A kormány legújabb unortodox megszorításával, a banki tranzakciók megadóztatásával kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy vajon más országban próbálkoztak-e már hasonlóval, ha igen, mi lett az eredménye, ha nem, akkor miért nem nyúlnak ehhez az eszközhöz máshol.

Miután rákerestem a témára, több tanulmányt is találtam, amikből kiderült, hogy mintegy tucatnyi latin-amerikai és ázsiai ország tett egy-egy átmeneti kísérletet ezzel az adóval. Igaz, ők nem voltak olyan bátrak, mint mi, a legtöbb országban csak a nagyösszegű pénzfelvételt (India, Pakisztán), a nagy összegű vállalkozói befizetést (Mexikó), a banki hiteleket (Kolumbia), a csekkes vásárlásokat, illetve a bankbetéteket (Brazília) (tehát csak a betéteket és nem a tranzakciókat!) terhelték meg tranzakciós adóval. A magyarországi, mindenféle tranzakcióra kiterjedő adó bár nem példátlan, de elég ritka volt.

(Megjegyzés: Sokan összekeverik a kizárólag csak az értékpapír-kereskedelmet sújtani kívánó "financial transaction tax"-ot a mindenkit érintő, banki forgalmat sújtó "bank transaction tax-szal. Az előzőt az EU kívánja valamikor bevezetni, illetve például Svédország próbálkozott vele, az utóbbit a magyar kormány és a többi cikkben szereplő ország.)

A banki tranzakciós adóval már próbálkozó országokat megvizsgálva két tanulságot lehet leszűrni: az első, hogy szinte minden ország valamilyen gazdasági csőd esetén vezette be ezt az adót, Argentína például rendszeresen ki-be vezetgette a tranzakciós adót az alábbi években:  az 1975-ös fiskális válság után, az 1982-es hitelválság után, az 1988-as hiperinfláció alatt, a ’91-es konvertibilitási és hitelválság után és a 2001-es államcsőd után. Kolumbia az 1999-es földrengést követően nyúlt ehhez az adóhoz, Ecuador a legnagyobb bankcsőd után 1999-ben vezette be a tranzakciós adót két évre, Venezuela 1994-es bankrendszer összeomlásakor és az 1999-es olajáresés után. De ebbe a klubba tartozik még Pápua Új Guinea és Vanuatu is. Tehát egy komoly gondokkal küzdő, harmadik világbeli társasághoz csatlakozik Magyarország az adó bevezetésével.

A banki tranzakciók adóztatása nem a költségvetés valódi rendbetétele helyetti póteszköz volt, mint nálunk, hanem egy vészhelyzet (hiperinfláció, bankrendszer összeomlása, természeti katasztrófa) kezelésére alkalmazták általában. A kivétel Brazilia, aki az egészségügyi reformját akarta kezelni ezzel az adóval.

A másik tanulsága a tranzakciós adónak, hogy a legtöbb ország a bevezetés után gyorsan ki is vezette az adót, mert rengeteg negatív következménye lett: a nagy összegű számlaforgalom külföldre menekült (erről én is írtam itt), megerősödött a készpénz-használat és részben a feketegazdaság is. A bankok jövedelemtermő képessége és ezzel összefüggésben a hitelezési kedve nagyot zuhant az adott országokban, ami visszahatott a gazdasági növekedésre. Éppen ezért a legtöbb országban 2-4 évet élt ez az adófajta, utána villámgyorsan kivezették. Jelenleg is csak nyolc ország alkalmazza, hat Latin-Amerikában (Argentína, Bolívia, Kolumbia, a Dominikai Köztársaság, Mexikó, Peru), illetve Pakisztán és Sri Lanka.

A felmérések szerint a 2001-es argentin államcsőd utáni bevezetés eredményeképpen a bankszámlák használata 76%-kal zuhant, ahogyan a bankbetétek összege is 54%-kal lett kevesebb. Igaz, itt akkor 1,2% volt az adó mértéke, amit ezek után radikálisan csökkentettek.

De hasonlóan csökkenést mértek Peruban is, itt a bankbetétek összege csökkent mintegy 13%-kal egy év alatt. Brazíliában a bankbetétek megadóztatása miatt a bankbetétekből a befektetési alapokba áramlott a pénz (ez visszavetette a bankok hitelezési képességét), illetve kikerülve a gazdaságba az inflációt növelte. Kolumbiában a készpénz-tartás aránya nőtt közel 50%-kal négy év alatt (a készpénz költségéről itt írtam), illetve a csekkek használata zuhant a felére két év alatt. (A kilencvenes évek végén a csekkek töltötték be a mai bankkártyás vásárlások szerepét.) A gazdaságok pénzmozgása offshore számlákra tevődött át (ezzel az állam egyéb adóbevétele is csökkent), az üzletemberek utalások helyett elkezdtek váltókat használni egymás között(!!), a brazil tőzsde forgalmának zuhanása is a tranzakciós adó számlájára volt írható ebben az időszakban.

Több megvizsgált országban a bankok magasan tartották a hitelek kamatait, ezzel kompenzálva magukat az adó miatti jövedelem-kieséssel szemben. (Ez nekünk már ismerős Magyarországon, a 7-8%-os svájci frank és a 13%-os forintos hiteleknél is. De a bankadót sem a Zemberek fizetik meg.)

Újabb kínzó kérdés, hogy vajon reális-e a kormány elvárása a beszedni kívánt adó mértékét illetően. Erre több tanulmány született, Kirilenko és Perry 2004-ben a latin-amerikai országokat vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy míg az első hónapban befolyik a remélt adó, ennek összege rohamosan csökkeni kezd a hónapok múlásával. A cégek külföldre menekítik a banki forgalmukat, a magánemberek is átalakítják a bankolási szokásaikat. (Erről itt és itt is írtam.) Argentínában az évek alatt 46%-ot zuhant az adó alapját szolgáló forgalom, Braziliában 58%-ot, Kolumbiában 64%-ot. Egy másik felmérés szerint két ezrelékes adómérték egy év alatt 9%-kal kisebb bevételt eredményez, három ezrelékes adó esetén azonban már 30% a befolyt adó csökkenése egyetlen év alatt. Peruban jóval több adóbevételt hozott a tranzakciós adó, amikor 0,05% lett 2004-ben, mint 1990-ben, amikor 2% volt az adó mértéke. (1990-ben hiperinflációval küzdött az ország, a tranzakciós adót kivezették 1992-ben, majd újra élt egy sokkal alacsonyabb szinten 2004-2006 között, amikor is újra megszüntették.)

Ezekből az adatokból is látszik, a fejlődő világból kölcsönvett (és ott sem bevált) tranzakciós adó csak újabb szög lesz Magyarország gazdaságának koporsójába.

Ebből talán érthető, miért gondolja úgy az EU, hogy ezek a normális országokban nem alkalmazott, "unortodox" adók csak átmenetiek lesznek, ezért nem látja biztosítva az államhátartási hiány tartós csökkenését. Ahhoz ugyanis valódi változtatások kellenének, amit a kormány el akar kerülni másfél évvel a választások előtt.

Nem is értem, hogy senki nem vette a fáradságot a Nemzetgazdasági Minisztériumban, hogy 3 perc guglizás után elolvasson egy tanulmányt a sok közül, hogy miért hagyott fel szinte az összes ország pár év után a banki tranzakciós adóval és milyen károkat okozott addig is a gazdaságban.

Vajon miért csak a fejletlenebb országok közül nyolc próbálkozik ezzel az adóval és sok helyen is csak részlegesen terhelve a bankrendszert, elsősorban a készpénz-forgalmat adóztatva?

(Még rosszabb a helyzet, ha elovasták ezeket a tanulmányokat és jobb ötlet hiánya miatt ennek ellenére vezették be ezt az adót.)

Nem akarom minősíteni a hozzáértés eme újabb ékes bizonyítékát, mert úriember vagyok. Akit érdekel a téma, írja be a keresőbe, hogy „Bank Transaction Tax” és olvasgassa a talált tanulmányokat. (Még egyszer: a financial transaction tax csak az értékpapír-ügyleteket adóztatná, annak semmi köze a bankokat érintő tranzakciós adóhoz. Erre figyelj.)

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Szeretnél többet tudni a pénzügyekről? A hat alkalmas tanfolyamról itt találsz további információt.

Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.

Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en