Olvasói levél

Tamás írt egy levelet, amit megengedett, hogy rövidítve közöljek.

Ami érdekes benne, hogy bár Tamás nem csak öt éve rendszeresen olvassa a blogot, de ajánlgatja is mindenkinek. Ennek ellenére jó négy évnek el kellett telnie, hogy ráébredjen, hogy sok írás róluk és nekik szól. Eddig kellett várnia, míg leesett neki a tantusz, hogy változtatni kell a pénzügyi életükön. De inkább mondja el ő, hogy is történt a dolog.

Az Ön blogjának köszönhetően nyílt ki a szemünk a párommal, hogy valamit nem csinálunk jól az anyagi életünk tekintetében. Lassan ráébredtünk, hogy létezik az úgy nevezett pénzügyi intelligencia, amelynek mi nem csak, hogy az alacsony szintjével rendelkeztünk, már-már úgy is fogalmazhatnék, hogy nem is rendelkeztünk vele. Ezt nem dicsőségből mondom, hiszen nem az. Ez volt a tény.

Kb. egy évvel ezelőtt szembesültünk igazán azzal, hogy nem keresünk ketten olyan keveset (bevételünk mértéke változó, de havonta minimum nettó 500, maximum 700 ezer Ft), hogy ne lehetne megélni belőle hármunknak a jelenleg 15 hónapos kisfiunkkal úgy, hogy még teszünk is félre belőle, és nem 10-20 ezer forintot.

Ezekből már bizonyára Ön is látja, hogy nem voltunk pénzügyi tekintetben intelligens embereknek tekinthetőek. Ahogy arra már Ön is több cikkében rávilágított, ezt az “eredményt” nem egyik napról a másikra értük el. Erőn felüli autóvásárlás (családon belüli kölcsönből), 30 ezer forint alatt kabátot és cipőt soha nem vettünk, stb.

Ezt még megfejeltük egy hitelkártyával is. Bár a tartozásunkat minden hónapban az utolsó forintig visszafizettük, ezért kamatot nem kellett fizetnünk, de ettől függetlenül túlköltekeztünk általa. Nem fájt annyira a “látens” pénz elköltése, mint a fizikaié.

Ekkor jött egy fordulópont. Már frusztrált az a bizonytalanság, hogy nem rendelkezünk egy stabil mértékű megtakarítással a hátunk mögött. Ezért tavaly október 1-el új “programba” kezdtünk. Az új program eredménye, hogy visszafizettük a családon belüli tartozásunkat, a “hitelező” által elbukott kamatokkal együtt, amit Ő nem szeretett volna elfogadni, de minket az nem érdekelt. Tudomásul vettük azt, hogy nincs ingyen pénz, és mindennek ára van.

Elkezdtünk félretenni és ésszerűbben költekezni. Az utóbbiban még mindig van mit csiszolódnunk, de nagyon jó úton vagyunk. Hiszem azt, hogy a jelenlegi pénzügyi kultúránk csak egy állapot, és a megfelelő input-ok segítségével (pl. az Ön blogja, illetve a múlt héten olvastam el a Babilon leggazdagabb emberét) ezen még tudunk fejleszteni. Összességében kijelenthetjük, hogy az elmúlt majdnem 1 év minden hónapjában közel 150 ezer forintot fordítottunk a tartozásunk visszafizetésére és a megtakarításaink gyarapítására.

Az erőn felüli autónktól megváltunk olyan mennyiségű és komolyságú rejtett hibák kiderülése okán, melyek javítása összesen kb. fél millió forintba került volna. Inkább a hibáit beismerve megváltunk tőle a reális piaci ára alatt 25-30%-kal. Buktunk rajta egy pár százezer forintot. Ettől függetlenül hálás vagyok ezért a tapasztalatért, mert 26-27 évesen egy nagyon értékes, a jövőnk számára nagyon hasznos tapasztalattal gazdagodtunk.

Jelenleg egy olyan autónk van, amely nem a kettőnk (családi), hanem csak az én egy havi fizetésemmel egyenértékű. Hihetetlen érzés az, hogy ha ezen az autón javítani kell valamit, nem szívom a fogam, nem úgy mint az erőn felüli esetében. Nem fáj a fejem a fogyasztás, gumi, stb okán sem. Ez egy leírhatatlan és egyben felszabadító érzés. A jövő hónapban a megtakarításaink összértéke már meg fogja haladni az 1 millió forintot, amit egy évvel ezelőtt alig tudtunk elképzelni. Nem rendelkezünk tartozással.

Ahogy fentebb említettem, még van mit fejlődnünk a kiadás oldalon. Jelenleg havi átlagban kb. 100 ezer forint a havi lakás és rezsiköltségünk (albérleti díj, közös költség, internet díja, (mobil)telefon beszélgetéseink kiegyenlítése (Voip), hideg-meleg víz, villanyszámla és gázszámla). Erre jön rá a havi üzemanyag költségünk, átlagban 35-40 ezer forint. Plusz élelem ruházkodás, stb. A további kiadás-optimalizáláson még mai napig folyamatosan dolgozunk.

A dolog érdekessége az, hogy 4-5 éve minden cikkét elolvasom, de ennyi idő kellett hozzá, igazán fel is fogjam, megértsem, és a részemmé váljon. Előtte ezek számomra “csak” értelmes és logikus írások voltak, de addig már nem jutottam el, hogy alkalmazzam is az olvasottakat. Miközben minden ismerősömnek ajánlgattam az Ön blogját, egy dolgot felejtettem csak el, a saját házam táján körbe nézni. Ma már ez egészen másképp működik. Nem hirdetek igét senkinek, hanem szóba jön bármilyen pénzügyi téma, elküldöm az releváns cikkének linkjét, és elmesélem, hogy milyen sokat tanultam már eddig is.

Share

129 hozzászólás

  • Baltazar

    Mintha magamat olvasnám. Én tavaly decemberben ébredtem. Készítettem excell táblát és brutálisan szembesített a dolgokkal.
    Augusztusra eljutottunk oda, hogy előtörlesztettem a 3,5 éve fizetett, de 15 év alatt lejáró házhitelünkből.

  • dmry

    itt és ezért szeretném javasolni a viselkedési közgazdaságtant és/vagy a gazdaságpszichológiát tanulmányozásra. roppantul tudományosan hangzik, de nem az, hiszen én is megértem és időnként gyakorlom 🙂

    szerintem a bloggazda remekül képviseli ezt a vonalat…is.

  • Ahlan

    Ezt akár én is írhattam volna, azzal a különbséggel, hogy én azonnal elkezdtem alkalmazni a leírtakat.
    Sokat segített nekem a problémákban, hogy szembe ordítottam magam a tükör előtt: “Hagyd már abba azt a szánalmas kifogás keresést!”
    Tulajdonképpen, ha másoknak ment, akkor nekem is fog.
    És ment.

  • Warrior

    Pont, mint a főiskola/egyetem: amikor végzel, el kellene újból kezdeni, mire másodjára is végeznél, már valóban sokat és jól tudnál (a leadott anyag milyenségét most kivételesen ne firtassuk, jó? 🙂 )

    Tamásnak javaslom, hogy ha ideje engedi, még egyszer olvassa el az őt érintő posztokat, a megfelelő szemüvege már megvan, jöhet az elmélyítés!

    A felismeréshez és a változáshoz gratulálok!

  • Endre

    Köszönjük ezt a levelet Miklós és Tamás.

    Lehet, hogy nagy kérés, de az albérletben való gyereknevelés hátrányairól és előnyeiről is írhatnál Tamás. 🙂

  • zumba

    Oké, azt tegyük hozzá, hogy 100 ezer forintért már nem lehet albérletet találni rezsivel. Esetleg valahol BAZ megyében. Saját példámból tudom, hogy Szolnok 70 nm albérlet 100 ezer + közös + rezsi, de Vas megye határszéli városa is 100 + rezsi.

    Ettől függetlenül maga a hozzáállás változása már nagy dolog.

  • napalm

    Miklós!
    Szeretnék küldeni egy levelet, milyen email címre tudom elküldeni?
    Facebook oldaladon sem lehet üzenetet küldeni. ;(
    Köszönöm!

  • Lasszo

    Tamásnak és mindenkinek aki fejlődött gratula, csak így tovább!

  • Robi

    Riszpekt az ironak, hogy kepes volt onkritikara a masra valo mutogatas helyett. Szep munka es csak igy tovabb

  • Érdekes volt olvasni a levelet, nekem “könnyű” dolgom volt otthonról hoztam ezeket a dolgokat, így nőttem fel. Szülői segítségre soha nem volt szükségem (pedig szüleim tudnának támogatni, lenne miből, de mindannyiunk elveivel ellenkezik), főiskola alatt már saját vállalkozásom volt, ösztöndíjjal együtt az akkori átlagbér kétszerese megvolt havonta átlagosan (igaz az évfolyamtársaim többsége ekkoriban orrba szájba bulizott míg én tömegközlekedéssel mentem a vidéki ügyfeleimhez).
    Nem bonyolult ez, költségeket minimalizálni, bevételeket meg maximalizálni kell + a megtakarításokat jól befektetni.

  • Alfa

    Respect.
    Az olvasónak és Miklósnak is.
    Nagyon nehéz bárkit változásra bírni.
    Tudatos hozzáállással és kis szerencsével ennyi pénzből (azaz átlag körüli jövedelemből) kb. 15 év alatt egész komoly megtakarítást azaz passzív jövedelemet lehet összehozni – saját tapasztalat.
    Megéri a biztonság tudat miatt.
    Sok sikert hozzá!

  • Okoska2

    Motiváló írás!
    És respekt Tamásnak! 26-27 évesen még kevesen jutnak el az önmagukkal való szembenézéséig. (Nálam pl. ez jóval 30 fölött következett csak be.)
    De valóban felszabadító érzés!

  • lala

    Sosem értettem az ilyen embereket,akik nem jönnek ki 2-3 főre havi nettó 500-600 ezerből.
    Van olyan ismerősöm, akik 3-an havi 900-ból nem jöttek ki, ezért kimentek Ausztriába 2 éve.
    Olyan hatalmas pazarlásban élnek,hogy fel sem tűnik valamiért nekik. Persze jobb később, mint soha észbe kapni.

  • studkell

    “Ezért tavaly október 1-el új “programba” kezdtünk.”

    Tudom, hogy idézet, de rettentően csúnya hiba, javítsd kérlek “1-gyel”-re. Kösz.

  • almastaska

    Gratulálok, nem semmi. Viszont ezt a “A dolog érdekessége az, hogy 4-5 éve minden cikkét elolvasom, de ennyi idő kellett hozzá, igazán fel is fogjam, megértsem, és a részemmé váljon. ” hozzáállást nem teljesen értem. Miért lenne sok 4-5 év? Szerintem ez egyáltalán nem sok, és inkább legyél büszke rá, hogy CSAK ennyi idő kellett hozzá. Ezek a dolgok szoros összefüggésben vannak az önfejlesztéssel, ami viszont nem egy gyors folyamat, idő kell hozzá. Főleg ha közben az ember éli az életét, dolgozik, stb… Már csak azért sem sok idő, mert a lépéseket csak havonta, kisebb lépésekben tudod megtenni, tehát 1 év valójában 12 alkalom.

  • Kiszamolo

    napalm, az e-mail címem az egész világ tudja, legalábbis gyakran így érzem. 🙂

    kiszamolo kukac gmail.com

  • Én is akarok kommentelni...

    @Zumba:
    Azért ez így nem teljesen igaz, pl. Nyíregyházára sem, ami azért (még) nem egy BAZ megye 🙂 Tegnap küldtem át pl. az albérlőmnek a fizetendőket, és a vége 81000 forint volt kerekítve (bérleti díj+közös költség+hideg és meleg víz+fűtés+áram+gáz+internet+TV).

  • L70

    Csak gratulálni tudok Tamásnak és mindazoknak, akik így képesek voltak változtatni.

    Tamás, egyszer majd akkor fogsz meglepődni, mikor nem pár hónapra elég tartalékod lesz, hanem az a bizonyos függetlenség is eljön. Mert ezzel a hozzáállással el fog jönni, és akkor fogod csak igazán áldani magatokat, hogy erre az útra tértetek.

  • mici

    > Tudom, hogy idézet, de rettentően csúnya hiba, javítsd kérlek “1-gyel”-re. Kösz.

    Talán akkor már inkább: “1-jével” (olv.: elsejével)

  • Ancsa

    Gratulálok hozzá!!
    annyit tennék hozzá, hogy szerintem az is segít, ha az ember megszabadul a “kacatjaitól”. Sok ember szekrénye tele van olyan használati tárgyakkal, amiket x éve nem használ, vagy míg él, használ kb 3x. Tele vannak megörökölt bontatlan ajándékokkal, kismillió olyan dologgal, amiket x áron értékesítve nem a szemétbe dobnának az unokák pár év múlva, mert 1. a mamáé volt, 2. ódivatú, 3. elavult, 4. stb, hanem még ebben az évszázadban másnak jól jönne. Nem mellesleg, kicsit jót tenne környezetvédelmi szempontból is. Én ezért szeretem a használtcikk piacokat, mert sokszor vannak tele ilyen kincsekkel. Ma épp egy kézi húsdarálót vettem(sose volt használva) kemény 1500 ft-ért(boltban sokezer forint lenne). arra amire nekem kell, “pon jó”… De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy sok-sok spórolási lehetőség van, aminek az emberek felével se élnek! A blogot sokszor köszönjük!

  • Agi

    Nagyon szeretek spórolni. Még az egyetemi éveim alatt Ausztriában tapasztaltam meg, hogy ki lehet jönni 500 – 600 Euróból, ami Ausztriában nagyon kevés, akkor is az volt, mert annak idején csak a bérleti díj volt 400 Euró. Mindenre jutott, ami kellett (kaja, lakás, hazaút, telefon). Miután elkezdtem jobban keresni, folytattam ugyanezt a módszert, hogy csak ennyit költhetek, mert ennyi elég mindenre, és pikk – pakk, úgy kb. 3-4 év alatt összejött a budapesti lakásra való. Hozzá kell tenni, hogy tudtam, hogy fel fog menni az ára a lakásoknak, ezért lépnem kell, de kp-ben megvettem. Akkor is azt gondoltam, ha Magyarországon az emberek ugyanígy élnének mint én akkor, szerintem sokaknak lenne spórolt pénze. Örülök, hogy Miklós erősíti bennem ezt az elképzelést, hogy nincs az a pénz, amiből ne lehetne valamennyit félretenni, és a sok pénzből pedig sokat lehet félrerakni.

  • Tibor

    @lala: az igenyek mindig felnonek a lehetosegekhez.
    Vagy mar elozo idobol cipelnek magukon hiteleket, amiket azert vettek fel mert akkor akartak havi 600as szintu eletet mikor meg csak havi 300at kerestek, ezert most mikor 600at keresnek, kenytelenek 400as szinten elni..

  • Krisztián

    Megfelelőbb helyre nem lehetett kommentelni, ezért írom ide. Most már bármely bank kártyáját be lehet rögzíteni az OTP Simple alkalmazásába.

  • Tinaturner

    Udv a mustachian vilagban 🙂

  • Zsófi

    Ugyanúgy érzek,én is elég régóta olvasom a blogot és sok minden tetszik a tanácsokban. Csak sajnos 20 évvel idősebb vagyok,mint Tamás,és még most sem tudtunk talpra állni. Kb.600000 ft fizetéssel ,vállalkozással a jövedelmünk.
    Valamit nagyon rosszul kezelünk.Gratulálok Tamáséknak ügyesek. Rengeteg sporolós fórumot olvastam már és néhány tanács elég hajmeresztő. De ez a blog értelmes,és használható dolgokat ad. Gratulálok Kiszámoló.Remélem nekünk is sikerül most már.

  • xyz

    Egy kockás füzet vagy egy excel tábla a havi költésekről a legelső lépés szerintem. Bármilyen jövedelemszinten.

  • S1M0N

    Gratula Tamásnak részemről is!

    A 4-5 év az valóban kicsit sok idő valami felismerésérere, ami azért ezek szerint folyamatosan az arcod előtt volt, de egyáltalán ne csüggedj! 26-27 évesen úgy, hogy igazából nagy hiteletek nincs, kifejezetten olcsó a lakhatásotok, jól kerestek, bőven az ország felső 5-10%-ában vagytok, pénzügyi tudatossággal, költések visszavágásával, takarékoskodással meg alig pár éven belül lesz ez még sokkal jobb is. 🙂

    Főleg ahhoz gratula, hogy mindez gyerek mellett megy, én pl. hasonló korú vagyok és – az örökölt nagyi lakásán kívül – mindenben előrébb tartotok. 🙂

    @Alfa:
    Azért a levélben említett 5-700 000 Ft az messze nem átlagos jövedelem egy párnak, még BP-n sem. Itt Kiszámoló komment szekcióban lehet, de ide azért erősen átlagkereset feletti emberek, vállalkozók járnak többségében. 🙂

  • Kari

    @Krisztián: OTP Simple alkalmazáson belül be lehet rögzíteni más bank kártyáját is, de a mobilfizetés GYIK szerint még mindig csak az OTP saját kártyáival működik és csak Androidon. iOS és WP kizárva. Kipróbálni sajnos nem tudom, mert nincs Androidos telefonom.

  • Rissa

    Szerintem sokan azért költekeznek túl, ill. vesznek butaságokat, mert a környezetüknek akarnak megfelelni, valakinek valamit bizonyítani. A média egy hatalmas manipulátor, a család, barátok is, csak ők inkább tudat alatt, mélyebb szinteken befolyásolnak.
    Az embernek egyszerűen le kell ülnie, elgondolkoznia, hogy most ezt-az mennyire kell neki valójában, tényleg annyival jobban érzi magát különféle tárgyaktól, vagy igazából nem is kellenek, csak villogni akar vele. Ha valaki továbbra is ragaszkodik hozzá, sok jó minőségű dolgot olcsóbban, akár használtan is meg lehet venni.

  • Tamás

    “Tudom, hogy idézet, de rettentően csúnya hiba, javítsd kérlek “1-gyel”-re. Kösz.”

    akkor legyen inkább október elsejével, ha már az édes anyanyelvet erőltetjük..

  • Herr Riporter

    Gratulálok Tamáséknak és Miklósnak is.

    Jópár éve olvasom a blogot és sokszor ajánlom másoknak. Sajnos kevesen nyitottak a tanácsokra, még kevesebben néznek magukba és gyakorolnak önkritikát. Úgy gondolom, a pénzügyi tudatosság szintje még gyermekkorban kialakul a családban tapasztalt pozitív vagy akár elrettentő példák alapján, később kevesen képesek változtatni azon. Sokkal inkább a személyiség és a berögződések függvénye, nem tudás- vagy IQ-függő.

    @zumba

    Ahol én élek (kisváros, bár nem az osztrák határ mellett) 30-40+rezsiért lehet találni normális lakást, és itt is van olyan munka, amilyen Szolnokon.

  • Kari

    A cikk alapján Tamás annyit tett, hogy a drága kocsiját lecserélte egy olcsóbbra és emiatt zsebben marad neki havi 150-200 ezer forintja. Ez már önmagában is szép, de a szemlélet megváltozása hosszú folyamat. Az eredményei lassan érnek be.

  • Petyu

    Véleményem szerint egy autó esetén nem csak a fenntartási költséget kell nézni. Sajnos a családban előfordult, ha picit jobb autóban ült volna az ember, akkor túléli/kevésbé sérül meg egy balesetben.
    Miklós autós cikke után én is elkezdtem kipróbálni milyen lehet autó nélkül élni. (mennyivel olcsóbb) egy színház után taxival hazajövet a sofőr nem vett észre egy patkát, s picin múlt, hogy nem csavarodtunk fel egy oszlopra. (2 kereke a levegőben volt a taxinak…) Azóta nem ülök be senki mellé, nem érdekel mennyibe kerül, megveszem a legbiztonságosabb autót ami t megengedhetek magamnak. Tehát én semmiképp nem dícsérném meg a levélírót, hogy 1 havi fizuból vesz autót, de persze nem vagyunk egyformák.

  • S1M0N

    @Petyu
    A saját autónál a biztonság még oké, hogy szempont, de most komolyan azért nem ülsz be más mellé autóba, mert egy taxis egyszer nem vett észre egy padkát?

    Ha egyszer te sem fogod észrevenni, akkor mi lesz, te se ülsz többet autóba? Ne röhögtess már…

  • “30 ezer forint alatt kabátot és cipőt soha nem vettünk”- jáááááj, ezek azok cikkek amire konkrétan fizikai fájdalmat éreznék ha ennyit adnék ki rá,bármennyi pénzem is lenne.
    Ex-barátnőm 72000 Ft-ot költött egy nap alatt cipőre ,mert meg KELLETT venni annyira jól néztek ki, igaz hiába keresett jól sosem volt pénze.

  • Silhouette

    Teljesen osztom Petyu véleményét. Elegendő a Rezesova X5-ös BMW-je vs. Fiat Punto tragikus történetre gondolni. Az egyik autóból karcolás nélkül szálltak ki, a másikból sajnos élve senki. Egy pár százezres autó nem feltétlenül a legalkalmasabb és biztonságos közlekedési eszköz.

  • Chris

    @Silhouette

    Vagy gondoljunk talán az egyik “legfrisebb” esetre. Citroen C4 vs. Mercedes C63 AMG. Azt elhiszem, hogy nagy “büszkeség” csak pár százezres autót venni, mert sokat lehetett vele spórolni, de ha betalál egy ilyen őrült 150-el, akkor már nem kell azon gondolkodni, hogy mibe fektesd a megmaradt pénzt, mehet is egyből a temetési költségekre. Tudom tudom, sosem történhet ilyen senkivel, ezt mutatja az a rengeteg halálos áldozattal járó baleset is, ami napi szinten van jelen itthon. Persze ez betudható a kelet-európai suttyóságnak (kivagyiság), meg a béka segge alatti közlekedési morálnak is.

    Ha valaha is olyan szinten leszek (már dolgozom rajta), biztos, hogy nem az autón fogok spórolni.

  • Garbo

    @a bolti dolgozó családja

    Olyan ez, mint az autó: igen, jobban néz ki, igen, jobban kíméli a lábat és igen, bizony tovább tart.
    A férjem most vett két kabátot 49 ezerért. Hogy ebben mi a tudatosság? Az, hogy szezon elején megnézte már mindkettőt, 175 ezerbe kerültek volna. És sajnos, de, pontosan annak megfelelő minőség és szabás, stb., mert a közhiedelemmel ellentétben a magas minőség valóban jobb is, és sajnos annak ára van. Nem összekeverendő a drága vacakkal.
    Én most vettem 3 pár cipőt, mindhármat harmad-illetve negyedáron, s még így is drágábbak voltak, mint amit itt illik kiadási plafonként megjelölni. De tudom, hogy ezek meddig fognak tartani, és hogyan kímélik a lábamat, nem mellesleg gyönyörű darabok. És igen, itt is látszik a különbség akkor, ha (már) van rá szemed.

    Szóval, itt egy titok van: a szezon végén kell megvenni, a kövi szezonra. Ez az igazi nyereség.

  • Garbo

    Autóval kapcsolatban csatlakozom az előttem szólókhoz. Fő a biztonság, minden más csak részletkérdés.

  • cannibeat

    Üdv Silhouette!

    Egy régebbi bejegyzés során említetted, hogy sok lehetőségre leltetek a könyvek olvasása során. Tudnál néhány kedvencet/hasznosat említeni?

  • Garbo

    @Kiszámoló
    Off, elnézést, de itt talán elfér …
    Miklós a férjemmel megnézettem az akadémia első előadását, és azt mondta, hogy kicsit fél tőled, illetve ő istenbizony’ készült 😀

  • Rissa

    @Petyu@Silhouette
    Persze jó dolog egy biztonságos autó, de nem csak ezen fog múlni valaki élete.
    Volt olyan ismerősöm, aki autópályán kamionnal ütközött, átsodródott a másik sávba, összetört az autója és ő sértetlenül megúszta, holott ez szinte lehetetlennek tűnik. És nem egyedi eset!
    Ha valakivel ilyen komoly baleset történik, jobban teszi, ha elkezd elmélkedni az életén, mert valamit rosszul csinál és most kapott egy figyelmeztetést.

  • Petyu

    @S1M0N
    Saját autó esetén biztos vagyok benne, hogy műszakilag minden ok, kerék jó állapotban(téli/nyári), motor jó erős ha hirtelen kell gyorsítani. Nem indulok el ha fáradt vagyok, sebességkorlát be van tartva, megpróbálok még sötétedés előtt odaérni a célállomásra stb. Elég sokat autózom, s rengeteg balesetet látok. Az emberek egy nagy része nem látja be, hogy nem való neki az autózás, pedig ha felcsavarodsz egy oszlopra álltalában nincs második esély.

  • Petyu

    @S1M0N
    És tényleg nem ülök be senki mellé, s a családom sem.

  • Kiszamolo

    Garbo, pedig vajszívű ember vagyok, csak ez nem mindenkinek megy át elsőre. 🙂

  • gab

    Ehhez egy friss cikk:

    A fiatalok negyede ahogy megkapja a pénzét, el is veri

    index.hu/gazdasag/2017/09/08/a_fiatalok_negyede_ahogy_megkapja_a_penzet_el_is_veri/

  • Nagy Vonalakban

    “…“30 ezer forint alatt kabátot és cipőt soha nem vettünk…”

    A nejem pár éve vett egy LV szandàlt
    180 000-èrt.
    Akkor mèg nem hordta, mert hogy csúnya volt a körme, ès hát ez egy nyitott orrú cipellő ugyebár (de azért megvette…).
    Most màr szèp a körme, meg is kèrdeztem, mi van ezzel a làbbelivel.

    -Ja, szorítja a lábam, nem tudom felvenni….

    Egyszer sem volt rajta.

  • Gaben

    Mióta olvasom kiszámolót azóta faragjuk a lakáshitelt, felújítjuk a házat 3M-ből, és nyugodtabban alszom.. Azelőtt is hasonló fizunk volt, 5-600, de nem tudtunk belőle gazdálkodni.. Úgyhogy ezt Neked köszönhetem Miklós! Ha nincs a blogod, ki tudja meddig vergődünk még az autócserékkel, diákhitellel, lakáshitellel, OTP A hitellel, hitekártyákkal, stbstb.. tudjátok..

    Az autókkal kapcsolatban, ha nem vigyáz rád az őrangyalod, akkor ülhetsz bárki mellett, vagy bármilyen drága/nagy autóban… Szerintetek hummerben, vagy nagy merdzsóban még nem vesztek oda? És a családjuk mit gondolnak az autók méretéről?

  • Andru

    Gratulálok Tamás! Nagyon szép eredmény, az pedig, hogy megosztottad mindenkivel, külön elismerésre méltó. Komoly szembenézés lehetett mindkettőtöknek. Saját tapasztalatból tudom, hogy mennyi önuralom kell ahhoz, hogy a szokásokat megváltoztassuk. Örülök, hogy nektek is sikerül.

  • Zabalint

    @Garbo
    Az egyszerre elegáns és jól használható kabát az, ami méregdrága. Ha a kettőből egyiket elveszed, már olcsón kapható, szerencsére a kabát nem érinti a munkahelyi dresszkódot, ezért simán jó egy egyszerű, alsó kategóriás túrakabát az utcára is, alkalmakra meg el lehet viselni a 30 ezernél jóval olcsóbb szövetkabátot. Ha persze valaki a ruha teszi az embert elvet vallja, akkor az költséges mulatság, de épp azzal lehet a legtöbbet spórolni, ha nem foglalkozunk rongyrázással. Sőt, továbbmegyek, ha fogalmam nincs, hogy mit tud egy 150 ezres kabát, akkor miért lenne jobb, ha kipróbálnám, megszoknám, a hú de nagy igényességet miért pont fogyasztási szokásokban kellene gyakorolni. Úgy gondolom vannak dolgok, amikben bizony érdemesebb igénytelennek maradni.

    Azt meg mondjuk ne gondold, hogy 49 ezerért veszteséggel adtak volna el, az eredeti áron van nagyon durva árrés.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

 karakter még felhasználható

* 9+1=?