Hol legyél nyugdíjas?
Tőlünk nyugatabbra bevett szokás, hogy a nyugdíjasok elköltöznek másik államba, vagy akár földrészre is, így spórolva a költségeken, illetve elkerülve a forró nyarakat és hideg teleket.
Az Egyesült Államokban Floridán kívül (ahol nincs jövedelemadó és még meleg is van) felkapott hely még Mexikó, Costa Rica és hasonló államok.
A holland nyugdíjasok a nyarat magyar falvakban töltik, közel valami gyógyfürdőhöz, a telet Dél-Portugáliában. Itt teljes ellátást kapnak kevesebbért, mint otthon a rezsire fizetnek.
Régóta érdekel a kérdés, egy magyar nyugdíjas hol tudna jól élni a nyugdíjas éveiben? (Természetesen nem a létminimum szélén egyensúlyozókra gondoltam.)
Tunézia, Egyiptom, Thaiföld, de akár Malajzia vagy Bulgária is szóba jöhet így első gondolatra. Egyiptomban négycsillagos hotelt is kihozhatsz havi 150-200 ezerből, teljes ellátással, takarítással, uszodával és konstans jó idővel, a repülőjegy meg ötvenezer forint és négy óra alatt itthon vagy.
De kedves olvasóim, ti, akik Argentínától Indonéziáig olvassátok a blogot, írjátok meg, élnétek-e nyugdíjasként ott, ahol most laktok, vagy laktatok.
Milyen a klíma, az egészségügy, mennyiből lehet kihozni az életet, milyen a közbiztonság, az ellátás? Te ajánlanád a helyet és miért igen/nem?
Bárhol is éltél, írj egy szép hosszú hozzászólást, vagy levelet nekem (kiszamolo kukac gmail pont com)
Előre is köszönjük a köz nevében.
origo.hu/utazas/europa/20140907-felfedeztuk-az-azori-szigeteket.html
Persze MOST olcsó, de mi lesz 2-3, 10-30 év múlva…
Három dolgot kell megoldani:
– Életben legyek akkor (mondjuk 60 körül)
– Tudjak elő-nyugdíjba menni (mondjuk 60 körül). Nem államira gondoltam, hanem a széfben összegyűjtött pénzemre. Mielőtt Kiszámoló a szívéhez kapna, széf = tetszőleges befektetés
– Gyermekeim legyenek önjáróak, ne kelljen őket nagyon anyagilag támogatnom és ne kelljen személyesen segítenem. (Pontosabban legyen 3 összefüggő hónap, amikor csak skype-on látom őket)
Ehhez kell még egy kicsit melózni, de a lakás kiadása 6 hónapra már egy jó ötlet.
Nem kötekszem…
En messzire a csalad miatt nem mennek. Igy Ukrajna szobajohet. Ott milyen lehet?
Szerbia? A balkanon vannak szegeny ( es talan nem katasztrofalis alapotu ) orszagok.
mrmoneymustache.com/2011/09/28/get-rich-with-moving-to-a-better-place/
Éppen most nézegettem ingatlanokat, ez a ház 5000 m2 telekkel például három milla:
domingosmartins.olx.com.br/chacara-iid-717385058
Igaz, ennél kapni sokkal olcsóbban is, ez pont egy puccos, turistás városka mellett van.
Egészségügy: van ingyenes, az a kórház lépcsőjén elvérzős fajta, meg a fizetős. Ingyenesben csúsztatni kell az orvosnak, különben nem nagyon látnak el.
Ott szemmel lathato a nyugdijasparadicsom hozzaallas, pl. zartkapus “kozossegek”, ahova meg be se mehetsz egy ott lako hozzajarulasa nelkul. Adok alacsonyak, tengerpart, meleg (bar igy meg a legkondi duborog), jo levego es nyugalom, sok hely (ritkan beepitett kornyek sok zold terulettel). Es a magyar szemnek is erezheto olcsosag – nyilvan nem a szolgaltatasok, de pl. fillerekert gyumolcsok, olcso jo minosegu ruhak, egesz olcso benzin (bar az AFA pl. a szomszedos Georgiaban harmadaval kevesebb).
De szerintem fiatalon, hacsak nem a szorf es a buvarkodas erdekli az embert, marha unalmas hely. En ugy gondolom, nyugdijaskent se mennek ilyen ingerszegeny helyre, de hat hol van az meg 🙂
Hozok egy példát és azonnal árnyaltabb lesz a kép ill. segít majd kiszórni pár, most még remeknek tûnô célpontot, de legalábbis összetettebbé tenni a kérdést:
Nyugaton élek. Mint Kiszámoló is írja a bejegyzésben, a (észak-)nyugati nyugdíjas népek egy része valóban ide-oda jár áttelelni, átnyaralni. Létezô jelenség. Sok egykori vendégmunkás is, fôleg ha nem sikerült maradéktalanul beilleszkednie az itt lehúzott 30-40 éve alatt, azt tervezi, hogy hogy majd hazahúz öreg korára oda, ahonnan jött, különösen az esetben, ha közkedvelt üdülôhelyrôl van szó: mondjuk a horvát tengerpartra (konkrét példa!), hiszen ott még háza is van. (folyt. köv.)
Szóval én azt mondom, hogy legyen A és B terv is kidolgozva. Amíg egészséges az ember és megteheti, addig menjen. Gyakorlatilag bárhová, ahol neki nyugdíjasként tetszik. De ha rogyadozni kezd az egészség, legyen olyan hely is, ahol a bajokkal együtt is az adott kor emberéhez méltó életet lehet élni.
Másfél havonta hazajönnék egy-két hétre egy ötvenezres retúrjeggyel, ha éppen valamit csinálni kell, ügyet intézni, fogorvoshoz menni és a többi.
én csak azt tudom, hogy ott nagyon sok a jól képzett orvos. azelőtt nem gondoltam volna, de a többi dél-amerikai országot is ők látják el.
Még egy dolog, amivel szerintem sokan nem számolnak, pedig öregkoruk legfőbb örömforrása az unokák/dédunokák felcseperedésének követése.
3 világ és fekete Afrika nagy része felejthető. Talán Gambiát, Egyenlitői Guineát és Madagaszkárt kivéve. Madagaszkár felkapott a francia nyugdíjasok körében, összeállnak egy helyi fiatal nővel, és vígan él egy kunyhóban az óceánparton. Kezeltetni meg átugrik Réunionra az már Franciaország.
Én hol élnék, ezt 30 éves fejjel nehéz eldönteni, a nyugdíjas korig 30 év múlva hol lesz olcsó és kiszámítható jövő ezt senki sem tudja megjósolni.
A gócpontok és válságzónák kialakulása is átalakulóban van. Az idei évre se merte volna egyik geopolitikai szakértő azt jósolni, hogy fagyos EU-RUS-USA kapcsolatok. Ukrajnai nagyhatalmi játékkal, vagy a vahabita terroristák előretöre Észak-Afrikában és a Közel-Keleten. A világ változó és forrongó, a jelenlegi magyar nyugdíjasoknak akik rendelkeznek fix
Aki gazdálkodni akar, vagy magán elvonulást olcsó helyen, háborúktól mentes övezetben, annak Laosz, Palau, Kiribati, Mikonézia.
A skandinávok a térségben már régóta 15-20 évben jelen vannak, ott élnek, nagyobb kolóniák is. Információ scandasia.com
A svéd, dán, norvég… nyugdíjból a Mekong partján fejedelmi körülmények között lehet élni. Ismerek több ilyen nyugdíjast, aki ezt, az életvitelt folytatja.
A japán, koreai nyugdíjasok, viszont sokan civilizáció mentes nyugdíjas éveket kívánnak élni. Kasmirban, Karimabadban és a Baltistáni Skarduban több tucat japán nyugdíjas él szerényen, pedig
Alternativa, hogy utazgassak, folyton uton legyek. De hogy bevackoljam magam egy egyiptomi negycsillagosba, es nezzem a falat? Olyan isten nincs.
A magánnyugdíj más; de ha már, miért maradnék meg egy helyen?
Egyiptomban nem tartanál tőle, hogy jön egy újabb Arab Tavasz?
“Én ott akarok majd nyugdíjas lenni, ahol a gyerekeim és unokáim élnek. Remélem ennek örülni fognak és remélem segítségükre leszek jódarabig.”
Egyetértek, teljesen. A pénz és a kényelem semmit sem ér, ha magad vagy, illetve az egészséged egy bizonyos határ alatt van. A párommal néha beszélgetünk erről, azt szoktuk mondani, hogy a legszebb nyugdíjaskor az lenne, ha minél tovább lehetnénk egészségesen együtt. A “hol” kérdése lényegtelen, akárhol jó lenne.
Neked Észak-Korea való, ha ilyen elképzeléseid vannak.
Ilyen szintű állami kontroll csak durva diktatúrákban képzelhető el.
Elég alap dolog, hogy a pénzem ott költöm el, ahol akarom.
Nem is értem mire gondoltál? SZÉP kártyára utalják a nyugdíjat és csak a nemzeti mutyiboltokban lehessen elkölteni?
Az ilyen “illiberális” gondolatok hatására mindig elgondolkodom azon, hogy lelépjek. Nekem ugyanis nincs gondom a jelenlegi pénzügyi boldogulás állapotával, de ha a kormány elképzelései megvalósulnak, akkor a jövő siralmasan fest.
Tehát a jelen helyzet miatt én nem lépek le. Megoldom, jól élek. Ellenben ha nem lesz irányváltozás, akkor a jövőben erre egyre kevesebb embernek lesz idehaza lehetősége.
Áhhh. Mérhetetlenül felbosszantottál. Ebben az országban van pár millió magát jobboldalinak gondoló, a valóságban teljesen kommunista beállítottságú birka! Pfff.
Amit felvetettem, inkább egy gondolatkísérlet, ami a demográfiát figyelembe véve pepitában úgyis meg fog valósulni valahol Európában.
OK, tegyük fel, hogy választhatsz, vagy az egyszeri nyugdíjas választhat: kap 1x konvertibilis forintot, vagy 2x összeget SZÉP kártyán. Melyik a racionális választás?
“Mérhetetlenül felbosszantottál.”
Örülök.
Nyilván ez nem egy egyszerű dolog, de én úgy látom, hogy az ilyen belső piacot élénkíteni akaró intézkedések hosszútávon kontra produktívak. Ugyanis ha a nyugdíjas itthon költheti csak el a pénzét, akkor az a termék, amit megvesz, drágább lesz, mivel extra kereslet jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági láncban egy másik szereplő meg éppen ezért többet fog vásárolni külföldön (pl. a boltos vagy a gyáros), mert itthon drágább lett minden, ugyanakkor a hazai termékek külföldön versenyképtelenné válnak, mivel a biztos belső fogyasztásra építenek.
Szvsz azok az országok, ahol erős a piacvédelem, nem attól gazdagok, mert erős a piacvédelmük, hanem éppen azért tehetik meg az erős piacvédelmet, mert már előtte is versenyképesek voltak a termékeik, szolgáltatásaik.
A megoldás nem a piacvédelem, hanem a magas hozzáadott értékű termékek és szolgáltatások előállítása.
Én is úgy gondolom, hogy a kívánt körülményeket célszerű 50-55 éves korig kialakítani, mert utána általában jelentősen esik az alkalmazkodóképesség. Találkoztam már olyanokkal, mint Lajos bácsi, az Adria biztosító ex fiókigazgatója, aki boldog hobóként a dubrovniki piacon alkalmi munkából és maradékokból élt, de feltételezem, a többség nem erre vágyik.
A blog általános logikájába illeszkedően a kérdés lényege: teremtsünk olyan stabil jövedelmet 60 éves korunkig legkésőbb, amiből tisztességesen megélhetünk. (Ha Párizsban akarunk élni, havi kb. 5000 EUR, ha magyar faluban, havi kb. 1200 EUR.)
Jelenleg én a sok aggasztó tényező mellett a saját szemszögemből ezt még idehaza biztosítottnak látom. Nem is akarok elmenni.
Ha viszont az a nézet, amit Jenő írt marad és erősödik, akkor Magyarország nemcsak egy szabadságot erősen korlátozó ország lesz, de olyan mértékben szegény is, hogy életkörülményeket tekintve kerülendő hely lesz.
Lassan egy önmagát erősítő spirálba kerülünk. Sok értelmes, tanult, tenni akaró ember megy külföldre. Itthon marad pár makacsabb közülük és a “maradék”. Ez viszont olyan szinten rontja majd a hazai helyzetet, hogy a makacsabb értelmiség is elhúz külföldre.
Hosszabb nyaralásokra számomra valami jobb klímájú hegyvidék ideális tóval, patakokkal, legelővel, erdővel. Esetleg közeli tengerrel. Például Bulgária egész jó választás. Vagy Szlovénia, esetleg Szlovákia. De legjobb, ha az ember nem cövekel le sehol végleg, hanem bejár egy csomó helyet.
Mi elég nyitottak vagyunk, simán el tudom képzelni, hogy a gyerek és az unokák közelében (nem egy háztartásban, hanem egy városban/negyedben) éljünk, szinte bárhol a világban, ha ők hosszú távon életvitelszerűen ott élnek, és van anyagi fedezetünk az ottani normál életvitelre (lakásbérlet, közlekedés, eü, stb). Ha nincs fedezet, akkor marad évente egy-két látogatás, és életvitelszerűen maradunk itthon.
A Tunezia/Malajzia azert riaszt, mert idos korban azert mar megugranak az egeszsegugyi szuksegletek. Szidjak a magyar TB-t sokan sokat, de azert valljuk be, a vilag legjobb 10%-a kozott van ha afrikai/azsiai orszagokkal hasonlitjuk ossze.
Szoval annyira “olcso” helyre nem akarok koltozni, hogy aztan a szinvonalas orvosi ellatasra menjen ra a gatyam is.
Remelem Magyarorszag akkor meg elheto lesz ilyen szempontbol.
humanservices.gov.au/customer/enablers/centrelink/age-pension/age-pension-while-travelling-outside-australia
Az nem kommunista megoldas, hogy az allami juttatasokat (nyugdij, segelyek, tamogatasok), valamilyen kotott formaban adjak. Azzal alapjabaveve nincs baj. Csak azt a jovedelmet nem szabad korlatozni, amit az allamtol fuggetlenul kapsz.
:
Azt azert nem hiszem, hogy komolyabb piactorzito hatassal rendelkezne, ha nehany nyugdijjas nem vasarolhatna a nyugdijjabol kulfoldon. Vagy csak 1 reszebol tehetne meg. Valoszinunek tartom amugyis, hogy sok orszag hoz majd ilyen intezkedeseket, mert ezekkel az elsosorban kulfoldon nyugdijjat kapokat sanyargatjak( akiknek kis % mehet el szavazni ), igy logikus lepesnek tunhet.
A másik szempont az éghajlat. Akármelyik “öröktavasz-sziget” szóba jöhet. Talán leginkább Tenerife.
: Azt vegyük figyelembe, ha a jövőbeli állami nyugdíjakról beszelünk (kinek, mikor lesz aktuális); de mondjuk az én esetemben nem arról van szó, hogy Magyarországon, vagy Thaiföldön éljek belőle úgy, mint ma egy Holland nyugdíjas, hanem kb., mint ahogy Kiszámoló írta a koreás cikkben.
Még több információ: blog.savingprivateblue.net/post/98551801953
: Azért abban nem vagyok biztos, hogy a maláj (konkrétan nem ismerem), vagy valamelyik ázsiai országban nem kapsz jobb egészségügyi ellátást ár/érték aranyban, mint itthon.
Mert azt a nyugdijat, amit a jarulekaid alapjan szamolnak ki (ha gyakorlatilag egesz aktiv jarulekfizetoi korodban ott dolgoztal), szerintem nem csokkentik ott se.
AZ mas kerdes, hogy ha pl kinti munkaviszony alapjan jarna neked mittudomen 150€ nyugdij, de ezt kipotoljak a mindenkori minimalnyugdij osszegere, ami potlas nyilvan csak akkor jar, ha eletvitelszeruen ott is laksz.
A GYES-től a közalkalmazottak, köztisztviselők fizetéséig sok mindent ide sorolhatnánk és valóban jobban járna az ország, ha az aktívak sem utaznának külföldre még nyaralni sem, hanem inkább itthon költenék el a pénzüket! 😉
Egy jegyrendszer-féleséggel ez megoldható, ha már gondolatkísérletnél tartunk. (különben felmerül a lehetőség, hogy még valaki félretesz a nyugdíjából és aztán egyben költi el az egészet!)
Nekem úgy tűnik, hogy egy nyugdíjas akkor boldog, ha van még valami célja, értelme az életének. (unokája, gyermeke, párkapcsolata, vállalkozása, hobbija…)
Egyébként bárhol tudnék élni, ahol ott a családom és van gyors internet. hehe
De örülök, hogy boncolgatjátok a “hol éri meg” kérdést!