Ha az emberek megszimatolják, hogy van pénzed, céltáblájává válsz azoknak, akik mindenkitől pénzt kérnek kölcsön. Legtöbbször ezek a személyek rokonok, barátok vagy munkatársak.
De hogyan mondj nemet nekik? Ha nem akarsz adni a szükségben lévőnek, ha nem bízol meg a gyerekedben/öcsédben/kollégádban, hogy vissza is adja a pénzt, minden leszel, csak jó ember nem.
Arról már írtam, hogy miért ne adj (szinte) soha kölcsön hozzád közelállóknak. Nagyon egyszerűen fogalmazva: mivel nagy az esélye, hogy nem adják vissza a pénzt, ez nagyon meg fogja mérgezni a kapcsolatotokat. Márpedig nem érdemes egy rokont vagy barátot elveszíteni 50 vagy 100 ezer forint miatt.
Bővebben a témáról az erről szóló cikkben:
Ha úgy gondolod, hogy te biztos vissza fogod kapni a kölcsönadott pénzt, érdemes elolvasnod az erről szóló felmérést is. Csak az esetek felében fizették vissza teljesen a kölcsönkért pénzt és csak a kölcsönadók 45%-a gondolta úgy, hogy nem okozott feszültséget a kapcsolatukban a pénz kölcsönadása. Valószínű, hogy nagy az átfedés a visszafizetett összeg és a feszültségmentesség között. Bővebben olvasd el az erről szóló cikket is.
Tehát a nagy kérdés, hogyan mondj nemet az ilyen kérésekre.
Az első és legfontosabb a határozottság és az egyértelműség. Ne ódázd el a dolgot, ne mondd, hogy még meggondolod vagy még átszámolod, tudsz-e adni. Ez csak olaj a tűzre. Bátran jelentsd ki, hogy nem fogsz adni, így elejét veszed a további próbálkozásoknak.
Nem kell megindokolnod, sőt ne is menj ebbe bele, mert csak támadási felületet adsz. "Most azért nem tudok adni, mert". Erre a válasz, de ha ez és ez, akkor csak tudod nélkülözni ezt a pénzt. Esetleg akkor a jövő hónapban tudsz adni? És így tovább. Ez nem egy vita, nem egy közös döntés, nem kell észérvekkel meggyőznőd a másikat, legjobb bele se menni egy ilyen védekezésbe.
Tedd alapelveddé, hogy soha senkinek nem adsz kölcsönt. Ha erre hivatkozol, a pénzt kéregetők előbb-utóbb rájönnek, hogy tényleg komolyan gondolod és leszállnak rólad.
Esetleg mondd azt, hogy milyen érdekes, éppen most akartál valakitől kölcsönkérni és rá gondoltál, hogy tőle kérsz. Ezek után hogy tudna rád haragudni, ha te sem adsz, ahogy ő sem neked.
Javasolj neki alternatívákat. Te nem tudsz adni, de most láttál egy Provident reklámot a tévében, akár pár hétre is adnak kölcsön pénzt. Ajánld fel, hogy megkeresed a neten a telefonszámukat. De a bankban is adnak akár egy órán belül is kölcsönt, ha oda érkezik a fizetése. (Ja, már a bank sem ad neki kölcsönt, amelyik abból él, hogy mindenkire rásózza a hiteleit? Na, az is egy intő jel, hogy te miért ne adj pénzt.)
Ha kell, használd az elakadt lemez taktikáját. Igazat adsz neki, de nem. Igen, ez így van, de akkor sem tudok adni. Valószínűleg igazad van, de nem. És így tovább, mint egy elakadt lemezjátszó, ami mindig csak ismétli, hogy nem.
Ha mégis muszáj, hivatkozhatsz egy másik személyre, aki miatt ha akarnál, sem tudnál adni. Például a férjemmel megfogadtuk, hogy senkinek nem adunk soha kölcsön.
Nagyon fontos, hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásod. Először is jogod van nemet mondani és bátran élj is ezzel a jogoddal. Nem vagy érzéketlen, kőszívű, zsugori alak, csak mert nem segítesz olyan emberen, aki magát sodorta bajba. Túl sokat költ, túl nagy lakást vett, vagy túl keveset keres az igényeihez képest, esetleg nem vállal felelősséget a pénzügyi döntéseiért.
Gyakran azzal segítesz a legtöbbet, ha nem adsz. Mert akkor a másiknak nem a tüneteket kell kezelnie (nincsen jelenleg pénze), hanem a kiváltó okokat (rosszul bánik a pénzzel). Nyugodtan meg is mondhatod neki, hogy pénzt nem tudsz adni, de szívesen segítesz neki, hogy rendbe hozza a pénzügyeit. Átnézed vele, miről kellene lemondania, hogyan spórolhat mondjuk a bevásárláson, javasolhatod neki, hogy adja el az autóját, amíg adósságai vannak és a többi.
Mennyire ismered egyáltalán a pénzt kérőt? Közeli rokonod? Valódi barátod? Tudod, mikor van mondjuk a születésnapja? Ő tudja, mikor van a tiéd? Találkoztatok csak úgy az elmúlt fél évben bármikor is? Ha bármelyik kérdésre nem a válasz, ez az ember nem áll közel hozzád, semmi felelősséged nincs vele kapcsolatban, nem is barátod, nem is közeli hozzátartozód.
Gyakori probléma amikor a felnőtt gyerekek pumpolják a szüleiket. Hidd el, akkor teszed a legjobbat, ha nem adsz a harmincéves kisfiadnak pénzt, csak hogy tudjon tankolni a hitelből vett autójába. De ha az unokád óvodai ebédjére kéri is, nyugodtan mondd meg neki, hogy abból a negyvenezerből, amit cigarettára költ, bőven telne ebédpénzre.
Ha a barátod/barátnőd, menyasszonyod/vőlegényed kér pénzt, erősen gondolkodj el, hogy tényleg ő-e az igazi. Főleg, ha ez már nem először fordul elő. Erről cikk itt:
Mérgesek lesznek rád? Utálni fognak érte, hogy nem adtál pénzt a szükségükben? Fukar, gonosz disznó leszel, akinek még a bőre alatt is pénz van, mégsem ad a szükségben lévő kollégájának? Igen, igen és igen.
De inkább utáljanak azért, hogy nem adtál, mint azért, hogy vissza akarod kérni a pénzt és nem akarják/tudják visszaadni a pénzed. Ne akard megtudni, milyen gonoszok tudnak lenni az emberek, ha nem tudják vagy nem akarják kifizetni az adósságaikat.
Ha segíteni akarsz, ne adj kölcsönt, adj adományt. Ha valaki tényleg önhibáján kívül megszorult, mert elvesztette a házastársát, súlyos beteg lett, vagy valami hasonló történt vele, legyél arra nyitott, hogy adj neki akár egy nagyobb összeget is, de ne kölcsön, hanem ajándékként. De ha valaki csak a rossz pénzügyi élete miatt került bajba, vagy kerül bajba minden hónapban, neki tényleg az a legnagyobb segítség, ha soha nem adsz neki.
A témához kapcsolódik még az idős szülőkkel való anyagi kapcsolat is, erről az alábbi cikkben írtam bővebben:
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
A tesóm kért kölcsön 50 e Ft-ot. Adtam neki, mert nincsenek pénzügyi gondjaik és nem is hiányzott a pénz. ( fél millát is adtam volna)
Egy hét múlva hozott 3 darab 20 000 Ftos címletet. Nem tudtam visszadni, ezért mondtam, hogy elég lesz 40 e Ft. Ragaszkodott hozzá, hogy maradjon a 60 e és majd rendezzük.
Onnantól fogva kettőnaponta írogatott, ha járok felé, akkor vigyem már a 10 e Ft ját. Én éreztem magam folyamatosan szarul, hogy önhibámon kívül tartozok. ( felkínáltam, hogy átutalom, de az nem kellett neki)
Akarva akaratlanul rányomja a kapcsolatra a bélyegét a tartozás...
Sőt, kezességet se vállalj!
Ez egy nagyon nehéz kérdés. A családomban történt olyan, hogy a rokonok a nagyszüleimnek nem adtak, pedig nagyszüleim tovább tudtak volna lépni egy nagyobb élhetőbb lakásba, mert a lehetőség jött, de pont akkor nem volt még meg a pénzük rá. A sors iróniája talán, ugyanezen rokonaim idegeneknek aztán adtak, azok meg nem fizették vissza a kölcsönt, és talán még pereskedés is lett belőle.
Mindamellett, hogy nagyszüleim ezeket a rokonokat önzetlenül segítették több ízben ezt megelőzően és később is, szállással, étellel, több hónapig, sok esetben, ha Pesten volt dolguk, pedig nagyszüleim eleve négyen laktak egy szobában egy belvárosi lakásban. Alapvetően egyetértek, hogy kölcsönadni rizikós.
Szia!
Az élet nem fekete-fehér, hanem szürke, (sok árnyalattal :)) A cikk viszont most nagyon fekete lett szerintem
Nézd a másik oldalról: ha Te bajba kerülsz, mindegy miért, adományt vagy kölcsönt kérnél egy baráttól, rokontól? Tudva, hogy tud segíteni, de neki is áldozatot jelent. Melyik lenne fair?
Én adtam már barátnak, hogy hitelkátyaadósságtól megszabaduljon, visszakaptam (és ő is tudja, hogy nagyon jól járt). És kaptam családi segítséget, mikor kellett pl. kecóhoz. Visszaadtam. Tudtam, hogy jól jártam (devizahitel-kiváltás, igen, akkor). Melyiknek kellett volna adománynak lennie?
Szabolcs
ui: sokadik cikk a témában, comment-mágnesnek hibátlan 🙂
Szabolcs,
Ha bajba kerülnék (tragédiát leszámítva), azt mutatná, hogy nem tudok bánni a pénzzel. Vagy azt, hogy túl keveset keresek, amin viszont egy kölcsön nem hogy nem segít, hanem egyenesen ront a dolgon plusz kérdés, az ilyen ember vissza tudja-e adni.
S ha gondba kerülnék, az első bank adna kölcsön pár millió forintot is. Bárki azonnal megkapja a fizetése háromszorosát, akár folyószámla-hitelkeret formájában, akár 10 perc alatt is. Akkor miért kér magánembertől? Ha már a banktól sem kap, miért is nem kap? Ha már a bank sem tudja behajtani rajta a tartozást, akkor nekem mennyi esélyem lenne?
Nem az a kérdés, hogy aki kér, mit kér. A kérdés az, hogy aki ad, mit ad.
Más dolog segíteni egy közeli rokont és adni bárkinek, aki facebook ismerős.
S ha ez a barátod nem adta volna vissza, akkor most mi lenne? (Erre 50% esélyed volt a statisztikák szerint.) Szegényebb lennél pár százezerrel és egy barátod az ellenséged lenne.
Én is adnék akár több milliót is, de csak néhány embernek. Olyannak, akiről tudom, hogy nem azért kell neki, mert nem tud bánni a pénzzel, hanem mondjuk gyorsan meg kell vennie egy jó vétel lakást és lesz pénze egy-két hónap múlva visszafizetnie. A cikk nem erről szól.
Sokadik cikk? Erről még soha nem írtam. Talán a harmadik témájában némileg hasonló cikk hat és fél év alatt és mind be is van linkelve a cikkbe és egyik se erről szól. De ha te még találsz ilyen cikket a blogon, linkeld be.
Komment mágnes? Figyeld meg, a hozzászólások 95%-a a ritka kivételekről fog szólni, hogy én is kértem egyszer, de én visszaadtam meg nekem is egyszer visszaadták. A lényegről alig lesz hozzászólás, mindig csak a ritka kivételekről van szó.
Érdekes ez. Én nem kértem kölcsön (csak banktól ;)), ellenben tőlem a férjem, mikor még csak a pasim volt, igen. Én gondolkodás nélkül adtam, ő mindig vissza - aztán egy idő után nem kért, aztán közös kasszán lettünk, aztán összeházasodtunk (20 éve). Soha nem volt pénzen vitánk (minőségen igen, de már elolvassa, mit vesz). A pénzt én kezelem ;), közös kassza, 2 kártya.
Elmesélése szerint mikor kérdezősködés nélkül adtam, az volt utolsó csepp, hogy ok a csaj.
Hát így.
Nem rossz otlet, ha kolcson kernek toled, ajanld fel, hogy kifizeted az itt reklamozott penzugyi tanfolyamot nekik 😉
jó írás gratula szerintem ezt minden hónapban újból meg kéne jelentetni ....
Hát nemtom, ha az én unokámnak ovis ebédre kérnének pénzt, befizetném azzal a megjegyzéssel, hogy legközelebb nem adok, spórolja ki a cigiből. Nem fogok kiszúrni ártatlannal csak azért, hogy jól megmutassam a láncdohányos kölkömnek. Uff.
nemtom és erre egyből le fog szokni a cigiről és a képedet bekeretezve kiteszi a nappaliba, mint aki által megvilágosodott, igaz?
Nem gondolom, de a következő körben már az ÉN lelkiismeretem nyugodt lesz, hogy amit lehetett, azt megtettem.
ja, nemtom, aztán kezdődik minden elölről egy hét múlva. Aztán megint és megint és megint.
Vettél az alkoholistának egy kanna tablettás bort, ezzel ki is van segítve.
Egyszer adtam kölcsön unokatestvéremnek 500e-et, abban maradtunk, hogy fél év múlva kezdi törleszteni, 50e Ft-onként.
A második részlet 450e Ft lett és le is zártuk az egészet szerencsésen.
Jellemzően annak adnék kölcsön csak, akiről amúgy is tudom, hogy sose lenne rá szüksége. Ő egy volt közülük és kivételes eset volt, hogy átmenetileg szüksége volt erre az összegre.
Az elmúlt 10 évben egyszer adtam kölcsön, illetve adtam oda a fiam óvodai csoporttársa anyjának egy tabletet hozomra. Összesen nem volt egy húszas a tablet.
Aztán kezdődött a szokásos: először csak elpoénkodta a dolgot, aztán került, aztán kifogásokat keresett, aztán már én lettem volna az utolsó szemét, aki állandóan zaklatja a pénzért.
Csak azért nem lettem az, mert a fiamat átírattuk egy közelebbi óvodába, így örökre elúszott a pénz.
Még oda is adtam volna neki ajándékba, ha nem azt látom minden reggel, hogy a nagy szegénységükben mindkét szülő drága energiaitallal a kezében dohányzik, mint a gyárkémény. Erre bezzeg volt pénzük, megadni a tartozást, arra már nem futotta.
Na, ez egy klasszikus kölcsönadás volt.
Csak hogy ne olyan hozzászólás legyen csak, hogy kölcsönadtam, de vissza is kaptam.
A bátyám kért egyszer ötmilliót egy ház megvételére, amíg eladja a régit. Neki gond nélkül adtam volna, mert tudom, mire és miért kell.
Aztán nem kellett, mert hamarabb elment a régi ház, így nem volt rá szükség.
De ha tudom, hogy nem tud bánni a pénzzel és azért kéreget, a saját testvéremnek se adtam volna. Nemhogy 5 milliót, 100 ezret sem.
Az alapvonulat amúgy egyértelmű, azon nem lehet sokat vitatkozni. Fuldokló közelébe ne menjen bárki, bárhogy, mert lerántja. Pénz ugyanez: oviskajapénz - hááát, nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy épp az ne legyen.
Akiket látok, hogy folyamatos családi vérátömlesztésen vannak - nemcsak a pénzügyeikkel van gond.
@Agoston: pontosan erre gondoltam már én is sokszor! Igaz, nem azért, mert kölcsönkértek tőlem, és nemet kellett mondani, hanem mert jó ajándék lenne (és talán rá is férne az illetőre).
Szerintem jó cikk, és hiába, hogy volt már (hasonló) ebben a témában, nem árt időnként feleleveníteni.
És hogy én is csalakozzak a kivételekhez: devizahitel kiváltáshoz én is kértem és kaptam kölcsön nagyon közeli rokontól. Eleve csak arra az időre, míg megigényeltem és kiutalták a szabadfelhasználásút, amiből visszafizettem neki. Ezt mind el is mondtam, le is irtam neki, részletesen, számokkal, feltételezett határidőkkel (kb ennyi idő lesz, míg lekerül a jelzálog, ez után kb ennyi idő, míg elbírálják az új hitelt, stb).
Most jutott szembe, nem véletlenül lett eltemetve. Családon belül adtunk egyszer kölcsön, egyértelmű feltétellel (nekünk sem nagyon volt pénzünk, a kölcsönadáskor megmondtuk, mikor és mire kell nekünk vissza). Baromi nagy sértődés lett, mikor szóltunk, hogy akkor most. Visszakaptuk, de persze mi éreztük kényelmetlenül magunkat. Azóta a család nem tud a pénzügyeinkről semmi konkrétumot.
Én 10+ éve adtam egy jó barátomnak kölcsön, mert összetörték az autójukat, ami munkaeszközük is volt egyben, és szükségük volt a pénzre. Ő ajánlotta fel a törlesztési ütemezést is: öt részletben öt hónap alatt visszakapom a teljes összeget. Az utolsó részletet még ma sem kaptam vissza, nem várom. Mikor már bőven csúszásban volt teljesen más miatt hívtam volna. Nem vette fel többször sem, "eltűnt". Majd pár nap múlva kaptam egy SMS-t, hogy még nem tudja visszaadni a pénzt. Próbáltam felhívni, hogy nem azért keresem, és nem gond a csúszás.. azóta egyszer sem vette fel a telefont, nem keresett. -1 barát. És a gáz az az egészben, hogy nem is nagy összegről volt szó, úgy adtam, hogy nem is hiányozna ha nem kapnám vissza.
Általános tanácsnak jó ez a cikk de azért van számos olyan eset amikor szabad kölcsönadni, vagy kérni.
Saját példámmal élve, úgy nézett ki a dolog, hogy autóra kértem kölcsön. Nem volt égető kérdés, csak pont jött egy jó lehetőség. Az előző autóm egy fos volt, sokat kellett szervizbe hordani és szerettem volna egy megbízhatóbbat, találtam egy kifogástalan állapotút, és a kölcsönből megvettem, aztán amikor eladtam az előzőt a pénz nagy részét visszafizettem, a többit pedig részletekben.
Természetesen előre megállapodtunk a visszafizetés ütemezésében és a kamatokban. Csináltunk google sheetet ahol mindketten láttuk a tartozás nagyságát hónapról hónapra. Mindenki jobban járt, én ki tudtam használni az azonnali lehetőséget, neki meg nem állt a pénze a számláján. Sokkal szívesebben fizettem egy barátomnak kamatot mint egy banknak.
@Kiszamolo
Persze, hogy nem mindenkinek ad az ember kölcsön: barátnak/rokonnak, nem ismerősnek Másod unokatesó gyereke=ismerős. Ha nem az, akkor lehet még barat, de nem a rokon kategória. Nem is mondtam, hogy mindenkinek adnék. Akiknek eddig adtam, az visszaadta, akitől kaptam, azzal elszámoltam. Munkatárs is kapott, mikor összetörték a párja teherautóját (vállalkozó), és egykeresőssé vált volna a család jó időre. A facebook ismeretséget nem nekem találták ki, tehát az sem fenyeget, hogy onnan keresnek meg. 🙂
Naná, hogy a kommentek nagyrésze a másik véglet lesz. Merthogy Te felvázoltad a sötét oldalt, teljesen jogos, ha a Jedik is elmondhatják.
Ezért szürke 🙂
Szabolcs
ui: lusta vagyok keresgetni (még Google-lel is), nekem úgy rémlett, ez kb a 3-4. cikk a témában, de lehet, hogy nem is Nálad olvastam, elnézést.
Kiszamolo, igen, az is kérdés, ki kér. De esetek többségében az igazán megbízhatóak nem is kérnek, mert megoldják máshogy; ezért van az, hogy a többségnél lutri, viszontlátja-e a pénzt.
Ismerek családot, ahol az egyik tesó havi apanázzsal segíti a másikat. Mindketten családosak, első ránézésre van létjogosultsága a segítségnek. Kicsi ideig. Esetleg. Alkalomszerűen. De nem 15+ éve, minden egyes hónapban. És persze a támogatott családban időközben született 2 gyerek (a másikban kamaszok, egyetemisták, szóval a pénznek van helye ott is), de mivel a tesó1 jobban beoszt, keresi a munkalehetőséget - ez egy örökké tartó és fix szerepekkel játszott dráma, mert nyilván tesó1-nek lesz mindig "több" pénze...
(Egyébként tesó1 nem panaszkodik, egyszerűen belekalkulálja a havi kiadásba az összeget, mint a rezsit.)
@Kiszamolo:
Már így is üde negatív színfolt voltam a hozzászólásokban, de íme amikor a másik oldalon voltam:
Nekem is az ominózus 180 Ft/CHF átváltáskor és hitel kifizetéskor volt egy családon belüli kölcsönöm, amit a szüleimtől kaptam.
1,5 éven belül vissza is kapták az egészet, de nagyot hibáztam: készpénzben adtam a részleteket, és bármilyen hülyén hangzik nem írtuk papíron le, hogy mikor mennyit adtam vissza (egyszerű volt pedig követni, márciustól-decemberig minden hónapban ugyanannyit, így annak az évnek a végére ki is futot).
Egy év múlva szóvá tették, hogy mikor fogjuk kifizetni a maradék tartozásunkat. Végem volt, megsemmisültem.
Annyi volt a "szerencse", hogy mivel SOHA nem veszünk fel készpénzt a számlánkról, a törlesztések voltak csak a kivételek, és habár az átadást nem tudtam bizonyítani, leraktam eléjük, hogy mennyit vettem fel... és adtam elvileg oda nekik. 🙁
Jó tíz éve a barátommal kettesben egy közel-keleti országba utaztunk mint turistàk.
Mindig is èrdeklődtem az antik tárgyak irànt, ès hát úgy alakult, hogy nagyon jó áron tudtunk venni règisègeket: asszír szobrot, római vázákat, főniciai èkszereket, orosz ikonokat, sumèr amulettet ès règi pènzeket.
Egy nagy bőrönd tele lett.
Azt hittük, hogy a határnál nem lesz gond (kaptunk "kiviteli engedèlyt" meg volt nálunk csúszópénz...), de lett.
Ez ugye nem sokkal az iraki hàború után történt, amikor is Irakot gyakorlatilag szètloptàk, úgyhogy a szomszèdos orszàgokban utaztak az antik tàrgyakra.
(Majdnem) mindent elvettek, ès mondtàk, hogy vàlaszthatunk: egyikünk hazamehet, a màsik magára vàllalja az ügyet, ès tőle elveszik az útlevelèt.
folyt. köv.
Egy gyerekkori barátom kért tőlem régen, és nem adta vissza az egészet. Tavaly kért 3ezer eurót. Nem adtam. Végül kiderült, azért kellett volna, hogy lelépjen külföldre.
A koldusoknak sem adok a lámpánál. Ha senki sem adna, akkor látnák, hogy ez nem működik és más megélhetés után néznének.
Ha mindenki adna (vagy sokan), még jobban tele lenne a város és az utcák koldusokkal.
Ne adjatok. Régi mondás, de jó: "Ne halat adj, hanem tanítsd meg halászni."
Pl a romákkal nekem nincs bajom, most újítok fel egy lakást és roma lesz a gépészem. Még megvárom a végét, hogy milyen munkát végez, de optimista vagyok és segítem azt, aki dolgozni akar.
Èn voltam a màsik, abban a helyzetben azt tűnt racionálisnak, hogy magamra vàllalom az ügyet, megyek a börtönbe (10-15 èvet lengettek be),
ès megegyeztünk, hogy addig a barátom eltartja a csalàdom....
Nàlam hagyta a hitelkártyàját feltöltve, amiről költenem is kellett rendesen (főleg a büntetèsre), én pedig egy hét útlevél nélküli tengődés és nagyon rövid börtönlèt utàn szabadultam.
Ez a barátom most kölcsönkért tőlem 4 misit (nagyon jól keres ő is, de most egy ingatlan vásárlásra kellett),
szó nélkül adtam. Papírt se írtunk.
Úgyhogy vannak olyan harminc ève tartó barátságok, amikor az ember szó nélkül ad kölcsönt.
Egyébként ha valaki Damaszkuszban jár, a Nemzeti Múzeum kiàllitott tárgyainak közel fele az én tulajdonomban volt. Èrdemes megnèzni őket, igen szép ès èrtèkes dolgok vannak ott..:)
Miklós, az emberek soha nem fogják megbocsátani neked, ha jót tettél velük. Felborul a kapcsolati dinamika: egyenrangúból vagy kvázi egyenrangúból alá-fölérendelt viszonnyá változik a helyzet, és megfelelő intelligencia híján ezt nem fogja tudni a rászoruló fél kezelni. Pillanatokon belül leszel a segítőből valaki, akihez negatív érzés, feszültség kapcsolódik, az a személy, aki nehogymá' kérje azt a pénzt, hiszen van neki, adott! Majd a szemét, akinek van pénze és mégis vele, a szegénnyel akar kitolni, és hopp, kész az utálat.
Mi veszítettünk így el egy húsz éves barátot: adtunk neki, nem egyszer, volt, hogy meg sem adta. A sokadik meg nem adásnál (soha nem kértük) átfordult, s azóta utál.
Én egyedül a testvéreimnek adok, ha éppen kell. Mindig visszaadják. Nem is kérdés. Ezért vannak a testvérek, hogy védőhálót képezzenek, akár ebben is.
Más nem kap. "Sajnos, nem tudok adni."
Sosem értettem ezt a kérdéskört.
Aki hitelképes, annak ad a bank. Aki meg nem hitelképes, annak én mi a francnak adjak???
A fenti logika mentén a legegyszerűbb, ha soha nem adunk senkinek.
Sokkal érdekesebb téma ennél, ha az asszony zsigerel. Azt nehezebb kezelni.
Első évben Balaton, következőben horvát tengerpart, utána Spanyolország, utána Maldív...
@Tudatlan Milyen igaz! A kezesség még sokkalta rosszabb, mint pénzt kölcsönadni!
En is megegettem mar magam egyszer ilyennel... 150ezret adtam kolcson, ugy volt, hogy havi 30-asaval kapom majd vissza. Hosszas zaklatasok utan EGYSZER kaptam 5-ot, a tobbit azota se lattam, mint ahogy az ismerost se.
Gondolkoztam a fizetesi meghagyason, de nem latom sok ertelmet, meg ennyit megert hogy lekopott rolam az illeto mert amugy napi rendszeresseggel cseszegetett hogy forditsam mar le neki ezt meg azt angolra...
@Én is akarok kommentelni...
Akkor most csak nem emlékeztek rá, hogy mindent kifizettél, vagy tudták, hogy mindent kifizettél, csak nyerészkedni akartak a dolgon? Remélem az előbbi 🙂
"Márpedig nem érdemes egy rokont vagy barátot elveszíteni 50 vagy 100 ezer forint miatt."
Lehet, hogy megeri kifizetned 50-100 ezret, hogy raebredj, hogy az ember akihez esetleg erzelmileg kotodsz, egy link semmirekello trehany alak es semmi keresnivalod a kozeleben. 😉
Szintén negatív. 20 éve akartunk venni egy házat. Volt akkor 1M forintunk. Találtunk egy olyan félkész házat amit 2M-ért meg tudtunk volna venni. Anyóstól kértünk kölcsön. Azt mondta nem ad, mert soha az életben nem tudjuk visszaadni. 3 hét múlva sógor új autóval jött - kapott az anyjától 1M-t - nem kölcsön, csak úgy - autóra.
Tavaly anyósnak és a testvérének a közös telkét eladtuk - még hirdetés előtt ígéret, hogy a fél telek árát a 2 fiának adja. Eladás után mondja, hogy mégsem. Most - egy év után derült ki, hogy a másik fia kivetette vele a bankból a telek árát, mondván nála nagyobb biztonságban van otthon, csak a testvére meg ne tudja. Egy évig hazudtak a szemünkbe és most is véletlen elszólásból tudtuk meg. Ezek után lehet, hogy a másik betét és a fél ház sincs már meg. A tesó nem köt eltartási szerződést, pedig felajánlottuk neki, mert mi 150 km-re lakunk, ő meg a szomszéd utcában
Mi történik, ha te szorulsz meg és neked kéne kölcsön, de te mindenkinek nemet mondtál?
Egy barátom akart kölcsönkérni tőlem tanulmányokra (amolyan önfejlesztő kurzus volt, munkavállalásra nem alkalmas bizonyítvánnyal). Annyit csináltam csak, hogy leültettem és alaposan átszámoltuk, mennyi pénzre lenne szüksége, mikor és milyen részletekben. Mire befejeztük, a srác rájött, hogy újra kell gondolnia az egész viszonyát a képzéshez. 🙂 Talán még meg is köszönte; mindenesetre azóta is jóban vagyunk. Ez talán még ritkább eset, mint mikor visszaadják.
OFF Kiszámoló, úgy érzem, a cikkgyártásod tempója megnőtt az utóbbi 3-4 hétben, csak szeretném jelezni, hogy nagy örömmel fogadom a dupla adag égi mannát. 🙂
En ket eve lakasvasarlashoz kertem kolcson szuloktol, kamatosan fizetem vissza (kamat=~allampapir hozam, 15 evre). Annyival arnyaltabb a kep, hogy apam tamogat havi 10e ft-tal, igy olyan, mintha kamatmentes lenne. Mindig idoben fizetek, evente ujraszamolva a torlesztot a fennallo toke fuggvenyeben. Az zavar engem (de nagyon), hogy fogalma sincs, mennyivel logok, csak en vezetem excellben. A legutobbi ujraszamitasnal derult ki. Megbizik bennem + azt mondja o nem behajto, de ugy erzem sokszor, barmennyire is dragabb a banki hitel, inkabb apametol szabadulnek eloszor, ha elo tudnam torleszteni...
Kb. 31 évesen jutottam el oda, hogy gond nélkül visszautasítottam a kölcsönkérőket. Azelőtt sokan visszaéltek a jóindulatommal.
Az ajándék vs. kölcsön témában: egy barátom tartozik kb. 200 ezer forinttal évek óta. Azóta is kért már kölcsön, de nem adtam többet. Egy ideje pedig nem kér.
Nagyon szeretek vele beszélgetni, ezért úgy döntöttem, ajándékként kezelem a kölcsönt, nem várom, hogy visszaadja, viszont soha többet nem adok neki.
Adóstársnak kért fel a testvérem, amit nagyon nem akartam, de tudtam, ha nemet mondok, akkor én leszek a család szemete. Szerencsére kis összegű a hitel amit igényelt, így végül, ha nem is szivessen, de bele egyeztem. Azóta sem vagyok kibékülve a gondolattal, hogy adóstárs lettem.
Kedves Kiszamolo
mi a velemenyed arrol a sziturol, ha elvben meltanyolhato a cel es ados szemelye. kamatmentesen, eves kincstarjegy kamaton, vagy kvazi banki hitelkamaton adnal az illetonek? kernel-e zalogjogot? irott szerzodes nelkul, sajtpapir igervenyre vagy kozjegyzo elotti hitelesitessel oldanad meg a papirmunkat. mindezeket milyen osszeghatarok eseten tartanad ajanlott/kotelezo jellegunek. koszonom.
Mindennel egyetértve, de a bankokat kikerülni csodálatos dolog. Kamat, zálog, ügyintézés stb..
Nálunk se baráti körben, se családban soha fel nem merül a kölcsön. Egy pizzánál nagyobb tartozásunk nem volt soha magánszemélynél, és tőlünk sem kértek.
Családon belül sokszor kisegítettük egymást - főleg anyukám, anyukám nővérei és öcsém a "bank". Mindig úgy kértem kölcsön, hogy megmondtam, milyen részletekben tudom visszafizetni. Volt olyan, hogy nemet mondtak, de sok fordulóponton átsegítettek. Sok banki macerát és kamatot lehetett így kikerülni. Nekem ezért nincs életbiztosításom, mert a családom a védőháló. Egy barátom meg hozzám vágott 1 millát, mondván ne fizessek már a banknak kamatot. Neki jó lesz, ha akkor visszaadom, amikor tudom.Soha nem késtem a törlesztőkkel, de így pl. válás közben, tartósan beteg gyerekkel el tudtam költözni a "pokolból". Szerintem az már régen rossz, ha valakinek olyan családja van/ barátai vannak, akik nem húzzák ki a sz@rból. De viszont is: régen rossz, ha valaki nem szavahihető.
Szinte mindennel egyetértek, kivéve egyet: igenis megéri elveszteni egy "barátot" 50 ezer Forintért. Ha valaki 50 ezerért képes segget csinálni a szájából, az nem kell barátnak. Millió lehetőség van a visszafizetési ütemezésre, legyen az akár 5000 Ft havonta vagy bármi. Nekem egy barátom van, aki régen nagyon link volt. Mindig megadta a (pár ezer Ftos) tartozást, de hónapos csúszásokkal. Mindig azt mondta hogy 2 hét és megadja. Én mindig azt mondtam, hogy mondj 2 hónapot, mert úgyis annyi lesz, és akkor tudom mire számítsak. Persze esküdött a 2 hétre, de mindig 2 hónap lett. Azóta sokat változott, már nem csinál ilyeneket. Vele is úgy voltam, hogy azért adok neki, hogy derüljön ki, mennyit ér a barátság. Pár ezerbe nem halok bele. Egyszer adtam 100a ezret valakinek, de róla tudtam, hogy meg fogja adni. Meg is adta.
Én valahogy el nem tudom képzelni, hogy felhívjak akárkit, hogy pénz kellene. Nem is találnék szavakat rá, akkor inkább fizetéselőleg (ez kamatmentes) vagy a bankhoz fordulnék.Egyedüli kivétel a szüleimmel volt, amikor építkeztünk. A szüleim is csak a nagyszülőktől kértek - és vissza is adták.
Szerencsére tőlünk sem kér senki.
Meséljetek már el egy ilyen beszélgetést, mit éltek át, amikor kérnek tőletek? Mivel vesznek rá, hogy adjatok, amikor látja a kérő az ódzkodást?
Én is: tényleg elég nagy hiba volt nem dokumentálni. Pedig ha minden hónapban aláírják mindketten, hogy megkapták az aktuális törlesztőt, akkor sokkal tisztább a dolog. Ez tanulság másnak is, egyfajta biztosítás. Sőt, én a végén is aláírattam volna egy külön fecnit, hogy a pénzt, amiben megállapodtunk, hiánytalanul átvették és nem tartozom semmivel. Így tiszta, gyorsan lehet rendezni a félreértéseket évek múlva is. És nem azért, mert nem bízunk egymásban a szüleimmel, hanem hogy tényleg ne maradjon senkiben kérdőjel.
A cikkhez: ez tényleg egy nehéz kérdés. Néhány olyan ember van a világon, akinek adnék kölcsön nagyobb összeget, de ők már sokszor bizonyítottak az elmúlt évtizedekben. Viszont abban igazad van, Miklós, hogy ha nem akarunk kölcsönadni, rögtön az elején egyértelművé kell tenni. A döntés halogatása nem megoldás ebben az esetben.
@Kiszamolo nálunk a tágabb családban van olyan, aki iszonyat béna a pénzhez, és ész nélkül költ, akkor is, ha épp munkanélküli. Na nála van az, hogy ismer minket annyira, hogy kérni nem mer, de panaszkodni meg sóhajtozni szokott, hátha csurran valami. Hát eddig nem csurrant, és nem is fog. Olyan ember, aki egy fél millás fizetést is lazán felélne, de nem gyarapodna. Szóval negatív történetem csak azért nincs, mert rohadt óvatos és határozott vagyok, de amúgy lenne.
Én sajnos 20.000 Ft kölcsönt adtam egy gyerekkori barátnak akivel azért szakadt meg a kapcsolat mert állami gondozásba került (apja, anyja full alkesz volt).
Egy darabig gyerekként még leveleztünk, aztán a kapcsolat megszakadt majd pár éve felbukkant. Úgy nézett ki hogy egyenesbe került. Hivatalos volt a nővére esküvőjére és mivel nem akart szakadtan menni, ezért kölcsönt kért tőlem (az esküvőt nem kamuzta). Lepapíroztuk ugyan, de a fent felvázolt szituáció történt: eljött a törlesztés ideje és nem vette fel a telefont, nem válaszolt, bujkált majd bevallotta hogy adósság csapdába került (uzsorás) és hiába szeretne de nem tudja visszaadni egy csomó embernek és konkrétan halálfélelme van. Azóta nem tudom mi lehet vele. Nagyon sajnálom mert más életet érdemelt volna. A három testvér közül egyedül a lány (a nővére) tudott felül emelkedni a "származáson", többdiplomás nő szép családdal.
Én nem félek a baráti kölcsönök adásától és kapásától sem. Cashflow kiegyenlítésre remekül használhatók, pl. egy késve kifizetett számla + egy erre a kifizetésre alapozott tizenmilliós beruházásba mertem kérni három hete hárommilliót, amit októberre vissza is adunk.
Volt már ugyanígy 10 milliós kölcsönöm is, amit tisztességesen vissza is fizettem a kért egy éven belül.
De fordítva is működik, csak mostanában nálam van több beruházás, ami kp. hiányt okoz időnként.
A másik kölcsönméret, ami szintén előfordul, az a párezer forint a baráti társaságban, a "nem hoztam magammal" kategória, de ezeket általában nem igazán tartjuk számon, viszont az eredőjük mindig a 0 Ft környékén konvergál. Akinél nem, az nem kap többet.
Otthoni eszközre, pl. tablet soha nem adnék, vagy nyaralásra senkinek. De nem is kérnék.
Hm..én is adtam, rokonnak, 200.000at. Úgy, hogy az akkor több volt, mint a havi fizum, és úgy, hogy 3 hónap múlva visszaadja. Ennek 8 éve, 80%át visszakaptam ez alatt az idő alatt, de úgy kellett a nyakára járnom, persze kedvesen, de határozottan és persze kurva kényelmetlenül éreztem magam minden egyes alkalommal, amikor érdeklődtem, hogy akkor lehetne-e, hogy visszacsorgat belőle megint valamennyit. Mert én sem szarom a pénzt. Mert meg ez elvi kérdés. És leginkább az bántott, hogy magától soha sose hozta fel a témát (gondoltam, reménykedett, hogy elfelejtem), ha legalább azt éreztem volna, hogy törekszik arra, hogy visszaadja, de nem. Pofátlanul. Na, akkor én is megtanultam, hogy baráti/családi kölcsön csak extraritkán, még ha nagyon nehéz is. Neki pedig soha többet.
Az is sikeres ember aki pénzt kér kölcsön egy autóra, ugye kajak?
Erről is volt szó hogy csak olyan használati tárgyat vegyél, ami max 6 havi fizetésed.
Nem ám az összes vagyonodat beletenni, meg még kölcsön is kérni egy kocsira ami 3 év múlva a felét sem éri....
Pénzt soha senkinek nem szabad kölcsönadni. Így megmaradnak a barátok, és a jó ismerősök. Tőlem az utóbbi ezer évben nem kért senki, mert tudják, hogy NEM ADOK.
Ahogy Miklós írta, bármelyik bank ad, ha hitelképes valaki. Ha nem, akkor miről beszélünk?
Adtam kölcsön XY-nak 5%-os kamatra, hogy kiváltsa a hitelkártya adósságát. Szerződést kötöttünk, minden törlesztőt fizetett szépen. Tavaly egyenlegegyeztetést kért, és az év végi prémiumból visszacsengette egy összegben a maradékot. Azóta is jó a viszony. Én is jól jártam, mert 5% éves kamat nem olyan rossz, ő is jól járt, mert 25-40% helyett 5%-on fizethette vissza a tartozást, büntikamatól való rettegés nélkül. Minden pénzmozgást vezettünk, egyeztettünk, többek között ezért is ment flottul a dolog. És azért is, mert korrekt volt az illető. Ja, és azért is, mert ha esetleg nem fizeti, akkor el tudtam volna engedni a pénzt, tartsa meg ajándékba...
Egy közeli ismerősöm egy időben abból próbált megélni, hogy reklámújságokat vett. Nem magát a papírt, hanem a kiadás jogát, a reklámbevételekkel, és mindennel ami ezzel járt. Jó üzletnek tűnt. De valahogy mindig elúszott a kiadásokkal és állandó pénzzavarban küszködött. Ezt próbálta leplezni a hirdetők előtt. Voltak nagyon jó hónapjai is, de aztán a lap kiadása veszélybe került. Nem tudta fizetni a nyomdát, meg amit még kellett volna. Elúszott az egész. Újrakezdte más néven. Egy pár hónapig csinálta, de a csőd ismét elkerülhetetlennek látszott. Ekkor megkeresett először üzlettársi ajánlattal, majd kölcsönért. Mondtam, hogy ebbe az üzletbe én nem szállok be és erre nem adok kölcsön neki. Attól fogva én lettem a közellenség. Úgy tett, mintha miattam esett volna el az évezred üzletétől. A családtagjaim is ellenem hangolta. Már eltelt kb 15 év, de még jól emlékszem az esetre és ő is . . .
Viszonylag jól keresünk, de elég keményen is dolgozunk. Van feleségem gyerekeink. Anyagilag mindenünk megvan. Ház, autó, megtakarítás. Hitelünk nincs.
A szüleim szoktak kölcsön kérni, meg a testvérem. Kb. 10 éve vezetem excel táblában a kiadásaimat, bevételeimet és a múltkor majdnem elsírtam magam, mert kb. 3 évet összesítettem és ez alatt kb 600 ezer forintot adtam KP-ben nekik kölcsön, amit soha nem adtak vissza, annyira felment a vérnyomásom, hogy bezártam az excel táblát. havonta fel sem tűnik 10,20,30 ezer forint, de összesítve rémisztő.
Most 1 hónapja a testvérem megint jött, hogy adjak kb, azzal az indokkal, hogy hát én tele vagyok pénzzel, de mondtam nem adok, elég volt végeztem. Na amilyen átkot, szidást a fejemhez vágott, azt nem kívánom senkinek. folyt.