Mindenki szeretne gazdag lenni.
Annak ellenére, hogy gazdagnak lenni nem akkora bóni, mint azt a legtöbben gondolják. Ahogy Jim Carrey mondta: úgy szeretném, ha mindenki gazdag lenne egy időre, hogy rájöhessen, hogy nem ez oldja meg a problémáit.
Ahogy a mondás tartja, a vagyon megszerzése gyakran túl sokba kerül. Feláldozod az egészséged, a családod, a kapcsolataid a vagyon megszerzése miatt. Mi az értelme, hogy havi egy, öt vagy tízmilliót keresel, ha közben napi 14 órát dolgozol, stresszben élsz, éppen most készül elhagyni a harmadik feleséged is és a gyerekeid már látni sem akarnak?
Örülsz-e a százmilliós vagy háromszázmilliós háznak, ha ráment a teljes egészséged, hogy megszerezd azt?
A pénz gyakran olyan, mint a tengervíz: minél többet iszol belőle, annál szomjasabb leszel tőle, ahelyett, hogy megelégítene.
Nagyon sok gazdag van, aki nyomorultnak érzi magát a fentebb említett okok miatt, mert ráment mindene arra, hogy megszerezze a vágyott vagyont.
Sokkal jobban jársz, ha nincs sok pénzed és mégis gazdagnak érzed magad, mint fordítva.
Hogyan tudod gazdagnak érezni magad, ha nem vagy milliomos?
Emlékszel még a fiatal éveidre? Bebarangoltad a kontinenst üres zsebbel, még az is előfordult, hogy padon vagy jobb esetben egy kényelmetlen sátorban aludtál, többedmagaddal, májkrémet ettél száraz kenyérrel, mégis sokkal jobb és maradandóbb élmény volt, mint most, amikor elmész egy másfél milliós nyaralásra.
Kollégiumi bulik megvannak még? Pedig összesen volt talán ötszáz forintod, hogy jól érezd magad. Ma ennek a harmincszorosát is elköltöd egy este és mégsem ad túl sokat.
Jó, ha volt három nadrágod és tiéd volt a világ, ma nem tudod becsukni a szekrényajtót, annyi ruhád van, valahogy mégsem vagy elégedett a ruhatáraddal.
Milyen boldogság volt a húszéves Fiat Uno, ami többször volt rossz, mint jó, mégis mennyire gazdagnak érezted magad, amiért van autód.
Mi változott meg azóta? Miért kell pénz, sőt rengeteg pénz, hogy jól érezd magad, ha egyáltalán sikerül?
S miért akar egyáltalán sok ember gazdag lenni? Gyakori ok a pénzügyi zűrzavar és félelem az életében. Az emberek pénzügyi élete egy nagy felfordulás, máról holnapra élés, frusztráció és rettegés attól, hogy mikor omlik a fejére a sok pénzügyi hiba, amit elkövet és elkövetett.
Ha gazdag lennék, nem kellene rettegnem, hogy mi lesz holnap, tudom-e például fizetni a havi négyszázezres törlesztőjét az erőm felett vásárolt ingatlannak. Kisimulnának a vonásaim, megszűnne a félelem és a frusztráltság, a csalódás és az elégedetlenség a sorsommal.
De van ám egy sokkal egyszerűbb módja is annak, hogy ezek megszűnjenek, mint a gazdaggá válás, ami nehéz is és sok áldozattal is jár: tedd rendbe a pénzügyi életedet, szabadulj meg az erőd feletti vágyaktól vagy rossz esetben már meglévő vagyontárgyaktól, amik miatt anyagi katasztrófa az életed és elégedj meg azzal, amid van.
Az emberek azért is akarnak gazdaggá válni, mert akkor lesz elég pénzük önmaguk kényeztetésére. Az öröm helyett beérjük a szórakozással is, ha üres az életünk, el tudjuk fedni az űrt pénzszórással. Csak a sok dubai út, a sok shoppingolás, a sok szórakozás sok pénzt igényel, ezért akarunk gazdagok lenni, mert akkor hedonista életet élhetünk és soha nem kell szembenéznünk a lelkünk ürességével.
Szintén egy gyakori ok a "rongyrázás", vagyis hogy másokat lenyűgözzünk a létező vagy nem is létező vagyonunkkal, hogy többnek mutathassuk magunkat, mint mások, mert akkor úgy érezzük, hogy különbek vagyunk, mint mások. (A lelki éretlenség, a kisebbrendűségi érzés és egyéb lelki sérülések biztos jele, amikor valaki még felnőttként is mások véleményére építi az önértékelését és éppen ezért akar többnek látszani minél több embernél. Ilyenkor segítségre van szükség, nem egy új BMW-re vagy medencés nagy házra.)
A legtöbb ember soha nem teszi fel a kérdést magának: miért is akarok gazdag lenni? Sőt, mit jelent egyáltalán gazdagnak lenni? Száz emberből 95 szerint gazdagság az, ha sok pénzed van. De valóban ezt jelenti a gazdagság?
Azért futunk a mókuskerékben, vesszük meg a drága autót és a drága házat, mert mindenki más is ezt csinálja és ez jelenti azt, hogy gazdagok vagyunk.
Te miért akarsz gazdag lenni? Miért akarsz még több pénzt? Mennyi pénzt szeretnél még? Honnan fogod tudni, hogy célba értél, ha azt sem tudod, mi a célod?
Van egy szint, amit jó dolog elérni: nem máról holnapra élsz, nem függsz anyagilag senki mástól, nem túlfizetett rabszolgaként élsz, egy gyűlölt munkát végezve, ha bármilyen problémád adódik az elromlott autótól a tetőfelújításig, akkor gond nélkül ki tudod fizetni és így tovább.
Ezt hívják bőségben élésnek. Amikor megvan mindened, ami igazán kell. Nem 30 milliós autóval jársz, nem háromszázmilliós házban laksz, nem a Maldív szigeteken nyaralsz, de igazából anyagi biztonság vesz körül. Ez még nagyon nem a gazdagság állapota.
De efelett már miért hajtasz tovább?
Ezt a kérdést fontos feltenned magadnak.
Volt egy ügyfél, akivel beszélgettünk erről. A cége évi 3-400 milliót hoz, de vajon szüksége van-e ennyi pénzre? (Főleg, hogy a ház és a többi már rég megvan.)
Közben panaszkodott, hogy mekkora a teher és a stressz rajta, a 25 ember mindennapi nyűgje és baja, az ügyfelekkel való hadakozás és így tovább.
Mondtam, hogy miért nem vesz fel egy jól megfizetett ügyvezetőt? Mert az nem vinné ennyire lelkiismeretesen a céget.
S mi lenne, ha a mostani 300 millió helyett csak évi 150 millió lenne a profit, de neki cserébe szabad lenne az élete?
Miben változna az életszínvonala? Lenne-e bármi, amiről le kellene mondania?
Vagy megfordítva: jobban él-e most, mint akkor, amikor még csak 150 milliót termelt ki a cége?
Természetesen keveseknek termel a cége évi akár csak ötvenmillió forintot is, de ezt a kérdést úgy is felteheted magadnak, hogy megéri-e a másfél milliós fizetés, ha annak napi 14 óra stressz az ára, ha a feléből is kényelmesen elél a család és még félre is tudtok tenni? Tényleg kell-e a másodállás, csak azért, hogy jobb autót vehess majd magadnak és drágább helyre menjetek nyaralni azzal a családdal, akit soha nem látsz, mert éjt nappallá téve dolgozol?
Érdemes feltenned magadnak a kérdést: mit is jelent igazán gazdagnak lenni és miért akarok én gazdag lenni? Mi az ára és mi a haszna annak, ha még 10-20-100-200 millióval több pénzem lesz néhány év múlva? Vagy 12 éves autó helyett újat vehetek és a Mátra helyett a Kanári szigeteken nyaralhatok.
Mert ahogy a cikk elején már idéztem a mondást, a vagyon megszerzése gyakran túl sokba kerül.
Update: Valószínűleg túl hosszú a cikk, azért nem értik sokan.
Igen, tudom, hogy sok ember máról holnapra él minimálbérből. Igen, tudom, hogy sokan szeretnének annyi pénzt, hogy maradjon enni a hónap végén. Igen, sokan szeretnék elérni a bőség szintjét, amit írtam is a cikkben.
De a cikk nem erről szól. Sőt, figyelmes olvasással az is érthető, hogy nem a 100 vagy a 300 milliós ház a lényeg, de még nem is az, hogy mennyit hoz a céged. A te szinteden ez lehet egy olyan beosztás, ami túl sok energiát szív ki belőled.
Ezért ezeket teljesen felesleges leírni a hozzászólásokban, mert ilyen mennyiségben ez már kicsit sok.
Ahogy a régi képlet szól: "Happiness = Result - Expectation....
Mert a legtöbb cégvezető-jellemzően akik alapították-gyakran elmondja hogy olyan neki a cég, mintha a gyereke lenne, pedig úgy bánik vele mintha az élete lenne.Miközben a saját gyerekeivel sem tolt időt együtt.Szüleim korán elváltak, anyukám állami fizetésből nevelt fel, sose volt hónap hogy ne lettünk volna mínuszban, persze így vagy úgy de zsebpenzem se volt.Apukám vállalkozó, persze mindig így szar így szar, de mindig volt pénz új autót venni.Persze nála az alap állapot a heti 60 óra munka, szombat délutánig.Most onmukodo a cég, reggel 6-tol este 10ig nézi a kamerán mi történik.Anyukam elmehetett volna jobb állást keresni, hogy jobban éljünk, apukám meg tehetett volna arról hogy toltsunk együtt minőségi időt.Mára nem beszelek apukámmal, mert nincs miről.Nem voltam a része az életének, o se az enyémnek.Remelem a feltesok jobban jártak.
Azt gondolom ez egy végtelenül szomorú történet
"Miért akarsz gazdag lenni?"
Hogy bóklászhassak a kertemben, hogy finom és jó minőségű alapanyagokból főzhessek, hogy a kutyámmal lehessek minél többet, hogy olvashassak és filmeket nézhessek mindennap és főleg, hogy ne kelljen résztvennem az intrikus és versengő felnőttvillágban.
Én szabad akarok lenni. Ahhoz pénz kell.
Úgy számoltam, hogy 2-300 millió kéne, akkor már nagyon kényelmesen el tudnák éldegélni.
A mostani munkám túl jól fizet (multi), ezzel kényelemben tart, és így elég nehéz rávenni magam bármilyen másodállásra, vállalkozásra.
Van hobbim, amiből meg tudnék élni, de nem szeretnék napi 6-8 órát azzal foglalkozni, biztos nem élvezném annyira.
Illetve a multi által adott biztonságot, nem szívesen cserélném el a vállalkozói szabadságra mert szerintem mind a kettő csak egy ámítás.
Mellékest csak azért vállalok néha, hogy a pont említett kanári szigetekre el tudjam vinni a családot, valamikor amikor itthon hideg van!
Itthon ez a probléma azért valljuk be kevés embert érint és még kevesebb lehet azok száma, akik százmilliókon ülnek és blogot olvasnak.
Szerintem a többség nem akar gazdag lenni, csak egy biztos hátteret szeretne. Egy házat, egy autót, nyugodt életet, ha elromlik valami ne legyen probléma újat venni.
Én pl. azért gyűjtök, hogy ne legyen muszáj 50 éves koromtól dolgoznom. Haladok a célom felé, mert már csak 4 órában dolgozom most is. Nem akarok gazdag lenni, de nyilván sokak szemében az leszek ezzel az életvitellel. 100 milliók ehhez azért nem kellenek.
Annyiban árnyalmán azt a részt, hogy üres zsebbel utazni, száraz kenyéren élni 20 évesen tényleg poén, mert akkor még olyan teste, szervezete van az embernek, hogy meg se érzi, 40-50 éves kor fölött már vannak dolgok, amik fájhatnak, a test egyre kevesebb sanyargatást tolerál.
Ez csak hozzáállás kérdése. 😉 Ma is szívesen eszem májkrémes kenyeret, sátrazunk a gyerekekkel, kerékpárral járok...és mi a fenéért lenne 100 nadrágom attól, hogy vehetnék havonta is annyit? Hobbiból dolgozok néhány órát naponta, annyiért ami nekem megéri. Örülök a biztonságomnak. A folyamatos gyarapodást egy játéknak fogom fel, de nem bolondulok meg, nem fogok többet fogyasztani, mert néhány millióval több jön be havonta, mint régen. Magatokban bízzatok, ne a külsőségekben.
180 millió a cél, most tartok 44 milliónál. Ez a FIRE számom.Ha ez megvan, abbahagyom a munkát, a befektetésekből megtudok majd élni, és azt csinálom majd, amit szeretnék.
28 éves volt, amikor megismertem. (A kilencvenes évek közepén jártunk..) Fiatal volt és ambiciózus. Pár éve fönt van a "100 leggazdagabb ember" listán. Fél Magyarország utálja, mert kicsinálta őket; a másik fele is utálja, de anyagilag függnek tőle, szóval ők kussolnak. Alkoholista, a felesége és a 3 gyereke most hagyta el.
Megérte...
Nekem nagyon jól körülhatárolt célom van: az életemben minél nagyobb részét szeretném a saját szememmel meglátni a világnak. Ehhez korlátlan pénz kell.
Jó cikk, csak ma már 6-7-8 száz ezer forintos fizetés alig elég valamire. Nem könnyű ilyen állást szerezni, de gazdag nem leszek, de el lehet lenni belőle. (Én ha gazdag lennék akkor tutibiztos, hogy minden hónapban a mátészalkai kutyamenhelynek adnék 1-2 millió forintot)
A "gazdag" ember fogalma mindig is vitatott volt. Én úgy definiálnám, hogy az az ember gazdag, akinek anyagi biztonságához szükséges vagyon áll BIZTOSAN rendelkezésre. Anyagi biztonságot - vagyis azt, hogy ne kelljen aggódnom valamilyen felröppenő kiadás miatt, illetve megtudjak vásárolni, amit megkívánok, esetleg egy utazást - én szeretnék megteremteni magamnak (nem titkolom, még nem vagyok azon a szinten)
Hogy az általam definiált "gazdagságra" vágyom-e, arra az a válaszom: nem tudom még.
Viszont akármekkora vagyona legyen az embernek, a boldog és kiegyensúlyozott életre törekedni kell, ahogy Miklós is utal rá.
Számomra a gazdagság egy tehermentes házat jelent, ami semmi extra de azért rendben van és különálló valamint egy mai viszonyok melletti havi nettó 300k-s bevétel de úgy hogy azért abszolút ne kelljen már semmit tenni lenne, úgy hogy ez a nyugdíj szerû apanázs folyamatosan indexálva legyen életem végéig, na és persze a nélkülôzhetetlen nagyjáboli egészségesség , anélkül nem ér semmit az élet. Nem tudom ehhez milyen tőkét kellene felhalmozni, de biztos sok száz millát..
Az a baj, hogy ezt a cikket olyanoknak írtad, akik magyar viszonylatban már amúgy is gazdagnak számítanak.
A családom jómódú, s voltam szegény (jó, nem utcán éltem és volt mindig mit enni, de nem volt saját teló, + főképp tesóktól örökölt ruhák/játékok voltak. Szóval magyar viszonylatban inkább alsó-középosztály beli) is, úgyhogy van viszonyítási alapom, mikor azt mondom:
A PÉNZ BOLDOGÍT
Ugyanis ha nincs pénzed, akkor éhezel, fázol, szomjazol, s nem tudod megvenni, amit szeretnél. Igen, van az a szint, amikor már megvannak az alapvető igényeid, sőt, a hobbijaidra is bőven van pénzed. Még innen is van feljebb, mikor már teljesen, vagy nagyrészt passzív jövedelemből élsz, s azt teheted egész nap, amit csak szeretnél. Szerintem aki szerint a pénz nem boldogít, az sohasem volt igazán szegény.
Az emberek azért akarnak gazdagok lenni, mert félnek, szoronganak, és úgy gondolják, hogy ezzel ennek vége lenne. De nem.
Nincs hitelem, stabil, jól fizető, mondhatni kényelmes munkahelyem van, nincsenek nagy igényeim, nem járunk költéges nyaralásokra, nincs költséges hobbim vagy káros szenvedélyem. Mégis, látva az itthoni helyzetet, folyamatosan szorongok. Jön egy ilyen dilettáns bagázs, mint a mostani, és szempillantás alatt 25%-kal kevesebbet ér a fizetésem. Na, ezért akarok gazdag lenni, hogy valamennyire függetlenné váljak az idióta államtól és a vezetőitől.
Nekem az tetszik az egészben, hogy az életben az igazán fontos dolgokat nem veheted meg pénzzel, ezért ebből a szempontból tök lényegtelen, hogy van-e. Nem vehetsz: egészséget, önzetlen szeretetet, igaz szerelmet, tekintélyt, önbizalmat, örök, igaz barátságot, őszinte spontán boldog pillanatokat (boldogságot ) A lehetőségeit, a körülményeit biztosíthatod talán, de ezek a fontos dolgok igazából vagy megadatnak az éltben ,vagy nem.
Élhetsz egészségesen, és ehhez pénz is kell, de ha gyógyíthatatlan beteg leszel és a legjobb terápiákat is meg tudod magadnak venni, lehet. De lehet, hogy nem ér semmit az sem, és így is úgyis elvisz pl egy betegség, ilyenfomár mind1 volt hogy gazadag vagy-e.Vagy a boldog pillanatok, igen, mehetsz első osztályon a világ akármelyik pontjára, de számít ha közben betteg vagy, vagy olyan emberrel vagy aki a pénzedért van veled és kínszenvedés az egész? stb stb ..
Nekem azt jelentené gazdagnak lenni, hogy megengedhetem magamnak a szabadidőmet (energiámat) (kb FIRE). Hogy tudom, hogy a gyerekem akkor is felnő (anyagi) biztonságban ha az én keresetem kiesik. Emellett szeretem minőségi tárgyakkal is körülvenni magam, amiket évekig örömmel használok. Jó érzés, hogy megengedhetek magamnak egy jó minőségű matracot pl, nem azon kell aggódnom, hogy 100.000 vagy 200.000 Ft. Hogy megvehetem a gyerekemnek az édesburgonyát, akkor is ha nem akciós. Hogy nem fél szelet sajttal kell ennem a szendvicset, mert megdrágult a sajt.
Értem én a sátras hasonlatot, és érzem is magamon az életszínvonal inflációt, de azért jó érzés lenne egy szép otthonba hazatérni, ami ki van fizetve, és nincs a fal túloldalán szomszéd. Nem palota kell, de férjünk el kényelmesen. Legyen rend, tisztaság, és legyen esztétikus. Nem mutogatni másoknak, magunkért. Elég lesz, amikor odaérek.
Jó cikk.
Ahogy Johnny40 is írja az ember magában bízzon és ne foglalkozzon másokkal és a vélt elvárásaikkal.
Kell egy alap biztonság, de azután olyan sebességgel éri meg előre haladni, ami nem veszi el a mindennapok megélésének lehetőségét (család, barátok) és nem okoz szorongást/stresszt stb. Ha az ember rendszeresen leül és önreflexiót tart, végiggondolja a múltat és jövőt, már jó úton jár. Szerintem.
A gazdagság mindenkinek mást jelent.
A „ha megnyerném” vágyakra az emberek többsége a „ráborítanám” az íróasztalt a főnökömre választ adta. A legerősebb frusztráció azonnali kiélése.
Oké. Utána?
Vennék egy házat, autót…
Oké. Utána?
Elmennék Miami Beach-re, Dominikára…
Oké. Meddig? Mennyi ideig dobálnád narancsokkal a yachtodról a cápákat?
Nem tudom.
3-4 kérdés után már nincs válasz. Semmi.
Semmi. Nulla.
Jól van ez így, hogy nincsenek mindenkinek milliárdjai.
Mennyi?
Amennyiből a gyerekeim oktatását finanszírozni tudom. Sajnos ott tartunk, hogy már az általános iskola szintjén elbizonytalanodtam, magánoktatásba kellene-e inkább beiratni.
Ugyanakkor burokban se szeretném ezáltal tartani őket, hogy a többi jómódú gyerekkel legyen csak körbevéve. Nehéz kérdés...
Inkább vagyok boldogtalan gazdagon
mint szegényen
@marika-33 Vigyázat, csapda! Nekem megvan a FIRE számom, sőt még több is (kb. 350M, szétosztva ingatlanokban, részvénykben, állampapírban). Megvan a ház, autó, család (2 gyerek, nem váltam el). Gondoltam milyen jó lesz, azt csinálok amit akarok, bármit megvehetek. Így is lett! Pont ugyanazt csinálom mint eddig, dolgozok. Ha nem tenném, üresek volnának a napjaim. Szeretnem amit csinálok. Este amikor döntenem kell, hogy film vagy munka, akkor általában munka nyer. Több értelme van, a film/sorozatból úgy állok fel, hogy elpazaroltam az értékes időm, jobb érzés alkotni.
Szóval nem is olyan ez a FIRE mint gondoltam, vagy lehet pontosabb úgy fogalmazni, hogy nem is olyan könnyű "élni"? Élni ugye tudni kell, lehet elfelejtettem? Mondjuk nem zavar, mert nap mint azt csinálom amit szeretek, de ez távolról sem a henyélést és a pénzköltést jelenti.
Szerintem a 300 miskás ház, meg az hogy valaki egyáltalán el akar jutni az építkezésig egy kicsit más dimenzió. És mindegyikhez nagyon sok pénz kell. Az emberek nem gazdagok akarnak lenni csak normális életet, ami 30 éve mindenkinek megvolt, ma már kiváltság. Meg hát ahogy fentebb írták 30 felett nem kívánja az ember a kenőmájast egy redvás balatoni apartmanban, amikor egész évben csak a szívás van mindennel. Ez nem gazdagság utáni sóvárgás csak normális élet..de tény hogy ma már a normális életvitelhez is gazdagnak kell lenni sajnos, legalábbis egy átlagember fizetésének a sokszorosába kerül. Tehát a felső 10% jól él a többi meg megbaxódhat.
Néha Kiszámolónak ki kéne mennie az átlagemberek közé. Mármint értem én, hogy pénzügyi blog, és aki az éhenhalás ellen küzd annak nemigazán vannak pénzügyei meg pénzügyi tanácsadója, meg ott a tanács az, hogy keressenek többet, de csak átlag/medián vagyon/jövedelem számokra rápillantva azért mondjuk úgy, nem jellemző probléma a 300 milliós ház meg a havi 5-10 milliós bevétel. Inkább jellemző a kevesebb mint 1000 eur nettó (és ez már szépen átlag, főleg medián feletti), aminek a felét el kéne rakni nyugdíjra, másik felét kéne gyűjteni a gyereknek, harmadik felével kéne támogatni a szülőket, negyedik feléből meg enni is kéne valamit... Hát ezért álmodoznak az emberek több pénzről. Ez alsó hangon az embereknek a 90%-a, csak Kiszámoló ügyfeleinek a 90%-a meg a maradékba esik.
A pénz jobb, mint a szegénység, már csak anyagi szempontból is.
Nem akarok, de szívesen kipróbálnám 😀
A "bőség" alját elértem és boldoggá tett, bár éppen elért a leépítés, szerencsére olyan remek kompenzációval, amiből kihúzom a nyugdíjig. A nyugdíj miatt aggódom (várható 400ezer, kevés), de együtt tudok vele élni.
Nem nagyon voltak anyagi céljaim a lakás/autón túl, aztán szerencsére szerencsém volt :D, többnyire.
Ilyenek pl, amikor a 18 éves autóm megállt az osztrák hágó tetején, akkor valami mágikus hitelkártyabiztosítás elvitte a legközelebbi szervizbe (az kifizethető volt), a szállásadó, akit csak azért hívtam, hogy ne várjon, ingyen eljött a családért és külön elvitt a szervizbe is.
Ilyen szerencsék voltak anyagilag is: vettem egy lakást hitelre, aztán hirtelen ki tudtam fizetni, meg olcsó új autó...
Némi habozás után 500 ezer körül vettem egy váltót a biciklimre (ami a negyedét se éri) - ha gazdag lennék, nem kéne haboznom. SZERINTEM 😀
Akik 180-200-300 millióból képzelik el a FIRE nyugdíjat, kb milyen reálhozammal számolnak, ami havonta elkölthető?
(Sok kisbefektető az inflációt se tudja hozni sajnos.)
Illetve gondolom ezek az összeg úgy értendőek hogy a teljes egzisztencia már megvan hitel nélkül.
Ez utóbbit összerakni is már egy szép szám, persze függ az igényszinttől is.
Probléma?
Aki össze tud rakni ennyi pénzt fiatalon, az nem májkrémes kenyéren akar élni egy panelban meg a padon aludni a Mátrában.
Ezért van nagyon kevés FIRE. Aki képes arra hogy a fiatal éveiben összerakjon egy nagyobb összeget, az utána se fog egész nap pecálni. Biztos van néhány ilyen ember is, de rendkívül ritka.
Ahogy a szerző is írja, a helyes irány egy jó egyensúly kialakítása. Pöröghet a biznisz, csak ne legyél a rabja.
Ahogy a régi mondás tartja:
JÓLÉT = PÉNZ X IDŐ
Tehát a kettőnek a szorzata kell és nem az összege.
Milyen igaz!
Az elmúlt egy-két évem állandósult filozofikus kérdése 🙂
Egyáltalán ki számít gazdagnak? Honnan számít gazdagnak?
Ugye-ugye a mondás: Mindenki a saját szintjén nyomorog...
Muszáj célokat-anyagiakat is-kitűznünk folyamatosan, mert semmi nem állandó. És mindig előrébb kell tervezni a dolgokat egy picit,mert anyagi biztonságban egyszerűbb megélni, ha változik az élethelyzeted(agglegényként elvoltál 30m2-en, jönnek a gyerekek, nagyobb lakás kell, változik a gazdasági környezet (infláció, kamatok stb)
Valaki számszerűsítette, hogy 180M. Ma ez egy korrekt megtakarítás-ha megvan mellette mindened. 10 éve brutál soknak tűnt, kb 4-5 családi ház ára volt Érden. Jelenleg egy normális ház, 10 év múlva lehet egy panelt sem fogsz kapni érte.
De kérdés,hogy hol elég,és milyen áron éred el a kitűzött célt.
Legyen egy normális értékrended, ne nélkülözz,de ne is légy hedonista: Arany középút 🙂
@Marika 33
"Ezt mibű számolta ki, matematikus ön"? Csak hogy klasszikust idézzek.
Miért pont 180 millió? És milyen befektetés? Vajon az a befektetés elegendő lenne egy olyan környezetben, ahol 20-30% az infláció, és kb. stagnál a részvénypiac? Ehhez Évi legalább 40% hozam kellene. Ezt miből tudod összehozni? Tényleg érdekelne.
Volt a vs.hu -n egy videó:
youtube.com/watch?v=Z23oY9w_A6U
Magyar IT-s csávó FB-nál dolgozott, és mondta, hogy a drága kocsijával mennyire nem érezte jól magát egy olyan környéken, ahol tőle jóval gazdagabbak latak. Pedig a mi szempontunkból már eléggé gazdag volna az ürge.
Aki így gondolkodik az kb. csak akkor lesz elégedett, ha úgy a top 100 milliárdosban van benne. AHhoz meg sok sikert. 😀
Egy alap kertesház 100M, egy autó 10M, két gyereket felnevelni elindítani 20-20M, nyugdíjra, egészségügyi kiadásokra megtakarítani 50M. Már 200M-ról beszélünk 30-40 évre leosztva, és erre jön a napi megélhetés. És még nem mentünk a Mátrába sem. Hány háztartásnak van éves szinten ehhez legalább 15M bevétele? Itthon amelyik háztartás millió feletti bevételű már gazdagnak számít.
Egyébként szerintem a gazdagoknál a gazdagság soha nem cél volt, hanem mellékhatás.
Minden álmom családi ház volt. Meg is lett. Szép új ér vagy 120 millát. Ok, hitellel de kb 20%-a a havi jövedelmünknek a részlet. Az eladott társasházi lakásunkkal oda lett a társadalmi életünk is.. nem tudom mennyi idő lesz mire egy névnapozás vagy csak egy jó dumálás sorra kerülhet vagy csak egy átugrok lisztért a szomszédba..
Lehet leszek az ellenpélda.
200 millas ház, 2 autó, 90 milla KP, no hitel.
Ez arra elég, hogy viszonylag biztonságban legyünk, de nem elég. Még kb 200MFt-ra lenne szükségem, hogy szabad legyek.
Mondjuk pont jó példa a Mátra-Kanári szigetek párhuzam. Nem sokkal drágább pl. Tenerifére eljutni, mint a Mátrába, kérdés, hogy drága hotel vs. tiszta-szuper kis apartman, bolti árak jobbak kint, szóval ebbe belenyúltál, Miklós . Ettől függetlenül egyetértek a gondolatmenettel, bár Te sem havi 400ezerből élsz
Attila, nem az a kérdés, mennyiből élsz, mindenkinek a maga szintjén üzenet. Az is jó, ha akarsz többet. Csak tudod-e, hogy miért? Erről szól a cikk.
Azt meg ne mondd, hogy olcsóbb elrepülni a Kanári szigetekre iskolaszünetben, mint elvonatozni a Mátrába és ott kirándulni, mert nem igaz.
Van benne igazság.
Azonban ez az add le az igényedet nekem nem jön be, miért adnám le teljesen.
Akkor miért tanult, és képzi folyamatosan magát az ember?
Miért hajt a melójában?
Miért legyen jó szakember?
Amúgy sose buliztam egyetemi bulikba dok prolivan ez az igazság a tornacipős lötyös farmeros lányokra se voltam kíváncsi,meg a műanyag pohárból pacsmag piákra sem.
Inkább nem jártam sehova mert nem éreztem magam jól csövesben soha.
Májkrémet se ettem meg se enném.
Kocsim nem volt mert pont pénzem se volt rá plusz nem érzem jól magam csak magasabb minőségi dolgokkal.
Lakásban is legyen luxusos nem kell palota de legyen szép elegáns meg legyen nagy erkélye.
Kocsiban én Audimániás vagyok, egy Suzukiban kikészülnék,ültem benne vezettem.
Azt is megbántam akkor,hogy élek.
Nyaralásban ha nem jut minöségi akkor nem megyek inkább sehova,úgy voltam vele még egyetemen.
@marika-33
Van(volt) egy ismerősöm, aki hasonló célokat tűzött ki maga elé, űzte-hajtotta a pénzügyi célját, elérte, vett egy szép vidéki házat nagy kerttel, ahogy azt ő megálmodta, és három hónappal később találtak rá holtan a kertjében. Én azóta minden nap megkeresem, hogy miért lehetek boldog és hálás.
Ha meglesz a 180 millád, én borítékolom, hogy nem fogod elégnek tartani. De nem ismerlek, akár tévedhetek is. 🙂
A gazdagság nekem nem egy bizonyos összeg, hanem hogy ne KELLJEN dolgoznom. Semmit. Soha.
Félreértés ne essék, valószínűleg - mondjuk egy lottóötös után biztos kéne egy kis idő - dolgoznék tovább, bár egyáltalán nem biztos, hogy a szakmámban. Inkább néha ebben, néha abban. Vagy "gyártanék" ezt-azt otthon.
Ugyanis onnantól, hogy MUSZÁJ dolgozni - ergo kell a pénz enni, számlákra, egyáltalán élni - onnantól az nem lehet jó. Minden, ami kényszer, tönkreteszi az örömet és mindent, ami élmény, kiöl belőle.
Most függetlenül ettől, én utazni, művelődni, kísérletezni szeretnék, hogy mit is élvezek, sok hobbit és egyebet kipróbálni. Ehhez mind rengeteg idő és pénz kell. Munka mellett ez mind lehetetlen. Úgyhogy, ezt a börtönt szeretném elhagyni.
Hala NEKED Miklos megszereztuk a szukseges vagyont ahhoz, hogy soha tobbe ne kelljen dolgoznunk es bekesen elhessunk az altalunk valasztott orszagban es varosban es ott jol erezzuk magunkat. Ehhez sok penz kell, de nem gondolom gazdagnak magunkat csak egyszeruen ossze kellett gyujteni a korai nyugdijhoz szukseges osszeget es kesz.
Nincs szupernagy hazam, nincs csilivili terepjarom, nem cserelem le evente a mobiltelefonokat a legujabbra, de minden napom ugy indul el, mint egy ures, feher lap, amit teleirhatok barmivel, amivel akarok es nem fogja a kezemet egy fonok. A csaladommal toltom az idomet, barmikor ott vagyok segiteni a paromnak, a gyerekemnek ha kell es nem vagyok este faradt ha meset kell mondani lefekveskor.
Ami nekem van az sokkal tobb a gazdagsagnal, mert az a neve, hogy: "elég"
Es ezt mi ennek az oldalnak koszonhetjuk es nem tudjuk elegszer megkoszonni! <3
Nekem errol teljesen mas a velemenyem. Szerintem kapitalizmusban egyszeruen onvedelmi kerdes, hogy annyi penzed legyen, amennyi csak lehetseges. Ugyanis barmikor utjaba kerulhetsz valakinek (ami valoszinuleg egy vallalat vagy az allam lesz), es akkor az, hogy mi lesz veled, azon fog mulni, mennyi penzed van, hogy van-e idod es eroforrasod visszatamadni, el tudsz-e koltozni egy masik kontinensre, stb. Ennek nem feltetlenul kellene igy lennie, de ez a realitas, a tiltakozasok, tuntetesek, "osszefogasok" gyakorlati haszna kb. nulla.
Az ilyen tudomanyosan kiszamolt "ha elerek X forintot, akkor gazdag leszek" csodakepletekben sem tudok hinni igy 2021 es 2022 utan. Szerintem a tudomanyosan szamolt osszeget nyugodtan megszorozhatod tizzel, lehet, hogy nyolc aszalyos ev es ket tozsdei osszeomlas utan az sem lesz eleg. A realitas az, hogy egyetlen hatalmas death race-ben elunk.
A nyugati félteke a klinikai konzumidiotizmust, mint pszichés betegséget kollektív viselkedési normává átalakító társadalmi berendezkedés. Adott egy szakmailag besorolt és szakszerűen leírt betegség, amely a társadalom működési módja során normává, sőt viselkedési etalonná válik. Ha mindenki kigyógyulna belőle, a teljes rendszer összeomlana.
Illetve össze is fog omlani, de nem a gyógyulás, hanem a rendszer és az ökológiai környezet közti kibékíthetetlen ellentmondás miatt.
Utána vagy kipusztul az emberiség, vagy csak a nyugati világrend, vagy jön majd valami egészen más.
És onnantól kezdve a kielégíthetetlen vágyakkal rendelkező embereket (ma társadalmi norma, sőt a közgazdaságtan alaptétele, tudni illik, hogy az igények végtelenek) majd oda dugják, ahová valók. Az elmegyógyintézetekbe.
Én nem akarok gazdag lenni. Én azt akarom,hogy nyugodtan, stressz nélkül élhessek. Annyi pénzem legyen csak, hogy ezt elérhessem. Ha nagyon gazdag vagy, állandóan az jár a fejedben, hogy lehetsz még gazdagabb. Ez is, az is, minden kell! . Ez kapzsiság. Nem olvastam el az előttem szólókat, úgyhogy lehet nagyon naiv vagyok. De boldog. Így is lehet. Ahhoz nem kell sok.
“I have every possession I want. I have a lot of friends who have a lot more possessions. But in some cases, I feel the possession possesses them, rather than the other way around.”
Warren Buffet
"...Űrhajók, angyalok, Isten tortáján ragyog
Egy fekvő nyolcas, így ünnepel minden új napot
Onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe lennél
És bármibe kerül, vagy akármi fáj, tudod, hogy élni lehet is, nem csak muszáj....."
Kispál és Borz.
"A mostani munkám túl jól fizet (multi), ezzel kényelemben tart, és így elég nehéz rávenni magam bármilyen másodállásra, vállalkozásra."
@prakt Én ugyanebben a szituációban voltam, a megoldás az volt, hogy felmondtam. Minden jó volt, jó fizetés, jó pozíció, kezelhető mennyiségű stressz, mégis egy idő után felismertem, hogy az ez által okozott kényelem hátráltatott bizonyos céljaim elérésében. Így vettem egy nagy levegőt és felmondtam a semmibe. Ja és azt hozzátenném, hogy megérte. 🙂
150-2-300 millio, nekem pont 100 volt kiszamolva par eve 🙂 A cel a fuggetlenseg volt, hogy ne penzert dolgozzak (vagy ne tul sokat). Hogy azzal toltsem ki az idomet amit tenyleg szeretek csinalni. Esetemben ez ugyanugy programozas, csak nem a ceg vagy az ugyfelek eppen aktualis problemainak megoldasara ravenni "a kodot". Inkabb oktato jellegu / tartalom szolgaltats keppen (youtube stb). Ehhez meg is szereztem egy jo allast (nem 100m, de konnyu utalni).
Ma mar latom hogy az eredeti tervemmel a szam volt a baj, de annyira valtozik a vilag korulottem hogy vegul elengedtem. Albi/lakasarak, kamatkorny, infla, kenyer ara stb... Persze ezt az utobbi idoben konnyebb eszrevenni, de par eve is latszodott. Most azon dolgozok inkabb, hogy minel jobban ki tudjam tolteni a munkaidon kivuli eletemet ilyen dolgokkal. Attol meg dolgoznom kell most, de nalam mar egy szemleletvaltas megtortent. 1. lepes.
"éppen most készül elhagyni a harmadik feleséged is és a gyerekeid már látni sem akarnak"
Aki a fent említett szintre eljut, leggyakrabban maga sem akarja látni a gyerekeit, a gyerekek pedig ezt természetesen kimondatlanul is érzik és tudják, így nyilván ők sem kíváncsiak arra a szülőre. Ha pedig a család valójában nem fontos valakinek, akkor mi lehetne jobb időtöltés mint a pénz keresés és költés nagy mennyiségben?
Személyes kedvencem a szupergazdag, aki épp itt tart, tehát mondjuk 3 feleségtől 6 gyerek, miközben milliárdos cégbirodalmat vezet és sosem mulasztja el kitenni a kirakatba, hogy valójában ő a minta szülő.
Iskolában kellene tanítani, hogy gyerekek, egyet választhattok majd ha felnőttök: vagy nagyon sok pénzt akartok, de nem mindekinek sikerül ám, és akkor ne vállaljatok gyereket, vagy családot vállaltok, és akkor biztosan nem lesztek olyan gazdagok mint Dagobert bácsi.
Ha beteg leszel (vagy apád, anyád, gyereked, párod)l, ha a gyereknek a jobb fogszabályzó kell (2.5M/gyerek), vagy támogatni szeretnéd a külföldi tanulását, esetleg nem dolgoznál 65 éves korodig, akkor lehet a havi 750k kevés lesz és rámész a 1.5M-re. Ez persze még nem a gazdagság. A 300 vs 150M-nél talán már átcsapna mennyiség minőségbe 🙂
Az évi 300 milliót hozó cég okozta stressz meg a 30 milliós autó nem tömegprobléma és igény és nem ezért hajt a legtöbb normális ember.
A többség nem gazdag akar lenni, csak biztonságban, bármilyen munkáltatótól vagy akár egy alkalmazotti léttől, munkábajárástól stb. független, kényelmes életet akar élni, 1-2 autóval, kényelmes ingatlanban, esetleg nyaraló, gyerekek megfelelő nevelése (ez a lepukkant iskolarendszer miatt egyre drágább, különösen, ha speciális igényei/képességei vannak), gyerekek támogatása - valami olyasmi, amit a "jómód" kategóriában említesz. Hogy 50+ évesen majd ne kelljen azzal szembesülni, hogy sehova nem kellesz, mert öreg vagy már egy multinak. És ehhez marha sok pénz kellett régebben is és most is.
A legtöbben nem tudnak félgőzre váltani. Vagy beleadod az energiát és nyomod, vagy nem lesz olyan munkád, ügyfeled, projekted, amivel akár feleannyit tudnál keresni.
Számomra a gazdagság egy tehermentes házat jelent, ami semmi extra de azért rendben van és különálló valamint egy mai viszonyok melletti havi nettó 300k-s bevétel de úgy hogy azért abszolút ne kelljen már semmit tenni lenne, úgy hogy ez a nyugdíj szerû apanázs folyamatosan indexálva legyen életem végéig, na és persze a nélkülôzhetetlen nagyjáboli egészségesség , anélkül nem ér semmit az élet.
Többször voltam szegény és gazdag is.
Határozottan jobb gazdagnak lenni.
Már csak azért is, mert amíg szegény az ember egy csomószor idő és energia bármilyen nehézséget megoldani.
Pénz = szabadság és idö
Kényelmes életem van, amit nagyon élvezek. Persze kívülálló szemével nézve semmi luxus: 15 éves kicsi autó, 75 m2-es minimalista de stílusos lakás és többségében használt ruhák ( környezettudatosság). Itthoni munkához ( ami szerintem egy óriási szabadság ) nem nagyon kell más. Szerencsére az irodai kiöltözös korszaknak vége 🙂
A fizetésem nagyon nagy részét elteszem és valószínűleg nagyobbak a tartalékaim mint a környezetemben sokaknak és egyáltalán nincs hitelem.
De...még így is néha szorongok és kiszolgáltatottnak érzem magam a világ eseményeit látva. Vagy ha belegondolok hogy nem tudok vagy akarok 67-70-80? éves koromig dolgozni.
A több pénz talán nyugalmat adna, lehetőséget a korai nyugdíjra (FIRE-ish) és időt ami a legfontosabb.
A nagy kérdés, amit mások is írtak: ehhez vajon mennyi az elég? Ha az megvan, akkor vagyok gazdag 🙂
Remek, egyszerű ötlet még talán a témába vágóan: keress magad körül, ismert vagy akár ismeretlenül olyan családot, ahol beütött a kánya, de vadul és komolyan, pl. egyik szülő tragikusan meghalt, vagy gyerek beteg, szülők emiatt akár munkát feladni kényszerülnek, anyagilag küzdenek, vagy akár ellehetetlenültek, sokféle tragédia van. Egy-egy ilyen kilátástalan helyzetben lévő emberhez, családhoz képest mi összehasonlíthatatlanul könnyedebb úton küszködünk..
Érezzük át, és nyújtsunk segítséget ! Akár fixen, rendszeresen, hosszabb távon. Jobban is érezzük magunkat, rájövünk, hogy nekünk nem is olyan nehéz, de nyilván mindenekfelett akár kisebb segítség is óriási reményt, megkönnyebülést hozhat a bajban lévőknek. Aztán lehet lamentálni a meggazdagodás, nem meggazdagodás témán, csak így némileg súlytalanabbnak tűnik majd mindez.