Értékálló gyűjtemények?

A befektetések egyik legnehezebben beárazható módja a különféle tárgyak gyűjtése, a különleges Lego szettektől a kerámiákig. Ezeknek a gyűjteményeknek legnagyobb ellensége az idő. Pontosabban az emberek ízlésének és érdeklődési körének változása az idő múlásával.

Az én nagyszüleim porcelánfigurákat gyűjtöttek, mert az volt az értékálló befektetés, egy szép, drága és “ritka” porcelánért bármikor sok pénzt fognak adni. Gondolták ők. Csak sajnos az a korosztály, aki szépnek tartotta a kerámiafigurákat, lassan elköltözött az élők sorából és az utána jövőknek már esze ágában sincs porcelánfigurákat bevinniük a lakásukba. Így azok a figurák, amikre ők vagyonokat költöttek, nagyjából semmit nem érnek. Ez alól néhány ritka és igen értékes darab kivétel, de azok ezrelékét sem adják a gyűjteményeknek. (Pont ezért ritkák és értékesek.) Amit a nagyszüleim ritka és értékes porcelánoknak tartottak, abból készült vagy ötvenezer darab a gyárban. Fajtánként.

A most 40 év felettiek között még sokan vannak olyanok, akik bélyegalbumok felett görnyedve nőttek fel, többek között én magam is. Hetente jártam bélyeggyűjtő klubba, minden fontos sorozat megvolt, postatisztán és első napi borítékon is.

Már tízévesen is feltűnt két dolog. Az egyik, hogy sokkal többért tudom megvenni a bélyegeket, mint eladni. A másik sokkal furcsább volt, hogy miközben tombolt az infláció, a bélyegeim ára semmit nem változtak. A fagyi ára gyakorlatilag évente megduplázódott, de a bélyegkatalógusban éveken, évtizedeken át ugyanannyit ért egy-egy bélyegsorozat.

Ezért abba is hagytam a gyűjtést, amit tudtam, eladtam. Egyalbumnyi bélyeg megmaradt, éppen a napokban került a kezembe. Forgattam a kezemben, mit csinálhatnék vele. Mai értéken legalább 70-80 ezer forintot adtam érte anno (ez már csak a maradék maradéka ugye), de ha el akarnám adni, nem tudom, kapnék-e érte ötezer forintot.

Odaadjam a fiamnak? Azt sem tudja szinte, mire is volt való a bélyeg. Ma már csak a hivatalokkal levelezik az ember (lassan már azokkal se), nem is értené, miért gyűjtsön ő bélyeget. Nem több az neki, mint néhány színes papírfecni. Úgyhogy a gyűjtemény tovább porosodik ott, ahol eddig is.

Ákos ennél rosszabbul járt, ő egy komolyabb gyűjteményt örökölt. Következzen az ő levele.

Apám bélyeggyűjtő volt. Számomra nem derült ki, miért kezdett bélyeggyűjtésbe, de sosem volt a szenvedélye. Nem gubbasztott órákat egy nagyítóval a kezében az albumok felett, nem járatott folyóiratokat, nem járt klubokba vagy filatéliákba.

Egyetlen alkalommal sem láttam csipesszel a kezében, csillogó szemekkel rendezgetni a színes papírdarabokat, nem beszélt róluk, nem jöttek fura alakok titokzatos borítékokkal az éjszaka közepén, mégis legalább 20 éven keresztül gyűjtött. Felteszem hitt benne. Hitt abban, hogy a fizetésének egy részét biztos befektetésben tartja, melyet kamataival együtt hagyhat ránk a testvéremmel. Hitte, hogy értéket teremt és a havi bélyegvásárlások okozta lemondás megtérül majd, ha egyszer mi értékesítjük a kollekciót.

Gyűjteményére senki nem tartott igényt a családból, így nálam landolt. 11 évig álltak a polcon az albumok, bennük százas-ezres mennyiségű értékjegyek időrendben, míg végül átlépték az ingerküszöbömet és rávettem magam, hogy kezdjek velük valamit. Bármit. Átnéztem, de persze csak perfekt laikusként és azt is sietve, majd kutakodni kezdtem a neten. Élőképzettség nélkül is hamar feltűnt, hogy nem egyedi gyűjteményről van szó, rengeteg hasonlót hirdetnek a jófogáson, hogy messzebb ne is menjek.

Hirdessem én is Lenint, Sztálint, Gagarint és Misa macit? Olimpiai sorozat, vadállatok, repülők, labdarúgó válogatott, végtelen és véges sorozatok. Egyben senkinek nem kellene, bíbelődni az elaprózással nem volt kedvem, így hát felkerestem a helyi Kör-t és elmentem a kéthetente tartott találkozójukra. Kedvesen fogadtak, érdeklődve lapozták át a könyveket, majd kicsit letörve és együtt érzően jelezték, hogy ezekből a bélyegekből (hozzá nem értésből vagy szándékosan) bizony több millió példányt adtak ki anno, mára már a névértéküket sem érik.

Fogalmazzunk inkább úgy, maguk az albumok, mivel külföldiek voltak és szép állapotban maradtak meg, érnek talán valamit egy-egy elvetemült gyűjtő számára. Amennyiben rátalálok valamelyikükre.

Egy zacskó chips. Nem a 75 grammos, hanem a nagyobb és talán nem a kommersz márkák egyike állt szemben a 20 évig dédelgetett álommal, akkor ott a Körben. Ennyit várhattam az örökségért cserébe, ha találok rá vevőt. Évente nagyjából félhavi fizetést jelentett a kor trendi invesztíciója, az 10 hónap bére összesen. Mai értéken nézve, átlagbérrel számolva három-négymillió forint – hogy el tudjuk helyezni a jelenben. Ezt az összeget nem költötte magára vagy ránk, kinek hogy tetszik.

Hoztam egy döntést, ami inkább kérés volt a Kör felé. Ha vannak olyan általános vagy középiskolás diákok, akik belevágnak mostanában, adják át nekik. Ne egyszerre mindet, mert akkor azonnal értéktelenné válik a szemükben, hanem csak néhány ívet, amit képesek feldolgozni és átlátni. Talán kapnak egy olyan szeletet a múltból, mely a mobilok képernyőjén nem tud átmenni.

A történet tanulságát mindenki vonja le magának, akár vesse össze egyes jelenkori megtakarítási formákkal. Ha párhuzamot vél felfedezni néhány esetben, az bizonyára csak a véletlen műve.

Eddig a levél. Tanulságos a történet, te is gondold végig, ha befektetésként tekintesz a hobbidra. Fog bárki legoval játszani harminc év múlva? Trendi lesz még az antik bútor? Hol van ma a hetvenes-nyolcvanas évek sztárja, az állatprém? Akarnak majd nagy tömegben az emberek olyan drága órákat venni és felvenni negyven év múlva, ami csak óra és semmi több? Az a rengeteg régi fényképezőgép, amiért egy komplett vagyont adtál életed során, valószínűleg majd a kukában végzik, ha az örököseidé lesznek. Esetleg eladják majd egy marék rizsért valakinek az egészet.

Legyen a hobbid a hobbid, de ne gondold, hogy befektetésnek sem utolsó, amit te gyűjtesz. Többször ablakon kidobott pénznek bizonyul a hobbira költött pénz és nem befektetésnek. Ezért ne a hóbortod, csak a hobbid legyen, akármit is gyűjtesz. (A hóbort és a hobbi között az a különbség, mennyi pénzedet szóród el rá.)

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.

20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Share

150 hozzászólás

  • Gábor
    Jó írás, tanulságos. Én is gyűjtöttem bélyeget gyerekkoromban, de nem túl nagy értékben/mennyiségben. Anyu hozta haza a munkahelyéről, ahol havonta fizetett valamennyit érte, azt hiszem. Aztán abbahagytam, és felnőttként eladtam pár ezerért egy munkatársamnak. Ezután jöttek a kosaras kártyák, arra elég sokat költöttem anno, mondjuk ezek valamennyire még értékállóak is, bár ebből is csak egy kisebb része(nagy játékosok, ritka lapok). Ezt már eladnám, csak itthon nehéz egyben normális áron, egyesével/neten meg nincs hozzá türelmem. Pár tízezer forintot ér, és nem létszükséglet, szóval egyelőre marad. A harmadik pedig a CD-k, mert nagyon szeretem a zenét, de ezt nem is akarom eladni, hisz hallgatom. Szóval egyetértek azzal, hogy befektetés céljából nem érdemes ilyeneket gyűjteni. Ha örömet szeret, és nem kerül egy vagyonba, az szerintem oké.
  • 230e
    Családban óragyűjtemény, előre kértem hogy legyen mindegyiken címke, hogy kb. mennyit ér. Nekem lego és matchbox, de az kezelhető.
  • Péter
    Talán néhány jó whisky-vel nem lehet annyira mellényúlni. 🙂 Az még 20 év múlva is keresett lehet.
  • Péter
    Nem tudtam, hogy vannak, akik befektetésként tekintenek az ehhez hasonló gyűjteményekre, azt hittem, ez is olyan dolog, mint mondjuk sportkocsit vásárolni.
  • pjotr
    Ellenpélda: a régi fényképezőgépeket egy időben tényleg kb marék rizsért lehetett eladni, mígnem kirobbant a retróláz, mert az emberek rájöttek, hogy a 40-50 éves objektívek között vannak szép számmal, amelyek hasonló/jobb minőségűek, mint a vadiújak. Aztán a kereslet magával rántotta a kínálatot is, és adott esetben akár tízszeresére is drágultak bizonyos fotós eszközök.
  • Ádám
    Szerencsére autób*zik mindig lesznek! 🙂
  • flasgordon
    nekem gyerekként bélyeg, a kártyanaptár, telefonkártyák és a képregények voltak. Meg volt pár érmém. Sosem jutott eszembe, hogy ez ér vmit.

    De a gyűjtésnek vannak azért értékálló formái nem? Műkincsek, festmények és valóban ritka bélyegek. 🙂

  • Dexter
    És az érmegyűjtemény? Érdemes vajon gyűjteni, vagy akár 30-40 éves érmegyűjteményekkel foglalkozni? Én úgy látom, hogy az értékét tartja, de jelentős értéknövekedésre csak nagyon hosszú idő (minimum 100 év) elteltével lehetne számítani.
  • Zuzu
    Pont az egyik nap gondolkoztam azon, hogy beszerzek pár új emlékérmét.
    Ezekről mik a vélemények, érnek majd többet esetleg, megérheti belerakni valamennyit?
    (Tudom, arany/ezüst ára, darabszám…

    Köszi 😉

  • feca
    Egyetértek a cikk mondanivalójával, a gyüjtött dolgok kb. 1%-a lesz érték az utókor számára. A 40 éves szüz c. filmben mondjuk pont belenyúlt a csóka 🙂
  • gmilan88
    Amerikában pl megy az, hogy a sportolókról készült kártyákat megvásárolják amikor kikerül a draftról és ha mondjuk az adott játékosból nagy sztár lesz, akkor egy-egy különlegesebb rookie kártya többszörös pénzért megy el. Néha meg nem jön be 🙂
  • Hatja
    Apósomnak amerikai autó modellek vannak kb 200 darab, bekerülési költségük 10 ezer forint fölött van per darab… Ő is azt dédelgeti, hogy ez milyen nagy befektetés és örökség lesz nekünk.

    Két hetente van börze ahol kint vannak kb harmincan, jókat beszélgetnek és gazdát cserél mondjuk 5 autó összesen.

  • Harvy666
    A lényeg hogy Banksytól ne vegyetek képet 😀
  • Zabalint

    Én is néztem a régi, manuális objektívek piacát, és reálértéken még így is töredékét érik annak, amennyiért anno meg lehetett kapni. Ráadásul csak a jó állapotúaknak van forgalmi értéke, amelyek az egykor megvásároltak töredékét jelentik. Tehát befektetésnek biztosan nem tekinthetőek.
  • Zabalint
    Gyerekkoromban a kosaras kártya gyűjtés volt az elterjedt, de csak egy ideig, utána pár év múlva már senkit sem érdekelt, illetve utána tudtommal voltak még kisebb-nagyobb fellángolások. Voltak róla listák melyik kártya mennyit ér, előfordultak régi, nem is olyan hű de ritka kártyak nagy nevekről, amik sokat értek. gondoltam is, elteszek majd párat, és 30 év múlva mennyit érhetnek. Valószínűleg semmit, mert akkor érhetnének bármit is, ha ma is divat lenne.

    Előfordulhat, hogy valami gyűjtött tárgy majd sokat ér egyszer, de előre ezt senki nem láthatja.

  • guni
    @Ádám: Egy olyan világban, ahol közútra kizárólag elektromos önvezető autóval szabad kihajtani, hidd el elég durva zuhanásba fog menni bármilyen most örök értékünek gondolt autó ára. És simán lehet hogy mi még megérjük ezt a kort.
  • BPéter
    Tökéletes cikk, már magam is gondolkodtam egy hasonló megírásán.

    Több gyűjtési területen otthon vagyok (valamennyire), és nagyon szomorú dolog, amikor az örökösök azt hiszik, hogy a papa féltett gyűjteményéből sok pénzük lesz; atán valójában csak filléreket ér, már ha egyátalán el lehet adni..

    A bélyeggyűjtés a régi rendszerben a Hatalom által is támogatott volt, rengetegen foglalkoztak vele, és szinte nulla a bélyegekre az érdeklődés. Telefonkártya? Detto.
    Középkategóriás filmes fényképzők szintén nem sokat érnek.

  • elpresidente
    Azokat a dolgokat általában nem átlagember gyűjti, mert nem engedheti meg magának.
  • Vakmacska
    Rokonoknál most landolt egy valóban alapos, rendszerező, gyűjteményét egy élet szenvedélyeként élő apa érem-és pénzgyűjteménye.
    Nagyon profi módon tárolva, csoportosítva, az illető még az apjával együtt gyűjtött, rendszerezett, hobbizott vele.
    A lánya meg az unokája most tanácstalan-szomorú szeretettel áll az albumok felett (ezek egyébként nem keveset érnek, mert tényleg rengeteg tudással gyűjtődtek össze), hogy akkor pénzzé tenni vagy a Papa emlékére néha átlapozva porosítani valami polcon.
    Ja és persze valahogy megállapítani a valódi értékét.
    Nem kezelte J. bácsi egyébként befektetésként, élete hobbija volt mindössze. De tényleg olyan szomorú tanácstalanság most valahol.
  • Vakmacska
    ja és igen, napi Coelho: “a kacatok a hátsó udvarban valaki életének álmai voltak”
  • Okoska2
    Köszönöm az írást, sajnos a 60+ korosztályban sok mindenkinek aktuális lehet!!

    Évek óta őrizgetünk hagyatékból porcelánokat, noname festményeket, bélyegeket meg pénzérméket. Én már régen odaadtam volna ingyen valami fanatikusnak, csak vigye el. Ellenben folyton azt hallgatom, hogy hülye vagyok, nem szabad elherdálni, sokat ér… Egyszer dühömben kihívtam egy becsüst, vagy hogy hívják, (kb. 10e Ft-ért vállalta) hogy mérje fel, mit ér a cucc. Kitalálhatjátok: semmit. Erre csak annyi volt a reakció, nem baj, nem ért az hozzá, nagyapád sok pénzt adott érte, ergo drágán kell eladni. Mondanom sem kell, azóta is csak porosodik. Agybaj.

  • Stiel
    Lego-hoz némi megjegyzés, ha már a cikkben is szerepel: voltak, vannak és lesznek is olyan készletek, amik nagyon megdrágulnak idővel, csak azt nehéz előre megmondani, hogy konkrétan melyek. Ökölszabályok persze vannak, de még ha azokat be is tartod, akkor is várhatóan a gyűjteménynek csak egy része drágul meg jelentősen, és így máris nem akkora üzlet. És hát azt is figyelembe kell venni, hogy a tárolás és az eladás sem nulla macera. Én arra jutottam, hogy nem ér annyit az egész.

    Pl. a szerintem valaha volt egyik legjobb készlet (10193) 10 éve adták ki, akkor volt 30000 körül, és utána még kb. 3 évig volt kapható boltban. Nemrég (pár hónapja) kínáltak bontatlant 60000-ért. 7-10 évre ez nem az az egetverő haszon.

  • Liv
    Ugyanez igaz a könyvekre is. Egy csomó idősebb ember megvásárol rengeteg könyvet, amit egyszer elolvas, majd porosodik a könyvespolcán hosszú évekig, aztán később az örökösök hosszasan küzdhetnek, mire megszabadulnak tőle. Hozzánk is érkezett ilyen örökség, örültünk, hogy némi fuvarozás árán meg tudunk tőle ingyen válni úgy, hogy talán egy részének hasznát veszik az intézményél, ahova vittük.
    Az egy dolog, hogy engem talán nem is a megörökölt könyvek érdekelnek, de még ha érdekelnének, akkor is csak e-könyvként vagy maximum könyvtárból, én egy olvasás miatt nem akarok semmit évtizedekig őrizgetni.
  • Laki Gizi
    nagyszüleimnek van három darab baromi régi (és nagy) eredeti herendi porcelánja, úgy kezelik őket, mint valami eltitkolt lottónyeremény, ami majd megmenti a családot a jövőben, bármi is történik 😀 szerintem kutyának nem kellene… hogyan tudnék megbizonyosodni az értékükről? kihez érdemes ilyenkor fordulni (konkrét aukciósház / értékbecslő érdekelne, vaterát látom)?
  • Unemployed
    Nálunk az apám gyűjtött egész életében bélyeget. Mindig mondta, hogy majd megmutatja, hogy mit ér, de azután erre sosem került sor. Talán mert engem sosem érdekelt a dolog.
    Amikor 2005-ben meghalt, a piaci megoldást választottam és felhívtam két felvásárlót. Az egyik 250 ezret ajánlott a gyűjteményért, a másik 1,1 milliót, utóbbinak adtam el a gyűjteményt, amit harmadoltunk. Előbbi mondta, hogy talán 3-4 értékesebb sorozat volt az egész gyűjteményben. Utóbbi a gyűjtemény nagy részét postai bélyegként adta el cégeknek és ebből élt.
    Biztos, hogy legalább 5-6 millió forint volt befektetve a bélyegekbe.
    Felújított egy parasztházat is,kb. 3 millióból, eladtuk 10 évre rá 900 ezer forintért.

    És közben rájöttem, hogy ezek a tevékenységek szórakoztatták, nem befektetések voltak ezek, hanem hobbik. Ha pedig így nézzük, akkor nem alkoholra, vagy nőkre költötte, hanem erre. Illetve de, azokra is:)

  • NN
    Benne vagyok par lego fészbuk csoportban, de csak érdekességként, venni nem nagyon veszek, pontosabban gyereknek vennék majd. Példaul egy 1989-es hajo akkor 9000 HUF volt, ma 100.000 HUF, de akciosan akar 40.000. Van aki veszi azért ezeket (még egy ideig?), de legalabbis szerintem még igen magas aron eladok. 30 év alatt ha bankba tette volna a pénze hozott volna-e x11-t? 😉 Azt is latni, hogy pl. a 60, 70-es évek legoi szép allapotban gyüjteményes szinten viszont mar a kutyanak se kellenek. A 80, 90-es viszont még nagyon fogy, és jo aron, különösen a ritkabbak. Szerintem vaganyabbak is mint a mai csillagok haborus meg potyahenrikes.
  • gaborr
    Szerintem klasszikus befektetési hibát követi el, hogy türelmetlen. Addig kell várni, míg mindenki így elkótyavetyéli az ilyen gyűjteményeket és a készletek eltűnnek. Lehet, hogy nem neki, hanem az unokájának érne majd sokat. Mondhatnám, hogy semmilyen gyűjtő szenvedély sem likvid befektetés.
  • pampalini
    Kicsit OFF

    Siv Widerberger: Bélyeg

    Bélyeget gyûjtöttem.
    Papa hozott egyszer egy kilót.
    Azóta nem gyűjtök bélyeget.

  • Alexis
    Általános iskolában gyűjtött hatalom kártyáimat sikerült eladnom pár éve egy 40-es volt kollégámnak, akik a mai napig nyomják, 20e Ft-ért. De szerintem a gyűjteményt többért vehettem anno. Bár így is 8. csodának tartottam, hogy valaki megvette :).
    DragonBall kártyáimat is anno egy falusi srác megvette 10e-ért.
    A kosaras kártyáim még mindig megvannak. Bár látszik is, hogy általános iskolásként nem is tudtam volna befektetésként tekinteni rájuk. Most se várnék tőlük sokat. Egyszer, valaki, talán, ki tudja, egy gyűjtő pont érdekelt lesz benne. De nem. Néhány évente egyszer pakolás közben amikor előkerül, jó rájuk nézni és visszamerengeni az emlékekbe amik eme gyűjtemények hatására jönnek elő. Ennyi a befektetésük, viszont ez sokszor többet ér, mint eladni egy buli áráért.
  • Andrew
    A műtárgy is ugyanolyan termék a piac szempontjából, mint bármi egyéb.Ha van piaca, van ára.Sajnos a magyar bélyeget 99%ban Magyarországon gyűjtik és így csökkenő érdeklődés mellett nehéz az árakat tartani.A bélyeg, herendi stb. sajnos mind a szocializmus hagyatéka, ahol nem volt miben megtartani a pénz értékét.Letrejott egy “belpiac”.Viszont ha olyan műtárgyakat gyűjtünk, amiket nemzetközi szinten gyűjtenek az kiváló befektetés.Miert nem ment ki a divatból Rembrandt, van Gogh vagy a Chateau Lafite?Mert nemzetközi szinten gyűjtik.
  • mangalica
    Hejj, kisiskolas koromban nekem is megvolt a regi penz, telefonkartya, talan meg szalveta gyujtes is. Meg a belyeg. Ez utobbi volt a legkomolyabb, amikor rajottem, hogy vasarolni is lehet belyeg csomagokat (ilyen, gyujtoknek osszeallitott, mindenfele orszagbol) a helyi ujsagarusoknal. Szerencsere nem jutottam messze, talan vagy 2-3 albumot toltottem meg, amikor raebredtem: ez a hobbi a penzkiadasrol szol. Mindig vasarolhatok meg tobb, szamomra uj belyeget, a vegtelensegig es sovaroghatok azokert, amelyek meg nincsenek meg. Amig csak a suliban “uzleteltunk” ezekkel egymas kozott, jo moka volt, de igy, hogy emberi mertekkel nezve vegtelen sok uj fajta belyeg valik szamomra elerhetove penzert cserebe, elveszett a varazs. 🙂
  • Danhadnagy
    érdekes cikk, bennem fel sem merült, h a bélyeg az jó befektetés. szerintem alkohol (csak a tárolásra oda kell figyelni) és képzőművészeti tárgyak, amik lehetnek jó befektetések. Épp most a dvd gyűjteményemtől akarok megszabadulni 300 forintos darab áron. de ami jónak tűnik, az a 90-es évek elején megjelent lapozgatós könyvek. 10 éve 200 forintért vettem antikvárban, most tízszereséért lehet eladni. De nem vettem eleget, a sajátomat meg nem akarom eladni. Amiben még lehet üzlet: 80-as évekbeli számítógépek hazai felvásárlása és külföldi eladása.
  • Cinikus
    Tanulságos cikk. Én hanglemezeket gyűjtök. Most ennek divatja van, jól fel is ment az ára. Az újonnan megjelent lemez 1,5-2x annyi, mint ugyanaz CD-n. De ez sem értékálló. Néha aukciós honlapokon lehet jó csomagokat venni hagyatékból pár 10 ezerért (ez is azt bizonyítja, hogy az örökösök nem tudnak vele mit kezdeni). Sőt olyanba is belefutottam, hogy az örökös tudja, hogy sokat érne a gyűjtemény ha darabonként árulná, de lusta vagy nem éri meg a vele töltött idő, így inkább aprópénzért eladja egybe. Azon gondolkodom, hogy a hanglemezektől én szabadulok meg, mert minek foglalja a helyet, hallgatni évente csak párszor ülök le.
    Az italok sem értékállók szerintem. Ha nem megfelelő hőmérsékleten van tárolva, eleve bukó. Nagypapa halála miatt pár hónapja annyi romlott bort és töményet borítottam ki, hogy egy hétig cefreszag volt a pincében.
  • Én
    Apám is “gyűjtötte” a bélyegeket, de egyáltalán nem befektetési céllal, hanem vasárnap délelőttönként jó társaságban volt, stb … A 30-40 éves bélyegek most érhetik el a mélypontot, akik gyűjtötték meghalt(n)ak, az örökösöket meg nem érdekli a dolog. Várni kell még 30-40 évet és akár érték is lehet egy-egy ilyen gyűjtemény. Gondolkoztam én is mennyit is érhet most az a 3-4 album + dobozok a különleges kiadásokból, de akkor meg sem nézem, emlék marad. De furcsák a gyűjtők, pár éve egy C64 -es bontatlan játékért fizettek 10k$ -rt, mert akkora bukás volt hogy a nagy részét bezúzták, alig maradt pár darab belőle.
  • Cepa
    Van nálunk is bélyeg a szekrény mélyén … ezek szerint nem ér semmit.
    A régi, ma már retro számítógépek is elég sokat érnek, én meg kidobáltam mindet…
    Amit nem dobok ki sosem az egy IBM Model M billentyűzetem kb. 1986-ból.
    Szerintem még 100 év múlva is működni fog.
  • Vlaci

    http://www.waymo.com

    Nem kerülik el a sorsukat az autók sem. A mostani gyerekek már nem autoskartyaznak.

  • Dorian Gray
    azért a whiskyvel óvatosan. Én az elmúlt 5 évben elég szép kupac pénzt költöttem rá. Nem befektetési cèllal, hanem van egy kisebb gyűjteményem, amit minden évben bővítgetek és iszogatunk is lassan. Szóval abszolút nem befektetési gyűjtésről van szó. Sokat is olvasok róla, az átlagemberhez képest mondhatom, hogy elég sokat tudok róla. Azok a whiskyk amiket megéri esetleg ilyen céllal venni (és utána nem ám a polc tetején tartani csak úgy….) Az olyan 150 font/üvegnèl kezdődnek. Ott indulnak az olyan kiadások, amiket évente ad ki 1-1 lepárló, és picit más minden évben, meg ugye sorszámozott, stb. ezért lehet èrtèkemelkedese az évek alatt. Ez jelenleg olyan 50 ezer forint. Szóval azért ez nem úgy megy hogy össszevásárolok egy rakat 15-20 ezer forintos whiskyt.
  • Kálmánka
    Én az éveket gyűjtöm. Ahogy telik az idő, egyre értékesebbek lesznek 🙂
  • Névtelen
    Aranyérmék? 🙂
  • GG
    Hobbiból programozást tanulok (ha úgy vesszük: tudást gyűjtök, az meg nem inflálódik el, és manapság ingyen van) én az ilyen gyűjtögetősdit sosem értettem, a hobbi az nálam a valamit csinálással egyenlő, legyen az horgászás, fotó, vagy bármi más. Oké, én is teszek el metrójegyet meg ilyen tök hétköznapi bizbaszokat utazásokkor, de nem költenék pénzt arra, hogy mittudomén a kuala lumpuri metróról is legyen, legfeljebb ha nagyon van valami kuala lumpurban, ami miatt egyébként is elmennék oda.
  • Szaky
    Én a 80-as évek elejéig gyűjtöttem a bélyegeket.
    Néha a helyi bélyeggyűjtő klubba is elmentem (igen jó társaság volt), ott hallottam a nagy gyűjtőktől hogy 100 év alatti bélyeggel csak rágyújtani érdemes (persze mindenki tudta hogy vannak kivételek, de azokhoz hozzánk hasonló pór emberek úgysem jutnak hozzá).
    Úgy hogy az egész gyűjteményem megvan, majd az unokák csinálnak vele valamit :))
  • S1M0N
    Társadalmi hozzáállás kérdése a dolog, a világháborút átélt generációnak/cuculizmusban felnőtteknek érték tudott lenni bármi kézzelfogható, ők azért gyűjtögettek minden marhaságot.

    Akik már a 90-es évek fogyasztói társadalmában szocializálódtak, azoknak meg nem érték már az ilyesmi. Lassan csak az ingatlan marad általánosan elfogadott “fizikai” értéktartó eszközként.

    Szóval következő generációknak nem lesz ilyen gondja, hogy mit kezdjenek az utánunk fennmaradó “érték”-nek gondolt szeméthalommal, én generációmban nagyon nem jellemző a gyűjtögetés már.

  • fadarabkadabra
    Nekem is az arany jutott eszembe. Persze ha SHTF akkor csak tört-arany áron fogod tudni eladni, de annyiért biztosan. Kérdés hol tudsz tört-arany áron vásárolni…
  • Katalin1974
    Szaky, ha szereted egy kicsit is az unokáidat, akkor már most TE dobod ki a sok értéktelen kacatot a kukába. NE pazarold az ő idejüket azzal, hogy a trágyádat kelljen pucolniuk!!!!
  • Fft
    Tudást érdemes gyűjteni, adott esetben műszaki dolgokat. A bélyegek, festmények semmire sem jók.
  • Apollo
    1999 ben vettem az első mozi újságomat mert filmbuzi vagyok. 99 óta a mai napig is minden hónapban megveszem az aktuális számot ebből a havi lapból. Már 240db van a polcon. A család hülyének néz hogy az internet korában én újságot veszek és még könyvespolcon tartom őket sorba.
    Tudom hogy valószínűen semmit nemérnek és értelme sincs. Na de hát ezért hobi a hobi.
  • mamma
    Édesapám bélyeggyűjtő volt. Pár éve elosztotta a gyerekei között a gyűjteményt, mindenki kapott vagy egy méternyi albumot. Eladni nem akarnám, nézegetni nem szoktam, így aztán porosodik a könyvespolc tetején. Majd az én unokáim kitalálják mi legyen vele. Mi fiatalon könyveket vettünk sokat, nem befektetési céllal, de sokat költöttünk rá. Már most látom, hogy csak nyűg lesz a gyerekeinknek ha meghalunk. Mint ahogy a sok festmény is, amit nem befektetési céllal de veszünk.
    Bent vagyok sok gyűjtői csoportban és csak csodálkozom, hogy egyesek képesek tízezreket kiadni például feliratos üvegekért. Másrészt gyakran olvasom,hogy sokak féltett kincseire mondja a szakértő, hogy nem ér szinte semmit.
  • Bela
    Gyerekkoromban star wars kartyak (A jedi visszater ment akkor), kb. 15-20 lehetett. Aztan itt abba is maradt a dolog. Szerencsere.
  • S1M0N

    Szakmabeliként van egy rossz hírem a számodra: az IT tudás (az alapokon túl) az egyik leggyorsabban elavuló. Területfüggő is persze, de pl. megmutatsz egy reactjs kódot egy 10 évvel ezelőtti webfejlesztőnek és egy betűt nem fog érteni belőle. De még csiga lassú platformokon (pl. Java) is képes átcsúszni ennyi idő alatt komolyabb paradigmaváltás (lambdák, stream api, stb).

    Alapok, meg egy alap programozói tudás persze ártani nem árt, egy fokkal könnyebb lesz, ha egyszer munka miatt szóba kerülhet, hogy beletanuljon az ember valamibe.

  • nyman
    Anno csajozos duma is volt a belyeggyujtemeny mutogatasa.

    Persze regebben azzal is lehetett csajozni, hogy az ember betanult a csillagaszati atlaszbol par csillagkepet. Miota megjelentek az okostelefonok, meg a Skymap, azota mar ez sem jatszik. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

A megadott név fog megjelenni, ezért érdemes nem a valódi nevedet megadni a hozzászóláshoz.

A hozzászólás előzetes moderáció után fog megjelenni.

Figyelem: FIREFOX böngészővel gondod lehet a hozzászólás elküldésével. Használj másik böngészőt a hozzászóláshoz, amíg ki nem javítják a hibát.

 karakter még felhasználható

A hozzászólás elküldésével hozzájárulsz, hogy az IP címed technikai okokból tárolva legyen. Ha ezt nem szeretnéd, ne küldd el a hozzászólást. Kérésre a hozzászólást töröljük az IP címeddel együtt.