Közös kassza vagy külön kassza?
Párkapcsolatokban az egyik legnagyobb kérdés a közös kassza vagy külön kassza kérdése. Az élettársak vagy házastársak megoldásai egy nagyon széles skálán helyezkednek el a teljesen elszeparált pénzügyi élettől a teljesen közös kasszáig.
(Párkapcsolat alatt az elkötelezett, tartós kapcsolatot értem, leginkább a házasságot, vagy a közös gyerek vállalását, mert ahol még a komoly elkötelezettség sincs meg egymás felé, miért pont a pénzügyek lennének közösek.)
Személyes ismeretségi körömben van olyan, ahol a feleség megkéri a férjet, hogy hozzon egy doboz tejfölt a boltból és utána kifizeti azt a férjének. Ez nekem már-már szürreális egy házasságon belül, ez inkább egymás mellett élés, mint együttélés. De ez csak az én véleményem.
Nem akarván eldönteni, melyik lenne az ideális megoldás, érdemes inkább megnézni egy felmérést a témában.
Vannak példák hosszú házasságra abban az esetben is, ha a pénzügyeiket teljesen külön kezelik a házastársak és találunk rövid és viharos házasságokat akkor is, ha minden fillér sorsáról együtt döntenek a házastársak.
(Fontos, hogy az átlagból nem lehet általánosítani! A következő dolgok is csak az átlagot mutatják be, amitől van eltérés egyedi esetekben. Kinek ez működik, kinek az, vagy fordítva, bár így vagy úgy csinálják, csak éppen nem működik, akár bevallják maguknak, akár nem.)
Egy viszonylag friss felmérés azt vizsgálta, boldogoknak tartják-e magukat a felek a házasságban szeparált és közös pénzügyek esetén.
Azt találták, minél inkább közösek a pénzügyek, annál inkább vallják magukat boldognak a házastársak. 95 és 100% közötti közös pénzügyek esetén nem volt különbség a boldogság faktorban, azonban a különbség már igen markáns 70 és 80%-os közös pénzügyek esetén is.
A nagy kérdés, hogy a közös pénzügyek okai a boldogságnak, vagy csak jelzései annak, hogy a kapcsolat jól vagy rosszul működik?
Valószínű, hogy inkább csak jelzik a problémát, mintsem kiváltanák azt.
Egy válságban lévő kapcsolatban eleve a felek megpróbálják kivonni minél inkább a jövedelmüket a közös kasszából, készülve az elkerülhetetlenre. Szeparált pénzügyek esetén akkor is többet veszekednek a felek a pénz miatt, ha egyébként rendben van a kapcsolatuk. Ki mennyit ad bele, mennyit vesz ki belőle, mennyire állja a saját részét, ezt így gondolja-e a másik is? Közös pénzügyek esetén ilyen veszekedések nincsenek. (Persze ott is lehet veszekedni azon, túl sokat költ-e a másik vagy éppen túl fukar-e. De az már egy másik szint, hiszen az alapok közösek.)
Külön választott pénzügyek esetén sokkal könnyebb az elsétálás, közös pénzügyek esetén a felek sokkal több erőfeszítést tesznek (kénytelenek tenni) a kapcsolatért a nehéz időkben. Sokan erre gondolva vagy készülve sem teszik közössé a pénzügyeiket.
Gyakran azért van elválasztva a felek pénzügyi élete, mert nem illenek össze. Egy vásárlási mániás házasodott össze egy fukarral és ilyenkor inkább külön számlán élnek, csak hogy ne kelljen beszélgetni az elefántról a nappali közepén. Csináljunk úgy, mintha ott sem lenne, ha külön kasszán vagyunk, nem kell beszélnünk a problémáról.
Pedig de és tudnátok is megoldást találni:
Hasonló ok a külön számlára, hogy nem tudnak megegyezni a közös célokról, ezért inkább nem lesz közös céljaik, mindenki magának osztja be a pénzt. Esetleg nem bízik az egyik a másikban, mert az titokban sok pénzt elver a hóbortjaira és akkor inkább költse csak a saját pénzéből, mint az enyémből is.
Ennek ellenére az elszeparált vagy csak részben közös pénzügyekkel is remekül tud működni egy kapcsolat, ha az mindkét félnek megfelelő.
Itt azonban rengetegen elrontják. Ha van egy túl erős egyéniség a kapcsolatban, aki ráerőlteti az akaratát a másikra, a másik egy rövid idő után inkább visszavonul és mindent ráhagy, mert nincs kedve állandóan veszekedni. Ezt a domináns fél tévesen beleegyezésnek veszi, pedig csak az értelmetlenné vált ellenkezés hiánya ez és nem a beleegyezésé.
Ilyenkor gyűlik az indulat elfojtva és egyszer elementáris erővel kitör és azonnal romokba taszítja a kapcsolatot. A domináns fél nem érti, mi történt, látszólag minden rendben volt éveken vagy évtizedeken át és a másik fél mindig mindenbe beleegyezett. Hát egyáltalán nem, csak annyira elnyomtad, hogy már ellenkezni sem hagytad.
Úgyhogy legyél biztos abban, hogy tényleg összhang van közöttetek és nem csak uralkodó és behódolt szerepkörök.
A legegyszerűbb módja az összhangnak, ha beszélgettek. Mindenről. A tervekről, a gyereknevelési kérdésekről, a pénzről, a költésekről. Mi a jó nektek, a közös kassza, részben közös kassza vagy a szeparált pénzügy?
Ha kell, hozzatok mindketten kompromisszumokat. Mert a jó házasságnak két titka van: a folyamatos kommunikáció és az örökös kompromisszumkészség mindkét fél részéről az élet minden területén.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Egyébként mint írtam is, nincs egyedüli jó megoldás. Jó megoldás az, ami beválik és működik hosszú távon is.
Eddig bevált és működik – 16 éve. 🙂
Nyilván a nem rendszeresen ugyannyiba kerülő költéseket (pl. egy kisebb bevásárlás vagy vacsora étteremben pedig lehet egyszer én, egyszer te alapon fizetni, hogy ne kelljen filléreskedni. Ez még nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy segítjük egymást, ha szükség van rá, ahol tudjuk. Viszont így az anyagi viták nagy része bőven elkerülhető (mint pl. a nyolcadik táska megvásárlása vagy a negyedik haverokkal sörözés).
Meg kell adni a meghatalmazást a másik félnek és akkor lehet bármit csinálni a megszüntetésen kívül.
A közös kassza nem közös bankszámlát jelent.
Nyilván, ahol eltérőek a jövedelmek ott a több jövedelmet hozó felelőssége, hogy dominánsként vislekedik és ráerölteti az akaratát a másikra, vagy közösen döntenek.
Nem tudom miért, de nekünk nem volt kérdéses egy pillanatig sem, hogy közösen intézzük a pénzügyeket.
Jó napi szinten én követem nyomon, meg intézem is legtöbbször a pénzügyeket, de a feleségem sincs tudatlanságban tartva és tisztában van azzal, hogy mire költhetünk, vagy mire nincs jelenleg pénzünk.
Viszont a hosszútávú dolgoknál rendhagyó a helyzet. Megtakarításokat külön kezeljük, de közösen “használjuk”. Mivel kétszer annyit keresek, mint a feleségem, így jóval többet is teszek félre. Így indultunk neki lakásvásárlásnak, a kezdőtőkét én álltam, a törlesztőket is tőlem vonják le, ő pedig időnként belefizet valamennyit. 75%-25% arányban van a nevünkön a lakás (a gyakorlatban az eddigi befizetések 90%-át én álltam). Ha ragaszkodtunk volna a klasszikus 50-50%-os felosztáshoz, akkor csak jóval kisebb lakást tudtunk volna venni.
Most ezt akkor jól csináljuk? 🙂 Amúgy kisebb viták inkább csak a kis dolgok miatt szokott lenni
Más: “Használj másik böngészőt a hozzászóláshoz, amíg ki nem javítják a hibát.” – Kik? A kiszámoló.hu fejlesztői vagy a Firefox csapata? Elég gáz úgy weboldalt/fórumot fejleszteni, hogy az nem működik rendesen a harmadik legnépszerűbb böngészőn. Disqus-t tudom ajánlani.
Ha én 10x annyit keresek, mint a feleségem (nálunk ez az arány), akkor ez azt kell jelentse, hogy egy kunyhó jut a falu végén? :). Ha többet keresel, többet teszel a kasszába, a más területen pedig nyilván a másik fél tud a családhoz többet hozzátenni.
Nem attól jó, vagy rossz egy házasság, hogy “szabályos-e” a pénzügyi felállás. Nálunk – a fentiekből adódóan mindent én fizetek, a feleségem költőpénzét is. Még sincs olyan érzésem, hogy valamit rosszul csinálnánk.
Nekem is van az ismeretségi körömben olyan akiknél az egyik fél – a nő – a teljes bevételét beteszi a közös kasszába, míg a másik ad valamennyit – jó esetben a rezsi felét – a többit a sajátjának érzi.
Saját helyzet: nekem speciel nagyon furcsa lenne folyamatos “elszámolásokat” csinálni a feleségemmel, nem beszélve az ezzel járó “tököléssel”. Hisz azért házasodtunk össze, mert együtt tervezzük leélni az életet. Tizenpár éve közös a kassza, egyetlen folyószámlánk van, nincs macera, pénz jön be és megy ki. A megtakaríásokat is egyben kezeljük, nincs szétbontva. Simán működik, nincs konfliktus pénzügyekben tizenéve – a felmerülő kérdéseket megbeszéljük. Pedig jó ideje én sokkal jobban keresek. Ő viszont otthon ült a gyermekeinkkel. Egy családban gondolkodva nem közös kassza van, hanem családi – hisz a család az egység, nem az egyén.
Akinél bizonytalanabb még a kapocs, vagy kérdéses, hogy jól működik-e majd a pénzügyi és egyéb kommunikáció, ott persze jobb lehet a külön kassza.
A lakhatás költségeit felezzük mióta együtt vagyunk, illetve ha utazunk valahova, ott is a szállás és az utazás költsége felesbe megy.
Nálunk a legnehezebb a kajapénzt elosztani igazságosan. Általában 3-4 alkalommal fizetek én a boltban, utána rajta a sor (nem én eszek sokat, hanem ő keveset)
Elszomorító dolognak tartom, amikor egy kapcsolatban a pénz bármilyen problémát okoz.
A kihivas abban van, hogy el kell dönteni mi zsbpenz tema es mi nem. Az elsö taska közös költseg, mert az tenyleg kell, a többi meg csak hobbi.
Raadasul ez a rendszer tudatossagra is nevel, mert minel többet költünk honap közben közös hülyesegekre, annal kevesebb zsebpenzünk marad a ho vegen.
Nálunk ez volt a helyzet és bevezettük, hogy a fizetéseink 35%-át összeadtuk és abból gazdálkodtuk ki a lakbért, meg a nagybevásárlásokat. Az évek során folyamatosan emeltük a részarányt és folyamatosan bővítettük az közösen fizetendő dolgok körét. Például hosszabb távú megtakarítások.
Most már 50%-nál tartunk, a megtakarításainkat is közösnek tekintjük.
A következő lépes a gyerek születésével a közös kassza lesz mert onnantól lényegében egy kereső van, a többi csak támogatás. De a közös rész elköltésének megbeszélésével már nagy rutint szereztünk.
Előnyei: Mindkét felet motiválja a nagyobb kereset. Igazságos. Fokozatos átmenetet biztosít a külön kasszáról közös kasszára.
Hallottam olyat, hogy 50 oldalas házassági szerződést kötöttek, feltételekhez kötve, hogy ha a feleség szül gyereket, kap egy lakást. Nem tudom elképzelni, hogy igazán boldogak tudnak lenni az ilyen emberek.
Azóta már van közös családi ház is, meg más egyéb közös ingatlan illetve cég is (itt se engedte az 50-50%-os tulajdoni részt, itt is én vagyok a többségi tulajdonos).
Az apróbb kiadásokat is megbeszéljük, de mindenki annyit költ amennyit akar (lelkiismeret furdalása mindig a páromnak van, mert ő sokkal többet költ, lévén én “igénytelen” vagyok), viszont a tényleges anyagi helyzetünkkel egyáltalán nincs tisztában, nem is érdekli (amire kell, van), néha szoktam leültetni és tájékoztatni az aktuális helyzetről, főleg mióta tőzsdézek. A befektetésekről, biztosításokról stb. meg úgyis van egy dosszié az ügyvédünknél, ha történne velem valami.
Igen, alaphelyzet ez.
Írásban lehetőség van a vagyonközösség felbontására a házasság alatt is. Ekkor lesz külön kassza, amiről itt sokan írnak. (Bár nem gondolnám, hogy náluk le is van ez papírozva)
A vagyonközösség felbontása legkésőbb a válásnál úgyis elő jön. De akkor már az indulatok és az érzelmek is sokkal hevesebbek lesznek.
Igazából csak egyfajta szabadság érzést ad a dolog, hiszen nagyjából tudjuk, hogy egymás számláján mennyi van, kinek mennyi a megtakarítása (amit szintén egyben kezelünk), de teljesen más érzés, hogy van egy saját privát számlád is, azaz nem adtad fel teljesen az identitásodat.
“Hallottam olyat, hogy 50 oldalas házassági szerződést kötöttek, feltételekhez kötve, hogy ha a feleség szül gyereket, kap egy lakást. Nem tudom elképzelni, hogy igazán boldogak tudnak lenni az ilyen emberek.”
Miért ne tudnának boldogok lenni? Nem értem az összefüggést a papír és a boldogság között.
Közösen állapodtak meg.
Ugyanúgy amikor az igent a házasságkötéskor is közösen mondták ki.
A te párod ugatni szokott?
Azonban a vagyonunk külön van. (külön vagyon = házasságkötés előtti vagyon + házasságkötés utáni megtakarítás a közös költség beadása után megmaradt jövedelemből)
Teljesen külön kasszát időközönkénti elszámolással nem tudnék elképzelni. Soha nem kérjük számon egymást, szerencsére mindketten takarékosak vagyunk.
Nem tudom, hogy lehet teljesen közösen kezelni a vagyont, hiszen pl. válás esetén a házasságkötés előtt szerzett vagyon úgyis különvagyonnak számít.
Na meg eleve kezdjük azzal, hogy a legtöbb magyar családban az ingatlan teszi ki a vagyon nagy részét, és az mindegy kinek a nevén van, úgyis együtt használják. Aztán ha van is külön hobbi, a szabadidő jó részét együtt töltik el, együtt nyaralnak, az ételben is biztosan van egy nagy közös halmaz. Ha már vannak gyerekek, akkor meg végképp nem lehet külön. Persze fenn lehet tartani egy fajta illúziót a közös részek pontos elosztásával, csak sok értelme nincs.
Talán az a titka a dolognak, hogy bízzunk egymásban, a közös dolgokat közösnek tekintsük, és – főleg az elején – beszéljük meg ha bajunk van a másik költéseivel, valamint tanuljunk belőle, hogy mik a közös értékek. Az is fontos, hogy hasonló mentalitásunk legyen, de az nem az anyagiak, hanem az együttélés miatt kell, a pénzügyi hasonlóság csak következmény.
Technikailag több számlát kezelünk, az emigrációra készülés miatt már EUR folyószámlát is. Revolutot használok, nagyon jó hogy kategorizálja a költéseim.
Addig mehet ez így, amíg hasonló jövedelmetek van. De ha lesz egy vagy két gyerek, és otthon marad 5 évet, ezzel elhalasztva a fizetésemeléseit, és csak a gyerekek miatt folyamatosan jövedelemhátrányba kerülve hozzád képest, akkor hogyan osztoztok?
Vagy valamelyikőtök munkaképtelen lesz. Élete végéig. Hm, ezek már erkölcsi kérdések.
A jog nagyon részletesen szabályozza az együttélés anyagi körülményeit. A házasság előtt szerzett dolgokat is. Azt viszont külön kasszásként jó tudni, hogy a külön bankszámlák és szóbeli megállapodások és ráutaló magatartás nem jelentenek külön kasszát a házasságban.
Szinte minden, a házasságban szerzett vagyon közös. A jobban kereső bankszámlája is. Hacsak nincs írásos megállapodás, házassági szerződés másról. A fenti összes különkasszás tudtán kívül közös kasszán van szerintem. 🙂
1. Van 1 közös kassza + közös kezelés
2. Van a 2 külön kassza + közös kezelés – valójában ebben az esetben is 1 kasszáról beszélünk
3. Van a 2 külön kassza – külön kezelés, meghatározva, hogy ki mit fizet havonta – ha ez a felek tudtával és egyetértésével zajlik, és tudják mennyi saját kezelésű pénz marad az egyes feleknél, akkor ez is kb. ugyanaz, mint az előző kettő.
4. Az előző pont alfaja, amikor 3 külön kassza van, mindenki befizeti a meghatározott közös részt, a többit pedig szabadon felhasználja.
5. 1 kassza van, mert valaki “hazaadja a fizetést” és a másik kezeli a pénzt. Ha közös célok vannak, és átláthatóság, akkor ez is ugyanaz mint az előzőek.
6. Ha 1 kassza van, és az egyik elszedi a másik pénzét. Ez zaklatás, nem egészséges.
A normális esetek 1-5 kb. ugyanazok, ha van megegyezés, közös teherviselés és egyéni szabadság, akkor mindegy hol a pénz ténylegesen
Bocs, ugyanazt írtam 🙁
Ez nem biztos, hogy ennyire egyertelmu.
2018-08-03 at 13:27
Nálunk az a felállás, hogy van mindenkinek külön számlája, illetve van egy közös számla két kártyával. A közös számlára minden hónapban ugyanannyit átutalunk és ide jön a családi pótlék és más közös bevételek. A mindennapi költések, bevásárlások, rezsi, közös programok, stb a közös kártyákról mennek. Ha elmegyek a haverokkal sörözni a saját káryámmal fizetek…
Nálunk is ugyanez a módszer, és ezt a házassági szerződésben is rögzítettük.
Ugy tunik, egyelore ez mukodokepes modell. Az biztos, hogy sokkal tervezhetobb, es kevesbe frusztralo, mint az egyszer en, masszor te megoldas. Legalabbis amiota ez van, engem sokkal kevesbe zavar, mint a fejben tartos, megosztos modell.
Elkülönítetten kell kezelni a saját vagyont, kompenzálási rendszerrel (szülés, gyereknevelés stb. miatti kiesés). Ha együtt maradnak, nincs jelentősége, ha válnak, akkor meg korrekt rendezés legyen.
Az emberek többsége olyan naiv, mint egy indián. A nők akár évekig várnak, féltelépegetve, hogy valaki vállalja be őket komolyra -sokszor már gyerekkel-, miközben a társuk azt hiszi, minden rendben van. Már rohadt kevés az anyagi biztonság megteremtése, a normális viselkedés, a nők jó része halálosan unja a napi rutint, a beszürkülést, a pali férjek meg azt hiszik minden rendben van, pedig a nő csak a társadalmi elvárás szerinti szerepet