Warren Buffett mondta egyszer, hogy óvakodj azoktól a befektetésektől, amelyek tapsot és izgatottságot váltanak ki; a nagyszerű befektetési politikát általában ásítás kíséri.

A jó befektetési stratégia általában annyira izgalmas, mint a száradó festéket nézni a kerítésen. Ha izgalmat keresel, azt is találsz a piacon, de azok a lehetőségek sokkal inkább a szerencsejáték, mintsem a befektetés kategóriájába tartoznak.

Szintén Buffett mondta, hogy inkább biztosan elérek egy jó eredményt, mint reménykedve hajszolok egy nagyszerűt. Ezért fektetett olyan cégekbe, amik itt voltak ötven éve is és valószínűleg itt lesznek még harminc év múlva is (Coca-Cola, Gillette, stb.) Apple részvényeket is csak 2016-ban kezdett venni, mindenki azt gondolta, hogy azt a hajót már lekéste. Pedig csak arra várt, hogy kellően unalmas legyen az Apple részvény is, kiszámítható hozammal.

A mai világban annyi információ (igaz és hamis egyaránt) zúdul az emberre, hogy könnyen kialakul a FOMO érzés és hogy elrontasz valamit, ha csak unalmas befektetéseid vannak. Sikeres kriptobefektető, valaki vett sokat egy penny stockból és mennyit keresett rajta, fogadást tett erre vagy arra az agyon hype-olt részvényre, mennyit keresett rajta, te meg itt üldögélsz az unalmas portfóliódban, átlagos hozam mellett.

Sokan nem veszik észre, hogy csak a nagy sikereket szokták az emberek szétkürtölni a közösségi médiában, a nagy kudarcokat nem. S csak addig látod  a "sztárbefektetőt", aki már többször mert 19-re lapot kérni, amíg tönkre nem megy, utána eltűnik a színről és jön a következő sikerember. Elhalkul a kriptóbefektetők tábora, megjelenik helyette a meme részvény befektetők tábora, utána azok, akik az AI árrobbanásra fogadtak, amikor annak vége lesz, majd jön a következő hangos kisebbség. Így megy ez már évtizedek, ha nem évszázadok óta, csak akkor te még nem fektettél be, ezért azt gondolod, hogy van új a nap alatt.

Nagyszámú mintában 33 ezer emberből mindig lesz egy, aki tizenötször képes lesz egymás után írást dobni a fej vagy írás játékban. Ő is és sokan mások meg lesznek győződve arról, hogy ez azért van, mert annyit tanulmányozta az érméket, a dobás művészetét, mert kellően sokat tanult, sokat gyakorolt, mert naponta legalább öt órát ezzel foglalkozik. Miközben egyszerűen csak ő volt az az egy, akinek ekkora szerencséje volt, őt hozta ki nyertesnek a tisztán matematikai esély.

(Nagyon sok embernél szerencsejáték-függőség alakul ki, csak ők ezt befektetésnek hívják, ezért az mindjárt nem olyan, mintha kaszinó függők vagy félkarú rabló-függők lennének. Hiszen ő a tőzsdén ad-vesz naponta vagy kriptózik, ő komoly ember, nem olyan lecsúszott, mint a másik függő, aki mondjuk a lovira jár fogadásokat kötni. Pedig pont olyan. Attól, hogy te lóverseny helyett a Robin Hood appban hajszolod az adrenalint és azt nyitod meg naponta huszonötször, hogy lovak leírása helyett fórumokat bújsz napi nyolc órában, hogy mire kell legközelebb fogadnod, még nem lettél más ember. Ugyanolyan szerencsejátékot űzöl, mint a sportfogadók vagy mint a pénznyerő automaták rabjai. Te sem mered félbehagyni, hiába buktál már rengeteget, hiszen mi van, ha a következő fogadás fog meggazdagítani téged. Ha magadra ismersz, ne felháborodott hozzászólást írj (az kiabál mindig a leghangosabban, akinek a háza ég), hanem keress egy szakembert aki tud segíteni. Rengeteg ember szerencsejáték függő lett, hála az olyan appoknak, mint a Robin Hood is, meg a sok internetes fórumnak, ahol egymást tüzelik, hogy mit kell tenni. Ennek semmi köze semmilyen befektetéshez. De ezt csak így zárójelben, segítségül, ez a cikk a valódi befektetőknek szól.)

Cselekvési kényszer

A pszichológiában cselekvési kényszernek hívják azt, amikor teszel valamit, csak hogy megnyugtasd magad, miközben a legjobb stratégia az lenne, ha semmit nem tennél.

Egy 2007-es  tanulmányban élvonalbeli csapatok tizenegyes rúgásait vizsgálták. Azt találták, hogy a rúgó játékosok középre 39,2%, balra 32,1%, jobbra 28,7% valószínűséggel lőttek. Tehát a kapusnak a legjobb stratégia a középen maradás lenne, nem csak azért, mert oda lőttek a legtöbbet, hanem mert sokkal eredményesebben tud védeni a kapus, ha középen áll, mintha repül a levegőben jobbra vagy balra (védekezési sikerráta 33%-14%-13% kerekítve).

Ennek ellenére a kapusok legnagyobb része jobbra vagy balra vetődött tizenegyes védése közben. Ez a cselekvési kényszer, ami a legrosszabb eredményt adja. Mert milyen már az, hogy csak állok középen és meg sem próbálok csinálni valamit, hogy kivédjem a várható veszteséget.

Ugyanezt csinálják a befektetők is, megpróbálnak védekezni a piaci hatások ellen, még akkor is, ha több ezer felmérés van arról, hogy a legjobb amit tehetsz, ha nem teszel semmit. Egy kapusnál még magyarázhatja a vetődést az is, hogy az ellenfél gyorsan kiismerné, hogy ez a kapus mindig középen marad, egy befektetőnél viszont nincs ilyen kényszer a cselekvésre, mégis a legtöbben tesznek valamit, amikor a legjobb stratégia a semmit tevés lenne.

Az emberi agy számára a „nem cselekvés miatti veszteség" érzete sokkal fájdalmasabb, mint a „cselekvés miatti veszteség". Jobb úgy veszteni, hogy legalább megpróbáltam tenni valamit ellene, mint passzívan nézni a veszteséget. Még egyszer: akkor is így érez az ember, ha egyébként racionálisan a nem cselekvés sokkal kifizetődőbb.

Egy másik tanulmányban azt vázolták fel a megkérdezetteknek, hogy két futballedző egyaránt elveszítette vagy megnyerte az előző mérkőzését. Az A edző úgy döntött, hogy változtat – három új játékost állít be. A B edző úgy döntött, hogy nem módosít. Mindketten 0-3-ra kaptak ki a következő héten. Ki bánja jobban?

Amikor mindkét csapat nyert az előző héten, a megkérdezettek 90%-a úgy gondolta, hogy a változtató edző bánja jobban (ez a klasszikus cselekvésellenes preferencia). Amikor azonban mindkét csapat veszített az előző héten is, a válaszadók közel 70%-a úgy gondolta, hogy az edző bánja jobban, aki nem tett semmit – a cselekvési preferencia teljesen megfordult.

Ez az oka annak, hogy a veszteség után a befektetők a leginkább hajlamosak rossz kereskedési döntéseket hozni. A veszteség miatti fájdalom arra készteti őket, hogy „tegyenek valamit", és az a „valami" statisztikailag általában rossz. "Mentsük a még menthetőt" felkiáltással szokták realizálni a veszteséget a befektetők.

(Mármint rossz neked, ha teszel valamit, de nagyon jó a brókerednek vagy brókercégednek. Mert ők abból élnek, hogy csinálsz valamit. Ezért születnek elemzések, hogy mi várható, mi merre fog menni. Arra akarnak rávenni, hogy kereskedj. Utólag megvizsgálva ezeket a tanácsokat, még a fej vagy írásnál is kisebb eséllyel működtek.)

Miért veszélyes mozgatni a portfóliódat? Egy Bank of America elemzés szerint ha 1930 óta kihagyod minden évtized 10 legjobb napját, a kumulatív hozam 19.975%-ról mindössze 45%-ra zuhan.  A J.P. Morgan 20 éves adatai (2005–2024) szerint ha kihagytad a 10 legjobb napot: az éves hozamod lefeleződött, ha kihagytad a 40 legjobb napot, negatív lett a hozamod.

Persze vigyázni kell ezekkel a látványos számokkal, hiszen majdnem pont annyi esélyed van kihagyni a legjobb tíz napot, mint a legrosszabb tízet, de arról valahogy soha senki nem csinál hasonló látványos összefoglalókat. Azonban azt fontos tudni, hogy a legjobb napok jellemzően a legnagyobb zuhanások közben vagy közvetlenül (egy-két héttel utána) szoktak lenni.

Gyakran hallom emberektől tanácsadáson, hogy várnak a belépéssel a tőzsdére, mert már régóta emelkedik az árfolyam, ha majd zuhan 15-20%-ot, akkor belépnek. Ezeknek az embereknek két dolgot szoktam mondani: az egyik, ha nem mersz belépni a tőzsdére, amikor évente emelkedik 15-20%-ot, biztos nem mersz majd IDŐBEN belépni akkor, amikor zuhanásban van. Egy zuhanás pánik miatt van és általában később múlik el a pánikhangulat, mint emelkedni kezdene a tőzsde. Éppen hogy a masszívan emelkedő tőzsdei árfolyam szokta megnyugtatni a befektetőket. De ha te akkor akarsz beszállni, amikor elült a pánik, feleslegesen várták évekig a partvonalon, az esésből sem fogsz profitálni.

A másik, hogy honnan tudod, hogy mikor van vége az esésnek? Még egy tartós emelkedés sem garancia erre. Nézd meg ezt az ábrát az 1929-es tőzsdei esésről. Szerinted hányan szálltak be a piros karikában lévő masszív emelkedés során? Olyanok, akik azt gondolták, hogy vége a pániknak. S vajon hányan mertek beszállni a zöld karikában, ahol teljesen hasonló volt a mintázat? Utólag már tudjuk, hogy ott volt a mélypont, de ha benne éltél, ugyanolyan csapdának tűnt, mint a 1930-as emelkedés.

2007-2008-ban mikor mertél volna beszállni a tőzsdére? Melyik emelkedés utáni zuhanásban, miközben minden hír arról szólt, hogy eljött a világvége, összeomlik a teljes bankrendszer?

Erre mondják azt, hogy a tőzsdén szép tudsz lenni, de okos nem. Ezért kár is megpróbálnod, hogy okos legyél, különösen, hogy okosabb legyél, mint mindenki más.

A legjobb technika, ha veszel olcsó index ETF-eket (mert a költség a legnagyobb hozamgyilkos, erről már sokszor írtam) és rájuk csukod az ajtót.

Felmérések vannak arról, hogy minél többször nézed a befektetéseidet, annál kockázatosabbnak ítéled meg őket, függetlenül attól, hogy mennyit hoznak. Mert egyszerűen a zajt látod, az állandó naponkénti, akár hetekig tartó eséseket, amiket természetesen sokkal inkább észreveszel, mint a hetekig-hónapokig tartó emelkedéseket. Ennek két eredménye lesz: feleslegesen túl óvatos leszel és rossz döntéseket hozol a legkisebb esés esetén is. (Az egyik felmérés szerint számszerűen: 67%-kal több kereskedés és átlagosan 3,5%-kal kisebb hozam évente.)

Egy másik eredménye az állandó ellenőrzésnek, hogy azt hiszed, hogy kontroll alatt tartod a piacot, hiszen állandóan úgymond képben vagy. Egy hamis biztonságérzetet ad, ezért is reagálod túl a piaci történéseket, amikről legtöbbször kiderül, hogy nem is történések voltak, csak zajok.

Mit tegyél, mint befektető?

- Először is nem kell mindenkinek a tőzsdén befektetni. Az egy lehetőség, nem egy kényszer. Ha neked nem való, ne erőltesd. (Viszont hosszú távon, nagyobb összegnél érdemes lenne tanulnod róla, mert jobban járhatsz vele, mint az egyéb, kevésbé kockázatos befektetésekkel. Ne szállj be a tőzsdébe megfelelési kényszerből, de ne is maradj távol pusztán csak tudatlanság vagy felesleges félelem miatt. De erről majd valamikor máskor írok részletesebben.)

- Befektető legyél, ne szerencsejátékos. Részvényekbe ne tegyél olyan pénzt, ami kell akár 5-6 év távlatában is. Viszont ha nem kell 15 évig, ne érdekeljen, hogy aktuálisan éppen mennyit ér. Se pro, se kontra. Se szegényebb nem vagy, se gazdagabb, ha éppen változott az ára. Neked továbbra is ezer darab részvényed van. Eladod a házad, csak azért, mert estek az ingatlanárak? Nem. S azért, mert emelkedtek? Azért sem. Cselekedj így a befektetéseiddel is.

- Zárd ki a zajt és ne cselekedj félelemből. (De a hasznot se vedd ki feleslegesen.)

- Kerüld el a sztárolt lehetőségeket. Vegyél faék egyszerűségű index ETF-eket, minél nagyobb szegmensét a piacnak. Bár nem fog soha felmenni a befektetésed egy év alatt a triplájára, de a harmadára sem fog esni soha tartósan.

- Ha a havi megtakarításaidat fekteted be, akkor válassz egy napot, amikor megteszed. Mondjuk minden hónap nyolcadika. S ne agyaljál, hogy hátha holnapután olcsóbb lesz az euró vagy várok egy másfél százalékos esést és majd utána. Legyen automatikus a dolog, az adott napon vedd meg az értékpapírt.

Minél egyszerűbb és minél unalmasabb a portfóliód, minden felmérés szerint annál többet fog hozni. Ahogy a művelt francia mondja, amikor angolul beszél: Keep it simple, stupid. Ez a híres KISS-elv a befektetésekben. Ha még nem tetted meg, nézd meg a Kiszámoló Akadémiát a Youtube-on.