Nyakunkon a karácsony
Az ember egyet-kettőt pislant és már újra karácsony van, a kényszeredett ajándékvásárlások időszaka.
Te is úgy érzed, annyira hiányzott neked megint az ajándékok utáni rohangálás és az ezzel járó pénzköltés, mint törött szárnyú bagolynak az erdőtűz? Fogalmad nincs, mit vegyél anyádnak, akinek már mindene megvan így közel a hetvenhez, vagy a testvérednek, aki ráadásul másik országban is él és évente egyszer találkoztok? Megvigasztallak, nem egyedül vagy ezzel az érzéssel.
Egy felmérés szerint az emberek közel fele úgy érzi, nyomás van rajta, hogy többet költsön ilyenkor, mint szeretne. Gyerekes szülőknél még rosszabb az arány, 54% érzi anyagi tehernek a karácsonyi ajándékvásárlást.
A jövedelemviszonyokat is figyelembe véve, leginkább a felső-középosztály érzi úgy, hogy túl sokat kell költenie az ünnepek miatt.
Az emberek 64%-a az ajándékok limitálásával spórolna karácsonykor, 57%-a kedvezményeket vadászna, 34% adna saját készítésű ajándékot, 22%-a továbbadná a kapott ajándékot, 16%-a venne használt dolgot és 13% száműzné az egész ajándékozást úgy, ahogy van.
Mit tegyél, ha te is szeretnél kimaradni a karácsonyi őrületből, vagy legalább szeretnéd csökkenteni a pénz és időpocsékolást, ami ezzel jár?
(Természetesen ha te egyáltalán nem érzed se időpocsékolásnak se pénzpazarlásnak a karácsonyi bevásárlást, akkor ez nem neked szól. Szerencsés (esetleg még kellően fiatal) vagy, hogy számodra öröm az ajándékvásárlás. Nem szeretnénk elrontani az örömöd, ez a cikk nem neked szól akkor.)
Idén adjatok egymásnak együtt töltött időt kacatok helyett, amikor senki nem azt csinálja, amit szeretne, hanem a másikra figyel csak. Vagyis legyen az ünnep tényleg ünnep és a vásárlás helyett tényleg a szeretetről szóljon.
Vagy még durvábbat mondok: karácsonyi ajándékként menj el a pároddal az operába, amitől neked borsódzik a hátad, mert ott nem meghalnak az emberek, ha leszúrják őket, hanem fél óráig teli torokból énekelnek helyette, ő viszont szereti, de soha nem jut el év közben, főleg nem veled.
De utána ő is menjen el veled horgászni, búvárkodni, vagy végigszurkolni egy meccset élőben. Ez az igazi áldozat, nem egy újabb parfüm megvétele, ráadásul ez a kapcsolatotoknak is jót tesz és tényleg szeretetből van és valódi áldozat.
Írtam egy cikket arról, valaki hogyan oldotta meg ezt a kérdést. A bibliai mintát követte, ajándékozd azt meg, aki nem tudja viszonozni. Szerintem jó ötlet, idén még kipróbálhatod.
Általános tippeket ebben a cikkben találsz:
Egymás pénztárcájában ebben a cikkben turkáltunk:
A leghaszontalanabb ajándékokat itt szedtük össze:
Mi volt a leghaszontalanabb ajándék, amit valaha is kaptál karácsonyra?
Sajnos ezekhez a cikkekhez már nem tudsz hozzászólni, mert 50 nap után záródnak a hozzászólások, de ez a cikk alatt megteheted. Csak ne felejtsd el megemlíteni, melyik cikkre reagáltál.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Kapni is szeretek, de adni jobban, alaposan átgondolom, ki minek örülne.
És, ó borzalom, a gyerekeknek van adventi naptár, amibe összesen 72 valami kerül. Picike dolgok, de egyben nyilván totális pénzkidobás. Szerintem én is élvezem annyira, mint ők 😀 Lehet ezek nélkül boldogan éni nyilván.
Van, aki örül neki és élmény, neki nem szabad elrontani az örömét. De a többit sem kellene kényszer alá helyezni a hagyomány nevében. Márpedig szerintem a második csoport a többség. Csak senki nem mer nem venni ajándékot és megbeszélni sem tudják az egyébként hasonlóan érző rokonokkal. Úgyhogy marad a szenvedés évről-évre.
Egyébként én semmi meglepőt nem látok abban, hogy nem júliusban születnek karácsonyról szóló cikkek.
És valóba igaz, hogy senki nem tudja mit vegyen a másiknak, de mégis ott a beidegződés (a nyomás), hogy ajándékozni kell, mert így illik.
Ha valamiért, akkor ezért nem szeretem a karácsonyt, de ha meg elutaznánk valahová, hogy kimaradjunk belőle, akkor abból nagy sértődések lennének, amik hónapokig is elhúzódnának. Az sem hiányzik.
A karácsonyt valóban ünnepelték már a kereszténység előtt is, a leghosszabb éjszaka ünnepe ez, amikortól már hosszabbodnak a napok. A téli napfordulóra esik majdnem pontosan a mai napig. Átvitten a természet körforgását, vagy ujjászületését ünnepeljük ilyenkor. Magát az életet.
A kereszténység a maga képére formálta ezt az ősi ünnepet. Most pedig az új vallás, a materializmus formálja a maga képére. Átvette a materializmus a kereszténységtől a hatalmat.
Engem mindez nem érint, mert én továbbra is inkább pogányként ünnepelek, nem követem ezeket a modern irányzatokat.
Nem muszáj.
Különben is amerikai nyaralásos ajándékot sem tudtam még odaadni, lesz meglepi így is.
Kézipoggyász bőrönddel úgy sem tudnék hazapakolni és visszahozni semmit sem.
Szeretem ezt az ünnepet, és dafke nem adok senkinek semmit muszájból, és nem találkozunk senkivel, akit nem szeretünk. Nem rontom el, épp azért, mert szeretem.
Épp a napokban mondtam a férjemnek, hogy senkinek nem hagyom kicsalni a pénzemet. Tavalyi díszek (miért ne?), első karácsony az új házban, és juszt sem hódolok be a vásárlási kenyszereknek. Nehéz, mert imádom az ünnepet, és minden kis szeletét, de akkor sem.
Viszont a kinézett díszeket januárban veszem meg, féláron, előre készülök rá 😉
Az ajándékok megvannak, szép lesz. Előre örülök neki.
Idén vettünk házat, berendezést, autót, stb. Így tuti, hogy ha ezek után még elköltök százezret, nem leszek boldogabb.
Ételek tartós része megvéve, italok is. Lehet nyugalomban is. Sőt, csak úgy érdemes.
A gyerekeknek folyamatosan írok egy kívánságlistát az ő óhajaikkal és az én ötleteimmel és ha a nagyszülők, rokonok megkérdezik, minek örülnének, arról tudnak választani. (A gyerekek még nem tudnak a lista létezéséről…)
A szüleinknek pedig valamilyen élményt választunk: színház, stand-up, cirkusz az unokákkal, idegenvezetős séta, főzőkurzus…
Kell azonban némi diplomácia, hogy kinek vegyünk, kinek nem. Ahol nagy a vendégjárás az ünnepekkor, ott ismerőseim szoktak “joker” ajándékokat tartani otthon, ha beállít mondjuk a harmadik nagybácsi, és átnyújt egy üveg fantáziátlan krémlikőrt, akkor ők is elő tudjanak kapni valamit. (A bejött hülyeségek mehetnek be a munkahelyi névnapokra, vagy következő évben beforgatják másnak :o)
Tapasztalatom szerint egyébként nem is feltétlen az ajándékozás a teher sokszor, hanem a sokszor napokig tartó össznépi TRAKTA kiállítása. Háziasszonyok elemi erővel főznek, 15x-ös adagot, szilveszterre újra, január 3-án hulla fáradtak.
Szóval ha már adakozás, akkor direktben, rászoruló ismerősnek.
A párommal töltött idő pedig nem “áldozat” sosem, akkor sem, ha operárol van szó. 🙂
De az idén másképp lesz, ez a kisfiunk első igazi karácsonya, mi most biztos jól érezzük magunkat!
“ha meg elutaznánk valahová, hogy kimaradjunk belőle, akkor abból nagy sértődések lennének, amik hónapokig is elhúzódnának. Az sem hiányzik.”
Úgy tűnik, vannak, akik a sértődéseikkel irányítják a döntéseidet, amit te talán nem is így élsz meg.
Érdemes átgondolni, kik állnának melléd s tartanának ki melletted akár egyetlenként is, nyíltan kimondani, te mit szeretnél (magadról szólni, nem úgy, hogy ti, másik oldal, élhetetlenek vagytok), utána pedig tűrni a nyomásgyakorlást. Lehet, most pár hónapig rettenetesen elszigeteltnek fogod érezni magad, de a következő karácsonyról egészen más pozícióból kezdheted a tárgyalást, nem is beszélve az utána következő 20-30-akárhányról. Az is lehet, h. akik most még a “tömeggel” tartanak, 2-3 év múlva már hozzád, hozzátok csatlakoznak.
Szerintem bizonyos területen épp most nősz, vagy nőhetnél fel. 🙂 Nagyszerű időszak, nem érdemes halogatni.
Én meg a másik véglet vagyok. Sosem tudok semminek örülni igazán, így aztán én szoktam másokat meglepni, mert sajnos nem tudok sem hazudni, sem leplezni amit gondolok egyből az arcomra íródik… Némi gyomorideggel telik az ünnepi szezon, de szerencsére gyorsan el szokott telni.
És mindezek ellenére a gyerekek, szerintem, egészen sokáig töretlenül hittek. Volt persze néha kicsi kétely, de meggyőzték magukat 🙂 A legidősebb pár éve már tudta, de a tesói/hangulat miatt nyugiban maradt. Idén lesz el első olyan, hogy már mind “nagy”. A lányom persze rögtön elkezdett találgatni, hol gyűjtöm az ajándékokat, vááá
Én a karácsonyt (készülődés, ajándékozás, család, stb.) szeretem de pl. a nőnapot ignorálom mert utálom. A gyűlölöm jobb szó. A nyomás persze hatalmas, de ki lehet kerülni. Családban tiltva van, a munkahelyemen meg szabadságot veszek ki.
Bárki kivonhatja magát a karácsonyozás alól is, vagy csak a vásárlás alól, ha neki ez teher.
Az ünnepi szezonon kívül negyedéért elmehetnénk ugyanoda.
Maradjunk annyiban, hogy kb. 1, max. 2 év választ el attól, hogy én legyek a legalacsonyabb a családban. Mi már régóta nem csomagolunk, hanem vannak különböző nagyságú papírtáskák, amiket évek óta használunk. De nem zártak 😉
Alapvetően a munkahelyemen van a cuccok jelentős része 😀
Amíg kisebbek voltak, sokkal egyszerűbb volt, mert 1. nem értek fel helyekre 2. nem voltak szoros felügyelet nélkül. A legbiztosabb hely a házon belül a padlás lenne, de ahhoz meg én vagyok lusta.
Igen, ez talált. Ma is elszigetelik a normától jelentősen eltérőket, csak finomabban. Az USA-ban pl. ennek klasszikus példája a beteg ember. Több, az USA társadalmáról szóló könyvben is olvastam a közelmúltban, hogy már egy közepes betegség után meglazultak az érintettek társadalmi kapcsolatai, kevesebbet hívták őket, kevesebben mentek.
És hát ugye itthon nagyon-nagyon sokan ráérnek, otthon agyalni a hülyeségeken, rokonok közötti feszültséget gerjeszteni, pletykálkodni. Az egyik legjobb alkalom erre a karácsonyi ajándékozás 🙂
Ha már utazás, akkor kevésbé felkapott helyekben és szállástípusokban érdemesebb gondolkodni.
És nem csak előtte nem volt idegeskedés, hanem utána sem volt morgás, hogy hova tegyem az ezredik ágyneműhuzat- és konyharuhagarniturát.
Abban valóban nincs meglepő,hogy Advent közeledtével karácsonyi cikkek jönnek legfeljebb a tartalmával. A karácsony lényege elméletben és gyakorlatban is Jézus születésének megünneplése / szeretet ünnepe illetve az ezt megelőző várakozás. Mondjuk a helyzet még így is jobb mint 2010 előtt, amikor a húsvét és karácsony előtt pl az index blogajánlójában rendszeresen jelentek meg az ünnepet kigúnyoló cikkek.
Ha bárki ‘kényszerből’ ajándékoz (ami meglep mert ilyenről még nem hallottam) azt sajnálni tudom mert alakoskodni sosem jó. Nem tudom pontosan erre mi kényszeríti őket hacsak nem a társadalmi konvenciók de azzal meg nem lehet mit csinálni. Az rákényszerít minket, hogy napszak szerint köszönjünk, hogy késsel-villával együnk etc. De civilizációban élni már csak ilyen.
Én elfogadom ha vki nem tartja meg a karácsonyt. Azt is ha vki megtartja csak fogcsikorgatva.
Meg szerencse, hogy nem vagyunk rokonok, mert esetemben konkrétan vért pisálnál. 😀 Ami kell, azt már rég megvettem magamnak, porfogó meg nem kell. Sőt, van egy nagyon rossz szokásom, hogy minőségi csokoládén kívül semmit nem vagyok hajlandó elfogadni.
A ˝kötelező˝ melóhelyes ajándékozást rendben széttrollkodom. Cicababa kolleginának kalapácsot, gyúsrós kollégának fésülgetős pónit.
Haver szülinapjára kb. egy dolcsi értékben egy stilizált szilikon, khm, micsodát adtam.
Mikor kérdezte, hogy miért, mondtam, hogy ne mondhassa, hogy szülinapjára megint f*-t se kapott. 😀
Azóta, akinek a baráti társaságból szülinapja van, kap egy sört, és azzal hergeljük, ha kéretlenkedik, hogy jobb lenne, ha egy micsodát kapott volna.
Ennyiben megkövetem magam, egy “running joke” megér egy egész dollárt. 🙂
Ne csodálkozz, a blog.hu modijai az olyan posztokat veszik elő, ami nagy valószínűséggel parázs vitákat, így nagy letöltést eredményez.
Mióta a Facebook lerabolta a felhasználókat, és vele együtt a reklámokat, azóta egyre inkább erősödik az hergelő blogposztok kiemelése. A hamvába holt Politis pl. itt ír a jelenségről:
politis.hu/veszjelzes-magyar-mediapiacrol/
Nem egyszerű, mert nekem ilyenkor van szülinap is, apukának szintén névnappal együtt, így máris 3 alkalommal többet ünnepelünk. Nem túl felemelő a szüleim és anyósék helyett is mindenkinek kitalálni és intézni, csomagolni. Magamnak megvenni pedig elkeserítő. A 3 gyereknek így 9 ajándékot, szüleimnek 1, anyóséknak 1, apukának 9, magamnak 6, összesen 26 ajándék. Elegem lett.
Folyt.köv.
Elmondtam, hogy nekem ez így nem jó.
Így minden kedves rokon maga gondolkodik, vásárol, csomagol és ajándékoz.
Megbeszéltük, készítek egy listát, mire van szükség (kb árakkal kiegészítve), abból meríthetnek ötletet. Ez most működik és rajtam kevesebb a teher.
A nagyszülőknek elmondtuk, hogy mi névnapot nem ünneplünk, szülinap pedig mindig egy közös program és otthon este a torta. Tehát csak karácsonyra van ajándék.
Idén a gyerekek vizi pisztolyt kapnak tőlünk, nagyszülők búvárpipát és homokozó készletet vesznek, mert elutazunk évvégén.
Apuka kap egy új termoszt a mh-i kávéhoz tőlem, nagyiktól törölközőt és egy bőr kábeltartót az aútó elektromos töltőjéhez.
Nagyik minden évben egy dvd-re kiírt, zenés kisfilmet kapnak az egész évünkről és mellé egy pici fotókönyvet, ami elfér a táskájukba, így büszkén mutogathatják a piacon. Végre nem teher a karácsony.
Szerintem az egyénen kívűl a médiának is óriási felelőssége van, hisz lépten nyomon insipirálják az embereket a még több költésre, a felesleges hitel felvételre. Az emberek meg csak kacatokat halmoznak. Véleményem szerint, amire igazán szükséged van azt úgyis megveszed év közben, így mi már jó ideje közös élményeket ajándékozunk egymásnak és apró de praktikus ajándékot. Pl. Műszaki cikket sosem vennék mert személytelennek tartom és ha igazán kell megveszem év közben.
Én próbálom egyrészt elkerülni a tömeget, tehát vagy a szezon előtt bőven beszerezni azokat a dolgokat amiket elterveztem vagy pedig csúcsidőn kívűl vásárolni. Illetve felállítani 1 keretet magamban mi az amin túl nem szeretnék költeni. Drága dekorációnk sincs és évek óta műfánk van.
1-2 alkalom után megtanulják és kész. Ha nem, hát úgy jártak, duzzogjanak magukban. Nem értem, miért fél ilyen sok ember a saját rokonaitól.
“Tudom, itt majd sok esetben jön Mari néni meg Joci bá’ lelkuzsarolása, hogy az úgy nem ünnep és ajándékozzatok, de akkor is ki kell tartani és megmondani, hogy “úgy vegyetek nekem ajándékot, hogy én akkor sem veszek senkinek semmit”.”
Ez azért nem működik, mert az ajándék kultuszos emberek többsége tényleg adni szeret jobban, mint kapni, na nem önzetlenségből, hanem épp hogy egy fajta önzőségből, hiszen “jajj de jól mutatna a kis Juliskán az a ruha”, vagy “de jó lesz az az szütymüty a Józsikának, majd mehet vele pepecselni”, Juliska persze nem meri elmondani, hogy csúnya az a ruha, majd max az ajándékozó nagynéni előtt felveszi, Józsika meg nem szeret pepecselni, de nem szeretné megsérteni a nagybácsit, ezért nem árulja el. Ezek az emberek nem várnak vissza ajándékot, egyszerűen annak örülnek, ha visszaigazolódik az ajándékozottról alkotott hamis képük az ajándék által.
Egyetlen megoldás van, de az radikális, és mindennél nagyobb sértődöttséggel jár: teljes őszinteség. Nem, nem csak megmondod, hogy nem tetszik az ajándék, és máskor ne ajándékozzanak, hanem kidobod/eladod, és ezt közlöd is velük, hogy meg fog történni, ha van lehetőséged rá, a megtörténte után is. Az odaadod harmadik félnek, az kevésbé működik, mert az még mindig válthat ki elégedettséget az ajándékozónál, kivéve ha általa lenézett, és/vagy teljesen idegen embereknek adod oda. Egyébként erről jut eszembe, nem tud valaki olyan mozgalomról, ahol a felesleges ajándékot lehetne eljuttarni hajléktalanoknak, romáknak, hátrányos helyzetűeknek (kicsiben most is megoldható).