egészségügyi reform) stb.
  • Gabor
    Szerintem aki nem a munka alól akar mentesülni, hanem több szabadidőt szeretne, hogy minden számára fontos dolog beleférjen a napjába/több időt szánhasson rájuk. Továbbá aki úgy él, hogy nem ismeri mit jelent: unatkozni, annak sokkal értelmesebben fog telni a napja, mintha dolgozna és boldogabb is lesz ha nem vesz el a munka többé időt. (Hozzáteszem: az ilyen ember munka mellett is boldog.)
    A Covid elején a 6 hét kényszerszabadság végére, boltbezárások, kijárási korlátozások ellenére tudatosult bennem: Soha többé nem akarok dolgozni. Nem értettem akkor, hogyan fért eddig bele az időmbe a munka. Aztán újra dolgozni kezdtem Home officeban és rájöttem: Úgy, hogy ismét rohannom kell mindenhova, hogy legalább pár dolog beleférjen napomba, úgy, hogy kevesebb időm maradt ismét a gyerekemre, a családomra és arra is hogy tanuljak valamit.
    Ismét szendvicset eszek reggelire, főzés helyett…
  • Gábor
    ,Csak irigyelni tudom azokat, akik elérték a pénzügyi függetlenséget, főleg mert én nem tudtam elérni.
    Totál más lenne úgy dolgozni, hogy nem annak a meglètètöl függ a megélhetésem és ha abbahagyom akkor az nincs kihatàssal a megèlhetèsemre.
  • axt
    A munkát nem szeretni kell, ugyanis az nem szeret vissza. A munkát meg kell csinálni és kész. Eleve nagyon kevés olyan munka van, amit lehet szeretni, tehát nem mindenkinek fog megadatni az, hogy szeresse a munkáját. Meg ugye, teszem azt szeretsz valamit csinálni, de amint az munkává válik, határidőkkel, mindennel, már nem is olyan vonzó. Ez a szeressük a munkánkat dolog egy mítosz, nem működik.
  • Nem lesz a hobbid a munkád 99%
    Pedig az első példa egy sikeres modell. Neki sikerült. A Fire nem azt jeleni, hogy nem dolgozol, hanem azt hogy azt csinálod amit akarsz. Kis ideig jégkorongozik, ha kedve támad asztaloskodik.

    Nagy hazugság az, hogy akkor keress olyan munkát ami a hobbid és akkor majd pénzt is keresel meg élvezed is a munkát. Persze néha össze tud jönni, ha programozás a hobbid és akkor az a munkád is. De ha nekem a természetjárás a hobbim, abból hogy csinálok pénzt? Nem, nem akarok blogolni, videókat készíteni, a túrázás maga a hobbim, nem a magamutogatás. Igen is jó sok pénzt akarok keresni, hogy ha utána természetvédelmi őr akarok lenni minimálbérért, akkor beleférjen a 3-4 egyetem, meg a semmi pénzért való munka. Amúgy meg kösz nem. Vagy tanár, stb.

  • BBalázs

    Ha ezt tudom, hogy van ilyen Győrben, elmentem volna kiváncsiságból. (Meg egy köteg névjegykártyával, amin csak a számlaszámom van, hátha 🙂 ) jó lenne tudni, ki hogyan érte el ezt a szintet. Nekem nagy valószinűséggel sose fog összejönni, de nem is nagyon hajtok rá. Szerintem én sem tudnék mit kezdeni a hirtelen jött sok szabadidővel. Aztán csak belejönnék 🙂

    Azok, akik havi,évi pár nap munkából vígan megélnek, ők mit csinálnak? Másik posztok alatt gyakori a panaszkodás a kevés szabadidőre, meg a munkaidőn túli otthoni melóra, nincs idő erre-arra, itt meg mindenki az ellenkezője 🙂

  • Lölö
    Az élet értelme szerintem a szolgálat.

    Ha alárendeled magad egy magasztos (de mégis e világi) célnak, ami a rövid, kicsinyes, fogyasztás orientált átlagemberi léten túlmutat, akkor jó eséllyel mindig lesz egy iránytűd és elegendő motivációd arra, hogy tovább lépj a következő feladatra.

    Ha nem a téged zsákmányállatnak tekintő munkáltatód szekerét tolod, nem fogsz kiégni sem.
    Ezért kell minél nagyobb függetlenség, hogy magadhoz vonhasd a döntés jogát.

    Ha lelki válságban vagy, keress egy olyan célt, ami túlmutat rajtad, pl. hozz létre egy olyan alapítványt, ami méltó hozzád.
    Pl. tanulni vágyó szegény gyermekből biztosan több van, mint ahánynak lehetőséged van segíteni.
    Szóval ha a néhány százmillió, dollárban van meg, az is kevés lesz.

  • Oregon
    A magyar harmincas nyugdíjas főállásban azzal haknizott, higy nyugdíjas.
  • Gergő
    90esek évek, gyerek voltam, de kb. ez volt a beszélgetés. Jól megy a vállalkozás, ki tudnék szállni 10 millióval. 10%-os kamat, évi 1 millióból vidéken a Zemplénben jól meglennénk. Csak azért nem lépem meg, mert a gyerekektől elvenném a lehetőséget, ami Pesten meg van. Jó, h nem lépte meg, mert már elég rég csődbe mentek volna. Pedig akkor jónak tűnt a matek…
  • András György
    Szerintem ez a téma kicsit rosszul lett bekeretezve a közbeszédben. Nem azon múlik az életed, hogy van-e 400 milliód. Számomra az egész témakör a szabad akaratról szól, arról, hogy mennyire uralod a saját életed.
    Ha van egy munkahelyed, ami jól fizet, jól érzed magad ott, akkor már el is érted a pénzügyi függetlenséget. Persze ez nincs így az emberek nagy részénél, ezért az első döntés, hogy lehúzod ott azt néhány évtizedet nyugdíjig vagy csak azért dolgozol, hogy a későbbiekben megszabadulj a munkától. Azon keveseknek akiknek ez utóbbi sikerül, nem hiszem, hogy az a sorsuk, hogy utána céltalanul ténferegjenek a világban. Ha visszamegy dolgozni az sem kudarc, hanem egy döntés. Kipróbálta, nem érzi jól magát, döntött. A lényeg, hogy a saját kezében van az élete.
    Az egész FIRE dolog lényegi eleme, hogy bizonyos szinten kivonulsz a társadalomból. Ennek pozitív és negatív következményeivel.
  • Panna
    Környezetemben lévők közül mindig a jól kereső és sok megtakarítással rendelkező egyének a céltalanok és depressziósak. Én pedig mindig azt mondom, hogy ha többet keresnék mennyi ajtó kinyílna még, ami olyan tevékenységeket fizetne, amire jelenleg nincs keretem.
    Én napi 10 órás munka után örülök, ha futok egyet, meg uszodába odaérek. Sokkal többet csinálnék, de nincs rá lehetőségem.
  • O Zoli
    Nem értek egyet az írással ebben a formában. Ha az ember anyagilag független, akkor bármit megvalósíthatna amit Ő szeretne. Sokan írtak itt különböző célokat, de azokkal sem feltétlenül értek egyet. Eleve a kiinduló ponttal. Ha az ember elérte az anyagi függetlenséget akkor élhet akár saját magának is, nem feltétlenül hedonista módon, de akár úgy is(ki vagyok én hogy a másikat megítéljem a saját mércém szerint), nem kell hogy kőbe vésett céljai legyen senkinek, ahány ember annyi féle ugyanis. Viszont addig amíg nem éri el az anyagi függetlenséget addig az kellene hogy a célja legyen. A cél határozza meg őket, pedig fordítva kellene élni az életünket. Valaki ezt valaki felismeri, valaki csak sodródik az árral, pedig az emberek 80-90 %-a nem szereti a munkáját, csak azért dolgozik hogy hónapról-hónapra megéljen valahogy, és ebből nagyon kevesek tudnak csak kitörni ilyen-olyan okok miatt.
  • Péter
    36 évesen elértem az anyagi függetlenséget.
    De miért ülnék le ezután. Dolgozok, azt amit szeretek és annyit amennyi jól esik.
    Továbbra is ülök a gép elött munkával, de csak érdekes projekteket vállalok és csak fél munkaidőben.

    A másik fél munkaidő elég sportra, családra, tanulásra vagy semmittevésre. Többet barkácsolok, vettem bárányokat, szebb a kert.

    Korai nyugdíj nem egyenlő a TV nézéssel. Egyszerűen csak egy jobb minőségű életet jelent.

  • O Zoli
    Nem értek egyet az írással ebben a formában. Ha az ember anyagilag független, akkor bármit
    megvalósíthatna amit Ő szeretne. Sokan írtak itt különböző célokat, de azokkal sem feltétlenül értek
    egyet. Eleve a kiinduló ponttal. Ha az ember elérte az anyagi függetlenséget akkor élhet akár saját
    magának is, nem feltétlenül hedonista módon, de akár úgy is(ki vagyok én hogy a másikat megítéljem a
    saját mércém szerint), nem kell hogy kőbe vésett céljai legyen senkinek, ahány ember annyi féle ugyanis.
    Viszont addig amíg nem éri el az anyagi függetlenséget addig az kellene hogy a célja legyen. A cél
    határozza meg őket, pedig fordítva kellene élni az életünket. Valaki ezt valaki felismeri, valaki csak
    sodródik az árral, pedig az emberek 80-90 %-a nem szereti a munkáját, csak azért dolgozik hogy
    hónapról-hónapra megéljen valahogy, és ebből nagyon kevesek tudnak csak kitörni ilyen-olyan okok miatt.
  • Csabacs
    Van egy mondás, hogy az ember egészen másképp beszél, ha tele a zsebe…

    A pozitív tapasztalatom ezzel összefüggően az, hogy az anyagi helyzetemmel összefüggően már nagyon magabiztosan tudok NEM-et mondani bizonyos munkahelyi szituációkban.
    (Most már csak az új FIRE napirendet kell kitalálni…)

  • Györgyi
    Szerintem egyszerűen kellenek a kontrasztok az életben, hogy igazán élvezni tudjuk. Kb. 20 évvel ezelőtt volt egy nagyon elhavazós napom, úgy igazán összejöttek a megbízások, több helyen tolmácsoltam, nagyon elfáradtam. Délután volt kb. 1 óra szabadidőm két munka között. Készítettem egy csésze teát, és leültem a fotelba olvasni. Rengeteg könyvet elolvastam és sok száz csésze teát megittam életemben, de akkor annyira jólesett, hogy azóta is megmaradt bennem. Ha egész nap pihenhetek, akkor már a pihenés is nyűg egy idő után. Még azt is, hogy szabadon dönthetek az időm felhasználásáról, akkor tudom igazán kiélvezni, ha vannak kötöttebb időszakok is. Túl sok szabadidő túl sok döntéskényszer, ami ráadásul legtöbbször bűntudatot is okoz, mert nem mindig van annyi önfegyelmem, hogy tényleg értelmesen töltsem el az időt, és ne mondjuk a net előtt ragadjak fél napot.
  • élőhalott
    Nagyon jó az írás és még jobbak a hozzászólások! Én röpke pár év mókuskerék után éreztem, hogy már nem tudok mit kezdeni a szabadidőmmel, már nem tudok a gyerekeimre koncentrálni, valami életöröm örökre elveszett. Senkinek nem volna szabad eddig eljutnia, mégis ezrek élnek így, vegetálva, a puszta túlélésért 🙁 Soha többet nem akartam túl sokat dolgozni, hétvégén dolgozni, nyaralás nélkül tengődni. Aztán másodállásokat vállaltam, mert mindig volt egy olyan célom, amihez anyagi fedezet kellett. Most megint elegem van, egyetlen állásom van, de persze ez is alkalmazotti, szóval eleve lehetetlen a boldoguláshoz vezető utat megtalálni ezáltal – csak a vegetáláshoz elég. Ráadásul már több pihenésre lenne szükségem, már nem elég évi tíz szabadnap, ható óra alvás etc.
  • Jani
    mit dolgozol?
  • Hollós
    Nos, nekem a család és a gyerekeim az elsők, még ha ez az értékrend itt furcsának is hat. Férfiként ez ad alapot az életemnek. Emelllett a munka az, amit el kell végezni, bár a saját vállalkozás fejlődését azért jól esik látni. Gyerekkorom óta napi szinten játszok több hangszeren és aktívan űzök több sportot. Jövő héten épp egy intenzív nyelvtanfolyamra megyek. Érdekelnek a művészetek, régiségek meg vagy ezer más dolog. Vonzódom az ingatlanokhoz. A következő projektem egy kis vidéki eldugott nyaraló építgetése lesz. Szóval lehet azért célokat találni, ha aktív vagy és keresel.
    Persze lustának is lehet lenni, meg sorozatokat bámulni, ez nem bűn. Csak fejben kell rendet rakni, hogy kielégít-e a semmittevés, vagy nem.
    Megy itt mindig a sírás-rívás az anyagiakról, meg a kiégésről, de szinte alig ír valaki a családjába fektetett energiáról, komoly hobbikról, célokról. Helyette coach…
  • Pistu
    Szerintem két fajta ember van, a vállalkozó típus és az alkalmazott típus. Előbbinek a szervezés, irányítás, alkotás hiányzik inkább ha abbahagyja, utóbbinak a rendszeresség. A vállalkozó típusnak kreatív hobbi kell, az alkalmazott típusnak 4 órás munka vagy állattenyésztés vagy ilyesmi ahol fix feladatok vannak. Ez csak egy vélemény, biztos kutatták már pszihomókusok.
    Viszont amíg van 18 év alatti gyerek, addig nem hiszem, hogy jó ötlet abbahagyni az aktív munkát.
  • patau
    Rengetegszer hangzott el a „cél” kifejezés. Gyerekkorom óta hallom; Mik a céljaid? Tűzz ki célokat! Hajts a cél felé! Mi az, hogy cél?
  • QTT

    Mondjuk úgy, hogy dolgokat felügyelek és továbbítok különböző rendszerekben. Sima alkalmazott vagyok. A kulcs az, hogy a havi 168 óra kötelező, de nekem 1 alkalom 24 óra. Továbbá be van még írva ilyen-olyan tevékenység plusz óráknak, valamint havi 2-3 nap szabadság és így jön ki ez a 4-6 nap.
  • untermensch4
    Nem kell leragadni 1 munkánál. Ha jól számolom a mostani a 43. munkahelyem. 1nap-4év közötti időtartamúak… az utóbbi néhány már egyre nagyobb arányban volt szórakoztató mint gályarabság. Ha nem lennék ilyen szétszórt és lusta, eközben még 2-3 érdekes szakmába beletanulhattam volna, lottónyeremény vagy bármi nélkül is.
  • Lao-ce - Az út és erény könyve
    Aki tölt színültig:
    jobb, ha előbb abbahagyja.
    Aki túl élesre fen:
    élét hamar kicsorbítja.
    Arannyal,ékkővel teli kamra:
    megőrízni senkise bírja.
    Kincs, gőg, rang egyszerre:
    Mekkora szerencsétlenség!
    Alkotni, adni, majd visszavonulni:
    ez az égi bölcsesség.
  • speki
    Ne féltsétek a 30-as nyugdíjas T. Szabolcsot.
    Van egy régóta nagyon jól működő családi vállalkozásuk (Völgység-Trans)
    Az egész család a vállalkozásban dolgozik, így Szabolcs sem unatkozik sőt, maximálisan kiveszi a részét a munkából, ha az szükséges.
    Egyébként az egész családja mérhetetlenül intelligens és előrelátóan gondolkodók minden területen.
    Neki valóban összejött, de az összetartó családról ez szintén elmondható.
  • befektető
    Kiszámoltam mennyi pénz kell, hogy ne kelljen többet dolgozni.
    Nyugdíjig meglesz.
  • Mindegy

    “Csak nehogy a vegen megkapd, aztan pont ahogy Kiszamolo irta nehany peldaban, te legy a vilag legboldogabb embere 2-3 hetig vagy honapig. Aztan meg a vilag legnyomorultabb embere, aki nem tud magaval mit kezdeni.”

    Látom, nehéz elképzelni, amit mondok. 🙂 Pedig ez 100%-ig biztos. Akár évszázadokig is el tudnék élni teljes boldogságban munka nélkül, annyira nem hiányzik. Semmiféle pénzért végzett munka. A feleségem dettó így gondolkodik, többször meg is beszéltük, hogy számunkra hihetetlen, hogy van ember, aki nem tud meglenni munka nélkül. 🙂

    Nagyon szívesen bütykölök, barkácsolok magamnak, akár naphosszat is, de hogy pénzért kelljen másnak dolgoznom, vagy a saját vállalkozásomon, az nekem (nekünk) mind csak kényszer.

    Na mindegy. Tudom, hogy sokaknak hihetetlen, pedig ezek a tények.

  • SM
    Bűzlik nekem az elejétől fogva ez a FIRE dolog, mert:
    – anyagi függetlenség a cél/vízió, közben kemény keretek közé van szorítva minden kiadásuk,
    – általában úgy halmozzák fel a vagyont, hogy egy szakmában kiemelkedő eredményeket érnek el 30-40 éves korukra, majd képesek eldobni ezt s visszavonulnak, ahelyett, hogy profitálnának az addig szerzett tapasztalatukból/szaktudásukból,
    – életmódjukká válik minden általuk hozott szabály kemény betartása, ( a spórolás és felhalmozás jegyében) majd a cél elérése után ott a teljes szabadság – ez 2 teljesen ellentétes életforma,
    – és akkor nem beszéltünk barátokról, családról, társadalmi közegről, stb.

    Gondolatkisérletnek jó, olvasni róla, szórakozásképp megfelelő, 1-1 eleme talán hasznosítható, de az egészet nem kell komolyan venni.

  • L70
    Még dolgozom, pedig anyagilag már nem muszáj. Történet az elmúlt hétről. Migrációt csináltunk egy projektben, és megcsúsztunk, 20 ember előtt alapos leb@szást kaptam hétfőn a projektvezetőtől. Utána felhívott egy kolléga, és azt mondta, hogy ő érzi rosszul magát emiatt. Az volt a furcsa, hogy én nem éreztem rosszul magam, nem is érdekelt a dolog, mert milliós nagyságrendű adatnál ez előfordulhat, és nem is érdekelt a projektvezető magatartása, elengedtem a fülem mellett.
    Pénteken felhívott a közvetlen főnököm, hogy kaptam 2 hónap jutalmat. Megköszöntem, örülök neki, ennyi.
    Az anyagi függetlenség roppant nagy előnye, hogy nem idegeskedek már betarthatatlan határidőkön és hülye főnökökön.
  • SM
    Aki műveli, s komolyan veszi a FIRE-t, az becsapja saját magát és a világot is.

    ugyanis aki a korábbi megfeszített heti 40-80 munkaóra helyett már csak heti 20 órában végzi a következő tevékenységeket:
    – blogot/könyvet ír FIRE-ről,
    – befektetéseit kezeli,
    – ilyen olyan plusz tevékenységgel némi pénzt keres,
    hadd áruljam el nektek, hogy ez nem FIRE, hanem FÉLÁLLÁS (heti 20 munkaóra)

  • RP
    Szerintem ez azért van, mert akinek van egy célja amihez anyagi függetlenségre van szüksége, az megcsinálja a függetlenségét, de utánna nincs ideje blogolni, mert a céljával foglalkozik. Akinek nem volt célja annak marad a blog mint önigazolás, hogy mennyire jó neki. Egyébként az anyagi függetlenség célja nem feltétlen az hogy ne keljen dolgozni, hanem az hogy azt csinálhasd amit szeretsz. Pl ne fizu alapján keljen munkahelyet választanod, de lehet a cél egy válalkozás elindítása amire nincs időd meló mellett. De ezek lehetnek missziós célok is. A lényeg, hogy attól még hogy valaki ugyanúgy dolgozik, de ha kell bármikor megengedhet magának fizetetlen szabit, vagy rárúghatja az asztalt a főnökre valóban nagy szabadság és sok streszt vehet le az emberekről. A 30évesen nyugdíjba menést soha sem értettem én 70 évesen is aktív szeretnék lenni.
  • Husz János Puszita
    Jó sokan vannak itt akik teljesítménykényszerrel küzdenek. Nem baj az de semmiképpen nem a kiegyensúlyozott boldogság kulcsa, amiről Miklós írt.
  • szintetikus
    Én naponta nem mindig dolgozok 2-3 óránál többet, de van amikor már reggel 8 körül végzek. Nem szeretek dolgozni. Viszont a közvetlen környezetemben azt látom, hogy a fent leírtak igazak. Sokan nem tudnának ennyi szabadidővel mit kezdeni. Csak akkor érdemes ezt megvalósítani, ha van néhány olyan tevékenység, amely igazán leköt (nem utazás) és a személyiséged bírja a semmittevéssel járó üresség kitöltését. Én imádom, de rengetegen szenvednek vele.

Vélemény, hozzászólás?

A megadott név fog megjelenni, ezért érdemes nem a valódi nevedet megadni a hozzászóláshoz.

A hozzászólás előzetes moderáció után fog megjelenni.

A hozzászólás párbeszédre van kitalálva és nem monologizálásra. Ezért fogalmazd meg úgy a mondanivalód, hogy beleférjen egyszerre egy hozzászólásba. Senki nem akar téged olvasni 15 hozzászóláson keresztül (rajtad kívül természetesen). Ha cikket szeretnél írni, ajánlom valamelyik ingyenes blog oldalt, azok valók ilyenre.

Minden hozzászólótól elvárjuk a minimális tiszteletet mások felé. Akiknek ez (még) nem megy, azoknak felesleges fáradnia a gépeléssel. Beszélj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled beszéljenek. Ennyire egyszerű eldöntened, megfelelsz-e ennek a feltételnek.

A hozzászólás nem alanyi jog, hanem egy lehetőség, ha olyat tudsz mondani, ami mások számára hasznos és építő. Köszönjük a megértést.

(Elnézést kérek mindenkitől, a fentiekért, sajnos a félreértések miatt kénytelen voltam leírni ezeket. Természetesen a te hozzászólásodat is szeretettel várjuk.)

Figyelem: FIREFOX böngészővel gondod lehet a hozzászólás elküldésével. Használj másik böngészőt a hozzászóláshoz, amíg ki nem javítják a hibát.

 karakter még felhasználható

A hozzászólás elküldésével hozzájárulsz, hogy az IP címed technikai okokból tárolva legyen. Ha ezt nem szeretnéd, ne küldd el a hozzászólást. Kérésre a hozzászólást töröljük az IP címeddel együtt.