Nyugdíjas 31 évesen

Írtam néhány éve egy bloggerről, aki 30 évesen ment el nyugdíjba. Most egy másik hasonló hölgyről szeretnék írni, aki 31 éves korára jutott el odáig, hogy visszavonuljon a napi munkából.

Ő kanadai és természetesen ő is programozónak tanult. A szülei átadták azt a tudást, ami szerintük a sikeres élet receptje, legalábbis az volt az ő életükben.

Ez négy igen egyszerű pontból állt:

– Szerezz egy jól fizető állást. Ezért felejtsd el a hülye írásmániádat, ne a buta álmaidnak élj, inkább tanulj mérnöknek.

– Vegyél egy házat, mert csak a lúzerek dobják ki az ablakon a bérleti díjat.

– Legyél hűséges alkalmazott.

– Vonulj nyugdíjba 65 évesen.

A hölgy feladta az álmát, hogy író legyen, mert azok állítólag semmit nem keresnek, kínkeservesen elvégezte az egyetemet, majd beült egy íróasztal mögé dolgozni és igazán hűséges alkalmazott akart lenni.

Ennek az lett a vége, hogy először heti 60 órát dolgozott, majd még többet, már a kádban, az ágyban és a metrón is a céges e-mailekre válaszolt. Alig aludt, meg is lett az eredménye, egyszer hajnalban ki kellett hívnia az orvost. Ahogy kiderült, rengeteg kollégája is hasonlóan járt, volt aki majdnem a munkahelyén halt meg és ezt szó szerint kell érteni.

S vajon megérte ez a hajtás a biztonságos munkahelyért? Bárkit kirúgtak szó nélkül, ha valamelyik tulajdonos kevesellte az évi 2 milliárd dolláros profitot és létszámleépítést rendelt el.

A hölgy igyekezett keveset költeni és azt vette észre, hogy a szépen növekvő portfóliója lassan kezd közel annyi hasznot hozni, mint amit a munkájával megkeresett.

Ezért még inkább rákapcsolt a megtakarításra, minden kiadás előtt megkérdezte magától, ez közelebb visz az álmaimhoz, vagy távolabb? Új notebook, amin tudok írni és újságíró-tanfolyam? Kell. Új autó vagy hétvégi görbe este 150 dollárért? Szó sem lehet róla.

Kilenc év munka és takarékoskodás után észrevette, hogy a megtakarításai már többet hoznak, mint amennyit a fizetéséből elkölt. Eljött az idő a kiszállásra.

Már csak egy tanács maradt hátra a szülei négy pontjából: vegyél saját ingatlant. Akárhol nézte az ingatlanokat a nagyvárosban, ahol élt, mindenhol minden méregdrága volt. Akár a külvárosban, akár a kül-külvárosban, nem talált normális ingatlant 500 ezer dollár alatt. Persze a bank készségesen adott volna hitelt.

Feltette magának a kérdést, kell-e neki ilyen túlárazott ingatlan, hogy aztán beálljon a sorba és éjt nappallá téve dolgozzon stresszben, mint az összes kollégája, csak hogy fizetni tudja a havi törlesztőket a következő 25 évben.

Az anyja minden tiltakozása ellenére nemet mondott, bérelt lakást és inkább befektette a pénzt, ami mostanra, hála a szerencsés időzítésnek is, már egymillió dollár fölé hízott.

Miután 31 évesen nyugdíjba vonult, a férjével utazgatnak az egész világon, évi 30-40 ezer dollárt költve, ami kevesebb, mint a portfóliójuk hozama és még a drága kanadai bérleti díjat sem kell fizetniük, mivel mindig úton vannak.

Később majd vesznek egy olcsó házat valahol vidéken, mert mint mondják, nem ház, hanem hitelellenesek és inkább élnek, mintsem hogy az egész életük arról szóljon, hogy azért dolgoznak, hogy ki tudják fizetni egy drága ház és autó havi törlesztőjét. Nem akarják, hogy félmillió dollárjuk álljon a házban és semmit ne hozzon ez a pénz életük során. Inkább befektetik ezt a pénzt és élnek, ahelyett, hogy azért élnének, hogy a házukat szolgálhassák.

A blogján leírja, hogyan jutott el ide, hogyan alakult a befektetése a kezdeti években és sok minden mást is.

Érdemes elolvasni a blogját, bár nemrég kezdte írni. Itt találod, természetesen angol nyelven.

(Igen, tudom, ez nem Magyarország és különben is, nem gyári melós volt 120 ezerért. Ezeket már kár leírnod a hozzászólásokban. Ha sikerül megérteni a cikk lényegét, akkor szívesen várom a meglátásaidat.)

Share

358 hozzászólás

  • Hunt3R
    Ilyenkor mindig egy dolog motoszkál a fejemben… Mennyire bízhatok meg a piacban, az államban (bármelyikben, látva az EU fűnyíró megoldását Cipruson a bankbetéteknél) illetve a saját értékítéletemben. Még diverzifikálás mellett is ott van a kockázat, hogy 30-40 év múlva összedől a kártyavár, és 60 év körül leszek egy fillér nélkül…

    Félre ne érts, én támogatom, és nekem is célom a korai nyugdíj, Mr Money Mustache az egyik legnagyobb arc a Földön. 🙂 Csak bennem van a para, és nem tudom mit lehetne ellene tenni… Kiszámoló, te hogyan védekezel ez ellen? Országok között is diverzifikálsz?

  • Andras
    A befektetes resze erdekelne 😉
    Ne legyen csak allampapir
    Ne legyen csak deviza
    Ne legyen csak reszveny
    Es kamat is legyen 😉
    Errol nem ir??
  • Database Magician
    Jó olvasni ilyeneket, eléggé megadja a motivációt a mai napra. Telket nem érdemesebb amúgy venni és arra építeni?
  • Dani
    Gyerekük nincs? Mert anélkül megcsinálható, de kisgyerekkel utazni a világban nem.
  • Dani
    Nekem is ez a tervem, csak én kicsit később kezdtem, és kicsit nehezebben is haladok. Szeretném a 40. születésnapomon abbahagyni végleg a munkát, addig még van 7 és fél év. Bárcsak kicsit előbb jutott volna ez az eszembe, és bárcsak lettem volna kicsit kevésbé konzervatív a befektetéseimmel… Ha visszamehetnék az időben, talán nem is közgazdásznak tanultam volna (vagy legalább csúcs kóderré képeztem volna magam közben).

    Ha valaki esetleg azon aggódna, hogy mit fogok csinálni 40 éves korom után, akkor a válaszom az, hogy passz. Ha nem bírom ki, hogy a napom a gyerekeimmel való játékból, olvasgatásból, főzőcskézésből, edzésből, hosszú alvásokból, netezésből, kirándulásokból áll, akkor visszamegyek dolgozni 🙂

  • Dani2

    Egy másik Dani vagyok 🙂 Szerintem sem lehet kisgyerekkel utazgatni a világban, de ha megunják ezt az egészet, akkor még bőven ráérnek gyerekeket csinálni. Aztán folytatják az utazást, ha már nagyobb lesz 🙂

  • Topfly
    A fenti forgatókönyv csak akkor életszerű, ha nem akar gyereket a kedves hölgy. Ha szül egy gyereket, és annak a költségeit is fizeti, már csak egy olcsóbb országban tud összejönni a matek.

    Vidéken azonban nem véletlen, hogy olcsóbb az élet, mert többet kell utazni, rosszabbak a szolgáltatások és stb.

  • Andras
    Megneztem
    S&P t ragozza 😉
    Ok
  • Mókabéla
    Én is hasonló úton járok, csak Németországban, és Magyarországon fogok “nyugdíjba” menni 6-7 év múlva. Egy blogot is tervezek indítani, csak lenne rá időm…
  • Vasvári Károly
    “… bérelt lakást és inkább befektette a pénzt, ami mostanra, hála a szerencsés időzítésnek is, már egymillió dollár fölé hízott.”

    Szerintem ez a történet egyik lényeges eleme.

    Ha az időzítés rossz lett volna, akkor a már egy sokkal szerényebb portfóliója lenne, kevesebb cash-flowval és több bérleti díjat fizethetne.. akkor is jól nézne ki a történet?

    Ne érts félre, a történet sok része okos és inspiráló (pl hogy költéseknél azt nézd, hogy közelebb visz-e a céljaidhoz vagy sem), de a befektetési döntése kb ugyanígy lutri volt, mintha a szülei tanácsát (=vegyél házat) követte volna.

  • Zabalint
    Én az ilyen 9 év után többet hoztak a befektetései, mimt a bére dolgokkal kapcsolatban mindig szkeptikus vagyok. Ha figyelembe vesszük, hogy nyilván kezdőként nem ugyanazt a bért kapta, tehát némileg emelkednie is kellett, akkor ehhez alsó hangon 10%-os hozam kell, lehetőleg reálhozam, hogy ne értéktelenedjen el a tőke. Ehhez kockázatos befektetés kell, ami azt is jelenti, hogy medve piacon meg negatívba kell mennie.

    Ugyanez magyar viszonylatra vetítve:
    Én kb. 2% reálhozamot tartok hosszútávon reálisnak. Ez azt jelenti, hogy havi 100 ezer Ft-hoz 60 millió Ft kellene. Azaz 2 főre 120 millió, ennyiből már meg lehet élni, ha nem nagyok az igények és nyilván munkaba se kell járni.

    Viszont ehhez a feleségemmel ha az egyáltalán nem átlagos bérünk felét félretesszük, 36 év kellene. Ha feltételezzük, hogy egyre többet keresünk, akkor legyen 25 év. És ebben gyerekvállalás nincs.

  • Handalamandala

    KisgyerekEKkel utazgatunk a világban, teljesen megvalósítható. Sőt, ahogy tapasztaltam, gyerekkel a legkönnyebb kapcsolatokat építeni külföldön, most is kisgyerekes barátainkhoz megyünk pár napra tengerpartra. 🙂
  • Topfly
    @dani2 Kis gyerekkel lehet utazgatni a világban és én személy szerint csinálom is kettővel, de nem olcsó mulatság. Nem lehet megtenni, hogy a legolcsóbb hostelben szállsz meg, 2 év felett a repülőjegyek gyakorlatilag felnőtt árban vannak és stb.
  • reader
    “befektette a pénzt, ami mostanra, hála a szerencsés időzítésnek is, már egymillió dollár fölé hízott.”

    Tehát szerencséje is volt, nem csak rajta múlott. Mert ugye mindig ez a legnehezebb, hogy fektess be úgy, hogy hozzon is, de közben legyen biztonságos is. Kérdés, hogy ez hány embernek jön így össze. Nem biztos, hogy szerencsés olyan példákat bemutatni, ahol valakinek éppen összejött, mert ez nem olyan út, ami mindenkinek járható, nem lesz mindenki szerencsés, nem tud mindenki jó befektetési döntéseket hozni.

  • Kiszamolo
    leírja évre lebontva, mikor mibe fektetett, mikor mennyi pénze volt, hogy élte meg a 2008-as válságot, stb.

    Akit érdekel, annak csak kattintania és olvasnia kell.

    Ő is tudja, hogy lehet, nem fog örökké ennyit hozni a portfóliója.

    És akkor mi van?

    Már most is ír, talán már lassan keres annyit az írással, hogy ne is kelljen hozzányúlni a befektetéseihez.

    De annyit biztos, hogy kiegészítse a rossz évek hozamát.

    De ha minden rosszul megy és jobb nem jut eszébe, akár még alkalmazott is lehet bármikor.

    Tehát?

  • Kiszamolo
    Tünde, egy jól kereső házaspár itthon is megcsinálja ugyanezt, ha nem 9 év, hát 12-15 év alatt
  • Kiszamolo
    Lehet olyat csinálni, hogy inkább értelmesebb hozzászólásokat írtok?

    Ha pedig kíváncsi vagy, hogy csinálta, akkor kattintsál egyet, olvasd el, aztán még mindig ráérsz hozzászólni.

  • reader
    “leírja évre lebontva, mikor mibe fektetett, mikor mennyi pénze volt, hogy élte meg a 2008-as válságot, stb.”

    Ez érdekes infó, de egyben olyan, mint amikor egy gazdsági oldal megírja, hogy az elmúlt fél évben, évben mik voltak a jól teljesítő befektetések, ahova mindig odaírják, hogy a jövőbeli hozamot ez nem garantálja.

    A többi hozzászólóhoz hasonlóan engem is az érdekelne igazán, hogy most mit lehet venni, hogy hozzon is és biztonságos is legyen. A jelenlegi környezetben tudtommal csak komolyabb kockázatvállalással lehet érdemi hozamot elérni, ami nem olyan dolog, amire hosszú távon alapozni lehet.

  • Stevenson
    Nem lehetetlen, mert válságok voltak és lesznek.
    Gyorsban átpörgettem a sztoriját, kb 10 év alatt hozta össze az millió dollárt.
    S&P és ETF-ekel kereskedhetett, mert azokról ír. Azt már nem részletezi, hogy mibe fektetett, de ha azt nézzük, hogy a válságban 2008ban -60e-ben volt a portfóliója, majd jött a felpattanás és 2009ben +58e-ban, úgy hogy visszahozta a veszteséget, plusz vásárolt is hozzá, ez bárkinek kivitelezhető, aki spórol, a puskaport (jelen esetben a pénzt) szárazon tartja és ha jön egy nagyobb pánik, vérfolyás a tőzsdéken, akkor elkezdi venni akár a BÉT-en, majd türelmesen vár pár évet, akkor 5-10szerezheti is befektetett pénzt. Azt meg sem említem, ha olyan cégbe vásárol, ami még osztalékot is fizet, és visszaforgatja azt a pénzt, kb a válság elejétől számítva, az újabb hurrá optimizmusig, akkor szép kis haszonra szert tehet.
  • Jenő

    “Ilyenkor mindig egy dolog motoszkál a fejemben… Mennyire bízhatok meg a piacban, az államban (bármelyikben, látva az EU fűnyíró megoldását Cipruson a bankbetéteknél)”

    Itthonról is fektethetsz be az USA-ban, az egy stabil ország marad az elkövetkező évtizedben is, amikor Európa megy a levesbe. Kedvenc térképem mostanában: hzeihan.com/wp-content/uploads/2014/10/3a-global-stability-aggressive.jpg

    “illetve a saját értékítéletemben.”

    Ramit Sethi mondta, hogy elég egy jó befektetési könyvet elolvasnod az életben. So true.

  • Tibor
    Ilyet en is szeretnek, de akarmilyen jo allasa is van valakinek, ha abbol a fizetesbol lakbert is fizetni kell, akkor nem egyhamar jon ossze egymillio dollar. Megugye 31 evesen mar 9 eve dolgozik. Aham. Szoval 22 evesen el is vegezte az egyetemet es el is helyezkedett. Palyakezdokent programozokent se keresi hulyere magat az ember.

    Naszoval en keresekkb 3ezret, ebbol havonta felreteszek 900 eurot. Ebbol negyszaz megy “csak ugy” felre (elorenemlathato kiadasokra, stb), 300 lakaskasszaba, 100 nyugdijra, 50-50 a gyerekeknek. Tobb nem megy, 1800 a lakber. (a maradekbol plusz egyebekbol (apu nyugdija, caf, feleseg reszmunkaidos-minimalberes fizetes) elunk).

    Kb 92 ev kellene (a mai nullakozeli kamatokkal) hogy ebbol egymillio legyen…
    Akarhogy is szamolom,

  • Tibor
    Szoval Kanadaban ennyire jobban keresnenek a programozok mint Parizsban?
  • uzsolt
    Itt néhányan 40 évesen nyugdíjba akarnak menni (legalábbis a hozzászólásuk alapjan). A hölgy is megtette.

    Nem gondolkodott el a hölgy, illetve a leendő 40 éves nyugdíjasok, hogy rossz foglalkozást választottak?
    Szerencsésnek gondolom magam, mert szeretem a munkámat, és egyáltalán nem jutott eszembe, hogy 40 évesen (kb. 5 év múlva) nyugdíjba menjek. Lehet, hogy feleannyit se keresek, mintha kimennék nyugatra pl. mosogatni, de legalább jól érzem magam a bőrömben, a napi 8 óra munkától sincs gyomorgörcsöm, se rossz hangulatom. Rossz lehet, ha a 8 óra munka – 8 óra pihenés – 8 óra szórakozásnak a “8 óra munka”-részét utálod – gondolj bele: az ébrenlétednek kb. fele!!!!

  • Tibor
    : igen, szerencseje IS volt, de a fulebe dughatta volna a szerencsejet ha nem sporol es tesz felre.
    Olyanok vagyunk mint a viccbeli skot, aki folyton rimankodik a lottonyeremenyert, aztan fentrol raszol az oblos hang hogy legalabb vegyel egy szelvenyt.

    Lehetosegek mindenkinek az eleteben adodnak, de kihasznalni csak az tudja oket, aki keszen all ra. Nem lebeszelni kell magunkat arrol hogy felretegyunk (minek, ugyse lesz eleg, stb), hanem havi rendszeresseggel komoly hanyadot felretenni. Aztan amikor majd adodik egy jo lehetoseg, akkor nem ugy allunk ott, hogy ja, hat ha lenne egy milliom akkor most meg tudnam csinalni a szerencsemet, dehat honnan lenne.

  • Praetorian
    A blogposzt sorozat elso reszeben, ahol elmagyarazza hogyan jutott idaig (How We Got Here, pt1) azt irja 2006-ban kezdo diplomaskent a fizetese 52%-at tudta felretenni megtakaritasokba, a lakbere pedig 14% volt.

    En ket eve dolgozok szoftver fejlesztokent, fel eve az egyik legmenobb startupnal Budapesten. Atlag a 27%-at koltom a fizetesemnek lakberre ugy hogy 2 lakotarsammal egyutt lakok egy belvarosi lakasban. Ha a baratnommel kikoltoznek egy kulsobb keruletbe egy egyszobas garzonba, ugyanennyi lenne kb.

    Sajnos azt kell mondjam hogy eleg nehez a kulfoldon jol bevalt modszereket itthoni piacra alkalmazni. Mindig az jar az eszemben, hogy gyujtogethetek 60 eves koromig es talan vehetek egy fasza hazat, de akkor nem eltem semmit egesz eletemben.

  • Praetorian
    A masik meg te te is irtad, hogy a megtakaritasait a jo idozitesnek is koszonheti. En ugy erzem, hogy itthon a forintomat egyszeruen nem tudom semmi ertelmesbe fektetni, a kotelezo Fundamentan kivul.

    Es akkor en meg szerencsesnek mondhatom magam. A baratnom az egeszsegugyben dolgozik es gyomorforgato latni ami ott megy.

  • Guest
    Imádom a munkámat, akkor se mennék nyugdíjba, ha elég pénzem lenne hozzá. Jobban belegondolva, már most is megtehetném, hogy ne dolgozzak, de megölne az unalom: nem azért képeztem magam majd 10 éven át, hogy utazgassak és blogot írjak 🙂
  • janos82
    Azert a 2%os realhozamot meg lehet haladni. Foleg addig, amig viszonylag keves penzt fektetsz be:

    LTP 10+%ot hoz.
    Onsegelyezo ugyszinten.

    Persze nagyobb osszegnel ( 20-30 millio felett) mar a reszvenyekhez fog kozeliteni a hozam ami 3-4% korul all majd be.

  • Kiszamolo
    Tünde, hagyjuk már ezt abba.

    Igen, havi 215 ezerből nem hogy gazdag nem leszel soha, de még egy házat sem fogsz venni soha.

    Viszont akár hiszed, akár nem, több tízezer embernek ez reális alternatíva, hetente több olyan emberrel beszélek, aki ha nagyon akar, félre tud tenni havi 500 ezer forintot, még akkor is, ha szerinted annyi pénz nincs is.

    Tenni kell érte? Igen.

    Kell hozzá szorgalom és tudás is? Igen.

    A gyári melósnak nem fog menni? Így van.

  • Tibor
    : en nem mondtam hogy nem dolgoznek. csak azt, hogy szeretnem ha nem lenne MUSZAJ. Ha nem kene attol rettegni hogy felmondnaak-e, es mibol fizetem a lakbert, utcara kerul a csalad, stb… Ilyenek. Nem lenne a bizonytalansagtol valo felelem, nyugodtan es kiegyensulyozottan sokkal jobban tudnek dolgozni.
    Nyilvan nem ulnek otthon egesz nap, de akkor es annyit dolgoznek amennyihez kedvem van. Nem heti ot nap napi 8 orat, hanem mondjuk heti 2-3 napot, megengedhetnem magamnak a reszmunkaidot, tobb idom lenne a csaladomra… Szeretem a munkam, de nem akarok tole fuggni.
  • Dani2
    Én is értelmesebb hozzászólásokat vártam 🙂
    Reálhozamnak 2%-ot várni elég pesszimista dolog. A reálhozam az adózott hozam és az infláció különbsége. Az adót ki lehet küszöbölni (TBSZ), szóval ettől eltekinthetünk. Még a leggagyibb, biztonságos rövid kötvény + betét típusú befektetési alapok (lásd Optima) is képesek 2% feletti reálhozamra. Ha ezt kombinálja valaki egy kis ultrakonzervatív ingatlanalappal (szigorúan csak 0-1%-os inflációnál), és bevesz a portfóliójába egy kis hosszú kötvényalapot, már rég 3-4%-os reálhozamnál jár. Azt már nem is merem említeni, hogy a pénze egy kis töredékét magasabb kockázatú, akár részvényeket is vásárló alapba helyezze… Az infláció pedig nem méri jól egyéni szinten az árváltozásokat. Ha nem vagyunk “elégedettek” az inflációval, bármikor megváltoztathatjuk a saját vásárlói kosarunkat, és vehetünk helyettesítő termékeket, olcsóbb szolgáltatásokat is.
  • tp
    ha 1800€ a lakbér és 3000€-t keresel akkor valamit elbasztál

    vagy indokolatlanul drága helyen laksz vagy nagyon alul vagy fizetve

    nejed nem keres semmit? belesétáltál abba a csapdába, hogy külföldi munkánál csak a fizetést nézted? amikor én 2700€-t kerestem akkor 480€ volt a lakbér, nem mindegy!

  • Tibor
    : na igen, 14% mint lakber… ott a gond, hogy egyedul menne nekem is, de van csalad, ket gyerek, ugy meg mar nem tud bizonyos szint ala menni az ember.
    60%-at viszi el a fizetesemnek a lakber, es ez nagyon sok… Szivesebben koltenem inkabb csak 40-50%-at torlesztore. De a bank csak 30%-ig ad. Abbol meg semmit se lehet venni. Szoval marad a 60, mert nem vagyok eleg gazdag 40-hez 🙂
  • Ritch
    Remélem elég értelmes lesz a hozzászólás 😉

    Csináltam egy excel táblát (még a korábbi cikk után), mekkora megtakarítással (fizu %-a), mekkora éves hozammal mennyi lesz a passzív bevételem 10 év munka után. Eremények:

    – 10% megtakarítás, 5% hozam: fizetés 6%-a a passzív bevétel
    – 10% megtakarítás, 20% hozam: fizetés 63%-a a passzív bevétel
    – 10% megtakarítás, 25% hozam: fizetés 111%-a a passzív bevétel
    – 50% megtakarítás, 5% hozam: fizetés 33%-a a passzív bevétel
    – 60% megtakarítás, 5% hozam: fizetés 39%-a a passzív bevétel
    – 90% megtakarítás, 5% hozam: fizetés 58%-a a passzív bevétel

    Konklúzió:
    – jól menő vállalkozást kell csinálni, így lehet 25%-os hozamot elérni, persze munka mellett nehéz dolog…
    – kell egy magas kezdőfizu (ld 60% megtakarítás esetét, azaz 40%-ból élek, és 10 év után a fizum 40%-át kapom passzív bevételként)

    Bónusz: 75% megtak, 3% hozam: 26% a passzív bev.

  • Mókavonat
    Pár éve még azt terveztük párommal, hogy kb. 8-10 év múlva minden pénzüket betesszük álmaink családi házába.

    Aztán szembejött a magyar valóság. A legfontosabb az a felismerés volt, hogy nekünk már nem lesz nyugdíjunk. Egészségügyi problémák miatt arra is ráébredtünk, hogy emberhez méltó „állami” egészségügyi ellátásunk már most sincsen így a jövőben sem valószínű. Valamint 10 év multikörnyezet során szembesültünk azzal, hogy a cégeknek a profit számít, más nem nagyon. Ha valaki biztosítana arról, hogy keresek 60 éves koromig olyan reálbért mint az elmúlt 3 évben és közben nem kapok a stressz miatt agyvérzést akkor más lenne a helyzet, de sajnos nem más így a munkaviszony „biztonságához” is kerüljön egy kérdőjel.

    Így szépen elfelejtettük a családi házat és a cél a passzív jövedelmet termelő portfolió felépítése lett. Nem azért mert erről álmodtunk, hanem szimpla önvédelemből.

  • Mókavonat
    Így az ilyen cikkek mindig erőt adnak pályán maradni, köszönet érte!

    Azért tegyük hozzá itt Mo-n kicsit más a helyzet, munkabérből összerakni olyan megtakarítást, hogy a hozamokból utazgassunk nem reális. Az viszont igen 10-20 év alatt (fővárosi fizetéssel) hogy a minimálbér 3-4x meglegyen hozamokból havonta. Ez pedig adhat egy biztonsági hálót, mozgásteret, minimalista stílusban akár egy vidéki megélhetést.

  • Tibor
    : ahogy az autovezetesi tanacsok is azoknak szolnak akiknek van autojuk, ugy a penzugyi tanacsok is azoknak akiknek van penzuk 🙂 ez mar csak igy van )
  • Zabalint
    Akik korai nyugdíjat terveznek, azok leírnák, kb. mekkora vagyont szednének ehhez össze jelenértéken? Az én becslésem fejenként 60 millió, ami az átlagbér duplajával-triplájával is több évtizedes mutatvány, míg az azt követő reál tőkejövedelem az átlagbér alig több, mint fele. Miben különbözik a becslésetek, jóval nagyobb bérrel, nagyobb reálhozammal, a tőle felélésével, ha a 100 ezer/főnél szerényebb körülményekkel számoltok?

    Az én számaimmal közel 700 ezres nettó bér kellene fejenként átlagban a 15 év alatt, hogy meglegyen mindez. Hangsúlyozom átlagban, tehát ha egy jó szakember 10 év minka után eljut erre a szintre, az nem feltétlenül elég, ha meg a felesége kevesebbet keres, akkor neki annyival többet kell.

  • Aranyos
    Ez teljesen egyszerű, matematikailag kijön. Átlagosan 100-150.000 dollárt spórolt össze évente, így elmehetett 31 évesen nyugdíjba.

    Ha 1 év alatt összespórolt volna 200.000-et, akkor 25 évesen is elmehetett volna nyugdíjba.

    De ha nagyon minimalista, akkor akár fél év után is nyugdíjas lehetne Magyarországon vagy más egyéb szegényebb országban.

    Nem tudom mennyi értelme van ezt számolgatni, de arra jó, hogy utána az oldal szerzője azért tudjon “nyugdíjas” lenni, mert abból él, hogy oldalt szerkeszt és előadást tart arról, hogy hogyan lett nyugdíjas.

    Nekem ez az egész maszlag-szagú: 7-8 év alatt úgy lesz elég pénze, hogy visszavonuljon, hogy közben kis túlzással beutazza a fél világot, kezdő befektetőként a 2008-9 es válságot meg miegyebet anyagilag “túlél”, stb. Kb egymillióból az 1.

  • Zabalint
    Amúgy én is gondolkodok korai nyugdíjba vonulásban. 60 éves koromra számításaim szerint összejöhet, becsléseim szerint akkor valahol 75-80 körül lesz a nyugdíjkorhatár. De nem azért gondolkodok ebben, mert ez egy nagyszerű terv, hanem mert látom milyenek a mostani 50-60 évesek munkakeresési esélyei. Ahol dolgozok, onnan is kikopnak azok az idősek, akik nem jutottak addigra vezetői pozícióba. Én viszont se alkalmas nem vagyok vezetői pozícióra, de vállalni sem vállalnám, mert nem az én világom.
  • Eltévelyedés
    Lehetséges a dolog, MrMoneyMustache hívőként és követőként írom. Tény, hogy az átlagnál magasabb fizu kell hozzá. Ugyanakkor a kiadásokkal sem kell elszállni, az a másik fontos tényező. Mind a kettő elérhető, nem kell feltétlenül csúcsprogramozónak lenni, sokféle módon el lehet jutni oda – igaz, dolgozni kell hozzá.

    Nem elfogadni, amikor a cég már 3. éve áll eléd, hogy sajnos a gazdasági helyzetre tekintettel nincs fizuemelés.
    Nem elfogadni, hogy “Hát, ennek ennyi az ára”
    Plusz meló/üzlet.
    Ha kell, költözés.
    Ha kell, cégváltás.

  • Gábor
    Két osztálytársam negyvenévessen ment nyugdíjba, az egyik tűzoltó, a másik nyomozó volt 🙂
    Biztos lehet hölgyhöz hasonló eseteket találni, de ez kb olyan, mintha mindenki Hosszú Katinkához hasonlítanánk, hogy lám neki sikerült.
    Igazából fogalmam sincs milyen befektetési portfólió az, ami kb 10évi munka melletti megtakarítás mellet hozna annyit, hogy abból utána életem végéig megtudjak úgy élni, hogy közben utazgatok.
    Mivel én itt élek, ebben az országban és itt akarok boldogulni, ezért az itteni viszonyok mellet kell boldogulni és szívesebben olvasnák magyar siker történeteket. (ez nem kritika akar lenni a részemről).
    És igen, takarítsunk meg.
  • Tibor
    @tp: Parizs ennyi. Ott van az eb elhantolva, hogy apam is valunk lakik, meg van ket gyerek, igy nem eleg egy 40-50m²es lakas mert nem ferunk el, 80m²en lakunk, ez dragitja a dolgokat. Az atlagfizetes kb 1400 euro korul van netto, szoval atlag folott keresek, de igen, az atlag nem engedheti meg maganak hogy Parizsban lakjon.
    A fizetesem megfelel a szakmanak es a gyakorlatnak, mas cegeknel is ekorul van.
    Felesegem minimalbert keres es azt is reszmunkaidoben. Ennek is orulunk, mert ez is csak egy eve van, azelott semmi sem volt.
  • Csaba
    Nagyjából végigmentem a hogyan jutottunk el idáig cikkeken. Sajnos ez itthoni viszonylatban bizony a számokon bukik meg. Egyszerűen havi 8-10000 dollár kereset itt elérhetetlenül sok. Nem lehet mindenki MNB elnök, illetve topmenedzser sem. Viszont aki ekkora kereset mellett nem tud félretenni annyit, hogy 35 évesen nyugdíjba vonuljon, inkább az a hülye, nem az a csodabogár akinek ez sikerül. Más kérdés, hogy aki élvezi a munkáját, és jól is keres vele, az miért vonulna “nyugdíjba”, az simán úgy osztja be az idejét, ahogy neki jólesik.
    Tenni kell érte? – maximálisan
    Tudás kell? – hajaj!
    Ha ezek megvannak összejöhet? – hatalmas szerencsével/áldozatokkal

    szerintem

  • Satyi
    Az embereknek meg kéne tanulnia, hogy lehetnek boldogok, és akkor nem azon agyalnának, hogy lehet sok száz millát összespórolni. SZVSZ.

    Most én is elkezdtem gondolkozni, hogy nincs-e mód a megvett romos ház felújítására, az új építés helyett… (persze a meglévő 60m2, az új lenne 110m2)

    Felvenni 14 milla hitelt az új házra, úgy hogy jön a gyerek, feleség így nem dolgozik, meggondolandó. 10 évre menne gond nélkül, 5 évre fixált kamattal, de az azt jelenti hogy sok sok évig kell még maradni a mókuskerékben 🙂

  • alone
    A hölgy jelenlegi foglalkozása alapján blogger. Dolgozik, csak nem abban, amit tanult, hanem abban, amit szeret. Aki elég szerencsés eleve azt tanulta, amit szeret.

    A mindennapi munkájából bevétele is származik. Honnan? Most éppen “tőletek”, átvitt értelemben. Akárcsak e blog írója, látogatókat generál az oldalára, ahol reklámokat helyez el, amiért fizetnek a fogyasztói társadalomban hírdetők, olyankor, akik remélik, hogy a látott reklámok hatására majd költeni fogtok. A nagyobb látogatószám elérése céljából vannak, akik szenzációhajhász módon az igazságot kicsit feltupírozva jelenítik meg. Nem állítom, h itt is erről lenne szó, de az interneten olvasott sztorik kapcsán ezt nem árt észben tartani.

    Még1 gondolat: amikor ostorozta a munkáltatóját a hűség hiánya miatt, vajon belegondolt-e, hogy most a portfóliója birtokosaként pontosan ilyen mentalitású cégek résztulajdonosa?

  • Zenith
    Én azt gondolom, hogy egy olyan “portfólió” (nevezzük inkább megtakarításnak ebben az esetben) kialakítása, ami ad egyfajta biztonságot, senkinek nem álom. A “lelépési pénz” igen, átlagos alkalmazottként legalábbis.
    De ha legalább részben kielégíted a kreativitásod a munkád során, azaz nem akarsz kilépni végleg, akkor egy biztonsági összeg sokat segít. Ez több, mint a 6 havi minimum, de kevesebb annál, hogy a kamatokból élj. Az összegből élhetsz – 1-2-3 évig akár – úgy, hogy marad, és kipótolod legközelebb. Alkalmazottként pont az a biztonságod van meg, hogy ha holnap baj van, akkor holnapután még nem 0 lesz a bevételed.
    A lelépési pénz pont arról szól, hogy előtte kell egy mókuskerék. Mókuskerék nélkül meg minek lelépni?
  • Eltévelyedés
    @Gábor – Az ér, ha magyar történetként külföldön keresem meg?
    Ez is benne volt, felmértem hamar, hogy otthon erre kisebb az esélyem, léptem. Majd jövök.
  • gaborr
    örülök, hogy vannak még sorstársak itt! ugyanezt csinálom, lassan 18 éve gyűjtögetek, 38 leszek, és mondhatom hogy már csak a döntés választ el a kilépéstől. de ezt a döntést nagyon nehéz meghozni, ahogy a blogban is benne volt a kétség.
  • Vidéki
    Az utazgatás mellőzésével nagyon sok ember megtehetné, hogy így éljen! Nem a kisemberről beszélek itt,aki havi 100-ért robotol a gyárban, de ne felejtsük el, hogy vannak szerencsésebbek akik, hogy finoman fogalmazzak nem a nulláról indulnak! Itt nem feltétlenül csak anyagi előnyre gondolok, hiszen erős alap lehet értelmiségi, vagy csak szorgalmas, megfontolt “józan családba születni is! Talán először azt kellene megtanulni, hogy ne másokhoz mérjük magunkat. Egy ideje olvasom Kiszámolót és a hozzászólásokból is kiderült, vannak itt nálam vagyonosabbak is nem kevesen! Mégis én 40 évesen mentem “nyugdíjba. Persze szerény az otthonom, és új autó sem lesz mostanában, de lassan elfelejtem mi is az a stressz! Az egészségem is szépen javul, köszönhetően annak, hogy van időm magamra és fogynom is sikerült majd 20 kilót! Gazdag vagyok! Egy időmilliomos! Néha már unatkozom is kicsit!