Értékálló gyűjtemények?
A befektetések egyik legnehezebben beárazható módja a különféle tárgyak gyűjtése, a különleges Lego szettektől a kerámiákig. Ezeknek a gyűjteményeknek legnagyobb ellensége az idő. Pontosabban az emberek ízlésének és érdeklődési körének változása az idő múlásával.
Az én nagyszüleim porcelánfigurákat gyűjtöttek, mert az volt az értékálló befektetés, egy szép, drága és “ritka” porcelánért bármikor sok pénzt fognak adni. Gondolták ők. Csak sajnos az a korosztály, aki szépnek tartotta a kerámiafigurákat, lassan elköltözött az élők sorából és az utána jövőknek már esze ágában sincs porcelánfigurákat bevinniük a lakásukba. Így azok a figurák, amikre ők vagyonokat költöttek, nagyjából semmit nem érnek. Ez alól néhány ritka és igen értékes darab kivétel, de azok ezrelékét sem adják a gyűjteményeknek. (Pont ezért ritkák és értékesek.) Amit a nagyszüleim ritka és értékes porcelánoknak tartottak, abból készült vagy ötvenezer darab a gyárban. Fajtánként.
A most 40 év felettiek között még sokan vannak olyanok, akik bélyegalbumok felett görnyedve nőttek fel, többek között én magam is. Hetente jártam bélyeggyűjtő klubba, minden fontos sorozat megvolt, postatisztán és első napi borítékon is.
Már tízévesen is feltűnt két dolog. Az egyik, hogy sokkal többért tudom megvenni a bélyegeket, mint eladni. A másik sokkal furcsább volt, hogy miközben tombolt az infláció, a bélyegeim ára semmit nem változtak. A fagyi ára gyakorlatilag évente megduplázódott, de a bélyegkatalógusban éveken, évtizedeken át ugyanannyit ért egy-egy bélyegsorozat.
Ezért abba is hagytam a gyűjtést, amit tudtam, eladtam. Egyalbumnyi bélyeg megmaradt, éppen a napokban került a kezembe. Forgattam a kezemben, mit csinálhatnék vele. Mai értéken legalább 70-80 ezer forintot adtam érte anno (ez már csak a maradék maradéka ugye), de ha el akarnám adni, nem tudom, kapnék-e érte ötezer forintot.
Odaadjam a fiamnak? Azt sem tudja szinte, mire is volt való a bélyeg. Ma már csak a hivatalokkal levelezik az ember (lassan már azokkal se), nem is értené, miért gyűjtsön ő bélyeget. Nem több az neki, mint néhány színes papírfecni. Úgyhogy a gyűjtemény tovább porosodik ott, ahol eddig is.
Ákos ennél rosszabbul járt, ő egy komolyabb gyűjteményt örökölt. Következzen az ő levele.
Apám bélyeggyűjtő volt. Számomra nem derült ki, miért kezdett bélyeggyűjtésbe, de sosem volt a szenvedélye. Nem gubbasztott órákat egy nagyítóval a kezében az albumok felett, nem járatott folyóiratokat, nem járt klubokba vagy filatéliákba.
Egyetlen alkalommal sem láttam csipesszel a kezében, csillogó szemekkel rendezgetni a színes papírdarabokat, nem beszélt róluk, nem jöttek fura alakok titokzatos borítékokkal az éjszaka közepén, mégis legalább 20 éven keresztül gyűjtött. Felteszem hitt benne. Hitt abban, hogy a fizetésének egy részét biztos befektetésben tartja, melyet kamataival együtt hagyhat ránk a testvéremmel. Hitte, hogy értéket teremt és a havi bélyegvásárlások okozta lemondás megtérül majd, ha egyszer mi értékesítjük a kollekciót.
Gyűjteményére senki nem tartott igényt a családból, így nálam landolt. 11 évig álltak a polcon az albumok, bennük százas-ezres mennyiségű értékjegyek időrendben, míg végül átlépték az ingerküszöbömet és rávettem magam, hogy kezdjek velük valamit. Bármit. Átnéztem, de persze csak perfekt laikusként és azt is sietve, majd kutakodni kezdtem a neten. Élőképzettség nélkül is hamar feltűnt, hogy nem egyedi gyűjteményről van szó, rengeteg hasonlót hirdetnek a jófogáson, hogy messzebb ne is menjek.
Hirdessem én is Lenint, Sztálint, Gagarint és Misa macit? Olimpiai sorozat, vadállatok, repülők, labdarúgó válogatott, végtelen és véges sorozatok. Egyben senkinek nem kellene, bíbelődni az elaprózással nem volt kedvem, így hát felkerestem a helyi Kör-t és elmentem a kéthetente tartott találkozójukra. Kedvesen fogadtak, érdeklődve lapozták át a könyveket, majd kicsit letörve és együtt érzően jelezték, hogy ezekből a bélyegekből (hozzá nem értésből vagy szándékosan) bizony több millió példányt adtak ki anno, mára már a névértéküket sem érik.
Fogalmazzunk inkább úgy, maguk az albumok, mivel külföldiek voltak és szép állapotban maradtak meg, érnek talán valamit egy-egy elvetemült gyűjtő számára. Amennyiben rátalálok valamelyikükre.
Egy zacskó chips. Nem a 75 grammos, hanem a nagyobb és talán nem a kommersz márkák egyike állt szemben a 20 évig dédelgetett álommal, akkor ott a Körben. Ennyit várhattam az örökségért cserébe, ha találok rá vevőt. Évente nagyjából félhavi fizetést jelentett a kor trendi invesztíciója, az 10 hónap bére összesen. Mai értéken nézve, átlagbérrel számolva három-négymillió forint – hogy el tudjuk helyezni a jelenben. Ezt az összeget nem költötte magára vagy ránk, kinek hogy tetszik.
Hoztam egy döntést, ami inkább kérés volt a Kör felé. Ha vannak olyan általános vagy középiskolás diákok, akik belevágnak mostanában, adják át nekik. Ne egyszerre mindet, mert akkor azonnal értéktelenné válik a szemükben, hanem csak néhány ívet, amit képesek feldolgozni és átlátni. Talán kapnak egy olyan szeletet a múltból, mely a mobilok képernyőjén nem tud átmenni.
A történet tanulságát mindenki vonja le magának, akár vesse össze egyes jelenkori megtakarítási formákkal. Ha párhuzamot vél felfedezni néhány esetben, az bizonyára csak a véletlen műve.
Eddig a levél. Tanulságos a történet, te is gondold végig, ha befektetésként tekintesz a hobbidra. Fog bárki legoval játszani harminc év múlva? Trendi lesz még az antik bútor? Hol van ma a hetvenes-nyolcvanas évek sztárja, az állatprém? Akarnak majd nagy tömegben az emberek olyan drága órákat venni és felvenni negyven év múlva, ami csak óra és semmi több? Az a rengeteg régi fényképezőgép, amiért egy komplett vagyont adtál életed során, valószínűleg majd a kukában végzik, ha az örököseidé lesznek. Esetleg eladják majd egy marék rizsért valakinek az egészet.
Legyen a hobbid a hobbid, de ne gondold, hogy befektetésnek sem utolsó, amit te gyűjtesz. Többször ablakon kidobott pénznek bizonyul a hobbira költött pénz és nem befektetésnek. Ezért ne a hóbortod, csak a hobbid legyen, akármit is gyűjtesz. (A hóbort és a hobbi között az a különbség, mennyi pénzedet szóród el rá.)
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
De a gyűjtésnek vannak azért értékálló formái nem? Műkincsek, festmények és valóban ritka bélyegek. 🙂
Ezekről mik a vélemények, érnek majd többet esetleg, megérheti belerakni valamennyit?
(Tudom, arany/ezüst ára, darabszám…
Köszi 😉
Két hetente van börze ahol kint vannak kb harmincan, jókat beszélgetnek és gazdát cserél mondjuk 5 autó összesen.
Én is néztem a régi, manuális objektívek piacát, és reálértéken még így is töredékét érik annak, amennyiért anno meg lehetett kapni. Ráadásul csak a jó állapotúaknak van forgalmi értéke, amelyek az egykor megvásároltak töredékét jelentik. Tehát befektetésnek biztosan nem tekinthetőek.
Előfordulhat, hogy valami gyűjtött tárgy majd sokat ér egyszer, de előre ezt senki nem láthatja.
Több gyűjtési területen otthon vagyok (valamennyire), és nagyon szomorú dolog, amikor az örökösök azt hiszik, hogy a papa féltett gyűjteményéből sok pénzük lesz; atán valójában csak filléreket ér, már ha egyátalán el lehet adni..
A bélyeggyűjtés a régi rendszerben a Hatalom által is támogatott volt, rengetegen foglalkoztak vele, és szinte nulla a bélyegekre az érdeklődés. Telefonkártya? Detto.
Középkategóriás filmes fényképzők szintén nem sokat érnek.
Nagyon profi módon tárolva, csoportosítva, az illető még az apjával együtt gyűjtött, rendszerezett, hobbizott vele.
A lánya meg az unokája most tanácstalan-szomorú szeretettel áll az albumok felett (ezek egyébként nem keveset érnek, mert tényleg rengeteg tudással gyűjtődtek össze), hogy akkor pénzzé tenni vagy a Papa emlékére néha átlapozva porosítani valami polcon.
Ja és persze valahogy megállapítani a valódi értékét.
Nem kezelte J. bácsi egyébként befektetésként, élete hobbija volt mindössze. De tényleg olyan szomorú tanácstalanság most valahol.
Évek óta őrizgetünk hagyatékból porcelánokat, noname festményeket, bélyegeket meg pénzérméket. Én már régen odaadtam volna ingyen valami fanatikusnak, csak vigye el. Ellenben folyton azt hallgatom, hogy hülye vagyok, nem szabad elherdálni, sokat ér… Egyszer dühömben kihívtam egy becsüst, vagy hogy hívják, (kb. 10e Ft-ért vállalta) hogy mérje fel, mit ér a cucc. Kitalálhatjátok: semmit. Erre csak annyi volt a reakció, nem baj, nem ért az hozzá, nagyapád sok pénzt adott érte, ergo drágán kell eladni. Mondanom sem kell, azóta is csak porosodik. Agybaj.
Pl. a szerintem valaha volt egyik legjobb készlet (10193) 10 éve adták ki, akkor volt 30000 körül, és utána még kb. 3 évig volt kapható boltban. Nemrég (pár hónapja) kínáltak bontatlant 60000-ért. 7-10 évre ez nem az az egetverő haszon.
Az egy dolog, hogy engem talán nem is a megörökölt könyvek érdekelnek, de még ha érdekelnének, akkor is csak e-könyvként vagy maximum könyvtárból, én egy olvasás miatt nem akarok semmit évtizedekig őrizgetni.
Amikor 2005-ben meghalt, a piaci megoldást választottam és felhívtam két felvásárlót. Az egyik 250 ezret ajánlott a gyűjteményért, a másik 1,1 milliót, utóbbinak adtam el a gyűjteményt, amit harmadoltunk. Előbbi mondta, hogy talán 3-4 értékesebb sorozat volt az egész gyűjteményben. Utóbbi a gyűjtemény nagy részét postai bélyegként adta el cégeknek és ebből élt.
Biztos, hogy legalább 5-6 millió forint volt befektetve a bélyegekbe.
Felújított egy parasztházat is,kb. 3 millióból, eladtuk 10 évre rá 900 ezer forintért.
És közben rájöttem, hogy ezek a tevékenységek szórakoztatták, nem befektetések voltak ezek, hanem hobbik. Ha pedig így nézzük, akkor nem alkoholra, vagy nőkre költötte, hanem erre. Illetve de, azokra is:)
Siv Widerberger: Bélyeg
Bélyeget gyûjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyűjtök bélyeget.
DragonBall kártyáimat is anno egy falusi srác megvette 10e-ért.
A kosaras kártyáim még mindig megvannak. Bár látszik is, hogy általános iskolásként nem is tudtam volna befektetésként tekinteni rájuk. Most se várnék tőlük sokat. Egyszer, valaki, talán, ki tudja, egy gyűjtő pont érdekelt lesz benne. De nem. Néhány évente egyszer pakolás közben amikor előkerül, jó rájuk nézni és visszamerengeni az emlékekbe amik eme gyűjtemények hatására jönnek elő. Ennyi a befektetésük, viszont ez sokszor többet ér, mint eladni egy buli áráért.
Az italok sem értékállók szerintem. Ha nem megfelelő hőmérsékleten van tárolva, eleve bukó. Nagypapa halála miatt pár hónapja annyi romlott bort és töményet borítottam ki, hogy egy hétig cefreszag volt a pincében.
A régi, ma már retro számítógépek is elég sokat érnek, én meg kidobáltam mindet…
Amit nem dobok ki sosem az egy IBM Model M billentyűzetem kb. 1986-ból.
Szerintem még 100 év múlva is működni fog.
http://www.waymo.com
Nem kerülik el a sorsukat az autók sem. A mostani gyerekek már nem autoskartyaznak.
Néha a helyi bélyeggyűjtő klubba is elmentem (igen jó társaság volt), ott hallottam a nagy gyűjtőktől hogy 100 év alatti bélyeggel csak rágyújtani érdemes (persze mindenki tudta hogy vannak kivételek, de azokhoz hozzánk hasonló pór emberek úgysem jutnak hozzá).
Úgy hogy az egész gyűjteményem megvan, majd az unokák csinálnak vele valamit :))
Akik már a 90-es évek fogyasztói társadalmában szocializálódtak, azoknak meg nem érték már az ilyesmi. Lassan csak az ingatlan marad általánosan elfogadott “fizikai” értéktartó eszközként.
Szóval következő generációknak nem lesz ilyen gondja, hogy mit kezdjenek az utánunk fennmaradó “érték”-nek gondolt szeméthalommal, én generációmban nagyon nem jellemző a gyűjtögetés már.
Tudom hogy valószínűen semmit nemérnek és értelme sincs. Na de hát ezért hobi a hobi.
Bent vagyok sok gyűjtői csoportban és csak csodálkozom, hogy egyesek képesek tízezreket kiadni például feliratos üvegekért. Másrészt gyakran olvasom,hogy sokak féltett kincseire mondja a szakértő, hogy nem ér szinte semmit.
Szakmabeliként van egy rossz hírem a számodra: az IT tudás (az alapokon túl) az egyik leggyorsabban elavuló. Területfüggő is persze, de pl. megmutatsz egy reactjs kódot egy 10 évvel ezelőtti webfejlesztőnek és egy betűt nem fog érteni belőle. De még csiga lassú platformokon (pl. Java) is képes átcsúszni ennyi idő alatt komolyabb paradigmaváltás (lambdák, stream api, stb).
Alapok, meg egy alap programozói tudás persze ártani nem árt, egy fokkal könnyebb lesz, ha egyszer munka miatt szóba kerülhet, hogy beletanuljon az ember valamibe.
Persze regebben azzal is lehetett csajozni, hogy az ember betanult a csillagaszati atlaszbol par csillagkepet. Miota megjelentek az okostelefonok, meg a Skymap, azota mar ez sem jatszik. 🙂