Elkezdtem írni a heti gazdasági összefoglalót, amit mindig a magyar hírekkel kezdek, csak aztán olyan hosszú lett a gazdasági fejtegetés, hogy inkább külön cikk lett belőle. Ha lesz kedvem és időm, pótolom a heti összefoglalót a jövő hét elején.
A forint elég rossz bőrben van mostanában, megint realitássá vált a 400 forint feletti euróárfolyam. Ennek csak az egyik oka a kormány és a jegybank egymás elleni harca, a másik ennél prózaibb. Az infláció egyelőre 4% alatt van, ami lehetővé teszi a jegybanknak, hogy csökkentse a túl magas alapkamatot, amit meg is tett, mostanában többször. Azonban így a forint elveszíti a vonzerejét a külföldi befektetők szemében, hiszen jelentősen csökken az a kamatelőny, amiért megéri forintot vásárolni. Ha kevesebben akarják venni vagy tartani a forintot (csökken a kereslet), akkor gyengébb lesz a forint a többi devizához képest. Ha marad az alacsonyabb infláció, a jegybank tovább csökkentheti az alapkamatot, ami újabb további forintgyengülést is eredményezhet.
A költségvetés rossz állapota sem segít a forintnak, ha csökken a kamatelőny, a befektetők jobban megnézik a fundamentumokat és abban bizony nem állunk túl fényesen.
Idén februárban minden eddiginél magasabb februári költségvetési hiányt mérték, újabb rekord született. (Csak sajnos megint egy negatív rekord.) Immár ötödik éve gyalázatos állapotban van a költségvetés, kimagyarázhatatlanul nagy hiány keletkezik minden évben s a kormány nem nagyon tesz semmit ellene. (Ezt hívják fiskális mámornak.)
A kormány egyszerre szeretné letörni a leginkább miatta elszállt inflációt, szeretné élénkíteni a recesszióba fordult gazdaságot és csökkenteni a vállalhatatlanul magas költségvetési hiányt.
A gond az, hogy ezek egymásnak ellentmondó, egymást kizáró célok. Csökkenthetem a költségvetési hiányt, nem nehéz az, adót kell emelni és kiadásokat csökkenteni, ennyi az egész. Ezt bármikor meg lehetett volna és most is meg lehet tenni.
A politikai veszteségen túl (költségvetési megszorítással soha senki nem nyert még választást, sőt) a gond az, hogy ha az adóemelésekkel és a kiadások csökkentésével pénzt vonok ki a gazdaságból, akkor kevesebb pénze marad az embereknek, amit elkölthetnek és a cégek is kevesebb pénzből tudnak beruházásokat végrehajtani, ezért ez még jobban befékezi a gazdaság növekedési képességeit. Viszont pont a csökkenő pénzmennyiség miatt csökkenni fog az infláció is.
Ha viszont élénkíteni akarom a gazdaságot, amit adócsökkentésekkel, támogatott hitelekkel és egyéb költséges, sok pénzbe kerülő technikákkal tud csak megtenni az állam, akkor még jobban el fog szállni a költségvetési hiány és mivel több pénz lesz a rendszerben, nőni fog az infláció is.
Jelenleg a kormány olyan helyzetbe hozta magát, hogy csak az a kérdés, melyik ujját harapja, a sok rossz közül melyik fáj a legkevésbé. Ha tippelni kell, a választások megnyerése fontosabb, mint az ország gazdasági állapota, ezért megszorításokra csak mérsékelten lehet majd számítani, annak ellenére, hogy nagy szükség lenne rá már évek óta.
(Most még hisznek abban, hogy majd jól kinöjjük a problémát, nagyon támogatjuk a gazdaságot, nagyot fog nőni a termelés, de az infláció nem fog elszállni és a költségvetési hiány sem lesz tovább olyan gyalázatos mint eddig. Eddig is látványosan nem működött a "magasnyomású gazdaságnak" elnevezett technika, de hát a remény hal meg utoljára. A gond vele az, hogy egy futót sem lehet tartósan a normál teljesítménye felett hajszolni, a doppingolás eredményezhet pillanatnyilag növekedést, de ha tartós marad a mesterséges teljesítménynövelés, középtávon garantált a kudarc. Mesterségesen generált túlfűtöttség helyett strukturális változások kellenének, de hát az nagyobb falat, mindjárt az oktatásnál kezdődik a változás, munkahelyekből is összeszerelés helyett inkább a nagyobb értéket képviselő munkaköröket kellene bevonzani az országba. De az ilyen változásoknak leghamarabb 8-10 év múlva lenne látványos eredménye, ennyit egy politikus nem tud vagy nem akar várni.)
Az elemzők 4,5% körüli inflációval számolnak idénre, 2-2,5% százalékos gazdasági növekedéssel és továbbra is 5% körüli költségvetési hiánnyal. Ezek sokkal reálisabb számok, mint a kormány vágyai. (2023-at az országot a mezőgazdaság mentette meg a 3%-os gazdasági visszaeséstől, az is csak azért, mert a 2022-es aszályos év miatt könnyű volt nőnie 2023-ban. Erre idén már nem számolhatunk, hiszen mezőgazdaság szempontjából jó év volt a tavalyi.)
Az elmúlt évek költségvetési hiányai pénzforgalmi és uniós mérés szerint, a hvg által készített ábrán:
Ideális az lenne, ha egyáltalán nem lenne költségvetési hiány, az állam annyit költene, amennyit keres. (2019-ben a 27 uniós tagországból 17 pluszos költségvetést produkált, nekünk ez még soha nem ment, leginkább, mert soha nem is akartuk.)
Az Unió maximum 3%-os költségvetési hiányt enged, ezt az előírást most a covid miatt felfüggesztették (a legtöbb európai ország élt is a lehetőséggel és elengette a költségvetés hiányát), de a szabályozás újra életbe lépett. Már 3% is rengeteg, hiszen ez a GDP 3%-a, a költségvetés pedig lényegesen kisebb, mint a GDP. Ennek fényében érdemes megnézni az elmúlt évek "teljesítményét". Még a joggal szidott Gyurcsány kormány se hozott össze ennyi gyalázatos évet egymás után, sőt a 2008-2009-es világválságban sem szállt így el a költségvetés.
A kormány dolgát nehezíti, hogy a boldog békeévekben szinte ingyen finanszírozta a hiányt, most pedig már a GDP 4%-ánál is többet kell költenie az államadósság kamataira, s hiába csökken az állampapírok kamatai, ha a folyamatosan lejáró régi, "békebeli kamatozású" állampapírokat már az új, jóval magasabb kamatok mellett kell újraeladni.
Szintén probléma, hogy már nincs nyugdíjpénztár, amit le lehetne nyúlni (csak a nyugdíjpénztár beszántása miatt évente a GDP 1,4%-a nem megy a pénztárakba, hanem marad a kormány zsebében, ehhez képest már elenyésző az egyösszegben egyszer elvett pénz), a szektoradókat már nem lehet emelni, mert már minden szektor agyon van adóztatva, a biztosítók például csak a különadókban már a többszörösét fizetik, mint amit összesen keresnek egy évben. Ezért amik eddig megmentették a kormányt, most már nem jöhetnek szóba.
Ha viszont nem lép a kormány, garantált a túlzottdeficit eljárás az Unió részéről, amit szintén nem kellene megvárni.
Nem könnyű a helyzet, sőt elég kilátástalan a kormány részéről, adót kellene emelni, kiadást csökkenteni, közben meg is kellene nyerni a választásokat a következő években, a recesszióba fordult gazdasággal is kellene valamit csinálni.
Az eddigi gazdasági növekedésnek az elfogyó munkaerő is útját állja, hiába csábítanánk be további gyárakat ezermilliárdos állami támogatásokkal (az adófizetők zsebéből ugye), nem tudnánk munkásokat adni ezekbe a gyárakba. Úgy kellene fenntartani az eddigi növekedést, hogy a legfontosabbat, az új munkaerőt már nem tudjuk biztosítani.
S egyvalamiről még nem beszéltünk: a világgazdaságról. Ha nem lenne elég az ország saját problémái, Magyarország annyira nyitott és kitett a világgazdaságnak, hogy a legkisebb uniós vagy világrecesszió is súlyosan érintené az országot. Reméljük, a következő néhány évben nem kell még egy világrecesszióval vagy gazdasági válsággal is szembenézni, mert akkor tényleg letolt gatyával érne minket a gazdasági apály.
Ez van most, a kiút nem látszik könnyűnek, de reméljük, hogy szerencsénk lesz és kikerülünk ebből a gödörből.
