Írtam nemrég a gazdagokról (meg úgy általában a kapzsiságról), azokról, akik annyi pénzt felhalmoznak, hogy fogalmuk sincs, mit tudnának vele kezdeni még az ükunokáik ükunokái is. (Minden rossznak a gyökere)

Most jött szembe az interneten Chuck Feeney élettörténete. Társalapítója volt az egyik duty free üzletláncnak, a munkája során nyolc milliárd dollárnyi vagyont halmozott fel. Célja az volt, hogy az összes pénzét adakozásra fordítsa, még az élete során. (Giving While Living mozgalom, amelyet ő indított el. Az élete nagy hatással volt Bill Gatesre és Warren Buffettre is, ennek hatására (is) szerették volna rávenni az ultragazdagokat, hogy még az életükben adakozzák el a vagyonuk legalább felét.)

Nagyon sokan, kicsit és nagyon gazdagok a halálos ágyukon szoktak adakozni. Ezzel az a gond, hogy akkor már az örökösök pénzét költik, nem a sajátjukat. Ha nem tudtál pénzt kiadni a kezeidből egész életedben, akkor a halálos ágyon már ne verd el az örökösök pénzét. Még akkor is a nevüket viselő alapítványra hagyják a pénzt a haláluk előtt adakozók, hogy haláluk után is sokáig fennmaradjon a nevük.

Ezzel szemben Feeney még az élete során eladakozta az összes pénzét, a nyolcmilliárd dollárból kétmillió dollár maradt csak meg a tavaly bekövetkezett haláláig. Mindezt névtelenül tette, nem dicsőséget vagy halhatatlanságot keresett magának. Azt vallotta, sokkal izgalmasabb még az életében adakozni, mert láthatja, hogyan változtatott meg emberi sorsokat az általa adott pénz. "Ne várj arra, hogy öreg legyél, vagy akár halott, adj minél hamarabb. A szükség most van itt, miért várnál? A sok pénz nagy felelősséggel is jár, használd arra a vagyonod, hogy segíts másokon.", volt a mondása.

Nagyon sok embert inspirált a pénzhez való hozzáállása, a Forbes adta neki a címben is említett "az adakozás James Bondja" nevet. Ha érdekel az élettörténete bővebben, a neten rengeteg anyagot találsz róla.