Gazdag szülők gyerekei

2017-01-09
Oszd meg ismerőseiddel a cikket: 

Többször előfordult már, hogy az átlagnál jóval gazdagabb emberek kértek tanácsot, ez történt a napokban is.

Ilyenkor gyakori kérdés, hogy a gyereket vagy gyerekeket hogyan neveljék. Elmondják, hogy mennyi pénze van a családnak? Megkapjon mindent a gyerek, amit megengedhetnek maguknak? Ne kapjon semmit? Mit mondjunk arra, ha ő is 300 ezer forintos telefont akar, mert az osztálytársainak is az van (igaz, általában 24 havi részletre)?

Egyáltalán nem is olyan egyszerű a kérdés, mint amilyennek előre tűnik.

Én személy szerint nagyon nem irigylem azokat, akik ilyen vagyon mellett nőnek fel. Sokkal nehezebb nekik, mint azt sokan gondolják.

Beszéltem egyszer egy milliárdos gyerekével, aki egyetemre járt. Már az nagyon becsülendő, hogy egyáltalán tanult, de emellett még tele volt tervekkel és célokkal is, ami egyáltalán nem jellemző a hasonló helyzetben lévő kortársaira.

Mesélte, hogy több osztálytársa (egy drága fizetős iskolába járt) úgy kezdi a reggelt, hogy felszív egy csík kokaint. Csak úgy, bemelegítésként a nap elejére. Mindezt húsz évesen. Mert az életében semmi cél nincs.

Ha valaki tudja, hogy a szülei milliárdosok és józan számítások szerint neki soha nem lesz semmi gondja a pénzre, nagyon nehéz őt bármivel motiválni, hogy egy egészséges életpályát fusson be.

Ilyenkor minek tanulni, dolgozni, tervezni, küzdeni bármiért? A fentebb említett srác éppen kezdte a karrierjét, kétszázezer nettóért talált munkát. Azért, hogy tanuljon, tapasztaljon és előrejusson. Miközben a szüleinek milliárdjai voltak és már több lakást vettek neki.

Nagyon becsültem érte, én az ő helyében biztos hogy nem tettem volna ezt az akkori eszemmel, 20-22 évesen. Dolgozzak havi 200 ezerért egy hónapban, amikor a haverjaim ennél többet elvernek egy hétvégi buliban és én is megtehetném?

Amikor jártam a Bankárképzőbe, volt mellette egy drága magániskola. Jöttek a 18-20 éves gyerekek a kabriókkal és 25 milliós terepjárókkal az iskolába. Annyi kiégett, életunt, kiábrándult fejet sehol nem láttam, mint abban a parkolóban, pedig fiatal emberekről beszélünk.

A vagyon még felnőtt embereket is képes agyonnyomni és lelkileg eltorzítani, nemhogy 10-15-20 éves gyerekeket és fiatalokat.

Már többször tanácsoltam az ilyen gazdag szülőknek, hogy ne mondják meg a gyerekeiknek, hogy mennyi pénzük van, főleg, hogy egy fiatal fel sem tudja fogni annak a pénznek a nagyságát.

Az is fontos, hogy ne kapjon meg a gyerek mindent, amit csak  az osztálytársainál meglát, mert ehhez fog hozzászokni és majd felnőttként is mindent  megvesz majd, olyat is, amit nem engedhet meg magának. Nem lesz képes nemet mondani valamire, ha arra nevelték, hogy mindent megkap, ami csak másnak van, vagy amit megkíván.

Ha bírni fogja a családi büdzsé az esztelen költekezést, akkor csak egy motiválatlan, hedonista ember lesz, rosszabb esetben az anyagi élete is romokban fog heverni.

Bármilyen nehéznek tűnik, ebben a korban (gyerek és tinédzserkorban) kell megtanítani a gyereket, hogy azért nem veszünk Nike Air cipőt 55 ezer forintért, mert egyrészt nem ér annyit másrészt nem szórjuk ki az ablakon a pénzünk mindenféle kacatra. Igen, van pénzünk, de azért van, mert mi nem szórjuk el a pénzt ilyenekre.

De mi legyen mondjuk a 300 ezer forintos telefonnal? Soha ne legyen neki olyan? De, lehet, sőt lehet neki 55 ezer forintos cipője is, csak dolgozzon meg érte.

Legyenek feladatok, amiket muszáj otthon megcsinálnia (takarítás, mosogatás, stb.), de legyenek olyanok is, amiért plusz pénzt kaphat. Mondjuk ha lemossa az autót, kap érte egy ezrest, ahogy a fűnyírásért is.

Gyűjtse össze a pénzt az ilyen dolgokra, teljesen másként fog hozzáállni, ha munka és a saját izzadtsága van mögötte, mintha ezt is csak úgy megvették nekik anyuék.

Ha a saját pénzéből vesz 35 ezer forintos fejhallgatót, ne kritizáljuk a döntését. Épp az a lényege az egésznek, hogy kapcsoljon munkát a megvásárolt értékhez és így rájön, hogy nem ér meg az a fejhallgató 30 ezer forinttal többet, ha ennek az ára 30 autómosás volt.

Én még lakást sem vennék a gyereknek azonnal, hadd küzdjön egy kicsit valamiért az életben. S pont azért tenném, mert szeretem és szeretném, hogy valamit elérjen az életben és akarjon is valamit elérni. Ha valaki mindent készen kap és semmiért nem kell küzdenie, ha nincsenek akadályok az életében, akkor nehéz elvárni, hogy egészséges jelleme legyen. Ahogy a mondás tartja, a nyomás alatt lesz a szénből gyémánt.

Warren Buffett a világ második leggazdagabb embere mondta, hogy annyi pénzt fog a gyerekeire hagyni, hogy bármit megtehessenek, egy dolgot kivéve: hogy ne kelljen semmit tenniük. Nagyon okos gondolat és tényleg ez a legtöbb, amit a gyerekeiért tehet.

Egy másik gazdag ember, Jack Petchey azt mondta, hogy az ő gyerekei és unokái tudják, hogy nála 50%-os szabály van. Ha valamelyikük nagyon akar valamit, akkor tegye le a szükséges pénz felét önerőből, ő csak azt hajlandó kiegészíteni 100%-ra. De aki nem képes letenni az első 50%-ot, annak nem ad semmit.

Volt olyan gazdag ügyfelem is, aki direkt nem íratta be olyan iskolába a gyerekeit, ahová a hozzá hasonló anyagi szinten lévő szülők járatják a gyerekeiket, mert nem akarta, hogy a gyerekek azt az életfelfogást tanulják meg, ami ott uralkodik. Hogy ki volt a nyáron Mauritiuson, kin milyen drága ruha van és kiért milyen autóval jönnek a szüleik. Azt mondta, hogy ő nem akarja, hogy a gyerekeinek ilyen torz értékítélete legyen.

Az egyik gazdag szülők gyerekét megkérdezte a nagyi, mit szeretne csinálni, ha majd felnő. A tinédzser a legtermészetesebb hangon kijelentette, hogy örökölni szeretne. Ez volt az életcélja.

Ha te nem szeretnéd, hogy a te gyereked is ide jusson, vigyázz, hogy ne rontsa meg a pénz fiatalkorában. A nevelését se bízd mindenféle drága magániskolákra, mert könnyen nem azt fogja ott megtanulni, amit reméltél. A gyerek pénzügyi nevelése (is) a te feladatod és minél több pénzed van, annál nagyobb a felelősséged ezen a téren.

Hozzászólások:

Komment szekció frissítés alatt!

Kedves Kommentelők!
Éppen egy új kommentmotorra állunk át, azonban a Kiszámoló blog régi kommentjei mind elérhetők, és az elmúlt 1 év Disqus hozzászólásait hamarosan, a következő napokban importáljuk az új rendszerbe. Ha van fontos észrevételed, kérjük, oszd meg velünk! Köszönjük a türelmeteket és megértéseteket.
119 hozzászólás
Legrégebbi
Legújabb Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments

Ráhel is a saját lábán áll, példát kell venni róla, később még segíthet is az apukájának kifizetni a hiteleket ami a nyakán ragadt.

@xonqreak hozott génekkel könnyű 😀

@xonqreak : Ebbe a témába is sikerült belekeverni az Orbán kormányt. Gratu.

--------
Egyébként a kékvérű arisztokraták,hogy csinálják? Mondjuk a Habsburgok? Sokuk úgy lett felnevelve, hogy uralkodni fognak és már gyermekkorukban is úgy éltek mint a gazdagok.

Mikortól lehet valakit gazdagnak nevezni? Az átlagvagyon magyarországon 7 MFt, az ismerőseink főképp közép-középosztálybeliek, 50 körüli vagyonokkal.
A megélhetésünk és a jövedelmünk jó ideje nincs kapcsolatban egymással, drágábban is élhetnénk, inkább szerénynek és visszafogottnak tűnhet az életmódunk.

Bennünk is munkálnak ilyen kérdések, hogy mit tudhat a gyerek, de szerencsénk van vele, sikerült nem anyagiassá és márkamániássá válnia, legalábbis egyelőre. Telefonja sincs, akkor kap, ha már 20-nak van az osztályban.
Tisztában van a gyerek azzal, hogy a vagyonunkkal nem kérkedünk, amiről másnak nem kell tudnia, azt nem mondjuk el illetéktelennek.
Így, hogy képes a helyén kezelni az információkat, tudhat adózási, vagyoni, menedzsment-kérdésekről, és tudja azt is, hogy a javainkból csak halálunk után kap majd.
Ügyes lesz, és megteremti magának, amit meg akar.

szerintem ez röviden annyi, hogy sokszor egy különleges embernek csak egy átlagos gyereke lesz

Tokeletesen egyetertek a Kiszamolo altal irtakkal. A munkambol kifolyolag (vagyonkezeles ultra-gazdag amerikai csaladoknak) napi szinten talalkozom/beszelek amerikai viszonylatban milliomos/milliardos szulokkel es a gyerekeikkel. Az esetek tobbsegeben minel gazdagabb a csalad, minel tobb penzt adnak a gyerekeknek annal elfuseraltabbak az emberi kapcsolataik es a penzhez/munkahoz valo hozzaallasuk. Van olyan ugyfelunk akinek 70-80 million dollaros vagyona van es max $1 milliot hajlando a gyerekekre hagyni fejenkent, mert azt akarja, hogy kuzdjenek es dolgozzanak. A mi cegunk sok hatteranyaggal tamogatja a penzzel kapcsolatos csaladi meetingek lebonyolitasat, kulon specialistaval, aki kimondottan a "family governance & communication" temakorben dolgozik. Nagyon jo anyagokat lehet talalni online is ebben a temaban, ha valakit erdekel akkor szivesen irok forrasokat.

Nagy igazság van ebben az írásban. Az egész életét elronthatja a gyereknek a kikímélés és mindennek a megadása.

Ehhez még gazdagnak sem kell lenni. Az én szüleim például nem gazdagok, de sosem fogtak otthon engem semmilyen munkára. 18 éves koromig az élet játék és szórakozás volt, a tanuláson kívül más dolgom nem volt. A főiskola kezdetekor vettek hitelre egy lakást, amibe beköltöztem, hétvégén meg hazamentem és étellel feltankolva vissza. Még nagyobb játék és szórakozás volt az élet.
Aztán ebből a kipárnázott világból diploma után pár héttel bele is kerültem a munka világába. Sosem szórtam el a pénzt, de nem is ez volt a baj, hanem az, hogy iszonyatosan szenvedtem, hogy kikerültem a kis világomból és vannak dolgok, amikért tenni kell, vannak akadályok. Nehéz volt leküzdeni, hogy ezeknél az akadályoknál ne feladjam, vagy felidegesítsem magam. Néha még ma is nehéz... Szóval óvatosan.

Kétlem, hogy értelmes embernek az egyetlen motiváció bármiféle cél kitűzéséhez csak a pénzkeresés lehet. Szerintem a sok pénz pont hogy megadja a szabadságot ahhoz, hogy az ember olyan tevékenységet végezzen, amit értékesnek tart, amiről tényleg úgy érzi, hogy jobb hellyé teszi a világot vele, nem kell azzal törődnie, mindez mekkora bevételt hoz. Ha én milliárdos lennék, erre tanítanám meg a gyerekemet, hogy mi minden fontos cél létezik még a pénzkeresésen kívül, nem egy pénzben korlátozott világot próbálnék mesterségesen megteremteni köré.

Szerintem meg célokat kell neki adni.
Annyi pénzed van, hogy a legújabb iPhone nem tétel?
Oké, vegyél egy első osztályú olasz focicsapatot. 100 millió euróért biztos kapsz. Hozzá 10-20-30 millió eurókért játékosokat. 1 milliárd euróból versenyképes lehetsz a Juventus-szal szemben is.
Legyél Soros György.
Nincs olyan, hogy túl sok pénz, és már nem lehet mit kezdeni vele.

Ezek szerint ti nem ebben az országban éltek.
Lassan megint hűbéri rendszer lesz.... Egyre nagyobb a szakadék a nagyon gazdag (földesúr) és a szegény (jobbágy) ember közt.
Aztán jön Dózsa féle embert és rendet tesz...

Bár fenéket, a magyar embernél nagyobb birkát nehezebb találni. 🙂

Kicsit off, bocs a sok rizsáért csak valamiért kikívánkozik belőlem:
Apám faipari vállalkozást kezdett még 20 éve. Kifejezetten jólétet teremtett számunkra húgommal. Szerencsések vagyunk mindketten.
Amit én tapasztaltam, az az irigység. Hangsúlyozom sose kérkedtem azzal milyen háttérrel rendelkezem.
-Ha valamit fizetünk a barátokkal, akkor az mindenki szerint belefér hogy én többet fizetek, mert megtehetem. Ha meghívok valakit nem hívnak vissza _gesztusként_ mert nekem van pénzem, minek. (hozzáteszem azért nem vagyok milliárdos)
- Az egyetemen rendszeresen megszóltak a szaktársak, mert jobb minőségű élelmiszert vásároltam a boltban, mint ők (az nem számított, hogy náluk elfogyott még heti fél karton sör meg 3-4 doboz cigi).
folyt.:

- Mikor egyetemre kerültem apám lakást vett nekem és a húgomnak pesten; nem ajándékként, hanem mert ezt látta racionális döntésnek. Egyik középsulis barátommal beszélgettünk érettségi utáni nyáron, hogy akkor ki hova tovább hol fog lakni, elmeséltem neki hogy mi a szitu. Ledöbbent, majd kifejtette, hogy ez nem helyes; el fog torzulni a személyiségem, én bármit megtehetek, mert van pénzünk stb. Ezután én is ledöbbentem, nem értettem az egészet. Azóta nem beszél velem, pedig már ennek közel 15 éve. Szaktársaim előtt ezek után sosem mertem bevallani mikor megkérdezték hol lakom, mindig azt füllentettem, hogy albérletben.
- Mikor egyetem után adta magát, hogy apám vállalkozásánál folytatom, kaptam egy kocsit, hogy azzal járjak dolgozni, ügyfélhez stb. A legjobb barátaim is burzsujnak neveztek miatta (egy 2 éves ford focusról volt szó hozzáteszem), igaz ők 10 éves bmw-vel jártak.
folyt:

- Már 10 éve apám által alapított kft-nél dolgozom. Szerintem jó vagyok a szakmámban (és úgy vélem mások szerint is), hajtok érte, hogy a gyerekeimnek is meg tudjam adni amit én megkaptam. Viszont a mai napig mindenki úgy kezel a környezetemben, hogy „ő nem ért el semmit csak beleült a jóba”. Tudom sokkal rosszabb mélyszegénységben élni és apró nüánsznyi dolog ez, de egy kicsit azért szarul esik.

(bocsi ha hosszú voltam)

Az egészséges uralkodó generációk más szinten mozogtak. Ők, jobb eseteben képesek voltak felelősséget vállalni a közösségükért. És nem ritkán a kor legnagyobbjai tanították őket, akik valami nagyobbért éltek.. Pl. Arisztotelész is aki Nagy Sándort tanította..

Lovagiasság, becsület, hazaszeretet, dicsőség ilyesmi fogalmak foglalkoztatták őket..

De az angol királyi család tagjai is viszonylag egészségesen fejlődtek..
Mert egyes országokban fenn tudott maradni ennek a kultúrája.

Mo-n is elkélne egy uralkodó réteg, akiknél a hajtóerő nem a pénz, a luxus, az értelmetlen harácsolás, hanem a "visszaadás" egy nagyobb/nemesebb cél.. Persze nem ilyen devizacsaló bankárokra és jól menő gázszerelőkre gondolok..

Hol vannak a Széchenyik ma már?

Sajnos egy nemesektől régen kasztrált, csürhe/mutyizós/összeszerelő/pályázó, felemelkedni képtelen néppé lettünk.. És nemesek nélkül maradunk is.

flashgonx : Habsburg Gyorgytol lattam egy eloadast kb 2000ben egy suliban. ott emlitette h a monarchia osszes nyelven meg kellett tanulniuk +angol, francia
a wikipedia szerint Habsburg Ottó németül, magyarul, franciául, angolul, spanyolul, portugálul és olaszul tudott(de emlekszem h mondta a horvatot, szerbet stb)

ahogy viselkedett az alapjan tuti h alaposan meg volt nevelve. politikai sallangokat ha vannak esetleg hagyjuk. tuti kapnak egy csomo okitast pluszban egy atlaggyerekhez kepest ezen felul, rengeteget utaznak es egy csomo idejuk el is megy minderre. szal nem mindenkibol lesz Paris Hilton

Szép és jó tanácsok, sőt, egyet is értek a legtöbbel, az 50%-os szabály különösen tetszett.
Csak ott van bennem a kérdés, hogy oké, hogy ezt Miklós, meg én is így gondolom, de azt hiszem ugyanabban a cipőben járunk, családaink nem évszázadok óta nemesek, milliárdosok. Pont, hogy szüleink és a mi munkánk eredményével kapaszkodtunk oda, hogy gyerekeinknek meg legyen már oldva az élete (ha akarjuk).

Kíváncsi lennék annak a véleményére, ahol már sok sok generáció óta megvan a vagyon a gondtalan élethez, már a nagyapja is aranyifjúként nőtt fel. Feltételezem más perspektívából fogja látni a dolgokat.

Oké, hallottuk milliárdosok nevelési elveit, de azért az inkább PR a médiának, nem pedig őszinte vallomás egy sör fölött.

Offtopic gyakorlati kérdés. Mit választanátok: 25m most, vagy 50m manyupodba? Adózás miatt alakul így, hétfőig kell eldöntenem.

Negyven éves, három gyerek, legidősebb 7, jelenleg 110m ingatlan, 60m számlán, plusz kb. 400k/hó nyugdíj már biztos kettőnknek. Kinéz még valamikor 50m örökség is. Biztos lesz még jövedelmünk a köv. 25 évben, de vegyük úgy hogy infla felett nem fogunk tudni félrerakni.

Nem könnyű. Vállalkozni kéne, gyerekeket szeretnénk külföldön egyetemre, szóval költségeink főleg nyugdíj előtt lennének. Ha az egész manyupba megy, lehet túl gazdag nyugdíjasok lennénk, a gyerekeknek meg majd nem tudunk segíteni amikor kéne. De ha kivesszük most és mégse kell, nincs az az isten, hogy a manyupot 3%-kal megverem a köv. 25 évben. Viszont ha összeomlanak a megtakarítások, jobban bízom a saját kezemben, mint a manyupban.

Az 50%-os szabály tetszik. A nevelési módszerekről meg a 30 perc vagy annyi se c. film jutott eszembe, "az őrnagy" is használta, a fia meg is hálálta 🙂

Picit vitatkoznék evvel a cikkel. Alapvetően egyetértek vele, hogy túl nagy balgaságokat ne vegyünk a gyereknek de... Ha igaz lenne ez a hagy küzdjön meg mindenért dolog és akkor hű de értékes embereket kapunk akkor pl.
a svájci gyerekek meg a luxemburgiak felnőve egy kábszeres életunt valakiknek kellene lenniük hisz gondolom nem okoz gondot egy átlag családnak sem, hogy legyen minden... Akinek helyén van az értékrendje az Önmagától rájön, hogy nem biztos hogy jobb annyival egy 5-10* annyiért vásárolt telefon, cipő, autó stb.

IG, engem érdekel, tudunk e-mail címet cserélni? Az enyém: ztmanolin gmail.com

Aztán jön Dózsa féle embert és rendet tesz…

Bár fenéket, a magyar embernél nagyobb birkát nehezebb találni.

Dehogy birka, csak nem akarja, hogy izzó trónon megégessék ... ( az Iphone-jával együtt)

Ismerek egy embert, aki a 90-es években mocskosul meggazdagodott állattenyésztésen. A gyerekei egy határig mindent megkaptak, többek között egy-egy istállót is, ahol részben nekik kellett gondozni az állatokat. Iskola előtt és után kitakarítani, megetetni a jószágokat. Nem volt feltétlen nagy munka, de munka volt, amit rendszeresen el kellett végezni. Mikor felnőttek, kettészedték a céget, és mindkettő vezeti szépen a saját részét.

Szerintem nem az a lényeg, hogy hová jár iskolába, meg hogy anyagiakból mennyit kap, hanem az, hogy hogyan. Pl. ha egy milliárdos gyereke, tegyük fel még nincs 16 éves, így nyári munka még nem játszik, egy olyan iskolaba jár, ahol hasonlóan gazdag gyerekek vannak, miért ne kaphatna egy ahhoz mért, de relatív alulméretezett zsebpénzt, és akkor el tudja dönteni, hogy mit vegyen meg belőle, mit nem, a lényeg hogy gazdálkodjon belőle. Nem gondolom, hogy feltétlenül az lenne a cél, hogy 0-ról indulva építsen ő is fel valamit, a motiváció magasabb szintek felé is lehetséges, miért ne lehetne még sikeresebb a szüleinél is, részben ráépítva arra, amit kapott (nem csak anyagiak). Persze csak ha akarja, mert különben nincs értelme.

Egyébként szerintem nem azért életúnt, motiválatlan a legtöbb milliárdos csemege, mert elkényeztették őket. Itthon még nincsenek több generációs milliárdos családok (max akik külföldre szakadtak), tehát aki milliárdos lett, az a saját élete alatt vált hozzá. Ehhez pedig kellettek bizonyos képességek, elsősorban nagyon erős motiváció, hogy egyre többet akarjon elérni. Ehhez kellett ak ivételes személyiség. Bárhogy neveli a gyerekét, az hogy ugyanezen személyiség legyen, annak minimális az esélye (ha a szülei helyére született volna, akkor is). Ez alapból generálja a konfliktus helyzetet, és emellett mindenhonnan azt fogja kapni, hogy ő beleszületett a tutiba, nem kellett érte tennie, miközben pénzügyi függetlensége ugyanúgy nincs, mint egy átlag kamasznak, emellett ha nem is tudatosan, ugyanezt a szülők is érzékeltetik.

Ez most egy jó cikk, az 50%-os szabállyal egyetértek.

Van egy barátnőm, nem multimilliomos családból, de azért az ő és férje családja is segíti őket. Az egyetem alatt összeköltöztek és eltartották őket , nyugodtan tanulhattak, ráértek megvárni egy jó melót, szép családi házba költözhettek, megtehették, hogy fiatalon gyereket vállaljanak. Sosem stresszeltek a jövő miatt, úgyis tudták, hogy mindig lesz elég pénz, sosem érte őket különösebb gond,ezért van egyfajta pozitív életszemléletük. Az a típus, akiknek bejött az élet és élvezik, ezt a részét kicsit talán irigylem. A gondtalanságot.

De elhűltem azon, mikor mesélte egy kisebb családi vita után, hogy ha a férje családja nem fizeti ki a lagzi felét(!), nem viszik hozzájuk az unokát később. Azon, hogy nem mennek nyaralni, csak ahova a szüleik befizetik őket. Azon, hogy akaratlanul sugározzák, hogy akinek kevesebb van, az kevesebbet ér.

Svájc és Luxembourg...
Én csak utóbbiról tudok nyilatkozni. Minimálbér nettoban kb 1400 EUR. Egy 30-50m2 lakásra rezsivel együtt kifizetsz több mint 1000 EUR-t.
Arról, h lakást vegyél ne is álmodj: 600e EUR-tól indulnak kb. De simán találsz 1m-ért is.

Szóval nem gondolom én sem úgy, h olyan gazdagok lennének itt az átlagemberek.

@IG Engem nem csak a források, hanem a munkád is érdekelne.

@MilkyJam Szerintem az a baj, ha saját magad nem veszed észre, hogy abban a környezetben mit mondhatsz és mit nem, valamint hogy még mindig ezzel foglalkozol.

Szerintem, aki ésszel kereste a pénzét, annak lesz elég esze ahhoz, hogy megfelelően nevelje a gyerekét.

Alapvetően prolizmus, ami alatt azt értem, hogy ebben az országban nincsenek sok generációs módos családok. Akik itt maradtak és pénzük is többedik generációs, azok komcsi funkcik voltak, ezt jelen esetben hagyjuk. Akik pedig nem, azok pusztán újgazdagék ebben az értelemben, és nem tudnak bánni az életükkel, gyerekükkel, pénzükkel ebben az értelemben. Meg kell nézni azokat az országokat, ahol sok generációs a vagyon: igen, ott is vannak "aranyifjak", de ők a kivételek. A csendes többség pontosan tudja, hogyan kell ezt kezelni, fel nem merül, hogy Döncike csak a pénzért dolgozhatna, s ha az nincs, akkor jajmilesz' és kiég és nincs cél.
Ez egy tanulási folyamat, ami akkorra érik be, mire sokgenerációs lesz a vagyon, azaz a felkapaszkodottakra ragad annyi, hogy ezt átlássák végre, átveszik a normákat is a pénz mellé.
A velünk élő Kádár-rendszer ezt is itt hagyta nekünk, elvtársak.

Folytatás: Az eszükbe nem jutott soha, míg a szülők tartották el őket, hogy befizessenek egy villanyszámlát, viszont elvárás volt, hogy mindkét család adjon bele X milliót az életkezdésükbe. Aki nem úgy vállal gyereket, mint ők, huszonévesen, saját lakásba/házba, az szerintük mind felelőtlen.

Egyébként nem hibáztatom őket, sőt mi több, szerintem normális szüleik vannak, csak borzasztóan elszúrták a dolognak ezt a részét. A pénzügyi nevelést. Én épp ellenkezőleg, a fázós, éhezős nincstelenségből küzdöttem fel magam egy hasonló életszínvonalra, ahol a barátnőmék élnek, tehát azt mondom: a másik oldal még rosszabb, DE: ebből megtanultam, hogy középúton kell haladni. Támogatni, de nem mindent a feneke alá tolni. Biztatni, de nem elhitetni, hogy az ölébe hullik a pénz. Fontos a családi háttér, ám fontos az életrevalóság is.

Amiről a kiszámoló ír az tipikusan új gazdag probléma! Vannak azonban több száz éves gazdag családok, ahol az új nemzedék felelősségteljesen nő fel megfelelő motivációkkal. Elég megnézni például a brit uralkodó családot!

Ez megnyilvánul annak az ügyfelednek a döntésében is, aki nem iratta a saját "köreik" iskolájába a gyerekét.
Ezzel a következőket érte el:
1, Elvette a kapcsolatrendszere egy részét, ami a közös szocializációval alakul ki. Igen, tényleg sokkal hasznosabb, ha a sarki pék gyerekével ül együtt matekon, mintha azzal is ülhetne, akivel egy körben fog mozogni a későbbi életében.
2, Az ő gyereke lesz a kívülálló abban az iskolában.
3, Ugyanaz lesz az értékrendje a gyereknek, mint a többi gazdag gyereknek, mert privátim ép eleget érintkezik velük.

Okos ember nem az iskolát hagyja ki, hanem egyfelől úgy nevel, másfelől önkéntesmunkáztatja a gyerekét a Mikulásgyártól az ételosztásig, harmadrészt a saját életével jár elől példával. Ezek is azok a dolgok, amik több generációval később válnak készséggé.

@Nimfas Corporation

Az a bizonyos Dózsa-féle ember ne jöjjön, mert annak idején sem tett rendbe semmit: egy büdös tolvaj, köztörvényes bűnöző volt, semmi egyéb, csak a kádárista törikönyvben nyomni kellett neki valami mítoszt, mert hát mégis küzdött a gazdagok ellen. Lásd. még betyárkultusz.

@tanácstalan

Szia! Amíg nem jön valaki aki megmondja a tutit, én két alternatív megközelítéssel tudok hozzájárulni a dilemmád megoldásához:

1. Ha nem tudsz dönteni felét kérd Manyupba (25) felét pedig vedd ki leadózott kp-ba (12,5) Így mindkét megoldás előnyeit élvezni fogod.
2. Gondold végig egy adótanácsadóval, hogy biztos ki kell venned most a cégből ezt a pénzt? Ha igen, nincs rá más, nagyobb mozgásteret biztosító megoldás? ha nincs jó adótanácsadód, adj egy újonnan regisztrált mail elérhetőséget és elküldöm egy adószakértő barátomnak a problémádat, aki szakmailag igen jó.

Érdekes, hogy van aki írja ezt az 50%-os szabályt, mert az én szüleim soha nem voltak gazdagok, de már 30 éve ez az 50%-os szabály szerint éltünk..... kellett commodore64 Bécsből....... össze kellett gyűjtenem az ára felét és megkaphattam..... kellett kismotor.... tegyem le a felét és a többi kipótolják.
Szóval nem csak a gazdagok gondolkodnak(tak) így és nem csak most....

Szerintem azért a gyerek előtt nem sokáig lehet titkolni, hogy milyen anyagi lehetőségeid vannak. Pl. vegyük a családi nyaralást. Csak azért jársz sátorozni, hogy mindenki (a gyerek) előtt titkold, hogy gazdag vagy.
Ha meg elmész külföldre egy menő helyre, akkor hamar kiderül.
A lakás, a kocsi, a kaják, a ruha mind mind árulkodó. Ha neki nem is, az osztálytársak fel fogják világosítani.

Személyes használatú spec dologban jó lehet az 50%, de közös dologban hogyan működik? Pl nyaralás?
De személyesben is kérdéses. Pl. ha nem tesz bele a kabátba pénzt, akkor csak kínait veszel?
Honnan van annyi pénze, hogy minden személyes dolgának felét fizesse?

Jók a cikk meglátásai, de Magyarországon keveseket érint ez a "probléma".
Legalább 100 millás vagyon kell ahhoz hogy komolyabban képbe kerüljenek ezek a kérdések, az meg a felső 3-4% . Őszintén szólva mi nem mondtuk meg a gyereknek hogy vannak lakásaink amit kiadunk és ebből van extra bevételünk, de még az ismerősöknek sem, sőt a tágabb család sem tud mindenről! Nem hiányzik az irigykedésük.... az életmódunkból meg nem tudnak rájönni mert semmi látható extrát nem veszünk amit egy erős középosztálybeli ne tudna megvenni.

Szerintem a sok/kevés pénz nem determinálja, hogy a gyerek egy lusta lumpen vagy egy dolgos hangya lesz -- hanem a tanult példa.
Szegény gyermek is tud céltalan lumpen lenni, csak nem a Ferrari, Haiti nyaralás és kokain mellett, hanem a belét húzó suttyón tuningolt BMW, bányató és olcsó kannásbor mellett.

@tanácstalan
"Mit választanátok: 25m most, vagy 50m manyupodba? Adózás miatt alakul így, hétfőig kell eldöntenem."

Ha kiveszed akkor ~70% a nettója nem a fele mint írtad, szóval ki kell venni!
Én MNYP-ba egy forintot se mernék tenni!!! Önkéntesbe igen, de az meg ugyanannyi levonással jár mintha kivennéd és csak limitáltan juthatnál a pénzhez.

1. vedd ki a cégből és vegyél 1-2 lakást
2. add ki 😀
3. dőlj hátra és várd a nyugdíjas éveket

Én is ezt tettem!

@Gábor
"Csak azért jársz sátorozni, hogy mindenki (a gyerek) előtt titkold, hogy gazdag vagy"

Mi azért sátrazunk, mert az ilyen helyeken rengeteg érdekes embert lehet megismerni, és rengeteg olyan ismerősre találtunk kempingezések alkalmával, akikkel azóta is összejárogatunk, tartjuk a kapcsolatot. Megtehetnénk, hogy szállodában/hotelben lakjunk a nyaralásokon, de az magányos sport.

@nememlékszemmáréslustavagyokfeltekerni
A Habsburgok egy spéci típus, ott a sok vérfertőzés miatt vagy korán meghalt az utód, vagy 100 évig élt. Plusz rengeteg értelmi sérült is lett köztük, akik sokszor nagy hatalmat kaptak. Én nem szeretnék Habsburg lenni.

@Gábor
Bocsi, de a gazdagság nem ott kezdődik hogy drága nyaralásra mentek, drága ruhát vesztek, meg jó kocsit.... ez csa a "jó módban élnek" kategória. Ezeket azok is bőven megteszik akik gazdagnak AKARNAK látszani, akár hitelből is. Sőt, előbb megteszik mint az igazi gazdagok.

Magyarországon a gazdagság szerintem ott kezdődik (legalábbis az a fajta amiről a cikk ír) amikor a saját tehermentes ingatlanodon TÚL van 2-3 lakásod, vagy komoly cégtulajdonod, vagy 50-100 Millád a számládon. Na akkor már lehet gondolkodni miről tudjon a gyerek, illetve miről ne!

Gondolkodjunk kicsit más fejjel. (mivel én a "gazdagéval" nem tudok). Soha nem voltunk gazdagok, még csak középosztálybeliek sem. Egész gyerekkoromban azt hallottam, ha bármit kértem, hogy "nincs pénz", "ez drága", stb. Poén: első és egyetlen barbie-m 5-6 évesen (miközben másnak egy hátizsáknyi volt) szüleim szerint drága volt, én azt hittem vagy 1M Ft 😀 Soha nem beszéltünk pénzügyekről. Apám elég szigorú volt. Mindig azt láttam, hogy másoknak mi mindenük van: márkás ruhák, büfében vásárlás, saját zsebpénz stb. Ez a "semmire nincs pénz" érzés baromi dühítő volt, egészen olyan 18-20 éves koromig.
Miután leérettségiztem, apa kifizette a jogsimat. Az első laptopomat. Az egyetem alatt a megélhetésemet. Pár év múlva, amikor lakást kerestem, kaptam egy kész lakáskasszát, amiről nem is tudtam.
Akkor értettem meg, hogy a "nincs pénz" azt jelentette, hogy sokadrangú dolgokra nincs pénz. folyt.

@MilkyJam azért gondolkozz el azon hogy eljutottál-e volna idáig ha anyukád meg apukád a soron dolgozik 3 műszakban havi 160 bruttóért fejenként.......

sosem fogod tudni összemérni magad egy olyan emberrel aki a nulláról kezdte. minden szülő maga dönti el hogy mennyi mindent ad a gyereknek hogy kényelmesebben boldoguljon, de az én meglátásom az hogy a gyereknek akkor lesz a legnagyobb az önbecsülése ha a legkevesebb materiális dolgot kapja a boldoguláshoz.

az irigy emberekkel nem fogsz tudni mit kezdeni soha, ezért inkább próbáljál megfelelni nekik, sokkal könnyebb lesz az életed...

@gabor
Bár messze nem ez a kategória, de az iskolában anno az egyik leggazdagabbak az én szüleim voltak, míg én azt hittem, hogy az egyik legszegényebbek. Mikor még kisiskolás voltam, akkor nem tűnt fel, hogy a 120 négyzetméteres, új építésű, jó helyen lévő lakás sokkal drágább mulatság, mint az, hogy az összes osztálytársamnak jobb tolltartója, ruhája, cipője, stb., stb. van. Meg az, hogy minden nyáron sokat nyaraltunk, csak nem a legparasztvakítóbb helyeken.

Egyébként egy gyerek általában jobban élvezi a sátrazást (nekem akkor sajnos kimaradt, mert szüleim nem szerették), mint egy 5 csillagos hotelt. Helytől, programtól és felszereléstől függően pedig lehet drágább egy sátrazós nyaralás, mint egy wellness szállodás, de egy gyerek ezt még nem érzékeli.

@Gábor
Van átmenet a sátrazás és menő külföldi nyaralás között. Belföldi nyaralás, Balaton, de a görög szigetek önellátással sem kizárólag a milliárdosok kiváltsága, még repülőjeggyel sem. A hangsúly az önellátáson van, esetleg a 2-3* hotelen, mert az all inkl., meg a 4-5*-os hotelek már biztosan jelzésértékűek.
Ruházat, kabát ugyanez, van a kínai gagyi és a Columbia, Helly Hansen, TH, North Face között is élet. Egy 10-15 ezres Nike cipő (tudom, inkább 20, de van akció is a világon 🙂 )már nem kínai gagyi szint, azzal már talán (?) nem néznek ki egyik irányba sem.

Mondjuk én nem tartom jó módszernek eltitkolni a gyerek elől az anyagi helyzetet.

@realestate
Akkor minden lakás kiadással kapcsolatos ügyet úgy intéztek, hogy nem tudja a gyerek? Nem gond az, hogy nem ismeri meg a pénzügyi kultúrátokat?

@flashgordonx:
1, Nem lett belekeverve a kormány, meg sincs említve a hozzászólásban
2, szerintem ült a poén 🙂

Folyt.: Mindezt megadta mind a 3 lányának.
Nem mondom, hogy ez a teljes szigor az egészséges hozzáállás, különösebb pénzügyi nevelést sem kaptam. Első néhány fizetésemet elvertem jó ruhákra, szórakozásra, hobbira. Felháborodtam, mikor apának elmondtam, mennyi a fizetésem, és megmondta, mennyit kellene félretennem belőle 😀 (Aztán most jópár év múlva tudom, hogy akkor is rá kellett volna hallgatnom...)
De igazán értékes dolgokat akkor kaptam, amikor már félig felnőtt fejjel felfogtam a jelentőségüket. Ettől függetlenül meg kellett tanulnom a magam módján értékelni és beosztani a pénzt a későbbiekben.
Amit nyertem ezzel, az a jó példa, ami kitörölhetetlenül beleégett a fejembe. Hogy a szüleim keményen dolgoztak egész életükben, de csak azért, hogy nekünk jó legyen. Mindhármunknak. Ez szerintem pótolhatatlan.
Szóval szerintem nem baj, ha a gyereknek nem mondunk el mindent 😉

Nem azt állítom, hogy csak úgy lehet érvényesülni az életben, ha a megfelelő embereket ismered. Azt viszont határozottan igen, hogy nagyon nem mindegy, hogy a villanyszerelő fia zárt be a wc-be a matekóra után, vagy a VIlágbank alelnökéé. Ez messze nem az a kommunista örökség, amiről te beszélsz, ez egy, az egész világban létező gyakorlat. Nem a szakértelem helyett, hanem természetes módon adódó hozzáértés mellett, s ezzel a világon semmi baj nincs.

Amiről te beszélsz, az a rendszerváltás után összejött pénzek birtokosainak gyerekeit képző iskola, és/vagy létezi ill. volt komcsi háttérrel. Én nem erről beszélek: a hagyományokról, a régi családokról stb.

Az pedig szociológiai tény,hogy a kapcsolati tőke gyakorlatilag egyenértékű a materiálissal, amivel szintén nincs baj, amíg nem minden helyett alkalmazzák,s nem válik nepotizmussá. Ehhez megint csak nem újgazdagok kellenek.

@Gábor
Szerintem a közös dolgoknál sehogy, az a szülő felelőssége: pl a kaját se felesben fizeti. De szeretne mondjuk minden nap pizzázni, akkor igen. Vagy a nyaralásnál sem kell fizetni a saját részének a felét. Legalábbis a családinak.
A kabát az egy szükség, ha kinőtte/kiszakadt. Akkor veszel neki egy jót (mondjuk a nagy francia sport áruházban olyan 10-15 körül). De ha neki egy nagy síkabát márka legújabb modellje kell mondjuk 90-ért, annak fizesse a felét. Vagy mondjuk kell egy kosaras cipő (egy használható olyan 15 körül van, gyerekkoromban volt kínai kosaras cipőm, olyan is volt, az első Nike megváltás volt), de ha monjuk kell neki az leújabb AIr Jordan 60-ért, annak fizesse a felét.

Cikkgyűjtemény
Új vagy az oldalon? A gombra kattintva találod az eddigi fontosabb cikkek gyűjteményét téma szerint.
Megnézem!
Keresés
Kövess minket
facebook
youtube
Hirdetés
Támogatás
Ha szeretnéd, van lehetőséged anyagilag is támogatni a munkánkat.

Átutalással a Raiffeisen Bank 12020407-01558219-00100002 számlaszámra a Kiszámoló Egyesület részére. A közlemény "Támogatás" (fontos!)
Bankkártyás támogatási lehetőség hamarosan. Köszönjük, ha érdemesnek tartasz bennünket a támogatásra.
Archívum

Archívum

crossmenu
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram