Benedek írt egy levelet, amiben olyan kérdéseket taglal, ami sokakat foglalkoztat. Anyagilag sikeres lett, de nem látja, hogy akkor most hogyan tovább.
S ő is belecsúszott abba a csapdába, hogy a vagyon megszerzése vagy a bevétel fenntartása túl sokba kerül. A családi életében, az egészségében vagy az élet valamelyik másik területén.
Meddig lehet még folytatni a vállalkozással, munkával járó stresszt és terhelést? Meddig érdemes? Érdemes egyáltalán?
Hol a határ és honnan tudom meg, hogy átléptem azt? Mi adja meg az életem értékét és értelmét, ha a vagyon megszerzése már nem motivál és nem is tesz se boldoggá, se elégedetté?
Mivel az elmúlt hetekben is beszéltem másokkal, akik ugyanebben a cipőben járnak és Benedek is azt kérte, osszam meg a levelét, hogy kialakulhasson erről egy ötletelés vagy társalgás, hát íme:
Hosszú évek óta olvasom a blogot, rengeteget tanultam és fejlődtem az írásaid által. Egy olyan témában javasolnék egy vitaindítót, ami másokat is érdekelhet és amiben őszintén érdekel más olvasóid véleménye is. Többször volt hasonló téma, de nem pont ilyen kontextusban.
Kiszállni a mókuskerékből, de hogyan
Elérkeztem az életemben arra a pontra, ahol ez anyagilag lehetséges. Nem születtem jómódú családba, átlagos körülmények között nőttem fel. Önerőből jutottam el odáig, hogy vállalkozásaimmal és szakértői munkámmal most 43 éves koromra felhalmoztam egy nagyjából 400 millió Ft körüli magánvagyont. Fele ingatlanban: folyamatosan és tudatosan vásároltam befektetési ingatlanokat, jelenleg van 7 lakásom, ezeket bérbe adom. Másik fele értékpapír: folyamatosan képeztem magam, autodidakta módon, így az átlagnál magasabb hozamokat érek el a tőzsdén, nagyjából 180 milliom van jelenértéken részvényekben, befektetési alapokban.
Egy vidéki megyeszékhelyen élek, van egy főállásom is, így a vállalkozásommal együtt bőven 2 millió feletti a nettó bevételem havonta. Az elmúlt években egyre inkább teherként élem meg a befektetéseimmel foglalkozást, az ingatlankiadás maceráit, a tőzsdei kereskedés viszontagságait.
Nem okoz örömet a „vagyonosodás”, az anyagi értékek hajszolása. Viszonylag egyszerűen élek, nincsenek drága és sznob hobbijaim.
Soha nem láttam mintát arra a családomban mit lehet kezdeni ilyen helyzetben, hogyan lehet megtalálni az élet valódi célját. Már az is előrelépés lenne, ha anyagi lehetőségeim révén egyszerűbb és kiegyensúlyozottabb életet éljek.
Jelenleg sokat dolgozom, az, hogy több területen teljesítek magas szinten az nagy stresszel jár. A feszültségek oldására sokszor az alkoholt választom, ingerlékeny vagyok a szeretteimmel, nem szeretném ezt az utat bejárni.
Ha így folytatom nagy valószínűséggel nem érem meg a nyugdíjaskort. Van egy kisfiam, szeretném megérni ahogy, felnő. Nehezen tartom kivitelezhetőnek, hogy apránként csökkentem a terhelést, inkább drasztikusan szeretnék változtatni.
Adjak el mindent, tegyem a pénzem állampapírba, vonuljak vissza? Költözzem el a világ egy távoli részébe, ahol még nem a fogyasztói társadalom anyagias szemlélete uralkodik?
Ezek a kérdések foglalkoztatnak, és bár tudom, hogy magamban kell keresni a választ, kíváncsi vagyok mások mit gondolnak erről.
Megköszönöm, ha megosztod és értelmes keretek között lehet beszélgetni a témáról.
Neked a munkádban és magánéletedben a legjobbakat kívánva, üdvözlettel
Eddig a levél. Ha átéltél már hasonlót és úgy véled, megtaláltad a választ, oszd meg a hozzászólásokban. Ha te sem, az is lehet fontos információ. Kiugrottál a mókuskerékből, de már megbántad? Vagy azt, hogy túl későn léptél ki? Te mit tennél Benedek helyében vagy mit tettél hasonló esetben?
Szerintem hiányzik még onnan egy vagy két gyerek, akkor nem unatkozna és lenne helye a pénznek, mellé lenne értelme az életének.
Tényleg számítana, hogy egy gyereke van vagy kettő? Mert egy van neki.
küldök egy számlaszámot. 🙂
Ez nem az a level amit a hold meg a portfolio is megkapott?
Benedek, a havi 2M a bérbeadással együtt értendő?
Nem írta, hogyan aránylik a vállalkozása és a főállása bevétele egymáshoz. Ha a főállása nyolc órás, és abból keres kevesebbet, akkor lehet, érdemes lenne otthagyni a főállást, és napi négy órában vállalkozni. Nem biztos, hogy végleges és/vagy jó megoldás, de kipróbálni érdemes lehet.
Sajnos vagy nem, de egyre többször látom ezt a gondot, nekem 40 évesen ennek kb negyede áll rendelkezésre, de már most tréningezem magam a lazább létre. Két gyerek, sok sok időt töltök velük, munkát lefelé tolom, nem taposom. Egy hobbi sokat segít, nálam a bringa bevált, egyre többet olvasok és próbálom fejben átrendezni a dolgokat. Meg kell tanulni lelassulni és keresni több idővel rendelkező ismerősöket. (Lehet hülyén hangzik, de az idősebb korosztály ráérősebb :), szeretek a nyugger barátaimmal délelőttönként kávézgatni, beszélgetni.)
A megoldást én sem tudom, de hasonló cipőben járok. Kereset, megtakarítás bőven átlag felett (bár annyira még nem, hogy bevétel nélkül is eléldegéljek). Kiegyensúlyozott családi élet, gyerekekkel. Mégis jön a kiégés. Amire én jutottam, hogy elkezdtem 0ról teljesen más szakmát tanulni, amint bele jövök átváltok, még ha kevesebb is lesz a bevételem. Új, ismeretlen, leköti az agyat és megfogható sikerélményt ad. Már a tanulási szakasz alatt is. Emellett elkezdtem elmerülni zenében, művészetekben és a Bibliát is lapozgatom - úgy hogy korábban ezek nem érdekeltek hisz “mire jó az abból nem veszek kenyeret”. A Maslow piramis felső szegmense korántsem annyira magától értetődő , mint az alsó szegmens (persze azokat meg kemény munkával lehet elérni).
Én most döntöttem el, hogy kiszállok, mert túl sok volt a stressz és ez sokszor rányomta a mindennapokra a bélyeget.
Én 38 vagyok és nincs xxx milliom félrerakva, de annyi biztosan van, ha nulla bevételem lenne, akkor 5 évig semmi gondom ne legyen.
A kiszállás azt jelenti, hogy nem lesz főállásom külföldön és vállalkozásom MO-n.
Egy dolgot fogok csinálni a vállalkozást, ott annyit dolgozom, amennyi megrendelés lesz, de az is lehet, hogy visszamondom a megrendeléseket és csak a legjobban fizető ügyfeleknek dolgozom.
Előtérben, feleség, gyerek, család, barátok, élmények, edzés, egészség és ha minden jól megy a végén boldogság.
Szeretnék a hobbimmal is foglalkozni, ami éppen jól jön, mert a szakemberek ára az egekben, de a DIY nagyon érdekel!
És Pálinkát is fogok főzni, mert azt is nagyon szeretem.
Az az ember aki ezeket eléri, vissza tud menni a piacra bármikor, sok sikert.
Még nem értem el ezt az anyagi szintet, de ha ott tartanék, akkor mindképp kikérném egy pénzügyekhez értő ember véleményét, hogy mikbe fektessem a vagyont esetleg vagyonkezelőt bíznék meg.
Mindenképp passzív jövedelmet szeretnék (állampapírok, külföldi valuta, esetleg értékpapírok, osztalékrészvények), ingatlanba és aktív tőzsdébe semmiképpen sem, azokkal napi szinten foglalkozni kell.
Az időt pedig sokféle képen el lehet tölteni, nekem a gyerekek, kreatív hobbi (játékfejlesztés), testmozgás és a munka kitölti a napjaimat. Ebből a munkát szeretném leadni és a hobbiba és a családba átirányítani a felszabadult időt.
Persze, ha ott tartok, majd elmesélem mi valósult meg ebből.
Onnan ahol most vagyok nem tűnik bonyolultnak a helyzet. Össze állítanék/tattnék egy lusta portfóliót értékesíteném az ingatlanokat, eladnám a vállalkozást( ha olyan jellegű) és 4-6 órában maradnék munkában de még ez se kötelező, ezen felül semmit se csinálnék, tölts időt a családoddal, unatkozz kicsit majd jön az ihlet mit akarsz csinálni igazán. Esetleg kioróbálhatnád a terápiát. Ha semmit se dolgoznál 400 misiből ellenél halálodig.
Rengeteg magyar gazdasagi blog/podcast, lasd holdafterhours, megkapta ugyanezt a levelet.
Ettol meg erdekes tema persze, es lehet csak sok ember velemenyet akarta kikerni....
A vagyonkezelesbol ki lehet szallni anelkul h eladnal mindent: a lakasokat 10%-ert berbeadjak neked erre szakosodott cegek, az ertekpapirokat meg etf-re lehet forgatni es kesz. Nem lesz atlag feletti hozamod, de nem is lesz rossz.
Erdemes valamilyen sportba atcsatornaznod azt az energiat, amit a normal munkaidon tul beletettel a munkaba, pl triatlon vagy csak valamelyik eleme.
Valoszinuleg nem kell semmi drasztikusat csinalnod, csak visszavenned abbol, ami felorolt.
De egyebkent megengedheted magadnak, hogy sabbaticalt tarts. En meg nem, de aki ismerosom.csinalta, mind azt mondta h elete legjobb dontese volt.
Nem értem... Stresszes a sok munka, van vagyona, a lakások ki vannak adva, szóval (majdnem) passzív jövedelme is van. Szerényen él. És van főállása is... Tehát mi a kérdés? Csak a kiadott lakásokból vígan elélne, tehát kezdhet valami hobbit, vagy olyan munkát ami nem stresszes. Szerintem a probléma nem a mókuskerék, hanem a munkamánia. Mivel eddig is sokat dolgozott fogalma sincs mihez lehet kezdeni a szabadidővel. A piálás is pótcselelvés. Szerintem indulhat egy kéktúrára. Barátokkal. Gyerekkel. Vagy bármihez hozzáfoghatna. Ha lenne bármi hobbija, ötlete, vágya. Ha nincs, azt nem a mókuskerék okozza, hanem fordítva, a munkával tölti ki az űrt.
Ezt szerintem elsősorban egy pszichológussal lenne érdemes megbeszélni, és nem random emberekkel az interneten.
Első körben szerintem érdemes lenne azonosítani, hogy az élete és munkája pontosan mely része okozza a frusztrációt és attól megszabadulni, akár véglegesen, akár kiszervezéssel. Az ingatlanok kiadása pl. tényleg macera, de ha jól tudom vannak cégek amiknek a nyűgöt ki lehet szervezni. Kevesebb lesz a bevétel, de a nyűg is. Az értékpapíroknál is be lehet szállni valószínűleg kevesebbet hozó, de kevésbé stresszes darabokba, etc-etc. Minden bizonnyal anyagi áldozatot (is) kell hozni a cél érdekében.
Ha ezek megvannak, akkor egy hobbit kell keresni, amivel leköti az így kialakult szabadidejét. Olyat, amit érdeklődve és szeretettel tud csinálni. Aminek látja az értelmét.
Egyszer én is beleugrottam ebbe a mókuskerékbe és élveztem is. Nekem a feleségem szólt, hogy nem minden a munka és a pénz és inkább legyek otthon mert az fontosabb. Igaza volt. 🙂
Nehéz mit mondani, mert mindenki másra vágyik, és ezért neki kéne tudnia, mire vágyik. Én boldog lennek, ha nem kéne dolgoznom és itthon lehetnék a két gyerekkel, játszanánk egész nap. Minden alkalmat megragadok, amikor itthon lehetek velük pl. betegség folytán, de sajnos nem tehetem meg, hogy teljesen munka nélkül maradjak. Benedek megtehetné, de ezek szerint nem akarja, épp ezért mondom, hogy "hülyeség" tanácsot kérni, mert mindenkinek más a fontos/értékes. De sok sikert, hogy megtalálja a célját.
"mellé lenne értelme az életének" - ez mekkora hülyeség... nem feltétlenül attól lesz értelme valaki életének, hogy van/nincs gyereke...
Hát én a következőket csinálnám:
Írja, hogy a befektetéseivel való foglalkozást kínként éli meg. Én ezen a téren egyszerűsítenék és passzívvá tenném a történetet. Az albérletek kezelését kiadnám ingatlankezelőknek, amik mindent elintéznek, semmit se kelljen foglalkozni vele. Némileg alacsonyabb hozam, de jóval több nyugalom. A tőzsdei résznél át kéne ülni passzív ETF-ekbe, amire rá se kell nézni. Átlagos piaci hozam lesz, de nyugalom is jár mellé. Az egész befektetési portfólióval állampapírba átülni nem gondolom, hogy szerencsés lenne. Ha a lakásokat nem akarja menedzseltetni, célszerű eladni őket és abból is ETF-eket venni.
A főállású melót szerintem ott kéne hagyni, a vállalkozással esetleg hobbi jelleggel lehet tovább foglalkozni, hogy azért valami elfoglaltság maradjon. De a teljes nyugdíj is szóbajöhet, több utazgatás, több hobbi. Szükség lehet új hobbikra is, nyugiselfoglaltságra
Nem gondolnám olyan bonyolultnak…delegálni kell a feladatokat megbízható és jól teljesítő személyeknek, majd nyugdíjba vonulni, utazgatni, jótékonykodni, nevelni a gyermeket, jót cselekedni…
Vagy tedd meg amit tudsz az elektromobilitás és a megújulók terjedésért, az élhetőbb nagyvárosokért, az AI fejlesztéséért, a cenzúramentes internetért és azért, hogy az emberiség bolygóközi fajjá váljon…
Szerintem már megteheted, hogy ne keress annyit: pl. az ingatlanok ügyeit ki lehetne szervezni, a befektetéseket valamilyen passzívabb módon kezelni. Nyilván ennek kockázata is van, de ha nem 12, hanem csak 4 % lesz a hozam, ha jól értelmezem, nem tragédia, illetve nem is örömforrás.
Volt szó a visszaadásról - az önkéntes munkáról - szerintem egy ilyen típusú tevékenység, pl. idősotthon, kutyamenhely, hátrányos helyzetű gyerekek táboroztatása, stb. sokat tenne a lelki egészségedért.
Fontos, hogy az alkohol nem stresszoldási eszköz!
Sziasztok!
A napokban töltöttem be a dupla 4est. Megmondom őszintén messze nem frusztrál a dolog, ugyanakkor a munkahelyemen már évek óta érzem a kiégés jeleit. Nekem messze nincs annyi tőkém mint Benedeknek, de azért nekem is sikerült egy kisebb ingatlanportfoliót kiépítenem. Ez a bevétel arra elég lenne, hogy 4 órás állást vállalva is kényelmesen megéljen a család. Nem szeretnék többet, van egy határ. Nem ez a cél, számomra az emberi értékek a fontosabbak, ugyanakkor a biztonság, és a család mellett az egészség is mérvadó.
Egy ideje azon gondolkodom, hogy a hitel visszafizetése (lakáskasszákból) után milyen irányba induljak tovább, mivel a jelenleg munkahelyemen nem érzem jól magamat amit főként az emberségesség hiánya okoz.
Nyugodt életet szeretnék, melyhez nem párosul stressz. A meglévő ingatlanokat kiadom, évente párszor elmegyünk nyaralni, normális szolid életet élünk.
Az anyagi helyzetet nem is, de a stresszes helyzetet átérezzük, 20-as évek végei pár, mindjárt tehermentes 2szobás, felújított panellakas Pesten, és egy “friss” 10éves autó.
Gyerek, eskúvő még nincs, de lassan (1 éven belül) már hitel sem… elképesztően elfáradtunk, sokszor 8kor már elalszunk.. kimerülünk mindketten. A szeretet, szerelemmel nincs gond, de a mókuskerékben elfáradtunk..
A pozíciókhoz hozzátartozik ez az életvitel, kérdés az, hogy megéri e váltani és békében élni kevesebből…pont mikor élvezhetnénk az utazásokat, kalandokat.. és megvehetnénk mindent amit eddig nélkülöztünk.. (értsd 3évnél fiatalabb telefon, márkásabb ruha stb)
Kíváncsi vagyok a többiek utmutatására..
Miután sikerült a teljes médiát végighaknizni ezzel a sztorival, immáron itt is megjelent. Nem probléma, csak javaslom hallgassátok meg az alapblog podcastját is. Mondjuk várhatóan itt vannak a legértelmesebb kommentek...
"Nem okoz örömet a „vagyonosodás”, az anyagi értékek hajszolása."
Nehezen érthető, hogy akkor miért vett 7 lakást és ugrott fejest a befektetésekbe :)) Ez a történet kicsit sántít, bár tudjuk, hogy itt mindenki többszázmilliós vagyonokkal rendelkezik és mesés jövedelmekkel 🙂
Nekem álproblémának tűnik, ha igaz egyáltalán. Különösen az állampapíros résznél borul meg a történet.
Értem a felvetést.Nehéz szembesülni azzal hogy az anyagi világ véges. Csak a befele fordulás, a mennyi az elég megértése jelent kiutat. Akarj másban is jó lenni mint a pénz csinálás, keresd meg amit szívesen örömmel csinálsz, éld meg a pillanatot.Nekem segített. Jó és sikeres út keresést kívánok neked.
Hasonló élethelyzetben a következőkkel kezdenék foglalkozni:
-önkéntes munkák
-mások segítése, oktatása
-régi álommeló megvalósítása, mint pl: kertészet, pékség, cukrászda, fafaragó műhely
Szerintem segíthet egy szombatév tartása is. Azután jobban átgondolja az ember, hogy mivel is akar foglalkozni valójában.
Konkrétan Benedek helyzetére: lehet megéri felvenni valakit, aki mindent is ntéz az ingatlan befektetésekkel. Lehet kevesebb összeg folyik be, de csökkenne a stressz és a feladatok száma.
400 misi egy jó kezdés semmi több. Nyugdíjhoz kevés.
Szerintem tanulj. Az egy jó hobbi. Én 48 vagyok egy nagyságrenddel több pénzzel és ezt teszem.
Nehéz topic, mindjárt jönnek fröcsögni az irigyek.
Benedektől majd várnék egy update-t pár hónap vagy év múlva, hogy mit hogyan tett, és mi mennyire vált be, mert bár engem még nem érint a téma, de a jövőben lehet. (Bár akkor sem a 400 milliós kategóriában leszek, de mindeki a saját szintjén, ugye.)
@csirkefog
Kevés dolog nyitja ki jobban a bicskát a zsebemben, mint ez a "ha lenne (még egy) gyereked, legalább lenne értelme az életednek".
Akinek nem lehet?Meg akinek csak a gyerek tölt be vmi nagy lukat, annak biztos szülőnek kell lennie?Meg amúgy hova pontosan?(8 milliárdos populáció, klímaváltozás, globál politika és ezek minden kövektezménye; az általunk ismert/szeretett világ utolsó homokszemei peregnek el éppen).
(Általam) Értelmes(ebbnek tartott) kisgyerekes ismerőseim mind szomorúan/szótlanul ingatják a fejüket, mikor kérdezem, h mit mondasz neki, mikor megkérdezi, h 'milyen életem lesz 20 éves koromban'? - '...az a lényeg, hogy jól kell tanulni az iskolában'. (folyt.)
Az elmúlt években volt jó párszor olyan, hogy amikor a gyerek hívott játszani, akkor nem értem rá, mert dolgoztam. Volt olyan is, hogy hétvégén nem mentünk kirándulni, mert beesett valami sürgős meló. Aztán egyszer, amikor lecsesztem, mert valami hülye virágot fotóztam Instagramra, ő meg folyton belelógott, rájöttem, hogy ezek a kamu dolgok sz.rt sem érnek. Azonnal töröltem az Instagramot, Facebookot csak munkára használom, és nincs olyan, hogy nem érek rá. Még a legpörgősebb hó végi zárásnál is mindig van idő a fiamra, és hétvégét pedig sohasem hagyunk ki.
Minden munka ráér, de életünk csak egy van. Csak ennyi kell, azt mondani, hogy van időnk. (Amúgy meg kiderült, hogy okos munkaszervezéssel is lehet többet keresni kevesebb munkával. És akkor még több idő van a családra.) 400M Ft vagyont át kell tenni passzívba, és a kamatai egy része is elég a teljes élethez, a korai nyugdíjhoz.
Szerencsére azért az előbbi rant átköt kicsit az eredeti kérdésre:
"Az élet egyetlen célja a kezdetektől fogva, továbbadni, amit megtanultunk". Azt már csak én teszem hozzá, hogy ehhez azért érdemes minél többet megtanulni, minél teljesebb emberré válni, hogy legyen is mit átadni.
Szintézis: Legyél azzá az emberré, akinek igazán szeretnél a gyereke lenni. Benedeknek legalább a pénz már ebben nem akadály.
Remek kérdés. Nekem anyagilag nincs ekkora eredményem, de 40 felett hasonló kérdések foglalkoztatnak. Már mindenben az egyszerűsítésre törekednék. Nem akarok annyi dologra forgácsolódni, koncentrálni. Legyen az akár hobbi, akár munka, befektetések, szívességek, háztartás, stb. Régen minden ötletembe belevágtam és ment is. Van aminél inkább a pénzt láttam a dologban, van amiben inkább az alkotást. Már látom, hogy nincs végtelen időm és nincs végtelen energiám. De akarok "alkotni" és piszok nehéz elengedni munkákat. De ha nem teszem, belefásulok, még a hobbimba is. Szóval igen vannak másoknak is hasonló kérdései, de még sajnos nem tudok tanácsot adni.
Viszont ha ennyire nem érzed jól magad a bőrödben, szerintem egy terapauta segíthet más megvilágítást adni, hogy hogyan állj ezekhez a kérdésekhez.
Sok sikert a jó döntéshez!
Magánéletre: családdal, barátokkal (ha nem koptak el) lenni többet, közös hétvégék, nyaralás, telelés, élmények a szerettekkel.
Munka: felmondani.
Befektetések, saját vállalkozás: 7 lakást eladni, más reál eszközt venni, amivel nem kell foglalkozni (privátban adok tanácsot), többi pénzt diverzifikálni és több portfóliókezelőre bízni.
Amit még lehetne az önkénteskedés mellett, az a mentorálás, tehetségek felkarolása.
41 vagyok hasonló helyzetben. Tudnod kell, hogy 36-46 között van egy ún. életközépi válság, amely elég sokunkat érint, én pl. úgy érzem, belefutottam.
Engem elkezdett érdekelni, hogy mi az ember és azon belül is a saját rendeltetésem itt a földi létben. Elkezdtem a transzcendetális meditációt gyakorolni, aminek a családtagjaim is örülnek, mert rendkívüli ingerlékenységemen és kortizol szintemen sokat javított.
Szerintem tudatalattid leírta a választ a problémára. Magadban belül kell keresni a válaszokat.
"Az ember élete arra hivatott, hogy az isteni intelligencia és az egész teremtés között átívelő bőség hídjául szolgáljon. Az emberi élet rendeltetése kiművelni és adni - kiművelni magában az isteni erőt, az isteni intelligenciát, boldogságot és bőséget, és átadni mindezt az egész teremtésnek."
Maharishi Mahesh Yogi
Szóval szerintem próbáld ki, hogy a vagyonból visszaforgatsz valamennyit egy magasztosabb célra, ami akárcsak a mikrokörnyezetedet szebbé, jobbá, hasznosabbá teszi.
Hát ez nem olyan összetett 400 millióval: amihez nincs kedve az illetőnek, azt ne csinálja és kész. Minden más ebből fog következni.
"Költözzem el a világ egy távoli részébe, ahol még nem a fogyasztói társadalom anyagias szemlélete uralkodik?"
A piából mindenesetre tényleg vissza kellene venni, egyeseket nevetségesen fellengzőssé tesz.
Gondolkodtam a poszton, szerintem az az igazi problemaja az ironak, hogy a gazdagsag alja valahol a 10 millio USD netto vagyonnal kezdodik. Az az, mikor az ember mindig oda megy, ahova akar es megsem fogy el a penze soha (kiveve, ha nagyon hulye vagy nagyon moho). Ennek hozzavetolegesen egykilencedevel rendelkezni mar igenyel kompromisszumokat. A masik kiszamolos poszt alapjan a 400 mihaly az kb. a valodi fuggetlenseg szintje. (Vagyis ahol egy teljesen atlagos elet barmeddig fenntarthato. Ennek a harmadabol kijon az "eletem vegeig kenyeren es vizen elni, ugy, hogy van fedel a fejem felett", ennek haromszorosabol pedig kijon, amikor minden este teletankolom a verdat es egesz ejjel csapatom.)
Ezen a szinten meg realis benne lenni a mokuskerekben, hiszen meg osszejohet a nagy alom, az igazan sok penz (amire pl. nekem legfeljebb matematikai eselyem lehet).
@sandorber
Kedves Sandorber!
Kapsz ez zold pacsit. 🙂
Kicsit furcsa másokat kérdezni arról, mit kezdjél az életeddel. Az meg, hogy végigment a fél gazdasági médián kicsit trollgyanússá teszi.
Valamiből kiszállni két módon lehet: lépcsőzetesen vagy egy csapásra. Ennyit tudtam hozzátenni a kérdésfelvetéshez. A többit neked kell eldönteni.
Az a kérdés, amit másoknak kell feltenni így szól: hogyan változik meg az életem és a viszonyom a befektetéseimhez, visszavonulás után? Címszavakban a válasz:
- 2 év eufória
- 2 év után rájössz, hogy sok minden, ami előtte hiányzott, mégse hiányzik annyira
- lelassul az életed
- elveszíted a szociális hálód jelentős részét (hiába van neked időd, ha másoknak nincs)
- ha nincsenek mindent elsőprő érdeklődési területeid (a kérdésfelvetés erre utal), akkor vagy visszamész dolgozni vagy le fogsz épülni
- befektetések terén csökken a kockázattűrő képességed és idővel rájössz, néhány dologban elkalkuláltad magad
Irany a pszichoterapia, ennek a problemanak nem a penz az oka, hanem a penzhez valo hozzaallas es az allando fomo-erzes.
"Amit érzek, az nem üresség
Hanem önmagam hiánya"
(Kripton)
Szerintem ez a levél egy sablonos kitaláció, ami azért született, hogy olvasottságot generáljon, ugyanis a butább olvasók úgy érezhwtik tőle, hogy “lám, az én életem teljesebb, jobb, mint ezé a 400 milliós vagyonú csávókámé”. Es ráugranak, mint tyúk a takonyra, hogy mostakkor osszák egy jót az észt, az életvezetési tanácsot.
Ha tényleg llétezne ez a “nyomorult életű” fószer, akkor pl. reagálna a kommentrkre.
Pár random gondolat, hátha valamelyik segít:
- Az én környezetemben a nagy hajtásból történő hirtelen leállásnak soha nem volt jó vége és mindig volt valamilyen egészségügyi vonzata is, így én ilyen szempontból valószínűleg inkább időben elnyújtva engednék el dolgokat, hogy a testemnek és a lelkemnek is legyen ideje feldolgozni a változásokat.
- Kérj segítséget piszchológustól/pszichiátertől, akinek esetleg coach tapasztalata is van: ahogy pénzügyi tanácsot kérni sem ciki, legyen akármekkora vagyona is az embernek, úgy mentális higéniés tanácsot sem az.
- Az alkoholba csúszással mindenképpen foglalkozz. Vannak egészségesebb, nem önpusztító módjai annak, hogy kimenjen a stressz: sport, finn szauna. Ha nem megy, merj segítséget kérni.
Nekem speciel nem jön ki a matek, kétmillió nettóból csak úgy nem lehet 400 milliós vagyont építeni. Vagy eleve némi előnnyel indult (bár azt írja nem), vagy régóta ennyit keres, ami pedig furcsa, mert akkor ott nem volt érdemi bevételnövekedés az elmúlt 10 évben. Mindenesetre hagyja abba a főállást, menjen el helyette tanárnak, ápolóknak vagy tűzoltónak, egyből átértékelné az életét. (Én közteresnek mennék edukatív jelleggel...) A vállalkozás operatív vezetését adja át valakinek.
Vagy csak simán kezdjen el valami társadalmilag hasznos nonprofit dologgal foglalkozni.
Nehezen tudok azonosulni Benedekkel - az anyagi helyzetét illetően: negyvenpár évesen, feleséggel együtt nettó 550 ezres jövedelem, 2 gyerek, rosszul fizető állások, 5 hónapja sikerült életünk első lakását megvenni 20 évre elegendő hitellel.
Az emberi oldalát illetően már könnyebb azonosulni vele, és nem irigylem. Asszonykám időnként mesél, hogy az ismerőseink, barátaink közül anyagilag messze mi állunk a legrosszabbul, de nem cserélnénk velük életet, maximum bukszát. 🙂 Szép dolog a vagyon, a csillogás, a látszat, de ha nincs mögötte lelki egyensúly, akkor mit sem ér az egész. A kollégám felesége pszichológus mellett dolgozik lelki mentorként, csúnya dolgokat mesél, milyen sok lelki problémával járnak hozzájuk igazán gazdag ügyfelek is.
Benedeknek kitartást kívánok, hogy megtalálja az élete értelmét és ne váljon az életük a vagyon martalékává, ehhez fent már kapott jó tanácsokat.
@Bolyhos Tűzi Tappancs
2022-05-09 at 21:18
Érdekes, nekünk is (39-43) valamivel több mint az említett összeg negyede van meg és én eléggé remegek, hogy ez elég lesz e nyugdíjra. Hogy csinálod hogy már hátra tudsz dőlni? Esetleg számíthatsz örökségre?
OFF
Én úgy emlékszem Bolyhos Nyuszi Tappancs volt 🙂
Aki unatkozik és nem tudja mit kezdjen a pénzze,l az építkezzen
Kiégtetek 400 milliós vagyonnal? Ha, ha,ha.
Akkor hogy ki lehetnek égve a minimálbérből élők.
Sokan vesznek egy tanyat, elkezdenek allatot tartani, onfenntartani. Ha van ilyen iranyu erdeklodes, en ezt csinalnam. Illetve ezt csinalom en is, csak tanya helyett elso korben nagyobb teruleten kerteszkedes. Kilepni mindenbol es belefogni a tanyaba. A fiadnak oriasi elmeny lenne.
Youtube: fenntarthato visszafejlodes csatorna mint gondolatebreszto.
A hold podcastosoknak is elkuldte ezt a levelet; ott a tulajdonos valaszolt neki - erdemes meghallgatni. 1-1 alapjukban tobb 10milliqrdot kezelnek... nem egy-ket ilyen eset van. Szerintem az osszes pro es kontra elhangzott. Ami nekem meglepo h ha 400m a vagyon s 2m a netto bevetel akkor ez az ember 800.000ert gurizik, mert tisztan penzugyi befektetessel 1.2t lehetne lehozni havonta a 400bol ugy h a realerteke a penznek kozben megmarad. Ha csak a nominalis ertek marad meg akkor 4milla nettot... akar 0kockazattal!