Az idős emberek ragaszkodnak a lakhelyükhöz, attól függetlenül, hogy mennyire praktikus, fenntartható vagy ideális az a lakhely. Egy felmérés szerint a nyugdíjasok 90%-a mindenképp maradni akar a jelenlegi lakhelyén.
Ami igazán megdöbbentő, hogy a 40-50 év közöttiek közel 70%-a is hasonlóan nyilatkozik. Nem akar elköltözni a jelenlegi lakhelyéről már soha többet.
Azonban rengeteg olyan dolog van, amire nem gondolnak.
Beszéltem valakivel, aki egy megyeszékhely melletti falu szélén vett egy nagy házat és úgy vélte, hogy már nem is fog soha költözni. A ház olcsó volt a lokáció miatt, kellően nagy, hogy elférjenek a három gyerekkel, jelenleg 25-30 perc alatt beér a városba (ahová majd nem kell járnia nyugdíjasként), ahogy a bolt is csak három perc autóval.
Véleménye szerint ez már jó lesz neki egész életében.
Az meg sem fordult a fejében, hogy nem lesz mindig jogosítványa, így a három percre lévő bolt hirtelen egy órás séta lesz a húzós kiskocsival a rossz falusi utcákon.
Öreg korára várhatóan sokat fog majd járni orvoshoz, ez busszal betegen oda-vissza három órás út lesz akár hetente kétszer, hóban-fagyban és esőben is.
A lépcső, amin most felszalad naponta negyvenszer úgy, hogy észre sem veszi, legyőzhetetlen akadály lesz fájós térddel és hatalmas balesetforrás, ha megbotlik rajta. (A hetvenes éveikben járók 40%-ának okoz gondot a lépcsőzés és a baleset miatti vezető halálok az elesés, amihez a lépcsőzés nagy mértékben hozzájárul.)
A mostani dizájnos kádból nem tud majd kiszállni, ha az egészsége már nem lesz olyan jó, mint most.
Az a ház, ami elég öt főnek, biztos hogy túl nagy lesz két embernek.
Amit az emberek mindig elfelejtenek, hogy a lakóingatlanra, de különösen a házra bizony sokat kell költeni. (Elég csak végignézni a magyar ingatlanállományon, milyen állapotban van. Alig van olyan társasház vagy ház, amire ne kellene milliókat ha nem tízmilliókat azonnal rákölteni.)
A szükségesnél kétszer akkora tetőt felújítani bizony kétszer annyiba kerül, mint az elégségesen nagyot. A vakolás, az ablakcsere és minden más is arányosan drágább lesz. A statisztikai átlag szerint 15-25 évet leszel nyugdíjas, ennyi idő alatt akár kétszer is fel kell komolyan újítani az ingatlanodat.
Hol fogsz majd szórakozni, kikapcsolódni, ha szeparáltan élsz a világ végén, társaság nélkül?
Lesz-e a közelben segítséged, ha majd rászorulsz? Ha fizetned kell a segítségért, lesz-e rá elegendő pénzed?
Ki fogja karbantartani a hatalmas kertet és ellapátolni a havat a járdán?
Érdemes ezt átgondolnod és tervet csinálnod arra az esetre, ha egyszer öreg leszel. Az a ház, ami ideális 2-3 gyerekkel, biztos hogy nem megfelelő lakhely két idős embernek. (A legtöbben a harmincas évek végére kerülnek olyan anyagi állapotba, illetve akkor lesz igénye a gyerekeknek a külön szobára, így ilyenkor építik a hatalmas házakat. Hogy aztán a gyerekek 6-7 év után faképnél hagyják a szülőket, akik fogócskázhatnak a hat szobában további 20-30-40 évig. Amikor a házastárs is meghal, akkor szakad igazán nyakába a hatalmas ingatlan a másik félnek. Akkor már eladná, de a 20-30 év alatt elmaradt felújítások és az idő múlása miatt már nagyon alacsony is lehet az értéke. Könnyen lehet, hogy már csak telekárban akarják megvenni, levonva belőle a bontás költségét.)
Nyugdíjasként a legfontosabb a lokáció, hogy gyalogszerrel elérj egy jó bevásárlási lehetőséget, egy gyógyszertárat, postát és orvost. Legyen a közelben szórakozási lehetőség, ahová eljárhatsz.
A feleslegesen nagy ingatlantól (és kerttől) érdemes megszabadulni, akkor is, ha a kisebb ingatlan nem olcsóbb, mint a régi ház, de jobban megfelel a nyugdíjas éveknek.
A lépcső nagy kihívás tud lenni, ha mindenképp marad az ingatlanban lépcső, érdemes úgy átalakítani, hogy minden szinten legyen fürdőszoba és vécé, lehetőleg minél közelebb a hálószobához.
Ha maradni szeretnél a jelenlegi lakhelyeden, a következő felújítás során gondolj arra, hogy alkalmassá tedd az ingatlant a későbbi saját magad számára is: szereltess kapaszkodót a kád mellé, rakasd lejjebb a villanykapcsolót és feljebb a konnektorokat, szereltess be több világítást a lépcsőházba és cseréltesd le a csúszós padlókat.
Reménykedhetsz abban, hogy te leszel az, aki kilencvenévesen is lefutja a maratont még aznap, ahogy megnyerte a keresztrejtvényfejtő bajnokságot, de azért érdemes felkészülnöd arra is, ha mégsem így lesz.
Minél hamarabb tervezel előre, annál könnyebb dolgod lesz, könnyebben hozol meg ilyen döntéseket és könnyebben is költözöl 55 évesen, mint 70 évesen. Tervezd meg az anyagi életedet is előre a nyugdíjas éveidre, de azt is, hol és hogyan fogsz lakni.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Ez mind igaz, de egy idős ember nagyon nehezen mozdul a saját kezével épített, felújított házból, lakásból. Ha meg hazamennek az unokák akkor sokszor a 3-4-5 szobás ház is kicsi vagy egyszerre nem tudnak menni, pedig sokszor a nagyszülőknél találkozik a család. Igaz ez ritkán van, de akkor is nagyon erős érv, főleg minél idősebb az ember.
Mi is úgy gondoljuk, hogy idős korunkban is ugyanott fogunk lakni ahol most, de főleg azért, mert a ház árából nem tudnánk venni egy közeli kisvárosban még egy garzont sem.
Rokoni/ismerősi körben rendszeresen találkozok ezekkel a problémákkal. Nem is értem, ha valaki házat épít, miért nem úgy építi, hogy egy részét el lehessen szeparálni, akár teljesen leválasztani, így a másik felét akár el is adhatná, vagy kiadhatná, így esetleg lenne egy segítőkész szomszédja.
A lépcsőmászás állóképesség kérdése, persze az edzést érdemes fiatalon elkezdeni. 🙂
Valamint: ne a mostani energetikai szabványba férj bele éppenhogy, hanem a 2022 utániba is.
És költs rá folyamatosan, mondjuk 4 évente, amikor lejár egy ltp, ne pedig 30 évente, mert akkor már tízmillák kellenek.
Érdemes időtlen formákat kialakítani, nem pedig olyan, nagyon divatos nyílászárókat, térrendezést, burkolatokat, ami már 3 év múlva is kínosan divatjamúlt lesz, nemhogy két évtized múlva. A divatot pedig könnyen cserélhető kiegészítőkkel kell belecsempészni, ha már muszáj. Ez az, amit senki nem hisz el, nézz a piacra: hány eladhatatlan, 2002-2008 között épült, már felújításra szoruló, fájóan divatjamúlt és már nem szép házat árulnak évek óta. És a '90-es évek házai?
De a legjobb döntés az az, hogyha olyan helyre építesz és olyan ingatlant, ami jó eséllyel forgalomképes lesz 20 év múlva is. Nem olyan dinamikusan fejlődő faluba, ahol 5 évig van egy gyár és utána-előtte semmi.
@Rissa
Anyam 45 evig volt fodrasz es allt napi 6-10 orakat, amig birt es mostanra tropa a terde, a csipoje. Sajnos nem csak az allokepessegrol szol a lepcsozes.
Na ezért nem használok soha liftet, a tizedikre is felszaladok (még), napi többször.
Reméljük ezzel is kitolom az aktív éveim számát.
Nem is jó lerottyantan megöregedni, bár szerintem ez Miklós félelme is lehet, mert visszatérő téma.
Amúgy cikk OK, ezt papolom én is a most 65 éves szüleimnek.
Nem akarnak moccanni, a világért sem. A szokásos duma: "Ki venné meg ezt a házat?" erre én - De hát Ti is megvettétek valamikor!?!
Bp-től 50km-re, község, 600 négyszögöles telekkel, 2 szintes baromi nagy ház, szokásos sztori. Előre félek, amikor 5-10 év múlva a nyakamba szakad minden (még győzik, de ki tudja meddig).
Vlad, nálunk a családban mindenki fitt és egészséges, még a 90 éves nagyanyám meg a 85 éves apósom is vígan rohangál. Nincs bennem félelem, de azt látom, hogy sokan nem tudják elképzelni, hogy nem biztos, hogy ők is ilyen szerencsések lesznek.
@Garbo
egyetértek:
ha új házat építenék, biztos nem egy tájidegen mediterrán típusú ház lenne, vagy egy mostani szürke-fehér bauhaus kocka.
Egyik ismerősöm egy gyönyörű, mézeskalács házat épített, paraszt ház, de abszolút korszerű műszaki megoldásokkal.
Nem testidegen, 50 év múlva is szeretnek remélhetőleg ránézni. Amúgy a járókelők is meg-megállnak megcsodálni, sőt valaki le is fotózza:). Bár hozzá van egy gyönyörű kert is, így alkotva egy egészet.
Nem szeretném elvitatni a cikk szándékát és mondandóját, de megjegyezném, hogy szerintem az embernek az otthona érzelmi kérdés, nem csak egy hely, ahol lakik. Minél idősebb, minél több csak számára fontos emlék kötődik hozzá, annál inkább. Persze kell előre gondolkodni, többségében racionális döntéseket hozni, de végletekig pénzügyi kérdéssé silányítani mindent nem érdemes. Tudom, nem ez volt a blogíró szándéka, köszönet neki a probléma felvetéséért, de azért talán ezt a nézőpontot is érdemes felvetni.
Pana, pont ez a gond, hogy érzelmi okokból laknak százezrek olyan ingatlanban, ami nettó szívás minden tekintetben. Egy 50 éves ember még tud racionálisan dönteni, egy 70 éves gyakran már nem racionális, akkor sem, ha minden létező módon kiszúr ezzel saját magával.
Ezért kell erről beszélni, amíg van lehetőség a váltásra.
Ildikó70: Az évi 2 családi találkozó miatt kell több szoba? Nem lenne jobb ötlet inkább elmenni egy étterembe a 4 gyerekkel és 12 unokával?
Az mondjuk komoly gond, hogy kevesen akarnak vidékre menni, így nehéz az ottani házakat akár csak anyagárban is eladni.
Tudatosan készülök a váltásra, bár még egy ideig nem fog bekövetkezni (mivel a kisebb gyerekem még csak 8 éves). A problémám elsősorban az, hogy a KÖRNYÉKEN (legszívesebben azt mondanám: az utcában!) mindenképpen maradnék (Budapest izé, „középső” kerülete, se nem belváros, se nem igazán külső kertváros), mivel a környék kiváló, csak ekkora kégli nem kell. Legszívesebbe visszabontanám fele akkorára, és maradnék (a kert zsebkendő, még vénemberek számára is kezelhető), hiszen az alja jóformán akadálymentes, nem úgy, mint egy társasházban.
Ráadásul az élhető négyemeletesekben nincs lift sem, anyám most tűnődik, hogy nyolcvanévesen meddig nyargal fel a másodikra, de a lakását imádja, az eddig megnézett földszinti alternatívák borzasztották). Ismerek olyat is, aki járókerettel már képtelen a 3. emeleti lakásából levánszorogni, mások ugyanígy kertes házban még ki bírnak ülni a kertbe.
Valamint: sokan beragadnak, mert ugye nem könnyű a váltás: 70+ évesen egy felújítás már nem levezényelhető a többségnek, már pedig a kapható kecók egy része siralmas, a másik fele meg megfizethetetlen.
Remek cikk.......3 felől tudom megközelíteni,ami bennünket illet.
1. Egyik nagymama egyedül és egy kb 65nm-es házban,de egy nappalival és egy hálószobával a kihúzható kanapékkal meg lehet oldani, hogy egy hétvégét eltöltsünk ott, ha szükséges. Ellenben vagy a kert, kevés a kéz, már érik egy ideje, hogy mozdulni kell....de a mostani árak mellett egy kis garzont lehetne venni a közeli városban....képlékeny.
2. Másik nagyszülőK: kb.100nm, Kádár-kocka, közepes telekkel. gyerekekkel szintén több napra ott lehet aludni. De régi,szigeteletlen ház, vegyes fűtéssel(gáz=drága)
3.Saját otthon,80nm,3szoba és azon gondolkodunk, ha bővítünk, kényelmesebb lesz az életünk....De, ha a gyerekek hamar kirepülnek, a jelenben megnövelt alapterület miatt ( +32nm) mi is fogócskázhatunk és a plusz fűtés miatt a nyugdíjas éveinkben aktuális lesz a mostani cikk.
Egyébként mi a mostani házat is úgy vettük meg, hogy szempont volt az eladhatósága kb. 20 év múlva is. Úgy is kezeljük, és úgy is tervezzük korszerűsíteni. Éppen azért, mert eszünk ágában sincs a (remélhetőleg akkor, amikor mi akarjuk, de óhatatlanul bekövetkező) nyugdíjas éveinket ezen az égövön tölteni csak azért, mert egyszer egy évben talán meglátogatnak a (remélhetőleg megszülető) gyerekeink, akik ki tudja, hol fognak élni a világban. Közösen időt tölteni pedig az új lakóhelyen is lehet majd.
Ehhez képes anyámék beletoltak Életük Háza felújításába annyi pénzt, ami soha nem térül majd meg, nem is élhető már és túl nagy: ott ragadtak. Az ország kicsi, így egy nap alatt is lehet látogatni, nem alszik ott senki. Anyósom újépítésű 60 nm-es lakásba költözött nyugdíj előtt pár évvel, friss özvegyként. Élete legjobb döntése volt.
"Hol laksz majd nyugdíjasként?"
Albániában. Oda is megjön az itthoni nyugdíjam és a megtakarításaim, cserébe sokkal többet ér ott a pénzem, mint itthon. Az unokák direkt örülnek majd, hogy az egész nyarat a tengerparton töltik a bolond nagyapjukkal, aki fagyira fagyit vesz nekik, amikor csak kérik. 😀
Oda-vissza 6.000 a repjegy elővételben, ha kellek, itt leszek. Eszem ágában sincs itthon nyugdíjasnak lenni.
S mi lesz azokkal akik nem tudnak majd saját ingatlant vásárolni, mert az albérletet épp hogy fizetni tudják?
Fiatalon érdemes felvenni egy 10-15-20 éves lakáshitelt és 40-45 éves korra saját ingatlannal rendelkezni, vagy albérletre "szórni" a havi 100-150.000 Ft -ot évekig, majd szembesülni vele, hogy a minimális nyugdíjból nem lehet még egy albérletet sem kifizetni.
A lift nélküli 4 emeletes panellakás, na az a nettó szívás. Laktam 10 emeletesben, alattam süket bácsi rádiója vagy tv-je ordított, felettem a fiatal macához sorban álltak a rajongók, minden másnap éjjel 2-kor az ágy nyikorgását hallgattuk. Plusz melegben meg lehet pusztulni, ha kinyitod az ablakot, akkor meg a forgalom zajától nem alszol legalább fél éjszaka.
Kiköltöztünk családiba, vidékre, mindenki a hólapátolástól féltett. 4 év alatt 2-szer lapátoltam havat. Ezt ki lehet bírni.
Miért általánosítunk, hogy a családi ház csak 6 szobás lehet?
Ja, hogy most megcsinálom, de öregen nem? Az a meglátásom, hogy ez tart fitten.
Hozzászóló, mivel van két-három gyerek, külön-külön szoba, plusz háló és nappali, plusz egy dolgozó vagy kondi vagy vendégszoba, így jön ki az általában hat szoba. De lehet 4-5-7 is.
@Adamo Most még több napra jönnek a fiúk, általában barátnővel. De volt amikor anyósom töltött heteket nálunk és neki külön szoba kellett - bár nem volt annyira elszeparált, így mindig volt valami gondja. Remélem, az unokák is több napra-hétre jönnek majd, ha lesznek.
Egyébként nálunk a faluban a 3-4-5 stb. gyerekre kapható CSOK+1-2százezerért mennek házak. Attól drágábbak vagy a komfort nélküli régi parasztházakra egyáltalán nincs kereslet.
Amikor még béreltem, akkor láttam, hogy a kiváló helyen lévő, sokszor liftmentes házban lévő 70nm-es lakásokban egyedül élnek olyan nénikék, akik járni alig tudnak. Egyszerűen nem használják ki, de 20 éve is ott lakott, csak a férje már a temetőben van, a gyerekek meg akár külföldön. A lakásra költeni nem tudnak/akarnak, tehát a lakásállapot csak romlik és amikor a gyereke megörökli, akkor vagy olcsón lehet eladni, vagy sokat kell rá költeni, hogy lakható legyen.
Egyszerűbb lenne az ilyen esetekben egy kis garzon egy liftes házban, ami akár egy panel is lehetne és a belvárostól sem kell messze menni (pl.: XIII. kerület). Egy még normális állapotú, belvárosi, vagy ahhoz közeli nagy lakás elég sokat ér és abból egy kiváló kis lakást lehet venni és a maradékból fel is lehet újítani.
Tudom, az érzelmek, de ennyi racionalitás nélkül már más problémák is vannak, nem csak a lakáskérdés.
@Hozzászóló
4 evenkenti 2 holapatolas tart fitten?
o.O
@Kiszamolo: örülök, hogy ilyen aktív a családod!
Én azért félek a tehetetlenégtől.
Apósomékhoz költöztünk annak idején Budaörsre (Kamaraerdő).
Az öregek már estek, keltek. Nejem ápolja az apukáját, csekkek befizetését, ügyintézést, házfelújítást magam intézem/intéztem.
Levettük a vállukról ezeket a terheket. Ők örültek, mi a 3 gyerekünk mellé kaptunk még kettőt:)
Elszeparáltan élünk Tőlük, de állandó munkát ad a két idős szülő.
Nem azt mondom, hogy mindenkinek ez a követendő, de idős szülőknek ez is egy alternatíva, így nem kell feladniuk régi életüket.
Nem adtuk el a házukat, nem tettük be őket egy intézetbe, meg van a saját kis életük, de nem hiszem, hogy ezt mindenki bevállalja, mert örökség ide, vagy oda, nem egy könnyű út ez.
Reméljük mi is visszakapjuk egyszer ezt a gyerekeintől! Próbáljuk így nevelni őket (bár ez sem garancia:))
A gyerekek kirepülése után megüresedő szobákat ki kell adni bed&breakfast-be 🙂
@glppm
Szamold ki a lakas es a hitel MINDEN koltseget, s talan rajossz, h megeri alberletre evekig szorni a 100+k penzt.
Tudom, vallassal nem szabad vitatkozni, de azert ne hidd, h feltetlen igazad van.
Abban egyetertunk, h az allami nyugdij nem lesz eleg alberlet fenntartasara, de a tapasztalat azt mutatja, h a sajat lakasera sem!
Ha most már nyugdíjas lennék és tűrhető állapotban, akkor biztos DK-Ázsiában élnék. Van színvonalas magánegészségügy, jó idő és viszonylag olcsó. Egy hátránya van, hogy a távolság miatt a családdal nehezebb a kapcsolattartás. Vannak, akik csak őszre-télre költöznek. Nyugati nyugdíjasok milliói élnek így, Itt meg annyira földhöz ragadt a tömeg. Vannak olyan idős rokonaim, akiknek még az is megvan, mikor és mit eszik, a rutindolgok adnak biztonságot, beszűkültek. Pedig képzettek, műveltek, előtte járták a világot. Beteges öregkorra meg marad a magán "öregek otthona". A sírba úgyse lehet vinni semmit.
Idősen lakást eladni szerintem kockázatos, nagy az esélye, hogy átverik az embert, aztán hetvenévesen az utca nem vicces, szerintem.
Ha 40 évesen verik át, még van esélye esetleg újrakezdeni.
A 90-es években építettük a házunkat. Nem nagy, épp elfértünk a 3 gyerekkel, de akkor ekkorára futotta. A legkisebb is kirepült már több, mint 10 éve. Szerencsére már akkor sem bírtam a lépcsőzést, így emelet nincs. Amikor hazajönnek a távollévők 3 gyerekkel, kissé még szűkösen is vagyunk, de évi 1-2 hetet kibírunk, hogy együtt lehessünk. Mi ketten kiválóan elvagyunk benne, én nyugdíjasként, a férjem dolgozó nyugdíjasként. Még nyugdíjba menetel előtt felújítottuk, amit kellett, ablakcsere, szigetelés, fürdőszobák, konyha. Nem tervezzük, hogy elköltözünk, egyelőre a kertet is jobban kihasználjuk, mint amikor dolgoztunk és nem értünk rá. De az azért elgondolkoztat, hogy mi lesz akkor, ha már nem bírjuk a kertet rendben tartani, nem lesz autó a bevásárláshoz, nem fogunk bírni elcsoszogni a buszmegállóig. Igaz, én nagy barátja vagyok az online vásárlásnak, de nem lehet mindent itthonról.
"A lépcső, amin most felszalad naponta negyvenszer úgy, hogy észre sem veszi, legyőzhetetlen akadály lesz fájós térddel és hatalmas balesetforrás, ha megbotlik rajta. "
Ez valós gond. Bár nekünk a fsz-en is van hálószobánk. És az emelet teljesen "leállítható", így anyagilag ez sem lenne gond.
De elég sok idős lakik manapság is a lift nélküli, négyemeletes, hatvanas-hetvenes években épült lakótelepeken. És nap, mint nap nem hallani balesetről. Szóval ez azért kicsit túl van hájpolva.
Ordas, most komolyan, azt mondod, hogy ha a Blikk nem szokta megírni, ha egy öreg elesik a lépcsőn és esetleg még is hal, akkor ez nem is létezik?
"A mostani dizájnos kádból nem tud majd kiszállni, ha az egészsége már nem lesz olyan jó, mint most."
Van zuhanyzóm is, méghozzá lent 🙂
"A szükségesnél kétszer akkora tetőt felújítani bizony kétszer annyiba kerül, mint az elégségesen nagyot. "
Előbb szidtad a kétszintes házat. Ott fele akkora a javíttatandó tető 🙂
"Nyugdíjasként a legfontosabb a lokáció, hogy gyalogszerrel elérj egy jó bevásárlási lehetőséget, egy gyógyszertárat, postát és orvost. "
Ebből a postát nem értem. Sose értettem, minek járnak az emberek postára, bankfiókba.
Postán évek óta nem voltam, minden on-line megy. Szóval ez alapján tilos lakást választani.
Bankfiókba csak azért jártam egy időben sokat, mert az volt a munkám 🙂 Amúgy évi 1 alkalommal megúszom. Ott a netbank mindenre. Elkövetkező években úgyis tömegével fognak bezárni bankfiókok és a meglévők is ide-oda költöznek. Ez alapján is tilos lakóhelyet választani.
Matetoth
2018-04-03 at 14:02
"Abban egyetertunk, h az allami nyugdij nem lesz eleg alberlet fenntartasara, de a tapasztalat azt mutatja, h a sajat lakasera sem!"
Lakáshitelt eltekintve hibás az érvelésed. Saját lakás a rezsibe kerül, bérelt lakás az albérlet plusz ugyanaz a rezsi.
Elenyésző, aki nyugdíjat még lakáshitellel kezdi. Jó időzítés,ha nyugdíjra visszafizeti lakáshitelét.
Kiszamolo
2018-04-03 at 15:55
"Ordas, most komolyan, azt mondod, hogy ha a Blikk nem szokta megírni, ha egy öreg elesik a lépcsőn és esetleg még is hal, akkor ez nem is létezik?"
Ati vagy.:-) 8 évig laktam ilyenbe. A negyediken. Tele nyuggerral. Sosem tslálkoztam mentővel.
Ari vagy akart lenni az "ati" 🙂
Két elmélkedés a témával kapcsolatban:
1. A fiatalok elköltöznek a kis falvakból. Elvileg az időseknek is célszerű lenne a fentebb felsoroltak miatt. Kérdés, hogy mi lesz 30-40 év múlva a falvakkal? Lényegében a segélyen élők és az ott ragadt nyugdíjasok tengenek majd mindenhol szerte az országban? Már most is ez kezd lenni. Ez más országokra is jellemző?
2. A tágabb rokonságunkban akik a nyugdíjas korukig nem hoztak össze maguknak egy lakást/házat, hanem végig béreltek, azok kivétel nélkül ugyanazt futották be. A nyugdíjuk kevés és albérlet fenntartására nem elég (60-80e Ft közötti nyugdíjakról beszélek). Így vagy visszaköltöztek a szülői házba többedmagukkal, vagy egyéb kényszermegoldások. Nem kerestek jól aktív korukban és nem is tettek félre. A többiek sem kerestek jól, de kiszenvedték dolgozó korukban az ingatlant és most eléldegélnek. Szerintem sokan lesznek így bérlők később is.
Adamo: 4 gyerek és 12 unoka étteremben, ezt komolyan gondolod? A kettőnk nyugdíjából sem futná. Nálunk 4 gyerek=8 felnőtt, plusz a 4 unoka, + mi ketten, és nem csak 2x találkozunk egy évben, és nem csak egy napra jönnek. Vannak születésnapok, ünnepek, óvodai, iskolai szünetek, stb.
@ Ordas:
Komolyan? A saját lakás rezsibe kerül? Huh. Mindezt egy pénzügyi témájú blogon.
Akkor csak gyorsan a saját lakás költségei:
-fenntartás vagy állapotvesztés, itt olvastam a blogon, gyors hüvelykujjszabályként, hogy értékének 1%-a? Gondolom, ahol nem olyan pörgős a lakáspiac ez a szám akár duplája, triplája.
-elvesztett reálkamat (feltételezve, hogy átlagosan a lakásárak úgy kúsznak fel, mint az infláció), ez mennyi átlagosan? 3%
-a bérlő nem fizet lakásbiztosítást (max ingóságra), a tulaj meg vagy fizet vagy néha kára van. Ezzel is számolj, bár kisebb összeg.
Jelzem ez egy 20 milliós háznál havi 66 ezer Forint. De mondjuk egy 40 milliósnál 133 ezer... Ekkor még csak a nyilvánvaló költségekről beszéltünk.
Folytatás a softakkal...
Softabb költségek:
-eladás, vétel. Ez előfordul, ritka, akinek egész életében jó egy lokáció/lakás.
-mobilitás hiánya miatt elmaradt jólét (bevételkiesés, programkiesés, etc.)
-utazási költségek
-kivitelezőkeresés (bár a keresési költség albérletben valószínűleg nagyobb)
-kockázati költség (életed összes pénze egyetlen piacon van, tehát nincs diverzifikáció a befektetésben)
-Biztos van sok további, ami hirtelen nem jutott eszembe.
Nem azt mondom, hogy feltétlen jobb bérelni, azt mondom, hogy kijelenteni, hogy mindenképpen vegyen valaki, egy Ordas nagy marhaság.
Kiszámoló, biztos van ilyen családi ház is, de van olyan is, aminek max 3 szobája van, és te lehet, h nem tudod elképzelni, de még konditerem sem tartozik hozzá, és nincs dolgozószoba, ja, és a két szülő ugyanabban a hálóban alszik. Ja, és találkoztam már olyannal is, ahol nem volt 3 gyerek, de még kettő sem. Hidd el, nem mindenki játszik Lyúing családot ebben az országban. Persze, van olyan is, lelke rajta.
Hozzászóló, ettől szoktam lekarmolni magam. Valamit írni kell a cikkbe, ezért írok mondjuk hatszobás házat. Erre belekötnek, hogy miért hat, miért nem 3 vagy 7 vagy 12 esetleg 4?
Ha négyet írtam volna, akkor miért nem hat?
Miért 120 négyzetméter, miért nem 72 vagy 210?
Miért a kád dizájnos, miért nem a nappali?
Azért még remélem, érted, miről szól a cikk....
@Hozzászóló
Egy időben nézelődtünk eladó házakat. A faék egyszerűségű képlet az volt, hogy kihaltak az öregek, és még Kádár idejében nyúltak utoljára hozzá szinte mindenhez (de lehet, hogy Brezsnyev elvtárs is élt még). Nem vettük meg, mert nem vagyok ezermester, nos aztán csak megvette valaki, de aki megvette, az lebontatta és újat építtetett. Volt olyan, ahol megvette, majd nekilátott, majd gondolom elszörnyedt, aztán eladta, és az a vevő már lebontatta.
És ezek többnyire 100 nm körüli Kádár-kockák voltak. Nem, az öregek már nem költenek rá. Ha most azt hiszed, hogy te más leszel, nem, 80 felett nem leszel más, jó lesz az már úgy neked. Egyetlen kivétel, ha te laksz a földszinten és a gyereked a családjával az emeleten, láttunk olyat is, bár vegyes volt a kép, mert valahol a földszint borzalom volt, a tetőtér pedig elment.
Luigi: Ildikó70 értette amit írtam, de ha 8 felnőtt együtt nem tud kifizetni egy éttermi számlát, akkor tényleg ne menjetek. Értem, hogy kényelmes a sokszobás kertes ház, amikor meglátogat a család, de csak azért fenntartani általában luxus, erre akartam rávilágítani.
1, nem számolok azzal, hogy megélem...
2, a nyugdíjkorhatárt úgyis felemelik arra 85 évre...
3, még ráérek szerencsére félretenni, majd meglátjuk, messze van még, remélem 😀
Jó a cikk, köszönjük, a családi ház öregkorra segítség is lehet: testmozgás a kertben jó levegőn, egy kis vállalkozás üzemeltetését is megbírja ha a nyugdíj mellé kell még jövedelem (lakásban nem valószínű, hogy a szomszédok miatt ez lehetséges kivéve IT), a családi összeröffenések is jobban összehozhatóak talán. Időben fel kell újítani ésszel, hogy használható legyen idős korban is, a méret természetesen fontos az ésszerűség határain belül. Mivel életünk meghatározó keretéről beszélünk nem elhanyagolható az érzelmi tényező bármennyire is divatos mobilitásról beszélni. Én pl. semmi pénzért se élnék idősen se Albániában se DK Ázsiában!
Pár éve ideköltözött a társasházba egy nyugdíjas házaspár. Papa meggyőzte mamát hogy túl nagy a kert, majd a panel körül kiélheti a kertészkedési hajlamait a virágokkal. Egy akkora területen történik ez, egyre hanyatlóbban, mint kertes házaknál az utca felőli előkert... ha a még élő nagyanyám érzelmi okokból a saját kis házában marad (kis 2szobás, anyagilag talán bírná de fizikailag, favágás-hólapátolás télen, egyedül közlekedés) akkor nagyon hamar meghalna szegény. Egy olyan elesés után látta be hogy költözni kell amikor a segélyhíváshoz a telefont csak macgyverezve tudta odatornászni magához, kiabálást meg a szomszédok nem hallották volna akkor sem ha nem úgy sérül hogy tud kiabálni. Pedig még nyugdíjasként is, amíg fittebb volt, néha hirtelen felindulásból fél országra kiterjedő rokonlátogatást művelt. Tíz év alatt sokat romolhat az ember állapota...
OFF: Megint hitvita, ahol a hozzaszolok tobbsege megmagyarazza, hogy neki miert van szuksege a hazra, miert nem jo a berles a sajattal szemben, vagy hogy sokkal kisebben is elnek emberek, nem kell egybol rongyrazonak lenni, es termeszetesen mindenki 70 evesen ugyanolyan egeszsegi allapotban lesz, mint 30-40 eves koraban.
Az osszes hozzaszolas kozul eddig egy kezemen meg tudom szamolni azokat, akik arrol irtak, hogy igen, aktivan tervezik az idos korra torteno felkeszulest, esetleg kisebb ingatlanba valo koltozest. Lehet, hogy durva kimondani, de az embernek fel kell keszulnie arra, hogy idos lesz. El kell tudnia engedni bizonyos dolgokat. Ezek az irasok pont arrol szolnak, hogy idoben kell elkezdenie az embernek az oregsegre felkeszulni, de persze nem megy at a tobbsegnek.
Stanlee amikor anyám még nyugdíj előtt megözvegyült, eladta a kertes házat mert tudta hogy inge-gatyája rámenne egyedül fenntartani, gyerekek kirepültünk és akkoriban nem is igazán tudtunk volna annyit segíteni hogy ne menjenek az ingek-gatyák... most nyugdíjasként még dolgozik és a lakás kisebbre cserélésén gondolkodik (pedig ezt is úgy választotta hogy földszint, zuhanytálca, rákészülés a rozzantabb öregkorra, de már a kertes is úgy lett annak idején újítgatva hogy eredetileg ott tervezték az öregkort, bár ő már akkor is mondta hogy a legközelebbi buszmegálló nem fog 1km-ről közelebb kerülni a házhoz) hogyakkor is fenntartható legyen a dolog ha teljesen kivonul a munkaerő-piacról.
20 év múlva nálam is aktuális lesz - ha megérem. Addigra kiderül, hogy a ház kell-e esetleg az egyik (v. mindkettő) gyereknek v. nem. Ha maradok benne egyedül, akkor az a kérdés, hogy akarok-e egy nagyon nagy házban egyedül lakni v. inkább nem. A költségek gyakorlatilag azonosak egy lakáséval, az én életemben felújítani valószínűleg nem kell - jó minőségű anyagokból készült, ha pedig sérül, akkor arra van biztosítás.
Nagyon nem szívesen költöznék vissza lakásba. Az időskori problémák jó része a lakásban is ugyanúgy megvan. 20 év múlva lesznek önvezető kocsik, a közlekedés még akkor sem lesz probléma, ha nem tudok majd vezetni.
Ha a gyerekeknek nem kell, akkor azt tudom elképzelni, hogy elcserélem egy harmad-negyed ekkora házra. Földszintesre, pedig nem szeretek a földszinten aludni. Per pillanat Érden szinte csak ilyen házakat építenek - 100 egynéhány nm és földszintes.
Szerintem itt jól döntöttünk 3 éve: olyan lakást vettünk bérbeadási célra, ami 20 év múlva - ha kirepülnek a gyerekek - tökéletes lesz 60-as életkorban. Pedig két kisebb lakás jobb hozamot termelt volna, de mi inkább már erre is gondolni akartunk, amikor választottunk a lehetőségek közül.
3 szobás, metró 5 percre, közért a ház aljában, 2015-ös átadású (még 20 év múlva sem lesz elavult).
Addig pedig hozza a bérleti díj bevételt.
@Stanlee Lehet az emberek nagy többsége harmincas éveiben (sejtésem szerint a 30-40. korosztály ír ide, de Miklós lehet a GDPR-ig vezet valami statisztikát is 🙂 ) még a jelent, a gyerekeket netán a mindennapi megélhetést tervezi, nem pedig azt hogy mi lesz vele 40-50 év múlva (hisz még élete felénél sincs).
Én határozottan tudom hogy nem itt akarok megöregedni (lépcsőzés, és fenntarthatóság szempontjából nagy ház), és ha majd minden gyerek kirepült (15-20 év) akkor keresünk 1 szinteset, de nem feltétlenül kisebbet, hogy az évi 4-5 vagy 15-20 családi összejövetel alkalmával ne étterembe és szállodába kelljen menni. Nem is értem aki fentebb írta a családi összejövetelt étteremben, meg ha nem tudja kifizetni a család akkor...
Visszatérve ha tudatában vagyok hogy nem leszek fitt 40 év múlva és le fogom cserélni a házat az már ok, vagy még kevés és a jelenből vegyünk el az öregségünkre?
házastárs
2018-04-03 at 19:04
"-kivitelezőkeresés (bár a keresési költség albérletben valószínűleg nagyobb)"
Építőiparban dolgozom. Nekem erre nincs gondom.De tegyük fel kell keresni, pár napba beletelik, pár hétre rá kijön (ha béna vagyok). Ja, mert albérlőként csak pofázhatsz a főbérlőnek, aki vagy intézkedik, vagy nem. Jó eséllyel egy balfék, akinek nincs összeköttetése. Én már rég elintézem, amikor neked még áll a kazánod. A főbérlőd a lakás tulaja, miért gondolod, hogy ő 2 nap alatt szerez szerelőt, aki kijön, ha te a saját kecódban nem tudsz?
"-kockázati költség (életed összes pénze egyetlen piacon van, tehát nincs diverzifikáció a befektetésben)"
Ez így van. De sosem kell izgulnom, hogy most már csak 30 napom maradt találni egy jó helyet. De itt is igaz, mint az autónál: erőn felül ne vegyél ingatlant.(De ne is bérelj!)
Nem szóltál volna,bölcs maradtál volna! 🙂
Ordas, hagyd abba azt, hogy 3-6 hozzászólást írsz egyszerre egy témában, mert megy a kukába. Ha regényt szeretnél írni, arra nem a hozzászólás való, hanem nyiss magadnak egy blogot, ott akár 100 ezer karaktert is írhatsz.
Azért van limitálva a hossz, hogy gondold át, mit akarsz írni és férjen bele a keretbe. Ha sokat akarsz írni, akkor lásd egyes pont.
"“-elvesztett reálkamat”
ezek szerint bérleti díjnál ezt nem kell számolni? "
Ezt még pontosítani kell. Mert félre fogják magyarázni.:)
Ha a lakás 25m Ft, akkor már egy jó adag elveszett reálkamattal indulok. Ami a bérleti díjak havi újabb és újabb - egyszerre kisebb értékű - reálkamat veszteséggel úgy ~15év alatt be is hoznak.
De rendben, nem veszek lakást. 25 m Ft ott pihen befektetésnek a másik 15 mellett. Minek? A koporsónak nincsen zsebe.
Ha meg hitelt vesz fel vki lakásra? Mind a kettő fizet éveken át havi 100-at mondjuk. Csak az egyiknek nő a vagyona (mert lesz egy lakása), a másiknak nem.
A cikk egy nagyon valós problémát feszeget, de többhelyütt beleesik abba a hibába, amitől egyébként máskor pont a szerző óv (nagyon helyesen) mindenkit. Mégpedig a jelenből indul ki a jövőbeni igényeket illetően is. Posta, gurulós kiskocsi, meg lokáció tervezés 20-30 éves távlatban? A leghalványabb elképzelésünk nincs, hogy mi lesz negyed évszázad múlva, mint ahogy negyed évszázada se volt. Jelenből levezetni a jövő igényeit kb olyan, mintha a 90-es évek elején egy 40-es úgy tervezte volna a nyugdíjaskorára is megfelelő ingatlanvásárlást, hogy mindenképp legyen a közelben vezetékes telefonvonal, nyilvános kút, telefonfülke (ha elromlana a vezetékes), újságos meg áfész.:)
@Ordas
2018-04-03 at 16:11
"Saját lakás a rezsibe kerül, bérelt lakás az albérlet plusz ugyanaz a rezsi."
Meg a benzinköltség a vonaljeggyel szemben. 😉
@Luigi
Ugye, nem komolyan írod, hogy 4 gyerek, azok házastársai, 12 unoka és a ti fogyasztásotokat is neked kellene kifizetned?
Ugye, nem komolyan írod, hogy ez érv egy túlméretes ház fenntartására?
Ugye, nem komolyan írod azt, hogy jelzett túlméretes ház még az évi x éttermi (kirándulás, holtel, nyilvános erdei grillező, piknik, nyaralás stb.) számlánál is kevesebbe kerül, ha a megépítési/megvásárlási és rezsi, valamint fenntartási költségeit nézzük?
Tudjátok, az itt a furcsa, hogy a hozzászólók 95%-a úgy tervezi a jövőt, hogy a múltba néz. Kizárt, hogy 40 év múlva pont annyi és olyan lehetősége lesz egy 80 éves embernek, mint most, és az is, hogy ugyanúgy fogsz élni, mint a vidéki nagyapád.
Egy dolog biztos: készülni kell, hogy a korral jövő egészségügyi változásokat viselhesd zökkenőmentesen, anyagilag és egészségileg. Arra nem, hogy 2045-ben banyatankkal baktatsz a postára 🙂